Skip to main content

Full text of "Az Osztrák-magyar monarchia irásban és képben"

See other formats


rJ}i}ll % 



m 



(Ili"' 



ül 





L 


p- !IH' r- s- 




pl' 


íiii'" 

rv ! 


|l'' f ¥ 


Pt 


P' 


T . f 111' . 


A\i 


I "' 


t rPWN 


í- tí 


|i' 


n H[ " í 



l-^J-l-í 



o^ 



'^üuik^ea 



iiiii' 



SfSÍ 



the 

university of 

Connecticut 

libraries 



Osztrák-magyar monarchia írásban e 



3 T1S3 DDM33fl4S 7 



G 






H 



Q 



VjO 



AZ 

OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA 

ÍRÁSBAN ÉS KÉPBEN 



De 

AZ "^'^ 



OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA 



írásban és képben 



RUnOLF TRÓNÖRÖKÖS FÜHERCZEG 

ő CSÁSZÁRI liS KIRÁLYI FENSÉGE 
K-EZr»K.MKNVFZKSKÍiÜL F.S K()ZRRMÜK()nKSKVEL 

MAGYARORSZÁG 1. KÖTETE 



'AAJmil:'' 




BUDAPEST 1888 

A MAGVAR K.IRÁL\'I ÁLLAMNYOMDA KIADÁSA 



Minden jog fentartva. 

NyuiiKitutt a magyar királyi állainnyoindábaii. 



TARTALOM. 

Lap 

Előszó, Rudolf trónörökös fűlierczeg < ) császári és királyi Fenségétől . . 3 

A magyar szent korona birodalmának fíildrajzi alakulata, Hunfalvy Jánostól 9 

Magyarország története : 

Az őskoi, a kelták, a rómaiak, Palszky Ferencztöl 21 

A népvándorlás kora, Pulszky Ferencztöl 33 

A vezérek kora, Szabó Károlytól 43 

Az Árpád-királyok kora. Szabó Károlytól 55 

A vegyes házakbeli királyok kora, Szabó Károlytól 91 

Közművelődési állapotok a vegyes házakbeli királyok korában, Csánki 

Dezsőtől 138 

A Habsburg-házbeli királyok kora, Paulcr Gyulától 145 

Az lij korszak, (folytatása a Habsburg-házbeli királyok korának,) 

Jókai Mórtól 2Ó3 

A magyar nép: 

A magyar nyelv sajátságai 279 

A magyar nép eredete, alkata, iiösi indulata 388 

A magyar né|) kedélye, véralkata 29Ó 

Családélet 298 

Vallás, őshit, babonák 30Ó 

Az Attila-Csaba mondak(')r. Almos 3 ló 

A magyar nép babonái 324 

A magyar nép humora 333 

A magyar népk<")ltészet 347 

Jókai Mórt(')l. 

A magyar közmondások, harc Sándortól 359 

A magyar palotás zene és a népdalok, Barialiis Istvántól .... 363 

A magyar népviselet, Baksay Sándortól 387 

Közgazdaság : 

Mezőgazdaság és állattenyésztés, Tnnnay Bélától 411 

Bortermelés, Molnár Istvántól 448 

Kertészet, Alohidr Istvántól és Tors Kálmántól 460 

Az erdők és az erdészet, Bedő Alberttől 47 1 

Az ipar, Keleti Károlytól 49^ 

Közlekedési intézmények, Liika'cs Bélától 512 



RAJZOK. 



Lap 

Kezdő-kép az előszcíhoz, Benczúr Gyulától 3 

Záró-kép, Benczúr Gyulától 6 

A Duna Dévénynél, kezdő-kép. Ligeti Antaltól 9 

Az Alföldről: Tanya a Hortobágyon, Mészöly Gézától 12 

A magas Tátrából: Tájrészlet az ()t-tónál, Divald Károly fényképe után . 13 
A délkeleti Kárpátokból: Propaszta völgytorok a Királykő hegytíimegében 

Brassó vidékén, Déchy Mór fényképe után 16 

A magyar tengermellékről: Fiume, Iláry Gyulától 17 

Záró-kép, Háry Gyulától l8 

Czímkép Magyarország történetéhez, Benczúr Bélától 19 

Bronzkori tárgyak a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárából, kezdö-ké]j, 

Dörre Tivadartól 21 

Bronzkori tárgyak a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárából, Dörre Tiva- 
dartól 25 

Tiberius diadalmenete. Nagy, kétrétegű onyx cameo, „Augustus apotheosisa" 

név alatt ismeretes. ( ) Felsége bécsi régiségtárából . „ 28 

Részletek a Trajanus-oszlop domborműveiből : 1. A dákok felgyújtják váro- 
sukat. 2. A dák vezérek megmérgezik magukat. Pataky László 

rajzai 30, 31 

Kezdő-kép a népvándorlás korához, Benczúr Gyulától 33 

Aétius (a monzai diptichon egyik táblája). Fénykép után 35 

A nagyszentmiklósi arany lelet. Állítólag Attila kincse. O Felsége régiség- 
tárából. Dörre Tivadar rajzai 3Ó, 37 

Pannóniai nő-alak, durva mészkő dombormű a Magyar Nemzeti Múzeum- 
ban, Dörre Tivadartól 39 

Záró-kép : Népvándorlás korabeli tárgyak a Magyar Nemzeti Múzeumbi'il, 

Nagy Lázártól 42 

Kezdő-kép a vezérek korához, Benczúr Gyulától 43 

Emlékek a népvándorlás korából a nagyszentmiklósi leletből és a Magyar 

Nemzeti Múzeum gyűjteményéből, l'ornay Gyulától 45 

Lovas alak a néi)vándorlás korábiM. A nagyszentmiklósi egyik edényen 

látható alak után rajzolta Tornay Gyula 48 

Magyar pogánykori kard, záró-kép, Tornay Gyulától 54 



VII 

Lap 

Kezdő-kép az Árpád-királyok korához, Benczúr Gyulától 55 

Gizella királyné drágaköves arany keresztje. A müncheni „Reiche Kapelle'"-ből 57 

h. magyar királyság koronázási jelvényei, Benczúr Bélától 64 

Szent István király pannonhalmi alapító oklevelének kezdete lOOl. évből . 65 

Az egyetlen oklevél, mely eredetiben első királyunk korából reánk maradt. Eredetije 
a pannonhalmi főapátság levéltárában. 

Szent László legendája. A székelyföldi fülei templomban Huszka József által 

fölfedezett falfestménynek egy részlete. Kimnach László rajza ... 66 
Kálmán király pecsétje 68 

Kálmán királynak egy 1109-iki okleveléről, melynek eredetije az Országos Levéltár- 
ban van. 

II. Gejza király pecsétje 69 

III. István király pecsétje - 71 

Azon kerek fehér márványlap (typarium) véseténck másolatai, melyen egy felől 
n. Gejza király pecsétje, más felől IIL István király pecsétje van. A Magyar Nemzeti 
Múzeum régiségtárából. 

A Halotti Beszéd. Legrégibb irott magyar nyelvemlék, a Magyar Nemzeti 

Mtizeumban őrzr>tt Pray-codexből 72 

III. Béla király koporsójában lelt maradványok. Benczúr Béla rajza ... 73 

Ezen maradványokat a Székes-Fejérvártt a régi basilika helyén történt ásatások 
alkalmával 1848. deczemberben találták, s ezekből a korona, királyi pálcza, karperecz 
(mind a három ezüstből), feszület (aranyozott bronzból^ és a nyak-ék (ezüstből) 
a Magyar Nemzeti Múzeumban őriztetnek ; a koponya pedig a budavári helyőrségi 
templomban van ideiglenesen elhelyezve, honnan a koronázási templomba fog áttétetni. 

III. Béla király 1195. évi oklevelének kezdete 74 

Eredetije az Ország<is Levéltárban. 

Középkori egyházi szerelvények a M. Nemzeti Mtizeumból. Benczúr Béla rajza 75 
K zsámbéki prépostsági templom belseje; építészeti emlék a XIII. századból. 

Benczúr Béla rajza 77 

II. András király és neje merániai Gertrúd arczképeivel ellátott codex-lap . 8ü 

Hermann thüringiai határgrófnak a XIII. század első felében irt s a stuttgarti kir. 
könyvtárban őrzött psalteriuniából. 

II. András király arany-bullájának előlapja. Diirre Tivadar rajza 81 

A bulla II. Endrének 1224. évi oklevelén függ, s a Kállay-családnak a Magyar 
Nemzeti Múzeumban letett levéltárában őriztetik. 

IV. Béla király 1258-ik évi arany-buUás oklevelének kezdete 82 

Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában. 
IV. Béla király arany-bullájának előlapja. Dörre Tivadar rajza 83 

Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában. 
IV. László király 1274 jtílius l8-iki oklevelének kezdete 85 

Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában. 
Ari)ád-királyok korabeli fegyverek a Magyar Nemzeti Mtizeumból. Benczúr 

Béla rajza 88 

III. András király 1295. évi oklevelének kezdete 89 

Eredetije az Országos Levéltárban. 

'v 



VIII 

Lap 
Az Árpád-házi királyok czímerc a XIK. század végéről fenmaradt pecsétről, 

záró-kép, Benczúr Bélától 90 

A vegyes házakbeli királyok czímerei, kezdő-kép, Benczúr Bélát(íl .... 91 

Róbert Károly király 1335 nov. 2-án kelt oklevelénelc kezdete 95 

Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltár.ílian. 

Nagy Lajos király függő pecsétjének előlapja 97 

E pecsét eredetije a bécsi cs. és kir. állami levéltár e;-;yik", 13'i'í február 10-iki 
oklevelén függ. 

Nagy Lajos király 1377 márczius 13-iki oklevelének kezdete 99 

Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában. 
A pozsonyi városház kapuboltozatának zárókövei; éiiítészeti emlékek Nagy 

Lajos király idejéből. Kimnacli László rajza lOl 

Zsigmond király második függő pecsétjének előlapja 103 

A Magyar Nemzeti Múzeum galvanophistikai gyűjteményében lévő pccsétmá.s után. 
Zsigmond király 1415 márczius 24-iki czímeradományozó oklevelének kezdete 105 

A cziniert Mellétéi Barócz János és rokonai kapták ZsigimiiKl királytól; az oklevél 
eredetijét a Magyar Nemzeti Múzeum levéltára őrzi. 
Régi falfestményei ablakrészlet a vajda-hunyadi vár loggiájában, Kiiimach 

Lászlótól 107 

Régi falfestmények a vajda-hunyadi vár loggiájában, Kimnacli Lászlótól . 109 

Nápolyi László ellenkirály névaláírása 110 

1403 cditóber 19-én Zárában kiadott okleveléből. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum 
levéltárában. 

Vadászjelenet, régi falfestmény a vajda-hunyadi vár loggiájában, Kiiiinach 

Lászlótól 111 

Mátyás király kettős pecsétjének előlapja II3 

Az 1466-iki oklevelén függő pecsét rajza a Magyar Neuizeti Jlúzeum .^alvanoplastikai 
pecsétlenyomat-gyüjteniényébeu lévő példányról készült. 

Brankovics György névaláírása 114 

Brankovics György 1435 június 2-án Aka.sztón kelt leveléből. Eredetije a Magyar 
Nemzeti Múzeumban őrzött Kállay-levéltárban. 

Mátyás király 1476 szept. 5-iki oklevelének kezdete 11 5 

Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában. 
Aragóniái Beatrix királynénak. Mátyás király második nejének arczképe . 116 

A bécsi Ambrasi gyűjteményben levő eredeti márvány-dombormü után. A névaláírás 
a királynénak Bécsben 1488 aug. 8-án kelt okleveléről való; eredetije a Magyar Nemzeti 
Múzeum levéltárában. 
Mátyás király arczképe 1 1 7 

A bécsi Ambrasi gyűjteményben levő eredeti márvány-dombormü után. A névaláírás 
a királynak Budán 1461 ápr. 30-án kelt okleveléről való; eredetije a Magyar Nemzeti 
Múzeum levéltárában. 

Hunyadi János czímere. Dürrc Tivadar rajza 119 

Az Országos Levéltárban levő 1453- évi oklevélről. 



IX 

Lap 
Kezdő-lap egy Corvin-codexből 121 

A bécsi császári udvari könyvtár „.Sancti Augustini Epistolae" czímű hártya-kéz- 
iratának czímlapja, melyet „Attavantes de Attavantibus" festett. 

Mátyás király kelyhe. ÁgotJia Imre rajza 123 

XV. századbeli magyar ötvösraű, melyet I. Mátyás király a németújhelyieknek aján- 
dékozott. 
Kezdő-lap egy Corvin-codexből 125 

A müncheni királyi államkönyvtár „Aurelii Celsi de medicina" czimű hártya- 
codexének czimlapja. 

Corvinus János névaláírása 127 

1492 július 2-án Bélán kelt okleveléből. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum 
levéltárában. 

A gyulafehérvári templom egyik oldalbejárata, (toldalék-építmény a XVI. 

századból). Benczúr Béla rajza 129 

II. Ulászló találkozása Miksa császárral és Zsigmond lengyel királylyal 

Trautmansdorf mellett, Bécs közelében 133 

Birhen „Spiegel der Éhre des Erzhauses Osterreich" czimű, Nih'nbergben 1668-ban 
megjelent müvében levő metszet után. 

II. Ulászló névaláírása 134 

1504 márczius 2-án líudán kelt oklevélről. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum 
levéltárában. 

II. Ulászló. Kiiiinach László rajza 135 

Anna herczegnő, II. Ulászló leánya. Kimnach László rajza 137 

II. Lajos. KÍ7miach László rajza 139 

E három arczkép a „Dietrichsteini eljegyzés" czimű festményről van másolva, mely 
1525-ben készült s a gráczi Johanneumban őriztetik. 

Anna királyné névaláírása 136 

1506 április 13-án Budán kelt oklevélről. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum 
levéltárában. 

II. Lajos király névaláírása 138 

1525 okt<')ber 8-án Budán kelt oklevélről. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum 
levéltárában. 

Mária királyné névaláírása 138 

1522 június 16-án Prágában kelt oklevélről. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum 
levéltárában. 

II. Lajos pánczélja és emlékpénze. Dörre Tivadar rajza 142 

II. Lajos vaspánczélja a bécsi arzenálban, az emlékérem a Magyar Nemzeti Múzeum 
régiségtárában van. 
Verböczy István névaláírása 143 

1526 ápril 26-án Dobronán kelt oklevélről. Eredetije az Országos Levéltárban. 

Záró-kép a Vegyes házakbelí királyok korához, Bencziír Bélától .... 144 
Kezdő-kép a Habsburg-liázbeli királyok korához, Benczúr Gyulától ... 145 
II. Szolimán. Egykor ti metszet után 147 

A metszet Lorch XVI. századi fametszőtől való, ki 1525 és 1533 közt Konstanti- 
nápolyban lakott. .Szolimán képének metszete a bécsi Albertinában van. 

II 



X 

Lap 
János király. Régi metszet után 149 

„Casparis Ursini Velii : De bello Paiinonico libri deceui ..." czímű könyvbűi, melyet 
Kollár Ferencz udvari könyvtárnok adott ki 1762-ben Bécsben. 
I. Ferdinánd király névaláírása 150 

1554 június 16-án Bécsben kelt oklevélről. Eredetije az Országos Levéltárban. 

János király névaláírása 150 

1526 november 14-én Székes-Fej érvárott kelt oklevélről. Eredetije az Országos 
Levéltárban. 

Izabella királyné névaláírása I52 

1540 november 3-án Budán kelt oklevélről. Eredetije az Országos Levéltárban. 

Fráter György névaláírása: Fráter thesaurarius manupropria 152 

1548 márczius 11-én Váradon kelt oklevélről. Eredetije az Országos Levéltárban. 
Magyar viselet a XVI. századból 153 

Részlet Burglimmr Nürnbergben és Augsburgban működött festő és fametsző 
„Triumphzug des Kaisers Maximilián I." czímű egykorú metszetéről. 
Szondy György névaláírása 154 

1552 márczius 13-án Drégelyben kelt levélről. Eredetije az Országos Levéltárban. 

Dobó István névaláírása 154 

1555 szeptemberben Ujvárott kelt levélről. Eredetije az Országos Levéltárban. 

XVI. és XVII. századbeli magyar fegyverek. Kimnach László rajza ... 155 

A stájer rendek gráczi fegyvertárában levő eredetiek után. 
Zrinyi Miklós végrendeletének végső sorai 157 

Zrinyi Miklósnak, a szigetvári hősnek végrendelete 156Ó április 25-én Csáktornyán 
kelt latin nyelven. Eredetije az Országos Levéltárban. 

Zrínyi Miklós. Zund Mátyás egykorú metszete után 159 

Báthory István 161 

Néhai Szalay Ágoston gyűjteményében fönnmaradt egykorú olajfestmény után.. 

Báthory István névaláírása lói 

Az 1585 július 26-án Nepolomic várában (Lengyelországban) kelt leveléből. Eredetije 
az Országos Levéltárban. 

XVII. századbeli magyar harczi öltözet és fegyverek. Kimnach László rajza 163 

A stájer rendek gráczi fegyvertárában levő eredetiek után. 
Oláh Miklós 1Ó5 

A „Catholicae ac christianae religionis praecipua quaedam capita . . ." cziniü, 156u-ban 
Bécsben megjelent saját munkájában levő fametszet után. 
Báthory Zsigmond . . . .' 1Ó7 

Sadeler Egyed egykorú rézkarcza után. Eredetije az Országos Képtár uietszet- 
gyűjteményében. 
Báthory Endre 1Ó9 

Egykorú rézkarcz után, melynek keretbe foglalt középső része a meggyilkolt bibor- 
nok fejét ábrázolja; a két oldalt levő rajzok a bibornoknak utolsó csatájában használt 
csatalovát, kalapját és lobogóit tüntetik föl. Eredetije az Országos Képtár metszet- 
gyűjteményében. 
Bocskay István 171 

Cayiiiox Buldiz.sár egykorú nürübergi réznietsző és műáiús nietszele után. Ercdelije 
az Országos Képtár metszetgyűjleinényében. 



XI 

Lap 

Bocskay István névaláírása 17 1 

Kassán 1606 november 6-án kelt oklevélről, mely az Ürszá.nos Levéltárban űriztelik. 

A bécsi békeszerződés utolsó lapja 173 

Az Országos Levéltárban őrzött eredetinek utolsó lapja kisebbített alakban. Legfelül 
balra Mátyás főherczeg aláírása; alatta, balra és középen a királyi és császári biztosok: 
Trautsohn Sixtus Pál, Lichtenstein Károly, Molart Ernő, Breuner S. C, Erdődy Tamás, 
Thurzó György, Forgách Zsigmond és Krenberg U. ; jobbről Bocskay követeinek : 
lllésházy István, Vizkelety Tamás, Osztrosich András és Apponyi Pálnak aláirásai és 
pecsétjei. 
II. Mátyásnak Illésházyhoz 1607 november 13-án Bécsben irt levele ... 175 

Eredetije Köpcsényben, a gr. Batthyány József Illésházy-féle levéltárában. 

II. Mátyás koronázása Pozsonyban 1608 november 19-én 177 

Külön lapra nyomott egykorú rézkarcz után, melynek eredetijén a kép alatt verses 
német magyarázat van; ennek magyar fordítása Jókai Mórtól a 176. lapon olvasható. 

Pázmány Péter névaláírása 178 

Pozsonyban 1629 szeptember 14-én Bethlen Gáborhoz írt leveléről. Eredetije az 
Országos Levéltárban. 

Pázmány Péter 179 

Metszette Szelepcsényi György (ké.sőbb esztergomi érsek) Rómában, az általa ter- 
vezett kerettel együtt. E képnek egyetlenegy ismert példánya Bécsben O Felsége 
családi könyvtárában őriztetik. 

Bethlen Gábor 181 

Küiati Lukács egykorú rézmetszete után, mely O Fel.sége családi könyvtárában 
őriztetik. 

Bethlen Gábor névaláírása 181 

Nagy-Károlyban 1619 február 28-án Dóczy Andráshoz irt leveléről. Eredetije az 
Országos Levéltárban. 
Esterházy Miklós nádor 183 

Wideman Illés: „Comitium gloriae centuni qua .sanguine qua vírtute illustrium 
herouni iconibus instructum ..." czíniü, Pozsonyban 1646-ban kiadott arczképgyüjte- 
ményes művéből. 

A keresdi kastély udvar felőli oldala. Benczúr Béla rajza I85 

Donjonja a XIII. századból való s később javított és czímerekkel ellátott épület ; 
a kastély többi ré.sze a XV — XVI. századból való. 

II. Rákóczy György 187 

Meyssens János metszete után. Eredetije az Országos Képtár metszetgyüjteniényében. 

Zrínyi Miklós a költő névaláírása 188 

1654 február 21-én Csáktornyán kelt s II. Rákóczy Györgynek szóló, ré.szben 
titkos jegyű leveléről. Eredetije az Országos Levéltárban. 
Zrínyi Miklós a költő 189 

Sandrai-t Jakab külön lapra nyomott egykorú rézmetszete után. Lanfranconi Enea 
gyűjteményéből. 

Zrínyi Péter 191 

Sandrart Jakab külön lapra nyomott egykorú rézmetszete után. Az Országos Képtár 
metszetgy űjteraényéből . 

II' 



XII 

Lap 
Wesselényi Ferencz 193 

Wideman Illés egykorú rézmetszete után; Pozsonyban 1646-ban megjelent magyar 
arczképgyűjteményéből. 

Nádasdy Ferencz 195 

Galeazzo Prioratónak „História di Leopoltlo Cesarc" czínui, Bécsben 1670-ben 
kiadott művében megjelent rézmetszet után. 
Thökölyi Imre 197 

Schenk P. egykorú metszete után. Az Országos Képtár metszetgyüjteményébnl. 

Thökölyi Imre névaláirása 197 

A prásniári táborbeli 1690 évi szept. l-jén Alvinczi Péterhez intézett leveléből. 
Eredetije az Onszágo.s Levéltárban. 

Zrinyi Ilona 199 

Az Országos Történeti Képcsarnokban levő olajfestményről. 

Zrínyi Ilona névaláirása 199 

1682 nov. 25-én férjéhez, Thökölyi Imréhez intézett leveléből. Eredetije az Országo.s 
Levéltárban. 

Buda ostroma 1686-ban 201 

Az eszéki ütközet 1687-ben 203 

E két rajz La Malgratige-assk Nancy melletti gyárában készült s most a bécsi 
császári palotában levő szonyegképeiről vett másolat. 

I. József koronázása Pozsonyban 1687 decz. 9-én 205 

A „Theatrum Europaeum" czímű folyóirat 13-ik kötetében levő metszet után. 
a Lipőt császár és király nejével, Eleonórával ; b József királyi széke, vörös-fehér-zöld 
posztéival bevont emelvényen; c I. József; d Buonvisi bibornok, a bécsi pápai nuncius ; 
e KoUonics bibornok ; f a velenczei és a spanyol követ ; g Széchényi György primás ; 
h Esterházy Pál nádor ; k német urak ; / magyar püspökök ; m Magyarország heroldja ; 
n a tíz zászlótartó ; o zenekar. 

Széchényi György 207 

Lerch F. egykorú rézmetszete után. Az Országos Képtár metszetgyüjteményéből. 
Teleki Mihály 209 

A marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban levő egykorú festmény után. 

Teleki Mihály névaláirása 209 

Telekinek l673 október 29-én Haszt várában kelt s a szepesi kamarához intézett 
leveléből. Eredetije az Országos Levéltárban. 

A zentai csata 1697 szept. ll-én 211 

Wolffgang A. M. rajza és metszete után. Florantin J. A. „Dicaeomachia sive Erote- 
mata juridico-polemica" czímű, Insbruckban 1714-ben kiadott könyvéből, melyet Savoyai 
Jenőnek ajánlott s az ö életéből vett metszetekkel díszített. 

II. Rákóczy Ferencz 2 13 

A „Hi.stoire des revolutions de Hongrie" czímű munkának, melyben Rákóczy emlék- 
iratai is foglaltatnak 4-rétű kiadásában levő rézmetszet után. 

II. Rákóczy Ferencz névaláirása 2 13 

Rákóczynak 1708 febr. 28-án Tokajból hg Esterházy Pál nádorhoz intézett leve- 
léből. Eredetije az Országos Levéltárban. 



XIII 

Lap 
Károlyi Sándor névaláírása 214 

1706 június 27-én Naj^y-Szonibatban kelt s Szirmay Antalhoz intézett leveléből. 
Eredetije az Országos Levéltárban. 

Pálffy János névaláírása 214 

Egy, 1710 június 29-én Pozsonyban kelt biznnyitványárni. Eredetije az Országos 
Levéltárban. 

Portyázó kuruczok egy elfogott labanczot hajtva maguk előtt 2 15 

Rugendas nürnbergi rézmetszőnek, ki Magyarországon is nuiködött, egykorú réz- 
metszete után. Lanfranconi Enea gyűjteményébűi. 

Magyar huszártiszt 217 

Liiyken Gáspár németalföldi festő és rézmetsző munkája, uiely Weigel Kristóf „Neue 
eröffnete Weltgallerie" (Nürnberg 1703) czímű képes könyvében jelent meg. 

Magyar hajdú 219 

Weigel Kristóf „Neue eröffnete Weltgallerie"-jából. 

A gyulafehérvári Károly-kapu III. Kíiroly lovagszobrával, Benczúr Bélától . .221 
Mária Terézia koronázási kardvágása. Meyfens festménye 225 

Eredetije az Országos Történeti Képcsarnokban. 

Mária Terézia koronázási menete Pozsonyban 1741 ji'inius 25-én .... 229 

Készlet egy egykorú rézmetszetből, mely a Pozsony-városi mi'izeum tulajdona. 

Mária Terézia arczképe 23 1 

Budapest főváros polgárme.steri hivataltermében levő egykorú olajfestmény után. 
Mária Terézia névaláírása 231 

Az 1769 márczius 20-án Bécsben kelt leiratából. Eredetije az Országos Levél- 
tárban. 

II. József mint gyermek. Houbracken metszete után 233 

A göd(")llői kastély. Benczúr Béla rajza 235 

Az egyetem ünnepélyes beiktatása a budai vár[)alotában 1780 ji'iniiis 25-én 237 

Az egyetem régi dísztermében levő falfestmény tervrajza után, a mely tervrajz 
az egyetemi könyvtár-igazgató hivataltermében van. 

Magyar testőr. Btkkessy Heinbucher alezredes rajza és Schindlcr Jakab 

rézmetszete után 241 

II. József visszavonó rendelete 247 

Kelt Bécsben 1 790 január 28-án. Eredetije az Országos Levéltárban. 

A magyar szent korona hazahozatala Bécsből Budára 1790 február 21 -én. 

Kimnach László rajza 249 

Részlet az Országos Képtár metszetgyüjteményében levő egykorú rézmetszetű képből. 
Az 1791: X. törvényczikk 250, 251 

Eredetije az Országos Levéltárban. 
II. Lipót királynak az 1791. évi törvényczikkeket szentesítő aláírása ... 251 

Eredetije az Országos Levéltárban. 
11. Lipót koronázása Pozsonyban 1790 nov. 15-én. Egykorú metszet után 253 
1. Ferencz király koronázása Budán 1792 június 6-án: Az eskütétel. Egykorú 

metsze után 255 



XIV 

Lap 

József nádor. Einsle Antal egykorú festménye után i-ajzolta Vastagh György 257 
Magyar insurgensek a franczia háborúban, líikkessy egykorú rajzai után, 

Kimnacli Lászlótól 259 

Magyar gránátosok a franczia háboniban. Gerasch F. rajza után .... 261 

Záró-kép, Benczúr Gyulától 262 

Kezdő-kép a Habsburg-királyok alatti új korszakhoz, Bejiczúr Gyulától . . 263 

A Magyar Nemzeti Múzeum. RauscJier Lajos rajza 267 

Gróf Széchenyi István. Ammerling Fr-nek a Magyar Tud. Akadémia képes- 
termében levő egykorú olajfestménye után 269 

A lánczhíd alapkő-letétele 1842 aug. 24-én. Részlet Barabás Miklós egy- 
korú festményéből, mely az Országos Történeti Képcsarnokban van . 271 
Az 1848-ki országgyűlés megnyitása Budapesten. Borsos József és Betten- 

koffer Károly egykorú kőrajza után 273 

Záró-kép az új korszakhoz, Benczúr Gyulától 276 

„A magyar nép'- czímű szakasz czímképe, Feszfy Árpádtól 277 

Homlokrajz ..A magyar nyelv sajátságai'- czímű czikkhez. Hollós Károlytól 279 
H kezdőbetű. A Magyar Nemzeti Múzeumnak XIV. századi Missaléjából, 

rajzolta Dörre Tivadar 279 

Pörosztó bajvívás . 293 

Harczdöntő párbaj 295 

Gyermek-avatás az ősmagyaroknál 309 

A holt vitéz és menyasszonya 313 

Legényköltögetés ősrégi halotti toron 3t5 

Attila lakomája 319 

Csaba útja 321 

A vízi tündér és a királyfi 325 

A garabonczás deák és az árva gyermek 329 

Mind a kilencz rajz Zichy Mihálytól. 

Záró-kép, Dörre Tivadartól 332 

Kezdő-kép .,A magyar nép humora" czímű czikkhez. Vágó Páltól .... 346 

Kezdő-kép .,A magyar népköltészet'- czímű czikkhez, Roskovics Ignácztól 347 

„Jeges az út . . .", Va'gó Páltól 355 

„Molnár Anna" népballadához, Liezenmayer Sándortól 357 

Záró-kép „A magyar népköltészet'- czímű czikkhez, Roskovics Ignácztól . 362 

Kezdő-kép „A magyar zenéről" szóló czikkhez, Roskovics Ignácztól . . . 363 

Lavotta János. Egykorú kép után rajzolta Vágó Pál 371 

Eredetije Kóczáii Ferencz birtokában van iUaglódon. 

Bihari János. Egykorú kép után rajzolta luigó Pál 373 

liredetije az Országos Történeti Képcsarnolcban. 

„i'iczi piros alma . . .", Roskovics Ignácztól 381 

Egressy Béni. Egykorú kép után rajzolta Vágó Pál 385 

Eredetije az Országos Történeti Képcsarnokban. 



XV 

Lap 
Záró-kép .,A magyar palotás zene és a népdalok" czímü czikkhez, Rosko- 

vics Ignácztól 386 

Kezdő-kép ..A magyar népviselet" czímű czikkhez, Vágó Páltól 387 

Menyasszonyi láda, Vágó Páltól 39 1 

Jász menyecske, Roskovics Ignácztól 396 

Alföldi csikós, Roskovics Ignácztól 397 

Záró-kép „A magyar népviselet" czímű czilíldiez. Vágó Páltól 40S 

A .,Közgazdaság" czímű szakasz czímképe, Bencziír Bélától 409 

Gulya, homlokrajz. Vágó Páltól 411 

A kezdőbetű a „Mezőgazdaság és állattenyésztés" czímű czikkhez, Dörre 

Tivadartól 411 

Magyar paraszt-ló, Vágó Páltól 415 

Magyar juh, Greguss Jánostól 417 



2^1 



•o 



Czigája juh, Greguss Jánostól 4 

Hortobágyi ménes, Wagner Sándortól 433 

Szántó, Greguss Jánostól 437 

Nyomtatás, Greguss Jánostól 439 

Kis-Nonius, 1"ágó Páltól 44 1 

Hortobágyi csikós, Wagner Sándortól 443 

Magyar bika, Greguss Jánostól 445 

Kondor sertések, Greguss- Jánostól 447 

Tokaj, Mednyánszky László bárótól 449 

Tokaji szüret. Vágó Páltól 453 

Mustszűrés Tarczalon, Vágó Páltól 455 

Dolomit-szildába vájt pincze Budafokon, Feszty Árpádtól 457 

Az alcsLithi díszkertből : A tó partja, Klotild főherczegnő ( ) cs. és kir. 

Fenségétől 4Ó1 

Az alcsuthi díszkertből : Lugasok és virágágyak, Klotild főherczegnő < ) cs. 

és kir. Fenségétől 463 

Baraczkvásár Kecskeméten, A'Iednyánszky László bárótól 4Ó7 

Dunaparti gyümülcs- és dinnye-piacz Budapesten, Vágó Páltól 4Ó9 

A bruszturai surrantó a Taraczvölgy felső részében Máramarosban .... 473 
Rudolf trónörökös < > cs. és kir. Fensége vadászkastélya az Erdészvíilgyben 

Máramarosban 475 

Vízfogó Máramarosban • 477 

Tiszamenti tölgyerdő 48 1 

Mind a négy rajz Alcdiiyánszky László bárótól. 

Karsztvidéki fenyves, Feszty Árpádtól 485 

Egy budapesti gőzmalom belseje, Greguss Inn-étől 493 

Zsolnay majolika-gyárából val('j készítmények, Zsolnay Júliától 501 

Síngyártás a diósgyőri hámorban, Feszty Árpádtól 503 



XVI 

Lap 

Az ó-budai hajógyár, Raiisclicr Lajostól 505 

Vízrebocsátásra kész hajó az ó-bndai hajógyárban, Ransclier Lajostól . . 507 

Részlet a nagy-szlabosi papírgyárból, Háry Gyulától 509 

Hajók a Dunán Budapestnél, Dörre Tivadartól 513 

A magyar kir. államvasutak budapesti gépgyárából, Dörre Tivadartól . . . 515 

Vasúti híd Fucsinénél a magyar királyi államvasutak károlyváros-fiumei 

vonalán, Fesziy Árpádtól 5 17 

Vasúti híd a Száván Zimony és Belgrád között, Kiiiinach Lászlótól ... 521 
A magyar királyi államvasutak éjszaki vonala Körmöczbánya mellett, Dörre 

Tivadartól 523 

Záró-kép, Benczúr Gyulától 523 



Színes képmelléklet : 

Ormánsági népviselet Baranyában, Fesziy Árpád rajza; chromozinkographiáját 
Angerer és G()schl műintézete készítette. E kép a .,Népviselet" czímű czikkhez 
(403 — 406. lap) tartozik. 



Előszó. 



W. 1 



*y'- 



is^. 






y-' 



^r- 



-3 



'^^, 



agyarországon és társorszá- 
gain, a természet ajándo- 
kaival gazdagon megáldott 
e nagy és szép területen 
vezetjük végig olvasóinkat. 
Magas hegylánczolatok, 
mély ősrengetegek, szelid, 
_ halmos vidékek, suttogó töl- 
gyesek, terjedelmes tavak, halakban dús és hajóz- 
ható nagy folyamok, végtelen sík puszták, jól 
mívelt rónaságok, szőlővenyigével koszorúzott 
hegyoldalak, éjszaki tájak szakadékai Galiczia 
határán, délszaki pompában viruló növényzet a 
fiumei öböl partjain: mind ezt meg fogjuk itt 
látni és ismerni « Írásban és képben ». 

Ez a mi Magyarországunk Istentől megáldott 
ország ; hegyeiben még kincsek rejtőznek, s szűz 
földjei vannak még nagy darabokban. Oly ország, 
mely a fölvirágzásnak még folyamatán van, s melyre 
nézve ma még inkább gazdagsági forrásainak 




fültalálása és haszonra fordítása, mint 
azoknak fáradalmas és mesterséges föntar- 
tása a legközelebbi föladat. 

A nyugati és éjszaki jelleg, a déli hév 
és a keleti népjellem, egymásba vegyülve 
találkoznak itten. 

Szent István koronájának birodalma 
természetrajzi tekintetben is nevezetes biro- 
dalom : különböző állatfajok s földrészünk 
három égalji növényzetei határosok itt egy- 
mással. Mind természeti lényegében, mind 
éghajlatában, mind tájképi jellegében ki 
van fejezve az átmenet a Kelet és Nyugot 
között. 

De nemcsak a természetvizsgáló talál 
Magyarországnak változatokban oly any- 
nyira gazdag vidékein tanulmányai számára 
folyton új anyagot, hanem a népismertetö 
iró is, ki a nép életének, fejlődésének és 
sajátosságának tanulmányozását tette föl- 
adatává. A népvándorlás utolsó hullám- 
vetései rendkívül érdekes csoportozatait 
hozták itten létre a különböző nemzetisé- 
geknek. A germán törzs nyelvi határának 
tőszomszédságában találjuk az éjszaki és 




I 

I 

i 






1 



déli szlávokat hegyeken és rónákon ; kele- 
ten a románokat; magok a magyarok az 
ország szivében telepedtek le, csaknem 
kizárólag a rónákat szállva meg, kivéve 
egy törzset, a székelyt, mely egy osztatlan 
tömegben az ország keleti határát válasz- 
totta lakóföldének; németek a hegyes vidé- 
keken s elszórtan a síkságokon is laknak; e 
főbb néptörzseken kivül vannak még ruthé- 
nek, örmények, bolgárok, és czigányok is. 

íme mind ezen népfajokat föl fogjuk 
keresni a magok lakóhelyén ; meg fogunk 
ismerkedni szokásaikkal és viseleteikkel, a 
jelenre úgy, mint a múltra tekintve ; meg 
fogunk ismerkedni történeteikkel és kifejlő- 
désükkel; látni fogjuk őket elöhaladásukban 
és mívelödésükben; egy szóval meg fogjuk 
ismerni egész életét és lényét a népnek, 
a hogy keletkezett s a hogy az általa lakott 
földhöz alkalmazkodott. 

Annyi jó és balszerencse után, annyi 
viszontagságok változásain keresztül, annyi 
véres harcz multán, egy ezer éves küzdelem 
végén ma is ugyanazon haza földén élnek 
a magyarok, melyet egykor Árpád vezérlete 




.^i^ 



alatt elfoglaltak, s Szent István koronájá- 
nak a természet által oly dúsan megáldott 
országaiban gazdag közmívelödési életet, 
eleven, elöhaladást s gyors fölvirágzást 
tudtak magoknak teremteni a magyar állam 
népei. És midőn ma a kelő nap Erdély 
határhegyei közül kiemelkedik, s ifjító suga- 
raival bearanyozza a gyönyörű rónákat, a 
ragyogó folyókat, a bujazöld mezőket, a 
szép városokat s a sötét erdőket : akkor 
egy olyan országot üdvözöl, mely magát 
eseményekben gazdag, hosszú történelem 
után a fölvirágzás és biztos gyarapodás 
boldog korszakához küzdte fel, — a mi 
szép Magyarországunkat. 



fSi^j 




'/A 



itoj 




A MAGYAR SZENT KORONA 



BIRODALMÁNAK 



FÖLDRAJZI ALAKULATA. 




A magyar szent korona 
birodalmának földrajzi 
alakulata. 



magyar szent korona területe Közép- 
Európa keleti részében fekszik, majd- 
nem egyenlő távolságban egy felöl az 
éjszaki sarktól, más felől az egyenlítőtől. Szépen 
kiszabta és kikerekítette a természet, s a szom- 
széd országoktól jól kiváló, szembetűnő határvonalakkal 
Mlöní tette el. A Kárpátok hegykoszorúja, az Em^ópa 
főgerinczét alkotó magas hegységi övnek legkeletibb 
tagja öleli körül; a határszéli bástyafal roppant ív alak- 
jában éjszakkeletre, keletre és délkeletre vonulván, a 
Duna dévényi kapujától, Pozsonytól, Erdély délkeleti 
sarkáig terjed; hossza több mint 1400 kilométer. De 
a Kárpátok hegyláncza még ott sem végződik be, csak 
irányát változtatja meg, hirtelen njrugatra kanyarodik, 
s még nagyobb magasságra emelkedve, Erdély déli 

M. 2 



10 . 

oldalát szegi be; végre délnyugati irányban tovább vonulván, Orsovánál 
ismét a Dunáig ér. 

A közép Duna Dévény és Pozsony között szép sziklakapun jut be 
Magyarországba; Váczig délkeleti, Vukovárig déli, Zimonyig megint 
délkeleti irányt követ, azután mint határfolyó keletnek tartván, Moldovánál 
felséges völgyszorosba lép, a melyből Orsovánál jut ki, a hol egyszersmind 
az országtól végképen elbúcsúzik. Az éjszaki határvonal jobbára vízválasztó 
hegygerinczeken halad ; a déli határt ellenben folyók jelölik, t. i. Orsovától 
Zimonyig a Duna, azután pedig a Száva és Una. A nyugati határvonal, 
Pozsonytól dél felé, nincsen oly élesen megjelölve, mint a Kárpátok külső 
övének mentében; de azt is többnyire hegygerinczek szabják ki, jóllehet 
ezeket néhány széles völgynyilás meg-megszakasztja. A felső Kulpánál 
a határ nyugatra kanyarodik a fiumei öböl éjszaki nyúlványáig, onnan 
délkeleti irányt követ a Quarnero keleti partjainak s a Velebit délkeleti 
szárnyának mentében, mely utóbbi Dalmátországtól választja cl ; a Zcrmagna 
forrásvidékétől éjszaknyugat-éjszakra kanyarodik Szluinon túlig, végre 
keletre fordulván, nemsokára az Unát éri el. 

Az ekképen körülhatárolt területnek alakja majdnem egészen sza- 
bályos, csak délnyugati függeléke zavarja meg a tenger mellékén körded 
idomát, a mennyiben az messzire kinyúlik éjszaknyugatról délkeletre. 
Mikor a most úgy nevezett török Horvátország a Verbász völgyéig még 
a magyar korona területéhez tartozott, akkor ama nyúlvány is, mely 
a likai, ottocsáni és szluini kerületeket foglalja magában, jobban ki volt 
kerekítve és szabályosabban csatlakozott az anyaországhoz. 

A magyar birodalom területe tehát egy tagban terjed el, egybefüggő 
folytonos földdarab, mely határozottan különváló földrajzi egyed. A közép 
Duna medenczéjéhez tartozik, sőt ennek legnagyobb részét foglalja magá- 
ban. Fő közlekedési útja a Duna, mely egy felől a nyugattal, más felől a 
kelettel kapcsolja össze. Mindenik jelentékeny folyója a Dunába szakad, 
csak éjszakon a Poprád s délnyugaton a tengermellék folyócskái nem 
egyesülnek a Dunával. 

Az éghajlati s a többi természeti viszonyok nagy változatosságot 
mutatnak ugyan, mégis ugyanazon közös jellegre vallanak. Tehát az 
ország mind vízszintes szabásánál, mind folyórendszereinél, mind éghajlati 
s egyéb természeti viszonyainál fogva egységes, zárt, a szomszéd 
tartományok közül j()l kivák') terület. Mindazáltal határvonalai nem 



11 

olyanok, hogy a szomszéd országokkal való közlekedést lehetetlenné tennék, 
vagy csak szerfölött meg is nehezítenék. A Dunának már említett két 
kapuja utat nyit nyugatra és keletre; a Lajta, Rába, Mura, Dráva és Száva 
s más kisebb folyók völgyei számos utat nyitnak nyugat felé; a Száva 
és Duna déli mellékvölgyei a Balkán félsziget országaival engedik meg a 
közlekedést. De a Kárpátok külső hegykaréja sem oly zárkózott válaszfal, 
hogy az átkelést megakadályozná; sőt épen ott mutat számos mély horpa- 
dást, hágót és átkelő szorost, a hol aránylag nagy magasságra emelkedik. 
Az éjszaknyugati határlánczolat épen nem akadályozza a közlekedést a 
Vág, Morva és Odera völgyei között; más szorosokon kivül ott van az 
aránylag mélyen bevágódott jablunkai hágó, melyen át a vasútat minden 
nehézség nélkül ki lehetett építeni. A hegylánczolat legmagasabb csoportja 
a Babia gura, de ennek mind keleti, mind nyugati oldalán vannak elég 
kényelmesen járható utak. A Magas Tátra meredek, szaggatott sziklaormai 
járhatatlanok, de ezeket meg lehet kerülni s a keleti oldalon a Dunajecz 
felé kanyargó Poprád völgyén vasútat is lehetett építeni, mely Eperjesről 
Tarnovba visz. Nagyobb akadályul szolgál az éjszakkeleti határlánczolat, 
mindazáltal abban is vannak oly rések, melyek átjárókul kínálkoznak. 
Ilyenek a duklai, uzsoki, vcrcczkci hágók, stb. A duklai hágótól keletre 
7 kilométer hosszú alagutat építettek azon pálya számára, mely a Bodrog 
és Szán völgyeit kapcsolja össze. A vcreczkei hágón át most épúl a 
vasút, mely a Latorcza és Sztrij völgyeit kapcsolja össze. Magasabbak 
azok a hágók, melyek Máramarosból, a felső Tisza völgyeiből Galicziába 
és Bukovinába vezetnek. 

Erdély keleti határlánczolata magas és széles hegytömegekből áll, 
mégis számos hágóval és szorossal van kiréselve. Legnevezetesebbek a 
borgói, tölgyesi, gyímesi és ojtozi szorosok. A déli határlánczolat még 
magasabb; ebből tornyosulnak föl Erdélynek legregényesebb hegyóriásai. 
De épen a legmagasabb hegycsúcsok közelében vannak a legmélyebb 
horpadások, a legkényelmesebb átjárók. Ott nyílnak Brassó vidékén a 
bodzái, tömösi és törcsvári szorosok; a vasútat a tömösi szoroson s a 
predeáli hágón át építették Románia felé. Odább nyugatra a déli határ- 
lánczolatot épen a közepe táján, egész szélességében, az Olt töri át, s 
ott nyílik a felséges verestoronyi szoros, melynek tenger fölötti magassága 
csak 360 méter, holott a szomszédos hegycsúcsok 2400 méter magas- 
ságra tornyosulnak. A Zsilvölgy szorosában nincsen út; a vulkáni hágó 

2* 



12 

útja is olyan, hogy szekérrel nem lehet rajta járni; de annál kényelme- 
sebb utat nyit a Cserna és Béla völgye, mely Orsovánál a Duna völgyére 
szolgál. Ott már vasút is van, mely Romániába vezet. 

Hazánk tehát a szomszéd országokkal minden irányban sok és elég 
kényelmes utakon közlekedhetik. Csak egy irányban nincs könnyű közleke- 
dése, t. i. a tenger felé. Az a körülmény, hogy valamennyi folyója a 
Fekete tenger felé kanyarodó Dunával egyesül, kedvező annyiban, a 
mennyiben az ország ez által egységes jellemet kap s az egyes vidékek 




Az Alföldről. — Tanya a Hortobágyon. 

közlekedési vonalai egy közös góczpontban egyesíthetők. De más felől 
ugyanezt a körülményt kedvezőtlennek is kell mondanunk, a mennyiben a 
Duna egy nagyon félre eső beltengerbe szakad, melyet most a világforgalom 
útja alig érint, s mely a mi hatásunk körén egészen kivúl esik. Ellenben 
hazánk azon vidékét, mely a tengerig ér, nemcsak hogy valamennyi közle- 
kedésre szolgálható folyó kikerüli, hanem még egy felette rideg és zord, 
összevissza szakadozott, vízben szűkölködő, bajosan járható mészköves szik- 
lahát az anyaországtól el is választja. A magyar-horvát tengermelléket 
csak 111. Károly óta törekedtek műútak által az anyaországgal összekap- 
csolni s a vaspályát Károly városból Fiúméba csak igen nagy nehézségek 



13 

legyőzésével és nagy költséggel lehetett kiépíteni. E szerint hazánk a 
tengeri forgalomból a legújabb időig jóformán ki volt zárva. 

Hazánk jól kikerekített, többnyire természetes határvonalokkal szegé- 
lyezett egységes ország, de belső szabása korántsem egyforma és egyhangú, 
hanem ellenkezőleg felette különböző és változatos. Sőt alig van Európában 
ország, a mely oly nagy s annyi ellentétet mutathatna fel, mint a magyar 
birodalom területe. Ott van a nagy Alföld, mely az országnak majdnem 




A Magas Tátrából. — Tájrészlet az Öt tónál. 

egy harmadát foglalja el s Közép-Európának legnagyobb síksága, melyről 
a tenger csak a legifjabb geológiai időszakban takarodott el. A Tisza két 
oldalán terűi éjszakról délre, a Latorczától és Munkács vidékétől a Dunáig, 
Zimonyig; tenger fölötti magassága 6o és l6o méter között változik, sík 
felszínét csak a folyók barázdái s egyes halmok és buczkák szakítják meg; 
nagy része erdőtlen puszta és sivár homok, de legnagyobb része dús 
búzatermő föld. A nagy síkság kevés változatosságot mutat, de mégsem 
oly egyhangú, oly kietlen, mint Kelet-Európa alföldje, s megvannak 
saját szépségei: egyes vidékei szintén különböznek egymástól. Kisebbített 



14 

hasonmását az ország nyugati részében találjuk, ott, hol egykor a Duna 
deltája volt, mikor az Alföldet még tenger borította. Ez a pozsonyi me- 
dencze síksága, mely a Duna két oldalán éj szakkelet-éj szakról délnyugat- 
délre terjed s Nagy-Szombat vidékétől Sárvárig, a Rábáig ér. 

E nagy síkságokkal szemben a hegyes felföld a legnagyobb változatos- 
ságot mutatja; az ország éjszaki vidékeit foglalja el, egymással egyközú 
völgyek szeldelik, melyek délre nyílnak s ekképen utat nyitnak a meleg 
légáramlatoknak az ország határain égbe nyúló havasokig. Az egész felföld 
délre lejtősödik; valóságos lépcsőzetes föld. Nyájas mosolygó völgyek 
szelíd hajlású hegyekkel, vadregényes szakadékok meredek ormokkal és 
szaggatott sziklatetőkkel váltakoznak a felföldön; a hegyeket rengeteg 
erdők, a völgyiapályokat kaszálók és szántók foglalják el, a gömbölyded 
havasokon gyepmezők zöldellenek, és csak a legmagasabb és legmeredekebb 
sziklatetők kopárak és meztelenek, míg a déli kiágazások verőfényes lejtőin 
a szőlő díszlik. 

Megint más szabása van az erdőntúli vidéknek, vagyis Erdélynek. 
Ez egy négyszegletű roppant fellegvár, melyet a természet épített fel s 
tolt előre a határtalan keleti síkságra, hogy majdan védelmül szolgáljon 
a keleti bai^bárság ellen. Magas bástyafalak övezik Erdélyt minden oldalról 
s belseje hullámzatos, egymással egyközű völgyektől szeldelt föltérség, mely 
seholsem oly laj)ályos, mint az Alföld, hanem mindenütt hegyes-völgyes. 
Magas és széles hegyöv választja el Erdélyt az anyaországtól is, mind- 
azáltal a nyugati oldalán emelkedő hegységek sok helyen át vannak 
törve ; a Szamos, a Körösök, a Maros- ezen réseken át jutnak a magyar 
Alföldre. A Kárpátok nagy hegykaréja Erdélyt erős karral kapcsolja 
Magyarországhoz s egyesíti vele egy testté. 

Erdélylyel, ezzel a keleti fellegvárral átellenben áll az ország nyugati 
része, mely szintén négyszegletű, de egészen más szabású. Ez a Duna és 
Dráva köze, az ország legszebb, legáldottabb része ; egészben véve hullám- 
zatos dombvidék, csak a nyugati szélein s a közepe táján vannak magasabb 
és egybefüggő hegysorok; a Vértes-Bakony hegysoraitól délre már csak 
elszigetelt hegycsoportok sorakoznak Pécs, Villány és Szegzárd vidékein. 
Az egész területnek közepén, a Bakony aljában, a Balaton gyönyörű 
tómedenczéje terűi, maradványa az egykori tengernek. 

A Duna és Dráva közéhez ama hosszú és keskeny földszalag csatla- 
kozik, mely a Dráva és Száva között terjed cl; hosszú, de alacsony 



15 

hegyláncz húzódik rajta végig, mint legdélkeletibb ága az Alpesck hegy- 
rendszerének. Ezen hegyláncz két oldalán a Dráva és Száva lapályai 
terülnek el, melyek a nagy Alföld öbölszerú nyúlványai. E szerint a 
Dráva és Száva köze egy felől a nagy Alföldhöz, más felől a Duna-Dráva 
közéhez csatlakozik. 

Egészen más alakulata és természete van a Kulpától délre cső föld- 
darabnak s a tengermelléknek; ez leginkább elüt az ország többi vidé- 
keitől, elkarsztosodott sziklahátaival átmenetül szolgál a balkáni félsziget 
tartományaihoz. 

így már a természet különbözően alakította és szabta ki az ország 
egyes nagy vidékeit s mindegyiknek megadta saját szépségeit; külön-külön 
arczulattal ruházta föl mindegyiket. Különböző kincsekkel is megáldotta; 
a hegyek gyomrába sokféle érczeket, kőszenet és más hasznos ásványokat 
rakott, a mezőségeket dús termőfölddel ruházta föl, s itt is, ott is üde 
forrásokat, csevegő patakokat, kanyargó ereket és méltóságos lassúsággal 
hömpölygő folyókat teremtett. Valóban a Kárpátoktól nagyszerű amfi- 
teátromként körülölelt ország, melyet a Duna, Tisza, Dráva és Száva 
öntöznek, szép és áldott föld, melyen boldog állam keletkezhetett. 

Ezt az államot a magyar nemzet alapította s immár egy ezredév 
óta tartja fenn a legválságosabb viszontagságok közepette. A magyarok 
ott jöttek be az országba, a hol a határvető hegykoszoru legkeskenyebb. 
Átkelvén az erdős hegyeken, a völgyek nyilasait követték s akadály nélkül 
eláraszták az Alföldet. Azután a nagy síkságra szolgáló völgyeken fölfelé 
nyomulván, csakhamar a hegyes Felföld népeit is meghódoltaták ; átkeltek 
a Dunán is s a termékeny szép dombvidéket megszállván, a Száváig, sőt 
a tengerig száguldoztak el gyors paripáikon, líjui hévvel, hősi lelkesedéssel 
törtek előre hódító őseink, ki-kicsaptak a természetes határokon túl s had- 
járataikat nyugati és déli irányban messze vidékekre is kiterjesztették. 
De nem sokára felhagyván csapongó portyázásaikkal, a természet által 
kiszabott határok között telepedtek meg. 

Már első vezéreink ösztönszerűleg és helyes tapintattal ott üték fel 
tanyájokat, a hol az ország természeti központja, szíve van, a honnan egyes 
vidékeit összegfoglalni legkönnyebben, kormányozni legjobban lehetett. 
Ezt a központot a Duna nagy hajlata jelöli meg; a Csepel szigete, Budapest 
környéke az a hely, a hol már Árpád töltötte pihenő napjait. Ezen 
a vidéken szögellenek egybe, érintkeznek egymással a nagy Alföld, az 



IG 



ejszaknyugati Felföld s a Duna és Dráva köze; itt metszik egymást az 
éjszakkeletről délnyugatra menő utak és a Duna vonala. A vasúti no itika, 
a mely napjainkban Budapestet tette az ország vasúti hálózatának csomó- 
pontjává, nem tett egyebet, csak a természet útmutatását követte. 

Az egész országnak leg- 
nagyobb és egyszersmind 
középső vidéke az Alföld, 
s a magyar nép ezt szállta 
meg egész kiterjedésében; 
ez felelt meg legjobban 
természeti hajlamának s 
egyszersmind államalkotó 
ösztönének. Az Alföldről ter- 
jeszkedett kisebb-nagyobb 
tömegekben a völgyeken 
fölfelé az ország határszé- 
leiig. A török hódoltság 
és más viszontagságok az 
Alföld déli vidékein nagyon 
megfogyasztották a ma- 
gyarságot, s helyét nagy 
részt idegen jövevények 
foglalták el. Mindazáltal az 
Alföld s a Dunán túli és 
inneni alacsony dombos vi- 
dékek még most is főszék- 
helyei a magyarságnak, 
csak a székelyek szállták 
meg Erdély keleti magas 
fensíkjait és hegyeit. Az 
éjszak-nyugati Felföld a 
tótok ősi lakóhelye, az éjszak-keleti hegyes vidékeket a ruthének, a keleti 
hegyes vidékeket a románok szállták meg, mint későbbi jövevények. Ugyan- 
csak későbbi betelepülök a szerbek is, kik leginkább az Alföld déli vidékein 
s a Dráva és Száva között telepedtek meg. A németek különböző időkben 
jr)ttck be az országba; a régibb gyarmatok leginkább hegyes vidékeken 




A délkeleti Kárpátokból. — Propaszta völgytorok. 



17 



telepedtek le, a későbbi jövevények pedig főleg a török uralkodás és 
háborúk alatt támadt hézagokat tölték ki. A különböző nemzetiségek tehát 
nagyjából a természettől kijelölt különböző országrészeken helyezkedtek el, 
mindazáltal mégsem úgy oszlanak el, hogy külön-külön területeken lak- 
nának egészen keveretlenül. Erdélyben hajdan három külön területet s 
három külön nemzetet különböztettek meg, de ott is vegyesen laknak 
a különböző nemzetiségek. Nagy népkeveréket találunk mindenütt, még 



M*^^^ 







A magyar tengermellékről. — Fiume. 



Horvát-Szlavonországban is. Legtömegesebben laknak az ország középső 
vidékein a magyarok, kik egyébiránt kisebb-nagyobb számmal a magyar 
állam egész területén előfordulnak. A magyarokon kivül a németek vannak 
leginkább elszéledve, de tömegesen csak néhány vidéken laknak. 

A különböző nemzetiségek egymás mellett, egymással összevegyülve 
élnek évszázadok óta a nélkül, hogy valahol teljesen egymásba olvadtak 
volna. Az egyensúlyt, a kapcsolatot a magyar nép tartotta fenn köztük, 
a magyar nép, mely az államot megalapította s mely azt, nem tekintve 

M. 3 



18 

egyéb erkölcsi és anyagi kiváló tulajdonságait, már létszámánál és elhelyez- 
kedésénél fogva is egyedül képes fentartani. Az egységes állam keletkezését 
és fenmaradását az ország földrajzi fekvése, vízszintes tagosúlata és dom- 
borzati viszonyai hathatósan előmozdítják. A kísérletek, melyek a századok 
folyamában az ország feldarabolását s a magyar állam szétbontását tűzték 
ki czélúl, mindannyiszor meghiúsultak; mihelyt a szenvedélytől elkapatott 
emberek kijózanodtak s a természet szavára figyelni kezdtek, az egységes 
állam legott megint helyreállott. Legsajátságosabb szabásuk van a Kulpától 
délre eső vidékeknek és a tengermelléknek, s ezek a vidékek csakugyan 
politikai tekintetben is némi önállóságot élveztek mindig, de az anyaország 
a tengeri kikötőket nem nélkülözhette s törekednie kellett, hogy azokat 
biztosítsa magának. A Dráva és Száva köze hajdan egészen össze volt 
forrasztva az anyaországgal, s a földrajzi tényezők most is a kapcsolat 
fentartására utasítják. Némileg sajátságos szabása van Erdélynek is, de 
maga a természet Magyarország fellegvárává teremtette ; még ki sem 
volt fejlődve mostani alakja, határszéli bástyafalai máris Magyarországhoz 
kapcsolták, fő völgyei már a neogén korszakban a magyar Alföld tenge- 
rének öblei voltak. S Erdélyt maga a természet annyival inkább utasítja 
a Magyarországgal való egyesülésre, minthogy neki magának nincsen föld- 
rajzi, természeti központja, a mint ezt a történelmi események is tanúsítják. 






3* 



'WV^WVAJVA.AA>VAyWW^A_AAAAJV>V>WWW>^A7i^A^VAJV-A^V7VA AyV i 




n 


'//\ 


o 





'f\ 


f\ 


//•\ 


n 



agyarország történelmét már előre meg- 
szabta az ország földrajzi alakja. A Kárpá- 
toknalv szorosoktól alis- áttört összefűRRŐ 
hegyláncza erős határ éjszak és kelet felé, 
délen a Száva és a Duna választják el 
az országot szomszédjaitól; de a folyókon, 
bármennyire szélesek is, hajóval könnyen 
át lehet kelni, az ország tehát erre terjedhetett, de egy- 
szersmind innét volt fenyegetve is. Nyugat felé épen 
nincsenek természetes határai ; így az arra lakó népek 
kereskedésének, civilisatiójának, hatalmának nyitva áll; 
de azért önállóságát a mostani határok közt mégis mindig 
vagy fentartotta, vagy visszaszerezte. Az országot a Duna 
szeli keresztül hatalmas kanyarulattal éjszaknyugattól dél- 
keletre, hol a Kárpátok lánczán keresztül tör s útmutatója 
lett a népek vándorlásának Ázsiából Európába; mert a 
mint a vándormadarak a folyók mentében s a tengerpart 
hosszában húznak: ugy a népek is a tengert kerülik meg 
vándorlásaikban s a nagy folyók irányában haladnak előre. 



22 

A Duna tette hazánkat a népvándorlás országútjává már azon ős időkben 
is, melyekről még a hagyomány is megfeledkezett, de melyeknek nyomait 
és emlékeit feltaláljuk amaz eszközökben és fegyverekben, melyeket a 
mostani nemzedék ásogat ki a földből, melyek, bármily különböző nép 
lakta legyen is hazánkat, mindig azonos civilisatiőról tanúskodnak, az 
ország határain belül Dévény várától az Al-Duna szorosáig, s melyeknek 
sajátságos jellege főleg nyugat felé terjed s csak kis mértékben éjszak felé. 

A megalith-korszakból, melyben az ős elefánt s a szarvorrú legeltek 
a Tisza partjainak ős erdőiben és mocsaraiban, s az ős medvék és hiénák 
rejtőztek a bihari barlangokban, alig maradtak fenn emberi kézzel alkotott 
emlékek, minők Franczia- és Angolországban oly gyakoriak. Nálunk nem 
találtak eddig dolmenek, menhirek és ingó sziklák nyomaira ; de a neolith- 
korban, midőn már a kövek kicsiszolása által alakították a szerszámokat és 
fegyvereket, elég súrú lakosság nyoma tűnik fel az országban. Alig van 
falu, melynek határában elő ne fordulna egy pár csiszolt kőeszköz, melyet 
gyakran mint amuletet használ a földmívelő nép. Ha a tehén nem ád 
elég tejet, ha a kis gyerek foga nehezen hasad: a régiség ez emlékeivel, 
melyeknek régi használatáról nem maradt fenn semmi hagyomány a nép 
közt, meg szokták dörzsölni a fájó részeket, a tehén tőgyét, a gyermek száját. 

Ismeretes tény, hogy a csiszolt kőeszközök alakja az egész világon 
csaknem egészen azonos. Japánban, Khinában, Indiában és Egyiptomban 
szintén olyan, mint Európában; de ama körülményben, hogy a kifúrt 
eszközök száma nálunk aránylag sokkal nagyobb mint a szomszéd orszá- 
gokban, meg egy különös alakú, keskeny, hosszú s vastag vésőben, melyet 
nálunk igen gyakran ásnak ki, oly sajátságokat látunk, melyek hazánk 
lakóit már amaz időben is megkülönböztették szomszédjaiktól. Az Alföldön, 
hol kő nem fordul elő, állatcsontokat, különösen a szarvasnemúekét dol- 
gozták föl fegyverekül és eszközökül. A Tisza mentében mindenütt találunk 
halmokat, melyek az őskori emberek lakhelyeinek maradványaiból és 
hulladékaiból támadtak. Ezekből azt látjuk, hogy az akkori lakók halászatból 
és vadászatból éltek, de földművelést is gyakoroltak; az idő által meg- 
szenesített búzaszemek nem mutatnak semmi különbséget az akkori és 
mostani búza között. Kereskedelmi összeköttetés is volt már akkor és pedig 
a legtávolibb országokkal is. A kőkori sírokban oly tengeri kagylóból 
metszett nyaklánczokat találunk, minők csak a Vörös tenger vidékein 
fordulnak elő. 



23 

A Mátra hegységben még ma sem ritka a termés-réz. Ezt az őskori 
emberek is ismerték és idővel reá jöttek, hogy izzó állapotban meg- 
lágyul és kovácsolás által minden alakra idomítható. Rézből kezdték tehát 
fegyvereiket és szerszámaikat készíteni, kezdetben a csiszolt kőeszközök 
alakjára, s valamint ezeknél, inkább a súlyra, mint az élességre fordították 
fígyelmöket-; de később új, czélszerúbb formákat is találtak fel. Ily réz- 
eszközök, minők hazánkban igen gyakoriak , alig fordulnak elő Német- 
országon, Skandináviában és a lengyel földön ; de az osztrák alpesi tavak 
czölöp-építményeiben s a bieli tóban Helvécziában szintén találtak, még- 
pedig olyanokat, melyek a magyarországiakkal rokonok. Megjegyzendő 
még az is, hogy Czipi"us szigetén a legrégibb sírokból fúzfalevél-alakú tőrök 
és kések jöttek napfényre, melyeknek formája s a nyélbe való erősítése a 
legkisebb részletekig azonos a magyaroszágiakkal. 

Azt a folytonos fejlődést, mely a csiszolt kőkorból a rézkorba vezetett 
át, félbe szakította hazánkban, mint egész Európában, egy új nemzet 
hódítása, mely a civilisatio magasabb fokán állt, a mennyiben fegyvereit 
és eszközeit bronzból készítette, melyek a kőkoriaktól és rézkoriaktól for- 
máikban lényegesen különböznek. Ez a nép tehát már tudta, hogy a réznek 
és ónnak bizonyos arányban való vegyítéséből oly fém kerül elő, mely akár 
az ónnál, akár a réznél keményebb, könnyebben élesíthető, s öntés által 
állítható elő. Ismerték tehát a bányászatot, kereskedelmi összeköttetésben 
álltak azokkal az országokkal, hol ón fordul elő és ismerték az ötvözés 
mesterségét. A régiségbúvárok az árja népvándorlással hozzák ezt a népet 
kapcsolatba, s csakugyan úgy látszik, hogy mindazok a népek, melyek 
Európa nyugoti részét lakják, a Paropamisus aljából indultak ki, s meg- 
kerülve a Kaspi és Fekete tengert, hatoltak a Dunáig s ennek irányában 
vándoroltak tovább a mostani Magyarországon keresztül. Helbig, a római 
archaeologiai intézet tudós titkára, ki az italikusok Pó-völgyi telepeiről 
értekezett, nem kételkedik, hogy e telepek őslakói éjszakkeletről érkeztek 
Olaszországba s a Magyarországon talált halmok csakugyan ugyanazon 
jelenségeket mutatják, mint a Pó-völgyi terra marék. 

A bronzkor civilisatiójának emlékei egész Európa területén rokon- 
ságban állnak egymással. A régiségbúvárok azonban a formákra nézve több 
csoportozatot különböztetnek meg. A magyarországi bronzkori emlékek 
egyszerűbbek, mint a skandináviai, olasz- és francziaországi bronzkori emlé- 
kek. A kard, a véső, a ruhakapocs különös nemzeti sajátságot mutatnak, 



24 

mely hazánk határain túl csak ritka esetekben észlelhető, de a Duna középső 
medenczéjében a Kárpátokig mindenütt előfordul. Habár különböző népek 
laktak már akkor is az országban, civilisatiójuk ez emlékek szerint ugyanaz 
volt. A magyarországi sajátságos formákat ama rajzban állítottuk össze, 
mely e czikk elejét diszíti. 

A vas használatával kezdődik a történelmi kor. Herodotos, kinek a 
Kr. e. V. században a Duna folyásáról még igen zavaros fogalmai vannak, 
az agathyrzeket, ■ — ezen, ugy látszik, thrák népet, — helyezi a mostani 
Ei-délybe. Az emlékek azt mutatják, hogy a Duna mentében főleg kelta 
törzsek laktak, melyeknél az úgy nevezett la téne fibula^ továbbá a vas 
késnek, tőrnek, lándzsának, kardnak és pajzsdudornak bizonyos sajátszerű 
formája, meg a kardkötöül szolgált jellemzetes vasláncz volt használatban. 
Mind e sajátság előfordul mindenütt, a hol kelták laktak : Francziaországban, 
Felső-Olaszországban, Svájczban, Bajorországban és Magyarországon, s a 
régi irók, legalább Nagy Sándor idejétől kezdve, csakugyan említik, hogy 
a mai Mag3^arország földén kelta törzsek laktak, melyeket a galata név 
alatt foglalnak össze, melyek azonban bizonyára már sokkal régibb időben 
telepedtek itt le. Megjegyzésre méltó, hogy a la téneivel egykorú hallstadti 
civilisatio nyomaira csak egy helyütt találtak eddig hazánkban, t. i. Somlón; 
ellenben a kelta emlékek az egész országban el vannak terjedve. Hiba volna 
e civilisatiót kicsLnyleni. A kelták már városokat építettek, és Carnuntumtól 
(Petronell) Bononiáig (Viddin) a Duna jobb partján mindenütt találunk 
városokat, melyeknek nevei még a római időben is kelta eredetről tanús- 
kodtak, névszerinti Scarabantia (Sopron), Sabaria (Szombathely), Bregetio 
(Szöny), Aquincum (Ó-Buda), Sopiane (Pécs), Mursa (Eszék), Carrodunum, 
Singidunum (Belgrád), stb. Ez a nép már érezte a vert pénz szükségét, 
használta a macedóniai ezüst pénzeket, sőt maga is vert pénzeket Fülöpnek, 
Nagy Sándor apjának ezüst tetradrachmái s a macedóniai városok pén- 
zeinek mintájára. Később a római pénzlábat fogadta el, s királyainak vagy 
a törzsnek nevével jelezte a pénzdarabokat. A keltákon felül germán törzsek, 
markomannok és quadok laktak a Kárpát alján, ezeken túl szlávok. 

A kelta népben nem voltak államalkotó tulajdonságok, a különböző 
törzsek nem tudtak állandóan egyesülni, sőt sokszor egymás ellen is harczra 
keltek. Mint bátor katonák, a diadochok szünetlen háborúskodásaikor 
gyakran szegődtek zsoldosokúi Nagy Sándor utódainak szolgálatába, s még 
Egyiptomban is szolgálták a Ptolomaeusokat , honnét egy zsoldos szép 



25 



díszedényt hozott magával, mely az egyedi 
sírban találtatott s most a magyar nemzeti 
múzeum egyik dísze. E zsoldos nc'pnek 
elég alkalma volt felismerni a hellenista 
országok és királyok belső gyengeségét, 
s három magyai országi torzsé a tekto- 
sagok, tohstobojok es trokmok egyesültek 





Bronzkori tárgyak 



egy vezér alatt, kinek 
czime Biennus (Bre- 
hon) volt, s betörtek 
a Balkan felszigetbe, 
knaboltak Macedóniát 
es Thiaciat, s csak 
babonás félelmük, me- 
lyet egy rögtön támadt roppant égi 
háború idézett elő, ijesztette el őket a 
delphii Apolló -templom kirablásától s 
mentette meg Athénét és Peloponesust. 
Átmentek a Hellespontuson is, és har- 
mincz évig zaklatták Elő-Ázsiát rablá- 
saikkal és sarczolásaikkal, míg végre 
Attalus, a pcrgamosi király, döntő csatá- 
ban megverte és a hegységekbe szorította 
őket, hol Galata királyságot alapították. 
Attalus fia, Eumenes építtette fel azt a 
roppant fogadalmi oltárt, melynek gyö- 
nyörű márvány dombormúvei most a 
berlini múzeumot diszesítik. Ez volt a 
magyarországi galaták feletti győzelem- 
nek nagyszerű diadal-emléke. 

M. 4 



26 

A Duna-vidéken maradt kelta törzsek a köztársaság vége felé újra 
meg újra összeütközésbe jöttek a rómaiakkal. Végre Augustus császár ural- 
kodása alatt a császár két mostoha fia, Tiberius és Drusus, hosszú háború 
után leverték a pannonokat, kik Bato vezérlete alatt elkeseredett harczban 
törekedtek megmenteni függetlenségöket. Az ókor egyik gyönyörű mű- 
kincse, az úgy nevezett Augustus apotheosisa, tartja fenn Tiberius e 
diadalának emlékét a bécsi régiségtárban. Ott látjuk a győzelmes vezért, 
a mint a diadalszekérről lelép, hogy Augustusnak és Líviának megadja 
a kellő tiszteletet, kik isteni alakban ülnek a trónon. Alól római katonák 
emelnek trofeumot s ott ül a földön hátrakötött kezekkel a legyőzött 
vezér, nyakán kelta torquessel, s övén alul kelta kaligába burkoltan. 

Augustus alatt a rómaiak nem terjeszkedtek alább a Drávánál s a 
mostani Sziszek volt a tartomány fővárosa. 

A mint gyakran történni szokott, a foglalást nem sokára lázadás 
követte, melyhez a független törzsek is hozzá csatlakoztak. Ez is leveretett 
s az egész dunántúli rész római kezekbe került. A kelta törzsek függet- 
lensége megszűnt, rómaiak foglalták el városaikat s kiszolgált katonáik 
itt telepedtek meg. így keletkezett itt az iparművészetnek egy külön tarto- 
mányi stylusa, melynek emlékeivel gyakran találkozunk a dunántúli 
sírokban. Ezek közt legjellemzőbbek a roppant nagy fibulák, melyeket 
a nők viseltek, s a kocsik, melyekkel a kelta nagy urak együtt temet- 
tették el mao-ukat. 
o 

Róma nyelve hamar elterjedt a római közigazgatás alatt, ámbár 
a légiók, melyek itt tanyáztak, nem voltak rómaiak, sőt olaszországiak is 
csak igen ritkán, hanem elrómaiasodott spanyolok, belgák, angolok, 
szíriaiak és az alpesi tartományok lakói. Trajanus idejében Pannónia már 
nem különbözött más római tartománytól, a városok municipiumokká és 
coloniákká váltak s oly önkormányzattal bírtak, minőt a római polgárok 
szoktak gyakorolni. 

Határtartományok mindig ki vannak téve a szomszéd barbárok 
betörésének, kiknek megfcnyítése néha kikerűlhetetlenné teszi a további 
foglalást és terjeszkedést. így történt ez Trajanus császár alatt az alsó 
Dunánál is, hol a dákok folyvást háborgatták Moesiát. A császár tehát 
Carnuntumban hajóhadat szervezett, utat vágatott a parti sziklákba az 
Al-Duna szorosában s a dákokat három hadjáratban megverte, Decebal 
király fővárosát, Sarmisegethusát — melynek ezentúl Ulpia Trajaaa lett 



27 

a neve, — bevette, s Erdélyt Dacia név alatt római provinciává alakította. 
A rómaiasítás itt is igen gyorsan haladt előre ; de míg Pannoniában a 
feliratokon nem találunk az istenek nevei közt idegeneket, hanem mindig 
csak rómaiakat, Neptunt és Jupitert, különösen mint Dolicheniust a mint 
bika hátán áll, Merkuriust és Marst, Junót, Dianát, Nemesist, Sylvanust 
és a nymphákat : Daciában Eponával találkozunk, s Mithras tisztelete 
sokkal terjedtebb, mint Pannoniában, sőt még palmyrai istennevek is 
fordulnak elő. 

Trajanus hadjáratának emlékéül Rómában diadaloszlop áll, melyen 
az egész hadjárat dombormúvekben tárul szemeink elé. Kérdés azonban, 
vájjon a dákok öltözete, az övvel összetartott hosszú zubbony s alatta a 
széles nadrág, mely a bokánál össze van kötve s a tekintélyeseknél a 
rojtos palást, csakugyan híven tükrözi-e vissza a dák viseletet ez emléken, 
miután más emlékeken markomannokat, sőt keleti barbárokat is hasonló 
öltözetben látunk. 

Pannoniát a Duna választotta el a szomszéd barbároktól, kiknek 
betörései ellen e folyó elég erős határnak látszott. Daciának nem lévén ily 
természetes határa, nyugat felé a rómaiak vallumot építettek és árkot, 
melyet sok helyütt még most is megismerhetünk; ez a limes Dacicus, 
melylyel több helyütt fogunk találkozni. 

A Duna és Erdély közti vidéket, a mai magyar Alföldet, nem birták 
a rómaiak; itt ez időben a metanasta jazygok, a rómaiak szövetségesei, 
legeltették nyájaikat, s ezeket is árok választotta el az éjszaki germán 
barbároktól ; egy ilyen ároknak fennmaradt nyomait a nép ma Csörsz 
árkának nevezi. 

A rómaiak nem tartottak oly nagy seregeket, mint a mostani 
államok; de a határtartományokban mindig több legio volt elhelyezve, 
mint a benső tartományokban, hol három századon keresztül a római 
békének fensége, „Majestas pacis Romanae" uralkodott. 

Az élet a provinciákban utánzása volt a rómainak: kőútak könnyítették 
az összeköttetést a városok közt, hol a fürdő játszott oly szerepet a 
mindennapi életben, minőt jelenleg a kávéház ; a főhelyeken nem hiányoz- 
hatott az amphitheatrum; a városok közelében villák épültek; a határ- 
városokat a castrum jellemezte ; a forumot szobrok díszítették : szóval a 
római magával vitte szokásait, kényelmét, institutióit, s behozta a római 
nyelvet és életmódot az Atlanti oczeántól a Dunáig, rómaiakká téve a 



28 



nagyobb részt kelta fajú lakosokat. Ezek olvadtak össze legkönnyebben 
a rómaiakkal. Germán népek laktak ezeken túl a Rajna torkolatától a 
Fekete tengerig; ezek ellen kellett a római civilisatiót védeni a határ- 
tartományokban. 




Tiberius diadalmenete. — Augustus apotheosisa. 

A Duna balpartján, a Kárpátok aljáig markomannok és quadok 
laktak, kiknek vad vitézsége nem egyszer veszélyeztette a római provin- 
ciát. Marcus Aurelius császár alatt az összes németség egyesült a rómaiak 
ellen, s a markomannoknak sikerült az első támadás; átkeltek a Dunán s 
pusztítva terjedtek el egész Pannoniában s már-már az olasz határokat 



29 

fenyegették. A császár hadjáratra készült tehát ellenök, s hogy e miatt 
új adókkal ne kellessék terhelni népeit, elárvereztette Rómában a császári 
kincseket. Maga is személyesen Carnuntumba ment ; ez volt a főhadiszállás, 
itt készítette elő a hadműveleteket. Három évig tartott a háború, míg 
a markomannok és quadok leverettek. A császár személyesen is részt vett 
e harczokban, s részint Carnuntumban, részint táborában a Garan völgyé- 
ben irta meg hires bölcselkedő tanulmányait, melyekért a philosophus 
melléknévvel ruházták föl. Itt történt, hogy a sereg egyszer a vízből 
kifogyva a legnagyobb szükségbe esett, melyből csak egy rögtöni zápor 
mentette meg. Ez a jelenet, Jupiter Pluviusnak e csodája, egyik legisme- 
retcsebb és legérdekesebb jelenete a császár domborműves emlékoszlopának 
Rómában, melyen a markomann háború részletei vannak kifaragva. 

A császár Bécsben halt meg; fia, Commodus a már úgy is óriásilag 
kiterjedt római birodalom határait nem akarta új tartományok megszer- 
zésével még tovább, a Kárpátokig kiterjeszteni ; a Dunát elég erős határnak 
tartotta; de ezen időtől fogva a Pannoniában tanyázó légiók különös 
figyelemben részesültek, s érezték is jelentőségüket, hogy a római birodalom 
sorsát sokszor ők döntötték cl. Commodus megöletése után a pannóniai 
légiók vezérüket, Scptimius Severust kiáltották ki császárnak, ki Rómában 
dynastiát alapított. 

Ezentúl is főleg Pannoniában kellett a római birodalmat a barbárok 
betolakodása ellen védelmezni; mert ama roppant mozgalom, melyet mi 
a népvándorlás nevével szoktunk jelezni, a népeknek keletről és éjszakról 
a civilizált dél és nyugat felé előnyomulása, már ezen időben kezdett 
jelentkezni. 

Negyvenhárom évvel később ismét az a sereg, mely Syrmium körül 
tanyázott, kiáltotta ki a thrák Maximinust császárnak, kinek uralkodása 
csak rövid ideig tartott. 

Épen azon időben, a melyben a germán népek Európában, a sassa- 
nida persák Ázsiában megújíták támadásaikat a római birodalom ellen ; 
a császárok mindig változtak ; minden provinciában támadtak ellencsá- 
szárok, de mindegyik az egész birodalmat követelte magának, melynek 
összefüggése oly erős volt még, hogy a trónkövetelők egyikének sem 
jutott eszébe saját tartománya függetlenségét, vagy külön királyi koronát 
követelni. Húsz évig tartott a rendetlenségnek és gyalázatnak ezen kora, 
mely alatt a német törzsek hol fegyveres csapatokban, hol békés beván- 



30 



» 



p 
•^ 



o 

■o 

p. 
o 

3 
o* 
o 

B 

Cs 
< 
a 

ff 



O 

isr* 






B 




31 




32 

dorlással tolakodtak a határtartományokba. Ekkor a pannóniai születésű 
Claudius császár megverte a góthokat, Syrmiumban történt halála után 
pedig ismét egy honfitársa : Am'elianus kiáltatott ki császárnak a pannóniai 
sereg által. Ez a római nép tekintélyét helyreállította ugyan keleten és 
nyugaton, de engedve a szükségnek, kivonta Erdélyből a római sereget 
s átengedte a tartományt a betóduló góthoknak. Aui^elianus halála s Tacitus 
rövid uralkodása után ismét pannóniai eredetű császár lépett a trónra, 
Probus, ki szülővárosának, Syrmiumnak közelében az első szőlőket ültette 
hazánkban s a belvizeket lecsapoltatta katonái által. E megalázónak tekintett 
munka felbőszítette a sereget, fellázadt s megölte Probust. Ez a császár 
telepített góthokat alsó Pannoniába, s ezentúl szokássá lett barbár zsoldo- 
sokkal egészíteni ki a praetorianusokat. 

Midőn a nagy Constantinus fiával, Constantiussal szemben Magnentius 
kiáltatta ki magát császárnak s az egész nyugat seregei hozzá szegődtek, 
míg a keletiek Constantiusnak maradtak hivei. Mursa, a mostani Eszék 
mellett történt az összecsapás 351. évben Kr. sz. u. Itt vérzett el a római 
birodalom seregeinek java; a háborúban Constantius győzött, de a római 
véderő meg volt törve, s ezentúl csak nehezen tudott a német törzseknek 
ellentállani, melyekhez már szlávok is csatlakoztak. 

I. Valentinianus császár, ki szintén pannóniai eredetű volt, helyre- 
állította a közigazgatást és sikeresen küzdött meg a barbárokkal ; megverte 
a góthokat s békét kötött velük, de a sai-matákkal egyesült quadok ismét 
betörtek Pannoniába, s kevésbe múlt, hogy egy császári herczegnő : 
Constantia, a nagy Constantinus unokája, hatalmukba nem esett. A császár 
ennek hirére Trierből Syrmiumba sietett, s innét fel Bregetióba (Ó-Szőny), 
honnét a quadok tartományába beütött, s megfenyítette őket. Midőn 
375-ben még egyszer ellenök készült s ők követséggel akarták dühét ki- 
engesztelni, a fogadásnál ismét annyira tűzbe jött, hogy fenyegető beszéde 
alatt szélütés érte. A légiók Justina császárnéhoz, ki a szomszédságban 
időzött, azonnal küldöttséget indítottak, meghívták a táborba, hol csecsemő 
fiának, II. Valentinianusnak, kit a császárné ölében tartott, hűséget esküd- 
tek oly lelkesedéssel, mint tizennegyedfélszáz évvel később a magyarok 
Mária Teréziának. 




A népvándorlás kora. 



Hosszú volt a római császárság- halálküzdelme ; trónkövetelők harczai, 
a régi vallás kiirtása, az arianusok és katholikusok vitái, a birodalom felosz- 
tása fölemésztek az életerőt, s ime most egy új nép jelent meg Európában 
a Fekete-tenger mellékén s a Duna mentében : a hunok, kik a góthokat 
magok elől tovább szorították nyugatra. Más fajhoz tartoztak ezek, mint 
a germánok, szlávok és rómaiak, s Attilában, Mundzuk fiában, oly állam- 
férfit nyertek királyul, ki képes volt a legkülönbözőbb népeket kormánya 
alatt egyesíteni. Góth és gepida királyok elismerték felsőbbségét s gyara- 
pították udvarának fényét, melynél Aétiusnak, a rómaiak legjelesebb 
hadvezérének fia, Carpilio, hadi neveltetése végett időzött. Aétius maga is 
ismerőse volt Attilának, kivel Rugilasnak, az elébbi hún királynak udva- 
ránál barátkozott meg, midőn Attila nagybátyjánál elébb mint túsz, később 
mint száműzött töltött néhány évet. 

Ostrogóthok, gepidák, alánok, rúglak követték az idegen származású 
vezér zászlaját, mert bíztak szerencséjében s meghajoltak fejedelmi sze- 

M. 5 



34 

mélyisége előtt. Fenn is tudta tekintélyét tartani. Attila minden körülményt 
felhasznált, mely személyes méltóságát népei előtt szilárdíthatta. Egy hún 
pásztor felásott egy kardot, melynek a földből kiálló hegye megsebezte volt 
legelő tehene lábát s e kardot különös, szokatlan alakja miatt a királyhoz 
vitte, ki azt mint a had-isten jelvényét s a mennyekből leejtett olyan 
ajándékát fogadta, mely a világ meghódítását jelenti. Olyan őskori bronz 
kard lehetett az, minőt most is sokszor, s nem is oly mélyen találunk 
a föld alatt. A népek ebben látták a világuralom jelvényét és zálogát, 
s rombold előnyomulásuk csakugyan ellenállhatatlan volt. Elözönlötték az 
országokat, megtörték, kirabolták, elpusztították a városokat, mert a nomád 
pásztornépek nem szokták meg a városi életet, sátrakban vagy könnyű 
faházakban tanyáztak, nem érezték magukat jól a városok kőpalotáiban. 

II. Theodosius, a keleti császár, félelmében ráállt, hogy évi adót fizessen 
a hún királynak s nehogy népei ezen megütközzenek, a birodalom vezé- 
rének nevezte ki, hogy az adó a hivatalos fizetés szinét viselje. A béke 
azonban nem tartott soká ; megtörésére mindig találkozik ok annak, a ki 
keresi. Attila a Balkán félsziget egész szélességében elözönlötte népeivel a 
byzanti tartományokat, kirabolta és feldúlta a városokat, mígnem a császár 
a béke föltételeit elfogadta. Követséget is küldött Attilához, melynek 
egyik tagja, Priscus Rhetor, leirja a hún királynak a Tisza partján, körül- 
belől a mostani Szeged táján állott faházát, s a lakomát, melyen királyok 
ültek Attila asztalánál, dalosok énekelték tetteit s a vendégek arany kupák- 
kal köszöntötték föl egymást. Az udvarnál keresztény és pogány, római 
polgár és ázsiai barbár vegyültek össze a germán törzsek képviselőivel. 

Attila valóban világuralomról álmodott. A barbár népek, a mint előre 
haladott, mindenütt köréje sorakoztak. Elsőben is a nyugati birodalmat 
támadta meg, GalHa volt hadjáratának czélja. Útközben a türingiek és a 
frankok csatlakoztak hozzá, s pusztítva rontottak be a mostani Franczia- 
országba, mire ürügyet a királyi házban fennálló viszály adott. Meroveust, 
Chlodvig király kisebbik fiát, Valentinianus császár pártolta, bátyjának ügyét 
pedig Attila karolta fel, ki most mint Valentinianus császár nővérének, 
Honoriának jegyese is fellépett, s osztályrészét követelte, mert az elkesere- 
dett herczegasszony, a ki egy ballépése következtében csaknem fogoly volt 
a császári udvarnál, titkon gyűrűt küldött a hún királynak. Valentinianus 
visszautasította a barbár sógorságot, mire Attila pusztítani kezdte Galliát, 
feldúlta Metz városát és épen Orleanst ostromolta, midőn a római sereg 



35 



közeledése Aétius vezérlete alatt a várost az ostrom alól fölmentette. 
A visigóthok királyuknak és fiainak vezérlete alatt csatlakoztak a római 
vezérhez s a két roppant sereg a catalauni mezőségen ütközött össze. 

A harcz elkeseredett volt s reggeltől estig tartott. Háromszázezerre 
teszik a holtak számát, köztük volt Theodorik, a visigóth király is. 
De a csata még sem volt döntő. Meg- 
akasztotta ugyan Attila előhaladását 
és rábírta őt, hogy vissza felé induljon, 
de a visigóthok is visszamentek a 
Pyrenékhez, Aétius pedig és Meroveus 
nem merték bántani Attila király 
visszavonuló seregeit. A híresztelt 
római győzelem nem törte meg a hűn 
királynak sem erejét, sem félelme- 
tességét. Tavaszszal ismét követelte 
Honoria kezét és osztályrészét, betört 
Olaszországba, bevette és elpusztította 
Aquiléját s kirabolta és megsarczolta 
a felső-olaszországi városokat. 

A keresztény legenda szerint 
Francziaországban Szent Lupus imája 
mentette meg Troyes városát. Szent 
Genovéva Parist és Szent Ányos 
Orleanst Attila dühétől, míg Ital iában 
Nagy Leo pápa szónoklata és Valen- 
tinianus császár ajándékai engesztelték 
ki a hún királyt, hogy Rómának meg- 
kegyelmezzen s roppant prédájával 
visszatérjen a Tisza partjához. Itt 
453-ban, épen nászéjjelén, szélütés érte Attilát s birodalma épen oly hamar 
szétbomlott, mint a mily hirtelen keletkezett, mert a barbár népek szövetsé- 
gén alapult, melyeket csak egy nagy személyiség tekintélye tarthatott össze. 

Midőn Attila fiai az örökség felett egymással harczba keveredtek, a 
germán törzsek az egymás közt dulakodó hunokra reá támadtak s visszaszo- 
ríták őket a Fekete-tengerhez. A gepidák maradtak az uralkodó nép a Dunáig, 
a régi római provinciát, Pannoniát pedig az ostrogóthok szállották meg. 

5* 




Aétius, a monzai diptichonról. 



36 

Attila életpályája habár rövid, mégis oly fényes volt, hogy emléke 
kortársaira és utódaira maradandólag hatott; a latin népek „Isten ostora" - 
nak nevezték s azt mesélték, hogy még a fú is kiszáradt ott, hová 
lova a lábát tette; a germán népek hőskölteményeiben ellenben a hűn 
király személyisége méltósága által magaslik ki az öt környező hősök 
közül. 

Két évvel Attila halála után született a Dunánál tanyázó ostrogóthok 
közt Theodorik, a német hősköltemények legnépszerűbb alakja. A byzanti 




A nagy-szent-miklósi arany lelet. Allitólag Attila kincse. 



császár pénzzel és kincscsel fizette meg évenként az ostrogóthok barát- 
ságát, de a szomszédság folyvást alkalmat adott vitákra, határvillongásokra 
és háborúra. Theodorik, a mint atyja halála után az ostrogóthok trónjára 
lépett, betört a Balkán félszigetre s pusztította Macedóniát és Thraciát. 
A ravasz byzantiak békét kötöttek vele, kiengesztelték kincsekkel s figyel- 
mét Olaszországra fordították, hogy a kincses országot szerezze vissza a 
byzanti császárnak. A terv megtetszett a királynak, ki egész népével 
végkép elhagyta Pannoniát, az Alpeseken keresztúl Olaszországba hatolt 
s a római császárság romjain góth királyságot alapított. 



■ól 



A gepida volt most az uralkodó nép a mai Magyarországnak a 
Dunától keletre cső részeiben, s nem kcvésbbé veszedelmes szomszédja lett 
a keleti birodalomnak, mint elébb a góthok. Justinianus császár meghívta 
tehát a longobardokat, telepedjenek le Pannoniában, az avaroknak pedig, 
kik most jelentek meg először Európában, s földet kértek a császártól 
megtelepedésre, oda engedte az alsó Duna balpartját. Még előbb szláv 
népek is jöttek át a Kárpátokon s benépesítek az elpusztult országot. 
Némely" erdélyi hegységek és folyók még most is szláv neveket viselnek. 




A nagy-szent-miklósi arany lelet. Állítólag Attila kincse. 



habár a népvándorlási idők krónikái nem említik az időt, melyben Erdélyt 
szlávok lakták volna. 

A longobárdok, gepidák és avarok nem maradhattak soká békében 
egymás mellett. A harcz először is a longobárdok és gepidák közt ütött ki 
a Duna partjain. A csatában Alboin, a longobard királyfi, leszúrta a gepida 
király fiát s ezentúl helyet követelt magának a hősök közt a királyi lako- 
mákon apja asztalánál. Az öreg király azonban kijelentette, hogy ez csak 
akkor történhetik meg, ha idegen király övezi fel karddal germán módra. 
A bátor ifjú egyenesen a gepidák királyához, Kunimundhoz ment s megkérte. 



38 

fegyverezze fel őt a germánok szokása szerint. A gepida király vendégszere- 
tettel fogadta ellenségét, ki egyik fiát megölte volt; leültette asztalánál annak 
helyére, s midőn az elmaradhatatlan szóvita a longobard és gepida királyfiak 
közt már-már tettlegességekre vezetett, védelmébe vette vendég ellenét 
8 fölfegyverezte germán szokás szerint, még pedig megölt fiának kardjával. 

Alboin uralkodása alatt újra kiütött a háború a gepidák és longobárdok 
közt ; Alboinnal most az avarok egyesúltek a gepidák megsemmisítésére. 
A döntő csatában a két király találkozott ; Alboin levágta Kunimundot s a 
győzelem után aranyba foglalt serleget készíttetett koponyájából, a megölt 
király leányát pedig, a szép Rosamundát feleségül vette. Alboinnak és 
vitézeinek híre elterjedt mindenhová, s midőn Narsest, Justinianus császár 
hires vezérét, ki a góth birodalomnak Olaszországban véget vetett volt 
II. Justinus alatt, a császárné méltatlanul megsértette, ő hivta meg a longo- 
bardokat Olaszországba. A longobárdok most mind kivándoroltak a Duna 
mellékéről, hol a gepidák hatalma meg volt törve, s ezentúl az avarok 
uralkodtak a Kárpátoktól a Dunáig, többnyii'e szlávok felett, s állandó 
birodalmat alapítottak, mely harmadfélszáz évig maradt fenn. 

Baján volt az avarok első és legfélelmetesebb fejedehne, kinek har- 
rainczkét évi uralkodása alatt a byzanti császár évenkénti fényes aján- 
dékokkal fékezte harczias szeszélyét. De a háború még sem volt mindig 
kikerülhető, s az avarok nem egyszer törtek be Mősiába, Macedóniába, 
Thraciába s megsarczolták a vidéket, bár a várostromlás mesterségét soha 
sem tudták megtanulni. Kegyetlenség, pusztítási vágy s megbízhatatlanság, 
mely az adott szó szentségét nem ismerte, jellemzi uralmukat. Kétszázezer 
fegyverfogható harczost tudtak kiállítani; a gepidák rabszolgáik voltak; 
hogy pedig legyenek földművelő jobbágyaik is, katonáik is a szüntelen 
harczokban, szlávokat telepítettek az országba. 

Bajánt utolsó éveiben a szerencse elhagyta ; Mauricius császár vezére, 
Priscus öt csatában verte meg az avarokat s a Tiszáig nyomult, de győzel- 
mét nem értékesíthette, mert Mauricius megöletése s a byzanti viszályok 
visszaszólíták Priscust a fővárosba. Baján utódja ismét folytatta betöréseit a 
görög birodalomba, de Heraclius császár békét kötött vele s adófizetője lett, 
hogy a persa háborúra szabad kezet nyerjen. Az avar Khagán még kétszer 
levonult Byzanczig seregével, szövetkezett a persákkal, ostromolta a fővárost, 
de kénytelen volt visszavonulni. Ekkor telepedtek be a horvátok a Száva 
és Dráva közé egész a tengerig, s a szerbek az Al-Duna jobb partjái'a. 



39 



Az avarok ezentúl békésebbek lettek, a bor, a jóllét és a kereskedés által 
elpuhítva. A szlávok feltámadtak ellenök, de ők azért még mindig félelmetes 
ellenei maradtak a szomszéd nemzeteknek és országoknak, míg végre a 
nyolczadik század végén több évig tartó 
irtó háborúban Nagy Károly és frankjai 
végkép legyőzték őket. Két oldalról, 
Bajor- és Olaszországból történt a táma- 
dás. Pipin, a császár fia, bevette az 
avarok erődítéseit, melyeket a krónikák 
avar gyiiriikwús.^ ringeknúí neveznek, 
s elszedte tőlök ama roppant arany és 
ezüst kincseket, mel3^eket harmadfél 
század alatt összeszereztek, s azokkal 
a birodalmában levő templomokat aján- 
dékozta meg. 

A történetirók följegyzései Magyar- 
ország népvándorlási koráról, s külö- 
nösen az avarok uralmáról nagyon 
hiányosak ; közigazgatásukról és múvelt- 
ség-ökről hallo-atnak; annál nevezete- 
sebbek azon időből a kincs- és sírleletek, 
melyek e népek kultur-életéről tesznel<: 
tanúságot s azt mutatják, hogy ezek az 
úgy nevezett barbár népek nem voltak 
minden civilisatio nélkül. 

A római uralom Pannoniában 400 
évnél tovább tartott; a hunoké, ostro- 
góthoké , gepidáké és longobardoké 
együttesen valamivel tovább egy szá- 
zadnál ; két és fél századig uralkodtak 
az avarok. Mind e különböző népek 
sok emléket hagytak magok után az országban ; de a mit a rómaiak 
építettek, azt a népvándorlás harczai és rombolásai csaknem egészen 
tönkre tették. Míg nyugoton a római városok mostani elnevezésében még 
mindig reá ismerünk a régi névre, bizonyságául annak, hogy ezek egészen 
soha el nem pusztultak és lakóiktól egészen meg nem fosztattak : addig 







"■»* 



Pannóniai nőalak, domboniiű a nemz. múzeumban. 



40 

hazánkban csak Sziszek és Szerem nevében ismerünk rá Sisciára és Syr- 
miumra ; valamennyi többi római város mostani neve tökéletesen eltér a 
régitől, a mi azt bizonyítja, hogy ezeknél még a hagyomány is megszakadt, 
hogy több emberöltőn át lakók nélkül, elpusztult állapotban maradtak s 
egészen új nemzet által épültek fel újra, mely még régi nevöket sem ismerte 
s így hézag támadt a hagyományban a régi és az új világ között. De ama 
népek, melyek a római műveltséget az utolsó nyomig eltörülték s gyakran 
még az elébbi kor sírjait is kirabolták, még sem voltak műveletlen vadak. 
Egyéb emlékeket ugyan nem hagytak sírjaiknál, de a mit azokból felásunk, 
az elég világot vet e népek és idők kultur-életére. Lehetetlen ugyan meg- 
különböztetni a népvándorlás idejéből származó sírleletek nemzetiségi 
eredetét; de a kor műveltségének jellege egész Európában ugyanaz és sok 
tekintetben oly magas fokú, hogy kitűnő tudósok is byzanti ajándékoknak 
és hadi sarcznak nézték a sírok kincseinek kitűnőbb részét. Oly szép, 
oly fejlett technikáról tanúskodnak ez emlékek, hogy azoknak eredetét 
magasabb, meg nem szakított hagyományú műveltségnek akarták tulajdo- 
nítani; de, a mint e leletek folyvást szaporodtak, végre el kellett ismerni, 
hogy belföldi készítmények, nem pedig behozott idegen árúk. 

A sírok ez időben majdnem mind sorosak. Az elégetés nyoma 
ezekben csak ritkán fordul elő. A vázakat kelet-nyugoti irányban találjuk 
eltemetve, arczukkal a kelő nap felé fordítva. Az ékszereket a sötétvörös 
dalmatinnak (almandin) arany vagy ezüst rekeszekbe foglalása jellemzi; a 
keszthely-vidéki sírmezőkben, melyeket dr. Lipp Vilmos premontrei kanonok 
ásott föl, rendszeresen előfordul a fülbevalónak a római alaktól egészen eltérő 
formája, filigrán munkában, hol aranyból, hol ezüstből, hol bronzból, még 
pedig nagy mennyiségben, milyenek felső Olaszországban és Franczia- 
országban is találhatók, de csak igen ritkán. Ügy látszik, hogy ez volt az 
ostrogóthok és longobárdok első idejében az uralkodó női divat; a római 
Stylus melltúvé változik át, a római és pannóniai fibula használata meg- 
szűnik, a korongfibula jő divatba, melyen a római traditio sokszor félre 
nem ismerhető. 

A férfiaknál a csat jő általános használatba, tehát szűk ruha és bőr 
öv, bronzból, ezüstből és aranyból gazdagon kivert tagokkal és szijj- 
végekkel díszítve. Kard csak ritkán fordul elő a halott mellett, s ha mégis 
van: az egyenes, két élű, hosszú; ellenben a tőr és a kés nem hiányzik soha 
az úri vázak mellől; a főnököknél a ló temettetett el urával, a kutya 



41 

gyakran a no mellett, a mókus a gyerekkel. Üveg csészéket is találunk 
az ily népvándorláskori sírokban s a nők nyakán üveg klárist. A római 
bronzpénzek, melyek e sírokban találtatnak s III. Valentinianusig nyúlnak 
vissza, bizonyítják, hogy itt a népvándorlás első korával van dolgunk, 
melynek ékszereit fogságba ejtett rómaiak is készíthették itten. 

Azok a sírok, melyek a bennök talált byzanti aranyérmek nyomán 
már az avarok idejébe sorozhatok, még sokkal gazdagabbak. A női ékszerek 
többnyire aranyból készültek, néha ezüstből; ha bronzból valók, gazdagon 
meg vannak aranyozva, sőt néha finom aranylemezzel be vannak vonva. 
A fülbevalók alakja most főleg a felfordított pyramis gyöngydiszszel, a fibula 
feje félkörű s golyócskákkal van körülvéve, a gyűrűk, karpereczek s nyak- 
lánczok almandinokkal rakvák ki. A népvándorlás egész korszakában a 
szijjvégek és övcsatok díszítései nem sokat változnak, többnyire növényeket 
utánoznak vagy egyszerű szijjfonadékot ; a griff, a madárfej és a sár- 
kányfej is gyakran használtatott a díszítések motívumául. De mind e 
díszítések sokkal egyszerűbbek, józanabbak s kevésbbé bizarrok, mint azok, 
melyek a skandináv országokban fordulnak elő. Jellemző ez időben a 
kengyelvas , mely most jelentkezik először Európában ; a göi"ögök és 
rómaiak nem ismerték; a hunok és avarok hozták be. 

A mi a vallást illeti, a kereszténység többször tűnt fel a mai Magyar- 
ország területén. Már Marcus Aurelius seregében, melyet a quadok ellen 
vezetett, voltak keresztények, s ezek száma Constantinus császár ideje után 
folyvást szaporodott. Tertullianus tanúsága szerint a III. század elején már 
a sarmata, dák, germán és scytha népekhez is eljutott a kereszténység. A 
325-ben tartott nicaeai zsinaton Domnus, „a pannóniai provincia püspöke" 
is részt vett. Az V. században Syrmiumban egy érsekség s több püspökség 
állott fönn. Épen ez időben különböző vándor népek költöztek be a biro- 
dalomba, melyek azonban lassan-lassan mind megtértek, de, minthogy 
germán észjárásuknak Arius tana tetszett , ők voltak a legmakacsabb 
ariánusok. Attila és az uralkodó hún faj nem vette fel a keresztségét, de 
az udvarnál a legnagyobb türelmesség uralkodott, keresztények és pogá- 
nyok ugyanazon tálból ettek a fejedelem lakomáján. A germán népek 
kitakarodásával s az avar birodalom megalapításával a keresztény elem 
aláhanyatlott e földön. A szlávok, kik ez időben az országban mindinkább 
elszaporodtak, s az avaroknak Nagy Károly által történt legyőzetése után az 
ország szélein, a mai Horvátországban, Zalában s a nyugoti Kárpátok alján 

M. 6 



42 

államokat is alapítottak, csak a IX. század vége felé hagyták el pogány 
hitüket, de az avarok közt már régebben megtaláljuk a kereszténység 
nyomait, sőt fejedelmek, Tudun, el is fogadta a keresztvizet, midőn Nagy 
Károly udvarába, Aachenbe ment s ott békét és szövetséget kötött ; de ismét 
visszaesett a pogányságba, midőn látta, hogy nem nyer oltalmat ama 
szlávok ellen, kik felett az avarok az előtt uralkodtak, s kik most volt 
uraik felett uralkodni akartak. 

Nem sok emlék hirdeti hazánkban a kereszténység ez első időszakát. 
A pécsi székesegyház kriptájának falfestményei még a hanyatló római 
időkből valók. A nemzeti múzeumban levő szegzárdi szép sarkophagot 
Apolló és Marsyas domborképe diszíti ugyan, de a benne talált üveg edény 
(vas diatretum) keresztény feliratú. Az avarkori ozorai leletben is fordul elő 
arany kereszt. Szent Jeromos, a hires egyházi atya, ki a szent irást latinra 
fordította, pannóniai születésű volt, úgy szintén Szent Márton, Tours hires 
püspöke is; szóval hazánkban a kereszténység soha sem szűnt meg végképen. 





A vezérek kora. 



A magyar nemzet eredetét a történelem előtti őskor homálya borítja. 
A hagyományok a nemzet bölcsőjéül Scythiát, éjszaknyugoti Ázsia fensíkját, 
a pusztai lovas népek tanyáját, emlegetik, A magyar nyelv szerkezete s ősi 
szavai arra mutatnak, hogy a magyarság a legrégibb korban finn népek 
köréből szakadt ki ; de ugyancsak a nyelv tanúságai azt is igazolják, hogy 
a magyar faj századok hosszú során érintkezett török-tatár fajú népekkel, 
s azok körében fejlődött olyan lovas harczias nemzetté, a milyet Európa 
népei csak a Volgán túlról beözönlőit hunokban, avarokban és bolgárokban 
ismertek. 

A történelem világánál a magyar nemzet hazáját, honnan Európába 
költözött, a Közép-Volgától keletre, az Ural hegyláncz mellékén, az ősi 
Bolgárország és a baskír föld között találjuk. Ide utasítnak bennünket a 
hazai krónikáinkban föntartott hagyományok ; itt találta a mongol hadjárat 
előtt néhány évvel a magyarok őseinek maradékait az azok megtérítésére 
IV. Béla által küldött magyar dominicanus szerzetes, Julianus; itt emlegetik 
a XIII. század közepén a mongol khánhoz követségben járt Plan-Carpini, 



44 

Asccllinus és Ruisbroeck szerzetesek az általok Magna Hungariá-'Oxik. 
nevezett ősi Magyarországot. 

Ez ősi honból vonult ki a magyar nemzet nagyobb része, a X. századi 
byzanti császár, Konstantin tudósítása szerint, nyomatva az Etil (Volga) 
és Jajk (Ural) folyók közt tanyázott besenyőktől, kiket viszont a velők 
szomszéd úzok és kozárok szorítottak. Mint hullám hullámot, úgy hajtott 
nép népet maga előtt. 

Az új hont kereső magyarság először Lebcdiában, az Alsó-Deneper 
és Don közötti síkon ütötte föl sátrait, a besenyőkkel ellenséges kozárok 
szomszédságában, kiknek a török fajú népek közt legrendezettebb s leg- 
hatalmasabb állama Krímben, a Fekete és Azovi tenger éjszaki partjain és a 
Kaukázus hegyláncz fölötti síkon terűit el. Itt szövetségben élt a kozárokkal 
s részt vett azok háborúiban három esztendeig. Ekkor a kozárok által 
megvert besenyőktől nyomatva, ismét tovább volt kénytelen vándorolni 
Atel- vagy Etelközbe, a Deneper, Búg, Neszter, Prúth és Szeret folyók közötti 
síkságra ; míg a kisebb rész a nemzet testétől örökre elszakadva, kelet felé 
indult, s Persia határaihoz közel, a Kaukázus éjszaki mellékén telepedett 
meg. A magyarok elhagyott szállásait ekkor az erősebb besenyők foglalták 
el, mintegy választó falat képezve az előbb szövetséges magyarok és 
kozárok közt. 

A nemzet eddig törzsekre és nemzetségekre oszolva közös fejedelmet 
maga fölött nem ismert; most a vándorlás viszontagságai égető szükségnek 
ismertették föl vele az erők összpontosítását, a törzsek közötti laza kötelék 
szorosabbra fűzését. S a törzsek főnökei a nemzetgyűlés színe előtt vezérökké 
és parancsnokukká az agg Almos hős fiát, Árpádot választák, kozár módra 
paizson magok fölé emelek, és a keleti népek szokása szerint karjaikat 
megmetszve s omló verőket egy edénybe elegyítve, neki ünnepélyesen 
húséget esküvének. 

E vérszerződéssel, melyben a nemzet kötelezte magát, hogy vezért 
mindig Árpád véréből fog választani, mely biztosította a törzsfőnököket, 
hogy a vezér tanácsából és az országlás tisztéből soha ki nem lesznek 
rekesztve, biztosította a népet, hogy a mit közerővel szerzendnek, abban 
mindnyájan közösen részesülnek, halált mondott arra, a ki a vezérhez 
hútelen lenne, a szerződést megszegő vezért és törzsfőnököt pedig átok alá 
vetette, le volt téve a magyar alkotmány szilárd sarkköve, meg volt vetve 
a fegyverrel kivívandó szabad Magyarország alapja. 



45 



A byzanti birodalom fölött ekkor a 886-ban trónra lépett VI. Leo 
császár uralkodott, ki a birodalmát dúló bolgár fejedelem, Simeon ellen az 
Etelközben a bolgárok szomszédjaivá lett magyarokat szólította segélyére. 
A könnyű magyar lovasság, az Al-Dunán görög hadi hajókon átkelve, 
Árpád egyik fiának vezérlete alatt a bolgárokat három csatában megverte, 
magát Simeont Drisztra (a mai Szilisztria) várába szorította, s gazdag 
zsákmánynyal, sok bolgár fogolylyal tért vissza etelközi szállására. 

Ez volt a magyaroknak első hadjárata Európában, melynek követ- 
keztében azonban ismét újabb hazát kellett keresniök. 




Emlékek a népvándorlás korából. Fegyverek és eszközök kiilönbözű leletekből. 



A megalázott Simeon ugyanis, míg egy felöl Leo császárt békealkudo- 
zással lefegyverezte, más felől, hogy a magyarokon boszút álljon, azok régi 
ellenségeivel, a besenyőkkel szövetkezett. Bolgárok és besenyők délről és 
keletről egyszerre, midőn a magyar haderő nagy része távol kalandozott, 
váratlanul megrohanták Etelközt, s abban irgalom nélkül dúltak, öldököltek. 

Ezen vereség után az etelközi szállás, melynek a számosabb és erősebb 
besenyők felől csak a könnyen átúsztatható folyók szolgáltak gyenge védő- 
vonalaiul, tarthatatlanná vált. S Árpád és magyarjai családjaikkal, társze- 
kereikkel, méneseikkel, csordáikkal megindultak, hogy a Kárpátokon túl, 
a Duna és Tisza partjain biztosabb hazát foglaljanak. 



46 

A Kárpátokon a vereczkei szoroson keltek át s a Latorcza völgyén 
alászállva, Munkácsnál ütöttek legelsőbben tábort, honnan a puszták szilaj 
fiai kimondhatatlan örömmel legeltethették szemeiket a buja legelőkben 
gazdag, beláthatatlan alföldi síkságon. 

Mikor történt a magyar nemzet kiköltözése az ősi hazából, — mit 
Béla király névtelen jegyzője Kr. u. 884-re helyez; — mikor szállották 
meg a magyarok Lebediát és azután Etelközt; mely évben folyt a bolgár- 
magyar háború s ennek következtében mikor kezdődött a mai Magyarország 
elfoglalása: a hazai, byzanti, nyugoti és orosz források adataiból biztosan 
megállapítani nem lehet; csak annyit állíthatunk bizonyosnak, hogy a 
honfoglalás sem 889 előtt, sem 896 után nem történhetett. 

A honfoglalás korában a mai Magyarországot, az egykori roppant hún 
s a Nagy Károly által lerombolt avar birodalom székhelyét, gyér népesség 
lakta, melynek legnagyobb része szlávokból állt, kik a Dunán túl s a Felföld 
egyes völgyeiben az avarok elnyomva lézengő maradványaival, a nyugoti 
határszélen német gyarmatosokkal, az Al-Duna mellékén bolgár telepekkel 
vegyesen, apró főnökeik alatt szétszakadozva éltek ; a Száván és Kulpán túl 
pedig a VI. században a Kárpátok éjszaki lejtőiről az Adriai tenger mellékére 
telepedett horvátok törzsei tanyáztak. Némileg rendezett állami élet e 
területen csak a német fensőség alatt állott Nagy-Morvaországban volt, 
mely a Felföld nyugoti részét foglalta magában s a Dunán túlra is kiterjedt. 
E szláv állam végromlása, melynek fejedelme, Szvatoplug, függetlenségre 
törekedve, épen a honfoglalás idejében elkeseredett harczot folytatott a német 
birodalom ellen, miután a németek nyugotról, a Tisza síkjára telepedett 
magyarok pedig keletről folyvást szorongatták, csak idő kérdése lehetett. 
Nagy-Morvaország a nyugotra törő magyarok csapásai alatt csakugyan még 
Árpád életében összedőlt ; 906 után az évkönyvek többé nevét sem említik. 

Olyan harczokban edzett, jól gyakorlott és fegyelmezett könnyű 
lovassággal, milyen a honfoglaló magyar volt, mely az íjjal, e rettentő 
fegyverrel, előre vagy hátra nyilazva, egyaránt bámulatos ügyességgel 
tudott bánni, mely minden fáradságot, hideget, meleget, éhséget és szomjú- 
ságot könnyen túrt, nem hogy a Duna és Tisza mellékén talált néptöredékek 
nem daczolhattak , de Nyugot- és Kelet-Európa egy hadserege sem bírt 
évtizedeken át sikerrel mérkőzni. E lovasságnak a honfoglalás munkáját 
néhány rövid év alatt végrehajtani nem lehetett nehéz föladat. Ekkor 
a pusztai élethez szokott magyar nép a síkon és rónákon szállott meg, 



47 

a folyók völgyeiben, mint a helynevek Abaujban, Sárosban, Zemplénben 
stb. bizonyítják, jóval följebb hatolva, mint a meddig ma a magyar nyelv 
terjed; a régi lakosok pedig részint a határszéli hegyek közé vonultak, 
részint mint szántóvetők és baromtenyésztok a földmíveléssel nem foglal- 
kozó magyarok szolgáivá lettek. 

Hogy a magyar emberségesen bánt a meghódított lakossággal, s hogy 
szláv alattvalóit nem sanyargatta oly kíméletlenül, mint hajdan az avarok, 
hogy a magyar uralom a föld népére nem súlyosodott nagyobb teherrel, 
mint előbbi apró kén)mrai nyomása, bizvást következtethetjük abból, hogy 
a vezérek száz évnél tovább tartó korában, midőn a nemzet haderejének 
nagy része gyakran éveken át az országon kivül, távol hadjáratokon 
kalandozott, a keresztény hadi foglyok tömegével folyvást szaporodott 
idegen lakosság még a riadei és augsburgi vereségek után sem tett semmi 
kisérletet, hogy a magyar uralmat lerázza s az előbbi állapotot visszaállítsa. 

Hogy a honfoglalás a IX. század utolsó éveiben teljesen be volt 
végezve, kétségtelenné teszi a magyarok felső-olaszországi hadjárata, mely 
899 tavaszán kezdődve egy álló esztendőnél tovább tartott, s melyre csak 
a mai magyar föld teljes meghódítása és biztosítása után lehetett vállal- 
kozniok. E hadjárat elején a lehetetlenséget nem ismerő magyar lovasság, 
miután a laarunák szig-eteit elfosflalta, lóháton és tömlőkön a malamoccói 
csatornába hatolva, magát Velenczét is megkísértette bevenni ; e vakmerő 
vállalat azonban a velenczei gyakorlott hajóhad által kifejtett védelmen 
meghiúsult (899-ik év július hó 29-én). Egy pár hónap múlva, a brentai 
döntő ütközet után, melyben a magyar könnyű lovasság taktikai előnye 
a túlnyomó olasz hadsereget tönkre tette, egész Felső-Olaszország tárva 
állt a magyar hadak előtt, melyek, miután Felső-Olaszországot a határszéli 
havasokig beszáguldozták s a Pón átkelve, Párma és Modena vidékét is 
rettegéssel töltötték el, végre Berengár király által nagy ajándékokkal 
hazatérésre biratva, Friaulon és Isztrián, az ettől fogva magyarok útjának 
(strada Ungarorum) nevezett vonalon, gazdag zsákmány nyal vonultak haza. 

E sikerűit hadjárat nyitotta meg a magyarok európai nagyszerű had- 
járatainak félszázadnál tovább tartott hosszú sorát. Ezekért csak magát 
a pusztailag élő, kiválólag harczra termett és szervezett, és így a háborúra 
utalt magyar nemzetet tenni felelőssé, mely hazát is fegyverrel szerzett 
s annak föntartására csak fegyverei diadalában láthatta a biztosítékot, 
elfogultság volna. E hadjáratok keletkezésének és sikerének kulcsát nem- 



48 



csak magában a harczias magyarságban, hanem 
Nyugot- cs Kelet-Európa akkori zilált politikai 
viszonyaiban, a germán és szláv elem engesz- 
telhetetlen kölcsönös gyűlöletében és harczai- 
ban is kell keresnünk, melyek a magyar 
haderőt, mint szövetségest, nem egyszer hívták 
és vezették a mao-ával meo-hasonlott német 
birodalom dúlására. 

A magyar szomszédság, melyet Arnulf 
császár eleinte a morva szlávok megrontására 
igyekezett fölhasználni, nem sokára saját biro- 
dalma veszedelmévé vált. A magyar hadak 
már 900-ban a keleti határgrófságban dúltak, 
s az Ensen áttörve, egy nap alatt hosszában 
és széltében mintegy 10 mértföldnyi területet 
pusztítottak el. 90 l-ben, midőn a morvák a 
németekkel kibékültek, a magyarok a német 
birodalom másik keleti védbástyáját, a karin- 
thiai határgrófságot támadták meg s Laibach 
várán tül száguldoztak; 902-ben a morva 
földön, 903-ban a bajor herczegségben , a 
következő egy pár évben, mint Berengár szö- 
vetségesei , Felső-Olaszországban táboroztak ; 
906-ban pedig, a már ekkor megdöntött morva 
birodalmon át, a szász herczeg által elnyomott 
elbemelléki szlávok fölhívására, Éjszak-Német- 
országban, a szász földön hordozták győze- 
delmes zászlaikat. 

A helyzet Németországra nézve tűrhe- 
tetlenné kezdett lenni, s Lajos német király 
907-ben, midőn a honalkotó Árpád halála után 
a törzsfőnökök annak kiskorú fiát, Zsoltot 
emelték a vezérségre, elérkezettnek vélte az 
időt a szenvedett sérelmek megtorlására. 
Hadaival, jelesen a bajorokkal hazánkba tört ; 
Lovas alak a népvándorlás korából, dc a bajorokat cz év juHus 5-én már Magyar- 



49 

ország belsejében — • tán a ki'ónikáink által említett Bánhídánál, Tata alatt — 
a magyar hadak tönkre verték. „A bajor törzs úgy szólván meg van semmi- 
sítve", írja egy kortárs; és Németország ereje annyira megzsibbadt a vereség 
által, hogy a magyar hadak 908-ban az elbemelléki szlávokkal versenyt dúl- 
hattak az éjszaki tengerig, s míg Hamburgot a szlávok, ők Brémát rabolták 
ki, 909. évben pedig a sváb és frank földön a Rajnáig kalandozhattak. 

Az ifjú Lajos király megkísértette az utolsó erőfeszítést ; 9 1 o-ben a 
bajor, sváb és frank törzsek harczosait halálbüntetés terhe alatt táborába 
parancsolta. Támadását azonban a villámgyors magyar lovasság megelőzte, 
a német tábort Augsburg alatt megrohanta, s vérengző ütközet után, 
midőn a németek a diadalt már kezeik közt vélték, ügyes hadi csellel két 
tűz közé szorítva összetörte. Németország szerencsétlensége most tetőpontra 
hágott; Lajos, hogy országát a magyaroktól megmentse, vezéreiknek nagy 
összeget fizetett, s magát évi adófizetésre kötelezte. Ezt a megaláztatást 
a szerencsétlen ifjú király nem sokáig élte túl; 911-ben elhalt s benne 
a Karolingok utolsó fcrfi sarja sírba szállt. 

Utódja Konrád frank berezeg lett, ki alatt a birodalom belviszályok 
s nyilt polgárháború színhelyévé vált. A magyarok siettek ezt fölhasználni 
s 912-ben a frank földet és Thüringiát, 913-ban a bajor és sváb földet 
zsákmányolták, 913-ban a corvcyi monostort égették föl s a szász földön 
és Thüringiában kalandoztak; 917-bcn (január 2l-én) Baselt s a Rajnán túl 
Elsasst és Lotharingiát pusztították tűzzel-vassal. 

A 918. év végén elhalt Konrád helyébe a frankok és szászok az erélyes 
Henrik szász herczeget választották királylyá, ki, bár az első évben nem 
birta is saját tartományát, a szász földet, a szokott adót követelő magyar 
hadak dúlásától megmenteni , Németországban a kii-ályi tekintélyt csak- 
hamar helyreállította, a belviszályt megszüntette, s azt az egy pár évi 
pihenést, melyet a 922-ben és 924-ben Apuliáig s Déli-Francziaországban 
az Atlanti tengerig száguldozó magyarok Németországnak engedtek, a 
birodalom haderejének fejlesztésére, a városok és várak erősítésére, a 
lovasság begyakoidására használta föl. Henrik, hogy c nehéz munkához 
időt nyerjen, megragadta a véletlen által nyújtott kedvező alkalmat. Midőn 
a magyai-ok 924-ben ismét a szász földet dúlták, azok fogságba jutott egyik 
tekintélyes vezérét, minden váltságdijt visszautasítva, csak oly föltétellel 
bocsátotta szabadon, hogy a magyarok vele, ki magát a rendes évi adó 
fizetésérc kötelezte, 9 esztendei fegyverszünetet kössenek. 

M. 7 



50 

E fegyverszünet alatt, melybe Henrik saját herczegségén kivül a 
többi német tartományok nem voltak befoglalva, csak egyszer, 926-ban 
látjuk a magyar hadakat Németországban, midőn a bajor földön átvonulva, 
a sváb földet, azután Elsasst és Lotharingiát is bekalandozták. E hadjáratra 
vonatkozólag birjuk a st.-galleni monostorba vetődött magyar lovascsapat 
élethű leírását a X. század második felében élt Ekkehard szerzetesnek szem- 
tanúk után adott leírásában, melynek érdekes epizódjaiban lehetetlen a 
természet nyers, szilaj, hirtelen föllobbanó, de hirtelen ki is engesztelődő, 
vidor életkedvú s romlatlan lelkű fiaira, a magyar nemzeti jellem máig 
is feltűnő vonásaira, rá nem ismernünk. 

Midőn a fegyverszünet utolsó esztendeje közelgett, Henrik már elég 
erősnek érezte magát és nemzetét, hogy a magyarokkal megmérkőzzék, 
s a magyar követséget, mely a fizetni elmulasztott adóért ment hozzá, üi"es 
kézzel utasította vissza. A magyarok erre a 932-dik év őszén támadással 
feleltek, a szász földet és Thüringiát hadaikkal elárasztották; de egyes 
szétszórt csapataikat, melyek a zord időben éhségtől és fagytól is sokat 
szenvedtek, a halálbüntetés alatt fegyverbe parancsolt nép üldözőbe vette 
és szétverte, magát a főtábort pedig Henrik válogatott s jól begyakorlott 
lovasságával meglepve, vérengző viadal után teljesen tönkre tette. (933 
márczius 15.) Ez volt az első döntő győzedelem, melyet német hadak nyílt 
csatában a magyarok fölött nyertek. 

Henrik haláláig (936 július 2.) nem háborgatták többé a magyarok 
a német birodalmat. E közben 934-ben Konstantinápoly falai alá száguldozva 
folytatták a megszokott kalandozást; de, a mint Henrik fia és utódja, az 
ifjú I. Ottó trónra léptével újra kitört a német törzsek viszálya : már a 
936. év vége felé a sváb és frank földön termettek, azután kora tavaszszal 
a Rajnán Wormsnál átkelve, Lotharingiát és Elsasst most már harmadszor 
özönlötték el, majd Orleansnál a Loire-on átnyomúlva, a tengerig hatoltak, 
onnan Burgundián és a mai Savoyán átvonulva, áttörtek a járhatatlanoknak 
hitt havasokon, Olaszországot Nápolyon túl is benyargalták, s úgy tértek 
vissza az egy esztendőnél tovább tartott diadalmas hadjáratból, melynek 
végrehajtására vállalkozni Európában akkor csak a magyar könnyű lovasság 
merészkedhetett. 

Nem volt ily szerencsés szászföldi berohanásuk, melyet, a birodalom 
belviszályait fölhasználva, 938-ban ismét megkísértettek, mikor csapataik 
egy része Dortmund mellett a Hunncntránkéncl': nevezett mocsáros erdő- . 



51 

segbe szoi-ítva veszett el. E veszteség után Éjszak-Németországot többé 
magyar hadak nem háborgatták, hanem 940-ben Olaszországban s onnan a 
Pyrenei hegyeken át spanyol földre is elkalandoztak, 943-ban pedig a keleti 
birodalmat szoronafatták. 

Zsolt fia, az ifjú Taks^ a mint atyja után a vezérséget átvette, 947-ben 
fényes hadjáratot folytatott Olaszországban egész Otrantóig; hadai 951-ben 
Felső-Olaszországon át a Rhone mellékét özönlötték el s a Loire völgyében 
az Atlanti tengerig nyomultak; 954 tavaszán pedig, midőn a királyi 
családban kitört meghasonlás miatt egész Németországban elkeseredett 
polgárháború dühöngött, ismét a német földre rontottak. A lázadó Konrád 
frank berezeg, a király veje, a betört magyarokat Wormsnál fogadta, 
fényesen megvendégelte s személyesen vezette ellenségei jószágainak 
dúlására a Maas folyóig. E pusztító hadjáratról, Cambray ostromáról, 
Rheims és Metz környékének veszedelméi'ől , a kolostorok évkönyvei 
siralmasan emlékeznek. 

Midőn 955 nyarán az elbemelléki szlávok lázadása Németországot 
ismét komoly veszélylyel fenyegette, a háborúra készülő Ottó előtt magyar 
követség jelent meg, melynek valódi czélja nem lehetett egyéb, mint hogy 
a birodalom belviszonyairól tudomást szerezzen. Alig érkezhetett ugyanis 
e követség haza, a mint a készen állott magyar hadak, melyek számát a 
krónikák 100.000 főre teszik, a bajor földet megrohanták. Ottó fegyverbe 
szólította ellenök a Rajnán inneni német törzsek összes haderejét. Az Ulrik 
püspök által hösileg védett Augsburg közelében, a Lech mezején folyt le 
a döntő ütközet, mely két nemzet sorsáról volt hosszú időre határozandó. 
Reggeltől estig tartott elkeseredett küzdelem után, melyben az Ottóval 
kibékült Konrád frank berezeg is elesett, az Ottó által személyesen vezetett 
birodalmi hadak teljes diadalt arattak (955. aug. 10.); a szétvert magyar 
tábor menekülő csapatait a föld népe üldözőbe vette s leöldökölte, elfogott 
vezéreiket Henrik bajor berezeg, Ottó öcscse, Regensburgban kivégeztette. 

Az augsburgi diadallal Németország a magyarok hadjárataitól meg- 
szabadult; a megrongált magyar haderő ezentúl csak a keleti birodalomban 
folytatta még egy ideig megszokott becsapásait, melyek legutolsója 970-ben 
szerencsétlenül végződött, nyugoton pedig csak saját terúlete védelmére 
szorítkozva vívott apróbb harczokat a lépésről-lépésre előnyomuló néme- 
tekkel. A birodalom keleti védbástyája , a 907-ben lerombolt keleti határ- 
grófság, I. Ottó életében, 973-ban már vissza volt állítva. 

17* 



52 

Az augsburgi véres leczke, mely a folytonos harczi kalandokhoz, 
zsákmányhoz szokott magyarságot nyugotról visszaszorította, magában a 
magyar nemzet életmódjában, gondolkozásában is nagy változást idézett 
elő, s az eddig lóháton, harczok közt élt pusztai népet a megtelepedett élet 
békés foglalkozásaira készítette elő. Az átalakulás természetesen csak lassan 
mehetett. Taks még mint az ősmagyar nemzeti szellem képviselője halt el 
972-ben s pogány módra temettetett el a Duna partján a nevét megörökítő 
Taksony helység közelében. De a mint fia, Gejza veszi át a nemzet kormá- 
nyát, rögtön föltűnő fordulat áll be Magyarország politikai viszonyaiban, 
mely eddig a nyugoti eszmék előtt zárva állt, most pedig önkényt látszik 
föltárni kebelét a császár és a német, cseh, olasz papság befolyásának és 
azoknak az eszméknek, melyeken a nyugoti egyház és állam nyugodott. 

Gejza^ kit krónikáink erőszakosnak festenek, hatalomra vágyott. Igazi 
fejedelme akart lenni a nemzetnek, melynek elődjei eddig csak első vezérei 
voltak és kíméletlenül levervén minden mozgalmat, mely hatalomköre 
tágítását ellenezte, a nemzet kormányát a maga kezébe ragadta s tettleg 
király volt népe fölött, csak a czím hiányzott nála. Az ő korában nem 
határozott többé a nemzet közgyűlése a béke és háború fölött; nem hir- 
dették többé a kiáltók: „isten és a magyar nép szava, hogy ez s ez napon, 
itt és itt, ki-ki fegyveresen megjelenjék" ; nem lengett többé a nemzet hadi 
zászlaja a koronás karvalyt ábrázoló czímerrel a külföldi csatatereken. 
Gejza lerombolta a régi alkotmányt, a nélkül hogy újat alkotott volna, 
szakított az ős hittel, a nélkül hogy a kereszténységet őszintén elfogadta s 
az egyházat megalapította és szervezte volna ; hisz maga sem szűnt meg az 
ősi hit szerint áldozni, és midőn ezért papja megdorgálta, büszkén azt felelte : 
„elég gazdag s hatalmas vagyok, hogy azt tehessem". 

A kereszténység terjesztésének első kísérlete Magyarországon már 
jóval elébb Keletről történt. Byzanti Írókból tudjuk, hogy 948-ban a 
Konstantinápolyban követségben járt Bulcsú, a nemzet főbírája, ott Árpád 
egyik másodunokájával együtt a keresztségét fölvette, s példáját csakhamar 
Gyula, a hét törzsfőnök egyikének utódja is követte, ki magával hozta 
Erdélybe a Magyarország püspökévé fölszentelt Hierotheus szerzetest. De 
ha volt is e kísérletnek némi sikere, az elenyészőleg csekély lehetett 
a nyugoti egyház által később elért eredményhez képest. A nyugati egyház 
első apostolai, kik Gejza korában Magyarországon működtek, Wolfgang 
cinsidelni szerzetes, Pilgrin passaui és Adalbert prágai püspök voltak. 



53 

Hatásuk mindazáltal a nemzetnek csak kis részére terjedett ki, és még nem 
biztosíthatott teljes diadalt a kereszténységnek a pogányság fölött. 

A keresztény magyar állam megalapítására Gejzának keresztény hitben 
nevelt fia, István^ a magyar nemzet igazi apostola, volt hivatva, ki még 
atyja életében nőül vette a német császári családból II. Henrik bajor herczeg 
leányát, Gizellát, s midőn atyja halálával a vezéri hatalmat kezébe vette 
(997), lelke mély meggyőződésével, iljúi tettereje egész hevével fogott az 
élete föladatául kitűzött munkához. Szóval és tettel, intéssel és példaadással, 
szelid és kemény eszközökkel ő maga lett a térítés vezetője, valódi 
éltető lelke. 

István egyházi és politikai újítása, különösen az a parancsa, hogy, 
mint ő maga tette, mindenki bocsássa szabadon keresztény rabszolgáit, 
visszatetszéssel találkozott az ős vallás és régi kormányrendszer híveinél, 
kik az idegen befolyást gyűlölték s ellenszenvvel tekintettek az István 
udvarában szereplő idegen papokra, külföldi lovagokra és jövevényekre. 
A lázadás zászlaját túl a Dunán, a Somogyságban, a törzsfőnökök egyikének 
utódja, Kopány, a tar Zirind fia, tűzte ki. István Esztergom közelében, a 
Garam partján gyűjtötte össze táborát, hol őt Hont és Pázmán német 
lovagok, több máig is virágzó magyar főnemes család (mint a Forgáchok 
s a kihalt Szentgyörgyi grófok) ősei, német szokás szerint lovaggá avatták. 
Hadai a Ják nemzetség alapítója, a Niczky család őse, a német Venczelin 
vezérlete alatt a Veszprém várát vívó fölkelőket leverték s a lázadást vérbe 
fojtották. 

E diadal után István kettőztetett erélylyel látott az egyház szerve- 
zéséhez; papokat, szerzeteseket hivott az országba, minden tíz faluval 
egyházat építtetett, tíz püspökséget szervezett, a magyar egyház élére 
érsekséget állított, s annak székhelyéül a fejedelmi lakot, Esztergomot 
jelölte ki. 

Hogy egyházi intézkedéseit s a polgári alkotmány átalakítását szen- 
tesíttesse, István az érseki székre általa kiszemelt Astricust Rómába küldötte 
s a pápától áldást és koronát kért. II. Sylvester pápa örömmel fogadta a 
magyar nemzet lelki hódolatát, melynek független országában a szent szék 
biztos támaszra számíthatott a császári hatalom ellen, s Astricust a Boleszláv 
lengyel fejedelem számára készíttetett koronával s egy bullával küldte vissza, 
melyben Istvánt és utódjait, kik megválasztatva e koronával meg fognak 
koronáztatni, a magyar egyház fölötti rendelkezést illetőleg a legkiterjed- 



54 

tebb jogokkal es líiváltságokkal ruházta föl , mcgengedvcn egyszersmind 
neki és utódjainak, hogy az apostoli királyság jele'űl magok előtt keresztet 
hordoztathassanak. 

Az 1 ooo-ik évben, Mária mennybe menetele ünnepén (augusztus i 5-én) 
történt István királylyá avattatása a szent koronával, melyhez, mint az 
ország önállóságának s a nemzet alkotmányos szabadságának jelképéhez, a 
magyar nemzet máig is vallásos kegyelettel ragaszkodik. Ez ünnepélyes 
tény zárta be a letűnt ősmagyar kort; ez a nap avatta föl az iiju magyar 
nemzetet az európai népek testvérévé, a keresztény miveltség és polgáro- 
súltság leendő bajnokává, 





Az Árpád-királyok kora. 



A kereszténység elfogadása a magyar nemzetre nézve elútasíthatatlan 
szükséggé, életföltétellé vált. Magyarország, a nyugoti és keleti császárság 
befolyásának kitéve, éjszakon és délen keresztény szláv népektől környezve, 
végromlás veszedelme nélkül magát Európával ellentétbe nem helyezhette, 
s önállóságát csak úgy biztosíthatta, ha a nemzet a pusztai életmóddal 
fölhagyva, a keresztény polgárosúltság pályájára lép, s nem lesz többé 
idegen elem Európa szívében. 

István megértette a kor követelő szózatát, s föladatát : a keresztény 
magyar állam megalkotását, bölcs tapintattal szerencsésen végrehajtotta. 
Bölcseségének bizonysága, hogy a keresztény világ uralma fölött versengő 
császári és pápai hatalom közül koronáért ez utóbbihoz folyamodott, 
melytől a nemzet önállóságára nézve veszélytől nem tarthatott, sőt annál 



56 

ez irányban is támogatásra számíthatott. Midőn István a szent szék által 
szentesíttette egyházi e's polgári alkotásait, útját vágta mindazon törek- 
véseknek, melyek az atyja életében megindult térítések alkalmával Magyar- 
ország függetlenségének megsemmisítésére voltak irányozva. 

Az alkotmány átalakításában István erélylyel, mérséklettel járt el ; 
nem rombolta le a régit, hanem csak a keresztény monarchia követel- 
ményeihez képest átalakította. A törzsfőnökök hatalmát megtörvén , a 
nemzetet a szó teljes értelmében egygyé olvasztotta ; a kormányzói, tör- 
vényhozói s birói hatalmat a maga, mint a nemzet fönségének képviselője 
kezében összpontosította. Az új alkotmány által azonban nem fojtotta el 
a nemzet vérévé vált szabadságszeretetet ; sőt , midőn a törzsek és nemzet- 
ségek közös birtoklási rendszerét megszüntetve, törvényben kimondotta, 
hogy ki-ki legyen ura mind saját jószágainak, mind a királytól nyert 
adományoknak, s azokról neje, fiai, leányai, rokonai vagy az egyház részére 
szabadon rendelkezhessék: az egyéni szabadságot a koronával szemben is 
biztosította. A honfoglalók utódjai által örökölt birtokokba, valamint saját 
adományaiba István nem vitte be a hűbériség természetét, azok az illetőknek 
úgy a törzsek, mint a korona irányában szabad örökségei maradtak. Hűbéri 
természetűeknek csak az állam tulajdonát képezett várakhoz tartozó földek 
mondhatók, melyeket István hadi szolgálat kötelezettségével s e mellett 
firól fira öröklés jogával adományozott a várispánok zászlai alá rendelt 
várkatonaságnak. 

A törvényhozásban nem járt el önkényesen; törvényeit az ország 
legfőbb méltóságaiból, a nemzet előkelőiből alkotott királyi tanács meghall- 
gatásával adta ki ; az általa megalapított vármegyei rendszerben pedig, 
mely az ő korában kiválólag katonai és kormányzási czélokra szolgált, 
s a teljesen szabadokra, vagyis nemesekre ki nem terjedt, oly intézményt 
honosított meg, mely idők folytán a kor szükségeihez képest fejlődve, 
a lakosság minden osztályát felölelve, az alkotmányos szabadság véd- 
bástyája lett. 

Az igazságszolgáltatást a törzsfőnökök kezéből kivévén, azt az általa 
kinevezett bírák, a vár népei fölött az ispánok által gyakoroltatta; a 
szabad birtokosok, a papi, úri és nemesi rend ügyeiben pedig vagy maga 
személyesen, vagy udvarának legfőbb birája, a nádor mondott Ítéletet. 

Az ország haderejét szervezve, megalkotta a királyi sereget, melynek 
zömét az ispánok zászlai alatt szolgáló várkatonaság képezte. E mellett 



57 




Gizella királyné arany keresztje. 



M. 8 



§8 

fönnmaradt a nemzeti hadsereg, melyet a főpapi, úri és nemesi rend 
alkotott, mely a haza védelmére személyesen fölkelni tartozott, de nem 
volt köteles az ország határain kivül táborozni. 

István az állam és a királyi udvar rendezésében a nyugoti császárságot 
vette követendő például; törvénykönyveiben, melyek csak töredékesen 
szállottak ránk, a frank capitularék hatása ismerhető föl. O vetette meg 
a rendi alkotmány alapját, mely az 1848-iki átalakulásig fönnállott. Alapít- 
ványait, adományait, az örökségül bírt, a várjobbágyoknak osztott földeket 
külön jegyzőkönyvbe foglaltatta, melyre peres esetekben az utódok századok 
múlva is mint döntő bizonyságra hivatkoztak. Okleveles bizonyságunk van 
rá, hogy ezen Legenda Sandi Stephani név alatt említett jegyzőkönyv 
Róbert Károly korában a visegrádi királyi udvarban még megvolt. 

A várak védelmezésére a fegyverrel szolgáló várjobbágyok, azok 
fönntartására, élelmezésére pedig a vár földeit mívelő várnépek voltak 
rendeltetve. Valamint ezek, úgy a királyi, főpapi és úri jószágokat mívelő 
parasztok sem voltak ugyan szabadok, de nem is osztoztak a hadi fog- 
lyokból lett, vagy bűneikért szolgaságba taszított rabszolgák sorsában, 
kik István törvénye szerint magukat bizonyos összeggel megválthatták, 
s a kiknek emlékezete oklevelekben még a XIV. század első felében is 
található. 

A királyi kincstár jövedelemforrásait tették: a nagy kiterjedésű királyi 
uradalmak, az érez- és sóbányák, a pénzverés, mely kirekesztőleg királyi 
jog volt, a harminczadok és vámok, a várnépek termékekben beszolgáltatott 
adója, melynek egy harmada az ispánokat illette, a királynak és családjának 
benyújtani szokott ajándékok, a szállásadás kötelezettsége, mely szerint az 
urak és városok az utazó királyt és kíséretét több-kevesebb napig vendégelni 
tartoztak, a bírságok és elkobzott jószágok, végre szükség esetében az ország 
nem szabad birtokos és nem kiváltságos lakosaira pénzben vagy termeszt- 
ményekben kirótt adók, régi magyar kifejezéssel szedő-vedők (collecta). 

E gazdag jövedelemből István igazán királyi udvart tarthatott, mely- 
nek fényét csak növelték a dúsgazdag urak, és a földbirtokkal bőkezűen 
ellátott főpapok, kik István adományából az összes magyar föld termékeinek 
tizedét élvezték. 

A királyi udvar szolgálatára állott az udvarnokok (vadászok, halászok, 
szakácsok, solymárok, szekeresek, ácsok, kovácsok, stb.) roppant tömege, 
kik a királytól földeket kaptak s azok használatáért firól fira bizonyos 



59 

szolgálatot tartoztak teljesítni. Ily udvarnokokat nagy számmal tartottak 
a főpapok és főurak is, kik udvaraikat a király példájára rendezték be. 

A magyar nemzet, mely betelepedése után egy századig lóháton és 
sátor alatt harczias életet folytatott, István 40 évnél tovább tartott ural- 
kodása alatt nagy átalakuláson ment át: állandó lakásokba telepedve, hozzá 
szokott a földmívelői élethez. A kolostoroknak István korából fönnmaradt 
alapító levelei már a föld- és szőlőmívelés elterjedéséről s a mesterségek 
gyakorlásáról tesznek bizonyságot. Hogy a magyarok a földmívelést a 
meghódított szlávoktól tanulták el, bizonyítják a szlávoktól átvett föld- 
mívelési műszavak (asztag, borona, barázda, gereblye, pozdorja, kasza, 
kapa stb.) ; a mesterségekben inkább a bevándorolt németek voltak tanítóik, 
jóllehet a pusztai élet mellett is szükséges mesterségeket, mint a fegyverek 
és lószerszámok gyártását, a timárságot és ötvösséget, bizonyosan még 
ázsiai hazájokból hozták magokkal. 

István, hogy az átalakítás munkájában segítsék, szívesen fogadta a 
térítőket, az udvarába jövő keresztény lovagokat, az országába települő 
német, olasz, szláv és besenyő gyarmatosokat. Fiához intézett oktatásában, 
melyben a királyi kötelességekről és erényekről magasztos fölfogással beszél, 
az idegenek pártolását, oltalmazását különösen szívére kötötte leendő utód- 
jának, hangsúlyozva: hogy „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge 
és töredékeny". Ezen nyilatkozatáért azonban tévedés volna külföldieske- 
déssel, a nemzeti szokások és erkölcsök lenézésével vádolni őt, ki fiának 
szent kötelességül szabta, hogy az ősök példáit kövesse, mert „melyik 
görög kormányozhatná a latinokat görög szokások szerint, s melyik görög 
kormányozhatná a görögöket latin szokások szerint ?" 

Hogy Istvánnak hosszas uralkodása alatt nehéz küzdelmeket kellett 
folytatni, bizonyítják fiához intézett szavai, melyek szerint csaknem egész 
életét hadjáratok fáradalmai s különféle nemzetek betörései közt töltötte. 
E háborúk közül a történelem csak a pogányságot pártoló ifjabb Gyula 
leveréséről s Erdélynek az országhoz szorosabb kapcsolásáról (1002), 
a szomszéd besenyők legyőzéséről (1003), a lengyel fejedelem, Boleszláv 
ellen II. Henrik szövetségeseként folytatott hadjáratokról, az Al-Dunától 
a Marosig és Körösig hatalmaskodó görög hitű Ohtom megalázásáról és a 
II. Konrád császár ellen folytatott védelmi háborúról emlékezik. 

A német birodalommal István, míg sógora, II. Henrik császár élt, 
folyvást a legjobb viszonyban volt; de II. Konrád császár ellen, ki a keresz- 



60 

tény világ fölötti uralomra törekedett, sikerrel folytatott háborút, melyben 
seregei Bécset is elfoglalták s az ország határait a Morván és Lajthán túl a 
Fischáig terjesztették (1030). 

Az a csapás, mely Istvánt a trónra már kijelölt egyetlen fia, Imre 
herczeg váratlan halálával sújtotta (103 1), a különben is betegeskedő agg 
királyt teljesen leverte ; udvarában ezután neje, Gizella, II. Henrik császár 
nővére s az idegenek pártja ragadta kezébe a hatalmat. Ez az idegen 
párt, hogy a trónt Péter, István húgának Urseolo Ottó velenczei dogétól 
származott fia, a királyi testőrség parancsnoka számára biztosítsa, Vazult, 
Mihály fiát, István unokatestvérét, Nyitrán megvakíttatta s megsiketíttette. 
Szár László fiait, Endrét, Bélát és Leventét pedig, kiknek a menekülést 
maga a testileg, lelkileg megtört király tanácsolta, külföldre szalasztotta. 

Az egykor erélyes, hatalmas király ekkor már csak árnyéka volt 
önmagának, s a halál rá nézve szabadító angyallá vált. Magyarország első 
apostoli királya 1038-ban, épen megkoronáztatása évforduló napján, augusztus 
15-én hunyt el s az általa építtetett székes-fehérvári egyház sírboltjába 
a nemzet siralma közt temettetett el. Az újjá alkotott magyar állam István 
által adott alkotmánya nyolcz század viharai közt mindig védpaizsa s 
megmentője volt a nemzet életének; ezért tekint ma is minden magyar 
áhítatos tisztelettel az el nem porladt „dicsőséges szent jobb kéz "-re, 
mely Magyarország alkotmányos szabadságának alapköveit lerakta. 

Az István trónját méltatlanul bitorló Péter^ német és olasz kegyen- 
czeitől környezve, zsarnoki dölyffel uralkodott három esztendeig; ekkor 
elűzte a türelmét vesztett nemzet fölkelése , s Abát^ keresztény nevén 
Sámuelt, István húgának férjét, emelte a trónra (104 1). 

A menekült Péter III. Henrik német királyhoz folyamodott segélyért, 
s a német király, hogy Magyarországot hatalma alá hajthassa, Pétert csak- 
ugyan pártfogásába vette. Aba azért egyszerre három oldalról intézett 
támadást a német birodalom ellen ; maga egy hadosztálylyal Tullnig 
nyomult s szerencsével járt, de a másik két betörő magyar sereg a Morva 
folyónál és Pettau mellett vereséget szenvedett (1042). 

III. Henrik még azon évben berontott a magyar földre, Haimburgot, 
mely akkor magyar végvár vala, megvívta, Pozsonyt bevette és földúlta, 
s a Garam vizéig nyomult, de a tél közeledtével, miután meggyőződött, 
hogy a magyarok a gyűlölt Pétert vissza nem fogadják, védenczével együtt 
visszavonult. 



61 

Midőn a következő évben a császár a hadjáratot úji^a megindította s 
hadaival már a Rábczánál állt, Aba a trónját fenyegető veszedelmet azzal 
akarta elhárítani, hogy ellenfelének magára és országára nézve súlyos föl- 
tételek alatt békét ajánlott, s az országnak a Lajthán túl feküdt területét 
átengedte Henriknek. így a békét megvásárolta ugyan, de e tettével 
bukását készítette elő. A nemzet előkelői közt ugyanis az ország területi 
épségének megsértéseért általános lett az elégúletlenség ; ezek ellenében 
Aba a pórnép karjai közé vetette magát, abban keresve trónja támaszát; 
a megbuktatására törő urak közül pedig, kiket tanácskozás szine alatt 
összehívott, fegyvereseivel mintegy ötvent lemészároltatott. Ezek rokonai 
s az életben maradt elégületlenek Németországba futottak s magok hivták 
be a császárt a zsarnok megbuktatására. 

Aba túlnyomó hadaival III. Henrik ellenében Ménfőnél (1044 jul. 5.) 
a táborában volt elégületlenek árulása miatt csatát vesztett s a Tisza felé 
futva, ellenségei által megöletett. III. Henrik pedig ellenállás nélkül vonul- 
hatott be Székes-Fehérvárra, hol Pétert, mint adófizető hübérnökét, igtatta 
vissza a trónra. A magyar törvényeket lábbal tapodó Pcter császári párt- 
fogójában bizva, most még kegyetlenebbül uralkodott, mint valaha; de ezzel 
csak bukását siettette. A hazafiak összeesküdtek ellene s a trónt az Árpád 
véréből származott örökösnek, a külföldön tartózkodó Endrének ajánlották 
föl (1046). 

Midőn Endre lengyel segédhadakkal a Kárpátokon át Abaújvár alá 
érkezett, a forradalom már az egész országot lángba borította; a pogány 
Vata által vezetett nép nem elégedett meg többé Péter megbuktatásával, 
hanem a régi pogány életmód visszaállítását is követelte, az egyházakat, 
kolostorokat dúlta, a papokat, szerzeteseket, idegeneket öldökölte. Az 
ország püspökei, hármat kivéve, vértanúi halált szenvedtek; az a hegy, 
melyről Vata és társai Gellért csanádi püspököt a Dunába taszították, 
máig is a vértanú szent Gellért nevét viseli. A menekülni akaró Pétert 
üldözői Székes-Fehérvárhoz közel, Zámornál kétségbe esett védelem után 
elfogták s megvakították. Nem sokára elhalt sebeiben s az általa épített 
pécsi székesegyházban temettetett el. 

Endre^ miután a forradalom kitombolta magát, a pogány szertartá- 
sokat halálbüntetés alatt megtiltotta, István törvényeit helyreállította s 
magát az életben maradt püspökökkel Székes-Fehérvárott megkoronáztatta, 
Henrikhez pedig békeajánlatokkal követséget küldött. S midőn meggyőző- 



62 

dött, hogy a császár Magyarország fölött fönhatóságot követel, és így 
a háború kikerülhetetlen: országa védelmére haza hívta Lengyelországból 
öcscsét, a vitéz Bélát, átadta neki fejedelmi joggal az ország harmadrészét, 
s minthogy még ekkor gyermeke nem volt, halála esetére trónját is neki 
Ígérte. Az ország ezen első felosztása, melyhez később a királyfiak jogot 
tartottak, az Árpád-királyok korában sok belvillongásnak és polgárhábo- 
rúnak vált forrásává. 

Az ország hadai Endre és Béla vezérlete alatt diadallal verték vissza 
a császár támadását, a hódítni jött német sereg nagy része a Vértes-hegyek 
közt veszett el (1051); következő évben pedig III. Henrik Pozsony alatt 
vallott kudarczot, hol ostromló hajóhadát magyar búvárok elsüly esztették. 

Még két évig folyt a háború, melyben most már a magyarok támadtak 
s azután abba maradt külön békekötés nélkül. A hatalmas német császár 
nem tudta legyőzni Magyarországot. 

Az a jó viszony, mely Endre és öcscse, Béla közt fönnállt s az ország- 
nak is javára vált, azonnal bomlásnak indult, a mint Endre az öcscsének 
ígért koronát fiára kívánta szállítani, s hogy fia trónöröklését biztosítsa, a 
gyermek Salamont, kit IV. Henrik német király nővérével jegyzett el, 
1058-ban megkoronáztatta. A király és berezeg udvari emberei kölcsönösen 
szították a testvérek meghasonlását, mely végre nyílt háborúban tört ki. 
Béla nem erezhetvén magát biztosságban, Lengyelországba menekült, de 
onnan lengyel segélyhadakkal tért vissza , s a nemzeti párt által támogatva, 
bátyját, ki német segélylyel folytatta a háborút, legyőzte és elejtette, s így 
a koronát magához ragadta (1060). 

Bélának, kit a fegyverre kelt nemzet emelt a trónra, le kellett küz- 
deni a forradalmi szellemet, mely az általa Székes-Fehérvárra összehívott 
országgyűlésen fenyegetóleg lépett föl ellene. Az ide összegyúlt néptömeg 
zajongva követelte az új királytól a kereszténység eltörlését s az ősi vallás 
visszaállítását. Béla három napi határidőt kötött ki magának az elhatáro- 
zásra; ez alatt a szomszéd vármegyék zászlóaljait összegyűjtötte, a lázongó 
tömeget megrohanta, szétverette és így a pogányság ez utolsó kitörését 
elfojtotta. 

Uralkodása, melyet a krónikák magasztalással emlegetnek, rövid ideig 
tartott; két év múlva azután, hogy a koronát kivívta, épen, mikor IV. Henrik 
német király fegyverrel készült Endre fiát, Salamont a magyar trónra 
helyezni, Béla, összeomló trónja által összetörve, hirtelen meghalt (1063). 



63 

Fiai, Gejza, László és Lambert elmenekültek, s IV. Henrik Salamont 
trónra ültette; de távozása után Béla fiai visszatértek, még pedig fegy- 
veresen. Ekkor a főpapok szavára egyezség jött létre Salamonnal úgy, 
hogy ez megtartja a koronát; Gejza, László és Lambert pedig atyjuk 
örökét, az ország harmad részét kapják herczegségúl. A legidősb herczeg, 
Gejza, hódolata jeléül, a pécsi székesegyházban, hol Salamon az 1065-diki 
húsvétot ünnepelte, maga kezével tette föl a koronát a gyermek király fejére. 

Míg az így helyreállt egyetértés a királyi családban föl nem bomlott, 
Magyarország hadai szerencsével harczoltak mind Karinthiában , Zvonimir 
horvát király, a berezegek sógora érdekében, mind az ország határszéleire 
betört csehek ellen; 1070-ben pedig a Tiszán túlra berohant s onnan gazdag 
zsákmánynyal visszavonuló kunokon Erdélyben Cserhalomnál, a mai Kerlés 
mellett, fényes győzedelmet nyertek. E diadal kivívását Salamon a hős 
László herczeg vitézségének s vezéri tehetségének köszönhette, kinek 
lovagias tettét, az elrablott magyar leány megmentését, századok múlva 
is dicsőítették a magyar egyházak falfestményei. 

A byzanti császársághoz tartozó Nándor-Fehérvár a magyar földet 
pusztító besenyőket támogatta. E vár megvívása szolgáltatott alkalmat az 
ifjú király és a berezegek viszályának újabb kitörésére az által, hogy a 
fellegvárba szorult görög őrség nem a királynak, hanem Gejza berezegnek 
adta meg magát, ki foglyait a király ellen védelmébe vette s szabadon 
bocsátotta (1072). A gyanakvó Salamon ez által királyi tekintélyét meg- 
sértve látta. Sőt trónját sem tartotta többé biztosnak Gejza miatt, kinek 
Dukász Mihály görög császár, köszönet fejében nagylelkűségéért, arany 
koronát küldött, melyen a szentek képei mellett a herczeg képe is látható 
„Magyarország hü királya" fölirattal. Ez a görög korona, melyet Gejza 
a Sylvester pápa által adományozott koronával egybefoglaltatott, képezi 
ma is a magyar szent korona alsó részét. 

„Két éles kard nem fér meg egy hüvelyben", ez lett a jelszó Salamon 
udvai'ában, s kitört a belháború. A berezegek győztek Pest közelében 
Czinkotánál, és Gejza királylyá lón. Hiába hívta Salamon segélyül sógorát, 
IV. Henrik német királyt, hűbér ül ajánlván fel neki az országot. A német 
sereg eredménytelenül volt kénytelen visszatérni. 

A királyi család viszályának elintézését ekkor ismét a főpapság vette 
kezébe. Gejza, Dezső kalocsai érsek közbenjárására, nem idegenkedett 
a kiegyezéstől, e végre követeket is küldött Salamonhoz; e kísérletet 



64 



azonban Gejza közbejött halála meghiúsította (1077). Helyébe a nemzet 
öcscsét, a kitúnö hadvezért, a népszerű Lászlót emelte a trónra. 




A magyar királyság jelvényei. 



László megkoronáztatása után követeket küldvén a pápához, őt, mint 
lelki atyját, fiúi hódolatáról biztosította. De a hatalmas VII. Gergely, ki 
a világi fejedelmeket a szent szék alattvalóinak kívánta tekinteni, isme- 




\nou cjiuj cvrcd^ofniiL \c.j^ Ol 'ém<í^ jrdcím nrö^c^ 



ecrw 



V^nöti <^io cipca. 



Szent István pannonhalmi alapító levelének kezdete (looi). 

telten követelte tóle a szent szék fönhatóságának elismerését. László azonban 
országa függetlenségét a szent székkel szemben is fönn akarta s fönn bírta 
tartani, s hallgatással mellőzte a pápa követelését. S VII. Gergely, ki a 
pápaságnak a császárság elleni küzdelmében az önálló Magyarországra 
biztosan számíthatott, meggyőződve László férfias, hajthatatlan jelleméről, 
nemcsak fölhagyott igényével, hanem azt is elnézte, hogy László rokonát, 
Boleszláv lengyel királyt, kit a krakkói püspök meggyiliíolásáért az egyház 
kiátkozott s népe elkergetett, vendégszeretettel fogadja. 

A bukott Salamon ügyében ismét a főpapság lépett föl s kiengesz- 
telte iránta Lászlót, ki megigérte, hogy rokona eltartásáról királyilag fog 
gondoskodni. A nyughatatlan ifjú azonban nem birt sorsával kibékülni s 
terveket forralt trónja visszafoglalására. Ezért aztán László elfogatta s 
Visegrád egyik tornyába záratta, melyet a nép ma is Salamon tornyának 
nevez. 1083. augusztus 20-dikán, midőn a nemzet első királya, István és 
fia, Imre szentté avattatását ünnepelte, László király a papság kérelmére 
visszaadta ugyan fogoly rokona szabadságát, de az uralkodásra vágyó ifjú 
nem tudott a hazában nyugtot találni s 1084-ben Németországba szökött. 
De a saját bajával elfoglalt IV. Henriknél s még nejénél, a császár húgánál, 
sem találván szíves fogadtatásra, az Erdélytől keletre tanyázó kunokhoz 
vette magát s Erdélyt a kunoknak Ígérte, ha segélyökkel trónját vissza- 
foglalhatja. Ez a kétségbe esett vállalat szerencsétlenül ütött ki ; László 
király a berohant kunokat Munkácsnál összetörte (lo86). A bujdosóvá 
lett Salamon utoljára a byzanti birodalomba betört besenyőkhöz csatla- 
kozott s azok leveretése alkalmával a csatatéren találta halálát. 

Magyarország, mely István halála után majdnem 40 esztendeig forra- 
dalmakban s pártharczükban vérzett s önállóságában is fenyegetve volt, 

M. 9 



GG 



— r-,^L.-S Sí-- 






3 




László erős kormánya alatt csak- 
hamar visszanyerte egykori erejét 
és tekintélyét, sőt még területi 
gyarapodást is nyert. Midőn Hor- 
vátországban Zvonimir horvát ki- 
rály halála után egy pár évig bel- 
háború dúlt, László, húgának, 
Ilonának, az elhalt király özvegyé- 
nek védelmére Horvátországba 
vezette hadait, annak egy részét 
meghódította, s a Dráva és Száva 
közt, a mai Horvátországban, 
mely föld azonban akkor közvet- 
lenül Magyarországhoz tartozott, 
az ott még gyenge kereszténység- 
megszilárdítására a zágrábi püs- 
pökséget alapította (1091). 

A Dráván túlról László ha- 
daival a betört kunok ellen sietett, 
kik a Tiszán túl zsákmányoltak. 
A visszavonuló kún sereget aTemes 
vizénél csaknem teljesen megsem- 
misítette, s midőn a kunok e vere- 
ségért boszút akai-ván állani, ismét 
betörtek, rajtok az Al-Dunánál, 
vezéröket, Ákost saját kezével 
elejtve, még fényesebb győzedel- 
met aratott. 

A vallásos , lovagias hős 
László király halálát (1095. július 
20.) a magyar nemzet az őszinte 
fájdalom könyeivel gyászolta. 
Holttestét az általa alapított váradi 
székesegyház sírboltjában tették 
nyugalomra, hol a már éltében 
szent gyanánt tisztelt s később az 



67 

egyház által is a szentek sorába igtatott király sírja a nép áhítatos tisztele- 
tének tárgya s az istenitéleteknek messze földről látogatott színhelye lett. 

Szent Lászlóról, kiben a magyar saját nemzeti jellemvonásait a 
keresztény lovagiasság dicsfényével övezve szemlélhette, a békében és 
háborúban egyaránt nagy, szigorú, de igazságos és kegyes királyról a nép 
századokon át regélt és regél máig is. A régi szemtanúk által csodaszépnek 
magasztalt lovagszobrát, melyet Zsigmond király korában kolozsvári művé- 
szek öntöttek, Várad bevételekor a török barbárság megsemmisítette, de 
emlékét híven megőrizte szívében a hálás nép, s azt még a legnépszerűbb 
magyar királyok, Nagy Lajos és Mátyás korszaka sem boríthatta homályba. 

László fiú-örökös nélkül halt el, s trónjára a nemzet bátyjának, Gejzá- 
nak idősebb fiát, a papi pályára nevelt Kálmánt emelte, ki hivatottabbnak 
érezvén magát az uralkodásra, mint a püspöki pásztorbot viselésére, a trónt 
elfoglalta, öcscsének. Almosnak pedig az ország egy részét herczegségűl adta. 

A tudományos míveltségű s épen ezért a nép által könyves-w&V 
nevezett Kálmánban magas értelmiség, széles szellemi látókör erős akarattal 
és szilárd jellemmel párosult. Azt a sötét jellemrajzot, mely némely hazai 
krónikában őt testileg utálatos nyomoréknak s erkölcsileg szörnyetegnek 
festi, egész élete megczáfolja; nem tulajdonítható e sötét rajz egyébnek, 
mint a Kálmán által megvakított Almoshoz és családjához ragaszkodó 
pártember gyűlöletének, meg az elfogultságnak, mely a krónikaíró tollát 
Kálmánnak a garázda keresztes hadakkal szemben tanúsított magatartása 
miatt vezethette, melyeknek gyülevész csapatait Kálmán megfenyítette, 
szétszórta, de derék -hadukat — Bouillon Gottfried alatt — becsülettel 
fogadta, s országán keresztül bocsátotta. A tudós király, kihez tudományra 
nézve fogható fejedelem akkor nem volt Európában, uralkodása legnagyobb 
részét külső és belső háborúkban volt kénytelen eltölteni. Horvátországban 
folytatta László művét. Az utolsó horvát király, Péter, a magyarok ellen 
csatát vesztve, elesett, és országát Kálmán végleg Magyarországhoz csatolta ; 
azután Spalato, Zára s a többi latin- dalmát városok alá vezette győztes 
hadait, s azokat a magyar korona fensőségének elismerésére bírta, oly 
kiváltságokkal ajándékozván meg e városokat , hogy érdekökben álljon 
a magyar államhoz ragaszkodni. Bielográdban pedig magát Horvát- és 
Dalmátország királyává koronáztatta (1102). Az adriai tengerpart azonban 
nem vált az ország békés birtokává. Kálmánnak ép úgy, mint utódjainak, 
sokat kellett küzdeni a túlparton fekvő Velenczével, mely Dalmácziát és 



68 



a horvát partvidéket már egy század óta igyekezett hatalma alá vetni. 
Ez alatt homi Álmos több ízben tört bátyja megbuktatására. A király és 
öcscse hadai már 1103-ban szemben állottak egymással a Tisza partján; 
de a hazafiak kerülni óhajtották a polgári vérontást s fegyverszünetet 
eszközöltek. Ez alatt aztán a két fél előkelői közös gyűlést tartván, kimon- 
dották, hogy egymás ellen nem harczolnak, s a viszály eligazítását a 
testvérek párbajára utasították. így a két testvér kénytelen, kelletlen 
kiengesztelődött egymással. Három év múlva Almos V. Henrik német 
királyhoz szökött s tőle kért segélyt bátyja ellen ; de czélját nem érhetvén, 

búnbánólag visszatért s bátyjá- 
tól újra kegyelmet nyert. Nem 
sokára Lengyelországba futott 
s onnan Abaújvárig nyomult 
hadaival. Kálmán itt túlnyomó 
erővel jelent meg s a várba 
zái-kózott Almost ostrommal 
szándékozott kézre keríteni, ki 
is, a mint ügyét veszve látta, 
bűnbánatot színlelve bátyja 
lábához borúit s harmadszor 
is bocsánatot nyert. A gyanú 
tövise azonban benn maradt 
a testvérek szívében, s Almos, 
bátyja bosszújától rettegve, 
Kálmán király pecsétje. .^^,^ Németországba mene- 

kült s 1107. karácsony ünnepén Mainzban V. Henrikhez folyamodott 
segélyért, ki most annyival is inkább késznek mutatkozott pártolására, 
mert a Kálmán által meghódított Dalmácziához, mint a német birodalom 
húbérének állított tartományhoz, ő is igényt tartott. 

V. Henrik meg is indította a hadjáratot, ostrom alá fogta Pozsonyt 
(1108), míg szövetségese, a cseh fejedelem, a Vág völgyét pusztította: 
de a táborozás sikeretlen maradt, s azzal Álmos sem nyert egyebet, 
mint azt, hogy Henrik, midőn a Dalmácziából Pozsony védelmére siető 
Kálmánnal békét kötött, részére büntetlenséget eszközölt ki. 

Álmos ekkor, hogy magát bűnbánónak mutassa, a szent földre zarán- 
dokolt, de onnan visszatérve, párthíveivel újabb Ibndorlatokon törte fejét, 




69 



hogy beteg bátyja halála után magához ragadja a koronát. Kálmán méltán 
aggódhatott utódjául óhajtott kiskorú fia, István jövője miatt, s midőn 
betegsége sulyosbodtával halálát közelgetni érezte, hogy féltett koronáját 
fia számára biztosítsa. Almost és kis fiát, Bélát elfogatta s szemeiket kiszú- 
ratta (1114). Ez a kegyetlen eljárás, a mit akkor egyébiránt a halállal is sújt- 
ható bűntettek eseteiben Európaszerte, kivált a byzanti udvarnál kegyelem- 
kép gyakoroltak, Kálmán jellemén mindenesetre sötét folt gyanánt tűnik föl. 

Családi életében Kálmán nem volt szerencsés; első nejét korán elvesz- 
tette, második házassága pedig, egy orosz fejedelmi leánynyal, balul ütött 
ki. Kálmán méltatlan nejét eltaszí- 
totta magától, ki is orosz földön 
szülte fiát, Boricsot, a később annyi 
zavart okozó trónkövetelőt. 

Kálmán törvényei igazolják 
kora előítéletein felülemelkedett 
értelmi fensőségét. O az istenitéle- 
teket a püspökök és nagyprépostok 
székhelyeire szorította, a boszor- 
kányok nyomozását, „kik vadálla- 
tokká válva ölik meg az embereket, 
minthogy ilyenek nem léteznek", 
megtiltotta, István és László törvé- 
nyeit átvizsgáltatta s az utóbbi decre- 
tumainak dracói büntető szigorát 
enyhítette, a törvényes házasságban élő papoknak megengedte, hogy nejeiket 
megtarthassák, jövőre azonban a fölszentelt papoknak a házasságot tilalmazta, 
az izmaeliták, azaz a bevándorolt mahomedán hitű bolgárok megtérítésére 
intézkedéseket tett, a zsidók viszonyait külön törvényben szabályozta, s nem 
engedte meg nekik, hogy keresztény rabszolgákat tartsanak. 

Kálmán halála után fia, //. István következett, ki nem örökölte 
atyja szellemét; az indulatos ifjú a szomszéd csehekkel, osztrákokkal, 
oroszokkal, byzantinusokkal folytatott eredménytelen háborúkban fecsérelte 
a nemzet erejét. II. István az általa kegyelt kunok kicsapongó életmódját 
követve, gyakran betegeskedett, s minthogy házassága magtalan maradt, 
aggódva gondolt a jövőre, midőn vele Árpád nemzetségének utolsó sarja 
sírba fog szállani. Örömmel fogadta tehát a hírt, hogy Álmos fia, a 




II. Gejza pecsétje. 



70 

holtnak vélt Béla, a pécsváradi monostorban elrejtve él. Az ifjút udvarába 
vitette, trónörökösévé tette s Uroz szerb fejedelem leányával összeházasí- 
totta. A 30 éves ifjú király búnbánólag barátruhába öltözve halt el (1131). 

II. vagy Vak Béla ti-ónra léptével a Kálmán és II. István által 
üldözött Almos hívei ragadták kezökbe a hatalmat. Ezek segélyével Ilona 
királyné Kálmán és fia régi hívei közúl az aradi gyűlésen 68 urat összc- 
vagdaltatott, többeket börtönre vettetett vagy száműzetett (1131). 

Az üldözöttek Boricsot, kit már említettünk, hívták be a trón elfogla- 
lására, ki orosz és lengyel hadakkal két ízben is betört az országba; de a 
nemzet az idegen trónkövetelőt fegyverrel utasította vissza. 

II. Béla halála után (1141) 12 éves fiára, II. Gejzára szállott a korona. 
Neki is Boricscsal gyűlt meg a baja, ki osztrák urak segítségével Pozsony 
várát elfoglalá. A 1 7 éves iQú Gejza fegyverre szólítván az országot, Pozsony 
alá sietett, azt az osztrák őrségtől egyezség szerint átvette, s azután a 
Lajtán átkelve, Jasomirgott Henrik osztrák berezeg hadain fényes győze- 
delmet aratott (1 146). Ez oldalról tehát biztosítva lett az ország nyugalma, 
de nem sokára nagyobb veszély előjelei tűntek föl az ország déli határán. 
Boricsot ugyanis Manuel byzanti császár vette pártfogásába, s miután a 
magyar felsőség alá hajlott Szerbiát két hadjáratban megalázta, az alatt, 
míg Gejza, sógora, a kievi fejedelem érdekében, Galicziában táborozott, 
hadai egy részét a Szerémségre, Boricsot pedig más csapatokkal az Al-Dunán 
át a temesi ispánság dúlására küldte (1152). Ezzel kezdette meg Manuel 
a hosszú küzdelmet, melynek végczéljáúl Magyarországnak a keleti biroda- 
lomba kebelezését tűzte maga elébe. 

E terv kivitelére Manuel császár nem sokára Boricsnál még alkal- 
masabb eszközöket talált II. Gejza öcscseiben, Lászlóban és Istvánban, kik 
bátyjokkal meghasonolván, nála kerestek menedéket. A trónkövetelő István 
is jelen volt abban a görög seregben, melyet Manuel a Vrancsovát ostromló 
magyar hadak ellen küldött, s a görögök veresége alkalmával maga ugyan 
nagy nehezen megmenekült, de bujdosó párthívei, Boricscsal együtt, a 
magyarok boszúló csapásai alatt hullottak el (1155). Manuel e súlyos csapás 
után fölhagyott ugyan hódítási szándékával, míg II. Gejza élt, de ennek 
1 1 6 l-ben történt váratlan halála után azonnal megragadta az alkalmat, hogy 
az elhalt király öcscsei egyikét, mint hűbéresét, emelje a magyar trónra. 

Alig történt meg II. Gejza legidősb fiának, a 15 éves III. Istvdu-mk 
megkoronáztatása, már Manuel is útban volt a két herczeggel Magyarország 



71 



felé, s szófiai táborából követeket küldvén a magyarokhoz, az ifjabb 
herczeg, a göi'ög császári családba házasodott István, trónra emeltetését 
követelte, azt vitatván, hogy a magyar korona a törvényes szokás szerint 
nem a király legidősb fiát, hanem testvérét illeti. A magyarok nem voltak 
hajlandók ezen követelés jogosságát elismerni; de, minthogy Manuel fegy- 
ven^el adott súlyt szavának, az ifjú királyt pedig édes anyja a veszély 
színhelyéről az ország határszélére, Pozsonyba vitte, készeknek nyilatkoztak 
nem ugyan Istvánt, hanem bátyját, Lászlót királylyá emelni. Manuel e fél 
sikerrel is megelégedett s csak azt követelte, hogy a magyarok adják meg 
Istvánnak, a megkoronázandó király öcscsének, a trónörököst megillető 
„uram" czímet. így került a ko- 
rona egy pár hónap múlva III. Ist- 
ván líoronáztatása után 11. László 
fejére. 

Ez az itjú király nem sokáig 
birta a bitorolt koronát ; már 
1162. elején elhalt, s öcscse, a 
görög császár védencze, IV. István 
foglalta el trónját ; de a törvényes 
király híveit üldöző zsarnok ellen, 
ki a Szeremséget hálából Manuel- 
nek engedte, a nemzet csakhamar 
fegyverre kelt, s IV. István még 
azon év nyarán párthíveivel együtt 
menekülni volt kénytelen. 

Manuel, hogy elűzött pártfogoltját visszaigtassa, Nándoi--Fehérvárnál 
ütött tábort, míg a magyarok a túlsó parton foglaltak vele szemben állást. 
A császár ekkor, értesülve az elkeseredett hangúlatról, mely az országban a 
bitorló IV. István ellen uralkodott, alkudozásra fogta a dolgot. Követe által 
kinyilatkoztatta, hogy kész lemondani IV. István pártolásáról, s fölkérte 
III. Istvánt, adja át neki öcscsét, Bélát, hogy leányát, Máriát vele eljegyezze, 
s minthogy fia nincs, trónja örökösévé nevelje. így megtörtént a kiegyezés, 
Manuel magával vitte Bélát, ki Konstantinápolyban Alexius nevet és despota 
czímet kapott, s a császár leányával eljegyeztetett, üt szemelte ki a császár 
terve végrehajtójának, hogy Magyarországot a keleti birodalomba kebelezze. 
Mennyire nem volt önzetlen a császár ez eljárásában, nem sokára kitűnt, 




III. István pecsétje. 



72 



fi ^-^ 



^4ö£wíuc iúgym ?unmicbd Setuno íw fcpuXcJjrtwn. 
4^||i^Vűg;muc.yC2^"purcfdw)miiv uögmxic. Dmynnilűffceií 
xerumTcvt dcve mív licmucinr 4d4tmnr. cToduna. voUndu. 
p^jadiítumtr Ijixja.. ff inend ]f4mái{umt)m tiolov gTmitocral 
nwmda nAi" dntf. }^ con rtluToa wr tg^fa giTitilcervl. fec 
muLTiáoi ndbf mcttTtiű cncyc . yü lu irio]mn emdul 07 girmir 
TWT.b^ühicc há!UCUíjX ho\y. 104dUtt4. clíohacr TtrwTnrevetfícit 
rvl. gerfíJedeve'. Oíjcde urdutig-imi-Tvineo. cfevcc ö> vCLnyv 
gmiill%wl. tfo? gtmiW^en halaim: tvcc.tfo^j^iinirncc wl 
^ífcniv tujíU vi^clmjrurcbitcar imgr ^ocojrui vola^. 
^ui« lieoti Ttiu^Ticc, gt-mcnd w firu-Ticc haUlur evcc. 

b orogitvíc xfttn . cf vctcvc wr t? -rnuncaf viUgbeUr, tf Icvn 
hálMncc cf^^uculncc fí^^r. tTmend w ntmcmcc. luc o>vc. 
miv vúgnrac. IjJtt^^Tív latiattic OiwrmcT)d. lü cfnum 
tgg" cnfb^-nuiIdböTtá tj vermtcr. yik tnend o?cbtt> wrov 

torgpfHm Wn^. efKeji^gtn. cfWícaflk mtmi w IniTitr. 
V fvimaggiic f^m acbíbn iturwr. tffbovaug- intdiAdarcJwngcfc 
efTncnd a)i5ÍilQir. Ijug^mmog^jiniöc trtttr. Crmnwggnc 
^)íC8ír |)«ttruror. lunec odur Ijarolm ovdanw^. cT Kccmer. 
bti^ ovga Ttiend w bunet- tfvwugguc incnd f^crmicur. 
bu^ Itgcnec ndb'fcgcd. iiroiric fcuKrdcwr. bug^ ifttn tv lu- 
luadfaguctma. buUifli w Buncr: Cf ^oboducba wmrdnnir 
ddeutccvl. efipucul Van^űrrvwTwT. cfve^íírr wr paiadMu 

mi^TíTUbelt. efoggutí náu mtuúyi vmi^oi^lydis; vnxnr. ef 
nien^ lovben rei^a^ Cf í^caíi^tmc uromchu? cJvtrmxil. Jlji^ 

^JWrdbn«r Í)Tat)rn] mwaggí^c^ iccg»Ti tmbcrHiacrr. 
^^^1^ ktr vr'e^ iiopmn e> hoinuf viUg- rwnnucebelcvl-mcmei 
fijtncc e> nopun tefttt rutnenVc. bug- iir xivr ht^méjd 
abreuan. yfaac.ucob, kebdebtn y)^t}\^. hvu^hvrík^wy 
víwuL merni w (^enrii ef uninTtt cu^icun lov 
ItlevtTöclírocnta^ itetr wr. Cf nvbcnncnic. cUnwte itiTL 

A Halotti Beszéd. (Legrégibb irolt magyar nyelvenilék.) 



73 



midőn Béla öröksége fejében a Szeremség átadatását követelte, s miután 
tagadó választ kapott, IV. Istvánt ismét sereggel küldte Magyarországra. 
Midőn pedig a magyarok szorongatni kezdték IV. Istvánt, Manuel maga is 
segedelmére sietett s Péterváradnál a Dunán átkelvén, Bácsban ütötte föl 
táborát. De ütközet helyett ismét alkudozást kezdett s a viszályt béke- 
kötéssel fejezte be, mely szerint IV. István pártolásáról újra lemondott, 
a magyarok pedig átengedték neki a Béla örökségéül követelt Szeremséget. 
Minthogy azonban Manuel a békekötés ellenére serege egy részét 
IV. István támogatására a Szercmségen hagyta, a háború újra kitört, 




III. Béla király koporsójában lelt maradványok. 

mely közben a Zimonyba szorított IV. István saját embere által megmér- 
gezve veszett el (l 163). 

Néhány évig ezután változó szerencsével folyt a görög-magyar háború 
Dalmácziában, az Al-Duna és Száva partjain, melyről érdekes adatokat 
jegyzettek föl az egykorú byzanti krónikák; de e sok vérbe kerúlt küzdelem 
közben mind inkább meg kellett győződni a császárnak arról, hogy merész 
tervét, Magyarország meghódítását, ki vinnie a nemzet ellenállása miatt 
lehetetlen. Görög hadak még egy-egy megnyert ütközet után sem birtak 
az ország széleinél beljebb hatolni. 

Manuelnek azonban Magyarországgal szemben tanúsított magatartá- 
sában nem a magyarok ellenszegülése, hanem az a váratlan esemény idézett 

M. 10 



74 

f]i iiij sm MM1 wiiBiif muiMitti 

III. Béla 1195. évi oklevelének kezdete. 

elő lényeges változást, hogy 1170-ben fiú örököse született. Ezentúl nem 
kívánta Bélát utódjának, eljegyzett leányát sem adta hozzá noúl, hanem a 
magyar trónra jutandó ifjút neje húgával házasította össze, fiát pedig, mint 
leendő utódját, két éves korában megkoronáztatta (1172). 

A 27 éves ///. István hirtelen halála, melyet a közhiedelem hajlandó 
volt görög ármánynak és méregnek tulajdonítani, nem sokára utat nyitott 
a magyar trónhoz Manuel neveltjének, IIL Béld-rí2k. 

A Görögországban nevelt 22 éves ifjú Bélától a hazafiak egy része, 
s kivált a papság idegenkedett; az özvegy anyakirályné is kisebbik fiát, 
Gejzát pártolta; de a többség már csak azért is inkább csatlakozott az 
idősebb testvérhez, Bélához, hogy őt trónra emelve, az ország háború 
nélkül visszanyerhesse a Szeremséget és Dalmácziát. 

Minthogy Lukács esztergomi érsek a görög hitűnek vélt Bélát meg- 
koronázni vonakodott, III. Béla a pápa engedélyével a kalocsai érsek által 
koronáztatta meg magát (1 174). A koronával nyert királyi tekintélyt azután 
öcscsével, Gejzával és anyjával szemben is erős kézzel fönn tudta tartani. 

Béla Manuellel annak haláláig jó viszonyban maradt ; birtokában 
hagyta a Szeremséget és Dalmácziát, melyek csak a császár halála után 
tértek vissza a magyar korona fensősége alá (l 180). 

Béla nemcsak Dalmácziát foglalta vissza, hanem Galicziára is kiter- 
jesztette a magyar korona fensőségét, s annak trónjára kisebbik fiát, Endrét 
be is igtatta. Ez a hódítás nem maradt ugyan állandó, de a galicziai s 
lodomeriai királyi czím az ő kora óta szerepel a magyar király czímei közt. 

A byzanti udvarban nevekedett III. Béla hozta szokásba, hogy a királyi 
udvarban az ügyek írásban tárgyaltassanak, a rendeletek, Ítéletek, jelen- 
tések írásba foglaltassanak, mi által sok visszaélésnek vette elejét s a 
birtokjog biztosságát emelte. Huszonhárom évig tartott uralkodása alatt 
az ország jóllétben, míveltségben örvendetes előhaladást tett. 

Halálakor úgy intézkedett, hogy nagyobbik fia, Jmre^ kit még éle- 
tében megkoronáztatott, osztatlanul birja az országot, kisebbik fiának, 



75 

Endrének pedig jószágokat es kincseket hagyott, hogy fogadahnát teljesítse, 
vagyis a keresztes hadjáratban részt vegyen (1196). 

Endre nagyravágyása, ki atyja hagyatékán nem a szentföldi had- 
járatra, hanem saját önző czéljaira toborzott hadakat, s a régi szokás 
szerint osztályrészt követelve. Horvát- és Dalmátországot tettleg birtokába 
vette s Rámát és Chulmiát, a mai Boszniát és Herczegovinát is elfoglalta, 
polgárháborút idézett elő, melyben a szerencse Imre királynak kedvezett. 
Endre Leopold osztrák herczeghez menekült, miért Imre Ausztria határ- 




Középkori egyházi szerelvények. 

széleit is túzzel-vassal pusztította. A testvéreket a pápa közbenjárása birta 
kiegyezésre, még pedig úgy, hogy Endre megnyerte a követelt Horvát- 
és Dalmátországot (1200). 

A nyugalom helyreálltával Imre, öcscsével együtt, a szerb fejedelmi 
család viszályába avatkozva, Szerbiát a magyar korona felsősége alá vetette 
(1202) s hódítását a bolgár föld nyugoti részére is kiterjesztvén, czímei 
közé ezen országok királyi czímét is fölvette. 

A testvérek egyetértése nem tartott sokáig. A király és Endre hadai 
a Dráva mellett állottak szemben egymással. Imre a fegyver kétes kimene- 

10* 



76 

telú szerencséje helyett a királyi tekintély varázsát használta föl ellenfele 
legyőzésére. Fegyvertelenül ment a lázadók táborába, öcscsét, kinek védel- 
mére senki fegyvert ragadni nem mert, a pártütök közül kivezette s fogságra 
vetette; nem sokára azonban, midőn halálát közelgetni érezte, udvarába 
hívta s megkoronázott kiskorú fia, III. László gyámjává tette (1204). 

Az özvegy királyné nem erezhetvén magát biztosságban a trónra törő 
gyám mellett, fiával s a koronával Ausztriába menekült, s Endre már 
haddal szándékozott gyámfiát és a koronát visszakövetelni, midőn a 
gyermek halála a háborü okát megszüntette. Endre végre elérte, a mire 
vágyott, a visszaküldött koronát fejére tétethette (1205). 

11. Endre volt az első magyar király, ki koronáztatásakor esküvel volt 
kénytelen fogadni, hogy a nemesség jogait és kiváltságait s a korona 
tekintélyét sértetlenül fönn fogja tartani : de soha méltóbban nem panasz- 
kodhatott a nemzet jogainak sérelme s az ország hatalmának és tekintélyének 
sülyedése miatt, mint az ő harmincz évig tartott zavargós és dicsőségtelen 
kormányzása idejében. 

Endre fölött nagyravágyó neje, meráni Gertrúd uralkodott, ki az állam- 
ügyek vezetésébe illetéktelenül beavatkozva, testvérét, a tanulatlan Bertholdot 
a kalocsai érsekségre, egyszersmind a szlavóniai bánságra, utóbb az erdélyi 
vajdaságra emelte, idegen kegyenczeit adományokkal és hivatalokkal hal- 
mozta el, az ország jövedelmeiből gyermekei számára kincseket gyűjtött s 
küldött külföldre. 

Midőn Endre Galicziába távozott, hogy annak királyi trónjába kisebbik 
fiát, Kálmánt beültesse, az ország kormányát nejére, s az esztergomi érsek 
és nádor mellőzésével a királyné öcscsére, a gyűlölt Bertholdra bizta. 
Altalános lett az ingerültség. Az elégületlenek megrohanták a gyűlölt 
királynét és megölték (1213). 

A Galicziából visszatért Endre az országot oly zavarban, az ingerült- 
séget kormánya ellen oly általánosnak találta, hogy, miután neje gyilkosa, 
Petur ispán úgy is már mindjárt a tett elkövetése után megöletett, 
megelégedett néhány külföldre menekült főbb pártütő jószágainak clkoboz- 
tatásával. Az elégületlenek, kik már elébb III. Béla Görögországba bujdosott 
öcscsének, Gcjzának a fiait szándékoztak a trón elfoglalására behivni, most 
Endre kiskorú fiát, Bélát törekedtek a trónra emelni. A gyönge Endre 
védelemért a pápához folyamodott s az egyház átkával kivánfa az ellenzéket 
elrettenteni. 



77 




A zsámbéki prépostsági templom belseje. 



78 

II. Endre a szent szék sürgetésének engedve, végre elhatározta, hogy 
fogadalmát teljesíti. Velenczétől bérelt hajókon, melyekért Zárát örökre 
Velenczének engedte, Spalatóból fényes kísérettel megindulván, 1217. év 
őszén a szent földre érkezett. Ez a hadjárat nem termett számára babérokat. 
A táborhegyi vár, melyet a jeruzsálemi és cyprusi királyok hadaival késő 
őszszel ostrom alá fogott, a támadásokat visszaverte, s a lehangolt keresz- 
tény sereg, a hideg zord időben éhség és dögvész által megtizedelve, 
a vezérek meghasonlása miatt fölbomlott. Endre három hónapi sikertelen 
táborozás után visszasietett országába, melyben távol léte alatt tetőpontra 
hágott a zavar és fejetlenség. Az országot, melyből a féktelen urak a kor- 
mányzóul hagyott János esztergomi érseket kikergették, teljesen fölfordulva, 
a királyi jószágokat és jövedelmeket elfoglalva, a várjobbágyokat és köz- 
nemességet az urak által elnyomva, a népet ezek és a tisztviselők által 
sanyargatva találta. Nem lévén ereje a fölbomlott rend helyreállítására, 
a szent szék átkát kérte a törvények lábbal tapodói ellen. Hogy a saját 
pazarlása által is megrongált kincstára szükségén segítsen, évenkint új meg 
új pénzt, mindig rosszabbat veretett, a királyi jövedelmeket, még az adókat 
is, izmaelitáknak és zsidóknak adta zálogba vagy haszonbérbe, s hogy a 
hatalmas urakat zászlóaljaik kiállítására birja, a még megmaradt váijószá- 
gokat s koronái uradalmakat nekik adományozta s egész vármegyéket is 
átengedett örök birtokul. Annyira ment a király tékozlása, hogy a pápa 
jogosítva érezte magát a beavatkozásra, s meghagyta neki, hogy a koro- 
náztatásakor letett esküje ellenére elidegenített királyi javakat vegye vissza, 
még ha esküvel fogadta volna is, hogy azokat soha vissza nem veszi (1220). 

Midőn Endre a várjószágok visszavételére parancsot adott s a vár- 
megyékbe biztosokat küldött, az érdekelt urak azzal igyekeztek e rendelet 
végrehajtását gátolni , hogy meghasonlást idéztek elő az öreg király és fia, 
a gyermek korában megkoronázott Béla közt. Az elnyomott köznemesség 
a reformokat sürgető ifjú király pártjára állt, s a reformokat ellenző főurak 
jelien fegyverrel szándékozott kivívni követeléseit. Endre, hogy a belháborút 
és saját bukását megelőzze, kénytelen volt engedni, országgyűlést hivott 
össze, s kiadta az arany bullát^ melyben a törvényes rendet helyreállította, 
a nemesség személyes szabadságát s birtokjogát biztosította, szabadságot 
adván a bulla záradéJcában a főpapoknak, uraknak és nemeseknek, hogy ha 
ő vagy utódai a bulla rendeletei ellen vétetnének, hűtlenség vétke nélkül 
ellenmondhassanak és ellenállhassanak (1222). 



79 

Mint Angliában a Iiét évvel az előtt kelt magna charta, úgy Magyar- 
országon ez az arany bulla, melynek megtartására a nádor fölügyelni s 
minden király koronáztatásakor esküt tartozott tenni, képezte az alkotmány 
alaptörvényét. A körülmények kényszerítő hatalma által kicsikart arany 
bullát sem Endre, sem udvara nagyjai, kik tartottak az évenként Székes- 
Fejérvárott tartandó tömeges országgyűlésektől, nem akarták végrehajtani ; 
e miatt az öreg és ifjú király közt újra kitört a viszály, melyet a pápa 
közbenjárása szüntetett meg (1223). Ekkor Béla Horvát- és Dalmátországot 
kapta osztályrészül, melyeket már három év múlva öcscse, Kálmán birt, 
Béla pedig Erdély s a Tiszán túli részek kormányát vette át. 

Az iíjú Béla erélyesen látott hozzá a királyi javak visszavételéhez ; 
a magyar korona fensőségét a szomszéd kúnföld egy részérc is kiterjesztette, 
már 1227-ben fölállította a Milkóban székelt kún püspökséget, mely három 
század mülva, a török hódítás korában enyészett el. 

Endre nem mutatta magát ily erélyesnek a törvények végrehajtásában ; 
sőt, miután országa nagyobb részét fiai közt osztotta föl, hogy pazar udvar- 
tartására pénzt szerezhessen, az arany bulla ellenére a királyi jószágokat és 
jövedelmeket ismét zsidóknak és izmaelitáknak adta zálogba vagy haszon- 
bérbe, sőt örök birtokul is. IX. Gergely pápa fölszólalása s a papság 
panasza következtében újra kiadta ugyan az arany bullát némi toldalékokkal, 
most már az esztergomi érseket hatalmazván föl, hogy őt annak megtartására 
átokkal kényszeríthesse (1231); de az örökös pénzzavarral küzdő király és 
udvara talált módot a törvény kijátszására s maradt minden a régiben. 
Az arany bulla az ő korában, sőt még azután is sokáig nem orvosolta 
meg a nemzet sérelmeit. Mikor II. Endre 30 esztendeig tartott zavargós 
uralkodása után meghalt, halálát a nyomorba sülyedt ország kizsarolt 
népének nem lehetett oka megsiratni (1235). 

A 29 éves IV. Béla erős kézzel ragadta meg a kormányt, a szó 
teljes értelmében uralkodni akart országában. Dénes nádort, az atyja 
idejében uralkodott zavarok főokát, megvakíttatta, a hűtlen tisztviselőket 
perbe fogatta. A kik a régi viszályok alkalmával atyját ellene ingerelték, 
boszújától tartva külföldre menekültek ; II. Endre viselős özvegye, Beatrix 
sem érezte magát miatta biztosságban : Olaszországba menekült s ott szülte 
Istvánt, az Arpádházbeli utolsó király, III. Endre atyját. 

Az érdekeikben sértett s menekült elégületlenek befolyásának tulajdo- 
nítható az osztrák herczeg, Fridrik támadó föllépése, melyet azonban Béla 



80 



nemcsak visszavert, hanem meg is torolt, Fridriket Bécsbe szorítván s arra 

kényszerítvén, hogy nagy pénzáldozattal vásárolja meg tőle a békét (1236). 

A tatároknak Dsingiz khán alatt óriásivá növekedett hatalma IV. Béla 

uralkodása elején már Kelet-Európát fenyegette. A Don és Volga közt 

tanyázott kunok véres 
harczok után kény- 
telenek voltak vagy 
meghódolni, vagy a 
túlnyomó erő elől 
visszavonulni. A me- 
nekülők Kuthen (Kö- 
tény) vezérlete alatt 
IV. Bélához folya- 
modtak s befogadta- 
tásért esedeztek. Béla 
a harczias kunokat 
szívesen fogadta, mert 
tőlök nemcsak a tatá- 
rok ellen várhatott jó 
szolgálatot , hanem 
trónjának is támaszt 
remélt szerezni az elé- 
gületlen főurak ellen. 
S Kuthent , miután 
ez előkelőivel együtt 
megkeresztelkedett, 
az alföldre telepítette 

(1239)- 

A pusztai élethez 
szokott, csak barom- 
tartásból és zsák- 




II. András és neje Gertrúd arczképével ellátott kodexlap. 



mányból élő pogány kunok új hazájokban is megszokott életmódjokat foly- 
tatva, tömérdek sérelmet okoztak a földmívelő magyar népnek, s még 
inkább elkeserítették az urakat a király ellen, kinél a kunokra híjában 
panaszkodtak. Midőn a tatárok 1240 vége felé Kievet is elfoglalták s Batu 
khán IV. Bélát hódolatra szólította föl, a magyarok a gyűlölt kunokat azzal 



81 



gyanúsították, hogy mint a tatárok szövetségesei s kémei jöttek az országba ; 
a nép dühe oly fenyegetőleg fordult az árúlóknak hirdetett kunok ellen, 
hogy a király kénytelen volt Kuthent Pesten saját fegyvereseivel őriztetni, 
hogy megmenthesse. 

1241 márczius 12-én tört át a tatárok előhada a vereczkei szoroson 
s oly villámgyorsasággal nyomult elő, hogy portyázol öt nap múlva már 
Pest közelében égettek és raboltak, hova a király táborába parancsolta az 
ország és a kunok hadait s várta a külföldi segélyt, mely végkép elmaradt, 
mert csak Fridrik osztrák berezeg jelent meg csekély kísérettel. A Pest 
falai alatt folytatott csatározások 
alkalmával Fridriknek sikerült 
egy tatár foglyot ejteni. A mint 
a nép ezt kunnak ismerte föl, 
halált kiáltott a kunokra, s 
Fridrik által is izgatva, Kuthen 
lakára rontott s őt és családját 
leöldökölte. Az e miatt elkese- 
redett kúnf)k a magyarok ellen 
fordították fegy verőket s most 
a tatárukkal versengve [)iisztí- 
tották az orszáoüt. 

o 

Béla a főpapok, urak, vár- 
megyék dandáraival Pest alól a 
Sajóig üldözte a tatárok vissza- 
vonuló előhadát. Itt találta szem- 
ben Batu khánnak sokszorosan 
túlnyomó seregét , mely ellen a mohi pusztán szekérvárba zárkózott. 
A magyar tábor nemcsak számra, de vezérletre s fegyelemre nézve sem 
mérkőzhetett a vak engedelmességhez s tapasztalt hadvezérei alatt győ- 
zedelmekhez szokott tatár sereggel. A Sajó mellett vívott ütközetben 
(ápril 11) a magyar sereg nagy része elhullott a tatárok nyílzápora alatt, 
a menekülőket mérföldekre üldözte s öldökölte a könnyű tatár lovasság. 
Béla csak hívei, a Forgácsok s a Fáyak ősei, önfeláldozásával menekül- 
hetett meg az üldözők elől. Ez egyetlenegy vesztett ütközettel Magyarország 
ellenállási ereje meg lett törve, a tatárok Erdélyből és Morvából betört 
hadosztályaikkal egyesülve, a Dunáig kényökre, kedvökre dúlhattak. 

M. 11 




II. András király arany bullája. 





jimvnSjKjcnu) bitaS_jti^fpeU\írí?ji[uTíro "^"^ otn™tp_Jaíi 



„."íi 



•^jS- " ^líIP cOTnynn.\xaT«j? tmpun.ÜS' «t nrciro Ob^^^j^ famc ^*oS Tiűtnles "^S"^ 






IV. Béla 1258. évi oklevelének kezdete. 

A futó Béla Haimburgba sietett nejéhez és gyermekeihez. Ott azonban 
Fridink letartóztatta, s nemcsak a királyné kincseit rabolta el, kártérítésül 
azon összegekért, melyeket az előbbi békekötések alkalmával kellett fizetnie, 
hanem az Ausztriával szomszéd Sopron, Mosón és Vas vármegyék átenge- 
désére is kényszerítette Bélát; de még ezzel sem elégedve meg, hadaival 
az országot egész Győrig raboltatta. 

A Fridrik kezéből így megmenekült Béla híjában esdeklett segélyért 
Európa fejedelmeinél, híjában ajánlkozott, hogy a császár fensőségét elismeri, 
ha tőle segélyt nyer országa megszabadítására; mindenkitől elhagyatva, 
kénytelen volt a Dráva mögé s később a dalmát tengerpartra menekülni. 

A tatárok télen a befagyott Dunán átkelve, a Dunántúlt is elözön- 
lötték, s magát a királyt is kézre akarván kerítni, a tengerpartot is 
beszáguldozták ; Béla és családja hajóra szállt, mert már csak a szigeteken 
érezhette magát biztosságban. 

Esztendőnél tovább tartott dúlás és öldöklés után Ügetaj khán halála 
következtében visszavonultak a tatár hadak Ázsiába, miután az országot 
egyik szélétől a másikig, a várakat kivéve, melyek vívásához nem értettek, 
tüzzel-vassal elpusztították. 

Béla a tatárok visszavonulása után valóban nagynak mutatta magát a 
romokkal borított ország helyreállításában. A megfogyott lakosság gyara- 
pítására külföldről gyarmatosokat telepített, a megzavart birtokviszonyokat 
rendezte, a várjobbágyok számát szaporította, az ország védelmére várakat 
építtetett. Ekkor keletkezett a Pest város határához tartozó hegyen a pesti 
hegy új vára, a mai Buda vára, a királyok későbbi székhelye. Négy év 
alatt az ország annyira fölüdült az iszonyú csapásból, hogy IV. Béla boszuló 
hadjáratot intézhetett Fridrik osztrák berezeg ellen, melyben nemcsak az 
elszakított három vármegyét foglalta vissza, hanem a bécsújhelyi ütközetben 
magát Fridriket, a Babenberg család utolsó férfi sarját is elejtette (1246). 



83 



Fridrik örökségéből Stiriát IV. Béla kiskorú fia, a már 1245-ben 
megkoronázott István számára, Ausztriát pedig Venczel cseh király foglalta 
el fia, II. Ottokár részére. E tartományok birtokáért hosszas és következ- 
ményeiben fontos háború támadt a magyar és cseh királyi család közt ; míg 
végre IV. Béla a Morva folyó mellett vívott vesztett csata után kénytelen 
volt Stiriát II. Ottokár cseh királynak engedni (1260). így megtörtént 
a kibékülés Ottokárral, ki a következő évben IV. Bélának Anna nevű 
leányától született unokájával, Kunigundával kelt egybe ; de még veszedel- 
mesebb viszály tört ki magában 
a királyi családban. Az iíjú István 
király ugyanis az általa birt Stiria 
elvesztését nem tudván felejteni, 
nem elégedett meg Erdély birto- 
kával, melyet atyjától osztály- 
részül kapott, hanem mint első- 
szülött, a jövedelmezőbb Horvát- 
és Dalmátországot követelte, me- 
lyeket atyja tőle visszavett s 
kedveltebb kisebbik fiának, Bélá- 
nak adott. E miatt belháború 
támadt, mely meg-megújult, vál- 
tozó szerencsével folyt, s elvégre 
István isaszegi győzelmével vég- 
ződött (1265). 

A versengő királyok által 
adományokkal elhalmozott főurak 
e belháború következtében ismét 
annyira hatalmaskodókká váltak, s a 
II. Endre korában, annyira fölforgatták, 
elnyomott nemesség jogait ünnepélyes oklevélben biztosítni, melyben magát 
és királyi hatalommal uralkodó fiait, Istvánt és Bélát, az esztergomi érsek 
által kimondandó átok terhe alatt kötelezte e kiváltságlevél pontjainak meg- 
tartására (1267). 

Hogy a kényszerített kiegyezések IV. Béla szivéből még kedvencz fia, 
Béla 1269-ben történt halála után sem enyésztethették el az István elleni 
keserűséget, bizonyítja a haldokló király intézkedése, ki családi kincseit 

11* 




IV. Béla arany bullája. 



törvényes rendet épen úgy, mint 
hogy IV. Béla kénytelen volt az 



84 

leányának, az özvegy Annának, a cseh király napának adta, s öt és udvara 
főembereit II. Ottokár oltalmába ajánlotta (1270). 

V. István trónralépte után azonnal föllépett régi ellensége, II. Ottokár 
ellen, tőle az Anna által Prágába vitt családi kincsek és az udvarába menekült 
pártütő magyar urak kiadatását követelte. E miatt háborüra került a dolog. 
Ottokár 1271-ben nagy erővel tört Magyarországra; Pozsonyt, Nagy-Szom- 
batot, Nyitrát, s azután a Dunán átkelve Mosont, Magyar-Óvárt s Győrt 
is elfoglalta; de a Rábczánál vívott döntő ütközetben vereséget szenvedett 
s kénytelen volt az országból kivonulni. A háborút békekötés fejezte be, 
melyben István lemondott Stiria és Krajna iránti minden igényéről, viszont 
Ottokár kötelezte magát, hogy visszaadja a hozzá menekült magyar uraktól 
átvett várakat; egyszersmind a két birodalom határa a IV. Béla halálakor 
volt birtoklás szerint állapíttatott meg (1271). 

A 32 éves harczias király kora halálát egy véletlen eset idézte elő. 
Midőn István a szerb földön táborozott , kisebbik fiát , Endrét a hűtlen 
joakhim tótországi bán elrabolta s német földre vitte. István erről érte- 
sülvén, éjjel-nappal sebes -nyargalva sietett haza; de a lelki izgatottság 
s a forró időben tett hosszas út fáradsága miatt testben, lélekben megtörve 
érkezvén Budára, néhány nap múlva elhunyt (1272 aug. 1). 

Trónján 10 éves fia, IV. László váltotta föl, kit a nép, mert kün 
anyától született s a kunokkal barátkozott, Ktín Lnszlő-m\í nevezett. 
Krónikáink és történetíróink azért a nyomorért, melybe az ország az ő 18 
évig tartott uralkodása alatt sülyedt, igazságtalanul vádolják csak magát a 
királyt, ki mint gyermek, éveken át nem vihette a kormányt személyesen, 
s kinek felnőtt korában sem lehetett ereje a királyi tekintélylyel daczoló, 
a törvényt lábbal tapodó, egymással családi harczokat vívó főurak kicsa- 
pongásait megzabolázni, az örökös pártoskodást elfojtani. 

A gyermekkirály alatt anyja, a kün Erzsébet s kegyencze, joakhim 
tótországi bán jutott hatalomra; István híveit az udvarból az ellenpárt 
kiszorította. Már a király megkoronáztatása előtt kitört a pártok harcza ; 
a királyné fiával együtt fogságba is került ; de hívei a lázadást elfojtották ; 
a megbukott pártütők II. Ottokárhoz menekültek s nála szíves fogadtatásra 
találtak. A királyi udvarban Erzsébet anyakirályné és Joakhim mellett 
Német-újvári Henrik, IV. Béla egykori nádora, gyakorolt legnagyobb 
befolyást a kormányra, ki V. István boszúja elől Ottokárhoz menekült, de 
a trónváltozás után Csehországot odahagyva, az udvarnál szíves fogadtatásra 




IV. László 1274. évi oklevelének kezdete. 

talált s a csehek elleni háború megindítására izgatott. Henrik 
nem sokára összeütközésbe jött a cseh király rokonával és 
titkos hívével, IV. Béla unokájával, Rasztiszláv egykori macsói 
bán és a Prágában tartózkodó özvegy Anna fiával, Béla her- 
czeggel, s őt párviadalban agyonvagdalta. 

II. Ottokár sietett sógora megöletését ürügyúl használni 
föl a háború megindítására, s a pápa közbevetésével nem 
gondolva, nagy erővel tört be az országba, Győrt megvívta, 
Nyitrát földúlta s kiraboltatta (1273). A háborút azonban, 
mely a magyar és osztrák földön változó szerencsével folyt, 
azonnal megszűntette s hadait Magyarországból rögtön vissza- 
vonta, a mint értesült, hogy a német birodalom választó 
fejedelmei FrankRirtban (1273 szeptember 29) versenytársát, 
Habsbiu'gi Rudolfot római királylyá választották. Jól érezte 
Ottokár, hogy élet-halálharczot kell vívnia a német biroda- 
lommal , mely az általa elfoglalt német tartományokat tőle 
\issza fogja követelni , s törekedett a magyar szövetséget 
keresni, mely e nagyszerű küzdelem mérlegébe döntő súlyt 
volt vetendő. De a magyar udvar nem felejthette a tőle szen- 
vedett régi séi-elmeket, nem tarthatta a magyar állani érde- 
kével megegyeztethetőnek segédkezet nyújtani a cseh királynak, 
hogy az általa tervezett hatalmas szláv birodalmat megalapít- 



86 

hassa. E helyett inkább Habsburgi Rudolf szövetségi ajánlatát fogadta el, 
ki e szövetséget családi kötelékkel igyekezett szorosabbra fűzni s leányát 
IV. László öcscsének, Endrének jegyezte el. A gyermek jegyes közbejött 
halála sem bontotta föl a jó viszonyt, sőt IV. László a haimburgi össze- 
jövetel alkalmával Rudolffal újabban is szorosabb szövetséget kötött a 
közös erővel megtámadandó cseh király ellen (1277). 

E szövetség értelmében 40.000 magyar és kún lovassal jelent meg a 
15 éves IV. László Habsburgi Rudolf segítségére. Ez a tekintélyes haderő 
segítette kivívni a morvamezei fényes győzedelmet (1278 aug. 25), 
melyben Ottokár életét vesztette s mely Rudolfot és utódait Ausztria és 
Stiria birtokába juttatta. Magyarország győzedelmet csak roppant zsákmány, 
és a fehérvári templomban felfüggesztett, elfoglalt ellenséges zászlók hirdetek. 

A magyar állam ügyeit a fiatal könnyelmű király mellett gonosz 
kezek intézték, a pártok s azok élén a féktelenséghez szokott főurak a 
hatalomért versengve, folytonos harczban állottak egymással, váraik rabló- 
fészkekké alakultak át, törvény helyett a hatalmasok ököljoga uralkodott 
az országban, melyben a pogány kunok szabadon folytatták garázdálkodá- 
saikat. Az eláradt bajok s különösen az egyházak sérelmeinek orvoslására 
III. Miklós pápa Filep fermói püspököt küldte teljes hatalmú követéül az 
országba. Ennek rábeszélésére a király esküvel fogadta, hogy koronáztatá- 
sakor letett esküjét híven megtartja s a kóborló kunokat állandó lakásokba 
telepíti és a kereszténység fölvételére szorítja. IV. László csakugyan ország- 
gyűlést tartván, megtette az intézkedéseket a kunok viszonyainak rendezésére 
s kiadta a kunok legelső szabadalomlevelét, mely e kiváltságos nép jogait 
késő századokra is biztosította (1279). 

De az ingatag, heves vérű király jobbúlása nem maradt állandó. 
Meghasonlásba jött nejével, a nápolyi Izabellával, azt a Nyulak szigetén 
kolostorba záratta, s kunok társaságában kicsapongó életet folytatott. 
III. Honorius pápa hiában fenyegette kiátkozással (1287), a király daczolt 
az egyházzal, mely végre keresztes háborút hirdetett ellene (1289). 

A teljesen fölfordult országban a zavar ez által csak növekedett, a 
pártdüh féket nem ismerve tombolt, a túlhatalmas főurak jogczímet nyertek 
kicsapongásaikra. László király folyvást az Alföldön, kedvelt kunjai közt 
táborozva, harczolt a megbuktatására törekvő urak ellen, mígnem köi"összcgi 
táborában fölbérelt orgyilkos kunok keze vetett véget hányatott életének 
(1290 júhus 20). 



87 

IV. László halála után l8 nap múlva III. Endre .^ II. Endre fiának, 
Istvánnak Morosini Katalintól született s Velenczében növekedett fia, az 
Árpád-ház egyetlen élő férfitagja, Székes-Fehérvártt már megkoronáztatott. 

III. Endre, hogy a nemzetet maga iránt lekötelezze, megkoronáztatása után 
egy hónap múlva országgyúlést hirdetett az Ó-Buda fölötti mezőre, s kiadta 
nevezetes törvénykönyvét, mely a nemzet jogai biztosítására, az alkot- 
mányos élet fejlesztésére, az eláradt törvénytelenségek orvoslására fontos 
rendelkezéseket foglal magában. Endrének sok ellensége támadt. Albert 
osztrák herczeg igényt tartott az országra, melyet atyja, Rudolf király, 

IV. Béla felajánlására támaszkodva, mint német húbért neki adományozott ; 
de Endre Ausztriába tört, Bécset ostrom alá fogta, és Albert herczeget 
békére s vélt jogairól való lemondásra kényszerítette (1291 aug. 28). 

Még nehezebb és tartósabb küzdelmet kellett III. Endrének folytatni 
a szent székkel, mely a Szent István koronájával való rendelkezés jogát 
egyedúl magának követelte, őt Magyai-ország királyának soha el nem 
ismeile, s a magyar trónra II. Károly siciliai királynak V. István leányától, 
Máriától született fiát kivánta emelni mint törvényes örököst. A Mária 
királyné által Nápolyban megkoronáztatott Martell Károlynak tekintélyes 
pártja alakúit, kivált a Dráván túli részekben. 

Martell Károly halála után pártja, a szentszék által támogatva, fiát, 
Róbert Károlyt törekedett a trónra emelni. S III. Endre éjjen azért, hogy 
e párt ellen szövetségeseket nyerjen, vette nőúl első neje, P'ennena halála 
után Albert osztrák herczeg leányát, Ágnest (1296), s jegyezte el első 
nejétől született leányát, Erzsébetet, II. Venczel cseh király Habsburgi 
Rudolf leányától született fiának, Vcnczelnek (1298). 

De azt a zavart, melyet Magyarországon az előbbi évtizedek párt- 
harczai fölidéztek s a Róbert Károly párthívei az ország délnyugoti 
részeiben folyvást szítottak, sem a király jó akarata, sem az 1298- és 
1299-ben tartott országgyúlések végrehaj tatlanúl maradt végzései nem 
bírták megszűntetni. A pártosok Gergely választott esztergomi érsekkel 
külön gyűléseket tartottak, behozták az országba a gyermek Róbert Károlyt 
s Zágrábban Gergely érsekkel meg is koronáztatták (1300). 

III. Endre, Albert római király segítségére számítva, bizodalommal 
nézett a háború elébe; de, mielőtt döntő harczra került volna a dolog, 
legszebb férfikorában Budán (1301 január 14) hirtelen meghalt. Benne az 
Árpád-ház férfi ága sírba szállt. 




■CJ \ 

Arpád-királyok korabeli fegyverek. 



Az Árpád-királyok háromszáz eszten- 
deig tartott uralkodása alatt a magyar 
állam a Szent István király által átalakított 
alkotmány alapján nemcsak megszilárdult, 
nemcsak meg birta védeni önállóságát min- 
den kültámadás ellen, hanem úgy a keresz- 
tény műveltség és polgárosultság , mint az 
alkotmányosság terén is lépési'ül lépésre 
előrehaladt. A tudományos műveltség alap- 
ját a Szent Istvántól dúsgazdagon ellátott 
főpapság által a püspökségek és káptalanok 
székhelyén fölállított iskolák vetették meg. 
ezek egyikéből fejlődött a párisival vetekedő 
veszprémi egyetem, mely csak e korszak 
vége felé, Kún László korában, az oligarchák 
pártharczai közben földúlatva enyészett el 
(127.6). 

Mint e korban általában egész Nyugot- 
Európában , úgy a vallás és műveltség- 
tekintetében ahhoz csatlakozott Magyar- 
országban is, nemcsak a tudomány, hanem 
az állam hivatalos nyelve is a latin volt; 
ezen keltek királyaink oklevelei, törvényei, 
rendeletei, a törvényhatóságok s bíróságok 
végzései és Ítéletei. Kétségtelen azonban, 
hogy az országgyűléseken, a királyi tanács- 
ban, a törvényszékeken, a vármegyék gya- 
kori közgyűlésein, a tanácskozás már csak 
a latinban nem jártas világi elem túlnyomó 
száma miatt is csak magyar nyelven foly- 
liatott; sőt hogy Kálmán korában a törvé- 
nyek is eredetileg magyarul voltak iogal- 
mazva, kitetszik Albricusnak, ezen törvények 
összeszerkesztőjének , Szerafin esztergomi 
érsekhez intézett ajánlásából, melyben szer- 
kesztménye netaláni hiányait annak kéri 




.lv«a-n •'"<«» 



S>A Í3img;ar-riiv2UTna.cuí • iLYoactc • 



Q>3nvucM(»^ 



/ncrtrmatp- -tcnoza; Asrdoanarti 



XiX^' 



III. András király 1295. évi oklevelének kezdete. 



tulajdoníttatni, hogy ő a magyar nemzet nyelvében nem eléggé' 
jártas. A XII. századi Halotti Beszéden kivül más nyelvemlékünk 
nem maradt ugyan fönn e korból, de ez egymaga is elég bizony- 
ság nyelvünknek akkori fejlett s megállapodott volta mellett; 
a mennyiben korántsem mutat föl oly lényeges eltéréseket a mai 
irodalmi nyelvtől, mint azt a nyugot-európai román és germán 
nyelvek azon korbeli emlékeiben tapasztalhatni. 

Hogy a nemzeti költészet e korban virágzásban volt, bár 
annak az ősmagyar pogány kort dicsőítő emlékeit a keresztény 
túlbuzgóság megsemmisítette is, igazolhatjuk a magyar nemzeti 
eposz azon egyes töredékeivel, az ősmagyar népköltészet valódi 
szétszóil gyöngyszemeivel, melyeket krónikáink latin iskolákban 
képzett szerkesztői csak a nép énekeiből vehettek át és igtattak 
be latin munkáikba. 

Az építészet az egyházak és kolostorok alapításával foglalt 
tért hazánkban, majd a királyi s utóbb, kivált a tatár dúlás után 
a magán várak és kastélyok emelésével nyert folyvást nagyobb 
lendületet. Emlékszerű egyházi épületek, melyek fölszerelése a 
művészetek, a festészet, szobrászat és ötvösség virágzását is 
előmozdította, különösen a görög-műveltségű III. Béla idejében 
kezdettek mind sűrűbben emelkedni. Hogy hazánk ezen korszakbeli román 
stylű egyházakat oly gyéren mutathat föl, azt nemcsak a tatárjárás és a 
gyakori bel- és külháborúk pusztításának, hanem a későbbi — másfél száz 
esztendeig tartott — török uralom romboló hatásának is tulajdoníthatjuk, 
mely az ország hódított részét csaknem sivataggá s Buda, Székes-Fehérvár, 
Esztergom, Pannonhalma építészeti emlékeit száz meg száz egyházzal és 
kolostorral együtt romokká változtatta, és az ötvösművészet remekeit, 
melyekből aránylag még legtöbbet sikerűit megmenteni, zsákmányra hányta. 

M. 12 




90 



A polgárosult élet veteményes kertjei, a városok, melyek alapját a 
királyi várak aljában Szent István vetette meg, e korszak folytában, különösen 
IV. Béla idejében, ki a tatárjárás után az országot nagyban gyarmatosította, 
nemcsak számban szaporodtak, hanem mint az ipar, kereskedés és művészet 
telephelyei s vidéki középpontjai az oi-szág jóllétének emelésére is mind 
nagyobb befolyást gyakoroltak, egyszersmind pedig a királyi trónnak a 
túlhatalmas főurak ellenében megbízható támaszaiul szolgáltak. 

Az alkotmányos élet fejlődésével, melynek a későbbi századokban is 
legnagyobb biztosítékát a II. Endre arany-bullája képezte, lépést tartott a 
vármegyei intézmény fejlődése is; a vármegye lépésről lépésre közeledett 
az önkormányzattal biró törvényhatóság megvalósítása felé, s épen ezért 
a nemzet életével összeforrva, később a politikai szabadságnak mindinkább 
erősbödő bástyájává vált. A XIII. század utolsó évtizedeiben már találkozunk 
a királytól kinevezett főispán s az annak képét viselő alispán mellett a neme- 
seknek a vármegye közönsége által választott 4 — 4 birájával (quatuor 
judices nobilium), kiket, minthogy akkor a nemeseket a király szolgáinak 
(servientes regis) hívták, szolgabirákhak neveztek, mely elnevezés a legújabb 
korban átalakult vármegyében mai napig föntartotta magát. 




A vegyes házakbeli királyok kora. 

Róbert Károly ellenében, kit III. Endre halála után Gergely választott 
esztergomi érsek Esztergomban ismét megkoronázott , a nemzeti párt 
Csák Máté nádor és János kalocsai érsek vezetése alatt, hogy az ország 
függetlenségét a szent székkel szemben megőrizze, szabad király választási 
jogát gyakorlatba véve, II. Venczel cseh király fiát, a 13 éves Venczelt^ 
IV. Béla unokájának, Kunigundának unokáját, III. Endre egyetlen leánya 
jegyesét, emelte a trónra, kit János kalocsai érsek Szent István koronájával 
Székes-Fehérvártt meg is koronázott (1301 aug. 27). 

A két kiskorú ellenkirály a királyságnak igazán csak nevét viselte; 
a királyi hatalmat, a korona jószágait és jövedelmeit a pártháborúban mind 
féktelenebbekké vált oligarchák, a Venczel által Nyitra és Trencsin vár- 

12* 



92 

megyékkel megadományozott Csák Máté, a Németujváriak, az Aba nemzet- 
ségbeli Omodé és fiai, László erdélyi vajda s más főurak gyakorolták. 

A három évig tartott elkeseredett küzdelemben a fiatal Venczel, 
Buda várában dobzódó, kicsapongó életet folytatva, nem mutatta magát arra 
termettnek, hogy a trónon, melytől őt a szent szék Ítélete megfosztottnak 
hirdette, fönn birja magát tartani. Pártja, a szent szék által megnyert főpapság 
befolyása következtében, annyira hanyatlott, hogy a fiatal árnyékkirály még 
székhelyén, Buda várában sem érezhette többé magát biztosságban, miután 
a budai polgárság is föllázadt és Károly pártjához csatlakozott. 

Venczel cseh király, veszélyben forgó fia megmentésére, 1304 nyarán 
hadsereggel jött Magyarországra, s minthogy fia ügyének rosszra fordultát 
leginkább a papságnak tulajdonította, János nyitrai püspök jószágait földúlta, 
Nyitrát kirabolta, Esztergom várát megvívta, a székesegyház kincseit zsák- 
mányul ejtette, az érsekség kiváltságleveleit szétszaggatta, s azután Budára 
vonulván, fiát a koronával együtt Csehországba haza vitte. 

A szent korona visszavívásáért Károly zászlaja alatt csakhamar 20.000 
magyar és kún lovas tört Csehországra, melyet Albert római király s más 
német fejedelmek is haddal támadtak meg. A hadjárat ez évben nem vezetett 
döntő eredményre ; a következő évben pedig , midőn már a cseh király 
átlal megnyert Ottó bajor berezeg vette át a cseh hadak vezérletét, csak 
a cseh király közbe jött halála gátolta meg a háború újult erővel való 
kitörését (1305 június 2l). Az ifjú Venczel ugyanis azonnal kibékúlt 
Alberttel, s a magyar koronát ahhoz való jogával együtt átadta a bajor 
Ottónak, IV. Béla unokájának. 

Ottó álruhában jutott át Ausztrián, és útközben a koronát, melyet 
magával vitt, Fischamend körűi elvesztette, de ismét megtalálta ; Sopronban 
Venczel egykori hívei s azok közt a Németujváriak fogadták Ottót s Székes- 
Fehérvártt a pártjára állott két püspökkel megkoronáztatták (1305 decz. 6). 

A pártháború a két ellenkirály közt újra kitört s különösen túl a 
Dunán dühöngött, hol Rudolf osztrák berezeg is haddal volt kénytelen 
fellépni az Ausztriába és Stiriába be-becsapó Németujváriak ellen. A mint 
azonban Rudolf Magyarországból hadait kivonta, hogy az iíjú Venczel 
meggyilkoltatásával (1306 aug. 4) megürült cseh trónt elfoglalja, Károly 
ügye annyira hanyatlott, hogy Horvátországba kellett visszavonulnia. 

De az ellenkirály, Ottó hatalma sem szilárdulhatott meg; mert a 
királyi hatalmat bitorló főurak, Csák Máté, ki a Morva folyótól Komáromig, 



93 

a róla Mátyus földének nevezett vidéken zsarnok módra uralkodott, Kassa 
vidékén az Omodék, túl a Dunán a Németujváriak, Erdélyben László vajda, 
ha névvel Ottó híveinek vallották is magokat, csak saját hatalmuk gyarapítá- 
sára törekedtek. Ottó a szent szék által el nem ismerve, Albert római király 
által a miatt, hogy a cseh királyság ügyében Rudolf osztrák berezeg ellen 
foglalt állást, háborúval fenyegetve, ingadozó trónjának az által vélt támaszt 
szerezhetni, hogy a hatalmas erdélyi vajda leányának kezét megkérette. 
László vajda azonban őt, midón mátkájáért Erdélybe ment, elfogta, Bálvá- 
nyos várába záratta, s a koronát, melyet Ottó, mint féltett kincsét, magával 
hordozott, hatalmába kerítette (1307). 

Ottó elfogatása után Károly ügye kedvező fordulatot vett, Buda vára 
vérengző lázadás által (1307 június 1) s nem sokára azután Székes- 
Fehérvár is hatalmába került. V. Kelemen pápa pedig Károly érdekében 
Gentilis bibornokot teljes hatalmú követévé nevezte ki Magyarországba, 
melynek lakosait az Ottónak tett hűségeskü alól föloldozta s magát Ottót 
a szent szék elébe idézte (1307 aug. 8 és 10). 

A pápa ez intézkedése lehetett hatással arra, hogy az ország egyházi 
s világi urai közül többen, a nemesség s az alsó rendű papság tömegével a 
Rákos mezejére gyülekeztek, s hogy valahára véget vessenek az országot 
végromlással fenyegető fejetlenségnek, a közöttök megjelent 19 éves i^ú 
Róbert Károlyt önkényt törvényes urukká, királyukká választották, neki 
hűséget esküdtek, az elfoglalt királyi s királynéi jószágok visszaadatását, 
az elnyomott nemesség szabadságának visszaállítását elhatározták (1307 
okt. 10). így kívánták elejét venni annak, hogy a pápa adjon az országnak 
királyt, így akarták korlátozni a Csák Máté, a Németujváriak és László 
vajda önkényét, kik e gyűléstől távol maradtak. 

Ottó 1308-ban börtönéből szökéssel menekülvén, rá sem gondolt 
többé, hogy a trónhoz való jogát érvényesítse, bár a magyar királyi czímet 
haláláig viselte, s így Károly mint trónkövetelő versenytárs nélkül maradt. 

Gentilis bibornok csak 1308 őszén érkezett Magyarországba, s miután 
a leghatalmasabb főurakat s magát Csák Mátét is megnyerte Károly részére, 
megnyitotta a királyválasztó országgyűlést, melyet a rendek Pesten a Duna 
partján szabad ég alatt tartottak. Latin beszédében hivatkozván arra, hogy 
a szent koronát István király Rómától nyerte, fejtegetni kezdte, hogy István 
nemzetségének kihaltával csak a pápának lehet joga a koronáról rendelkezni ; 
de a rendek ez ellen zajongva tiltakoztak, s hogy szabad király választási 



94 

jogukat tettleg érvényesítsék, Károlyt közakarattal királyukká ismét kikiál- 
tották, s miután a bibornok, a megtörtént választás jogosságát vitatni s így 
a dolgot élére állítni nem tarthatva tanácsosnak, a szent szék nevében a 
választást megerősítette, Károlyt ősi szokás szerint zajos örömriadás közt 
vállaikra emelték (1308 nov. 27). 

Minthogy a korona László erdélyi vajda kezében volt, Gentilis bibornok 
a királyválasztás után Budán tartott országos tanácsban, melynek végzései 
a királyi hatalom és tekintély megszilárdítását czélozták, a letartóztatott 
szent koronát, míg vissza nem kerúl, egyházi tilalom alá vetette, s elren- 
delte, hogy új korona készüljön, melyet a király és nemzet tartozzék igazi 
törvényes koronának elismerni. Ezzel az új koronával történt aztán Károly 
megkoronáztatása a bibornok és az ország nagyjai jelenlétében Buda 
várában, a Szűz Mária egyházában (1309 június 15). 

Sem a budai gyűlés végzése, sem a Pozsonyban 1309 november 
havában tartott zsinat átokkal való fenyegetése nem volt hatással a királyi 
jószágokat bitorló főurakra s nem szűntette meg az országban eláradt zava- 
i-okat. A nemzet, s maga a főpapság is, csak a Szent István koronájának 
varázserejétől várta a törvény és jog uralmának helyreálltát. A bibornok- 
követ átok alá vetéssel igyekezett László vajdát a korona visszaadására 
kényszerítni (1309 decz. 25); de parancsa, sőt az Erdélyre kimondott 
egyházi tilalom is sikertelen maradt. Végre Tamás esztergomi érsek, Omodé 
nádor s néhány főúr Szegeden a vajdával összejővén, rábírták, hogy a 
korona visszaadására s a király iránti hódolatra kötelezze magát. Az így 
visszaszerzett koronával történt Károly király utolsó törvényes megkoro- 
náztatása Székes-Fehérvártt, miután az Omodé nádor által a Rákos mezejére 
hirdetett országgyűlésen újra kii'álynak kikiáltatott (1310 aug. 27). 

A korona varázserejébe vetett hit azonban hiúnak bizonyult; a fékte- 
lenséghez szokott oligarchák nem bocsátották ki kezeikből a bitorolt királyi 
javakat, nem hagytak föl az erőszakoskodással. Csák Máté Visegrád várából 
magát Budát, a királyi lakot is fenyegette, s midőn őt ezért Gentilis bibornok 
átok alá vetette (131 1 július 6), annál kegyetlenebbül dúlta a nyitrai 
püspök s az esztergomi érsek jószágait, kik az átkot ellene kihirdették. 
Versenyzett vele a hatalmaskodásban Omodé nádor, ki a felföldön több 
királyi várat s nemesi birtokot foglalt el, s Kassa vívása közben a polgárok 
kirohanása alkalmával vesztette el életét (1311). Károly királynak a fék- 
telen főurak ellen csak fegyverrel lehetett magát a trónon föntartani. 




iinranc-- 



"S^ 



mflnc • 



röUi© "^ci díta- 
fiiní,- ^íbimurt iwnnam l)affminé íaiutcrn 



iirarc fKiötur fcptiie inöfincnr ^fiiiG 



^trc\ 



u 



Róbert Károly király 1335. évi oklevelének kezdete. 



A Tarcza folyó mellett Rozgonynál vívott ütközetben, mely- 
ben Károly a Csák Máté és az Omodé-fíak egyesült hadai fölött 
véres győzedelmet nyert (1312 június 15), tűnt föl a király sze- 
rencsecsillaga, mely azután folytonosan emelkedett. De e vereség- 
Csák Máté erejét nem törte meg, s Károlynak még évek során át 
kellett e daczos fóúrral, valamint a Németujváriakkal, az 1315-beii 
elhalt László vajda fiaival, s a Borsa nemzetségbeli Kopasz 
nádorral és rokonaival küzdeni, Visegrádot és Komáromot csak 
1315-ben sikerült elfoglalnia a cseh királylyal háborüt folytató 
Csák Mátétól, ki, mint a király ellensége, halt el a Károly által 
személyesen ostromolt Trencsin várában, hol fejedelmi fényű 
udvarát tartotta (1321 márczius 18). 

Csák halála s Trencsin megvívása után is elég dolgot adott 
a királynak a Velenczével szövetkezett Brebiri Mladin tenger- 
melléki s boszniai bán legyőzése (1322) és a Tamás erdélyi 
vajda ellen fölkelt szászok elleni hadjárat, melynek bevégeztével 
Károly a szászoknak II. Endrétől 1224-ben nyert kiváltságlevelét 
megerősítve újra kiadta (1324). 

E csaknem szakadatlan belháborúk okozták, hogy Károly 
a Velenczétől 1311-ben elpártolt Zára megtartására kellő erővel 
nem léphetett föl, s így a dalmát főváros harmadfél évig tartott 
ellenállás után ismét Velencze alá vetette magát (13 13), utóbb pedig a többi 
dalmát városok is, melyek a zavargó horvát urak folytonos támadásainak 



C-~ 



96 

kitéve, a magyar koronától kellő segélyt nem kaphattak, egymás után 
Velencze felsósége alá adták magokat (1322 — 1328). 

Károly Csák Máté halála után áttette királyi lakát Temesvárról 
Visegrádra, honnan az ország kormányát könnyebben kezelhette s a 
szomszéd államok ügyeit is inkább figyelemmel kisérhette. A belháborúk 
megszűntével a törvényes rend föntartására s az ország jóllétének gyarapítá- 
sára tett üdvös intézkedései mennyire helyreállították a királyi hatalmat 
s mennyire emelték Magyarország politikai súlyát s koronája tekintélyét : 
semmi sem bizonyítja fényesebben, mint az 1335-ben Visegrádon rendkívüli 
fénynyel tartott fejedelmi összejövetel, melyen Károly a császár mellőzésével 
a cseh és lengyel király, a német lovagrend s több német fejedelmek viszá- 
lyait, mint békebíró, megszüntette s viszonyaikat szabályozta. 

Politikai működésében Károly családja fényének és hatalmának eme- 
lését tartván szem előtt, utódai számára a nápolyi és lengyel koronát 
törekedett megszerezni. E czélból kisebbik fiát, Endrét nagybátyja, Róbert 
nápolyi király unokájával, Johannával jegyezte el s Nápolyba vitte, hogy ott 
mint trónörökös neveltessék (1333), idősebb fiát pedig, Lajost, a magyar 
trón örökösét, sógorával, a gyermektelen Kázmér lengyel királylyal trónja 
örökösévé fogadtatta s a lengyel országgyűlés által is elismertette (1339). 
Az ő eszméje volt a magyar és lengyel korona tartományainak egy fő alatti 
egyesítésével oly hatalmas államszövetséget alkotni, mely Kelet-Európa 
sorsának intézésére döntő hatást bírjon gyakorolni. 

Róbert Károly az élet nehéz iskolájában növekedve, megtanulta ismerni 
az embereket, viszontagságok közt szerzett gazdag tapasztalással, hosszas 
küzdelemben megedződött lelki erővel ragadta meg a bomlásnak indult 
ország kormányát, s határozottsággal, eszélylyel és erélylyel hajtotta végre 
a reform nehéz munlcáját. Szerencséjére vált a meghasonlott Magyarország- 
nak, hogy Károly akart is, tudott is a szó teljes értelmében uralkodni, s a 
nemzet érdekét a maga és családja érdekével egygyé bírta forrasztani. 
Károly, bár idegen földön született, magát a nemzettel teljesen azonosította. 
Midőn 1337-ben trónja örököse, Lajos számára János cseh király unokáját. 
Károly morva őrgróf leányát, Margitot eljegyezte, a szerződésben kikötötte, 
hogy a leendő magyar királyné magyar szokásokban és erkölcsökben növe- 
kedjék, s a kiskorú jegyest, hogy a magyar nyelvet megtanulja, visegrádi 
udvarába hozatta. Az ő erélyes kormányának volt érdeme, hogy az országot 
a fejetlenség és pártharczok zavaraiból kiemelte, a személy- és vagyon- 



97 



biztosság helyreállításával a nemzet anyagi és szellemi elöhaladását, az ipart, 
kereskedést, a városok gyarapodását előmozdította, a kincstárt jó karba 
állította, a honvédelmet a végsorvadásban sínylo várrendszer helyett új 
alapra, a banderialis szervezetre fektette, az igazságszolgáltatásban hasznos 
javításokat léptetett életbe. Ö volt az első magyar király, ki aranypénzt 
veretett. Magyarország, mely meghasonolva , földúlva, szegényen jutott 
kormánya alá, halálakor mint egységes, békés, vagyonos és tekintélyes 
állam szállott utód- 
jára (1342 július 16). 

Aló éves La- 
jos megkoronáztatása 
után Szent László ki- 
rály sírjához zarándo- 
kolva fogadást tett, 
hogy e dicső király 
példáját követve fog 
uralkodni. Váradról 
Erdélybe sietett, hol 
a szászok a rajok 
kivetett adó miatt föl- 
lázadtak, s e mozgal- 
mat vérontás nélkül 
lecsendesítette. Er- 
délyben fogadta az 
oláh vajda , Sándor 
hódolatát, kinek atyja, 
Bazarád Mihály 1330-ban Károly seregét Oláhországban megverte s a 
magyar koronától való függést megtagadta. 

Róbert nápolyi király 1343 elején elhalálozván, végrendeletében trónja 
örökösévé unokáját, Johannát nevezte ki. Lajos a nápolyi trónt az első 
szülött ágának öröklési jogán magának, illetőleg Endrének, Johanna férjé- 
nek, követelte. De a pápa nem volt hajlandó a szent szék húbérét az Anjouk 
magyarországi hatalmas ágára szállítni, s a királyi család tagjai, a nápolyi 
aristocratia, s maga aló éves Johanna is, ki könnyelmű életet folytatva, 
férjével meghasonlott, mindent elkövettek e követelés meghiúsítására. 
Erzsébet anyakirályné, ki Nápolyba utazva csak Johanna tettetett hizelgése 

M. 13 




Nagy Lajos pecsétje. 



98 

által biratta rá magát, hogy veszélyben forgó fiát haza ne hozza, az Avig- 
nonban székelő pápát rá birta ugyan arra az ígéretre, hogy Endrét királylyá 
koronáztatja, ha a szent széknek engedelmességet fogad, s a trónt Johanna 
örökös nélküli halála esetére Máriának, Johanna húgának, engedi át; de 
Ígérete teljesítését a pápa másfél éven át halogatta. Midőn végre a koronázási 
parancs kiadatott s Endre elég vigyázatlan volt elárulni, hogy ellenségein 
véres bosszút szándékozik állani, azok összeesküdtek s őt Aversában neje 
tudtával és megegyezésével meggyilkolták (1345 szept. 18). 

Lajos boszút esküdött Johanna és pártja ellen ; e czélra szövetkezett 
Albert osztrák herczeggel s a pápa által kiátkozott bajor Lajos német 
császárral, az európai udvarokhoz követeket küldött, hogy boszúló hadjára- 
tában támogassák, s a pápától követelte, hogy Johannát, mint férjgyilkost, 
foszsza meg országától. A pápa azonban kinyilatkoztatta, hogy Johannát, 
míg bűnössége be nem bizonyul, a tróntól meg nem foszthatja ; a gyilko- 
sokra átkot mondott ugyan, vizsgálatot is tartatott, de Johannát nem Ítélte 
bűnösnek, sőt engedélyt adott neki, hogy Lajos tarentói herczeggel egybe- 
keljen (1346 aug. 20). 

A pápától elégtételt nem remélhetvén, Lajos elhatározta magát a 
hadjáratra, s minthogy Velenczétől, Genuától és Sícilíától hajókat nem 
kaphatott, 1347 őszén szárazon vezette Nápoly ellen hadait, melyek élén 
egy fekete zászlót lobogtatott meggyilkolt öcscse képével. Deczember 23-án 
Aquilánál nápolyi földön táborozott; néhány nap múlva Tarentói Lajos 
hadait, ki nejével a Provence-ba menekült, Capuánál szétverette s 1348 
január 18-án Aversa alá érkezett. Itt fogadta Durazzói Károlyt és Tarentói 
Fiiepet, ide hivatta magához a királyi család többi herczegeit, azokat 
elfogatta s közűlök Durazzói Károlyt, a Róbert királytól neki szánt Mária 
férjét, azon a helyen, hol Endrét gyilkosai megfojtották, lefejeztette (1348 
január 23). 

Más nap serege élén Nápolyba bevonulván, a város hódolatát fogadta, 
a siciliai királyi czímet fölvette, Endre csecsemő árváját, az atyja halála után 
született Károlyt, trónörökössé nevezte ki s Visegrádra küldte, a pápától pedig 
követe által a királyság ráruháztatását s Johanna megbüntetését követelte, ez 
esetben késznek nyilatkozván Nápolyhoz való jogáról lemondani s azt a szent 
széknek visszabocsátni. De a pápa vonakodott Johanna bűnös voltát elismerni. 

Lajos erre elhatározta, hogy Nápolyt fegyverrel tartja meg birtokában. 
Maga ugyan visszatért Magyarországra, de Laczkfi István erdélyi vajda 






Nagy Lajos egyik oklevelének kezdete. 

vezérletére bízott hadaival Nápolyt és vidékét megszállva tartotta. Laczkfi 
dögvész által megtizedelt seregével több ütközetben szerencsével harczolt 
ugyan Tarentói Lajos és Johanna hadaival, de a túlnyomó erő elől végre is 
kénytelen volt Nápolyból kivonulni s nem birta a folytonosan lázongó tarto- 
mányt megfékezni. Lajos ekkor a főurak zászlóaljaival másodszor is megjelent 
a csatatéren, a hadi szerencsét nem sokára megfordította, s Nápolyt, honnan 
Johanna férjével együtt Gaetába menekült, ismét elfoglalta (1350). 

VI. Kelemen pápa Lajost, midőn másodszor is nápolyi területre lépett, 
átok alá vetette, s Nápoly bevétele után fölhívta, hogy a trónöröklés 
ügyét bízza a szent szék döntő ítéletére. S Lajos meggyőződve, hogy a 
magyar uralomtól idegenkedő tartomány birtokát hajóhad nélkül nagy 
áldozatokkal sem biztosíthatná, beleegyezett a pápai követ által sürgetett 
fegyverszünetbe a következő évi április l-éig, oly föltétellel, hogy az alatt 
a pápa mondjon végitéletet, s ha Johannát bűnösnek találja, a királysággal őt 
adományozza meg, ellenkező esetben ő legyen köteles hadait visszavonni 
s a fogoly herczegeket szabadon bocsátni, Johanna pedig neki hadi költsége 
megtérítésére 300.000 aranyat fizessen. így az átok alól fölmentve, az ügy 
eldöntését a pápára bízta s Rómán át visszatért Budára (1350 nov.) 

Megjött végre a szent szék Ítélete, mely Johannát ártatlannak nyi- 
latkoztatta. Lajos ekkor hadait Nápolyból visszaparancsolta, a fogoly 
herczegeket szabadon bocsátotta, s hogy boszúságának kifejezést adjon, 
megvetőleg lemondott a Johanna által fizetendő hadi kárpótlásról (1351). 

A négy évig tartott nápolyi hadjáratban Lajos hadai a magyar fegy- 
verek becsületét távol idegen földön, nehéz körülmények közt fönn bírták 
tartani ; ez a dicsőség s az a tapasztalás, melyet a magyar urak és nemesek 
a művelt Olaszországban szereztek, maradt e regényes részletekben gazdag- 
hadjárat egyetlen nyeresége. 

A hosszas nápolyi táborozás s az I35i-iki Htván hadjárat alatt az urak, 
kik a királyt zászlóaljaikkal kisérték, és a fölkelt nemesek annyi pénz- és vér- 

13* 



100 

áldozattal bizonyították be a királyhoz való ragaszkodásukat, hogy hűségök 
jutalmául Lajos az 1351-dik év végén tartott országgyűlésen kérehiiökre 
szívesen megerősítette 11. Endre aranybulláját. Csak negyedik pontján 
tette azt a változtatást, hogy ezentúl a fiörökös nélkül elhaló nemesek ne 
rendelkezhessenek szabadon jószágaikról, hanem azok testvéreikre s vérro- 
konaikra, ezek nem létében pedig a kincstárra szálljanak. Ugyancsak ezen 
az országgyűlésen, hogy az úri és nemesi rend a zászlóalj tartás és fölkelés 
terhét könnyebben hordozhassa, Lajos törvénybe igtatta, hogy ezentúl a 
jobbágyság, valamint a királyi és királynéi birtokokban, úgy a papi, úri és 
nemesi rend jószágaiban is, földesurainak a gabona- és bortermésből kilen- 
czedet tartozzék adni. 

A nápolyi hadjáratnál sokkal fontosabbak és eredményesebbek voltak 
Magyarországra nézve a Velencze ellen intézett hadjáratok. Lajos már 
1346-ban Zára alatt táborozott, melynek Velencze ellen föllázadt polgárai 
őt oltalmukra hívták; de hajóhaddal nem rendelkezvén, a velenczeiek 
által Zára mellett a tengerparton épített erősséget be nem vehette, s a 
büszke köztársaság megalázását és Dalmátország visszafoglalását kénytelen 
volt kedvezőbb alkalomra halasztani. 

Midőn a Velenczével 1348-ban a nápolyi hadjárat alatt 8 évre kötött 
fegyverszünet lejárandóban volt, Lajos a szent szék fölhívására hadjáratra 
készült Dusán szerb fejedelem ellen, ki czár czímet véve föl, magát a magyar 
király fensősége alól kivonta, s a pápának tett fogadását, hogy népével együtt 
a római egyház kebelébe tér, teljesítni vonakodott. Lajos, kit vallásos buzgó- 
ságáért a pápa az egyház zászlótartója czímével tisztelt meg, 1356 nyarán 
100,000 főnyi sereget gyűjtött Zágrábba, nyíltan hirdetve, hogy a schis- 
maticus (óhitű) Dusán czár ellen vezeti hadait : de hirtelen Friaulnak fordulva 
Velencze területére rontott, ott több várost és várat elfoglalt s Trevisót 
hosszasan ostromolta. Az esztendőnél tovább tartott hadjáratban, mely alatt 
liadai Zárát is elfoglalták, Lajos Velenczét mind szárazon, mind a dalmát 
partokon addig szorongatta, míg a köztársaság követei előtte Zárában 
békéért nem könyörögtek. A békeszerződésben Velencze örökre lemondott 
Dalmácziáról s a dogék által viselt „Horvát-Dalmátország herczege" 
czímről s visszakapta mindazt, mit a magyar hadak velenczei területen 
elfoglaltak (1358 február 18). Következő évben Lajos Szerbországban 
táborozott s az elhalt Dusán czár utódját a magyar korona felsőségének 
elismerésére kényszerítette. 



101 




A pozsonyi városház kapuboltozatának zárkövei. 



102 

A hitében buzgó Lajos nemcsak a koronájától függő melléktarto- 
mányokban, hanem Magyarországon is erélyesen működött az óhitűek 
megtérítésén. De épen ez volt főoka annak, hogy a magyar uralom az 
aldunai tartományokban az óhithez ragaszkodó népek rokonszenvét meg 
nem nyerhette és így meg nem gyökeresedhetett. E térítési kényszer elöl 
menekültek a máramarosi oláhok, vajdájok, Bogdán vezérlete alatt, a tatárok 
dűlásai miatt népességében megfogyatkozott Moldvába, hol azonban a 
magyar koronának ismét meghódoltak. A kiköltözött oláhok helyére Mára- 
marosba s a szomszéd vármegyék hegyes vidékeire ekkor telepedtek le a 
lithvánok által elűzött orosz herczeg, Koriatovics Tódor vezérlete alatt 
beköltözött oroszok (1360). 

Az egyház által magasztalt, lovagias, népszerű Lajos király dicsősége 
féltékenységet támasztott IV. Károly császár szívében, ki Lajost azzal 
gyanűsította, hogy a császári korona elnyerésére törekszik. A nagyszombati 
személyes találkozás alkalmával a császár kiengesztelődve vált ugyan el 
Lajostól, de a gyanú tövise megmaradt szívében. S midőn később Lajos 
követei tőle Prágában némely cseh urak határszéli kártételeiért elégtételt 
követeltek, a vita hevében annyira megfeledkezett magáról, hogy a király 
anyját oly sértő szóval illette, melyért a követek véres elégtételt kívántak 
s Prágát azonnal odahagyták. Lajos azonnal szövetkezett anyja testvérével, 
Kázmér lengyel királylyal és az osztrák herczegekkel s Trencsinnél ütötte 
föl táborát (1362). A pápai követ közbenjárása azonban megakadályozta 
a háború kitörését s a viszálynak a békebirák Ítélete alapján azzal szakadt 
vége, hogy a császár a brünni összejövetelen meggondolatlan szavaiért 
ünnepélyesen bocsánatot kért (1364). 

A törökök már 1361-ben elfoglalták Drinápolyt, három év múlva 
pedig Bolgárország nagy részét is meghódítottálí. Lajos, hogy a törökök 
hódítása elébe gátat emeljen, seregét Oláhországon át Viddin alá vezette, 
azt megvívta, s a bolgár föld nyugoti részét elfoglalván, abból a bolgár bán- 
ságot alapította (1365). E bánság védelme közben történt a magyar hadak 
legelső győzedelmes összeütközése a törökökkel (1366). Ennek emlékére 
építtette Lajos a mária-czelli egyházat, melynek drága miseruhái s egyházi 
ékszerei a vallásos magyar király bőkezűségéről máig is tanúskodnak. 

Kázmér lengyel király, Lajos sógora, 1370 nov. 5-én fiú utód nélkül 
elhalván, a lengyel korona a Róbert Károlylyal kötött s többször megerő- 
sített szerződés szerint Lajosra szállt, ki magát Krakóban megkoronáztatta 



103 



s Lengyelország kormányát anyjára, az elhalt király testvérére, bizta. 
A lengyelek folytonos zavargásai azonban Erzsébetre nézve a kormányzást 
annyira megnehezítették, hogy Lajos az ország nyugalmának helyreállítása 
végett a lengyel rendekkel Kassán tartott gyűlésen kénytelennek látta magát 
a lengyel nemességet az adózás terhe alól csaknem teljesen fölmenteni, oly 
föltétellel azonban, hogy halála után a lengyelek a trónöröklést leányaira is 
kiterjeszszék (1374). Minthogy azonban a zavarok ezután sem szűntek meg 
s azok miatt Erzsébet kénytelen volt Lengyelországot odahagyni, Lajos 
a lengyel kormányt László 
oppelni herczegre, Magyar- 
ország nádorára bizta, Gali- 
cziát és Lodomeriát pedig, 
hogy a magyar koronához 
szorosabban oda csatolja, 
magyar vajdák kormánya 
alá vetette. 

Velenczével, mely ne- 
hezen szívelte Dalmáczia 
elvesztését s a dalmát váro- 
sok kereskedelmét lehető- 
leg károsította, Lajos, mint 
Carrara Ferencz páduai 
berezeg szövetségese, már 
1373-ban viselt eredmény- 
telen háborút ; a döntő 
csapást azonban csak később, a Genuával s Carrarával együtt három évnél 
tovább folytatott háborűban mérte a köztársaságra. Velencze mind szárazon, 
mind tengeren súlyos vereségeket szenvedve, kénytelen volt a turini békét 
elfogadni, melyben kötelezte magát, hogy a magyar korona részére éven- 
ként, Szent István király napján, 7000 arany adót fog fizetni (1381 aug. 8). 

A nápolyi trónt, melyről lemondott, Lajos a VI. Orbán pápa által 
pártolt Durazzói Károlynak igyekezett megszerezni, kit már 1365-ben udva- 
rába hozatott, majd Horvát- és Dalmátország bánjává nevezett ki. Károly, 
miután esküvel fogadta, hogy Lajos leányait a magyar és lengyel trón 
birtokában nem fogja háborgatni, a velenczei csatatérről lO.ooo magyarral 
vonult Rómába, hol őt a pápa megkoronázván (1381 jun. 3), Nápolyt 




104 

elfoglalta, Johannát foglyul ejtette és, mivel a trónról lemondani állhata- 
tosan vonakodott, börtönében megfojtatta (1382 máj. 22). 

A sírjához közelgő Lajosnak semmi sem feküdt inkább szívén, mint az, 
hogy a magyar és lengyel koronát nagyobbik leányára, Máriára, Zsigmond- 
nak, IV. Károly császár fiának jegyesére szállítsa. S midőn a Zólyomba 
gyúlt lengyel rendek, e kivánatát készséggel teljesítve, letették a húségi 
esküt a 12 éves Máriának és a 15 éves Zsigmondnak (1382 jul. 25), kit 
Lajos magyar hadakkal azonnal átküldött Lengyelországba a kormány- 
átvételére : Magyarország dicső királya, kit az utókor méltán tisztelt meg a 
„Nagy" melléknévvel, nyugodt lélekkel szállott sírjába (1382 szept. ll). 

Lajos 40 évi uralkodása alatt Magyarország földjét ellenség nem 
taposta, erejét belháború nem emésztette, a magyar hadak a nápolyi, 
velenczei, aldunai és a litvániai hadjáratokban újabb meg újabb babérokat 
arattak, a jog és törvény uralma alatt az ország anyagi ereje fejlődött, 
a városok, mint a nyugot-európai s keleti kereskedés rakhelyei, virágzásnak 
indultak s a jólléttel együtt karöltve haladt a műveltség, melynek emelésére 
Lajos a pécsi egyetemet alapította (1369). 

A lovagias, igazságos, szívben, lélekben magyar Lajos népszerúségét 
semmi sem bizonyítja fényesebben, mint az a tény, hogy a büszke harczias 
nemzet, nagy királya iránti hálából, leányát Máriát^ az első nőt a magyar 
trónon, közegyetértéssel királyának elismerte és megkoronázta (1382 szept. 
17), annak teljeskorúságáig a kormányt Lajos özvegyére, a boszniai Erzsé- 
betre bízván, ki mellett az államügyeket Garai Miklós nádor vezette. 

A nőuralom ellen legelsőben Horvát- s Dalmátországban és Boszniában 
indult meg a mozgalom a három Horváti testvér, János tengermelléki bán, 
Pál zágrábi püspök, László s rokonuk Palisnai János vranai perjel vezetése 
alatt, kik a trónra Károly nápolyi királyt, az egykori horvát-dalmát bánt, 
szándékoztak emelni. A nyugtalanság lecsillapítására az anyakirályné, két 
leányával, a nádorral s udvara fényes kíséretével a forrongó tartományokba 
sietett, s az elégületleneket látszólag hódolatra bírta (13 83 okt.) De már 
a következő évben, midőn a horvát-dalmát bán nyíltan az elégületlenek 
élére állt : a lázadást a helyébe kinevezett új bán nem bírta elfojtani, s az 
arany bulla megerősítésének sem lett kivánt hatása. Károly, Pál zágrábi 
püspök meghívását elfogadva, Lajosnak tett esküjét megszegve, mint trón- 
követelő lépett fel s Zengben kikötött (1385 szept. 12). E zavarokkal egy 
időben Lengyelországban is kitört a forradalom Zsigmond ellen, ki magyar 





X pvfno* "Pyvívmn -iwnn.^ Vfk&imS Oítlwt 

Zsigmond egy czímeradományozó 
oklevelének kezdete. 



hadaival kénytelen volt onnan kivonulni. 
Az országuk függetlenségére féltékeny len- 
gyelek készeknek nyilatkoztak ugyan Lajos 
kisebbik leányát, a Vilmos osztrák berezeg- 
nek eljegyzett Hedviget, trónra emelni, de 
csak oly föltétellel, bogy Galiczia Lengyel- 
országboz visszacsatoltassék, s Hedvignek 
a nemzet válaszszon férjet, ki vele a trónt 
raegoszsza. Erzsébet királyné bosszas vona- 
kodás után kénytelen volt végre is engedni, 
s Hedviget Krakóba küldötte, kit a len- 
gyelek megkoronáztak (1385 okt. 15) s a 
kereszténynyé lett litván fejedelemmel, Jagellóval házasítottak össze (1386 
febr.). így szakadt meg Magyarország kapcsolata az ekkor Litvániával 
egyesűit Lengyelországgal . 

A lengyelek által elutasított Zsigmond, miután a könnyelmű ifjútól 
elidegenedett anyakirályné Máriát V. Károly franczia király öcscsének, 
Orleansi Lajosnak jegyezte el (1385 jűl.), bogy a magyar trónra juthasson, 
ragaszkodott Mária kezéhez való jogához s a házasság megkötését 
sürgette. S az anyakirályné, bogy a trónkövetelő Károly ellen Zsigmond 
rokonaitól Csehországból segélyt nyerhessen, a franczia herczeggel kötött 
szerződést felbontva, Zsigmond házasságához megegyezését adta. A me- 
nyegző után Budán tartott országgyűlés aztán hűséget esküdött Máriának 
és férjének, Zsigmondnak, kit a rendek „az ország gyámja" czímével 
ruháztak föl. 

A könnyelmű, pazarló Zsigmond ellen azonban, ki a Vág vidékét 
testvérének, Venczel cseh királynak, s rokonainak, Jodok és Pi'okop morva 
herczegeknek zálogba adta, csakhamar általános lett a nemzet ingerültsége, 
s Károly pártja annyira szaporodott, hogy ez Zágrábból ellenállás nélkül 

M. 14 



106 

vonulhatott be Buda várába, és miután a királynékat lemondásra kénysze- 
rítette, magát Székes-Fehérvártt a megalázott királynék jelenlétében meg- 
koronáztatta (1385 decz. 1). Mindazáltal a rokonaitól elrablott koronának 
nem sokáig örülhetett; Erzsébet királyné ugyanis, Garai nádorral egyetértve, 
őt a királyi palotában Forgács Balázs által lesújtatta s a visegrádi börtönbe 
záratta, hol súlyos sebeiben nem sokára elhalt (1386 febr. 24). 

A budai vérfürdőből megmenekült Horváti János a Dráván túl újra 
kitűzte a lázadás zászlaját. Erzsébet ekkor Garai nádor tanácsára leányával 
Máriával s fényes kísérettel megjelent a Dráván túl, hogy a forrongást 
jelenlétével lecsendesítse ; de a kísérlet nem sikerülvén, Gara várában szán- 
dékoztak menedéket keresni. Horváti János és társai azonban a menekülők 
kíséretét Gara, a mai Gorján, közelében Diakovár körül megrohanták s lever- 
ték, Garai nádort és Forgács Balázst hősi ellenállás után elejtették s a király- 
nékat Novigrád várába szállították, melynek börtönében majdnem félévi 
sanyargatás után Horváti János az anyakirálynét megfojtatta (1387 jan. 16). 

A hívei által az ország főkapitányává választott Zsigmond nem bírván 
megfékezni a lázadást, mely már Dél-Magyarországba is elharapódzott : 
hogy nejét megszabadíthassa, Velencze segélyéhez folyamodott, s hogy 
nagyobb tekintélylyel és hatalommal léphessen föl, magát a Budára hívott 
rendek által királylyá kiáltatta s Székes-Fehérvártt megkoronáztatta (1387 
márcz. 31). Velencze hajóhada aztán a tengeren, Zsigmond hívei pedig 
szárazon mindaddig ostromolták Novigrádot, míg azt Palisnai János és 
társai szabad elvonulás föltétele mellett föl nem adták, s így a királyné 
vissza nyerte szabadságát (1387 jun. 4). Zsigmond azonban mint király 
sem bírt a lázadókkal, kik a megölt Károly fiát, nápolyi Lászlót törekedtek 
a trónra emelni, s kik ellen híveinek a következő két évben is folyvást 
kellett harczolniok; mi közben a dalmát városok a lázadókat pártoló 
Tvartkó boszniai király alá vetették magukat. 

Magyarország e zavarait szomszédjai siettek fölhasználni. Hedvig- 
lengyel sereg élén bevonulván Galicziába és Lodomériába, ezen tarto- 
mányokat a lengyel koronához visszacsatolta; a törökök pedig, kik a 
rigómezei ütközet után Szerbiát felsőségük alá vetették (1389 jun. 20), 
a Száván átkelve, ekkor legelsőben magyar földre is betörtek, de a 
Szeremségen két ízben is vereséget szenvedtek (1391). 

A lázadó Horvátiak ellen Zsigmond végre személyesen vonult erős 
hadsereggel Boszniába; Dobor várát megvívta s az ott elfogott lázadókat 



107 




Falfestményes ablakrészlet a vajda-hunyadi vár loggiájában. 



14* 



108 

Pécsett lefejeztette, az ekkor megszökött, de később kézre került Horváti 
Jánost pedig lófarkon meghurczoltatta s négygyé vágatta. Dabisát, Tvartkó 
utódját, hódolatra s Dalmáczia visszaadására kényszerítette; a Boszniából 
elmenekült s Szeremben bujdosó 32 nemest pedig, s ezek közt Hédervári 
Kont Istvánt, Lajos király nádorának, Kont Miklósnak a fiát, kik csellel 
kézre kerítve s vasban Budára vitetve előtte térdet s fejet hajtani vona- 
kodtak, lenyakaztatta (1393). 

A törökök 1394-ben Viddint és Nikápolyt elfoglalván. Nagy Lajos 
bolgár bánságát meghódították. Zsigmond e tartományt visszakövetelte, de 
Bajazed szultán a magyar követek előtt Brusszában a palotája falain függő 
fegyverekre mutatva, a hódítás jogára hivatkozott. Zsigmond a kihívást 
elfogadva, a magyar urak dandáraival s 600 franczia lovaggal Erdélyen s 
Oláhországon át Kis-Nikápoly alá nyomült s azt ostrommal bevette. E vár 
vívása közben értesült neje, a szerencsétlen Mária haláláról (1395 máj. ij.), 
s azonnal visszasietett Magyarországra, hol az elégületlenek a trónt Mária 
halálával megürültnek hirdették, s némelyek Hedvigre és férjére, Ulászlóra, 
mások nápolyi Lászlóra kívánták volna a koronát szállítani. 

A nagyszerű keresztes hadjárat, melyet Zsigmond európai segély- 
hadakkal indított a törökök ellen, a keresztény sereg vereségével végződött 
Nikápoly alatt (1396 szept. 28). Zsigmond nagy bajjal menekülve Konstanti- 
nápolyba hajózott, honnan 1397 elején érkezett Spalatóba s csak élet- 
veszélylyel térhetett vissza a lázongó Horvát- s Tótországon át Budára. 

Hogy a kormányzásával elégedetlen nemzet ingerültségét lecsillapítsa, 
Zsigmond a temesvári országgyűlésen nemcsak az arany bullát s Nagy 
Lajos 1351-diki törvénykönyvét erősítette meg, hanem az idegen tiszt- 
viselők elbocsátására , az elvesztegetett királyi javak visszavételére , s 
általában a királyi önkény korlátozására ekkor hozott törvényczikkeket is 
szentesítette (1397 okt.). De ezzel mutatott javulása nagyon is múlékony 
volt, s a könnyelmű, indulatos és zsarnokságra hajlandó ifjú Icirálynak még 
keserű tanúiságra volt szüksége, hogy magába szállva s a nemzettel 
kiengesztelődve, nyugodtan uralkodhassék mint alkotmányos király. 

Minthogy a temesvári országgyűlésen Tót- és Horvátország rendéi 
nem jelentek meg, azokat Zsigmond, miután e tartományokban a nyugalmat 
Garai Miklós bán s Ciliéi Hermann, Zsigmond adományából Várasd és 
vidéke ura, színleg helyreállította, Körös-Udvarhelyre hívta össze 1398 
február végére. Megjelentek ezen a gyűlésen, a király menedéklevelében 




Falfestmények a vajda-hunyadi vár loggiájában. 



110 

bízva, Csáktornyai Laczkfi István és Simontornyai Laczkfi István is, kiket 
a trónkövetelő nápolyi László a nikápolyi vereség után magyarországi 
helytartóivá nevezett ki. Zsigmond ezeket színlelt kegyességgel fogadta, 

,_ de a gyűlésteremben fegyvereseivel 
dL^^^ -^Vi.*-*-6Tp=^,A.^*|^^v»*<ijV' elfogatván, lefejeztette, s holttestüket 

' a tanácsterem ostromára készülő 

Nápolyi László névaláírása. , , ^ 

lázongó nep köze dobatta. 

Zsigmondnak ezen, valamint előbbi törvénytelen kivégzései, az ide- 
genek kegyelése, a királyi jószágok elpazarlása, s az a ténye, hogy bátyjával, 
Venczel római és cseh királylyal, ki őt a német birodalomban helytartójává 
nevezte ki, magtalan haláluk esetére az oi'szág tudta nélkül kölcsönös 
öröklési szerződést kötött, annyira elkeserítették a nemzetet, hogy, midőn 
híre járt, hogy Zsigmond rokonának, Jodok morva berezegnek is öröklést 
Ígért Magyarországon, eddigi legbuzgóbb hívei, a Garaiak, Kanizsaiak, 
Bebekek is elidegenedtek tőle. Megbuktatására kezet fogott e hatalmas 
urakkal a főpapság is, fölhíva IX. Bonifacius pápától, kit az egyházi 
szakadás megszűntetése végett Venczel és Zsigmond lemondásra akartak 
kényszerítni. így történt, hogy az ország főrendéi Budára a királyi palotába 
gyűlve, a királyt fogságra vetették (1401 ápr. 28) s elébb Visegrádra, 
onnan pedig a Garaiak siklósi várába szállították. 

Hogy Zsigmond ekkor trónját örökre el nem vesztette, csak annak 
köszönhette, hogy utódja iránt az ország meghasonlott : némelyek a lengyel 
király, Ulászló, mások Vilmos osztrák berezeg, mások meg László nápolyi 
király részére szervezték a pártokat, és így az ország véres polgár- 
háborúnak nézett elébe. Hogy ezt a veszedelmet elhárítsa, Garai Miklós 
a király hívei : Stibor vajda és Ciliéi Hermann támogatásával rábírta az 
ország nagyjait, hogy Zsigmondot helyezzék vissza a trónra, ki is négy 
hónapnál tovább tartott fogságából megszabadulva, Pápán ünnepélyesen 
fogadta, hogy a múltakért teljes bocsánatot ád (1401 okt. 27). 

Zsigmondot azonban még a fogság sem tanította meg az alkotmány 
iránti tiszteletre; ő mint elébb, úgy ezután is, mint sajátjáról, tetszése 
szerint kivánt rendelkezni a magyar koronáról, s hogy Albert oszti^ák 
herczeget lekötelezze, őt örökösévé jelölte s a Pozsonyba gyűjtött rendeket 
Ígéretekkel és fenyegetésekkel rábírta, hogy ezen örökösödési egyességet 
elfogadják és helyeseljék (1402 szept. 2 1). Zsigmond ez eljárásával a nemzet 
közvéleményét annyira maga ellen zúdította, hogy a nemzeti párt, Kanizsai 





Vadászjelenet , falfestmény a vajda- \ 
hunyadi vár loggiájában 

János esztergomi érsektől s Bebek Detre 
nádortól vezetve, Zsigmond önkényes 
rendelkezése ellen tiltakozott, az örö- 
kösödési szerződést érvénytelennek, 
Zsigmondot trónvesztettnek nyilatkoz- 
tatta, s a IX. Bonifacius pápa által 
pártolt nápolyi Lászlót kiáltotta ki királynak, ki már 
ekkor a dalmát városokat meghódoltatta. Az elégület- 
lenek az új király megérkeztéig országos tanácsot 
állítottak föl, mely a kormányt ideiglenesen vezette 
s a királyi jogokat tettleg gyakorolta. 

A pápa követe és ügynökei az országban eláradt 
forrongást addig is hatalmasan szították, míg végre 
László Dalmácziába érkezett s magát Zárában meg- 
koronáztatta (1403 aug. 5). Azután valódi diadal- 
menetben vonult Győr felé, melynek várán, valamint Esztergom, Visegrád, 
Ó-Buda , Eger s más püspöki városok falain az ő zászlai lobogtak ; de 
szerencsecsillaga csakhamar aláhanyatlott. A Csehországból 10.000 magyar 
és kún lovassal visszaérkezett Zsigmond ugyanis Stibor vajda, a Garaiak 
s más hívei dandáraival egyesülve, Győrt megvívatta, s azután, míg ő maga 
Esztergomot ostromolta, Stibor vajda a trónkövetelő László seregét' a Rába 
partján tönkre tette, utóbb Ó-Budát és Zsigmonddal együtt Esztergomot 
bevette, mialatt a király más hívei Egert foglalták el s püspökét, Ludányi 
Tamást Erdélybe s onnan Lengyelországba szalasztották. Az általános bűn- 
bocsánat, melyet Zsigmond e diadalok után Budáról kihirdetett (1403 
okt. 8), a megbukott László párthívei számát annyira megapasztotta, hogy 
ez, miután Hervoja Jánost spalatói herczeggé s dalmát- és horvátországi 



112 

helytartóvá nevezte ki, már november elején visszahajózott Nápolyba. 
A szent szék ezután sem szűnt meg László érdekében működni, mire Zsigmond 
azzal válaszolt, hogy felségsértés büntetésének terhe alatt megtiltotta a pápai 
leveleknek királyi engedély nélkül való kihirdetését (1404 ápr. 6). 

A hosszasan tartott zavarok alatt a főurak hatalma a koronával szem- 
ben is annyira emelkedett, hogy Zsigmond az oligarchia ellensúlyozására 
jónak látta a királyi városokat az ország rendéi közé emelni (1405). Ez 
intézkedése azonban nem termetté meg a kivánt gyümölcsöket ; a városok- 
nak többnyire német eredetű polgársága, külföldről hozott belszervezetéhez 
ragaszkodva, külföldi törvényeket használva, Magyarországon a legűjabb 
korig nem akart a nemzettel összeforrni, nyelvre és szellemre nézve idegen 
elemet képezett, s épen azért nem emelkedhetett oly politikai jelentőségre, 
mint a nyugot-európai államokban. 

A nápolyi László pártját, mely a Dráván túl és Boszniában még 
mindig tartotta magát, Zsigmond csak 1408-ban semmisítette meg boszniai 
diadalmas hadjáratával, melylyel a dalmát városokat is visszahódította. 
Csak az egy Zára maradt ekkor László birtokában, ki azt némely szige- 
tekkel együtt 100.000 aranyért Velenczének adta el (1409. július 19.) 

A i-ómai német császárság elnyerésére Zsigmond régtől fogva töre- 
kedett s e vágyát végre 1411-ben teljesülve látta. A magyar rendek 
királyuk ezen fölmagasztaltatásán annyira örvendtek, hogy az ez évi 
pozsonyi országgyűlésen kivánatát készséggel teljesítették, t. i. arra az 
esetre, ha fiú örököse nem lenne, második nejétől, Ciliéi Borbálától szüle- 
tett leányát, a 2 éves Erzsébetet, a 11 éves Albert osztrák berezeg 
jegyesét , trónörökösül elismei-ték. 

Zsigmond német királylyá választatása után, tevékenységét nagyobb 
részben a német birodalom s az egyház ügyeinek szentelve, még 26 évig 
uralkodott, de hosszas uralkodása sem a német birodalomra, sem Magyar- 
országra nézve nem mondható szerencsésnek. 

A Velencze ellen Zára visszafoglalásáért 1411. év végén megindított 
háborút, mely annyi vér- és pénzáldozatba került, az 1413-ban kötött öt 
éves fegyverszünettel. Zárát és Sebenicót Velencze kezében hagyva, vesz- 
teséggel fejezte be ; a fegyverszünet leteltével megújított háborúban pedig 
mind Friaiilban, mind Dalmácziában vereségeket szenvedve, kénytelen volt 
a kitört husszita háború miatt Dalmácziát Velenczének átengedni (1419). 
E háború költségének i'edezésére zálogosította el Ulászló lengyel királynak 



113 



a ló szepesi várost (1412), melyek negyedfél századnál tovább maradtak 
az országtól elszakadva, lengyel kormányzás alatt. 

A constanzi zsinaton (1414 — 1418), — melyen Zsigmond és neje, 
valamint a magyar egyházi és világi m-ak pazar fénynyel, magyar lovas 




Mátyás pecsétje. 

csapatok kíséretében jelentek meg, — sikerült ugyan Zsigmondnak az egy- 
házi szakadást megszűntetnie; de, midőn e zsinaton Huss Jánost és Prágai 
Jeromost elfogatta és megégettette : fölidézte a cseh hussziták évtizedekig 
tartott vérengző háborúját, mely a német birodalomnak is, Magyarország- 
nak is tetemes romlást okozott. E közben a török hódítás a magyar korona 
melléktartományaiban mind erősebb gyökeret vert. Ennek ellensúlyozására 

M. 15 



114 

vette át Zsigmond Brankuvics Györgytől Nándor-Fehérvárt, Macsót és 
vidékét cserében több magyarországi gazdag urodalomért (1426); e czélból 

vitt hadakat Galambócz 

(l ~\ '\l) í\ ^^^^ megvívására, mely 

^^^fl-cjtvwö ^^rjcW P''^Jl_^^ alatt Murád szultántól meg- 

$if\fyO-t-JtS cz_^öT7v\Vm^Aíifeí;^r"=~-" veretve, csak nagy bajjal 

bírt a Dunán át mene- 




ilf 



Brankovics György névaláírása. 11.^ ris 

kúlni (1428). 

Míg Zsigmond a constanzi és baseli zsinatokon, vagy a német, cseh 
és lengyel ügyekkel foglalkozva gyakran évekig külföldön időzött, az 
országban a törvényes rend bomlásnak indult, az erőszakos foglalások, 
a hatalmaskodások folyvást szaporodtak, a jobbágyság sanyargatása tető- 
pontra hágott, az ország védelmi ereje megzsibbadt s valamint a törökök 
Brassó vidékét s a székelységet túzzel-vassal dúlták (1429), úgy a hussziták 
berohanásai Felső -Magyarországon 1430 óta mind gyakoriabbakká váltak. 

A földesurak önkénye, az erdélyi püspök hatalmaskodása, ki a tizedet 
nem termékekben, hanem készpénzben követelte s az ellenszegülő helysé- 
geket egyházi tilalommal sújtotta, Erdélyben oly elkeseredett s vérengző 
néplázadást idézett elő, hogy az urak és nemesek a fölkelt paraszt hadak 
magyar és oláh vezéreivel két ízben is kénytelenek voltak egyezkedni s 
a viszály eldöntését a király Ítéletére bízni (1437)- E pórlázadás ellen 
kötötte meg az erdélyi három kiváltságos nemzet: a magyar, székely és 
szász, a kápolnai szövetséget, az úgy nevezett uniót, mely később az önálló 
fejedelemséggé alakúit Erdély alkotmányának alapköve lett. 

E parasztháború végét a már ekkor betegeskedő Zsigmond nem érte 
meg. Prágából, hol a husszitákkal szövetkezett neje, Ciliéi Borbála fondor- 
kodásai miatt életét sem érezte biztosságban, Magyarországba sietett s 
útja közben Znaimban elhalt (1437 decz. 8). 

A magyar rendek a megürült trónra nézve Zsigmond leánya, Erzsébet 
öröklési jogát nem vonták kétségbe, de az ország kormányát férfi kézre 
kívánván bízni, Erzsébet férjét, Albert osztrák herczeget, választották 
királylyá s nejével együtt Székes-Fehérvártt megkoronázták (1438 jan. l), 
kötelezvén magokat, hogy halála után nejét és gyermekeit fogják a trón 
örököseiül elismerni. 

Míg Albert magyar hadak segélyével szerencsésen harczolt a hussziták 
ellen, kik ugyanaz nap, melyen a katholikus cseh rendek az ő öröklési 




ÍWVk -Í?/ Ornr^vá ^ujtír 




mm 



htmMr 






iio|!ro ijuíVrOi-vfiungiiBc rhír.. .^^ _, __^^.„. 

ítfí^crSíítl Stttl^cw C^íwnijK ^?rtny Itvc^M^l/nM^R^n Pnntrt Vwu/itfovr '^T:",owc írtwrtlíÍRrt d^tvvri 
fcnoct cr^ttní^ írcUHm ^cínríTk r rtmioíBW »«««> ^ Fyrwe /(jíílw ^crs^^Hő ít ^wftciqjíi^j '\>tii>tct^fi 

Mátyás egy oklevelének kezdete. 

jogát elismerték, ellenében Ulászló lengyel király öcscsét, Kázmért válasz- 
tották királyukká: a törökök Erdélybe törve, annak déli vidékét dúlták s 
70.000 foglyot hurczoltak el belőle (1438). A fenyegetett végvidék oltal- 
mára ekkor nevezte ki Albert a husszita s török háborúban magát kitűntetett 
Hunyadi Jánost szörényi bánná, az ország egyik zászlósurává. 

Midőn a törökök hódításaikat terjesztve, a szerb fővárost, Szendrőt 
megszállották s Magyarországot fenyegették, Albert a fölkelt nemességgel 
Titel körűi táborba szállt, de a fegyelmetlen hadak nagy része élelem- 
hiány s a táborban kitört ragályos betegségek miatt föloszlott, maga a 
király is súlyos betegen sietett Bécs felé, de útja közben Neszmélyen elhalt 
(1439 okt. 27) s a székes-fehérvári egyházban temettetett el. 

A magyar rendek elismerték ugyan Erzsébetnek a trónhoz való jogát, 
de a kormányt az ország nehéz viszonyai közt nem voltak hajlandók gyönge 
női kézre bízni ; a viselősen maradt 3 1 éves özvegy királynénak a trónra 
meghívandó 16 éves lengyel királyt, Ulászlót szánták férjéül, s rá bírták 
a királynét is, hogy annak meghívásába beleegyezett, de oly föltétellel, 
hogy ha fia születnék, a trón öröklése azt illesse. 

Erzsébet Pozsonyba sietett, mert férje végrendelete szerint ott kellett 
volna születendő fiát neveltetni ; útja közben azonban Komáromban meg- 
állapodva, udvarhölgyét, Kottanner Ilonát Visegrádra visszaküldte s általa 
a titkon elorzott koronát kezére kerítette. Másnap fiú gyermeket szült (1440 
febr. 22), kit az esztergomi érsekkel Lászlónak kereszteltetett s Székes- 
Fehérvártt meg is koronáztatott (május 15). Azután Giskrát cseh hadakkal 
védelmére behívta, maga Győrbe s onnan Pozsonyba vonult, fiát pedig 
a koronával Sopronba küldötte. 

Miután e közben Ulászló Budára bevonult, ott a rendektől, kik a' 
gyermek László inegkoronáztatását érvénytelennek nyilatkoztatták, a hűség- 
esküt elfogadta, s magát Székes-Fehérvártt a Szent István sírjából fölvett 

15* 



116 



koronával megkoronáztatta, az országban a pártháború kitört; a Felföldön 
Erzsébet érdekében Giskra husszita csapatai, Tót-, Horvátországban s a 
Dunán túl Ciliéi Ukik, Garai Miklós s a királyné más párthívei harczoltak 
a nemzeti párt által megválasztott Ulászló ellen. Hunyadi János és Újlaki 

Miklós azonban Szegzárd- 
nál Garai és társai fölött 
fényes győzedelmet nyertek 
(l 440) ; utóbb Ciliéi Fridrik 
és Ulrik, neheztelve azért, 
hogy Erzsébet a kis Lászlót 
111. Fridrik császár gyám- 
sága alá adta, Ulászlónak 
hódoltak (1441), de Giskra 
és cseh kapitányai a Felföl- 
dön a háborút sikerrel foly- 
tatták. E pártharczok köz- 
ben nyerte Hunyadi János, 
már mint Erdély vajdája, a 
törökök fölött a szentimrei 
és vaskapui győzedelmeket 
(1442). 

IV. Jenő pápa követe, 
Cesarini Julián bibornok, 
hogy a magyar nemzet ere- 
jét a kereszténység közellen- 
sége ellen fordíthassa, mint 
közbenjáró fegyverszünetet, 
személyes találkozást s ki- 
egyezést hozott létre Ulászló 
és Erzsébet közt ; de a kihir- 
detett békéhez kötött remé- 
nyek Erzsébet hirtelen közbejött halála miatt meghiúsultak (1442 decz. 
19). A magyar nemzet hivatását, hogy a kereszténység védőpaizsát képezze, 
senki sem érezte oly mélyen, mint Hunyadi János, ki élete föladatául tekin- 
tette a török hatalom megtörését. E czél lebegett szemei előtt, midőn az 
úgy nevezett hosszú hadjáratban, mely 1443. július végétől karácsonyig 




117 



tartott, az iQii lovagias királylyal a Duna völgyében vívott több szerencsés 
ütközet után hadaival Szófián túl a Balkán szorosáig hatolt s nevét a 
törökök előtt rettegetté tette. A szent szék fölhívására az európai hatalmak 
újabb hadjáratot terveztek, melynek végczéljáúl az volt kitűzve, hogy a 
törököket Európából kiszo- 
rítsák. A magyar nemzet 
készen állt a nehéz föladat 
megkisértésére , s Ulászló 
király országa nagyjaival 
már a tervezett hadjárat elő- 
készületeivel foglalkozott, 
midőn Murád szultán őt oly 
kedvező föltételekkel kínálta 
meg, melyeket az ország 
tanácsa s maga Hunyadi 
ajánlatára a király készség- 
gel elfogadott, s a tíz évre 
megkötött békeszerződést 
ünneplés esküvel szentesi- 
tette (1444 augusztus 1). 
Ezen békeszerződést azon- 
ban, mint a kereszténység 
érdekeivel ellenkezőt, Julián 
bibornok érvénytelennek vi- 
tatta, s ékesszólásával, a 
tervezett hadjárat biztos 
sikerének csábító rajzolásá- 
val, rábírta a királyt és 
rendeket, hogy a szerződés 
ellenére, vegyenek részt a 
kereszténység közös vállala- 
tában. Az eredmény, a Dardanellákban őrködő olasz hajóhad árulása miatt, 
a várnai vereség lett, melyben az ifjú király magyar-lengyel serege színével 
s magával Julián bibornokkal együtt életét vesztette (1444 nov. 10). 

A gondviselés megmentette Hunyadi János életét, szerencséjére Magyar- 
országnak, melyet a pártoskodás, fejetlenség romlással fenyegetett. A pesti 










118 

országgyűlés az árván született Lászlót elismerte ugyan királynak, ha 
Fridi'ik római király őt és az Erzsébet által zálogba vetett koronát azonnal 
visszaadja; de ez az intézkedés nem hogy megszüntette volna, sőt még 
fokozta a Fridrikkel való viszályt, kinél ez ügyben a magyar követség több 
ízben sikeretlenúl fáradozott. Az ország zilált viszonyainak rendezésére 
még czéltalanabbnak mutatkozott az országgyűlés azon rendelkezése, mely 
a kormány vezetését, a közrend helyreállítását az ország leghatalmasabb 
főuraiból választott hét főkapitányra, ezek közt Erdélyt és a Tiszántúlt 
Hunyadi védelmére bízta (1445 apr.) 

Egy év keserű tapasztalása nagyon is elég volt arra, hogy a hazafiak 
meggyőződjenek a középponti kormány szükségéről. A közvélemény a kor- 
mányzóság fölállítását követelte, s az e végett a Rákosra gyűlt rendek egy 
szívvel-lélekkel Hunyadi Jánost választották meg az ország kormányzójának 
(1446 június 5). 

Hunyadi, hogy Fridriket a király és korona kiadására kényszerítse, 
már ez év őszén berontva Stiriába, onnan Bécs-Ujhely alá és Fischamendig 
vitte táboi^át; de csak Győr visszaadását bírta kivívni. Miután a pápai 
követ közbenjái'ása mellett éveken át folytatott alkudozások is sikertelenek 
maradtak, végre az elégületlen osztrák rendek főkapitányukká választván 
Eizinger Ulrikot , a csehekkel , morvákkal és magyarokkal szövetséget 
kötöttek (1452 márcz. 5) s Fridriket Bécs-Ujhely várában ostromolva addig 
szorongatták, míg Lászlót Ciliéi Ulrik kezébe ki nem szolgáltatta (szept. 4). 

A gyermekkirály most teljesen a Ciliéi Ulrik hatása alá került, 
ki Eizingert az udvarból eltávolítván, egész rendszeresen fogott a kiskorú 
László erkölcsi megmételyezéséhez. Hunyadi, ki jobb szívvel látta volna 
királyát Fridrik gyámsága alatt, mint az erkölcstelen Ciliéi kezében, meg- 
győződve, hogy Ciliéi őt a koronára való törekvéssel gyanúsítja s megbuk- 
tatására tör, a kormányzóságról Bécsben 1453. első napjaiban lemondott. 
A 13 éves László ezután az uralkodást személyesen átvévén, a pozsonyi 
országgyűlésen fogadta a rendek hódolatát (1453 január) s Hunyadit a 
beszterczei örökös grófsággal, a dévai és görgényi uradalmakkal megado- 
mányozván, az ország főkapitányává, fiát, a 20 éves Lászlót pedig Horvát- 
és Dalmátország bánjává nevezte ki. 

Hunyadi, mint kormányzó, nehéz körülmények közt vezette 6 évig 
az ország ügyeit. Hogy a törökök ellen élet-halálharczot folytató Skander 
béget megsegítse, 24.000 emberével két napig hősileg harczolt a Rigó- 



119 



mezőn Murád szultán hatszorta számosabb seregével (1448 október 18); 
de az ütközetet elvesztve, mint bujdosó, a hitszegő Brankovics György szerb 
fejedelem fogságába jutott, ki két hónap múlva csak igen súlyos föltételek 
mellett adta vissza szabadságát, miután kötelezte magát, hogy Brankovics 
elkobzott magyarországi jószágait visszaadja, unokáját, Ciliéi Ulrik leányát, 
Erzsébetet , kisebbik 
fiának. Mátyásnak el- 
jegyzi, s kezesül na- 
gyobbik fiát, Lászlót 
Szendrőbe küldi. E 
kényszerítéssel kicsi- 
kart szerződést azon- 
ban Hunyadi két év 
múlva Szerbia ellen 
hadra kelve, fegyver- 
rel semmisítette meg. 
A Felföldön hatalmas- 
kodó csehek ellen is 
többször táborozott 
személyesen , s bár 
Losoncz mellett a 
táborában lévő urak 
árulása miatt veresé- 
get szenvedett (1451), 
a hadi szerencsét csak- 
hamar megfordította, 
a csehek több erőssé- 
gét bevette s Giskrát 

Hunyadi János czímere, 

békekötésre és a tör- 
vények iránti engedelmességre szorította. Konstantinápoly bevétele után 
(1453) fönnen hirdette II. Mahomed, hogy valamint egy Isten van az égben, 
úgy egy úrnak kell lenni a földön. Ez a fenyegetés legelső sorban Magyar- 
országnak szólt. Hunyadi a kei^esztény hit önfeláldozó odaadásával bátran 
nézett az élet-halálharcz elébe. S midőn 1456 tavaszán híre jött, hogy 
a szultán roppant táborával Nándor-Fehérvár ellen megindult, bár a királyt 
Ciliéi a vész elől Budáról Bécsbe szöktette, s a pártoskodó urak dandáraik 




120 

kiállításával, a nemesség a fölkeléssel késlekedett; bár az országban oly 
zavar és fejetlenség volt, hogy a budai várat is. oda hagyta ői^sége: o saját 
költségén szedett hadaival és a Capistranoi János által a szent hadjáratra 
lelkesített keresztes csapatokkal elszántan sietett Nándor-Fehérvár fölmen- 
tésére, melyet sógoi-a, Szilágyi Mihály védelmezett. Július 14-én a Dunát 
elzáró török hajóhadat tönkre tévén , bevonult az ostromlott erősségbe, 
július 21-én az általános rohamot, mely közben a törökök a várost elfog- 
lalván, magát a fellegvárat is szorongatták, diadalmasan visszaverte, másnap 
pedig, midőn a rajongásig lelkesült keresztesek a szultán táborát vakmerően 
megtámadták, a várból rendes hadaival maga is kirohanván, a szultán táborát 
véres harcz után megszalasztotta s így az ország legerősebb védbástyáját 
megmentette. Ez a diadal a legméltóbb befejezése volt a hős dicső élete 
pályájának, ki mint a táborban kitört ragályos betegség áldozata, Zimonyban, 
hú barátja, Capistranoi János karjai közt hunyt el (1456 augusztus 1 1). 

Hunyadi halálával Ciliéi Ulrik elérkezettnek vélte az időt, hogy az 
általa gyűlölt Hunyadi nemzetséget kiirtsa, s ipjának, Brankovicsnak meg- 
írta, hogy nem sokára a két Hunyadi fiú fejével fog neki kedveskedni. 
E czélzattal vette rá a királyt, hogy tekintse meg a nándor-fehérvári 
csatatért s vegye kezéhez a Hunyadira bízott királyi végvárakat. Midőn 
az ifjú király német zsoldosaival s az osztrák keresztesekkel, a futaki ország- 
gyűlésen az ország kormányzójává kinevezett Ciliéi kíséretében Nándor- 
Fehérvár alatt megjelent. Hunyadi László őt a vár kapujában hódolattal 
fogadta; de a király, udvara s magyar kísérete bebocsátása után a kaput 
azonnal bezáratta, hivatkozva az ország törvényére, mely a végvárakból 
az idegen zsoldosokat kitiltja. A király és Ciliéi így Hunyadi László hatal- 
mába került, ki már elébb el volt határozva, hogy az életére törő Ciliéit 
megelőzze, s harmadnap múlva őt, a Ciliéi család utolsó férfitagját, bajtársai 
segélyével összevagdalta (1456 november 11). 

A király nehéz helyzetében az előtte magát igazoló Hunyadit kegyel- 
méről biztosította; később Temesvártt Hunyadi János gyászoló özvegyének 
az oltár előtt esküvel fogadta, hogy Ciliéi haláláért soha boszút nem áll 
(1456 november 23). De ez esküt a Hunyadiak ellenségei nem tartották 
kötelezőnek, s Hunyadi Lászlót a király élete ellen szőtt összeesküvés 
ürügye alatt öcscsével, Mátyással s a család több hívével együtt Budán 
elfogatták s a 24 éves ifjú Hunyadi Lászlót a budai királyi vár előtt 
lefejeztették (1457 márczius ló). 



121 






w 



INCIPIT riBERiPTSTOLÁTlVM ÁVRELII AV€V 
STINL EPISCOPI HIPONEMSIS DOCTORIS 
EXIMII EPISTOLA P-RIM-X: Á D 



:i.:=&£-P=S^_^Vi 



I S/ALVTE TVA QWvV 

c(^ in W fcaiío <Sim cwfki rffccnpo 
ftncíV mafnftue iiotirmm fotta/Te' ív 
ipfci-vonimpa'' Vncíe'Tncntil tnif«tí 
ci cnf faluati onif ofclécjuiirm ■ noi öW" "*■ 
ualco ■-urfirttrAnim tierccertcrtíafta 



fimn ttfcurjm-non bipcaritnpei 
Smc(Mui!T«m4-ío[irtaTd'efl-incc fn 
canf doniiTifamtif aáamirnTm ncc 
uUo [mpiefeAjno.tnaTur'ati^iiicíoij 
pctidiitimi cTCpnat- AMihnmmcucf 
non ncrfcormTi ■ (ctí rcnim amaunx 

HfícMr tx'íiifctwTti atícopnofcendof broeíetaf e:ícuaWir<Jiiorum tríh 
momif uítintm-á/)of)t)fi SicfmiíaHt'ueícimiIrCTrf" ATcfaitncomtaJhOT on 
hWqudVmjf iti öuo cíiffo(nen(ío uiáeirneteflarmf (cnlx flt-refcnoaín ■ <• 
,A\amfcTiim Wfonc'ac(iiui3ntc-<JcnnitiofK)rero.őbreféTi'rtJ"'ocjiiitrtu: 

tíwfptinH errptcrocoi pnoncf uaiiafá incaf<<: niaf QüCniatnTicu tnicbt 
iiaaí- occvimr nt ilnín-Haccr Veriim eti un fa-opttT- corum imicntvtn 
. dCT fafeninq notrfitnt-aWHali R^ao magife fnwnfc*"^' 



^^Sü^jLLsAie 



Vofuíiirí' 



■mtnif 3 fcuinue'kmiiTOWctíc&nnia-.QWairt^fa-iftnTO batatiT-fc^ 
oacaf aJleeenctKn mtnuatatlcefnn 'nscontTofu^ (itcrcícnftfijocla 
■uoíef-íiitninitMT' mmuofcf pjnitiir'. 

e'nfiwmv-pi-oíncmfralVinetJ.cWiHTOntiim -ut at^iia e 
amtiOTif fiufiuxiif ótc-íiloHidk perciiTiTer AmpíeíVor-gram 
■muneiif m,jicrati/-m«llifccnti?rio iiíafímiíu-afofkn uctf 
•nf fcntwmCauíÍOT-itaKm (fciiHif'^uCnuűatn aí (jcráfcen 
líum taímnJarc cmir etamri flcrf immcntti /ápmrpii 
11 Jcnr, ff) WAa nutrirtmnimi' ■ neri fine concítiftf <jiiantío^-imori-crLif faif 



-m 



Mi 



^ 



* »»>' 



Kezdő-lap egy Corvina-codexből. 



!-»'j»'j 



122 

A bánatos anya, Szilágyi Erzsébet, testvérével, Mihálylyal fegyverre 
szólította a nemzetet, s a fölkelés oly erővel tört ki, hogy vihara elől a 
király Hunyadi Mátyást mint foglyot magával Bécsbe víve, onnan Prágába 
vonult. Itt, midőn Vll. Károly franczia király leányával leendő egybeke- 
lésére készült, a temesvári eskü évfordúlati napján, hirtelen halállal, a 
közhiedelem szerint a hussziták által megmérgezve, elhalt (1457 nov. 23). 

A megürült trónt a Hunyadi iránt hálás nemzet fiának, a nagyre- 
ményű 15 éves Mátyásnak szánta. Hijába való volt a pesti királyválasztó 
országgyűlésen a főurak ellenzése, a tanácskozások húzása, halasztása 
111. Fridrik császár, vagy Kázmér lengyel király, az elhalt V. László sógoi'a 
érdekében; a Szilágyi Mihály vezetése alatt a Duna jegén álló 40.000 
fegyveres riadása, kik Mátyást királylyá kikiáltották, minden ellenzést elné- 
mított (1458 jan. 24). Az országgyűlés a megválasztott ifjú király mellé 
nagybátyját. Szilágyi Mihályt öt évre kormányzóvá választotta s fényes 
küldöttséget rendelt fogadására. Podiebrád György csehországi kormányzó, 
a mint a választásról értesült, a fogoly Mátyást, miután leányával eljegyezte, 
60.000 arany váltságdíjért szabadon bocsátván, az ország határszéléig 
kisértette, hol őt a rendek küldöttei s azok közt Giskra követei is, hódolattal 
fogadták s diadalmenetben vonultak be vele Budára (1458 febr. 16). 

Mátyás, bár igen fiatal, sokkal önállóbb s erősebb jellem volt, mint 
sem hogy a királyi hatalom korlátozását tűrhette volna, s erős kézzel 
ragadta meg a kormányt ; nagybátyját, ki felsőségét vele nagyon is töre- 
kedett éreztetni, a kormánytól elmozdítván, a beszterczei szászok ellen 
elkövetett kegyetlenkedéséért elfogatta s Világos várába záratta (1458) 
s majdnem egy esztendeig tartotta fogságban. 

Az iijú király e határozott föllépése megdöbbentette a Hunyadi -ház 
régi ellenségeit, kik a király boszújától tartva, megbuktatására szövet- 
keztek, III. Fridrik császárt hívták meg a trónra, s őt a kezében lévő 
koronával Német-Ujhely várában meg is koronázták (1459 márcz. 4). 
Ezzel el lett vetve a háború koczkája, melyben Mátyás hadai csakhamar 
diadalmaskodtak, s a pártos urak a győztes királytól bocsánatot nyerve, 
meghódoltak. 

Mátyás, a törökök által fenyegetve, főtörekvését a Fridrikkel való 
kibékülésre s a korona visszaszerzésére fordította. Hosszas alkudozás után 
végre So]jronban megtörtént a kiegyezés, mely szerint f'ridrik a királyi 
czímct megtartva, a koronát és Sopront \isszaadta, azonban azzal a folté- 



123 



téllel, hog}^, ha Mát3rás örökös nélkül halna el, a magyar trón ö rá és 
örököseire szálljon (1463 jul. 19). Öt nappal azután Fridrik a koronát 
60.000 arany váltságdíj lefizetése után Mátyás megbízottjainak átadta; 
Mátyás azonban, ki ez év második felében Jajcza várát hónapokig tartott 
ostrom után bevette s Bosznia nagy részét visszafoglalta, csak a következő 
évben koronáztatta meg magát (1464 márcz. 29). 

Giskra, Erzsébet és V. László tántoríthatatlan híve, 
Mátyás uralkodásának első éveiben Fridrik császár 
érdekében folytatta a háborút ; de belátva , hogy 
Fridriktöl segélyre nem számíthat s küzdelme sikerre 
nem vezethet, Mátyásnak, ki őt kegyelméről biztosí- 
totta, már 1462-ben meghódolt, s így a Felföld a 
cseheknek hüsz évnél tovább tartott pusztításától meg- 
menekült. 

Az ország helyreállt nyugalmát néhány év múlva 
az erdélyi három nemzet lázadása zavarta meg, me- 
lyeknek előkelői a fölemelt adó fizetését megtagadva, 
egymással szövetkeztek s kiváltságaik föntartására 
fegyvert ragadtak ( 1 467). E mozgalmat azonban Mátyás 
gyors megjelenésével elfojtotta, a lázadás fejeit példásan 
lakoltatta s hadait késő oszszel a lázadókkal egyetértő 
István moldvai vajda ellen vezette. A vajda érezve, 
hogy nyilt csatában győzelemre nem lehet kilátása, 
éjjeli támadással akarta tönkre tenni a Baja alatt tábo- 
rozó magyar sereget ; de a magyarok a támadást 
öldöklő viadal után, melyben maga Mátyás is súlyos 
sebet kapott, visszaverték. Mátyás visszavonult hadai- 
val karácsonykor érkezett Brassóba, hol a magát meg- 
alázó vajda küldöttségét fogadta. 

A pápa által a hussziták pártolásáért átok alá vetett Podiebrád György 
ellen Mátyás a szent szék fölhívására 1468-ban indította meg a háborút 
azzal a szándékkal, hogy a cseh korona tartományait uralma alá vesse. 
Kitűnően szervezett hadai csakhamar fényes eredményeket vívtak ki, 
melyek következtében a cseh és morva katholikus rendek őt királyukká 
választották, s Olmüczben és Boroszlóban neki hűséget esküdtek (1469 
május 3 és 31). De annál elkeseredettebben harczoltak ellene a cseh 

16* 




Mátyás kelyhe. 



124 

kelyhesek, kik Podiebrád halála (1471 május 27) után a kuttenbergi 
országgyűlésen a lengyel király 15 éves fiát, Ulászlót választották kirá- 
lyukká (1471 május 27). 

Magyarországon e közben a három év alatt több mint 3 millió 
aranyba került cseh háború súlyos terhe csaknem általánossá tette az 
elégületlenséget. Az összeesküdtek Vitéz János esztergomi érsek, Mátyás 
egykori tudós nevelője, s János pécsi püspök, a híres latin költő vezetése 
alatt, a koronát a lengyel király kisebbik fiának, Kázmérnak ajánlották föl, 
ki, miután Krakóból a háborút Mátyásnak megizente (1471 szept. 6), 
hadaival két hónap múlva már Hatvanig nyomult, hogy magát a Rákos 
mezején királylyá kiáltassa. De már ekkor Mátyás a pártütő főurak leg- 
nagyobb részét kegyelemigéretével lefegyverezte s Pest alatt várt ellenfelére. 
Kázmér a harczra kész Mátyás hadai elől kitérve, a Vitéz János kezében 
volt Nyitra várába zárkózott, s midőn Mátyás a várat ostrom alá fogatta, 
ő, mielőtt azt a lengyel őrség föladta, megszökött s Lengyelországba mene- 
kült (1472 elején). Mátyás ekkor Vitéz János érseket a visegrádi börtönbe 
záratta s csak néhány hónap múlva bocsátotta vissza Esztergomba, hol a 
megtört öreg főpap nem sokára elhalálozott. 

A cseh háborút, melyben Mátyás hadvezéri tehetségét a legfénye- 
sebben igazolta, a Kázmér lengyel és Ulászló cseh király által 70.000 főnyi 
sereggel ostromolt Boroszló dicsőséges védelme (1474), harmadfél évi 
fegyverszünet s utóbb békeszerződés fejezte be, mely szerint a cseh királyi 
czímet Ulászló is, Mátyás is megtartotta ; Ulászló kapta egész Csehországot, 
úgy, hogy az ő halálával Mátyásra szálljon. Mátyás pedig Morvát, Siléziát 
és Luzsiczát, melyeket halála után Ulászló vagy utóda 400.000 aranyért 
válthasson vissza (1478 szept. 30). 

Fridrik császár ellen, ki a cseh háború megindítása előtt Ígéretet tett 
Mátyásnak, hogy Csehországot neki adományozza, de szavát be nem 
váltva, Ulászlót igtatta be Csehország hűbéri birtokába. Mátyás már 
.1477-ben megindította a háborút, s Alsó-Ausztria egy részének elfogla- 
lása után Bécset is ostrom alá fogta. Ennek az első osztrák háborúnak a 
korneuburgi békekötés vetett véget, melyben Fridrik kötelezte magát, 
hogy Mátyást a cseh királyságba beigtatja s hadi költsége fejében 1 00.000 
aranyat fizet. Minthogy azonban a császár ezen föltételeket nem teljesítette, 
a háború már 1479-ben újra kitört, s többszöri fegyverszünettel félbe 
szakítva, éveken át folyt. Mátyásra nézve oly sikerrel, hogy ez Stájerország 



ARTlVMAVREUCORNELyCELSíLIBER: ^ 
P.VAE RATlOMEDiClNE POTISSI MA SJT 
ET.OyEMADMODVM SAN05 AQERE CŐ, 
VENlATLlBER-PR-lMVSlNClPlTFELlClt; 



'U^^ 



NI5 COKPORTBVS 
AqRICVLTVRASfC 
5AK1TATEM í^RíS 
tn eJ ic i na -p rtMtutrif . H ee 
naíq7íít«aCTn no" eíl':ír cfm. >- 
Jctn cnatn.itn|3crittf7Lme* 

ra iii auJcilíUTn tuiiiueniirt 



, nitaTneii ai 



pLui precos 



a/l. 
ciuaTitro--TnapTÍ'o|"iTiCCTtnriCti^cíOTitfeuirc3:cMÍTaeí^ acncA . 
puíllios attem n pntixa ot-tCTÍTiev-ím paxici/'j^nrc mos {ccaltT 

C? iu,anontaTn ad homei'Dam er-tmíiCT^rem Jianc íexfntLatn pau^ 
lű íuÍKilutrerccHnfíct* lEi cierriirn aamecii rcceptiireíl-. HuuxF 
atvríAc dax> Alu pDtíalin'iií'ct- ma.clLaon hcUa ttx>iarm> doccm. 



Ap aTcienonCtn íeomin non tneJtocrcm i 



i cÖTcu-Uroruttu 



ftpaTcienonctn leomin non tnedtocrcm opem i 
Gtíí' aAtxiletrunc ■ Qttos raTtie" nomer^u'TtiOTi jn peíHíenna.rtie' 
gr iTiuat-níjrenetiKir^iTiíTt-torurn aTzűuwí aíImUílr-auoCTÍó-'ícti 
uulnenimí^taintmnoaű ícrtx>et-TttGÍicairr»eTitTrtTieilcirtíoíttos 
eflfe'p^opoímt-. Fpc KocaipatrcC'Kaí"jiTe<"memcí!ne'ío6aral) 
twf e/íe- pt-ooatajfTcaGi; eílc' uct^í-irt/íunai"c'c<ícrrLq; anífírDfC ^ 
dtf ex pDteíH tnotíos rtnn ad ira-cn deot-íT xtimiotTraZuim. -cíÍ-í g 






Kezdő-lap egy Corvina-codexből. 



126 

egy részével számos osztrák várost és várat elfoglalt, s magát Bécset is 
hosszas ostrom után bevette (1485 június 1). Minthogy azonban Fridrik 
kitartásán minden békekisérlet hajótörést szenvedett, Mátyás kénytelen volt 
a háborút ellene és fia, Miksa római király ellen egész haláláig folytatni, 
melynek végeredménye csaknem egész Alsó- és Felső-Ausztria és Stájer- 
ország nagy részének meghódítása lett. 

A cseh és osztrák háború folyama alatt Mátyás és vezérei többször 
folytattak szerencsés hadjáratokat a törökök ellen is. Magyar Balázs erdélyi 
vajda Moldvában 20.000 emberével hatszorta számosabb török sereget tett 
tönkre (1474); maga Mátyás személyesen vívta meg Szabács várát (1476. 
febr.) ; Báthori István erdélyi vajda és Kinizsi Pál temesi ispán a kenyér- 
mezei diadallal örökítették meg nevöket (1479); Kinizsi, a törökök réme, 
Szerbországban Kruseváczig előnyomulva, 1.000 török fogolylyal 550.000 
menekült szerbbel tért vissza diadalmas hadjáratából (1481). Mátyás 
korában még, bár a magyar hadak egy része folyvást a cseh és osztrák 
háborúban volt elfoglalva, a törökök nem bírtak hódító hadaikkal a magyar 
korona területén sikerrel harczolni. 

Mátyásnak sem az 1464-ben elhalt Podiebrád Katalintól, sem második 
nejétől, a nápolyi Beatrixtól nem lévén gyermeke, trónját természetes fiára, 
Corvinus Jánosra kivánta szállítni ; az ország nagyjaitól s egyes törvény- 
hatóságoktól esküt is vett, hogy halála után fiát fogják királylyá választani, 
s csak váratlanul közbe jött halála gátolta meg szándékában, hogy fiát az 
ország rendéivel trónja örököséül elismertesse. A férfikor delén állott király 
élete 47-dik évében, a közhiedelem szerint megmérgezve, halt el Bécs 
várában (1490 ápril 6). 

Mátyás 32 évre terjedt uralkodása Magyarország történelmének leg- 
fényesebb korszakai közé tartozik. Az ő törhetetlen erélye biztosította az 
országban a törvényes rend uralmát, vas-keze megzabolázta úgy a párt- 
ütőket, mint a féktelenkedéshez szokott oligarchákat, s a népet a földesúri 
önkény ellen megvédelmezte. F"egyelmezett hadaival, melyek magvát az 
általa fölállított hir^s /ekeié sereg képezte, hadvezéri lángeszével sokszorta 
nagyobb seregek fölött is diadalokat aratott. Az ország jóllétét az igaz- 
ságosan kirótt s híven kezelt adó súlyos terhe mellett is virágzó fokra 
emelte ; s bár roppant költségbe kerülő hosszas külföldi háborúkat folytatott, 
Budán bámulatos fényű udvart tudott tartani, melyet a művészetek remekei 
díszesítettek , s melyben olasz és német tudósok versengtek a klasszikus 



127 

műveltségű s európai hírű király kegyéért. Palotája legfőbb díszét világhírű 
könyvtára képezte, melynek korunkra szállott romjai az európai könyvtárak 
féltékenyen őrzött kincsei közé tartoznak. A nemzet királya dicsőségében 
magát érezte megdicsőítve, s odaadó szeretettel ragaszkodott a nagy 
Hunyadi János nagy fiához, a legnépszerűbb magyar királyhoz, s századok 
múlva is örömest regélt a letűnt fényes korról, „igazságos" Mátyás dicső 
tetteiről. Emlékét a hálás nép érez- vagy márványszobornál maradandóbban 
örökítette meg a máig is gyaki'an hallható közmondásban: „Meghalt 
Mátyás király, oda az igazság !" 

Mátyás trónjáért fián, Corvinus Jánoson ki\űl, az 1463-diki szerződés 

alapján, Miksa római király, mint ^ 

Albert király leányági utódai pedig : -UiU^/yyyv^^ ^oy'4?*»>í^ ^ 
Ulászló cseh király és öcscse, Albert ( ^l^\r-f /A^^^Vui ^Pify 
herczeg versenyeztek. A hatalmas A 

P„ , , ., - , ,, , Corvinus János névaláírása. 

lourak , kik Matyas erélyes kormá- 
nyát megunták, nagyobb részint az erélytelen Ulászlót pártolták; olyan 
király kellett nekik, kinek, mint Báthori István monda, üstökét kezökben 
tai-thassák. A fiatal, jámbor természetű Corvinus János, ki atyja gazdag- 
kincstárát, Budát, Visegrádot a koronával s az ország több erős várát tartotta 
kezében, nem örökölte atyja határozott, sziláixl jellemét, nem merte magát 
elhatározni, hogy a trónt fegyverrel is kivívja, s midőn Bakocs Tamás és 
Pruisz János által rá engedte magát bíratni , hogy elfogadja az ország 
33 egyházi és világi főura által elébe terjesztett egyezséget, mely szerint, 
ha a rendek választása nem reá esnék, megelégszik családja ősi birtokain 
kivűl a boszniai királysággal, a tótországi herczegséggel és horvát bánsággal 
(1490 június 17), maga készítette elő bukását. Párthívei tanácsára Buda 
várába zárkózva, ellenmondott ugyan Ulászló megválasztatásának, mely az 
ő pártja jelenléte nélkül történt ; de, midőn az ellene szövetkezett urak 
Budát ostrom alá készültek fogni, fegyverszünetet kötött. Atyja kincseivel, 
a koronával s párthívei fegyveres csapataival a Dráván tűlra szándékozott 
vonulni, hogy sereget gyűjtsön ; de Báthori István és Kinizsi Pál az urak 
dandáraival utána nyomulván, táborát a Sárvíz mellett megrohanták, szét- 
verték s üt Tótországba szalasztották (július 4). 

A rendek c győzedelem után, Miksa és Albert igényeit mellőzve, 
Budán a Szent György egyházában Ulászlót ellenmondás nélkül kiáltották 
ki királynak. 



128 

Ulászló készséggel elfogadva a Farkashidán július 3 l-én elébe teijesztett 
koronázási föltételeket, melyek a királyi hatalom megszorítására czéloztak, 
augusztus 9-én vonult be Budára, s Székes-Fehérvártt szeptember l8-án 
koronáztatta meg magát a Corvinus által átadott koronával. Mellőzött 
versenytársai azonban nem voltak hajlandók igényeikről lemondani. Albert 
berezeg párthívei által már augusztus lO-dikén a Rákos mezején királylyá 
kiáltatta ki magát, s bár utóbb bátyjával fegyverszünetet kötve, táborával 
Szerencsig visszavonult : Kassa és Eperjes vidékét hadaival folyvást meg- 
szállva tartotta, s hónapok múlva is csak Ulászló és Szapolyai István seregei 
által szorongatva mondott le igényeiről oly föltétellel, hogy bátyja örökös 
nélküli halála esetére a korona ő rá szálljon (1491 febr. 20). Még erélye- 
sebben lépett föl Miksa római király, ki Stájerországban és Ausztriában a 
Mátyás által meghódított várak és városok nagy részét, Bécs várát, melyet 
400 magyar vitézül védelmezett , Bécs-Ujhelyt , Bruckot már augusztus 
havában visszafoglalta, s azután a Lajtán átkelve Sopront, Szombathelyt, 
Kőszeget, Veszprémet, Zágrábot és Székes-Fehérvárt hatalmába kerítette, 
s magát Budát is könnyen megvívhatta volna, ha zsoldosai elmaradt zsoldjuk 
miatt Székes-Fehérvártt föl nem lázadnak s így őt visszavonulásra nem 
kényszei'ítik. (1490. decz.) 

Miután a magyar urak dandárai a Siléziából haza száUított fekete 
sereg segélyével Miksa magyarországi hódításait az 1491-dik év nyarán 
visszafoglalták, Miksa attól tartva, hogy a magyarok Ausztriába teszik át 
a háborút, békekövetséget küldött Ulászlóhoz. Pozsonyban a felek biztosai 
csakhamar meg is kötötték az egyezséget, melyben Ulászló biztosította 
Miksát, hogy az o magtalan halála esetére a magyar korona rá és utódaira 
fog szállani s e szerződést az ország rendéivel is meg fogja erősíttetni; az 
egyezség szerint Ulászló visszaadta mind azt, a mi Ausztriában és Stiriában 
még magyar kézen volt, viszont Miksa is visszaadta az általa Magyar- és 
Tótországban elfoglalt s még birtokában levő helységeket; Ulászló ezen 
kivűl lemondott a Fridrik által Mátyásnak kötelezett, de mindeddig le nem 
fizetett 100.000 arany hadikárpótlásról s kötelezte magát, hogy Miksának 
hadi költsége fejében ugyanannyit fog fizetni (1491 szept. 7). E súlyos fölté- 
teleket Ulászló készséggel elfogadta s a szerződést megerősítette (decz. 6). 
A Budára 1492 febr. 2-ára hirdetett országgyűlés azonban a szerződés 
ellen tiltakozva, a békekötés szerzőit az ország árulóinak szidalmazta s 
halállal fenyegette ; csak a király Ígérete, hogy a föltételeket módosíttatni 




A gyulafehérvári templom egyik oldalbejárata. 



M. 17 



130 

fogja, csillapította le némileg az ingerültséget. De Miksa épen nem volt 
hajlandó a szerződés megváltoztatására, melyet viszont a rendek sem fogadtak 
el sem akkor, sem az 1493. évi országgyűlésen; csak a főurak közúl sikerült 
a királynak többeket rábírni, hogy a békekötést külön kiadott okleveleikben 
érvényesnek elismerjék. 

Az oligarchák féktelensége a tehetetlen Ulászló királyi hatalmát és 
tekintélyét annál könnyebben alázhatta porig, mert a fekete sereget, 
Mátyás korában a trón biztos támaszát, melylyel Kinizsi a Szörény várát 
ostromló török hadakat szélyelverte, minthogy zsoldja fízetetlensége miatt 
föllázadva Szeged vidékét kegyetlenül dúlta s rabolta, ugyancsak Kinizsi 
Pál Halas alatt véres ütközetben megsemmisítette (1492). 

Az ország Ulászló gyenge kormánya alatt az osztályok és családok 
pártoskodásának színhelyévé vált ; az egymással szövetkezett urak hatalmas- 
kodása határt nem ismert ; a nemesség merészsége annyira ment, hogy, midőn 
a király, kincstára égető szükségeinek fedezésére, a Mátyás korában éven- 
ként gyakran többször is fizetett egy arany forint adót minden jobbágytelek 
után országgyűlésen kivűl kirótta, a nemesség a megsértett alkotmány védel- 
mezésének ürügye alatt a királyi adószedőket több helytt agyon verte (1492). 

A büszke Újlaki Lőrincz garázdálkodásait még a türelmes Ulászló sem 
bírta elszívelni, s megalázására fegyvert fogván, több várát megvívatta 
s jószágait elkoboztatta; de a gyenge király szokatlan erélye az Újlakival 
kölcsönös öröklési szerződésre lépett hatalmas nádor, Szapolyai István ellen- 
szegülésén megtört, s a fegyveres fölkeléssel í'enyegetett Ulászló a nádor 
közbenjárására tanácsosnak látta a meghunyászkodott Újlakit kegyelmébe 
fogadni (1495). 

A sűrűn tartott zajos országgyűlések elég üdvös törvényt alkottak 
ugyan az oligarchia megfékezésére, de ezek a végrehajtó hatalom gyenge- 
sége miatt foganatlanok maradtak, s a főurak tovább is kényükre, kedvökre 
nyomták a nemességet. Az 1498-diki országgyűlésen sikerült ugyan a 
nemesség hatalmas pártjának, Szapolyai nádor pártibgásával, ki így akarta 
egyengetni fiának a koronához az utat, diadalmaskodni úgy az udvari párt, 
mint az oligarchia fölött; de az e czélra alkotott törvények holt betűi nem 
nyújthattak védelmet a gyengébbnek az erősebb ellen s nem álh'thatták 
helyre az ország földúlt nyugalmát. 

Ulászló 50 éves korában, 1502-ben kelt egybe XII. Lajos franczia 
király rokonával, Candalei Annával, s ezentúl csak nejének élve, még egy- 



131 

kedvúbben vette a pártzajongásokat, melyek közben a nemesség több helytt 
az urak jószágait dúlva, fegyverrel toi^olta meg sérelmeit; végkép kimerült 
s hűtlenül kezelt kincstára szükségeit, míg lehetett, a koronajavak s a királyi 
jövedelmek elidegenítésével s zálogba vetésével fedezte ; midőn pedig ez 
a segélyforrás is kiapadt s még asztala tartására sem volt költsége, sem 
hitele : ahhoz volt kénytelen folyamodni , hogy az urak által , kiknek a 
jobbágyaiktól fölszedendő adót előre átengedte, az egyes vármegyékkel 
ajánltatta meg és szedette föl az egy arany forint adót minden jobbágytelek 
után. Ezen törvénytelen eljárás ellen azonban a nemesség az 1 504-diki rákosi 
országgyűlésen zajosan tiltakozott, s a kamaranyereségen kivül minden adót 
megtagadott, azt vitatva, hogy miután a törökkel a béke hét évre meg 
van kötve, a végvárak őrségének egy részét el lehet bocsátni, s az ország 
védelmének terhét a főpapok készen tartandó zászlóaljaira hárította át. 

Már ekkor a nemesi párt vezére, az I49g-ben elhalt nádor fia, a 
72 várat örökölt i^ú Szapolyai János volt, ki a nemesség vállán akart a 
trónra emelkedni, s hogy e czélját annál könnyebben elérhesse, a súlyos 
betegen fekvő királytól két éves leánya, Anna kezét megkérette (1505)- 
A visszautasításra Szapolyai és pártja azzal válaszolt, hogy még azon évben 
a Rákosra gyűlt rendek ünnepélyes oklevélben kötelezték magokat, hogy, 
ha Ulászló fiüörökös nélkül hal el, az idegen trónkövetelők kizárásával, 
született magyart fognak királylyá választani; mindazokra, kik e végzés 
ellen vétenének, kimondván, hogy, mint az ország ellenségei, örökös szolga- 
ságra vettessenek. 

E végzést Miksa a pozsonyi szerződés megsértésének tekintve, 
miután Ulászlóval szerződést kötött, hogy unokája, Ferdinánd az Ulászló 
leányát, Annát, Ulászlónak pedig netalán születendő fia az ő unokáját, 
Máriát fogja nőül venni (1506 márczius 23), Magyarországot haddal 
támadta meg; Sopront, Pozsonyt elfoglalta s jünius 24-dikén Vasvárnál 
táborozott; miután azonban Ulászlónak fiüörököse született (jülius l), 
Ulászló követeivel békét kötött, s öröklési jogát a jövőre föntartva, az 
elfoglalt területet visszaadta (1506 július 19). 

A királynénak nem sokára bekövetkezett halála után a gyászba öltözött 
Ulászló búskomorságba merülve, még kevesebbet gondolt az ország ügyeivel 
s csak csecsemő fia megkoronáztatása iránt érdeklődött, mit a rendek 
oly kikötés mellett, hogy kiskorú fiát Miksa császár, vagy más idegen 
uralkodó gyámságára nem bízza, teljesítettek is (1508 június 4). 

17* 



132 

A nagyravágyó Szapolyai még egy kísérletet tett Anna herczegnő 
kezének megnyerésére, de ismét elutasító választ kapott (1510). Három 
év múlva, midőn húga, Borbála már lengyel királyné volt, harmadszor 
is megkérte a királyleány kezét. Ekkor az Al-Dunánál a törökök ellen 
nyert győzedelraében elbizakodva, ezer lovassal vonult a büszke ifjú 
Budára, hol a királyi vár zárva talált kapuját betöretve lépett a megrettent 
király elébe, ki öt hízelgő szavakkal fogadta ugyan, de leánya kezét tőle 
ismételten megtagadta (15 13). Ez a jelenet egy maga is eléggé bizonyítja, 
hogy az ohgarchia dölyfe mily vakmerően lépett föl a trónnal szemben is, 
melynek tekintélyét semmibe sem vette. A királyi hatalom tehetetlensége 
mellett az urak a nemességet s mindketten a népet nyomták s annyira 
sanyargatták, hogy csak alkalom kellett, hogy az elkeseredett nép boszúja 
kitörjön. Az alkalmat megadta Bakocs Tamás esztergomi érsek, ki határtalan 
nagyravágyásában a pápai székre is áhítozott, de czéljától elesve, az új 
pápától, X. Leótól, Európa keleti s éjszaki tartományaira pápai követi 
hatóságot nyert s egyúttal engedélyt kapott a törökök ellen keresztes 
háborút hirdetni. Az érsek fölhívására tömegesen tódúlt a nép a keresztes 
hadak vezérévé kinevezett Dózsa György zászlaja alá, de fegyverét a Mátyás 
halála óta szenvedett sérelmei megboszúlására fordította s az urak és nemesek 
ellen folytatott irtó háborút. A 70.000 ember életébe került kurucz háborút 
a temesvári csatában Szapolyai János erdélyi vajda fojtotta vérbe, ki, mint a 
nemesség megmentője, ezután még több jogczímet formált a nemesség hálá- 
jára s a korona elnyerésére. A levert forradalomra következett aztán a boszú- 
álló nemesség megtorlása, mely nemcsak a bűnösöket, hanem maradékaikat 
is sújtotta, a parasztokat törvény által földhöz ragadt szolgaságra, hetenként 
egy napi robotra kárhoztatta s földesurai önkényének kiszolgáltatta (1514). 
Ulászló, hogy gyermekei jövőjét biztosítsa, Miksa császárral és 
Zsigmond lengyel királylyal Pozsonyban és Bécs mellett összejövetelt 
tartván, megújította a kölcsönös házassági szerződést gyermekei és Miksa 
unokái közt, egy titkos pontban a két szerződő család kölcsönös öröklését is 
biztosítva a magyar és cseh korona s az osztrák herczegség tartományaiban, 
s fiát, a 10 éves Lajost, a császár unokájával, Máriával ünnepélyesen elje- 
gyezte (1515 július 22). Halálos ágyán gyermekeit a császár és lengyel 
király oltalmába ajánlva, végezte életét (15 16 márczius 13). Koporsójánál 
a nemzet nem őt, hanem zavarba s nyomorba súlyedt hazájának sorsát 
sirathatta; emlékét a nép a Dobzse László gúnynévvel örökítette meg. 



133 

A gyermek Lajos kormánya alatt a zavar folyton növekedett, az 
országgyűlések mind zajosabbakká váltak. Az 1516 április 2 4-dikén a 
Rákos mezejére hirdetett országgyűlésen a Szapolyai pártja fegyverrel 
támadta meg a budai várat, melyben a főrendek üléseiket tartották, s 
csak a várőrség által visszaveretve hagyott föl a tervvel, hogy Szapolyai 
kormányzóvá választását kierőszakolja. 




II. Ulászló találkozása Miksa császárral és Zsigmond lengyel királylyal. 



Az urak ellenében, kik a kincstár jövedelmeit elragadozva s hatalmuk- 
ban elbizakodva csak saját érdekeiket hajhászták, a nemesség tömege az 
1518-diki országgyűlésen a király gyámjai : Bakocs Tamás, Bornemisza János 
és György brandenburgi őrgróf eltávolítását követelte s a kormányzóságra 
Szapolyait kívánta emelni, s midőn ezt az urak nagy része erélyesen ellenezte, 
Miksa követei pedig a kormányzóság fölállítása ellen háborúval fenyegetőzve 
tiltakoztak, zajongva szétoszlott s külön gyűlést hirdetett Tolnára. 

A tolnai és bácsi gyűlések (1518) a hatalmas szónok, Verbőczy István 
hatása alatt hazafias irányú üdvös törvényeket hoztak ugyan mind a 




134 

kincstár rendbe hozására, mind a honvédelem szabályozására : de sem a sok 
jó törvény, sem a bácsi gyűlésen megválasztott végrehajtó bizottság, mely 
4 főpapból, 4 zászlós úrból s l6 nemesből volt összeállítva, nem orvosol- 
hatta meg az elái-adt bajokat, mert a törvénynyel mindenki daczolt, ha 
általa sértve találta érdekeit. A végrehajtó bizottságot az udvari párt ellen- 
zése csakhamar szétrobbantotta s a Perényi Imre halálával megürült nádori 
székre Szapolyai megbuktatásával annak régi ellenségét, Báthory Istvánt 
emelte (1519), minek következése a pártoknak még elkeseredettebb 
harcza lett. 

S épen akkor emésztették az ország erejét e szenvedélyes pártküz- 
delmek, midőn az ozmán szultánok leghatalmasabbja, II. Szolimán lépett 
a tróni'a (1520), kinek hadvezéri tehetsége s óriási tettereje ellen a nemzet 

összes anyagi és erkölcsi erejének megfeszítésére 
lett volna szükség. Az akkori magyar kormány, 
midőn II. Szolimán a békekötés czéljából nála 
időzött magyar követséget azzal a válaszszal 
bocsátotta vissza, hogy a békét csak adófizetés 
mellett kész megadni, nem bírta a helyzet komoly- 
ságát kellően fölfogni, s nienthetetlen könnyelmű- 
ségében és alaptalan elbizakodottságában maga idézte föl a szultán boszúló 
hadjáratát azzal a meggondolatlan tettével, hogy a szultán adót követelő 
követét fogságba vettette (1521). 

Szolimán, ki hogy követelésének súlyt adjon, már ekkor Jajczát meg- 
támadtatta, személyesen vezette hadait Szabács és Nándor-Fejérvár ellen, 
melyek fölszerelésére s megmentésére a közzavarban, míg a király jegye- 
sével, Máriával a nádor lakodalmán mulatott, senki komolyan nem gondolt. 
Szabács, melyet százszoros török erő ellen Logodi Simon és Torma Endre 
várnagyok 500 emberrel utolsó csepp vérig védelmeztek, július 7-én, Zimony 
augusztus első napjaiban elesett, Nándor-Fejérvár pedig, az ország legfon- 
tosabb védbástyája, 60 napi ostrom után, midőn a magyar őrség száma 
72 emberre apadt, kegyelemre megadta magát (1521 aug. 29). 

Nándor-Fejérvár bukása az országot rémülettel töltötte el, s a Budára 
gyúlt rendek a félelem hatása alatt most már oly roppant adót róttak a 
jobbágyokra, zsellérekre, kereskedőkre, mesteremberekre s az alrendú 
papságra, mely, ha be lehetett volna hajtani, mintegy 5 millió aranyat 
tett volna; de a mi csekélységet ebből be lehetett is hajtani, az az adó- 



II. Ulászló névaláírása. 



13i 



szedők lelkiismeretlen eljá- 
rása mellett annyira leol- 
vadt, hogy a kincstárba 
alig került be a remélt 
jövedelem századrésze. Ezt 
a rendek előre sejtve, ez 
egyszer magokat is meg- 
adóztatták, jószágaik jöve- 
delmének felét ajánlva föl a 
haza megmentésére; azon- 
ban maga a törvény szövege 
elárulja, hogy az ország- 
gyűlés maga is kétségbe 
volt esve az iránt, hogy ezt 
a törvényt végre lehessen 
hajtani. A rendek, hog)^ a 
kincstár jövedelmét gyara- 
pítsák, a kamaranyereséget 
s a harminczadokat is föl- 
emelték, sőt azt a visszás 
pénzügyi intézkedést is he- 
lyeselték, hogy a zsidóból 
kikeresztelkedett alkincs- 
tartó. Szerencsés Imre az 
értéktelen rossz pénz vere- 
tesét tovább is folytassa 
(1521 nov.). 

II. Lajos, bár még 
élete tizenhatodik évét sem 
töltötte be, 1521 végén 
magát nagykorúnak nyilat- 
koztatta, a kormányt át- 
vette s jegyesével, Máriával 
menyegzőjét megtartotta (1521 január 13). De ez a változás nem orvosolta 
meg a megrögzött bajokat, nem enyhítette a kincstár szorültságát, mely 
oly fokra hágott, hogy a király kénytelen volt több horvátországi végvárat 




II. Ulászló. 






136 

áz ország tekintélyének sérelmével sógora, Ferdinánd osztrák főherczeg 
védelmére bízni. A nádor és a vajda, az udvari és nemzeti párt meghason- 
lása az országgyűléseken mind elkeseredettebb küzdelmekben nyilatkozott, 
a zavar és rendetlenség egyre növekedett, a nemesség külön gyülekezeteket 
tartott, új országos tanács fölállítását, a királyi udvarból az idegenek eltávo- 
lítását, a császári és velenczei követek kiutasítását, az ország bányáit kizsák- 
mányoló Fuggerek kiűzését követelte, s elhatározta, hogy a jövő évben 
Hatvanban fegyveres országgyűlést fog tartani, s midőn végzéseit a kii'ály 
meg nem erősítette, ingerülten oszlott szét (1524). 

A rákosmezei oi^szággyűlésen, melyet a király a hatvani gyűlés 
mellőzése czéljából hirdetett, a fegyveresen tanácskozó nemesség még inge- 
rültebben kelt ki a gyűlölt Szálkai 
László esztei-gomi érsek és kanczellár, 
a nádor és az udvarnál lévő idegenek 
C/ ^ ellen, s két heti tanácskozás után 

■ Anna királyné névaláírása. ^^^^j ^ határozattal OSzlott haza, hogy 

a hatvani gyűlést a király tilalma ellenére is meg fogja tartani, egy 150 
főből álló bizottságot hagyván hátra, hogy végzéseit törvényczikkekbe 
foglalja s azok megerősítését a királynál szorgalmazza (1524). 

A hatvani gyűlés megtartását a király tovább is ellenezni nem tartotta 
tanácsosnak, s hogy a fölizgatott szenvedélyek kitörését mérsékelje, azon 
az ország zászlósuraival együtt maga is megjelent. A fegyveresen táborozó 
nemesség a királyt hódoló tisztelettel fogadta, de annál féktelenebb dühvel 
fordult a gyűlölt nádor s a kormány tagjai ellen; Báthoryt iszonyú zaj közt 
a nádorságról letette s helyette kedvelt szónokát, Verbőczy Istvánt kiáltotta 
ki. S midőn a király Verbőczyt űj méltóságában megerősítette, s a közelebbi 
rákosi gyűlésen hozott s most némely újabb czikkel megtoldott végzéseket 
helyben .hagyta, a viharosan kezdődött gyűlés a kivívott diadal örömének 
engedve át magát, látszólag nyugodtan s elégülten oszlott szét (1525 július). 

Hatvanban a nemesség teljes diadalt ült az oligarchia fölött, de diada- 
lának nem sokáig örvendhetett. Az országos tanácsban a döntő súly ezen túl 
is az urak kezében lévén, az udvari párt részerői a visszahatás csakhamar 
mutatkozott. Megalakult a kalandosok társasága, melynek szabályait a király 
és királyné is aláírta, színleg a trón érdekei védelmére, valósággal Verbőczy 
és párthívei megbuktatására. A nemességet magával a nemességgel kellett 
legyőzni, s e föladat a pénzzel rendelkező kalandosoknak nem volt nehéz ; 



137 



a megvesztegetett nemesség csak- 
hamar hazaái-ulónak s az ország 
nyomora okának kiáltotta ki egy- 
kori vezérét, kit vállain emelt a 
nádori székbe. Verbóczy tapasztal- 
va, hogy saját pártja ellene fordult, 
a nádori méltóságról az 1526-diki 
szent-györgy-napi oi"szággyúlésen 
leköszönt, s ipával, Szobi Mihály- 
lyal, Erdélybe menekült. A rendek 
őket felségsértőknek s hazaáralók- 
nak nyilatkoztatták , Báthoryt a 
nádorságba haláláig visszahelyez- 
ték, a királyt fölhatalmazták, hogy 
tetszése szerint kormányozzon, s 
mintha ezzel mindent megtettek 
volna a fenyegetett haza megmen- 
tésére, szétoszlottak a nélkül, hogy 
az ország védelmére a király által 
sürgetett adót megszavazták volna. 

S ez akkor történt, midőn 
Szolimán szultán, ki a szörényi bán- 
ságot már 1524-ben meghódított 
Konstantinápolyból Magyarorszc 
ellen több mint 100.000 emberr I 
s 300 ágyúval megindult. 

A küzdelem kimenetele a 
hatalmas szultán fegyelmezett s 
diadalhoz szokott hadserege és a 
pártoskodásba merült főurak s a 
zajongó nemesség csekély számü 
zászlóaljai közt nem lehetett két- 
séges ; Magyarország erkölcsileg 
megromolva, pénzügyileg tönkre jutva, Európa által magára hagyatva, 
nem mérkőzhetett meg a Szolimán által hatalma tetőpontjára emelt ozmán 
birodalommal; a magával meghasonlott magyar nemzet vakon rohant a 

M. 18 




Anna herczegnő, II. Ulászló leánya. 



138 

veszedelembe, melyet féktelensegével, pártdühe'vel, a királyi hatalom es 
tekintély porba tiprásával maga idézett föl maga ellen. Magyarországnak egy- 
kor oly hatalmas ellenállási ereje a mohácsi síkon egyetlen egy ütközetben, 
melyben 20.000 magyar vérzett el s maga a szerencsétlen ifjú király is a 
Csele patak mocsarában vesztette életét, teljesen megtört (1526 aug. 29). 

A közmüvelddés állapota hazánkban a vegyes házakbeli királyok idejé- 
ben is a nyugot-európai eszmék áramlata szerint alakúi. Ezek hatása alatt 

fejti ki a magyarság e korszakban 




i?. 



- ^-^ YA, t is az ő jellemző tehetségeit. 

"^ A" Mint Nyugot-Európában álta- 

l^-m .c=n/T''T'i^ (^^f^*^ l^'dR, nálunk is alapvonása e kor- 

szaknak, hogy a társadalom har- 

II. Lajos névaláírása. " 

czias, durva; fegyveres és testi erőre 
támaszkodó. Kedvez ez iránynak — kivált a XV. században — a törökök 
támadása, mely folyvást fegyverben tartja a nemzetet; kedvez a magyar faj 
önérzete, mely személyes mérkőzésre, s ha elfajul, verekedésre, erőszakosko- 
dásra hajlandó. Ez elfajulásra, mikor a királyi házak e korszakban néhányszor 
kihalnak, vagy meggyengülnek, több ízben nyílik alkalom. A kisebb, nagyobb 
hatalmasok érdeke, hatalom- és birtokvágya, magán boszúja fegyverrel 
követel kielégítést; a társadalom biztossága, gyarapodása megszűnik. 

De a faj józansága és pohtikai 

éke felülkerekedik; erős karú kirá- 

mint Róbert-Kái-oly, Nagy Lajos, 

Mátyás, vagy tartós uralom, mint a 

Maria királyné névaláírása. " 

Zsigmondé, szövetkezve a szellemeket 
irányzó vallás és egyház szelídítő erejével, féket szabnak a szenvedé- 
lyeknek. 

így már az Anjouk hosszú kormánya alatt megerősödik a belső 
nyugalom, növekszik a jóllét, szaporodik a népesség. Biztosabban érezvén 
magukat az emberek, vagyont kezdenek gyűjteni. Ipar és kereskedés 
föllendül. Nagy Lajos óriási vagyont hagy utódaira s bizonyára alatt- 
valóinak javarésze is. 

Ugyanekkor újra szervezkedik a társadalom. Tagozódása egyszerűbbé 
válik. Az Arpád-korszak rabszolgái s különböző félszabadjai eltűnnek a 
jobbágyok és nemesek osztályában. Nagy Lajosnak 1351. évi törvénye szen- 



] 



139 



tesíti ez alakulást. A jobbágy 
m íveli a nemes ember földjét, 
a kinek bíráskodása alá tar- 
tozik, adót fizet és szolgála- 
tokat teljesít s viseli az állami 
adó : a kamara haszna (lucrum 
camerae) terhét is. A nemes 
ember joga a fegyverhordo- 
zás; kötelessésre a honvédé- 
lem. Minden nemes egyen- 
jogú. De mivel a nagyobb 
birtok nagyobb fegyveres 
erőt ad, nagyobb hatalmat 
is nyújt. Különben minden 
nemes csupán a szent koi'onát 
viselő királytól függ, kire, 
ha a család fiága kihal, a 
nemesi birtok visszaszáll. A 
király egyszersmind a nemes- 
ség bírája. 

E józan alakulás a tár- 
sadalomnak több szabadsá- 
got, a királynak nagyobb 
hatalmat adott, mint Nyugot- 
Európa feszes hűbéri rend- 
szere. A királyi hatalom 
aztán az udvari fény és saját 
érdeke körébe vonja a nagyobb 
birtokú nemeseket ^ kiknek, 
mint „egyházi és világi nagy- 
jainak tanácsával" kormá- 
nyozza az államot. A kisebb 
birtokú nemesség, mely érde- 
kei védelmére már a XIll. században a megyékben kezd tömörülni, még 
csak ritkán jut magasabb politikai szerephez az Anjouk alatt. E dinasztia 
kidőltét követő gyenge kormányok alatt azonban, a hatalmaskodó főurakkal 

18* 




II. Lajos. 



uo 

szemben egyszerre életjelt ad. 1405-ben az országgyűlési törvényekhez 
már a megyei nemesség helyeslését is kikérik. 

Ily alakuláson alapszik az Anjouk alatt s nyer törvény útján Zsig- 
mond idejében végleges szervezést a honvédelem. A király, a nagy birtokú 
nemesek és az udvariból lassanként országossá váló főtisztviselők önálló, 
nagyobb haderőt: a bandériumot, — a kisebb vagyonú nemesség a megyé- 
ken belül, jobbágytelkük száma szerint, kisebb csapatokat: az ú. n. portalis 
katonaságot állítják ki, s nagy veszélyben minden nemes fegyvert ragad. 

Végül a fokozódó vagyonosodás a XV. század elején közjogi álláshoz 
juttatja az iparos és kereskedő osztály testületeit: a városokat is. Szabá- 
lyoztatnak az állam részére pénzben és katonákban lerovandó tartozásaik s 
a kereskedés gyakorlásának föelvei. De idegen intézményeik által kiválva 
a nemzet testéből, a közügyekre semlegesek maradnak. 

Zsigmond utóda, Albert halálával a trón miatti zavarok ismét felzak- 
latják ugyan a társadalmat, de a fejlődést nem akadályozhatják meg. 
A vagyonosodás folyvást terjed lefelé a köznemesség körében. Mátyás alatt 
a királyi udvar, mely egész Európára kiárasztja fényét , az állam , meg- 
tízszereződött bevételeivel, melyekért a nemesség honvédelmi kötelezettsége 
csökken meg, s az állandó királyi zsoldos sereg, mind a megvagyonosodott 
társadalomból meríti erejét. Ide járulnak a szaporodó találmányok, például 
a puskapor, mely üj erőt önt a hadászatba, valamint a classicus ó-kor 
szelleméből táplálkozó, vagyonos Olaszország hódító műveltsége és világi 
szelleme. E tényezők erejétől a XV. század közepén nálunk is erőre kap a 
világi elem. S vele a köznemesség, melynek növekvő befolyása aztán, már a 
század első felében harczot támaszt a főnemesség ellen. E harczban Mátyás 
trónra jutása, sőt egész uralkodása a köznemesség győzelmét jelenti. Mert 
alatta a köznemesség állandó törvényhozó hatalmat gyakorol; az igazság- 
szolgáltatás és közigazgatás is mindinkább a megyékre száll át. 

Ez új alakúiások hatása alatt azonban a XVI. század eleje óta lassanként 
az egyház is világi czélokat kezd követni, vagyon és élvezet után kapkod. 
Ezért hitelében és tekintélyében megfogyatkozva, a Jagellók korában nálunk 
sem képes többé magasztos hivatásának teljesen megfelelni, mire a hitében 
megingott társadalom erkölcsei is meglazulnak, ereje ellankad. Az 1514. 
évi parasztlázadás, mely keresztes háború akart lenni, már az egyház 
és vallás tekintélyének, a társadalmi erők egyensúlyának megbomlását 
mutatja. 



141 

A ziláltság azonnal feltűnik az államban is, mely Mátyás alatt erejét 
meghaladó munkát végzett. A fő- és köznemesség fokozott erővel kezd 
harczot az egyensúlyért. Utóbbi már az államtanácsban is helyet követel. 
A vagyonilag és lelkileg szegény Jagellók, félelemmel vagy apathiával 
eltelve, képtelenek e meddő harczot a királyság javára felhasználni. Az 
állam elszegényedik, hitele megdől ; a kormány működése megbénul s kaput 
tár a hatalmasb erő önzésének. Ekkor, még mielőtt a küzdő, immár lankadó 
erők egyensúlyba jutnának, a régi ellenség: a török, egységes lángeszű 
vezérlet alatt megdönti a középkori magyar államot. 

Ugyanez a fejlődés útja a szellemi világban is, hol szintén a vallásos 
eszme s az egyház uralkodik, de a XV. század közepe óta a világi elem is 
erőre kap. 

Az iskolák az egész korszak folyamában a plébániákkal, a káptala- 
nokkal és szerzetes-rendekkel voltak kapcsolatban. Az egyetemeket is 
— Nagy Lajos a pécsit, Zsigmond a budait. Vitéz János a pozsonyit — 
pápai engedélylyel alapítják. E főiskolákon, melyekhez a Mátyás által a 
budai domonkosok zárdájában elhelyezett egyetem is hozzá járul, tetőzött 
e századok tudományos mozgalma. Az egyetemi oktatásra fordítottak 
legtöbb gondot. A szellemi fejlődés a vagyonosodással együtt a társadalom 
felső rétegeiben kezdődvén, ezek igényeit kellett első sorban kielégíteni. 
A drága és ritka könyvek helyett a világiak az egyetemeket keresik fel, a 
hol minden különös előkészület nélkül, csupán a latin nyelvnek ismeretével, 
hallgathatják az előadásokat. A tanulás azonban ily módon inkább szó-, mint 
írásbeli, s ezért irodalmi művek alkotására nem ösztönöz s kevéssé képesít. 

De nem képesíthet azért sem, mert e századok tudománya még Európa- 
szerte meddő, formákhoz tapadó, a természet közvetlen vizsgálatának teremtő 
ereje nélkül szűkölködő scholasticismus. Az orvosi tudomány babonákon 
indul, a vegytan az aranycsinálásnak és a bölcseség kövének titkait keresi 
(alchymia), a csillagászat a képzelet szüleménye és a jövendőmondás 
szolgálatába szegődik (astrologia). Az iskolák legfőbb tudománya a szőr- 
szálhasogató dialektika. Forma, tartalom nélkül. 

Még legjózanabb a jogtudomány^ nálunk kedveltje az egyetemeknek, 
meg a történetírás. írásban az utóbbit művelték leginkább, igaz, hogy 
szárazon, krónikás módon. Egy ferenczes barát : Márk, írta állítólag a minia- 
tűrökkel díszített ú. n. „Bécsi képes króniká"-t; egy másik papi ember: János, 
küküllei esperes, saját korának történetét. Mindkettő a XIV. században ír 




II. Lajos pánczélja és emlékpénze. 



latinul, mely nyelv abban az időben egye- 
düli nyelve volt a tudományoknak és 
okleveleknek. 

Magyar történetet magyarul a hege- 
dősök énekelgettek s később írtak is. 
Midőn Mátyás korában feltűnnek, a köz- 
és főnemesek, sőt a főpapok és a király 
fényes udvarában is helyet foglalnak. Ezek 
egyikének müve lehet a „Szabács viadala" 
czímű magyar krónikás ének. E költe- 
ményfaj leginkább az e korbeli katonás, 
politikus magyar nemesség műveltségé- 
nek és szükségének felelt meg. Ép így az 
egyházi költészet terén a Katalin-legenda, 
ihlett lélek költői alkotása, a Mátyás-kori 
társadalom eleven hitének tanújele. 

Thuróczi János krónikája : a magya- 
rok története a hunoktól 1476-ig, már 
tudósabb embereknek szól, tudós nyel- 
ven : latinul. Jelzi a világi elem föllépését 
a szellemi téren, s a kor hatását is, mert 
elevenebb, izmosabb múlt századi papi 
elődeinél. 

De a főpapság és Mátyás király 
ebbeli igényeit csak az olasz humanisták 
elégíthették ki, a kik mint felolvasók, 
nevelők , könyvtárnokok , titkárok , a 
király társalgói, asztaltársai állandóan a 
királyi udvarban éltek. Ezek egyike : 
Bonfini Antal, udvari történetíró, a király 
megbízására megírta Magyarország és a 
Mátyás uralkodásának történetét erőteljes 
liviusi latin nyelven, a jellemzetes iránt 
élénk érzékkel ; bár babonáival még a ter- 
mészetfölötti dolgokat kereső középkor 
tudományának alapján áll. 



^C^>p- <v-- 




143 

E korból származnak a magyar humanista főpapnak, Csezmiczei János 
(költői néven Janus Pannonius) pécsi püspöknek, bár a római classicusokat 
utánzó, de azért igazi költői lélekből fakadó versei, melyek Olaszországban 
is nagy hírre emelték szerzőjüket. 

Mátyás halálával vége szakad az olasz tudósok pártolásának is. 

Lassanként mindnyájan itt hagyják 11. Ulászló szegényedő udvarát. S a 

következő zavaros időszak jelentősebb irodalmi művet nem alkothatott. 

Csupán az egy Verbőczy „Hármaskönyve" válik ki, mint a középkori 

>-«^ ^^ magyar szokásjog rendsze- 

^\SA CX^ '^■^^^'i a*^-*' ^'^^ összeállítása, egyetlen 

terméke ennek a köz- és 
•i^t^ magánjogi harczokba me- 
rült, perlekedő korszaknak. 
A művészet, főleg a 

Verbőczy névaláírása. 

XIV. században, szmten a 
vallás szolgálatában áll. Legfejlettebb a testületileg szervezkedett építészet, 
melynek a szobrászat és festészlet emelik hatását. A század erős hite nálunk 
is számos egyházi műemléket alkotott, a vallásos áhítatnak legjobban 
megfelelő csúcsíves stilben. Legremekebb a megújítva máig is fennálló 
kassai templom az Anjouk korából. 

Világi nagy uraink, kik váraikban laknak, a XIV. században még 
kevésbbé érzik szükségét a műépítészet alkotásainak. Királyaink gazdagsága 
és műízlése azonban már művészi stilű fényes palotákat követel. Ilyen volt 
az Anjouk pompás visegrádi királyi laka, melyet Mátyás korában is földi 
paradicsomnak nevez egy kényes ízlésű olasz ; valamint Zsigmond királynak 
a következő században szintén csúcsíves stilben épült budai, s Hunyadi 
Jánosnak részben máig is ép vajdahunyadi várpalotája, faragványaival, 
világi tárgyú falfestményeivel és ablakműveivel. 

A XV. század közepe óta megváltozik az ízlés. Classicus minták, olasz 
befolyás válnak uralkodókká a művészetben is. Mátyás király a hatvanas 
évek óta már az új olasz (renaissance) stilben építteti nagyhírű budai 
palotáját, melynek bejáratát (a mai Sz.-György-téren) Herkules, udvarát 
Apolló, Diana s egy pompás vízmedencze fölött Pallas-Athenae , odább 
Hunyadi János és fiai : László és Mátyás érczszobrai ; folyosóit , ajtóit, 
termeit a vilásfiassá vált és megizmosúlt olasz szobrászat és festészet 
legremekebb alkotásai : egy Verrocchio, Majano, Filippo Lippi és Leonardo 



U4 



da Vinci művei ékesítik. Világhírű könyvtárának, a Corvinának foliánsait 
a legelőkelőbb olasz mesterek — köztük a florenczi Attavantes — látják el 
máig is ragyogó lapszél-díszítésekkel és miniatűrökkel. 

Olasz művészek kezétől a nagy humanista főpap Vitéz János idejében 
újra épül az esztergomi érseki palota is, falain a magyar vezérek és királyok 
arczképeivel s a római sybillák alakjaival. Ezen kivűl a kor ízlése számos 
régi, csúcsíves stilben épúlt templomon is nyomot hagyott, mint a gyula- 
fehérvári templomon is, melyhez e korszakban toldották a ma is meglevő 
renaissance-stilú részeket. 

A következő, eszmékben és anyagi eszközökben szegény, felszínesebb 
élvezetek után kapkodó korszak — az egy esztergomi Bakocs- kápolnán 
kivűl — jelentősebb értékű művet nem igen alkotott. Sőt a mit örökölt is, 
pusztulni hagyta. A megmaradtak legnagyobb részét aztán elsöpörte a 
mohácsi vész és a rá következett több évszázados dúlás és rombolás. 





A Habsburg-házbeli királyok kora. 

Az ellenkirályok. 

1526 augusztus 30-án éjfélkor érkezett Budára a mohácsi csatavesztés 
híre. Az udvar, a német, majd a magyar polgárság is menekült. Csak 
néhány őr maradt a királyi palotában, kik ellenállás nélkül megadták 
magukat, mikor Szolimán, ütközben számos hadi foglyot kardra hányatván, 
a város előtt megjelent (szeptember 10). A szultán a királyi palotába szállt, 
mely ennélfogva épen maradt; de a várost felgyújtották és elhamvasztották 
a törökök; egyes csapataik szétáradtak a Dunán túl, fel Győrig és messze 
be Sopron- és Vasmegyékbe ; mindenütt öltek, pusztítottak, embert és marhát 
raboltak. Ellenállásra csak itt-ott akadtak, mint Marótnál, Esztergom alatt 
a Duna mentében, hol a föld népéből férfi, nő, gyermek, összesen vagy 
huszonötezren összeverődtek, de gyarló szekérvárukat szétlőtte az ágyú, és 
férfit, nőt, gyermeket egyaránt halomra ölt a török kard. A védők közt volt 
Dobozy Mihály fehérvármegyei nemes is. Az általános zűrzavar közepette, 
maga mögé, lovára kapta feleségét, hogy megmentse. A törökök űzőbe 

M. 19 



146 

vették, s ö, mikor látta, hogy lova fáradt, hogy nincs többé menekülés, 
keresztül szúrta nejét, hogy legalább gyalázat ne érje, azután visszafordult 
a törökök ellen és heves viadalban megtalálta a halált, a melyet most már 
keresett. 

Szolimán félhónapot töltött Budán s szeptember 26-án indult haza 
a Duna balpartján, a felgyújtott Pesten keresztül. Útjában pusztává lön a 
Duna-Tisza köze le Péterváradig. Október 1 2-ikén hagyta el a magyar földet, 
melyen serege — mondják — hat hét alatt 200.000 magyart gyilkolt le. 

Már a pusztulás idejében mozogni kezdtek a trónkövetelők. Szapolyai 
János vajda mellett különösen Verbőczy dolgozott, a nagy jogtudós, 
a páratlan népszónok, de gyenge politikus, ki magát ez időben „Magyar- 
ország szolgája" -nak írta. A királyválasztó gyűlést november 3-ikára hívták 
össze a vajda és barátjai Székes-Fehérvárra. A kik megjelentek, nem sokan, 
Szapolyait kiálták ki királylyá, s fejére november 11-én tette a koronát 
Podmaniczky István nyitrai püspök, a legidősebb kartársai közt, kik 
a mohácsi csatát túlélték. 

Már ekkor az özvegy királyné és a nádor, a „sánta" Báthory, Pozsonyba 
szintén királyválasztó országgyűlést hirdettek. Ide sem sokan gyűltek a 
zavaros időben, de ott volt az országgyűlés törvényes feje, a nádor, egy 
Batthyány, Nádasdy Tamás, még fiatal ember, nagyhírű családjának voltaképi 
megalapítója, és Révay Ferencz, nádori titkár, bár ifjú még, kiváló jogtudós, 
a szklabinyai és blatniczai Révay-ág őse, és ott voltak, kik Fehérvárott 
hiányoztak, a kapcsolt részek követei : harmadmagával Erdődy Simon, zágrábi 
püspök, Bakocs Tamás unokaöcscse. Megjelentek Ferdinándnak, ekkor már 
cseh királynak követei, hogy a trónt uruk számára követeljék. Ferdinánd 
régi és új szerződések alapján, melyeket annak idején, bár törvénynyé nem 
váltak, Magyarország legkiválóbb emberei elfogadtak, tartott igényt a koro- 
nára ; de azért tényleg megnyugodott a választásban. A fő ok, melylyel hívei 
jelöltségét támogatták, az volt, hogy mint a hatalmas V. Károly császár öcscse, 
mint cseh király, egyedül ő lesz képes Magyarországot a török ellen meg- 
védeni. Meg is választották deczember 17-ikén a pozsonyi ferencziek kolosto- 
rában, miután a fehérvári királyválasztást, „melyet nem törvényes módon, 
elhamarkodva összehívott országgyűlésen, a kapcsolt részek nélkül, erős 
pressio mellett hajtottak végre", semmisnek, érvénytelennek nyilvánították. 

A pozsonyi választás híre szétfutott az országban, s a kapcsolt részek- 
ben összehívták a két tartománygyűlést. A horvátok, az igazi horvátok, 



147 




1' ^' V . 



/ 







»-'>-?*■ 1 




íiltei 









II. Szolimán. 



19* 



148 

kik a Kulpától délre, a tenger felé laktak, Czettinbeii gyűltek össze, a mai 
ogulini-szluini kerületben. Ott volt a tinnini püspök, a corbaviai gróf, egy 
Zrínyi, három Frangepán és mások, és 1527 január első napján Ferdinándot, 
„ki már is örökösödési jogot bírt a magyar szent koronára, és már Magyar- 
ország törvényei szerint annak rendjén Pozsonyban meg is választatott," 
érett megfontolással, „ebéd előtt és éhommal," mint különösen hang- 
súlyozták, Horvátország királyának is elismerték, elfogadták és megválasz- 
tották. Öt nappal később ellenben a kőrösmegyei Dombrón, a tótországi 
— Zágráb-, kőrös-, varasd-megyei, mai horvát — rendek János mellett 
nyilatkoztak, Jánost fogadták el királyukul (január 6). 

Az országnak tehát most két királya volt, épen a mikor legnagyobb szük- 
sége lett volna az egyetértésre. A két király közt a kardnak kellett dönteni. 

Fei^dinánd 1527 július 31-én lépett német sereg élén magyar földre, 
és Köpcsényben Szalaházy Tamás veszprémi püspök, egyik legbuzgóbb 
híve előtt megesküdött, hogy az ország jogait és szokásait fenntarja és hú 
őre lesz az arany-bulla rendeleteinek. A hadi szerencse neki kedvezett. 
Augusztus 20-án már Budán volt Mátyás király kifosztott palotájában, s 
az ország legnagyobb része hozzá szegődött. Perényi Péter koronaőr elvitte 
a szent koronát Székes-Fehérvárra és ott november 3-án megtörtént a koro- 
názás a Boldogasszony templomában, hol Szent István és annyi magyar király 
volt eltemetve. Mielőtt a koi-onát ugyancsak a nyitrai püspök, Podmaniczky 
István Ferdinánd fejére tette : a nádor háromszor kérdé magyarul a templo- 
mot betöltő nemességtől : „Akarjátok-e Ferdinánd csehországi királyt 
királyotokul.?" és háromszor felelt a felkiáltás: „Akarjuk!" Azután a király 
koronás fővel, mint az ősi szokás tartá, kilovagolt a külvárosba, és szabad 
ég alatt, a nép előtt ünnepélyes esküt tőn, hogy az ország jogait, szabad- 
ságait, törvényeit tiszteletben tartja, és a király latin esküjét a veszprémi 
püspök, a ki azt előtte felolvasta, a népnek megmagyarázta. 

Már ekkor János királynak, kit majd mind elhagyának, követei útban 
voltak Konstantinápoly felé. Segélyt kért a szultántól és Szolimán teljesítve 
kérését, a következő évben (1529) 200.000 emberrel segítségére jött. 
A mohácsi vérmezőre — úgy akarta a nagy úr ! — ment eléje János király. 
Szultán és király megölelték, megcsókolták egymást. Azután folytatták 
útjokat. Budát, melyet Nádasdy Tamás védeni akart, de német őrsége 
átadott a töröknek. Szolimán visszaadta védenczének. Azután Bécsig vitte 
győzelmes fegyverét. 



149 




János király. 



150 




Szolimán három evvel később ismét eljött János védelmére és az osztrák 
határszélig hatolt (153 2). Itt azonban a kis Kőszeg kifárasztotta. A város 
kapitánya, Jurisich Miklós, néhány szolgájával és 700 hozzá menekült 
paraszttal 25 napon át (aug. 5 — 31) visszaverte minden támadását, s a szul- 
tánnak elvégre is meg kellett elégedni a meghódolás némi színével. Két 
hadjáratában, a merre járt, barátot, ellenséget oly irtózatosan kipusztított, 

hogy a pártoskodó magyar 
urak eszmélni , tanakodni 
kezdtek, mikép segítsenek 
magukon, miképbiztosítsák, 
védjék meg az országot? 
Mindamellett évek teltek, 
míg a két király egymással, 
nagy titokban, nehogy Szo- 

I. Ferdinánd király névaláirása. i. , ,1- at tt. 

hman megtudja. Nagy -Va- 
radon (1538 február 24) megbékült és a polgárháborúnak vége szakadt., 
Mindketten elismerték egymást királynak. Magyarországon mindegyik meg- 
tartá, a mit bírt, s így Buda Jánosnak, Pozsony Ferdinánd királynak 
maradt. Erdély Jánosnak, Horvát-Tótország Ferdinándnak jutott, de ki 
volt kötve, hogy János halála után, ha van, ha nincs fia, az egész ország 
Ferdinándra szálljon. 

János király azonban nem volt őszinte barátja a békének. Nem kivált, 

mikor több mint 50 éves korában a 
lengyel kii'ály ií]ú leányát, Izabellát 
1539 február 23-án nőül vette és mikor 
Szász-Sebesen halálos ágyán azt a hírt 
kapta, hogy neje Budán (1540 július 7) 
fiút szült. Két héttel ezután bekövetkezett 
halála előtt még inté tanácsosait, hogy 
ne kérjenek fejedelmet az osztrák házból, hanem válaszszák és koronázzák 
meg, ha jónak látják, az ő fiát, János Zsigmondot, és bízzanak Szolimánban. 
A sok tehetséges horvát és dalmata, a Statileok, Brodaricsok, 
Joseficsok, Petrovicsok, Vrancsicsok közt, kik a pozsegamegyei származású 
Szapolyay-ház udvarában rövidebb, hosszabb ideig szerepeltek, egy fejjel 
kimagaslott a horvát, de magát magyarnak valló Utycssenics , vagy anyja 
neve után, Martinuzzi György nagyváradi püspök, kincstartó és most János 




János király névaláirása. 



151 

király rendeléséből a kiskorú, árva János Zsigmond gyámja. Szegény család 
ivadéka; eleinte apród Korvin Jánosnál, majd a Szapolyayaknál, aztán katona; 
még később a kolostor szúk falai közé zárta nagyravágyó és a nagy világra 
termett lelkületét. Pálossá lett és kiképezte magát. Már közel járt ötve- 
nedik évéhez és sajóládi pálos perjel volt, mikor 1528-ban János királyhoz 
csatlakozott, ki neki pénzt, hatalmat, dicsőséget igért, s kit azóta szolgált, 
ki nem fáradó gonddal, nem rettenő bátorsággal, diplomata lángeszének 
minden erejével és furfangjával. 

Fráter György, mint ő magát élte fogytáig nevezte, mit sem akart 
tudni a nagyváradi békéről, még akkor sem, mikor maga Izabella ingadozott 
és Ferdinánd serege Roggendorf vezérlete alatt Buda várát ostromolta, hová 
a királyné fiával, a kisded János Zsigmonddal, Fráter Györgygyei s a többi 
tanácsurakkal bezárkózott. Ellenben a budai polgárok, kik 1530-ban oly 
vitézúl védték városukat Ferdinánd ellen, hogy János király mindannyiát 
országos nemessé tette, titkon összebeszéltek Révay Ferenczczel, ki künn 
volt az ostromló seregben, hogy ezer magyarral bebocsátják a német 
temetőnél, a Boldogasszony temploma mögött, a mai jezsuita-lépcső táján 
(1541 július 13). Azonban e terv, mivel magyarok helyett németek jöttek 
és zavar támadt, meghiúsult. 

1541 augusztus második felében megjelent Szolimán a János király fiának 
védelmére; Roggendorf seregét összetörte (aug. 2i), de Buda várát is, 
aug. 29-én, a mohácsi csata 15-ik évfordulóján, — míg Fráter György és 
kormányzótársai a kis János Zsigmonddal nála, 0-Buda felett, tisztelegtek, 
— a barátság színe alatt beözönlő jancsárai által elfoglalta. ígérte ugyan, 
hogy ha János Zsigmond megnő, visszaadja; addig uralkodjék Erdélyben 
és a Tiszán túl, a Duna-Tisza köze pedig maradjon a török alatt; de, 
hogy mennyit ért ez Ígéret, megmutatta az, hogy a Boldogasszony templo- 
mából a török azonnal mecsetet csinált, és Szolimán két fiával a mai bécsi 
kapun bevonulván, már szept. 2-án ott végzé imádságát. Fráter György 
gyámfiával és Izabellával szomorúan Lippára mehetett. Szegény Verbőczy 
Istvánnak azonban, ki egész életében Magyarország szabadságáért, független- 
ségeért szónokolt, ki abban a hitetlen világban mindvégig hú maradt János 
királyhoz, Budán kellett maradni, mint a török-magyar tartomány főbirájá- 
nak, de nem sokáig ; mert rövid idő múlva, talán inkább a búbánat, mint a 
pestis vagy a török méreg sírba vitte, s a magyar plébánia-, a mai katona- 
templom magyar temetőjében találta meg az örök nyugodalmat (1542). 



152 



j.. 



h^lCcK. 







Izabella királyné névaláírása. 



Az egész ország feljajdult Buda elvesztésén. Németországból nagy 
sereg jött a brandenburgi őrgróf, Joachim vezérlete alatt, de kudarczot 
vallott Pest alatt (1542). A török hatalom egyre terjedt. Szolimán elfog- 
lalta 1543-ban Pécset, Esztergomot (aug. 10), és tíz napi ostrom után 
Székes -Fehérvárt, a magyar királyok koronázó és temetkező városát 
(szept. 4). Most már Fráter György is átlátta, hogy a törökben bízni 

nem lehet, hogy az or- 
_ szagot , Ferdinánddal 
vagy Ferdinánd nél- 
kül, minden áron egye- 
síteni kell, s elvégre 
is arról kellett meg- 
győződnie, hogy csak 
a nagyváradi béke vég- 
rehajtásától várható 
még üdv az országra. 
Sokat kellett küzdenie mindenféle nehézséggel, Izabellával, ellenségeivel 
— pedig volt sok, — míg a kellő idő el nem érkezett. Végre azonban 
erősen megvetette lábát Erdélyben; kivitte, a mit akart és átadhatta 
Ferdinándnak az országot. Izabella, kis fiával, távozott (1551 aug. 11). 
Mikor a Meszes aljába, Erdély határára ért, megállott, még egyszer vissza- 
nézett a szép országra és egy hársfába 
három betűt vésett: „S. F. T." „Sic fata 
tulere." „A sors így akarta." 

Mikor Szolimán a történtekről érte- 
/ 1/ ^.:^^^^»^'^^^ ^^^ sült, hadat küldött Erdély és a tiszai részek 
/ ' y^*^^^«f sllsii- Fráter György — most már Ferdi- 

y ^g!^ nánd kegyelméből esztergomi érsek és 

Fráter György névaláírása. cardinalis — ravaszkodással törekedett 

megzsibbasztani a török erejét, azt akarván elhitetni, nem minden siker 
nélkül, a török vezérrel, hogy nem ő, hanem Izabella emberei pártoltak 
el Ferdinándhoz, ő híve a szultánnak, és majd elbánik ő maga is a néme- 
tekkel. De a törökkel való nyájaskodása gyanút ébresztett Castaldóban, 
Ferdinánd spanyol vezérében, árulónak tartá, s a bibornokot olasz és 
spanyol tisztek saját várában, Alvinczen, orozva meggyilkolták (1551 
decz. 17). 



^^ 



153 





154 

Fráter György halála után nyíltan kitört a háború Ferdinánd és a porta 
közt. Ahmed és Mehmet pasák bevették Temesvárt (1552 július 30), 
melyet Losonczy István egy hónapnál tovább vitézül védett, de az idegen 
őrség és polgárság által kényszerítve, végre egyezség mellett feladott. 
A török azonban megszegte a kapitulácziót és Losonczy társaival, miután 
előbb még boszút állott a hitszegőkön, künn a mezőn veszett el. 

A budai pasa, Ali, ez alatt Hontban, Nógrádban hódított majdnem 
ellenállás nélkül. Csak a kis Drégelyben szállott vele szembe a primás tiszt- 
tartója, Szoiidy György. A felszólításra : adja meg magát, azt felelte, hogy 

//C/ ő ott hal meg a 

*-*'»*^l«..i *^v-^* .'-^'^S-v'Jt' f^^'&* várban. Azután 
/y' /y ' ^^ a mi értékes 

.-.,.. . 1^- ^ vagyona volt, 

Szondy György névaláírása. ^-^ 

felégette, pari- 
páit leszúrta és kisded csapatja élén fogadta a törököket. Még sebesülten 
is, féltérdre rogyva, harczolt. Egy golyó végre leteríté. Fejét levágták és 
leguríták a hegyről a völgybe. Holttestét azonban Ali, ki becsülte a vitéz- 
séget, eltemettette, és fejfáúl kopját tűzött sírhantjára (július 9). 

A két diadalmas török had Eger alatt találkozott (szept. n). Benn a 

várban alig két ezer ember — őrség, vármegyei, úri hadak, nemesek, pórok 

— felett Mecskey Istvánnal Ruszkai Dodó István parancsolt. A tüzérséget 

y^ /J Bornemisza Gergely 

^^ ^^ -^^^^/SA*^^'*^ deák, a pécsi kovács, 

^ \ ZJ^ r^y^^^^ &^^~~^ igazgatta. Leleményes 

^fy <^ ^"^ / / ^^^^' tüzelése roppant 

/ • / kárt okozott az ostrom- 

Dobó Istvári névaláírása. . / lóknak. Mikor pedig a 

vad török vitézség általános rohamokban háromszor felhágott a törésekre, 
a várfalakra : kétségbeesett küzdelemben, ember ember ellen, paraszt, nemes, 
katona, még nők is — az egri nők ! — háromszor verték vissza dühös 
támadását. Október 18-ikán végre elvonultak a pasák. Eger meg volt 
mentve. A sebesültekről és ügyefogyottakról a törvényhozás gondoskodott 
s-^ 1553- ^vi XXV. törvényczikkben. Dobót erdélyi vajdává nevezte ki 
Ferdinánd. De az ő vitézsége sem tudta ez országot és kapcsolt részeit a 
magyar királynak megtartani. Izabella fiával visszatért (1556) és Szolimán 
nem engedte elbukni János Zsigmondot, a ki az „ő szolgájának fia volt". 



155 




MORELU QFJ. 






XVI. és XVII. századbeli magyar fegyverek. 



20* 



156 

Mikor I. Ferdinánd 1564 július 25-én meghalt, és legidősebb fia, 
Miksa, ki az osztrák örökös tartományoknak csak egy harmadát, a mai 
Alsó- és Felső-Ausztriát s a cseh korona tartományait kapta, de Magyar- 
ország királyának már atyja életében elismertetett, Erdélyt szorongatni 
kezdte : a 7 1 éves szultán még egyszer fölkerekedett, hogy János Zsigmond- 
nak, ki Zimonyba eléje ment (1566 június 24), „fejére tegye" — legalább 
így monda — „a magyar koronát". Pertef pasa Gyulát fogta ostrom 
alá, és vitéz védelem után szept. i-én kapituláczióval megvette. Maga 
a szultán derékhadával — 90.000 emberrel, 300 ágyúval — Szigetvár 
ostromára ment. A várban Zrínyi Miklós volt a parancsnok, előbb (1542 — 
1556.) horvát bán, most tárnokmester és dunántúH főkapitány, ki családjá- 
nak otthonát a horvát hegyes vidékről és Szlavóniából Somogyba, Zalába, 
a Muraközbe, Csáktornyára tette át. Negyvennyolcz éves, lutheránus vallású, 
zordon, erőszakos, de hős férfiú volt, ki a mikor a háború hírére Sziget- 
várba vette magát, az őrséggel együtt megesküdött, hogy azt mind halálig 
védni fogja. Körülbelül 2500 embere volt: bennlakó nemesek, polgárok, 
lovas és gyalog katonák, mind magyar és horvát. Kapitányai, vajdái közt 
az Alapy, Szecsődy, Bosnyák, Botos, Batha, Deák, Győry, Bika, Dandó, 
Radován, Farkasich, Papratovics, Patacsics, Novákovics neveket találjuk. 
Augusztus 7-ikén kezdődött a mocsarak közt fekvő város és vár ostroma. 
Huszonkilencz napon keresztül egyre dolgozott az ágyú, puska, akna, az 
akkori várvívásnak minden ismert, alkalmazható eszköze. Tizennégy roha- 
mot vert vissza Zrínyi Miklós. De a sok győzelem mellett is kifáradt, fogyott 
az őrség. „Hú társ elhullt hú társ mellett", és aug. ig-ikén el kellett 
hagyni a várost, szept. 5-ikén pedig dühös, kétségbeesett harcz, fényes 
diadal után a külső várat is, mert kiütött a túz, és nem lehetett többé 
elfojtani. Az őrség, még valami 600 ember, a kisded belső várba szorult, 
melyben csak néhány épület volt: Zrínyi lakóháza, a fegyvertár, a mely- 
ben még golyót és puskaport őriztek. Köröskörül, egészen a falak aljáig, 
mint tajtékzó tenger, hullámzott a dühös töi-ökség. Benn már alig volt 
élelem, alig volt víz. Nők, gyermekek kezdenek éhen, szomjan veszni. De 
a megadásra még sem gondolt senki. Szept. 7-ikén reggel kigyúladt Zrínyi 
lakóháza és a túz gyorsan harapódzott tova. Künn megriadtak, megszólaltak 
mindenfelől a harczi jelek; a törökök rohamra sorakoztak. Benn Zrínyi 
Miklós levetette a pánczélt, sisakot. Díszruhába öltözött. Könnyú selyem 
dolmányt, mentét vett magára, melybe loo aranyat varratott: ne bánja 



157 



meg, ki holttestét majd kirabolja ! Azt a kalpagot tette fejére, melyet lako- 
dalmán viselt. Könnyű kardot választott a sok közül, melyet egykor atyja 
használt, azután magához vette a vár kulcsait, hogy élve kezéből ki ne 
bocsássa és lement az udvarra, kivont karddal, teljes fegyverzetben, készen 
álló bajtársai közé. „Testvérek! vitézek!" monda harsány hangon, hogy 
mindegyik megérthette, „itt a várban többé nem maradhatunk. Kevesen 
vagynnk ! Nincs mit ennünk, nincs mit innunk ! Megégünk. Eddig nem volt 



»v«- 







4^ 



V 











,-yw. 



köztünk gyáva, áruló! Most ez 
utolsó órában se legyen ! Menjünk 
ki, haljunk meg vitéz módra az 
ellenség között. Én előre me- 
gyek, kövessetek ! " — „Jézus!" 
„Jézus!" „Jézus!" hangzott fel 
háromszor a magyar csatakiáltás. 
Előlépett Juranics Lőrincz és 
átvette a főkapitányi zászlót. A 
kapu kinyílt. Egy ág)m, kartácsra 
töltve, eldördült, és a füstben 
kirohant előre Juranics, utána 
Zrinyi, baljában kis pajzs, jobbjá- 
ban kivont kard, utána az őrség, a hemzsegő jancsárok közé. Mindenfelől 
ellenség, golyó fogadta őket. Zrínyit mellben, jobb halántékon golyó érte. 
Összerogyott. Harczias, diadalmas „Allah" kiáltás hirdeté elestét. Mögötte, 
„a mely helyen álltak", egymásra hulltak vitézei. A ki megmaradt, vissza- 
szorult a várba, hová a nyílt kapun utánuk rohant a török, s ott is folyt 
a dühös tusa, ember ember ellen, míg az egész várőrség, egy-két embert 
kivéve, mind elesett. Ekkor estek el még künn, vagy már benn a várban, a 
kapitányok, kik még annyi ostrom után életben voltak : Papratovics, Patacsics, 




Zrinyi Miklós végrendeletének végső sorai. 



158 

és az ifjak közül, kiket Zrinyi udvarában harczra nevelt s a kik most tőle halni 
megtanultak: Bajoni János, Istvánflfy Pál és Csálcy György, a „keresztszeghi" 
Csáky-család ivadéka. A vár tele volt magyar, török holttestekkel úgy, hogy 
máskép, mint azokon, járni sem lehetett, s a vér úgy folyt, „hogy szinte 
meríteni lehetett". Ekkor — a vár már egészen török kézen volt — a túz 
elérte és felrobbantotta a várbeli puskaport. A régi épületek megi-endűltek, 
fenekestül felfordultak, és romjaik alá temettek még vagy háromezer törököt. 
Szolimán már nem látta a véres diadalt. Dühöngve a kemény ellenálláson, 
két nappal előbb meghalt (szept. 5). Serege ezt a győzedelmet, mely 20.000 
embernél többe került, megelégiette és visszasietett hazájába. 

Törökvilág ; reformatio. 

Szigetvár elfoglalásával a török befejezte nagy hódításait, melyek a 
magyar szent korona mai területének mintegy két ötödét birtokába adták. 
Temesvártól keletre kezdődött a határvonal, és ment nagyjában Gyulától, 
Szolnoktól éjszakra Hatvanon át Fülekig, onnét dél-nyugatnak a Dunáig, 
Esztergomig; s azután Esztergomtól nyugatra, meg le dél felé. Fejérváron túl, 
a Balaton mentében, Kanizsától, Kapronczától, Kőröstől, Sziszektől keletre 
az Adriai tengerig úgy, hogy Likká már egészen a török birtokába esett. Az 
egész birtok két pasalikra : a budaira és temesvárira és 15 szandsákra oszlott. 

Birtokain a török teljesen megszűntette a régi Magyarországot nem- 
csak politikailag, de társadalmilag is. Területén nem tűrt más földesurat, 
mint magát. „Kivonultak a püspökségek, káptalanok, apátságok és a világi 
földesurak", s így kerültek a Zayak és Dessewffyek a mai Szlavóniából, 
a sokféle Horváthok Horvátországból a felső vármegyékbe, a Kárpátok 
aljába s az osztrák határszélre. „Csak a szegény jobbágyok s oly nemesek 
maradtak meg, kik maguk fogták az eke szarvát. A fegyverviselő nép kiköl- 
tözködött legnagyobb részben, s csak a szántóvető és pásztor maradt a 
török alattvalójának." Mert annak, mi a Balkán félszigeten, mi Boszniában 
úgy szólván tömegesen történt, hogy a lakosság fölvette a mohamedán hitet, 
mely egyenjogúvá teve a legyőzöttet hódítójával, a magyarok közt csak 
ritka példája akadt. Alig akadt itt-ott t^y elzüllött ember, ki „pribék" -ké, 
hitének, véreinek árulójává lón, kire aztán gyűlölettel és megvetéssel néztek 
régi hitfelei, és ha elfogták, — a török is úgy tett szökevényeivel, — elevenen 
karóba húzták. De még politikai tekintetben sem szakadt el teljesen anya- 



159 




Zrínyi Miklós, 



160 

országától a magyar „rajah", kivált a határokon. Némely elfoglalt megye 
mással egyesülve, mint Csongrád Borsoddal, Somogy Zalával, legalább 
a nevét fenntai'tá. Másutt a vármegye, — bár egy talpalatnyi földje sem volt 
már szabad a töröktől, mint pl. Pestnek, — még élt és folytatta működését, 
magyar földre menekült nemesei magyar földön gyűléseket tartottak, paran- 
csoltak, rendelkeztek; és a jobbágyok, nem véve igénybe a török védelmét 
a magyar földesúr ellen, engedelmeskedtek, fizettek, áldoztak szegény- 
ségökhöz képest a haza, a nemzet szükségleteire. 

A föld, melyet a török végleg birtokába vett, már a korábbi háborük 
által nagyban ki volt pusztítva. Fonák gazdálkodása és zsarolása még jobban 
előmozdítá a pusztulást. A török rendszerint nem falun, hanem csak a 
várakban, városokban lakott. A községek adója egyes tisztségeknek, 
hűbéreseknek — spahiknak — volt utalványozva. Mindegyik, kivált a ki 
csak ideiglenesen bírta, igyekezett rajtok annyit venni meg, a mennyit 
csak lehetett. Az adót nem egyesekre, hanem a községekre rótták ki, s a 
község egyetemlegesen volt felelős minden tagjának mulasztásáért. Ha nem 
fizetett, ha késedelmeskedett, tűzzel-vassal fenyegették, fegyveres végrehaj- 
tással vették meg rajta a hátralék-tartozást úgy, hogy igen gyakran a 
parasztság, fizetni nem tudván, félelemből ott hagyta gunyhóit, megszökött, 
és a meg nem hódolt magyar földre, vagy más falukba, városokba menekült, 
„így pusztult el az Alföldnek majdnem legtöbb faluja, s e pusztulás, hanyatlás 
mindinkább növekedett, minél tovább tartott a törökség uralkodása." Maga 
Buda is ez uralom alatt ronda, düledező török várossá lőn, melyet az ural- 
• kodó fajon kivűl még csak ráczság és elég nagy számú , elég jómódú 
zsidóság lakott. 

Körülbelül egyenlő kiterjedésű volt a török birtokkal az a rész, mely 
török protectoratus alatt János király fiának maradt. Magva Erdély volt. 
Magyarországból hozzá tartozott : Krassó-Szörény, Zaránd, Aradnak keleti 
része, Bihar, Kraszna, Közép-Szolnok, Máramaros és a felső tiszamelléki, 
tiszáninneni megyékből időnként hol több, hol kevesebb. 

Erdély alkotmánya a három nemzet unióján alapúit, mely véglegesen 
megállapodott, szilárd — 1848-ig fennmaradt — formáját épen a mohácsi 
ütközetet követő zavaros időszakban nyerte. A polgárias szászok, a félig- 
meddig demokrata székelység s a főurak és a megyék nemessége szövet- 
keztek kölcsönös védelemre. A jobbágyság, már ekkor is jobbára oláh, 
kivűl állott a szövetségen és annak jótéteményein. 




Báthory István arczképe és névaláírása. 



M. 21 



162 

A régi erdélyi alkotmánynak második sarkpontja : a négy bevett vallás 
rendszere is e korban született meg. A szászok már a mohácsi ütközet előtt 
megkezdték a reformatiót Luther tanítása értelmében. Meg is honosították 
azt már János kii^ály életében és hívek maradtak hozzá napjainkig. A me- 
gyékben és székely székekben s a magyarországi részeken eleve szintén 
Luther tana terjedt el. Majd a helvét hitvallás, Zv\ángli és Calvin tana 
lett uralkodóvá. János király buzgó katholikus volt, Fráter György még 
buzgóbb; de nem volt módjukban az új eszmék terjedésének gátat vetni. 
Szabadon fejlődtek azok és természetüknél fogva mind tovább mentek. 
János Zsigmond udvarába behatottak Socinusék tanai, melyek már Kinsztus 
istenségét, a Szentháromság dogmáját is tagadták. Dávid Ferencz, meg- 
magyarosodott szász, volt e tan fő hirdetője. Pályája hú tükre az akkori 
forrongó vallásos életnek : katholikusból lutheránus , lutheránusból Calvin 
híve, majd Socinus tanítványa, mint ilyen Erdély nagy részét János Zsig- 
monddal az unitárius vallásra térítette, de maga még azon is túl ment, és 
saját hitfelei által vádolva, börtönben végezte életét. A hivatalos unitarismus 
helyet foglalt a többi vallások közt, de egyes hajtásai, mint a zsidózók, kik 
egész a kereszténység külső megtagadásáig mentek, még kihívták időnként 
az állam repressiv intézkedéseit. A magj^arországi részeken azonban c tan 
mélyebb gyökeret nem verhetett. Hajótörést szenvedett a i'eformátus ortho- 
doxián, melynek feje, lelke akkor Debreczenben a „zordon izlésú író és 
hatalmaskodó pártfő" Melitts ('Juhász) Péter volt. E részeken ő mentette 
meg a calvinismust, a „magyar vallást". 

Legkevesebb tekintet volt az erdélyi részek c vallási mozgalmaiban 
a régi hitre, a katholicismusra. Elméletileg egyenjogú volt a többi vallá- 
sokkal ; de gyakorlatban lefoglalták egyházi vagyonát, kiűzték püspökeit és 
káptalanait — az erdélyit, a nagyváradit — az országból. Híveinek száma 
csekély is volt. Csak a székelység keleti része és néhány úri ember, mint 
a biharvármegyei Toldiak, a híi'es Toldi Miklósnak, a magyar Herkulesnek 
vérei, és a két Somlyai Báthory : Kristóf és István maradtak hozzá hívek. 
Azonban János Zsigmond kora halála után (1571 márczius 13) ép ez a 
Báthory István lett erdélyi fejedelemmé s erős karja nem hagyta teljesen 
elbukni hanyatló vallását. Férfi-kora delén — 38 éves volt, — ■ méltó ivadéka 
hírneves családjának, melynek legjobb tulajdonságai megvoltak benne, az 
önálló Erdély legkiválóbb fejedelmei közé tartozott. Négy év múlva (1575) 
a lengyel „respublica" hívta meg trónjára, s ott is egyik legkimagaslóbb 



163 



alakjává lőn a lengyel nemzet fénykorának. Az erdélyi fejedelemséget ekkor 
bátyjára, Kristófra, majd annak kiskorú fiára, Zsigmondra hagyta (1571); 
de azért éber szemmel őrködött régi hazája jólléte felett. Régi hazája sem 
feledte el. Győzelmes harczaiban az oroszok, a „rettenetes" Iván czár ellen 
Livoniában, a Duna mentében, számos magyar vitéz küzdött, és köztük 

máig is élő családok — a 
Wesselényiek , Bánffyak, 
Péchyek, Károlyiak, Lázá- 
rok, Sibrikek — neveit 
találjuk. 

Magyarországgal 
magyar királylyal szemben 
Erdély még mindig némi 
függést tartott. Még János 
Zsigmond, a „választott 
í irály" sem szakított telje- 
sen, s a Báthoryak -1593-ig 
csak Erdély vajdáinak írták 
magukat. Lényegesebb, 
igazibb, mert valódi erőn 
alapúit, volt a töröktől való 
fuooés, ki elöl mindio; áron- 
dosan titkolták, ha Magyar- 
országhoz közeledtek. Es 
a portával szemben folyt 
még a legnagyobb fejedel- 




XVII. századbeli magyar harczi öltözet és fegyverek. 



21* 



164 

mek alatt is, a körülményekhez képest kisebb-nagyobb szerencsével az, 
a mit egy szemes vizsgáló már a század derekán ekképen jellemzett : „Hall- 
gatunk, hízelgünk, ajándékokat küldözünk, szolgálunk, engedelmeskedünk, 
nyomorúltan, pironkodva, de • — tévé hozzá — nem haszon nélkül". 

Az ország három része közül a legkisebb a magyar királyság volt, mely 
Nagy-Bányától, Debreczentől, kivált a Dunán túl és Horvát-Tótországban 
keskeny szalagként, Segniáig terjedt. Itt is a reformatio foglalkoztatta a 
szellemeket, és, kivévén a Dráván túli részeket, gyors és általános elter- 
jedésre talált. Püspökök tértek ki és házasodtak meg, mint Podmaniczky 
István, a ki Jánost és Ferdinándot megkoronázta. Sőt Ferdinándnak majd- 
nem valamennyi híve a reformatióhoz szított, s az ország legelőbbkelő 
családjai a hitújításhoz csatlakoztak. Luther tanát itt is a Calviné követte 
és váltotta fel, kivált a magyarságnál, a tiszai és dunántúli részeken. 
Azonban a városokban, a felvidéken, a Dunántúl ama részében, mely a 
Nádasdyak hatása alatt állott, megmaradt az ágostai hitvallás. A katho- 
likus vallásnak már alig volt híve. Ügy látszott, romlása szélén áll, bár 
a királyi hatalom, az állam, nem úgy mint Erdélyben, fenntartá, hierar- 
chiáját bukni nem engedé, és Oláh Miklós esztergomi érsek, a humanista 
író és a Hunyadi-ház rokona, szellemének egész erejével megkisérlé javítani 
hanyatló helyzetén. hívta először az országba a Jézus-társaságot, mely 
térítésre s a reformatio rohamos terjedésének meggátlására alakúit és kebelébe 
tudta gyújteni egész seregét a nagy eszű, lelkes, önfeláldozó férfiaknak, kik 
ma tanítottak, míveltek mindenféle tudományt, holnap letették a könyvet 
és elmentek keletre, nyugotra fáradni, szenvedni, meghalni — ha kellett — 
a katholikus vallás érdekében. Nagy-Szombatban nyertek házat (1561). 
De mikor az hat év múlva a várossal együtt leégett s nem volt már 
többé, a ki felépítse : a jezsuiták kezűkbe vették a vándorbotot s elhagyták 
az országot, a melyben ekkor még ők sem tudtak boldogulni. 

A régi Magyarország tehát, mely szegény Verbőczy István örömére 
még a mohácsi csata előtt meghozta a „Lutherani comburantur"-féle 
törvényczikket, nem volt többé. De nagyon megváltozott ama politikai 
helyzet is, a melyben Verbőczy látta, szerette látni az országot. Ferdinánd 
és utódjai nem voltak oly magyar királyok, mint Albert, V. László vagy 
a Jagellók, kiknek fő birodalma épen Magyarország volt. Alig volt az már 
ország, csak egy kis darab föld, — „foszlány", mint akkor mondták — - 
melyet egyre keskenyebbre mostak a török hódítás hullámai; úgy szólva 



165 



TISPERPETVI STRTGONIENtPRIMATISS 



csak vár, vagy meg inkább váreleje (glacis), mely az ádáz ellenséget az 
örökös tartományoktól, Német- és Csehországtól távol tartotta, melyet a 
hazafiak vérük hullásával védelmeztek, de hogy megmaradjon, a szomszé- 
doknak is érdekében állott. Adtak tehát — annyit, a mennyit — pénzt, 
katonát a magyar várak védelmére. De a katona idegen volt, idegen tisztek 
és a császári fő hadi 
tanács alatt állott, mely 
az egységes védelem 
szempontjából a magyar 
katonaságra is kiter- 
jeszté hatalmát. A csá- 
szári kamara is, mely a 
pénzt adta, sok minden- 
félébe bele avatkozott. 
Még a legsarkalatosabb 
jogok is szüneteltek. 
A szabad királyválasztás 
joga minden trónválto- 
zásnál kérdésessé lön; 
de megvédték. A ná- 
dori méltóság azonban 
a „sánta" Báthory halála 
óta (1530) huszonnégy 
évig betöltetlen maradt, 
s utódjának, NádasdyTa- 
másnak (1554 — 1562) 
halála után ismét 44 
évig kinevezett királyi 
helytartók — egyházi 

férfiak — kormányoztak a nemzet által választott nádorok helyett, köztük 
Draskovich György kalocsai biboros érsek (1585 — 1587), Fráter György 
unokaöcscse és magyar író, ki a magyar egyházat a tridenti zsinaton 
képviselte, s a kinek tanácsára Miksa király utódja, Riido// [iP)"]6 — 1608) 
a jezsuitákat ismét visszahívta az országba (1586). 

Ez alkotmányos sérelmeknél még nagyobb baj volt Magyarországra 
nézve a törökök folytonos rablása, a török hatalom folytonos, bár kisebb 




'^^IIAX'T WAS SIJyiYOMypi ViaVQNAH Jg 



Oláh Miklós. 



166 

mérvű terjedése. Az ország nem hódolt meg a szultánnak, mint Erdély. 
De azért már Ferdinánd kénytelen volt 1562-ben nyolcz évi fegyverszünetet 
kötni s ezért évenként 30.000 arany adót fizetni. Miksa Szolimán halála 
után megújítá e „békét", most már 30.OOO arany évi „tiszteletdíj" mellett, 
s ez újra meg újra ismétlődött, de az országnak nyugalmat nem szerzett. 
A török még e béke alatt is folytonosan be-betört s foglalt, rabolt az 
országban. E betörések ellen alakúit a tengertől kezdve a Dráváig német 
— belső-ausztriai — vezérlet alatt a horvát-tótországi végvidék, melynek 
némely várait, mint láttuk, már 11. Lajos adta volt át Ferdinándnak, s mely 
ez időben nyerte rendesebb szervezetét. Két részre oszlott. A horvát végek, 
mint Ottocsácz, Ogulin, Szluin és mások a károlyvárosi generalátust 
képezték , melynek középpontját , Károlyvárost , — akkori magyarsággal 
„Karlóczát" — 1579-ben alapítá Miksa király öcscse, Károly főherczeg, 
Belső-Ausztria fejedelme. A Száva-Dráva közti vidéken Körös, Kaproncza, 
Ivanics és más helyek képezték a tótországi — „windische" — határvidéket. 
Őrségének legnagyobb része a török elől menekülő ráczokból, „haramiák" - 
ból, állott. Azon kivúl volt még a polgári Horvát -Tótország, mely a 
bán kormányzása alatt a Dráván túl még a magyar korona birtokát, 
Magyarországot képviselte. Tótország nyugati részeiből: Zágráb és Körös 
megyék megfogyott és egyesült maradványából, Varasdból és a régi 
Horvátország egy-két töredékéből állott, és lassanként „Horvátország" neve 
alatt egy kis közös egészszé olvadt. A Dráván innen, a magyar végekben 
is képződött olyan „haramia "-féle, de szervezetlen népség: a hajdúság. 
A folytonos háborúban otthonukból kivert, kifosztott, menekült hazátlan 
harczias elemek, melyek jobban szerették az általános küzdelemben a 
kalapács, mint az üllő szerepét, összeverődtek, csapatokat képeztek, dúlták, 
pusztították a török földet, de a magyar földön is garázdálkodtak. Jó 
katonák voltak a harczban, de valódi csapásai békében a vidéknek, melyen 
tanyáztak, és nagy okai a szegény parasztság nyomorának az amúgy is 
törökök járta végvidékeken. 

E békének csúfolt folytonos háborúskodásban, a XVI. század utolsó 
két tízedében a Dráván túli részeket Erdödy Tamás bán védte (1583 — 
1595), ki családjának a varasdi örökös főispánságot szerezte meg (1601). 
Dunán túl Zrinyi György, a szigetvári liős fia, Batthyány Boldizsár, a 
most élő valamennyi Batthyány őse és Zrinyi Miklós veje , Nádasdy 
Ferencz, a híres, erős „fekete bég", Tamás nádor fia, verekedtek, többnyire 



167 




7S'a£,JÍ(mtJ'n^ef'^'Pymc^.partiumR<:^mHun^ariíZ-Dno,jrad/Qn^n ComÍifj./^unrt l^fíriT :£-^ií tf/#»WíV 



Báthory Zsigmond. 



108 

diadalmasan, hol leverve a becsapó törökséget, hol berontva török földre, 
boszút állandók a pusztításokért. A Duna mentében pedig méltó társuk 
volt báró Pálffy Miklós, híres családjának voltaképi megalapítója, ki hadi 
érdemeiért a pozsonyi örökös grófságot kapta. 

A félbéke, félháború állapotát végre a török szakította meg (1593). 
Kitört a nyilt háború. Pálffy Miklós visszafoglalta Füleket. Rudolf király 
öcscse. Mátyás főherczeg, hiában ostromolta Esztergomot (1594 május 
4 — 28). E vívásban, mikor a Vízivárosra intéztek rohamot, sebesült meg és 
halt meg néhány nappal később sebeiben (május 26), Dobokay jezsuita karjai 
közt, gyarmathi Balassa Bálint, egy nagynevú főúri család sarjadéka. 
A török golyó, mely általjárta, nagy veszteséget okozott irodalmunknak. 
A reformatio, hogy jobban terjedhessen, segítségül vette a magyar nyelvet. 
Fordították a szentírást, tanítottak, vitatkoztak jobbára magyarul és csi- 
szolták a nyelvet. Míg a XVI. század előtt még csak gyéren használták 
a magyar nyelvet írásra : most már egész magyar irodalom keletkezett, mely 
a tudás minden ágát felölelte és a lantot is kezébe vette. Tinódy Sebestyén 
a század derekán megénekelte némely epizódját amaz élet-halál harcznak, 
melyet akkor a nemzet a török, de részben saját maga ellen is vívott, törté- 
neti hűséggel, hazafi lélekkel, de költői telietség nélkül. Nem volt, vagy 
kevés volt a költői tehetség Tinódy utánzóiban is, s a legelső magyar íi'ó, 
kire a költő név igazán és teljesen ráillett, Balassa Bálint volt, a magyar 
lyrai költészet megalapítója, és soká, igen soká egyetlen méltó képviselője. 

Az esztergomi kudarcz után a török sereg előre nyomult és bevette 
Győrt, Bécsnek elővédét, melyet német kapitánya, Hardeck, alig védelme- 
zett és feladott (1594 szept. 29). Két évvel később elveszett Eger (1596 
okt. 13), melyet idegen őrsége, a magyar kapitány ellenzése daczára, 
szintén átadott a töröknek. Győrt ugyan huszáros , merész támadással 
visszavették nem sokára Pálffy Miklós magyar és Schwarzenberg Adolf 
német, vallon csapatai (1598 márcz. 28); de Kanizsa, a dunántúli részek 
egyik védő bástyája, elbukott (1600 okt. 21); feladta 44 napi védelem 
után stájer kapitánya, Paradeyser, a ki ezért fejével bűnhődött. 

A változó harczban 1595 óta Erdély a magyar király mellett állott. 
Báthory Zsigmondot a jezsuiták megnyerték a keresztény érdekközösség 
eszméjének. Még Báthory István hívta be őket Erdélybe (1579). Halála 
után a protestáns befolyás kiűzte ugyan a pátereket (1588) ; de megint 
csak visszakerültek a katholikus fejedelem udvarába. Az ifjú, 2 2 éves, ideges 



169 

és szeszélyes Zsigmond, kiben az olasz műveltség mellett a kis olasz prin- 
cipéknek nem egy vonása is megvolt, vérbe fojtá az ellenzéket, mely a 
töröktől nem akart elszakadni. Ingatag természete azonban nem tudott 
egy czélnál megmaradni. Majd akarta, majd nem akarta, majd átengedte 
Rudolfnak, majd megint vissza akarta venni tőle az erdélyi fejedelemséget, 
és minden lépésével kimondhatatlan bajba és zavarba sodorta hazáját. 




'ii.Vf^Ca.riiniihJnJkd ,.. ^i Z-DnCairdimIfii'íit-' 
Q-JDaOudinali mdinrUaupyéiiS F,SiSÍfmuniií,Mtm /íj)nen 



Q Der Cmdínals Schieeríf, 



iCT>sCanlin>JsBi/mn 
Daúon^iféfffe, ~ 



Báthory Endre. 

A. A bibcírnok nagy zászlója. />. A bibornolc pecsétje. C. A bibornok másik nagy zászlója. D. A bibornok 

paripája. £. Bíbornoki kalap, i^ Báthory Zsigmond zá.szlója. O. A bibornok kardja. //. Erdély kulcsai. 

/. Kornis Gáspár zászlója. A". A bibornok buzogánya. 

így történt, hogy mikor már Erdélyt Rudolf királynak átengedte, azután 
ismét visszatért (1599 márcz. 17): a fejedelemséget unokatestvérére, a 
Lengyelországban, Báthory István király szeme előtt nevelkedett 33 éves 
Báthory Endre ermelandi bibornok-püspökre ruházta. De ez ellen föltámadt 
Havas-alföld vajdája, a „vitéz" Mihály, a románoknak c legnagyobb nevű 
hőse, ki eddig Báthory Zsigmondnak szövetségese volt a töltök ellen. A szé- 
kelyek, János Zsigmond kora óta ellenségei minden erdélyi fejedelemnek, kik 
őket rendes adózásra törekedtek szorítani, hozzá csatlakoztak. Endre bibornok 

M. 22 



170 

Szent-Erzsébet és Schellenberg közt, Nagy-Szeben mellett csatát vesztett 
(1599 okt. 28) és Moldva felé futott, de Csíkban a határon, a Naszkalát 
hegyen a székelyek fölismerték, megrohanták és egy Ördög Tamás nevú 
székely baltával agyonütötte. Mihály vajda, Zsigmond és Rudolf küzdöttek 
most Erdély birtokáért. Mihályt, bár szövetségese volt, mikor veszedelmessé 
válhatott volna, láb alól eltette Básta György, a császár és király hadvezére 
(1601 aug. 19). Zsigmond kibékült Rudolffal, véglegesen Csehországba 
vonult (1602 júl. 26) s ott, távol a hazától, fejezte be hét év múlva (1609) 
zaklató és zaklatott élete pályáját. l602-ben egészen Rudolf birtokában volt 
az ország, de a császári katonaság és Básta György zsarolásai meggyúlöl- 
tették uralmát az erdélyiekkel. 

Ehhez járult a támadás, melyet Rudolf ez idétt a reformatio ellen 
intézett. Mint a szabad királyi városokban földesúr és egyházi patrónus 
elrendelte, hogy a kassai Szent-Erzsébet egyházat, középkori építészetünk 
e remekét, melyet a protestánsok már 50 év óta bírtak, a székhelyéből 
kiszorult egri káptalannak adják át, és mikor a város ezt tenni vonakodott, 
katonai erő foganatosítá a királyi parancsot (1604 január 6). A protes- 
tánsok, a rendek többsége, feljajdultak és tiltakoztak a pozsonyi ország- 
gyűlésen vallásuk minden háborgatása ellen ; de válaszúi Rudolf az 
országgyűlés felterjesztett 21 czikkelyéhez a 2 2-iket csatolta, melyben a 
tiltakozókat, „kik sem magukat, sem hogy miféle hiten legyenek, meg 
nem nevezték", megpíi'ongatta, és megújította mind azokat a törvényeket, 
melyek a katholikus hit oltalmára s a protestantismus elnyomására hozattalc 
(1604 május 1). 

A protestánsok már az országgyűlésen emlegették, hogy ha a béke 
megbomlik, nem ők lesznek annak okai. Őszre kitört a fölkelés. Vezérévé 
Bocskay István lön, Báthory Zsigmondnak anyai részről nagybátyja, ki 
eddig, nem válogatva az eszközöket, mindig öcscse politikáját támogatta, 
Rudolfnak híve volt; de most, mint protestáns, mint a tényekkel számoló 
politikus, ki úgy vélte, hogy Rudolf Erdélyt meg nem tarthatja, vagy 
ha megtartja is, nem boldogítja: az ellenzékhez csatlakozott. A császári, 
királyi zászlók alatt szolgáló hajdú sereg hozzá csatlakozott és német baj- 
társai ellen fordult. Nov. 1 2-én Kassa már Bocskay kezében volt, kit Erdély 
és nem sokára (1605 febr. 2l) a szerencsi gyűlésen (1605 ápril 20) Magyar- 
ország is, fejedelmévé kiálta ki. Hadai, melyeknek csatadala a Luther-féle : 
„Erős várunk nekünk az Isten!" kezdetű ének volt, még a Dunán is 



171 



átkeltek és Stiriába, le a Dráváig száguldoztak. A török is támogatta, 
és mint János Zsigmondot, Magyarország királyává nevezte ki. De, mikor 
a nagyvezér vele a Rákoson találkozott (1605 nov. 10) és fejére koronát 
tett, Bocskay azt 
rögtön levette, „mert 
— mint monda — 
Magyarország törvé- 
nyei szerint tilalmas 
másnak koronát .vi- 
selni, míg él a törvé- 
nyesen megkoroná- 
zott magyar király!" 
Ily szellem mel- 
lett nem volt lehetet- 
len a béke, melynek 
művét a beteges lelkű 
Rudolf helyett Má- 
tyás főherczeg vette 
kezébe. Bocskay kö- 
vete lUésházy István 
volt, kit a kir. ka- 
mara a múlt évek- 
ben sokat üldözött, 
jogtalan ítélettel jó- 
szágaitól megfosztott 
és az országból mene- 
külni kényszerített. 
Mellette még máig is 
élő családok tagjait : 
Vizkelety Tamást és 
Apponyi Pált találjuk 
a követségben. A békét meg is kötötték Bécsben (1606 június 23) és azt 
Rudolf király is helybenhagyta (1606 aug. 6). Bocskay elnyerte Erdélyt 
és a régibb részeken kivúl még Szatmárt, Bereget és Ugocsát. Más rendel- 
kezések elismerték a protestánsok szabad vallási gyakorlatát és orvosolni 
törekedtek az alkotmány több rendű sérelmét. Egyik pont megkívánta, 

22* 




Bocskay István arczképe és névaláírása. 



172 

hogy a törökkel is legyen bdke, és az 1606 nov. 11-én Komárommal 
szemben, a Zsitva-toroknál, húsz esztendőre létre is jött. Alapja a statusquo 
volt. Eger, Kanizsa tehát török kézen maradt, s azt nem pótolta Fülek s 
Nógrádnak és Hontnak egyéb kis várai; de azért e béke mégis vívmány 
volt, mert — most először! — a teljes paritás alapján köttetett, s benne 
már sem adóról, sem évi tiszteletdíjról nem volt többé szó. 

A bécsi békekötés korszakot alkotott a magyar közjog fejlődésében. 
Ismét országot csinált a régi Magyarország éjszaki és nyugoti foszlányaiból, 
és méltó, hogy az arany-bulla és 1867 mellett említtessék. Teljes befejezését 
és kiegészítését azonban csak 1608-ban nyerte a pozsonyi országgyűlésen, 
melyet Bocskay már nem ért meg. Meghalt Kassán 1606 decz. 29-én, 
miután még a hajdúságnak, hogy megtelepülhessen, hat szabolcsmegyei 
helységet adományozott, melyek később, egész napjainkig, a szabad hajdú-- 
kerületet képezték és legújabban egy új megyének, ,,Hajdúmegyé"-nek 
adtak nevet. Rudolf király sem fejezhette be a bécsi béke művét. Beteges 
lelke mind alkalmatlanabbá tette öt a kormányzásra. Megtörtént, a minek 
már több mint másfél század óta nem volt példája a Habsburg-házban, 
hogy egy főherczeg — Mátyás, — ki ez idétt egészen magyarnak vállá 
magát, állott a magyar, osztrák s morva elégületlenek élére, és kényszeríté 
Rudolfot, hogy Ausztriáról és a magyar koronáról lemondjon (1608 jún. 26). 

1608 nov. 19-én tette Forgách Ferencz bibornok primás, Forgách 
Simonnak, Fráter Gyöi'gy és Losonczy István fegyvertársának fia, II. Ilíá/yás 
fejére Pozsonyban a szent koronát, melyre nézve a bécsi béke és a koro- 
názás előtt most alkotott törvény kimondá, hogy „e drága kincs, mely 
nem csak a királynak, hanem az országnak is adatott", Pozsonyban világi 
koronaőrök gondviselése alatt őriztessék. Meg lőn állapítva, szintén még 
a koronázás előtt, a nádorválasztás módja is és intézkedés történt, hogy 
e sarkalatos hivatal jövőre ne maradhasson oly sokáig betöltetlenül. Meg- 
állapíták, hogy a magyar kincstár független legyen a császári vagy osztrák 
kamarától ; a várakban magyar kapitány, magyar katonaság legyen ; köz- 
hivatalokat Magyar-, Horvát-, Tótországban csak magyar, vagy Magyar- 
országnak alávetett, hozzá kapcsolt nemzet fia viselhessen; a Dráván túl a bán 
hatósága egész az Adriáig a végvidékre is kiterjedjen. Koronázás után pedig 
szervezték az országgyűlést, megállapíták az alsó és felső tábla alkotó részeit, 
s rendelkezéseik, némi változással, fennmaradtak 1848-ig, sőt napjainkig. 
Egyik legfőbb intézkedés, a legelső törvényczikk még a koronázás előtt, 



173 




A bécsi békeszerződés utolsó lapja. 



174 

a vallás dolgáról szólt és kimondá, hogy „az ország rendéinek a maguk 
és a fiscus jószágain, a magyar katonáknak a végekben, a mezővárosok- 
és faluknak szabadságában álljon azt a vallást, melyet önkényt választottak, 
akadálytalanul gyakorolni" ; a jezsuitákra nézve pedig elrendelték, hogy 
Magyarországon semmiféle ingatlan vagyonnal ne bírhassanak. 

A protestantismus tehát teljesen győzött; csak Horvát -Tótországban 
nem tudta lábát megvetni. Egymásután két protestáns nádor volt: lUésházy 
István (1608 — 1609) és Thiírzó György (1609 — 1616), Thurzó Ferencz 
protestánssá lett nyitrai püspöknek és a szigetvári Zrínyi Miklós leányának 
fia, kinek leány-ágából az országnak legkiválóbb családjai még ma is 
osztatlanul birják, mint Thurzó-örökséget, az árvái uradalmat. Mikor 1617 
október 31-ikén Bittsén, Thurzó György fiánál, a nagyra törő Imrénél, 
a reformatio első évszázados fordulóját megülték, ott és az ország külön- 
böző részeiben a Perényiek, Rákóczyak, Révayak, Zrinyiek, Nádasdyak, 
Batthyányak, Forgáchok, Károlyiak, sok más főúri és nemes család, szabad 
királyi város és megye ünnepeltek. Ez volt azonban a protestantismusnak 
delelő pontja Magyarországon, mert már ekkor a katholikus visszahatás 
is megkezdette, sőt erősen folytatta működését és az esztergomi érseki 
széken már annak legerősebb bajnoka, Pázmány Péter ült. 

Panaszi Pázmány Péter Nagy -Váradon született (1570 október 4), 
Biharmegyében, mely, a mióta Szent Lászlót fölnevelte, annyi kiváló embert, 
oly sok erős magyart adott a hazának. Atyja református volt; de a fiút már 
13 éves korában megnyerte a katholikus vallásnak Szánthó István jezsuita, 
az első magyar, ki Loyola Ignácz szerzetébe lépett. Azután Báthory István 
jezsuitái a kolozsvári kollégiumban megtették a többit és Pázmány 17 éves 
korában jezsuitává lett. Csak „egy fekete papköntösben" hagyta el Erdélyt 
és indult a világba, hogy új vallását terjeszsze. Mint magyar író, kinek 
nyelve még ma is minta ; mint magyar szónok, egyike a legnagyobbaknak : 
a magyar nyelvet, irodalmat, a szó hatalmát, a tudomány erejét, mindazon 
eszközöket, melyeknek köszönhette jó részt a reformatio sikereit, csatába 
vitte ellene. Törekvését, kivált a főúri körökben, meglepő siker követte. 
Az ő hatása alatt, az ő hatása folytán egymásután a kath. egyházba tértek 
épen azoknak a családoknak az ivadékai, melyeknek a reformatio legtöbbet 
köszönhetett. Forgách Zsigmond, 161 8-ban nádor, kit testvére, a bibornok, 
hiában törekedett áttéríteni, Homonnai Drugeth György, 1618 — 1622. 
országbíró , Zrínyi Gyöi^gy, a szigetvári hősnek unokája , horvát bán 



175 











Kedves IUéshá%y! Jelen levél átadójától értesültem, inely nagy őszinteséggel és 
ragaszkodással viseltetel irántam; nagyon köszönöm s ígérem, hogy soha sem fogom elfe- 
lejteni irántam való jóakaratodat, lianem 7nindenkor a legnagyobb hálával fogok viseltetni 
irántad, ki irányojnban annyi érdeinet szereztél. Ugyanazt Ígérem a mi magyar nemze- 
tünknek is, melytől őseim során származom, melynek liazáját a magatnének vallom s 
a melyet soha el nem hagyok, sőt Tnegmaradásáért a legvégsőbbre is kész vagyok, a miről, 
valamint egyebekről is bővebben érteslil/ietsz jelen levelem felmutatójától, ki iránt bizoda- 
lommal lehetsz. Egyébiránt minden jót kivánok neked. 

Bécs, iQoj. Nov. ij. Mátyás, S. k. 



II. Mátyás levele. 



176 





A „II. Mátyás koronázása" czímű képhez. 


A. 


lm itt látod mingyárást 




Zászlósán tíz magyar lovas; 




A magyar koronázást. 




Kiknek számából azt olvasd : 




19-ik novemberben, 




Tartományok tizen vannak, 




Ezen folyó esztendőben. 




Mik az országhoz tartoznak. 




A mi akként mene végbe, 


M. 


Volt ottan egy hordott halom, 




A hogy itt mutatjuk képbe. 




Király fellovagolt azon. 




Lett a Szent-Márton egyházba 




Kolonits, királyi marschal. 




() Felsége koronázva. 




Utána ment a nagy karddal. 




A főoltár elejbe 


N. 


Azzal négy kardcsapást vágott. 




Volt egy padlat emelve. 




Hogy megvédi az országot. 




Padlaton álltak urak. 


0. 


Erre aztán három ízben 




Kik szép számmal voltának. 




Történt örömlövés tűzben. 


B. 


Látjuk Forgáts kárdinált, 


P. 


Azután sok pénzt kiszórtak. 




Felteszi a koronát. 




Mit a népek elkapkodtak. 


C. 


Pápai követ elől. 




Király több vitézt felcsapott, 


D. 


Miksa herczeg van belől. 




Hogy megjegyezzék e napot. 


E. 


Kolonits tartja a kardot, 




Egy ökör is lett megsütve 


F. 


lUésházy tisztet visz ott. 




Apró marhákkal megtöltve. 


G. 


Ugyanott áll Thurzó uram. 




Porcus Trotán volt a neve, 


H. 


Battyány is mellette van. 




Király néppel is jót teve. 


I. 


Erdődi urammal együtt 




Legyen királyi felségnek 




Sok szép úri rend egybegyűlt. 




Bősége a dicsőségnek. 




A hóstádban más pad állott. 




Áldva legyen kormányzása. 




Melyre a király felszállott. 




Keresztény hitnek szokása. 




( J Fölsége megesküve. 




Mint néhai István király. 




Hogy lesz az országnak hüve. 




Legyen áldva országinál. 




Az ország is ép úgy néki. 




S égben legyen koronája. 




Hogy lesz nagy az ő hűségi. 




— Holtzmüller János kívánja. 




E vers szerződött 


németül 




A rajzolt 


kép fest 


űjétűi, 




A kibűi 1 


efordítot 


a 




Jókai Mór 


, nagy f 


áradva. 



177 




178 



(1022 — 1026) az ű hatására lettek katholikusokká. Az urakat pedig ez 
időben, rendszerint követte a jobbágyság. Már a reformatio, mikor fellépett, 
a „cuius regio, eius religio" elvet tűzte zászlajára. A katholicismus 
hitelveinél fogva, a világi hatalom döntő jogát a dogma kérdéseiben ily 
merevségében el nem fogadhatta, de megalkudott vele s a patronatusi jog 
alapjára állott, mely szerint a kegyúrtól függ a templomot oly papnak 
adni, ki neki tetszik. A katholikus földesúr tehát a prédikátortól elvette 
a templomot és katholikus papnak adta. A jobbágy egyszerre más lelki- 
pásztort kapott és a leggyakoribb esetben, mint hajdan, a reformatio 
terjedésekor a protestantismus , úgy most a katholikus egyház kebelében 
találta magát. 

A stájer berezeg, Ferdinánd^ ki l6l 8-ban unokabátyját, a gyermek- 
telen II. Mátyást a magyar trónon követte, e törekvések támogatására ép 

a legalkalmasabb 
ember volt. Ugy 
szólván távol min- 
den világi érdektől, 
csak a katholikus 
vallás terjesztésére 
gondolva , mindig 

kész volt mindenütt hatalma egész súlyával támogatni, védelmezni mindazt, 
a mi e czélnak előmozdítására szolgálhatott. 

Erdély fejedelmi székén ekkor, 1 6 1 8-ban, öt év óta — egy tehetetlen 
öreg, Rákóczy Zsigmond (1607 — 1608) és egy szenvedélyes ifjú, Báthory 
Gábor (l6o8 — 1613) után — iktári Bethlen Gábor ült, kit a porta már 
Bocskay előtt fejedelemnek szemelt ki, de ő készséggel visszalépett Bocskay 
elől, kinek nagyobb volt hatalma, tekintélye, de nem volt nagyobb tehetsége. 
Hunyadi Mátyás halála óta nem szült a magyar faj embert, ki annyira 
kormányra termett volna, mint e most — 1618-ban — 36 éves férfiú. 
Átható észszel felfogta mindazt, mi a kis Erdély biztosítására, anyagi és 
szellemi felvirágzására szükséges volt. Meg is találta az eszközöket és birt 
annyi erővel, hogy ez eszközökkel, ha nem is mindent, de igen sokat ki 
tudjon vinni. Mint Báthory Zsigmond híve, Bástának, majd Báthory Gábor- 
nak ellensége, sokat bujdosott török földön ; észrevette, mily rothadt már 
e nagy birodalom, s azért már ö előtte nem látszott lehetetlennek, hogy a 
kereszténység egyesűit erővel a törököt Magyarországból kiverje, az országot 




Pázmány Péter névaláírása. 




Pázmány Péter. 



28* 



180 

felszabadítsa, mely nagy műben ő magának ha nem is az első, de nagy, 
talán, a lényeget tekintve, legnagyobb szerepet szánta. Csakhogy az esemé- 
nyek folyása nem kedvezett ez ideál megvalósításának. Még II. Mátyás élt, 
mikor a cseh protestánsok vallásos sérelmek miatt fölkeltek és elkezdődött 
a nagy vallásháború, mely harmincz éven keresztül Európa egész nyugatát 
mozgásba hozta. Bethlen erős, bár nem szenvedélyes, nem elfogult református 
volt. Mint mondják, huszonhatszor olvasta el a bibliát; de azért észrevette, 
hogy a jezsuiták jó tanárok és a protestáns Erdély nem bukik meg, ha 
területén itt-ott tanítanak; hogy Károlyi Gáspár protestáns biblia-fordítása 
mellett Káldy György jezsuita magyar biblia-fordítása is pártolásra méltó. 
Sőt talán lelke mélyében már ott lappangott az a skepsis, mely nagy 
világi érdekeknek alárendelte a dogmákat, s mely navarrai Henriket Paris 
birtokáért misére vitte. De az ő nagyravágyásának — és volt benne, lehet 
mondani, joggal volt benne, — a protestantismus és nem a katholikus vallás 
kedvezett, s a protestantismus ellenségei az ő ellenségei is voltak. Háromszor 
fogott tehát a 30 éves háború folyamában fegyvert II. Ferdinánd ellen 
(1619 — 1621; 1623 — 1626) a töröknek hallgatag, majd nyilt pártolása 
mellett. Pozsonyig, sőt Dunán túl a Dráváig hatolt ; a koronát kezébe kapta, 
és hívei királylyá választák (1620 aug. 25). De a németországi háború 
eseményei, melyek a protestantismusnak nem kedveztek, mindannyiszor 
visszavonulásra, békére kényszeríték, s a mit Bethlen ki tudott vinni, csak 
az volt, hogy a király a bécsi békét ismételve megerősíté és neki Szatmár, 
Szabolcs, Ugocsa, Zemplén, Borsod, Bereg, Abauj megyéket adta életfogy- 
tiglan. Mikor pedig éjszakon feltűnt a hős, ki a németországi protestan- 
tismust diadalra volt segítendő — Gusztáv Adolf svéd király, Bethlen 
Gábornak, neje, Brandenbui-gi Katalin után, sógora, — és Bethlen Gábor 
mint előbb Angliával, Dániával, Németalfölddel, a német unióval, most ő 
vele kezdett tervelni üj háborút: meghalt (1629 nov. 15), legmaradandóbb 
emlékéül a gyulafehérvári, most nagyenyedi Bethlen-tanodát hagyván maga 
után, a hová külföldről jeles tanárokat hívott meg, mint Opitz Mártont, 
az újabb német költészet egyik úttörőjét, s a hol egy negyed-század múlva 
irodalmunk egyik büszkesége, Apáczai Cseri János — a magyar bölcsész — ■ 
tanított és bölcselkedett (1653 — ^1656). 

Bethlen Gábor halála után özvegye, Brandenburgi Katalin lőn erdélyi 
fejedelemmé, de nem soká tarthatta magát. Néhány hónap múlva lemondott 
(1630 okt.) Kegyencze, Keresztszeghi Csáky István Magyarox-szágba jött. 



181 




182 

szepesvármegyei örökös főispánná lett, s Erdélyből a Kárpátok aljába ültette 
át nagynevű családját. Erdély fejedelmévé a felsőmagyarországi Rákóczy 
György lőn, Zsigmond fejedelem fia, Bethlen fegyvertársa, nem genialis, 
de eszes, rendszerető, conservativ hajlamú férfi, ki Erdélyben holmi puritán 
velleitásokkal szemben a református vallásnak megadta máig fennálló szerve- 
zetét; az unitarismus túlcsapongásait pedig a deési complanatióval (1637) 
a megállapított dogma keretébe szorította. Főtörekvése volt azonban családja 
vagyonát, birtokait növelni, számára az erdélyi fejedelemséget biztosítani. 
Olyan ember lévén, ki nem szerette a koczkáztatást, csak nagy nehezen 
tudta magát 14 év múlva, 1644 elején, mikor Svédország támogatásáról 
formaszei-úleg biztosította, elszánni, hogy Bethlen Gábor példájára a 30 éves 
háború nagy drámájába szereplő gyanánt belépjen. 

Már ekkor II. Ferdinánd és Pázmány Péter, ki a magyar világi politi- 
kának is egyik döntő tényezője volt, nem éltek. A király 1637 febr. 25-én 
halt meg, az érsek, mint megtört, de mégsem pihenő aggastyán, egy 
hónap múlva (1637 márczius 19) követte. Mem egészen két évvel halála 
előtt (1635 május 12) Nagy-Szombatban jezsuita tanárokkal egyetemet 
alapított : „hogy előmozdítsa a katholikus vallás terjedését és emelje a 
magyar nemzet díszét, míveltségét", mely egyetem két — theologiai és 
bölcsészeti ■ — karához a jogi kar csak 32 év múlva járulhatott (1667 
január 16), ugyancsak Pázmány Péter utódjainak, Lósy Imrének (1637 — 
1642) és az erős magyar Lippay Györgynek (1642 — 1667) áldozatkész- 
ségéből. Ebből az egyetemből fejlődött azután később, királyi adományokkal 
gyarapítva, a mai budapesti magyar királyi egyetem. 

Már Pázmány életében igen nagy hatást gyakorolt az ország ügyeire 
Esterházy Miklós, 1625-ben, 40 éves korában, nádor; Pázmány halála 
után pedig e férfiú lőn III. Ferdinándnak (1637 — 1657) legelső magyar 
tanácsosa. Pozsonymegyei régi köznemes család ivadéka, anyja után 
lUésházy nádor unokaöcscse, ifjúságában protestáns, azután buzgó, sőt 
szenvedélyes, térítő katholikus; Pázmánynyal sokban ellenkező politikát 
követett. Míg a prímás, bár erős magyar, mindig jezsuita maradt, kinek 
figyelme kiterjedt az egész világra, s a ki a dolgokat a katholikus egyház 
általános érdekei szempontjából tekintvén, még a protestánsokkal is tudott, 
ha kellett, békét tartani : Esterházy Miklós tiszta fővel, de korlátoltabb látó- 
körrel és gyakran fellobbanó hevességgel mindig csak a magyar dolgokat 
tartá szeme előtt és czélja az volt, hogy Magyarországot a német és török 



183 



közt abban az alkotmányos keretben, melybe a bécsi béke helyezte, de 
katholikus formában és a Habsburg-házhoz ragaszkodva, megtartsa, sőt, ha 
lehet, valami módon Erdélylyel is gyarapítsa. Mint nagy jószágszerző s 
a legnagyobb vagyonú magyar család megalapítója, sokban hasonlított 
I. Rákóczy Györgyhöz, és talán ez is volt oka, hogy egymásnak nemcsak 
politikai , de személyes 
ellenségei is voltak. Midőn 
Rákóczy 1 644 február ele- 
jén Magyarországra tört: 
karddal álltak szemben 
egymással. A harcz vál- 
tozó szerencsével és foly- 
tonos alkudozások közt 
folyt. Végre mikor 1645. 
évben a svéd Torstenson 
Bécsig nyomult s Brünnt 
ostromolta, de a porta 
rossz szemmel kezdte 
nézni, hogy Rákóczy had- 
járatot folytat a császár 
ellen és III. Ferdinánd is 
a szenvedélyes, akadékos- 
kodó Esterházy helyett 
higgadtabb kezekbe tette 
le a békekötés müvét : a 
megegyezés létre jött a 
király és fejedelem közt, 
és a békét Linzben 1645 
deczember 16-án megkötötték, de azt Esterházy Miklós, ki 164.5 szep- 
tember 11 -én meghalt, már nem érte meg. 

Rákóczy a tokaji, tarczali, regéczi nagy uradalmak mellett azt a hét 
vármegyét kapta, melyeket már Bethlen Gábor birt, de úgy, hogy Szatmárt 
és Szabolcsot még fia is birja, s a szatmári vár Erdélynél maradjon mind- 
addig, míg annak fejedelmi székében a Rákóczyak ülnek. A vallás ügyére 
nézve pedig a bécsi békét, az 1608-iki törvényeket világosabban, részle- 
tesebben kifejték. A protestánsoknak, még a jobbágyoknak is megengedték 




Esterházy Miklós. 



184 

a vallás szabad gyakorlatát, a templomok, harangok, temetők használatát. 
Papok elűzését, templomok elfoglalását tilták; az elűzöttek visszahívását, 
az elfoglaltak visszaadását elrendelték. 

Ehhez képest a pozsonyi országgyűlés, mely 1646 aug. 24-én ült 
össze és 1647 június 3-án a király 14 éves fiát, mint IV. Ferdinándot., 
királylyá választotta s meg is koronáztatta, a linzi békekötést, a papság 
tiltakozása ellenére, a király határozott kívánatára, változatlanul törvénybe 
iktatta; kilenczven templom visszaadását elrendelte és pénzbírságot szabott 
azokra, kik ezentűl a vallási békét ily foglalásokkal háborgatni fognák. 
A protestantismus tehát ismét győzött, de jobbára csak papiroson. Mert a 
katholicismus Bethlen Gábor kora óta is terjedt, s azok is, kiknek hivataluknál 
fogva a vallási szabadságot oltalmazni, a törvényt végrehajtani kellett volna, 
jobbára a protestantismus ellenesei, ha nem is épen mindig üldözői voltak. 
Már az országgyűlés folyamában, mikor a protestánsok nagyon sok egyházat 
követeltek vissza, gr. Draskovich János nádor — az utolsó protestáns 
nádornak, Thurzó Szaniszlónak veje — kardjára ütött, s a katholikusok 
közt, kik a templomok visszaadása ellen tiltakoztak, volt egyik régi, 
oszlopos protestáns család egyetlen férfisarja, az ifjú, 22 éves gr. Nádasdy 
P'erencz is, kit még 1643-ban térített át Esterházy Miklós a katholikus 
vallási'a. Köznemesség , városok , nép még nagyobb részt protestánsok 
voltak : de a fóurak közt a XVII. század derekán már csak négy család 
volt, melynek még minden tagja a reformatióhoz ragaszkodott. 

Török háborúk; kuruczvilág. 

A zsitvatoroki béke, melyet időnként megújítottak, megtiltotta török- 
nek, magyarnak egymás földjére csapni, egymás várait ostromolni. De 
azért a dűlások egyre folytak. A törökök kisebb-nagyobb csapatokban 
csak űgy, mint előbb, egyre járták, rabolták, hódoltatták a magyar földet, 
s ha a magyarok visszatorlással éltek, vége-hossza nem volt panaszaiknak. 
Még nagyobb nyilt csaták sem hiányoztak, mint 165 2 aug. 26-án Nagy- 
Vezekénynél, Barsmegyében, hol a rabló esztei-gomi és szomszédos török- 
séget a közel megyék nemessége és a végbeli katonaság gróf Forgách Ádám 
vezérlete alatt megtámadta és négy Esterházy : a nádor fia, László, pápai, 
s unokatestvérei : Fercncz, gyarmathi. Tamás lévai kapitány, Gáspár, arany- 
sarkantyús vitéz, mind 24 — 35 éves fiatal ember, buzdítva, hadai előtt 




M 



24 



186 

járva, elesett a hazáért; míg, hogy a számtalan kisebb csatákból is említsünk 
egyet: öt évvel később (1657 június 28) már messze benn a török hódolt- 
ságban, Csikvárnál, Székes-Fehérvár alatt volt egy összecsapás, melyben 
a gróf Szapáry család őse, Péter, tanúit, vitéz ifjú, három sebbel borítva, 
török fogságba esett, Budára került, s csak több mint négy év múlva tudott, 
sok sanyarúság és kínzás után, 22.000 tallér váltságdíj mellett kiszabadulni. 

A becsapásokat csak részben volt képes megakadályozni vagy meg- 
torolni ama 80-nál több, kisebb-nagyobb vár őrsége, melyeket az ország 
határán Szatmártól az Adriáig nagy költséggel és munkaerővel tartottak 
fenn. A felvidéken, a tiszai részeken, melyeknek főkapitánya Kassán székelt, 
Szatmár, Kalló, Tokaj, Ónod, Szendrő, Putnok voltak a nevezetesebb 
várak. Dunán innen, az érsekújvári vagy hegy-elvi generalatusban Ersek- 
Ujvár volt a főerősség, melyet az esztergomi érsekek építettek, és jó részben 
papi pénzen tartottak fenn. Túl a Dunán Győr volt a fővár, s azon túl, le 
Pápának, Veszprémnek, Zalában számos kisebb-nagyobb erőd a Kanizsa 
felé való generalatust képezte a Muraközig, Légrádig, melyet a Zrínyiek 
tartottak és védelmeztek meg erős kézzel, s melyen túl azután a tótországi 
és horvát végek következtek. Mindezek azonban csak múlékony védő 
eszközöket nyújtottak, s a lelkesebb hazafiak — a bécsi béke óta minden 
külső-belső csapás daczára is lassan felocsúdó országban — már biztosabb, 
állandóbb eszközökről kezdtek gondolkodni az ország megvédésére, meg- 
maradására. 

Ezt a gondolatot senki sem táplálta, hirdette nagyobb hévvel és tisz- 
tább lelkesedéssel, mint gr ói Zrínyi Wúúós, a horvát bán (1647 — 1664), 
Györgynek, kit Pázmány a katholikus hitre térített, fia, a szigetvári hősnek 
szépunokája. Költő, kinek a magyar irodalom legelső, még máig is utói alig 
ért eposzát, a szigetvári veszedelem megéneklését köszöni, idealismusát 
bevitte a politikába, a csaták zajába, de nem azért, hogy a valót ne lássa, 
hanem hogy erőt merítsen a nehéz, a csüggesztő küzdelemben. Látta nem- 
zetének fogyatkozásait, de nem tudott belőle kiveszni a hit, hogy a magyar 
akármelyik nemzettel kiállja a versenyt, hogy mindenre, mi hazája meg- 
mentésére szükséges, képes, csak igazán akarjon, és kellőképen vezessék. 
A várakban elszórt végbeli hadak mellé egy állandó magyar hadsereg föl- 
állítása volt czélja, mely mindig résen legyen az ország védelmére. Híven a 
jelszóhoz, melyet ő írt meg egyik munkájában — „ne bántsd a magyart !'' — 
fölébreszteni, egyesíteni törekedett az ország védelmére minden erőt, mely 



187 



a nemzet kebelében szunnyadt. Bár első ifjúsága Pázmány Péter szeme előtt 
folyt le, s ő maga is buzgó katholikus volt : kölcsönös méltányosság alapján 
békét akart a protestánsokkal az országban benn ; kifelé pedig benső szövet- 
séget a protestáns Erdély lyel, melynek fejedelmi székén, úgy látszék, 
a Rákóczy-ház tel- 
jesen megszilárdult. 
I. Rákóczy Györ- 
gyöt követte fia, 
II. Rákóczy György 
(1648), ki hét éves 
kis fiát, I. Rákóczy 
Ferenczet is fejede- 
lemmé választatta 
(1652 február 18). 
De épen Erdélyből 
jött új veszedelem. 
II. Rákóczy György 
minden áron el 
akarta nyerni a len- 
gyel koronát, mely- 
nek fénye Báthory 
István óta már nem 
egy erdélyi fej edelem 
szemét kápráztatta. 
A svédekkel szövet- 
kezve , a magyar 
kormány lebeszélése 
daczára, Lengyelor- 
szágba tört, de ku- 
darczot vallott , és 
seregét elvesztve, 
kénytelen volt hazatérni (1657). A porta, mely eleve nem tudta és később 
határozottan megtiltotta a Lengyelország ellen való támadást, letette őt és 
rajok parancsolt az erdélyiekre, hogy válaszszanak más fejedelmet. II. Rákóczy 
György ellentállott és irtózatos pusztulást zúdított ezzel hazájára. Török, 
tatár, moldvai, oláh hadak (165 8 aug.) a Barczaságtól kezdve Nagy- Váradig 

24* 




Ceob-gius RAKOczn, n. s. 
^űUauitE Dux, ComíS 
VxífiL Smaarix Daminm, et 



írkctp 'Transfyhumia, 
Siculorum. Comes eír. 



II. Rákóczy György. 



(^--, 




végig viharzottak az országon, Gyula-Fehérvárt a fejedelmi lakkal, a 
Bethlen-tanodával, a fejedelmek sírboltjával együtt feldúlták, kirabolták, 
Bethlen Gábor könyvtárát halomra hányva felégették. 11. Rákóczy György 
— mint hajdan Báthory Zsigmond — nem tudta mit csináljon. Le is mon- 
dott, meg is maradt fejedelemnek és 1. Lipót király karjaiba vétette magát. 
I. Lipót^ ki bátyjának, IV. Ferdinándnak kora halála után (1654 júl. 9) 
atyját, 111. Ferdinándot a trónon követte (1657 ápril 8), nem nézhette 
nyugodtan, hogy Erdélyt a török szorosabb kötelékkel fűzze magához, 
mint eddig, vagy talán teljesen el is foglalja. De háborút sem akart volna a 
törökkel, bár magyar tanácsosai arra tüzelték. A csekély támogatás, melyet 
II. Rákóczy Györgynek nyújtott, nem tudta azt megmenteni. A fenesi 
csatában, 1660 május 22-én, a török győzött. II. Rákóczy György halálosan 

megsebesült, és néhány nap múlva 
meghalt (június 7). A török pedig 
Nagy-Váradot, az erdélyi magyar 
részek főhelyét, 1660 augusztus 
27-én vitéz védelem után capi- 
tulatióval megvette. Nem volt 
szerencsésebb /íeOT/;/_y János sem, 
kit a törökellenes párt az erdélyi fejedelmi székre emelt (1661 január 1). 
A török Apaffy Mihályt választatta meg ellenében (1661 szept. 14) és 
Kemény János 1662 január 23-án Segesvárnál csatát vesztve elesett. 
I. Lipótnak Montecuccoli Rajmond, ez újkori Fabius Cunctator vezérlete 
alatt álló serege nem igen segítette ; de e kevés segély is elég volt Köprili 
Ahmed nagyvezérnek, hogy háborút kezdjen a magyar király ellen. 

1663 aug. 25-én a török sereg megvette ■ Érsek-Ujvárt. Montecuccoli 
csekély hadával csak védelemre szorítkozott; de a Zrínyiek: Miklós és 
öcscse, a híres, erős, vitéz Péter, megmentették a magyar fegyverek becsü- 
letét. Miklós már régen kívánta s örömmel üdvözölte a háborút, melyet 
Erdély megmentésére, a magyar nemzet megmaradására szükségesnek 
tartott. Már 1 660-ban, mikor a török Váradot ostromolta, el akarta foglalni 
Kanizsát, melyet váratlanul egy tűzvész romba döntött, védtelenné tett; de 
letiltották, s ő kardját földhöz vágva, engedelmeskedett. A következő évben 
(1660) a Murán túl, közel a Mura és Dráva összefolyásához, török zsák- 
mányból egy kis erődöt épített, Uj-Zrin várát, mel}^ kitörő kapu gyanánt 
szolgált neki az ellenséges földre s a törököket rendkívül felháborította, 



Zrínyi Miklós a költő névaláirása. 



1S9 




NlOOLAUS CoME^\StJUNI Dux£.\XRCrrUsHuNöARICI CON rRAjlRCOsGtNERAlJSSIM^ ETC 







^Q 



JnT^tifml'erD t u flnácTí. heil lacSirSojuiriírt ^ C j<~J 

Zrínyi Miklós a költő. 



190 

mert nagy idő óta ez volt az első eset, hogy magyar tett valamit, a mi 
támadáshoz hasonlított, a mi pedig török részről úgy szólván minduntalan 
napi renden volt. Nem is szűnt meg a török e kis vár lerontását követelni, 
míg a formális béke tartott ; mikor pedig a háború kitört, fegyverrel akarták 
megvenni, de Zrínyi visszaverte őket. Azután a dunántúli magyar fölkelés 
éléi-e állott, és nem rajta múlt, hogy Ersek-Üjvárt meg nem menthette. 
Oszszel Csáktornyára visszatértében 16.OOO török-tatár követte, hogy aztán 
pusztítani, rabolni a Muraközbe és Stiriába törjön. Zrínyi Miklós erről 
hírt vőn, s a Mura mentében lesett reájuk. 1663 november 27-ikén hajnal- 
ban, mikor háromszáz lovasával a parton czirkált, 2000 tatárra bukkant, 
kik ép akkor keltek át a Murán és feléje tartottak. Hirtelenében csak 
néhány szóval buzdíthatta katonáit és támadott. A tatárság nyílzáporral 
fogadta, de csakhamar hátat fordított és a Murába rohant, hol, összebonyo- 
lódva azokkal, kik még csak át akartak kelni, sem úszni, sem futni, sem 
ellenállni nem tudott, és rakásra hullott a magyarok, horvátok fegyvere 
alatt, mert foglyot. Zrínyi parancsára, nem volt szabad ejteni. Ló, ember 
annyi volt a folyóban, hogy a vizet alig lehetett látni, s a török fősereg 
maga is, bátorságát vesztve, egy pár órai ágyúzás után végképen elvonult. 
Ugyanez időtájt (okt. 26) Zrínyi Péter a tengermelléken, az ottocsáczi 
hegyek közt — 2 5 00 emberrel tízezer ellen — a boszniai basát verte meg, 
ki Krajnába, Fríaulba akarta vinni pusztító fegyvereit. Következett ezután 
a téli hadjárat (1664 január 23 — február 15), melyet Zrínyi Miklós Bécsben, 
a katonai intéző körök ellenvetései daczára, kierőszakolt, hogy a törökökben 
kárt tegyen és megjelenésüket a harcztéren az 1664-iki hadjáratban késlel- 
tesse. Kilenczezer német mellett ugyanannyi magyar gyúlt zászlói alá; 
közöttük Esterházyak , Sennyeyek , Batthyány , Erdődy , Draskovics. 
Berzencze, Babocsa meghódoltak neki. Turbek, a dervis kolostor. Szigetvár 
mellett, a melyben Szolimánnak szíve és belső részei voltak eltemetve, a 
lángok martalékává lett. Pécs városa magyar kézre került, csak vára állott 
ellen, s a mi a hadjárat főczélja volt: az eszéki hidat, melyet Szolimán épített, 
s a melyen át úgy szólván egy század óta özönlöttek be az országba a török 
hadak és hurczoltattak ki, rablánczra fűzve, a magyar fajnak száz meg száz 
ezeréi — a sereg szintén fölégette. A Zrínyiek neve ünnepeltté lőn egész 
Európában s a következő évi hadjáratban (1664 május) a nagyvezér egye- 
nesen ő ellenök fordult. De már akkor Montecuccoli is — német, franczia 
segélycsapatokkal — nagyobb erővel állott vele szembe. Uj-Zrin várát 



191 




lLi.irsTRissiM=HERöS' Petru5.Comesa Sertni.etc Tütu^okümtVictor,. 



grinyi Péter. 



192 

ugyan nem tudta, nem is igen akarta megtartani (1664 június 30); de 
Szent -Gotthárdnál, midőn a török a Rábán át akart törni (aug. 1), a 
nagyvezért úgy megverte, hogy az Vasváron azonnal békét kötött (aug. lo). 
Különben is a béke kedvező volt a törökre nézve. Birtokában hagyta 
Ersek-Ujvárt s a mit Erdélytől elfoglalt: Lippát, Lúgost, Karánsebest, 
Nagy-Váradot és vasallusát, Apaffy Mihályt, elismerte erdélyi fejedelemnek. 
Bécsben készséggel kaptak az alkalmon, hogy a török részéről fenyegető 
veszélyt elhárítsák, mert nyugoton már nagyra emelkedett a franczia hata- 
lom, mely XIV. Lajos alatt a Habsburg-ház hatalmának megtörését tűzte ki 
főczéljáúl. Keleten, Magyarországon — mondák — néhány megye, nyugoton 
a császári korona forog a koczkán. De a magyaroknak Magyarország volt 
a legfontosabb. Mikor reményeiket, melyeket Zrinyi Miklós győzelmei 
magasra fokoztak, a vasvári béke megcsalta, kezdtek más eszközökről, 
önsegélyről gondoskodni. Zrinyi Miklós ugyan a király és haza nagy 
kái-ára férfikora delén — 46 éves volt — meghalt; vadkan ölte meg egy 
vadászaton (1664 nov. 18); de elvtársai: Wesselényi Ferencz nádor, ki 
30 évnél tovább harczolt különféle téren az uralkodó házért és a katholikus 
vallásért ; Nádasdy Ferencz országbíró, Esterházy Miklós veje s az országnak 
egyik legeszesebb és leggazdagabb férfia, és Zrinyi Péter, bátyja után bán, és 
hős, mint ő, de nem higgadt, nem önzetlen, nem államférfiú, — mint „az 
országnak első oszlopai", szövetkeztek (1666 decz. 19), hogy „Magyarország 
és a magyar nemzet veszedelembe jutott állapotának" „valami szabados utón 
eleit" vegyék, „nehogy végső romlásra" jusson. De az eszközökkel, sőt 
még a czéllal sem tudtak tisztába jönni. Francziaország és Törökország közt 
haboztak, de sehol sem tudtak semmire sem menni. Wesselényi halála (1667 
márcz. 27) után magán érdek elválasztá Zrínyit Nádasdytól. Nádasdy vissza- 
vonult. Zrinyi, hogy Bécsben befolyást szerezzen, mindent bevallott. De, 
mikor látta, hogy azért mégsem hallgatnak szavára, egy kalandos horvát 
kapitánya tanácsára Törökországba küldött segítségért, követének hazug, 
vérmes híreire 1670. év tavaszán fegyvert fogott, hogy némely országos 
sérelmeknek orvoslást szerezzen és a maga számára engedményeket csikarjon 
ki. Magához vonta sógorát, Frangepán Ferenczet, és vejét, 1. Rákóczy 
Ferenczet, ki atyjának halála után anyjával, az utolsó Báthoiy- sarjjal, 
magyarhoni jószágaira vonult és katholizált, és most a felvidéken kitúzte 
a felkelés zászlóját, melyhez a tiszai megyék azonnal csatlakoztak. Horvát- 
országot azonban nem tudta magával ragadni Frangepán, és maga Zrinyi, 



I9á 



mikor a császári hadak Csáktornyához közeledtek, Fratigepátinal önkényt 
Bécsbe sietett (1670 ápril 18). Felszólítására Rákóczy is azonnal letette a 
fegyvert, és a fölkelésnek, alig hogy megkezdődött, úgy szólván vér nélkül 
vége lett. De azért a felvidékre mégis német sereg ment és városait, várait 
ellenállás nélkül megszállta. Zrínyit, Nádasdyt, a kit pottendorfi várában 
szintén elfogtak (1670 
szept. 3) és Frangepánt 
idegen bírák, idegen tör- 
vények szerint Bécsben 
halálra Ítélték. Zrinyi, 
nevéhez méltóan, mint 
hős, Frangepán, család- 
jának utolsó sarja, kese- 
regve Német-Ujhelytt, 
Nádasdy pedig vallásos 
önmeoadással Bécsben 
a városházán fogadták 
a halálos csapást (167 1 
ápril 30). I. Rákóczy 
Ferenczet megmentette 
buzgó katholikus anyja, 
Báthory Zsófia és a 
jezsuita befolyás. A moz- 
galom több részese, ve- 
zére, mint az abaújvár- 
megyei Szuhay Mátyás, 
a borsodi Szepessy Pál, 
a szatmári Kende Gábor 
és Gyulafy László, a trencsénymegyei báró Petrőczy István török földre 
vagy az erdélyi részekbe, Apaflfy Mihályhoz menekültek ; másokat elfogtak, 
Pozsonyba vittek, s a bíróság elé állítottak, mely az indigena gróf Rottal 
János elnöklete alatt magyar tagokból alakúit. Mindannyiát fej- és jószág- 
vesztésre Ítélték; de halált — Zrínyiekkel egy napon — csak a zemplén- 
vármegyei református táblabíró, Bónis Ferencz szenvedett, ki ugyan a 
fölkelésben nem nagy szerepet játszott, de a bíróság előtt büszkén és 
keményen viselte magát. 

M. 25 




Wesselényi Ferencz. 



194 

/. Lipót a mozgalom elnyomása után, a katona Montecuccolí, a 
politikus és nagy úr Lobkowitz Venczel herczeg és a rideg római jogász 
Hocher Pál osztrák kanczellár tanácsára, kik az akkor nyugot-európaszerte 
uralkodásra törekvő absolut monarchia liívei voltak és az aristocraticus 
magyar alkotmányban merő visszaélések halmazát látták , az országban 
hagyta a német katonaságot s annak eltartására többféle adót vetett ki. 
A közügyek élére német kormányzót állított, kit egy, magyarokból s néme- 
tekből álló tanács volt hívatva támogatni (1673 február 27). S ezzel 
karöltve járt a katholikus reactiónak mind akadálytalanabb, mind erő- 
szakosabb föllépése : protestáns templomok elfoglalása, protestáns papok 
bebörtönzése, száműzése és gályarabságra való küldése. Viszont pedig a 
menekültek, a bujdosók, jobbára protestánsok, kiknek számát és elkesere- 
dését az ilyféle fejlődés csak növelte, fegyvert ragadtak, mindjárt 1672-ben 
Petrőczy, Szuhay, Szepessy, Kende vezérlete alatt Lőcséig nyomultak s 
megverettek ugyan, de azért bátorságukat el nem veszték, támadásaikat 
megújíták. Eveken keresztül (1673 — 1678) folyt jobbára guerillaszerűen 
a harcz a tiszai részeken, a Kárpátok aljában fel Liptóig a „kuruczok" — 
mint, talán Dózsa György keresztes (cruciatus) pórhadának rémes emlékére, 
a bujdosókat 1673 óta hívták, — és Lipótnak német-magyar, gúnynéven 
„labancz" hadai közt, változó szerencsével, nagy elkeseredéssel s kegyetlen- 
séggel. Erdélyi, majd franczia segély szította az ellenállást, a liarcz tűzét, 
mely végre nagyra nőtt, mikor a kuruczok élére a 2 1 éves késmárki gróf 
Thökölyí Imre lépett, a leggenialisabb vezér, ki Bethlen Gábor óta napjainkig 
magyar mozgalom élén állott (1678 július 4). Atyja, István, egy nem régi, 
de dúsgazdag lutheránus család sarja, Thurzó György ivadéka, mint fi 
Wesselényi-féle összeesküvésnek részese. Árva várát védve halt meg, mielőtt 
elfoghatták volna (1670 decz. 4). Akkor a 14 éves fiú Erdélybe menekült, 
anyai jószágain nevelkedett, és most, tele tetterővel és nagyravágyássak 
a mozgalom élére állva, mindjárt Árváig vitte győzelmes fegyvereit. 

Thökölyi Imre kivívott sikerei megmutatták, hogy a Hocherék útján 
tovább haladni nem lehet, és / Lipót ismét a magyar alkotmány alapjára 
állott. „Az ország szabadságának helyreállítására" országgyűlést hívott 
össze Sopronba (1681 ápril 28), mely kimondá a restitutio in integrumot, 
a kormányzóságot eltörülte és nádort választott : Esterházy Miklós fiát, Pált, 
a lefejezett Nádasdy sógorát, ki, mint atyja, szintén nagy vagyonszerző és 
vitéz ember, de hajlékonyabb és lanyhább magyar volt. Az országgyűlés, 



195 



noha többsége már akkor a felső és alsó táblán katholikus volt (hisz néhány 
év múlva, 1687-ben beczikkelyezték a jezsuitákat és országos törvénynyel 
megerősítették Horvát -Tótországok statutarius jogát, hogy területükön nem 
szabad protestánsnak jószágot bírni), a protestánsoknak is tön némi enged- 
ményeket : megerősíté a bécsi békét ; a templomokra nézve fenntartá a 
statusquo-t, s azok- 
ban a megyékben, 
melyekben már egy 
protestáns templom 
sem volt, mint Vastól 
kezdve fel a Kárpá- 
tok aljában Szepesig, 
némely helyeket je- 
lölt ki, a hol a refor- 
mátusok vagy evan- 
gehkusok új templo- 
mokat építhessenek. 
Azonban Thö- 
kölyinek és híveinek 
„az Isten dicsősége- 
ért, hazájuk szabad- 
ságáért fegyverben 
levő magyar urak- 
nak, nemesek- és vi- 
tézlő rendek "-nek, 
kik „evangelika val- 
lásukat legelőbbre 
helyezték", ez nem 
volt elég. Folytatták a havczot. XIV. Lajos tüzelte, a török pártfogolta őket és 
Thökölyit Magyarország királyává nevezte ki (1682 szept. 17). De Kara 
Musztafa nagyvezér Bécs alatt csatát vesztett (1683 szept. 12). Lipót teljes 
amnestiát hirdetett (1684 január 12). Thökölyi lépésről lépésre mind több 
tért vesztett a felvidéken. Mikor pedig a nagyváradi pasa, a török fővezér 
Sátán Ibrahim parancsára, elfogatta (1685 okt. 4), mert a török benne látta 
a béke akadályát és remélte, hogy ha Thökölyit Lipótnak kiszolgáltatja, 
vége szakad a háborúnak : Thökölyi hadai, elkeseredve a hitszegésen, mind 

25" 




Nádasdy Ferencz. 



196 

letették a fegyvert, a királylioz szegődtek, es az elmúlt harczok egyik 
hires kurucz vezérének, Petneházy Dávidnak és báró Pctroczy Istvánnak, 
Thökölyi nagybátyjának, a régi bujdosónak rábeszélésére Kassa, a felvidék 
fővárosa is kaput tárt Lipót hadai előtt (1Ó85 okt. 25). 

A felvidéken csak egy maradt hú Thökölyihez : felesége, Zrinyi Ilona, 
munkácsi várában. Péter bánnak és Frangepán Anna Katalinnak, a lefejezett 
Fercncz nővérének e leánya ió76-ik évi július hó 8-án vesztette cl első 
férjét, I. Rákóczy Ferenczet, ki őt egy leánykával és fiúval, a nem egészen 
négy hónapos Fercnczczcl hagyta hátra. Hat év múlva, már 39 éves 
korában (1682 június 16), nejévé lőn a 25 eves Thökölyi Imrének, ki már 
évek óta epedett érte, és mind haláláig szenvedélycsen szerette. Hiába beszélt 
a hőslelkú nőnek Petneházy: hódoljon meg! bízott férje csillagában. 
Már a télen körülzárták Munkácsot a császáriak. Márcziusban (ló86) 
Caprara tábornok megkezdte a rendes ostromot. Ilona kitűzette a veres 
zászlót a vár fokára. Megeskette az őrséget, hogy mind halálig védi a várat, 
és április 28-ikáig oly sikeresen állott ellent, hogy Caprara elvonult, és 
az ostromot időnként igen laza körúlzárás váltotta fel. „Ha asszonyember 
vagyok is ! — írta férjének — Munkácson meg mertem várni őket ; vigyék 
cl hírét máshová is !" 

De ez nem segített Thökölyin, kit a török, belátván végzetes tévedését, 
csakhamar szabadon bocsátott; nem segített a török ügyén sem, melyhez 
a bujdosó vezér ezentúl kénytelen volt sorsát kötni. Esztergom mindjárt 
a bécsi vereség után (1Ó83 okt. 21) keresztény kézre kciailt. Érsek-Újvárt 
rohammal vették vissza a császáriak (1685 aug. 19). 

168Ó június 18-án Buda előtt állott Lipót király serege. Valódi 
keresztes had volt ez : császáriak, bajorok, szászok, brandenburgiak, sváb és 
frank kerúletbeli németek. A bajor választófejedelem, az iQúEmmanuel Miksa, 
német és olasz tábornokok mellett voltak ott angol, franczia, spanyol, olasz 
berezegek, főurak, nemesek és 60 kataloniai níesterember, kiket szent 
lelkesedés hozott el messze földről , vérüket ontani „ a kereszténység 
ügyéért!" Bouillon Gottfriedjük a lotharingi berezeg. Károly volt, Lipót 
sógora, ki már Bécsnél is vezette a császáriakat, és azóta úgy szólván folyton 
verte a törököt. A 60.000 főnyi idegen sereghez az ostrom előtt s az ostrom 
folyamában mintegy 15.000 magyar is csatlakozott, jobbára a négy magyar 
generalatus rendes gyalog, lovas katonasága, azután megyei fölkelt nemesség 
és önkénytcsek. Sokan, igen sokan közúlök még nem rég, mint kuruczok, 



198 

életi-e halálra haixzoltak I. Lipót király ellen. Megjelent hadai élén a kanizsai 
végek i^ú — 28 éves — főkapitánya, gróf Batthány Ádám, a Batthány 
herczegi ág őse ; meg, mint a győri generalatus magyar hadainak vezére, 
a győri vicegeneralis, az öreg cseszneki báró Esterházy János, Pál nádornak 
unokabátyja, aVezekénynél elesett két Esterházynak: Tamásnak és Gáspárnak 
testvérbátyja, ki 1663-ban még egy harmadik testvérét, György szemendriai 
czimzetes püspököt is elvesztette a törökök ellen való harczban. Megjelent 
a táborban egy időre a nádor is jól fölfegyverzett házi népével, megjelentek 
a Festetich, Békássy, Balassa, Ottlik, Motesiczky, Palásthy, Semsey, Sennyey, 
Bagossy, Ragályi, Berthóty, Fiáth, Zichy most is élő családok tagjai; ott 
volt még, de már a rendes császári német hadsereg soraiban négy Pálffy, 
ott Bottyán János esztergomi huszár kapitány, ki a Csepelsziget csúcsán 
a budai pasa menekülő háremét elfogta; ott volt gróf Bercsényi Miklós, 
az érsekújvári vicegeneralis 2 1 éves lánglelkú fia, később még híres név 
történetünkben, és huszáraival, hajdúival Petneházy Dávid, a ki, mióta 
Thökölyitől elállott, a tiszántúli részeken a törökök ellen annyira kitűntette 
volt magát, hogy maga a bécsi pápai nuncius is, neki, a kemény reformá- 
tusnak, arany lánczot küldött vitézsége elismeréséül. Buda várát, a török 
birodalom kulcsát, mint Konstantinápolyban nevezték, az albán származású 
Abdurrahman pasa védelmezte, ki a velenczeiek és lengyelek ellen Kandia 
alatt és Kaminiecz védelmében szerezte babérait, s egy 70 éves élet 
hosszú vitézi pályáját nem akarta szégyennel, gyalázattal befejezni. Az 
éjszaki váraljat, a mai felső vízi várost, melynek gyarló falaiból még 
most is láthatni maradványokat a budai Országúton, könnyen megvették 
a keresztények (június 24). De feljebb a várnál minden talpalatnyi földet 
vérrel kellett megvásárolni. Emmanuel Miksa a bajorokkal, szászokkal s 
némi császári és magyar hadakkal délről, a királyi várpalota felől. Károly 
berezeg éjszakról a mai bécsi kaputól a várfal éjszak-nyugoti sarkáig, az 
úgy nevezett esztergomi rondelláig nyúló, a mai bástyánál valamivel kijebb 
eső, hármas fallal védett részen támadott. Július 13-án volt az első általános 
roham. A spanyol, angol, franczia önkénytesek lelkesülten rohantak előre; 
vitézül verőket onták : hiában. Az ostrom meghiúsult; de két hét múlva 
(július 27) jobban sikerült. Most magyar hajdúk mentek legelői. A török 
aknát aknára robbantott fel. A falakról puskatüz, kőzápor, kézi gránát, égő 
szurok, száz meg száz kigyulladó puskaporos zsák hullott, röpült a támadókra. 
Az őrséget nejeik, gyermekeik támogatták s a budai zsidók, ki fegyvert fogva, 



199 




Zrínyi Ilona arczképe és névaláírása. 



200 

ki jutalmakat Ígérve, buzdították. A rolianókat lángtengei- vette körül. Károly 
herczeg is föltette a sisakot, személyesen vezényelt, de már úgy látszott, 
hogy ez az ostrom is meg fog hiúsulni, mikor egyszerre a bécsi kapu 
közelében, egy győri hajdú zászló-tartó felküzdötte magát a falra és kitűzte 
lobogóját. A brandenburgiak nyomában feltörtek s a külső fal a keresztények 
birtokába került. A második falat azonban, mely egy hat ölnyi mély és tíz 
ölnél szélesebb árok mögött a mai Ferdinánd-kaszárnya, államnyomda és 
Nándor-utcza mögötti házfalak hátsó mentében húzódott, egy második 
roham (aug. 3) sem tudta az ostromlók hatalmába ejteni. Szolimán nagy- 
vezér 60.000 emberrel a vár fölmentésére sietett (augusztus 8). Félő volt, 
liogy Lotharingi Károly serege két tűz közé szorulva, kénytelen lesz az 
ostrommal felhagyni. De Károly herczeg nem csüggedett. Serege nagy 
részével kifelé fordült, a nagyvezér felé, ki nem volt képes keresztül törni 
az erős övön, melyet az ostromló sereg a Szent-Gellért-hegy aljától, a budai 
hegyeken keresztül, egész Ó-Budáig képezett. A vár ostroma pedig ez alatt 
egyre folyt ; a puska, ágyú, akna, kard, kivált az éjszaki részen, hol az ellen- 
felek alig egy pár ölnyire állottak egymástól, egy hónapnál tovább egyre 
dolgozott. Szeptember 2-án, épen 145 évvel később, hogy Szolimán mint 
győző Budára bevonult, új roham volt, az utolsó. Délről a bajorok, éjszakról 
az össze-visszatört második várfal ellen a brandenburgiak és császáriak, 
közöttük sok lováról leszállt huszár és hajdú, támadtak. Délutáni öt órakor 
kezdődött a roham. Petneházy Dávid volt, mondják, az első, ki a várba 
benyomult. Abdurrahman nem messze a réstől, a mai egyetemi nyomda és 
iskola kis terén elesett, s a nap még nem alkonyodott le, mikor a kigyüladt, 
vértől párolgó vár és város a keresztények hatalmában volt. 

Buda után Szeged (1686 okt. 20), majd Pécs (l686 okt. 22) is 
visszakerült, és Lotharingi Károly^ 1687 aug. 12-én, Mohács táján, a 
nagy veszedelem után 161 év múlva véres diadallal boszúlta meg II. Lajos 
csatavesztését. E győzelem után a török elhagyta Eszéket, melynek hídját 
Zrínyi Miklós pusztítása után 1 664-ben újra fölépítette ; elhagyta Valkóvárt, 
Újlakot, Péterváradot, Káromot (a mai Karloviczot), Pozsegát, s úgy szólván 
az egész Dráva-Száva köze — a mai Slavonia — le Nándor-Fehérvárig 
felszabadült. 

• Ennyi siker után a nemzet a pozsonyi országgyűlésen (1687 okt. 18 
— 1688 január 25) elfogadta, hogy ezentúl mindig örökös királyának fogja 
ismerni első szülött fiát ama háznak, „mely Esztergomot, Ersek-Ujvárt, Budát 




M. 26 



202 

visszafoglalta, és a török hatalmat az ország szivéből messze távolba űzte!" 
Lemondott az arany-bulla híres záradékáról, mely a püspököket, urakat és 
nemeseket egyenként és összesen feljogosította, hogy minden törvényellenes 
intézkedésnek fegyverrel szegülhessenek ellene ; de fenntartá az ország egyéb 
jogait. Ez országgyűlésen temették el teljesen, miután már Lipót király is 
kimondta megszüntetését, azt a commissiot — vérbiróságot — is, melyet 
ugyanez év (1687) február havában Eperjesen Carafa Antal, császári tábor- 
nok, nápolyi olasz, kiben sima, nagyúri külső alatt valódi hóhér-lélek lakott, 
állított össze magyarokból, németekből, hogy jobbára puszta mende-mondára 
mindazokat, kikre mint Thökölyi híveire gyanakodott, űzőbe vegye, elfo- 
gassa, megkínoztassa, kivégeztesse. 

1687 decz. 9-ikén tette a szent koronát Lipót elsőszülött fiának, 
a 9 éves yózse/-nek fejére a 95 éves Széchényi György esztergomi érsek, 
az első nagy Széchényi, kinek bőkezűségét, áldozatkészségét ma is hirdetik 
alapítványai. A koronázás napján érkezett az örömhír, hogy Eger megadta 
magát (1687 decz. 7). Kevéssel utóbb (1688 május 19) megadta magát 
Székes-Fehérvár, és a mi még fontosabb volt, Erdély teljesen elvált a portától 
és alávetette magát a magyar királynak (1688 május 9). A lielyzet, melyet 
Szolimán és a Szapolyaiak teremtettek, örökre véget ért, és a „kulcs", 
mely — mint mondák — Erdélyt I. Lipót király és császárnak megnyi- 
totta, Apaffy Mihály nagyeszű kanczellái-ja, széki Teleki Mihály volt, ki, 
mint egy második Fráter György, eleinte (a Wesselényi-féle összeesküvés 
ideje óta) a magyar elégületlenséget táplálta s Thökölyi Imrének pártfogója, 
barátja volt, 1682-től kezdve azonban a kibékülésnek, a meghódolásnak 
buzgó apostolaként működött, I. Lipóttól grófi méltóságot nyert s ki tudta 
eszközölni, hogy Apaffy Mihály fejedelmi trónja — legalább egyidőrc — 
s a protestantismus teljes szabadsága Erdélyben sértetlenül megmaradt. 
Apaff'y Mihály azonban nem sokáig élt az új helyzetben. Halála után 
(1690 ápril 15) — bár megválasztott fia, IL Apaff'y Mihály 1694-ben 
bekövetkezett leköszönéseig még némi színnel fejedelemnek tekinthette 
magát — Erdély tényleg megszűnt külön álló fejedelemség lenni ; de I^ipót 
mcgerősíté jogait, régi alkotmányát amaz ünnepélyes oklevélben, mely 
mint Leopoldinum diploma (1691 decz. 4) Erdély alkotmányának alapja 
maradt egészen 1848-ig, a Magyarországgal való unióig. 

I. Apaffy Mihály halála után a török Thökölyinek adta Erdélyt. Török, 
tatár, kurucz a törcsvári szoros irányában betört oly utakon, „melyeken 



203 



soha lovas ember, talán még gyalog sem járt vala" , és Zernyestnél meglepte, 
megverte az erdélyi és német hadakat (1690 aug. 21). Teleki Mihály is, 
most az erdétyi kormánytanács feje, mint Erdély főkapitánya, elvitte volt 
„fehér szakállát" az erdélyi hadak közé, hogy meghaljon velők, „ha'° halni 




Az eszéki ütközet 1687-ben. 

kell". Mikor futásra került a sor, Kálmán nevű régi jó lova megbotlott, 
elesett ; az üldöző törökök utolérték és meglőtték, agyonvagdalták. Testét 
másnap tíz sebbel borítva találták meg a holtak közt. Thökölyi majdnem 
egész Erdély urává lőn. Úgy szólván, csak a csiki kathohkus székelység 
nem akart a „ lutheránus "-nak meghódolni. A keresztény-szigeti ország- 
gyűlés — Szeben mellett — Erdély fejedelmévé választá (szept. 22) s a 

26* 



204 

választást a templomban a szász lutheránus superintendens, Hermann Lukács 
hirdette ki. Thökölyi uralkodása azonban rövid volt. Már októberben 
kiszorult Oláhországba, s merész kalandjából egyedüli haszna az volt, 
hogy két elfogott német főtisztért, Heisler tábornokért és Doria ezredesért 
cserében visszakapta nejét, Zrínyi Ilonát, ki három évi ellentállás után 
kénytelen volt 1688 január 14-én Munkácsot Carafának föladni, miután 
akkor sem ő, hanem a férfiak, kik körülötte voltak, tántorodtak meg 
és élelmi szereit az árulás és rosszakarat majdnem egészen elprédálta. 
Uj-Palánkán találkozott ismét a höslelkú nő férjével (1692 május 13), 
kit alig ismert fel, az egykor oly szép iQút, a nagy szakállas bujdosóban, 
hogy hét évi távollétükre ezentúl tíz évi együttes, hontalan bolyongás 
következzék. 

A zernyesti csatával egyidöben másutt is kedvezett a hadi szerencse a 
töröknek. Lipót hadai Nándor-Fehérvárt már 1688 szept. 6-án rohammal 
megvették, Nisig, s Ó-Szerbiában Novibazar, Skopi környékéig nyomultak, 
hol a szerbek a keresztény szabadítók mellett fegyvert fogtak. Köprili 
Musztafa nagyvezér azonban — Ahmednek, ki Szent-Gotthárdnál vezérkedett, 
öcscse — kiszorítá a keresztényeket Szerbiából, visszavette Nándor-Fehérvárt 
(l6go okt. 1), s a fölkelt szerbek, mintegy 40.000 család, az ipeki patriarkha, 
Csernovics Arzén vezetése alatt Magyarországban kerestek menedéket, és 
az alsó Duna és Tisza, meg a Maros mentében találtak új hazát. De a 
véres szalánkeméni ütközet, melyben (1691 aug. 19) a nagyvezér és Zrínyi 
Miklós fia, az utolsó Zrínyi, ki még harczolt, a 29 éves Ádám, vasasnémet 
alezredes, elestek, véget vetett a török győzedelmeknek Magyarországon. 
Kanizsa után (1690 április 13) meghódolt Nagy -Várad (1692 június 5), 
Gyula (1694 decz. 1) s a főbb várak közül még csak Temesvár uralta 
a félholdat. Ekkor még egyszer és utoljára indult meg egy török szultán 
— II. Musztafa — Magyarország ellen, és lépte át mintegy 100.000 
emberrel Tételnél a Tiszát. A császári sereget, melynek soraiban Deák Pálnak 
(ma 8. számú) huszár-ezredét is találjuk, Savoyai Jenő herczeg vezette, 
ki, ámbár még csak 34 éves volt, katonai lángeszének már is jeleit adta, 
de nagy győzelmeinek hosszú sorát csak e hadjáratban volt megkezdendő. 
A török sereg a Tisza mentében Szeged felé haladt. Jenő herczeg oldalvást 
követte. Egyszerre csak kapja a hírt, hogy a szultán Zentánál visszamegy 
a Tiszán, hogy Erdélyre, vagy a Tiszán túli részekre törjön. Jenő azonnal 
felismerte a kedvező alkalmat és megtámadta az ellenséget. A török sereg 



205 




206 

egyik része, a lovasság, már túl volt a Tiszán. Innen felöl még csak a gya- 
logság maradt, hirtelenében hányt s félig kész sánczok védelme alatt. Jenő 
e sánczok ellen vezette seregét. Balszárnyát a Tisza mentében, a hézagon 
keresztül, mely a sánczok és a Tisza közt volt, a török háta ellen küldte, 
és így a sánczban levőket a két partot összekötő hídtól elvágta. Elúl-hátúl 
megtámadva, körülvéve, az ott rekedt törökség dühös védelem után majd- 
nem egy szálig elveszett. Egy pár óra alatt a török gyalogság meg volt 
semmisítve. A lovasság a szultánnal vad futásban Temesvár felé menekült. 
A sánczokban, a Tisza hullámaiban, 30.000 török halott feküdt (1697 
szept. 11). Ez volt a legnagyobb, a legdöntőbb győzelme a diadalokban oly 
gazdag 1 6 éves török háborúnak, mely megpecsételte Magyarország fölszaba- 
dulását. A porta ezután már csak lanyhán folytatta a háborút. Nem egészen 
másfél év múlva megkötötte 25 évre a karloviczi békét (1699 január 26), 
mely Erdélyt és egész Magyarországot, kivévén az úgynevezett „Bánság" -ot, 
és Szeremnek a Fruskagorától délre, a Bossut folyócskától keletre terülő 
s Nándor-Fehérvár felé nyitva álló síkságát a magyar királynak visszaadta. 
Thökölyire és a magyar bujdosókra nézve e béke kimondá, hogy a 
határoktól távol, Törökország belsejében tartózkodjanak. Ügy is történt. 
A kisázsiai Ismid, a régi Nikomedia, és közelében, a hegyek aljában, egy szép 
major — a „virágos mező" — volt a hely, hol a köszvény-gyötörte Thökölyi 
és Zrinyi Ilona végnapjaikat töltötték. Ilona megelőzte féijét a halálban 
(1703 febr. 18). Hűlt tetemeit a galatai jezsuiták kis templomában tették 
örök nyugodalomra. Thökölyi két évvel később (1705 szept. 13) követte 
nejét. Végrendeletében azt kivánta, hogy szállítsák testét haza Magyar- 
országba, temessék valamely „kerített kulcsos" város lutheránus templo- 
mába, és koporsója fölé „emlékezetre zászlót és epitaphiumot tegyenek". 
Mikor szemét behunyta: Magyarországon már megint lobogott, erősebben 
mint valaha, a felkelés lángja, és a mozgalom élén Zrinyi Ilona fia, Thökölyi 
mostoha fia, II. Rákóczy Ferencz állott. 

A török hatalom megtörése nem tette Magyarországra azt a hatást, 
melyet talán a XVI. század közepén tett volna, vagy melyet mi ránk tesz, kik 
— most 200 esztendő múlva — teljesen áttekinthetjük a török világ lefolyá- 
sát, és felismerhetjük átkos, sorvasztó következményeit. A mit a keresztény 
fegyverek akkor visszafoglaltak, már alig volt Magyarországnak mondható. 
Jobbára elidegenedett, kipusztult, részben magyar által alig lakott föld 
volt az, habár Biharban, és a Dunán túl: Fehérben, Tolnában, Baranyában, 




§?échényi György, 



208 

a keresztény hadak nyomában, még a karloviczi béke előtt, újra föléledt 
a vármegye. Más részt pedig a háború sok áldozatot kívánt. Egyre kellett 
adózni, pénzben, terményekben, mit az országgyűlés meg nem szavazott. 
Egyre járt, kelt, zsarolt a sok idegen katona, kiket a győzelem nem tett 
szerényebbekké, kiknek erőszakossága, garázdasága ellen sem nemes, sem 
paraszt sehol sem tudott igazságot kapni. Ehhez járult a félelem, hogy a mi 
most csak ideiglenes, múló teher, idő folytával állandóvá fog lenni. Mert 
Lobkowitznak és, Hochernek szelleme még nem halt ki, sőt erősbödött és 
hatalmas képviselőre talált KoUonics Lipót esztergomi érsekben (1695 — 
1707), ki származására nézve szláv, nemzetiségére nézve német, törvény 
szerint — mint indigena család sarja — magyar, azt a buzgalmat és oda- 
adást, melyet, mint iíjú a katonai, majd a papi pályán tanúsított, a politikába, 
a pénzűgyekbe is — • kamaraelnök volt — átvitte, és szigorú, absolutisticus 
elveit Magyarországra is ki akarta terjeszteni. Míg a magyarok közt még 
sokan voltak, kik már a trónörökösödés elfogadásában is „Leibeigen- 
schaft"-ot láttak, és ideális államnak a lengyel nemesi respublicát tartották: 
Kollonics, az újabb államok igényeivel és absolutismusával bűntető, polgári 
codexcket, nemzetgazdasági intézkedéseket, új adórendszert, és a teher- 
viselésre nézve némi jogegyenlőséget tervezett, még pedig németek által, 
országgyűlés nélkül, önhatalmúlag, a magyar alkotmánynak romlásával, mely 
aristocraticus szabadság, de mégis csak szabadság volt. Mikor e tervével 
némely magyar urak, mint bizalmi férfiak előtt először föllépett (1696), csak 
egy ember mert ellene nyiltan felszólalni : Széchényi Pál kalocsai érsek, volt 
paulinus, Széchényi Györgynek unokaöcscse, testestűi -lelkestűi magyar 
ember, kinek sikerűit is Lipóttal megértetni, hogy mindezt az országgyűlés, 
a nemzet hozzájárulása nélkül nem tanácsos, nem lehet életbe léptetni. De 
azért az áramlat a bécsi miniszterek közt megvolt, megmaradt és hatását 
a hazafiak sok mindenféléből tapasztalhatták. 

Az elégűlctleneknek mintegy természetes feje II. Rákóczy Ferencz 
volt, kiben a Rákóczyak és Zrínyiek, a Báthoryak és Frangepánok minden 
hagyománya, mint utolsó físarjukban, egyesűit. Történetünknek ez egyik 
legtisztább jelleme, ment minden önzéstől, legfeljebb családi emlékeinek, 
állásának rabja, Munkács kapitulácziőja után, mint 1 2 éves gyermek, Bécsbe, 
majd Csehországba került. A hazán kivűl nevelkedett. Német herczeg- 
asszonyt vett nőül; de hazafias lelkesedését, bár titkolni tudta, el nem 
vesztette. Mikor 1694-ben Sárosba, jószágaira haza került, gróf Bercsényi 



209 




Teleki Mihály arczképe és névaláírása. 



M. 27 



210 

Miklós, ki 1 686-ban Buda alatt harczolt, meg tudta győzni, hogy tennie 
kell valamit hazájáért. XIV. Lajos emberei akkor, a spanyol örökösödési 
bonyodalmak küszöbén, mindenfelé jártak -keltek, hogy szövetségeseket 
keressenek a Habsburg-ház ellen Magyarhonban is, a melyet már a vasvári 
béke óta a franczia király mindig elég sikerrel ámított. Rákóczy levelezni 
kezdett a királylyal, de elárulták, elfogták (1701 ápril 18) s Német-Új helyre 
vitték abba a börtönbe, melyben Zrinyi Péter szenvedett; de ő megszökött 
(1701 november 7) és Lengyelországba menekült, a hol már Bercsényit 
is ott találta. Mikor 1703 tavaszán a felső-tiszai, szatmári, szabolcsi, beregi, 
adóval túlterhelt, elkeseredett nép fegyvert fogott : egy kis csapattal bejött, 
és kitűzte a Rákóczy-zászlót. Nem sokára hozzá csatlakoztak a tiszai részeken 
Sennyey István, később kanczellárja, Károlyi Sándor, szatmármegyei főispán, 
eleinte ellenfele, ki az első kui'ucz csapatot szétverte, és Andrássy György, 
annak sógora, a monoki Andrássy-ágnak ős atyja. Később állottak hozzá 
császári tisztek is, kik előbb ellene harczoltak, mint gr. P'orgách Simon 
vezérőrnagy, a mai 3. huszárezred első tulajdonosa, Esterházy Antal ezredes, 
a nádor unokaöcscse, és Bottyán János, a „vak Bottyán", huszárezredes, 
ki még 1703 nov. 15-én Zólyom alatt, a kurucz Ocskay Lászlóval hadaik 
színe előtt valódi homéri párbajt vívott, melj^ben Ocskay Bottyánt oldalba, 
Bottyán a kuruczot mellbe lőtte s mind a kettő súlyosan megsebesülve, 
lováról lehanyatlott, a hadak összecsapása pedig a kuruczok diadalával 
végződött. Nem múlt el egy év, és az ország legnagyobb része Rákóczyt 
uralta. Seregei Morvát, Ausztriát pusztították. Károlyi Sándor a bécsi Stuben- 
thorig lovagolt, és kuruczai a császári mulatóhelyen, a „Neugebaude"-ban, 
Lipót állatkertjét elpusztították, vadászó leopardjait lelődözték, és bőrüket 
kaczagányúl felkötötték (1704 június 9). Csak a déli részeken lakó ráczok 
kezdtek, folytattak, gyakran vesztükre, gyilkos harczot a kuruczokkal; a 
horvátok hívek maradtak a királyhoz, bár Rákóczy, anyjára hivatkozva, 
„ki után ő is horvát vér", fegyverre szólítá őket a „közös szabadság- 
érdekében", és néhány vár és város, mint Pozsony, Sopron, Buda, Nagy- 
Szeben maradt meg mindvégig a császár és király birtokában. 

A kuruczok a szécsényi gyűlésen, melyet eleinte Pest mellé, a Rákosra 
terveztek, szervezték magukat (1705 szept. 16). E gyűlésen több főpap 
— köztük csak egy megyés püspök, az egri, Telekessy István — több 
főúr, a dunáninneni és tiszai megyék, több szab. kir. város lengyel módra 
„confoederatiót" kötöttek, rendes kormány tanácsot állítottak és Rák(5czyt a 




A zentai csata 1697 szept. ii-én. 



27* 



212 

„haza szabadságáért confoederált magyarországi statusok és rendek vezérlő 
fejedelmének" választották. Rákóczy, egészen a költő Zrínyi Miklós szelle- 
mében, mindenek előtt a villongó vallásfelekezeteket, a kiiruczság kebelében 
is egymással farkasszemet néző katholikusokat és protestánsokat igyekezett, 
s nem siker nélkül, kibékíteni. Azután franczia tisztek segítségével rendes, 
nemzeti hadsereg felállításán fáradozott, szintén elég kedvező eredménynyel, 
mert e hadsereg, időnként mindenestűi majdnem loo.ooo ember, a nagy 
nyilt csatákban ugyan rend szerint nem tudott megállani a császáii seregek 
ellenében: de mindenütt, a hol személyes vitézség volt a fő, fenntartotta a 
magyar fegyverek becsületét, s mikor a háború lezajlott, a munkácsi vár 
„tróntermében" 163 elfoglalt zászló hirdette kivívott győzedelmeit. 

/ Lipót ^ ki már 1705 május 5-én meghalt, és még inkább fia, 
a 27 éves J'ózsef^ őszintén békét akartak. Egy ideig Széchényi Pál érsek, 
a második nagy Széchényi, volt követük. Anglia és Hollandia, e két 
protestáns hatalom, mint a császár szövetségesei XIV. Lajos ellen, közben- 
jártak és tőlük telhetőleg clőmozdíták a béke müvét ; míg viszont a 
franczia diplomatia mindent elkövetett, hogy azt meghiúsítsa, és — lehet 
mondani — czélt is ért. A béke meghiúsult főkép azért, mert a kuruczok 
az 1687-iki törvények eltörlését, Erdélynek, melynek fejedelmévé II. Rákócz}^ 
Fcrcnczet választák, különállását, és, ha a béke megköttetnék, annak kellő 
megtartása végett a két közbenjáró hatalomnak és más külső országoknak, 
Svéd- és Lengyelországnak, Brandenburgnak és Velenczének a garantiáját 
követelték. A harcz tovább folyt és a confoederált statusok XIV. Lajos 
nyilatkozatára, hogy addig velük nyíltan szövetségre nem léphet, míg 
magukat az osztrák háztól függetleneknek nem nyilvánítják, 1707 június 
14-én Ónod mellett a körömi mezőn kijelentek, „hogy Józsefet többé 
királyuknak el nem ismerik s a királyi szék mind addig üres marad, míg 
a jövő országgyűlésen királyt nem választanak". Történt pedig ez, miután 
június 6-án a Rákóczy ellen izgató Túróczmegye egyik, katholikus követét, 
Rakovszky Menyhértet nyílt ülésben agyonvagdalták, a másik, lutheránus 
követét, Okolicsányi Kristófot megsebezték, kivégezték (június 9-én), 
Túróczmegye zászlóját összetépték, pecsétjét széttörték s a megyét négy 
szomszéd megye közt felosztották. A függetlenségi nyilatkozatnak Esterházy 
Pál, mint nádor, ellent mondott és tiltakozásában felsorolta a főpapokat, 
főurakat, szabad kir. városokat — köztük Budát, Pestet, Szegedet, — 
melyek még a királyhoz hívek maradtak (1707 aug. 26). 



213 




214 



így hát ismét a kardnak kellett döntenie. A hadi szerencse I. Józsefnek 
kedvezett mind a francziák, mind a kuruczok ellen. De ö azért mégis békét 
akart Magyarországon. Országgyűlést hirdetett Pozsonyba (1708 febr. 29), 
de az ismételve félbeszakadt, és pedig 1709-ben a dögvész miatt, mely az 
országot irtózatosan pusztítá és Rákóczy hadait is majdnem teljesen meg- 
bontotta. Legtöbbet tett azonban a békére, hogy a szigorú és kegyetlen 
Hcister Siegbert helyébe a császári sereg éléi'e (1710 szept. 24) gr. Pálflfy 
János hoi'vát bán, a győri hősnek szépunokája lépett azzal az utasítással, 
hogy igyekezzék békét kötni; oldalánál pedig b. Ebergényi László vezér- 
őrnagy volt , ki 
mindig híve a csá- 
szári háznak, most 
igaz magyar szívvel 
támogatta , erősí- 
tette PálfFynak bé- 
kés missióját. Már 
ekkor a kuruczok a 
Tisza felső vidékére 
szorultak, a honnan 
a felkelés nyolcz éve 
hogy kiindult , s 
azon kivűl még csak 
Kassa volt birto- 
kukban, a melyet a 
cseszneki báró Esterházy Dániel védelmezett. Nevesebb vezéreik közül már 
csak Károlyi Sándor állott a sereg élén, a többi vagy meghalt, mint vak 
Bottyán, vagy lejárta magát. Károlyi kezébe tette le Rákóczy Ferencz 
habozva, aggódva a béke müvét és Károlyi a békealkudozást megkezdette 
s a sereg megegyezésével folytatta még akkor is, mikor azt Rákóczy, ki 
Lengyelországba ment (1711 február 11), hogy Nagy Péter orosz czárt 
a magyar ügynek megnyerje, megtiltotta (17 11 márcz. 26) és ápril 29-én 
Szatmárott a békét meg is kötötte, melyet azután Pálflfyval együtt ő s 
a kurucz hadaknak magyarországi és erdélyi vezérei, képviselői (köztük 
a magyarországiak részéről: Perényi, Révay, Vay, Beleznay, Ocskay, 
Ottlik, Semsey, Ilosvay, Domahidy, Halász, Csajághy ; az erdélyiek közül 
Barcsay, Teleki, Jósika, Vas, Rhédey, Haller, Gyulay, Kún,) aláirtak, a 




Károlyi Sándor és Pálffy János névaláírása. 



210. 

hadak pedig esküvel megpecsételtek. A béke fátyolt vetett a multakra. 
Szakított minden Hocher- és KoUonics-féle törekvésekkel, és biztosítá a 
nemzetet a felség nevében, hogy Magyarországnak és Erdélynek minden 
jogát, törvényét, a vallások törvényes szabadságát meg fogja tartani. Törek- 
véseinek e sikerét azonban 1. József már nem érte meg. Meghalt, mielőtt 
még a békét megkötötték volna, Bécsben 1711 ápril 17-én, miután nyolcz 
évig jóakarattal és sokfelé sikert aratva uralkodott. 

III. Károly kora, 

1711 május 1-én a nagymajthényi mezőn a muzsika szólt, a zászlók 
lobogtak, a seregek háromszor tüzet adtak. Károlyi Sándor Pálffy János és 
12.000 kurucz előtt húséget esküdött /. József királynak és kihirdették 
a szatmári békekötést, mely — mondhatni — negyven évi belháborúnak 
vetett véget. Rákóczy Ferencz Bercsényivel visszaútasitá a békejobbot. Jobb 
föltételeket remélt nyerhetni a külföldi hatalmak segélyével. Azonban 
csalódott és csalódását huszonnégy évi hontalan bujdosással fizette meg. 
Vigasztalójának csak a vallás maradt s ez híven elkísérte sírjáig. Török- 
országban, a Fekete-tenger partján, Rodostóban halt meg (1735 ápril 8), 
tíz évvel számkivetésében is hú társa, gr. Bercsényi Miklós után. Holttestét 
boldogult anyja, Zrinyi Ilona mellé, a galatai jezsuiták templomába temették. 

A magyar urak közúl sem tetszett soknak a béke, kik a lefolyt 
zavarokban a király mellett állottak, szenvedtek és most boszúra törekedtek. 
De III. Károly^ I. Józsefnek öcscse és utóda, békét akart. Haldokló bátyjá- 
nak kívánsága, a helyes politika, arra bírták, hogy megerősítse és megtartsa 
a szatmári békét, mely tudta nélkúl köttetett. Es ezzel megkezdte a békés 
fejlődés korszakát, a melyre a 185 év óta annyit hányatott nemzetnek oly 
igen nagy szüksége volt. 

Kiterjedésre nézve a magyar birodalom 1711-ben alig különbözött a 
mostanitól. A mi még hiányzott belőle: az úgy nevezett „Bánság" -ot és a 
Szeremség egy részét néhány év múlva visszaszerezték Savoyai Jenő diadal- 
mas fegyverei és a passarovitzi békekötés (17 18). Mennyire más volt 
azonban minden egyéb! Az ország két egymástól nagyon különböző részből 
állott. Nem az volt a gazdagabb, műveltebb rész, melyet a természet tett 
azzá, hanem a melyet a török megkímélt. Erdély kapcsolt részeivel, a 
mostoha kárpátalji felföld, a Vágtól, Bakonytól, Balatontól nyugati-a eső 



217 




Magyar huszártiszt. 



M. 



28 



218 

részek és a kis Horvátország, Stiria és Krajna szélén, szintén megfogyott, 
kiélt, elcsigázott föld volt annyi évszázados viszontagság után ; de még 
sem pusztult el annyira, mint a nagy magyar Alföld s a Dunántúlnak és a 
Száva-Drávaköznek keleti részei. A Jászkunságnak, Pestnek és Csongrádnak 
nagy magyar városai valahogy átélték ugyan a hódoltság szomorú korszakát ; 
de a többi vidék, Debreczentől, Egertől, Vácztól délre, úgy szólván a teljes 
elpusztulás képét mutatta. Csak itt-ott maradt meg a régiből némi magyar 
lakosság, melyhez, mint láttuk, szerbek, és végre a karloviczi béke ideje 
táján a nagyobb helyeken egyes kisebb német telepek járultak. Eléggé 
jellemezzük a helyzetet, ha fölemlítjük, hogy 1715-ben az országos össze- 
írás Pesten csak 188 házat talált, s ugyan ez idő tájt a kalocsai érsekségnek 
összes jövedelmét 2500 forintra becsülték. 

A szegény ország azonban más tekintetben is hátramaradt az európai 
fejlődés mögött. Míg a magyar nemzet a XVI. és XVII. század folyamában 
lételéért küzdött, nyugoti Európában nagy változások állottak be. A 
renaissance hatása alatt megszületett az újabb állameszme és azzal kapcso- 
latosan , kisebb-nagyobb mértékben , a megfelelő újabb államszervezet. 
Francziaország járt e tekintetben elől, hol Colbert lángesze már a gazdasági 
életre is kiterjesztette figyelmét öntudatosan és rendszeresen. A középkor 
szúnőben volt, vagy már megszűnt Európaszerte ; Magyarországon azonban 
még teljesen uralkodott. Abból kibontakozni, az országot alkotmányos 
módon az újabb államok keretébe illeszteni, ez volt most a feladat, melyhez 
Magyarországon nagy tűzzel fogtak hozzá, mert Erdélyben mintegy meg- 
csontosodott a régi alkotmány ; legfeljebb a kathohcismus hódított tért, és 
a romjaiból — mint Karlsburg — fölépúit Gyula-Fehérvárnak új erőssége 
mutatta szemmel láthatólag az időknek változását. Olyanforma volt némileg 
Magyarországon c kor, milyet 1790, 1827 és 1867 után látunk. Felölelte 
az organisatiónak, reformmunkálatoknak egész sorozatát: közgazdasági, jogi, 
főleg törvénykezési kéi-déseket ; s a 29 év (171 1 — 1740), mely alatt 
III. Károly a magyar trónon ült, a három országgyűlés (1712/15, 1722/23, 
1729), melyet alatta tartottak, habár kitűzött czéljainak csak legkisebb 
részét érte is el, még sem volt meddő az ország, a nemzet életére nézve. 
Sok intézménynek, melyek úgy szólván napjainkig, 1848-ig fennállottak, 
ekkor vetették meg alapját, és Magyarország, ha talán lényegileg még 
nem is, de formákra nézve nagy lejtést tőn a nyugoti, modern államok 
szervezete felé. 



219 




Magyar hajdú. 



28* 



220 

Magyarország rendi ország volt és az maradt még ezen túl is 
majdnem másfél századig. Főpapok, főm-ak, nemesek és szabad kir. városok 
képezték a négy „status"-t, a nemzetet közjogi értelemben. A szabad 
királyi városok rendé századok folytán alakúit. Többnyire idegen ajkú, 
német, tót népök, politikai tekintetben nem sokat nyomott. Volt ugyan szava 
az országgyűlésen, de szavazatának nem volt súlya, és még később is 
gyakorlatilag valamennyi kir. város szavazata együtt csak annyit ért, mint 
egy vármegye szavazata. E városok nem is voltak tulajdonképen független 
status. Régi felfogás szerint a szent korona tulajdonát képezték, a királyi 
kamara felügyelete alatt állottak. Belső szervezetük általában véve egyforma 
volt. Egy tágasabb, rendesen száz emberből álló, választott, önmagát kiegé- 
szítő külső nagy tanács választá a tisztikart, közönségesen életfogytig. 
Törvénykezési tekintetben voltak személynöki és tárnoki városok, és e 
szerint a városi törvényszéktől polgári ügyekben a feljebbvitel vagy a 
személynöki, vagy a tárnokmesteri székhez, és a tárnokmesteri széktől az 
ország legfelsőbb bírói fórumáig ment. E felosztásra nézve a Dráva nem 
képezett határt. Magyar és horvát szabad királyi városok közt e tekintetben 
nem volt különbség. A legrégibb, legtekintélyesebb városok a tárnokmester 
alá tartoztak. Buda, Pest, Kassa, Pozsony, Sopron, Zágráb tárnoki városok 
voltak. Debreczent, Szatmár-Németit és Szegedet 1715-ben vette föl e 
sorba a törvényhozás, míg a személynöki városok közt Lőcse, Várasd és 
a bányavárosok voltak nevezetesebbek. 

A nemzet igazi ereje a nagy számú nemességben volt, melynek a főurak 
csak egyik tekintélyesebb, méltóságosabb, de a leglényegesebb jogokra nézve 
amattól nem különböző osztályát képezték. A vármegyékben, melyekre az 
ország legnagyobb része föl volt osztva, az ott lakó főpapok, főurak, nemesek 
közönsége (universitasa) már valóságos önkormányzattal bírt. Kezükben volt 
az állami kormányzásnak, közigazgatás- és igazságszolgáltatásnak legnagyobb 
része. A gyakorlat és szükség, meg egy-egy törvény már megállapította 
szervezetüket, a vármegyei szervezetet ; III. Károly kora csak egyöntetűvé 
tette azt. A megye élén névleg a főispán állott, kinek törvény szerint 
a megye területén kellett volna lakni, de ez ritkán történt. Főteendője a 
tisztújítás vezetése volt, melyet most a törvény változatlanul három-három 
évre határozott. A megyét tulajdonkép az alispán kormányozta, ő alatta 
voltak a szolgabírák esküdttársaikkal, a megye kiterjedéséhez és a szükség- 
lethez képest kisebb-nagyobb számmal. A törvény meghatározta, hogy 



221 




A gyulafehérvári Károly-kapu. 



222 

birtokos nemesekből kell őket választani, hogy a megyei földesuraktól 
semmi függésben ne legyenek. Az alispánra és szolgabírákra háromlott az 
igazságszolgáltatás nagy része is. Az alispán a szolgabíróval és esküdttel 
képezte az alispáni bíróságot; a szolgabíró esküdttársával itélt, még pedig, 
ha a felek választották, a megye egész területén, nemcsak járásában. Volt 
még a megyének törvényszéke is, sedriája, mely az alispán előlülése alatt 
meghívott táblabírákból alakúit, időnként összeült és leginkább büntető 
ügyekben itélt. A megye közönsége a maga összeségében a megyegyűlésen 
működött. A Károly-kori törvény meghatározta, hogy e gyűléseken minden 
nemes részt vehet, és hogy azokon jegyzőkönyvet kell vezetni és határo- 
zataikat partikuláris gyűléseken nem szabad megdönteni. A szavazás módjára 
nézve meghagyta a régi szokást, ez pedig Verbőczy elve szerint az volt, hogy 
a szavazatok „ non numerantur, sed ponderantur " , és nem a többség, hanem 
a pars potior és sanior az, a mely dönt ; s ez elvnél fogva, mely a század 
egész folyamában megmaradt és csak újabb időben lőn megváltoztatva, 
az urak, a tekintélyesebb elemek határoztak ; a nagyobb tömeg, a kis 
nemesség, a mennyiben megjelent, csak hozzájárult szavazatával. 

A honlakosok legnagyobb része, a paraszt, a jobbágy földhöz tapadt, 
szegény, birtoktalan volt. Legtöbb ügyét a földesúr intézte el, vagy maga, 
vagy úriszékén, melynek bíráit ő állította össze. A paraszt vagy polgár 
majdnem egy századig még nem is perelhetett saját személyében nemes 
ember ellen, hanem helyette a megyei tiszti ügyésznek vagy városának 
kellett föllépni. Szép gondolat volt egyébiránt, de gyakorlatban nem 
mindig vált be, hogy a jobbágy gondviselője, urával szemben védője, 
ugyancsak az uraknak, a nemeseknek összesége : a vármegye volt. 

Számtalan feladatának a vármegye tehetségéhez képest megfelelt. 
De a mit mindegyike tett, azt külön tette, mintha valamely külön, 
független kanton lett volna. Az ország szervezetének a szükséges egységet 
megadni , a közelből a törvények végrehajtására mindenütt felügyelni a 
királyi helytartótanácsnak lett volna feladata, mely főkormányszék, már 
mint rendes dicasterium, 1724 márczius 21-én kezdte meg működését 
Pozsonyban. Elmélet szerint a király képét viselte annak távollétében úgy, 
hogy ha a király az országba jött, működését csak annak külön felhatalma- 
zásával folytathatta. Hatáskörébe tartozott a legtágasabb értelemben vett 
egész közigazgatás, még az egyenes adó ügye is, mert a kamara főközege, 
szintén Pozsonyban, csak a közvetett adózással s a kincstári javak igazga- 



223 

tásával foglalkozott. Elnöke, a király távollétében, mint királyi helytartó, 
a nádorispán volt. Tanácsosai közt képviselve kellett lenni a három 
országos rendnek : a főpapoknak, főuraknak és nemeseknek. Horvátországon 
kivúl, mely akkor még mindenben a bán közvetlen kormányzata alatt állott, 
az egész országra kiterjedő hatáskörétől sokat vártak, kivált a kereskedésre 
nézve, melyet akkor a mercantilismus szellemében a nemzeti gazdaság 
legfőbb forrásának tartottak. Sokat is tett, de a végrehajtás lefelé nem 
az ő kezében volt. Fölfelé pedig teljesen a kanczelláriától függött, melynek 
élén most először állott világi ember, gr. Illésházy Miklós, mert e, közvet- 
lenül a király oldala mellett levő főkormányszék a királyra a legnagyobb 
befolyást gyakorolhatta. 

Az igazságszolgáltatást is rendezni törekedett a Károly-féle korszak. 
Újra szervezte az ország legfőbb törvényszékét, a hétszemélyes táblát. 
Állandóvá tette a királyi táblát, mely eddig csak időnként, az octavalis 
bíróságokban működött, és a nemesekre nézve a legfontosabb birtok- 
perekben, melyek az akkori értelemben vett valódi tulajdonjogot adták, 
első folyamodáskép ítélt. E két tábla együtt képezte a királyi Curiát, 
melyet a törvényhozás már ekkor, helyes tapintattal, az ország szívébe, 
Pestre helyezett, míg az ítélőmestei-ek vándor bíráskodása helyébe lépett 
kerületi táblák székhelyeivé, az 1723: 31. törvényczikk szerint Kőszeg, 
Nagy-Szombat, Eperjes és Nagy-Várad, illetőleg, valamivel később a katho- 
licismus terjesztése kedveért, Debreczen városa lőnek. 

A modern államoknak — Angliát kivéve — egyik szükséges kellé- 
kévé vált az állandó hadsereg. A magyar törvényhozás 1715 ^ 8- törvény- 
czikkében a régi nemesi fölkelésből , bandériumokból álló hadiszerkezet 
mellé szintén elfogadta az eszmét, arra elvileg költséget is ajánlott, de 
annak konkrét megállapítását esetről esetre az országgyűlésnek tartá fenn. 
E pénzből a sereget kiállítani a király gondja volt. Rendszerint toborzás 
útján történt a csapatok kiegészítése. Ha ez nem volt elég, az ország bizonyos 
számú újonczot ajánlott meg, kiket a törvényhatóságokra kivetettek, és 
rendszerint, mint akkor tájt a világon mindenütt, mindenféle kapa-kasza- 
kerülő, de a harczra alkalmas szilaj elemekből toborzottak, fogdostak össze 
örökös katonai szolgálatra. III. Károly végső éveiben a magyar sereg — a 
végvidéki, helyi katonaságon kivűl — a mostani 19. számú „Trónörökös", 
34. számú „Német Császár", és az 51. számú gyalog és nyolcz huszár- 
ezredbői állott, melyek közül öt mai napig fennáll, és mint a mai 3., 4., 6., 



224 

8., 9- huszárezredek, kivált Ferdinánd-, Sándor-, Würtemberg-, Coburg-, 
Miklós-huszárok neve alatt halhatatlan nevet vívtak ki történetünkben. 

Ugyané korszak volt az, mely lemondván a már-már kínálkozó alka- 
lomról, hogy szabadon választhasson ismét királyt, utat nyitott a lotharingi 
berezegi háznak, a Budát visszavevő Károly berezeg utódainak, a magyar 
trónra. A nemzet 1687-ben elfogadta volt a Habsburg-ház német és spanyol 
Hágának örökösödési jogát a magyar koronára. De már 1711 -ben III. Károly 
volt a családnak egyetlen férfitagja. Mint fiatal ember, még remélhetett 
fiutódot; de az a lehetőség is megvolt, hogy csak leányai lesznek, mint 
elhunyt testvérének, I. Józseftiek és hogy a kormányzata alatt egyesült 
országok, külön-külön törvényeik szerint, mint az oldott kéve, széthullanak. 
Még 111. Károly maga sem állapította meg végleg, mi történjék a monarchia 
együttlételének, a leányivadékok örökösödésének biztosítására, midőn a 
magyar korona területén erre nézve az első lépés megtörtént. Mikor a 
horvátországi rendek 1712 márcz. g-én III. Károly első pozsonyi ország- 
gyűlésére követeket választottak : felállott a zágrábi püspök, a cseszneki 
báró Esterházy Imre, Dániel úrnak, a ki Kassát Rákóczy nevében védel- 
mezte, unokatestvére, a hajdani pálos „fráter Emericus", — a ki, mint egy 
újkori alamizsnás Szt- János, milliókat költött a szegényekre, de a világi 
dolgokban is megállta helyét — és azt indítványozta, hogy a horvát rendek 
már most ismerjék el a Habsburg-ház leány-ágának örökösödési jogát, mit 
a magyarok és csehek is meg akarnak tenni. Legyen az övék az elsőség! 
És a tartomány gyűlés el is fogadta az indítványt, melynek esetleges rész- 
leteiről, módjáról még fogalma sem volt. Még azt sem tudta, nem fognak-e 
a Habsburg-ház országai megoszlani, mint I. Ferdinánd halála után történt ? 
s azért föltételül kötötték ki, hogy az ő országukban az uralkodó háznak 
mindig azt a tagját illesse az örökösödés, ki Ausztrián kivűl még Stájer- 
országban, Karinthiában és Krajnában is uralkodni fog. 

A pozsonyi országgyűlésen sokan restelték, hogy e fontos tárgy 
először a horvát tartománygyűlésen jött szóba : de maga Károly kijelenté 
a prímásnak, az idegen származású Keresztély Ágost szász berezegnek, hogy 
semmit sem tudott a dologról, és az joggal mondhatta a magyaroknak, 
hogy ha a Felség a nőörökösödés iránt intézkedni akart volna, a magyar 
országgyűlésen tett volna ez iránt indítványt. Akaratának III. Károly csak 
egy évvel később adott határozott formát. 1713 ápril 1 3-án kelt a nag}^ 
fontosságú oklevél, mely mint családi törvény a leányági örökösödést és 




Mária Terézia koronázási kardvágása. 



M. 29 



22C 

annak módozatait megállajjítá és a Pragmatica Sanctío néven ismeretes. 
Ebben III. Károly kijelenté, hogy a kormánya alatt egyesűit összes tartomá- 
nyok örök időre változatlanul együtt maradjanak, és az uralkodás, ha fiú- 
örököse nem marad, az elsőszülöttség rendje szerint mindig leányait és azok 
maradékait, ezek hiányában I. József leányait és utódjaikat, ezek után pedig 
I. Lipót leányainak utódjait illesse. Nem sietett azonban, hogy ez intézke- 
dését Magyarország részéről is elfogadtassa. Az ügy a második, 1722-ben 
kezdődő országgyűlésére maradt, miután már Erdély, ugyancsak 1722 
márczius 30-án, a Pragmatica Sanctiót elfogadta. A legelőbbkelő magyar 
főurak mindjárt eleve helyesléssel fogadták volt a tervet. Az alsóbb 
körökben is mindinkább elterjedt ez a felfogás úgy, hogy az országgyűlés 
megnyíltával a rendek már általában készek voltak a leányági örökösö- 
dést önként felajánlani a királynak. A tiszai megyéket leginkább Károlyi 
Sándor, Rákóczy utolsó hadvezére hangolta erre; az országgyűlésen pedig 
a rendek első ülésében Szluha Ferencz nádori itélőmester, Rákóczynak 
sokáig, még a szatmári béke után is híve, tette meg az indítványt (1722 
június 30), melyet azonnal elfogadtak. A főrendek hozzájárultak és az 
országgyűlés határozatát fényes küldöttség vitte hírűi Bécsbe, III. Károly- 
nak a Favorita-palotába, a mai Theresianum épületébe. A követség tagjai 
közt volt : Csáky, Erdődy, Nádasdy, Pálflfy, Draskovich, Zichy, Károlyi, 
Révay, Széchenyi, Esterházy, Forgách, Batthyány, Szirmay, Bercnyi, 
Balassa, Haller, és — mint megyei követek — Matyasovszky, Eötvös, 
Meszlényi, Kenessey és Boronkay. Gróf Csáky Imre bibornok és kalocsai 
érsek volt a szónok, ki beszédében kijelenté, hogy az ország hálából fogadja 
trónöröklőűl el a Habsburg-háznak leány-ágát; e háznak köszöni felszaba- 
dulását a török iga alól, tőle reményli törvényeinek és szabadságának 
fenntartását. E gondolat vonúi keresztül a törvényen is, mely a nemzet 
és király együttes akaratát megörökíté. Elfogadja a leányág örökösödését 
úgy, mint azt a Pragmatica Sanctio megállapítá; de biztosítja egyszersmind 
Magyarországot és kapcsolt részeit, hogy összes szabadságait híven meg 
fogják tartani az ausztriai ház jövendő örökösei. 

III. Károly életének legfőbb gondja volt, hogy a Pragmatica Sanctiót 
Európával is elismertesse és biztosíttassa. De mikor 1740 október 20-án 
meghalt, leányára, a 23 éves Mária Teréziára, ki a Budát visszavevő 
Károly berezeg unokájának, a lotharingi berezegnek s később toscanai 
nagyherczegnek, Ferencznek lőn nejévé, sokkal kevesebb birtok maradt, 



227 

mint a mennyi c rendelkezés megállapításakor volt. Nápolyt, Szicziliát és 
Lombardia némely részeit a spanyol Bourbonoknak és Szárdiniának kellett 
átengednie (i735)- A passarovitzi béke vívmányait, a szerbiai, boszniai, 
oláhországi birtokokat pedig egy szerencsétlen török háború után, melybe 
Károly mint Oroszország szövetségese bonyolódott, a belgrádi béke (1739) 
vitte el, s utolsó éveiben még a pestis is végig járta az országot, mely 
egyedül Budán két év alatt (1738 — 1740) hatezer embert szedett áldozatul. 

Mária Terézia. 

Mária Teréziára a trónon súlyos helyzet várakozott. A garantiák, 
melyekkel atyja az ő örökösödési jogát biztosítani törekedett, erőtleneknek 
bizonyultak. A bajor választófejedelem, mint I. Ferdinánd leányának ivadéka 
s mint I. József leányának férje, igényt támasztott örökségének nagy részére. 
A porosz király hirtelen Siléziára tört és elfoglalta e tartomány nagy 
részét. A magyar koronázó országgyűlés 1741 május 14-én kezdődött 
Pozsonyban. Majdnem két század óta először történt ismét, hogy a ki 
magyar királylyá lett, nem volt római császár, vagy a világ ez első koro- 
nájának várományosa. Az új viszonyra nézve a rendek új követelésekkel 
léptek föl. Az elsőbbséget, melyet, legalább hallgatag, a római császár 
főméltóságainak engedtek, nem voltak többé hajlandók megadni az osztrák 
örökös tartományok főtisztjeinek. Magyarország, mondák, a dynastiának 
legnagyobb országa. Illik, hogy beleszólása legyen a közös ügyekre, a 
magyar ügyeket pedig kizárólag magyar tanácscsal intézze a királynő. 
Mária Terézia június 20-án érkezett Pozsonyba magyar ruhában; másnap, 
szólott először a trónról az ország rendéihez latinul, miután a kanczellár 
a királyi propositiókat magyarul előadta. Négy nappal később megvolt a 
koronázás. A királyné magyar szabású ruhában, zöld selyemmel bevont, 
hat lovas hintón érkezett Szent Márton templomába. Előtte a melléktarto- 
mányok lobogóit egy Batthyány, Ghillányi, Esterházy, Erdődy, Balassa, 
Kollonics, Patachich, Csáky, Magyarország fehér zászlóját, a legnagyobbat 
valamennyi között, gróf Keglevich József vitte. Fejére a koronát Esterházy 
Imre, a ,. fráter Emei-icus", ekkor már esztergomi érsek, testileg ugyan 
megtört, de lelkileg még ép aggastyán tette. Azután a kii'ályné, koronásán, 
fényes kísérettel, gyalog, majd kocsin a hagyományos körútra indult. 
A barátok templomában avatta fel a „szentelt" — aranysarkantyús — 

20* 



228 

vitézeket. Az irgalmas barátoiv temploma előtt esküdött meg, szabad eg 
alatt, az ország alkotmányára. A Duna-parton, a királydomb alatt, leszállt 
kocsijából, felült gazdagon, magyarosan felszerszámozott fekete paripájára, 
és felugratott a dombra, a honnan a hagyományos négy kardvágást a világ- 
négy része felé, a királyi karddal megtéve. Riadó lelkesedés, vivát, „vivát 
domina rex noster" — „éljen királyasszonyunk!" — kisérte mindenfelé, 
de azért, mikor az ünnep elmúlt, a kellő megegyezés még sem tudott létre 
jönni a királynő s az országgyűlés közt. A rendek az ország belkormányzati, 
pénz- és hadügyi törvényes önállóságának biztosítására, kivívására, olvan 
magyar miniszterium-félét terveztek, de Mária Terézia vonakodott mindent 
úgy teljesíteni, mint kívánták. „Megtartom eskümet, melyet a nemzet 
jogaira tettem!" monda a királynő az ellenzék egyik legfőbb emberének, 
a bán, tábornok és ekkor országbíró Esterházy Józsefnek, kinek testvére, 
Antal, mint Rákóczy rendületlen híve, Rodostóban aludta örök álmát. 
„Tudom, hogy német minisztereim, általában véve, nem szeretik a magya- 
rokat. A magyar ügyekben tehát nem hallgatok rájuk; magam intézkedem; 
de a mit tőlem az ország követel , az a bizalmatlanság kifolyása ! " — 
„Nem", — felelt Esterházy — „ellenkezőleg, a legfőbb bizalomnak jele az, 
hogy a mit az ország kétszáz év óta kér, mit pecsétes hitlevelek ígértek, 
de mi foganatba nem mehetett, azt most í'elségcd kcgyelmcsségétől 
reményli ! " 

Ez alatt a külső veszély nőttön nőtt. A bajor választó, kinek Eranczia- 
ország is segélyérc sietett, már-már betört Ausztriába. Az osztrák sereg, 
moly Mária Teréziát védhette volna, csekély volt, szét volt szórva Olasz- 
országban, Belgiumban, vagy szerencsétlenül harczolt Siléziában a poro- 
szokkal. A bajor határ és Bécs közt nem volt számba vehető sereg, mely 
a betörő ellenségnek útját állhatta volna. A közel, közvetlen veszélylyel 
szemben még csak egy eszköz maradt: a magyarokhoz fordulni, fölfedezni 
előttük a helyzet válságos mivoltát és Magyarország egész erejét vetni 
a hadi eldöntés serpenyőjébe. Mária Terézia kész volt erre ; de a német 
tanácsosok nem javallák, mert attól tartottak, hogy a magyarok, fölismervén 
a helyzetet, csak annál követelőbbekké lesznek. A királynő azonban ellenük 
határozott. Szeptember il-én reggeli ll órára fölhívatta az országgyűlést 
a királyi várba, mint szokás volt, ha királyi propositiókat terjesztettek elő. 
A királynő a trónon ült. Mellette a kanczellár állott, gróf Batthyány Lajos, 
a mai berezegi ágnak' őse, és elmondta a királynő propositióját : Ellenség 




Sí 

>, 

c 
o 

03 
N 
O 



230 

támadta meg igazságtalanul a Felség örökös tartományait. Bécset közvetlen 
veszély fenyegeti. Veszély fenyegeti az örökös tartományokat mind, veszély 
magát Magyarországot, melyre a bajor választó szintén kinyújtja kezét. 
Gondoskodjék az ország kellő védelemről! A kanczellár után maga Mária 
Terézia szólott, szemmel láthatólag megindulva. „Szomorúan, mindenkitől 
elhagyatva fordulunk a tekintetes Statusokhoz, örökös tartományunknak, 
Ausztriának megvédése tárgyában. Magyarországnak, Magunknak, gyerme- 
keinknek sorsa" — e szavaknál köny tolult szemébe, kendőhöz nyúlt — 
„ettől függ! Elhagyatva az egész világ által, az ország húségéhez, fegyveré- 
hez, a régi magyar vitézséghez folyamodunk, és nagyon kérjük a tekintetes 
Statusokat, hogy e nagy veszedelemben minél gyorsabban tanácskozzanak 
és cselekedjenek!" Még mialatt beszélt, mély megindulás fogta el a rendeket. 
Köny tolult a férfiak szemébe és felriadt a kiáltás: „Éltünket és vérünket!" 
Esterházy primás beszélt az országgyúlés nevében, röviden, de nyomósán. 
Kijelenté, hogy: „Szomorúan hallók a szomorú hírt. A királynő joga tiszta, 
szent, világos ország-világ előtt. Védelmére kész Magyarország minden 
erejét, minden tehetségét, vérét, életét feláldozni!" A gyűlés nagy izga- 
tottságban oszlott szét, s az áldozatra kész lelkesedésbe harag is vegyült a 
német tanácsosok ellen, kik bizalmatlanságból Magyarország iránt, oly 
soká takargatták a valóságot. Főrendek és rendek rögtön vegyes ülést 
tartottak. Bizottságot küldtek ki, és délután már új gyűlésben tárgyalták 
a javaslatot : keljen föl az ország egész erejével ! Ez indítványt egyhangúlag 
elfogadták. E nap nem volt oppositio a magyar országgyűlésen. 

Kihirdették az általános nemesi fölkelést. Harminczezer embert 
ajánlottak a rendes hadseregre. Felállítottak hat gyalogezredet, melyek 
(a 2., 31., 32., 33., 37., 52. számúak) még máig is megvannak, mint élő 
emlékei a lelkesedés c napjainak. A fölkelés élére a törvény a 77 éves 
nádort, gr. Pálflfy Jánost hívta meg, ki a szatmári békét megkötötte, és 
Savoyai Jenőnek sok csatatéren bajtársa volt. A kerületi kapitányok közt 
a Dunán túl gr. Esterházy Józsefet, az ellenzéki vezérférfiút, a Tiszán túl 
Károlyi Sándort találjuk. Többen, mint gTÓf Batthyány Károly, a kanczellár 
öcscsc, saját költségükön állítottak ki csapatokat. Erdély s a katonai vég- 
vidék is megmozdult, s a horvát és szerb granicsárok marczona alakjai oly 
nagy számmal jelentek meg a nyugati csatatereken, mint még eddig soha 
sem. Nyolczvanezer, sőt százezer emberre is becsülték az erőt, mely Magyar- 
országból királya védelmére síkra szállt, mikor Felső-Ausztria és Csehország 




Mária Terézia arczképe és névaláírása. 



232 

meghódoltak a bajor választónak és az uralkodóház örökös tartományai, 
Tirolt kivéve, Montesquieuvel szólva, mintegy elaléltan roskadoztak. 

A magyarok föllépése megfordítá a hadi szerencse kerekét. Az év 
végén Mária Terézia már visszatérhetett székvárosába. Két hónap múlva 
(1742 február 13) hadai Münchenben voltak. A porosz király, Siléziát 
megtartva, kibékült (1742). A harcz a bajorokkal, francziákkal tovább folyt, 
s e harczokban majdnem mindenütt a magyarok jártak elöl. Gróf Nádasdy 
Ferencz, unokája annak az országbírónak, kit 1671-ben mint pártütőt 
Bécsben lefejeztek, genialis ügyességgel utat nyitott a Rajnán a „II. Mária 
magyar király" hadainak (i744 július 1), be messze Francziaországba ; 
gróf Batthyány Károly horvát bán pedig, családjában később az első herczeg, 
csekély számú magyar csapataival annyira kifárasztá II. Frigyest, ki újra 
Csehországba tört (1744 aug.), hogy a mikor a magyar-osztrák fősereg a 
Rajna mellől a csatatérre érkezett, a nagy király kénytelen volt eredmény 
nélkül Siléziába visszavonulni. Ugyanekkor országgyűlés, országos tanács- 
kozás nélkül, másodszor is újra felkelt a magyar nemesség. A királynő ismét 
Pozsonyba jött (aug. 10). Szólt, és a magyar urak — a kik épen ott voltak, 
— Pálffy, Batthyány, Erdődy, Esterházy, Nádasdy, felbuzdultak. A nádor 
a megyéknek írt : „Fegyvert kiáltok nagy dicsőségű édes Hazámnak és 
Nemzetemnek!" És rövid időn sereg állott a morva és siléziai határszélen. 
Hiába kisérté meg II. Frigyes elvonni a magyarokat királyuk ügyétől. 
Az insurrcctio, föllelkesítve gr. Esterházy József vezére által, bár köteles 
nem volt vele, még az ország határán túlra is kivonult Morvába, Siléziába, 
hogy megverekedjék a j^oroszokkal. Mindössze nyolcz évig folyt a háború 
Németország nagy részében, Belgiumban, Olaszországban, le Genuáig és 
a Provencc-ig, s Mária Terézia elvégre is szerencsésen megküzdött a 
veszélyekkel, melyek trónját fenyegették, és megtarthatá, Siléziát és némely 
olasz részeket kivéve, atyjának többi örökét. 

li győzelmének legnagyobb részét a magyar nemzetnek köszönhette a 
királynő. A magyar nemzet nem fukarkodott vérével a hét éves liáborúban 
sem, melyben a királynő azt, mit az örökösödési háborúban a ]:)oroszok 
ellen elvesztett, vissza akarta szerezni. A háború második évében Hadik 
András altábornagy, kőszegi születésű, katona fia, 3000 emberrel, jobbára 
huszárokkal, szluini és gradiskai határőrökkel Berlin előtt termett (i757 
okt. 16), a város egyik kapuját belövette, az eléje vonult őrséget szétszórta. 
A porosz királyi család s a katonaság Spandauba menekült. Hadik a város 



233 



alá nyomult; és kétszázharminczötezer tallér hadisarczot vett meg Nagy- 
Frigyes fővárosán. Három évvel később (1760 okt. 3 — 12) Tottleben orosz 
hada mellett ismét megfordultak a magyarok Berlinben. Charlottenburg 
porosz királyi várkastélyt ekkor a szász csapatok vandal módra feldúlták ; 
Potsdamot azonban 
Sans-soucival, a po- 
rosz király kedves 
lakóhelyével , gróf 

később berezeg 
Esterházy Miklós, 
Haydn-nak, a nagy 
zeneszerzőnek patró- 
nusa, a magyarokkal 
sértetlenül megtar- 
totta. Mikor eltávo- 
zott , bizonyítványt 
vett, hogy semmiféle 
kárt nem tettek, és 
csak egy kicsiny, cse- 
kély értékű képet 
hozott el magával 
emlékűi. Nem a ma- 
gyarokon múlt, hogy 
Silézia, hét éves küz- 
delem után is a po- 
rosz király birtoká- 
ban maradt. 

Mária Terézia 
nagyon jól tudta, mit 
köszönhet a magyar 
nemzetnek, és egész életében arra törekedett, hogy iránta háláját és szere- 
tetét kifejezze. Nagylelkű és nemes törekvése nem is maradt siker nélkül. 
Mária Terézia férfinak, királynak született. Csak a gyöngédség és szív voll 
benne női. Tudott és akart is uralkodni. A mit Esterházy Józsefnek Pozsony- 
ban ígért, megtartotta. Maga vette kezébe a nemzet sorsát. Tekintettel 
volt többi tartományainak érdekére is, de Magyarország ügyeiben mindig 

M. 30 




II. József mint gyermek. 



234 

annak mutatta magát, minek maga magát nevezte bizalmas levelezésében: 
„jó magyar nőnek, kinek szíve teljes teli volt hálával a nemzet iránt!" 
Az ország integritása volt mindig az, melyet a magyar nemzet leg- 
inkább féltett, melynek helyreállítását mindig sürgette. Idő folytán sok 
rész elszakadt a magyar koronától, s idegen kormányzat alá kerültek kivált 
oly vidékek, melyeket aránylag nem rég foglaltak vissza a törököktől. 
E területeken új viszonyok keletkeztek, melyeket egyszerűen figyelmen 
kivúl hagyni nem lehetett. Különösen a XVII. század végén bevándorlott 
szerbek, önállóságra törekvő végbeli katona-nép, képezett statust a status- 
ban, és csak nehezen tudott a magyar állam keretébe beilleszkedni. Mária 
Teréziának hosszú uralkodása e tekintetben a sérelmeket úgy szólván mind 
megszüntette. Csak az erdélyi részek visszakapcsolása maradt végrehajtatlan ; 
de a királynő elismerte, hogy Erdélyt mint magyar király, a magyar korona 
jogán birja. A Maros és alsó Tisza mentében katonai végek voltak még 
abból az időből, mikor e folyamokon túl a Bánság Törökországhoz tartozott. 
Szerbek laktak itt egyes falvakban, a megyék kebelében,- de .nem a megyei 
hatóságok alatt. Az 1741 : XVIII. törvényczikk értelmében hét év alatt 
(1743 — 1750) megszűnt e végvidék s Csanád Arad, Bács megyék polgári 
kormányzata alá került. Szuboticza, Zombor és a péterváradi sánczból, a 
bácsmegyei szerbek főhelyeiből, Szabadka, Zombor, Újvidék szab. kir. 
városok lettek, és csak Tétel vidéke maradt meg néhány községgel katonai 
— csajkás — területnek, mint utolsó maradványa a régi naszádos hadnak, 
mely a XV. és XVI. század hadi történetében oly jelentékeny szerepet 
játszott. Ugyan e tájt megszűnt a kamarai administratio a Száva -Dráva 
közt, és a mai Slavoniában megalakultak Pozsega, Szerem, Verőcze vár- 
megyék (1745). A horvát megyéket is rendezte a királynő magyar mintára. 
Jobb közigazgatás végett 1767-ben a bán közvetetlen kormányzása helyett, 
bár a horvátok nem akarták, horvát kir. kormánytanácsot állított fel 
Varasdon; de már 1779 július 30-án, mint feleslegest, megszűntette, és 
teendőit a magyar kir. helytartótanácsra bízta. Szintúgy megszűntette a 
szerbek ügyeit kezelő udvari bizottságot a Deputatio lUyricát, s a Declara- 
torium lUyricumban (1779) biztosítá egyházi autonómiájukat, de az állami 
kormányzatot a magyar kanczellárra ruházta. Hogy utat nyisson a magyar 
kereskedelemnek, délnyugaton visszacsatolta a Zrínyiek és Frangepánok 
bukása óta Belső-Ausztriához tartozott adriai tengermelléket. Hozzá adta 
(1776) Krajnából Fiumét, 1779 óta a magyar szent koronának külön terű- 




30* 



236 

letét; éjszakon pedig Lengyelország első felosztásakor, melyet különben, 
mint jogtalant, kárhoztatott, visszaszerezte a szepesi városokat, melyeket 
még 1412-ben Zsigmond zálogosított el, s melyeknek visszaszerzése száza- 
dokon át hő, de sikertelen óhajtása volt a hazafiaknak. Alatta nyerte meg 
végleges szervezetét a katonai végvidék, melyet lényegileg a legújabb időig 
megtartott. Az Adriától Orsováig vonult az erős öv, mely — kivált akkor — 
megvédte az országot a pestis s a rabló, vad szomszéd becsapásai ellen, 
és e végek nyers, elvadult népét, nem minden nehézség, nem minden küz- 
delem nélkül katonai vas fegyelemmel a civilisatióra szoktatta. 1762 óta 
a határőrvidék kiterjedt Erdélyre is. Oláhország és Moldva határaira. 
A mindig katona székelyekből Csíkban és Háromszéken, és az oláhoknak 
szabad, katonáskodásra alkalmas elemeiből, négy gyalog és két lovas ezred 
alakúit. 1778-ban végbe ment az, mit az ország már 1723 óta sürgetett: 
visszakapcsolták, magyar kormányzat alá helyezték a „ Bánság" -ot, melyet 
eddig katonai, majd osztrák kamarai kormány igazgatott. Hatvankét év alatt 
a puszta, mocsáros tartomány ez idegen, de gondos kezek alatt csodálatosan 
felvirágzott. Leginkább gr. Mercy Florimund, e vitéz, de szerencsétlen 
tábornok alatt, ki — kevés megszakasztással — 16 évig volt kormányzója 
e tartománynak (1718 — 1734), és onnan ment Olaszországba, hogy Pármá- 
nál csatát és életet veszítsen a francziák és szárdok ellen. A visszakapcsolt 
részekből három vármegye alakúit : Tcmes, Krassó és Torontál. És ezzel az 
ország integritása helyre volt állítva. „Consummatum est!" kiálta fel a 
királynő; „most már nyugodtan szállhatok pihenésre". 

De belsőleg is sok megváltozott Mária Terézia uralkodása alatt. 
A külföldiek is bámultak ama roppant anyagi haladáson , mely 40 évi 
uralkodása alatt végbe ment. Nagy gondot fordított utakra, csatornákra, 
vízszabályozásra s a nemzeti életnek egy ága sem kerülte el figyelmét. 
Öt püspökséggel: a beszterczebányaival, rozsnyóival, szepesivel, fehérvárival 
és a szombathelyivel gyarapítá az ország régi, latin szertartású hierarchiáját. 
Fclállítá a munkácsi görög katholikus püspökséget (i773)> ^s ezzel véget 
vetett a hosszú, keserű torzsalkodásnak, mely az egri püspök és egyesűit 
görög hívei között oly soká fennállott. Javított az igazságszolgáltatáson. 
A Plánum Tabuiarc (1769) összegyújté a kir. kúriának majdnem félszá- 
zados döntvényeit, és ezzel sok bizonytalanságnak vetvén véget, biztos 
alapot nyújtott a további fejlődésre. S mert munkásságra ösztön kell és jutal- 
mazni az érdemet igazságos dolog: a vitézség jutalmára a Mária Terézia 




c 

ja 



a. 



•o 

3 

01 
<t 

in 



c 
c 

:3 



238 

rendet, a polgári tevékenység babérjául pedig a magyar jellegú Szent 
István-rendet alapítá (1764) emlékére az első nagy királynak, ki „ez 
országot erős kézzel és bölcseséggel megalkotta". Gondoskodása a nemzet 
legnépesebb osztályát, a parasztot, a jobbágyot sem felejté el. Miután az 
országgyűlésen nem sikerült, királyi teljhatalommal rendezte viszonyait 
és behozta az urbáriumot először a mai Slavoniában (1756), majd Magyar- 
országon (1766 — 1769), végre a horvátországi megyékben. Megállapította, 
mi jár a jobbágynak és mit köteles ennek fejében szolgálni; mert úgy 
akarta, hogy az úri önkény agyon ne csigázhassa ; és ha már kötelezettségeit 
teljesíti, legyen annyija, a mennyiből, a viszonyokhoz képest, maga és 
családja megélhessenek. Legfőbb gondját azonban a közművelődés terjesz- 
tése, a tanintézetek képezték. Akarta, hogy „a derék, értelmes magyar 
nemzet" e téren is, melyen mostoha körülményeinél fogva annyira elma- 
radt, megkapja a módot, hogy versenyezhessen a többi nemzetekkel; „és 
nekem — írá — még sötét síromban is örömömre fog szolgálni a gondolat, 
hogy én adtam arra az első lendületet". Parancsára tanulmányi rendszer 
készült, mely felöleié az összes közoktatást, és figyelmét kiterjeszté az elemi 
iskoláktól az egyetemig. Ennek alapján öt akadémiát állított fel : Győrött, 
Nagy-Szombatban, mely később Pozsonyba került, Kassán, Nagy-Váradon 
és Zágrábban. Pázmány alapítványát pedig, a nagyszombati egyetemet 
1769-ben orvosi karral gyarapítván, mint a tanulmányi rendszer betetőzését, 
az ország középpontjára, Budára tette át (1777). 

Buda már akkor romjaiból lassanként kiemelkedett. A régi magyar 
királyok elpusztult palotája helyére új királyi palota épült. 1741-bcn 
pendült meg ismét az eszme, hogy a magyar király Magyarországon 
lakjék, még pedig ott, hol a régi királyok laktak. Palota kellett tehát oda, 
a hol Mátyás király palotája állott. De pénz nem volt. A közkincstárt 
kimeríté az örökösödési háború. Pálffy János nádor tehát a nemzet áldozat- 
készségéhez fordult és rövid időn együtt volt főpapok, főurak, megyék és 
városok lelkes adakozásából a szükséges összeg. A gyűjtés élén gyoroki 
gróf Grassalkovich Antal állott, sokban mintegy typusa ama törekvő, már 
az újabb kor szellemében nem a csatatéren, hanem a béke szolgálatában 
kitűnő aristokratiának, mely Mária Terézia korában keletkezett vagy leg- 
alább akkor nőtt nagyra. Gyermek korában szegény, majdnem koldus, mint 
25 éves ifjú már királyi ügyigazgató, egymásután királyi személynökké, 
báróvá, kamarai elnökké, gróffá s e mellett roppant uradalmak tulajdonosává 



239 

lön. Ezek közt volt Gödöllő is, hol Mária Terézia egyszer meglátogatta 
(1750 augusztus 10), a mikor (följegyezték) 70.000 lámpa világított a 
szép kastélyon. 

1749 május 13-án ünnepélyes menet vonult a budavári karmelita 
templomból, a mai várszínházból, a várhegy déli részére, hol romok és 
némi újabb épületek foglalák el a helyet, a melyen régente a magyar királyok 
palotája állott. A váczi püspök. Altban Mihály Károly végzé az egyházi 
szertartást. Grassalkovich Antal tévé le az alapkövet és mostoha fia, Bajtay 
Antal piarista, később József trónörökösnek a magyar történetben tanítója, 
monda az ünnepi szónoklatot. A palota Hillebrant mérnök vezetése alatt 
húsz év múlva készült el (1769). De a viszonyok nem engedték meg, hogy 
a királynő e palotában lakjék Budán, melyről niég sokan azt tartották, 
hogy a törökség torkában van. Angolkisasszony-apáczák és nőnevelő, majd 
finevelő intézet, a magyar Thereziánum, szállott bele; végre a királynő 
a tudománynak, az egyetemnek ajándékozta. Az ő határozott kívánsága 
szerint koronázásának 40-ik évnapján (1780 június 25) történt a beiktatás. 
Képviselőjéül ez ünnepélyes cselekményre gr. Esterházy Ferencz magyar 
kanczellárt, Thökölyi Imre nővérének unokáját, a cseklészi Esterházy-ág 
alapítóját , sok és fontos dologban jobb kezét , szemelte ki ; mikor pedig 
Esterházy gyengélkedő egészsége miatt nem mehetett, gr. Pálffy Károly 
alkanczellárt , János nádor unokaöcscsét , később az első herczeg Pálffy t 
küldötte Budára. Báró Patachich Ádám kalocsai érsek, egyik szigetvári 
hősnek ős unokája, az egyetemi tanács elnöke, mondott az egyetem dísz- 
tei-mében, a királyi várpalotában ékes szavakban hálát a királyné nagy 
kegyéért, és Brunszvik Antal, kanczelláriai referendárius, olvasta fel főbb 
pontjait az ünnepélyes okleveleknek, melyekben a királynő, visszapillantván 
egész pályájára, mind azokat az adományokat, melyeket az egyetem és 
a tanúimányi rendszerben tervezett tanintézetek fenntartására rendelt tanul- 
mányi alapra tett, összefoglalta. Az egyetemnek akkor gazdag javadalma 
többféle megszűnt egyházak javaiból került ki ; a tanúimányi alapot a 
pápa által 1773-ban eltörült jezsuita-rendnek három millió forintra becsült 
vagyona alkotá. 

A Mária Terézia korabeli fejlődésnek egy nagy hiánya van a mai kor 
szemében, és méltán. Sokkal kevésbbé volt az magyar^ mint a múlt száza- 
doknak, vagy még inkább az újabb kornak fejlődése. A magyar nyelv, mint 
a gyengébb magyar civilisatió nyelve, fejletlenebb volt a nyugoti népek 



240 

nyelvénél. A XVI. század, mint láttuk, itt is meghozta a változást. A refor- 
matióval kapcsolatos pezsgőbb szellemi élet és irodalmi mozgalom a magyar 
nyelvre is jótékonyan hatott. Erdélyben, bár egyedül ott tudott a magyar 
korona területén egy idegen nemzetiség, (a szász) mint ilyen^ közjogi ténye- 
zővé lenni, diplomatiai nyelvvé lőn. A megfogyott anyaországban ez nem 
sikerűit teljesen. A külfölddel, az ausztriai örökös tartományokkal való foly- 
tonos összeköttetés nélkülözhetetlenné tette a latin nyelvet. A XVIIl. század 
nem volt alkalmas arra, hogy ez irányban valami javulást idézzen elő ; sőt 
a korábbihoz még újabb akadályok járultak. Uj eszmék, az élet és állam 
új követelményei léptek föl, a melyeknek kifejezésére az akkor még fejletlen 
magyar nyelv épen nem, és még a latin is alig volt képes. Kosmopolitikus 
áramlat vonult végig a világon. Törni magát nyelvért, még pedig a magyar 
nyelvért, csak azért, mert magyar, alig látszott valaki előtt érdemesnek. 
Nagyobb nemzeteken is, mint a magyaron, megtörtént ez időben, hogy 
elhanyagolták nyelvüket, s a legnagyobb emberek egyike, kiket a német 
nemzet e század folyamában szült, II. Frigyes porosz király, csak gúnyolni 
tudta „darabos" anyanyelvét. Külföldön, a magasabb körökben, a franczia 
nyelv lőn uralkodóvá; nálunk, a késői renaissance hatásakép, melynek 
karrikaturája, a túlzott latinizmus, csak most jutott el hozzánk és nagyobb 
mértékben uralkodott mint másutt, a hol már erősebb nemzeti nyelvek 
voltak, a latin foglalt el minden tért. Az iskola és közélet magasabb 
fokain már uralkodott; most lehatolt az alsóbb rétegekbe, de még sok 
helytt a családi életbe is. Ott, hol vegyes nyelvű országunkban a nép 
nem volt magyar ajkú, Horvátországban vagy a felvidéken, úgy szólván 
kiszorítá a magyar nyelvet ; magyar vidékeken azonban, a mívelt osztá- 
lyoknál, mintegy védő paizsot képezett az idegen élő nyelveknek, mint a 
francziának és főkép a németnek beszármazása ellen, melyek rá nézve sokkal 
veszedelmesebbek lehettek volna. E védő paizs alatt nem is szűnt meg a 
magyar nyelv, lassan bár, és úgy szólván észrevétlenül fejlődni, s e régibb 
kornak utolsó nagyobb írója: Faludi Ferencz még megérte az „ újjászületés "- 
nek, mint mondani szokták, hajnalát. Ez újjászületést Mária Terézia egyik 
intézményéhez köti az irodalomtörténet. 1760 szeptember ll-én, 19 évvel 
a pozsonyi nap után, megalapítá a magyar testőrséget, hogy „hajlandó- 
ságának a magyar nemzet iránt újabb jelét adja". Százhúsz magyar ifjút 
gyűjtött maga köré Bécsbe, hogy őt és családját őrizzék, világot lássanak ; 
s ez iskola, melyet a magyar nemes ifjúságnak nyitott, meg is termé 




Magyar testőr. 



M. 



31 



242 

gyümölcseit. Ifjaink látták a világot, mívelődtek és kezdték mívelni az 
anyanyelvet is, magasabb szempontból, több ízléssel, mint eddig a nyelvnek 
többi szerény munkásai. Bessenyey György volt az első közöttük, ki a 
világ elé lépett. Müve: „Agis" tragédia, mely új korszakot jelöl a magyar 
irodalomban, Mária Teréziának van ajánlva, kinek trónörökös fia, József, a 
mit akkor nem minden magyar főúri családról lehetett elmondani, magyarul 
tanult; s kinek másik fia, az akkor még csak 6 éves, korán elhunyt Károly, 
1751-ben az országgyűlés tisztelgő küldöttségével magyarul beszélgetett. 

11. József és II. Lipót. Ujabb kor 1825-ig. 

Mária Terézia nem sokáig élte túl az egyetem beiktatását, a tanul- 
mányi ügy befejezését. Negyven évig uralkodott, mint Nagy Lajos, s 
meghalt 17 80 november 29-én. Egy nappal halála előtt, miután már 
gyermekeitől elbúcsúzott, magához hívatta Esterházy Ferenczet, a magyar 
kanczellárt. „Esterházy, — monda neki, — én meghalok ! Mondja meg 
nemzetének, hogy hálával emlékeztem meg róla utolsó perczemig ! " 

Mária Terézia kormányzatában modernebb irányt követett, mint atyja. 
Fia, II. József, a XVIII. század fejlődésének még előbbre haladott eszméit 
képviselte. Míg a nagy királynő úgy szólván reális alapon állott s az 
államszerkezetben csak eszközt látott bizonyos közczélok, közérdekek elő- 
mozdítására : lí. József szemében, a XVIII. század szelleme szerint, az állam 
önczél, a leghatalmasabb, a legjótékonyabb intézmény volt, melytől függött 
minden, melynek tehát fel kellett áldozni mindent. magát is csak az 
állam első szolgájának tekinté ; valójában pedig papja, apostola volt annak, 
lelkesült, rajongó, türelmetlen, mint minden ügynek apostolai lenni szoktak. 
Minél inkább meg volt győződve, hogy az állam jó fejedelemmel, jó 
törvényekkel segíteni tud minden bajon, csak akarnia kell : annál nagyobb 
hévvel törekedett elhárítani mindazt, mi felfogása szerint a múlt baboná- 
jának, tudatlanságának volt maradványa és az új, szerencsésebb fejlődésnek 
útját állta. Sok akadálylyal, mely elöl Mária Terézia meghátrált vagy 
melyet megkerült, ő egyenesen szembe szállt és le törekedett azt rontani. De 
nemcsak a modorra nézve volt különbség az anya és fiú közt. Nagy elvi 
ellentétek is voltak köztük, kivált a mi az egyházi, vallási kérdéseket illette. 
Mária Terézia egész életében buzgó katholikus volt , habár az egyházzal 
szemben sokszor úgy tett, mint XIV. Lajos ifjabb éveiben, ki a nantesi 



243 

edictumot megszüntette, de a gallican egyház tantételeit felállította; sok 
kérdésben az állam fennhatóságát vitatta és fenn is tartotta. József szintén 
nem volt vallástalan, mint nagy kortársa : II. Frigyes, de positiv katholi- 
cismusában lehetetlen föl nem ismernünk bizonyos theisticus vonást, és el 
volt telve a franczia philosophia eszméivel, melyekben a vallások egyen- 
jogúsága és szabadsága, valamint az államnak fennhatósága a vallások 
felett, úgy szólván sarkalatos elvek voltak. Azonnal belenyúlt merész kézzel 
a katholikus egyház szervezetébe, hogy azt, a mi neki károsnak, visszásnak 
tetszett, s a mit az akkori európai akatholikus irány a legrikítóbb színekben 
tűntetett fel, megszűntesse. Kezébe vette a papság nevelését. Intézkedéseket 
tőn, melyek az isteni tisztelet és vallásgyakorlat belső részleteire vonat- 
koztak. Eltörülte a legtöbb férfi- és nőkolostort, hazánkban összesen 
1 40-et ; de az elkobzott vagyonból semmit sem tartott meg az államnak, 
hanem a vallásalaphoz csatolta, melynek alapja már III. Ferdinánd alatt 
keletkezett, szegény papok és egyházak fölsegélésére, számos új plébá- 
niának fölállítására. Más részt kibocsátá 1781 október 25-én a türelmi 
rendeletet, mely az ország protestáns lakosainak mindenütt szabad, habár 
nem is egészen nyilvános vallásgyakorlatot biztosított. Mert a mit a 
Bocskayak, Bethlenek, Rákóczyak a XVII. század folyamában kivívtak, 
már jobbára rég feledésbe ment , vagy a változott viszonyoknak többé meg 
nem felelt. A XVII. század második fele óta a katholicismus politikai és 
társadalmi téren határozott túlsúlyra emelkedett és azt ellenfelével éreztette 
is. III. Károly korában a királynak kellett oltalmazni a protestánsokat. 
De mikor a kormány legalább a törvény betűjét megvédelmezte a türel- 
metlen hazafiak ellen : annak magyarázatában, mint maga is katholikus, 
épen nem kedvezett az akatholikus felfogásnak. Nyilvános isteni tiszteletet 
nem-nemeseknek csak azokon a helyeken engedett, a melyeket a törvény 
1681-ben, tehát akkor, mikor az országnak majdnem fele része a törököt 
uralta, világosan megjelölt ; a házi isteni tisztelet alatt csak a család köi'én 
belül való imádkozást érté ; a külső viszonyokra nézve pedig a törvényben 
nem foglalt, nem articularis helyeken a protestánsokat a katholikus egyház 
tagjainak tekinté, kik a katholikus ünnepeket megülni, keresztelésnél , eske- 
tésnél, temetésnél a katholikus pap szolgálatával élni, vagy ha azt nem 
tették is, legalább a stolákat megfizetni kötelesek voltak. Mária Terézia 
alatt e helyzet még rosszabbra fordult. A királynő és vele a döntő 
társadalom lelkiismereti kötelességnek tartá mindent megtenni, mi a katho- 

31* 



244 

licismus terjesztésere szolgált a protestantismus rovására. A királynő és nő 
itt egyaránt dolgozott , erősebb és szelídebb eszközökkel , rendeletekkel 
és házasságok fűzésével, melyeknek czélja volt protestáns családokat a 
katholikus egyház kebelébe visszavezetni. II. József egészen más szempontból 
tekinté a dolgot. Elvben elismerte a nem-katholikus felekezetek létjogát és 
őszintén törekedett is ez elvnek következményeit életbe léptetni. A konkrét 
viszonyokkal azonban még neki is számolni kellett és a sok részletben sok 
nehézséggel találkozott. Debreczen hálával fogadta a türelmi rendeletet ; 
a közel Nagy-Váradon azonban, a püspöki városban, csak három év múlva 
tudták a református isteni tiszteletet megkezdeni a Tisza urak udvarában. 

Az egyenlőség és szabadság elvének még egy nagy engedményt tőn 
II. József. Kimondotta (1785 augusztus 22), hogy a jobbágy nincs többé 
a röghöz kötve, hanem szabadon távozhatik, ha akar, és ingó jószágáról 
intézkedhetik, mert ezt kivánja „a közjó és a természeti jog", melyet az 
állam köteles elismerni. 

József abstract felfogásában egész birodalmát egy államnak szerette 
képzelni, egy állammá akarta tenni. Terveinek kivitelében azonban minden 
lépten-nyomon a magyar alkotmány korlátaiba ütközött, mely, századok 
fejlődése és hagyománya lévén, nagyon kevéssé felelt meg a franczia philo- 
sophia eszményeinek. Olybá vette tehát , mintha nem is volna és tette 
azt, a mi felfogása szerint a népek és az állam érdekében jónak, czélszerú- 
nek, szükségesnek látszott, akár törvényes volt, akár nem. Már 1782-ben 
egyesíté a magyar és erdélyi udvari kanczelláriákat és hozzájuk csatolta 
a bécsi császári királyi udvari kamarának magyar osztályát, mely ha jogilag 
nem is, tényleg az ország legfőbb kamarai hatósága volt. Szintúgy egyesíté 
a Helytartó-tanácsot és magyar kamarát és mindkettőt áttette Pozsonyból 
Budára, a honnan meg az egyetemet vitte át Pestre. Megszűntette a törvény- 
hatóságok autonómiáját. Erdélyt három, Magyarországot és kapcsolt részeit 
tíz kerületre osztotta, melyekben a megyék és szabad kerületek kikerekítve, 
a kisebbek a nagyobbakkal összeolvasztva, csak közigazgatási alosztályokat 
képeztek, kinevezett, nem választott tisztviselők kormányzása alatt. Ez új 
megyék alá tartoztak közigazgatásilag a szabad királyi városok is, de 
törvénykezési jogukat, kivévén a bűntetőt, és némi belső ügyeik kezelését, 
választott tisztviselőik alatt megtartották. A megyék azonban elveszték az 
igazságszolgáltatást, melyet királyi törvényszékek vettek át. A királyi Táblá- 
nak, mint első folyamodású bíróságnak régi szerepe a kerületi táblákra 



245 

szállott ; maga a királyi Tábla, egész új szervezettel , csak másodfokú, a 
Pestről Budára áttett Hétszemélyes Tábla j^edig harmadfokú bírósággá lett. 
Az eljárást az oszti'ák perrendtartás, a büntető jogot az örökös tartományok 
bűntető codexe szabályozá, melyből II. )ózsef a halálbüntetést, mint inhuma- 
nust, kitörölte. Mind a közigazgatás, mind a törvénykezés nyelvévé (legalább 
ügy rendelte József) a holt latin helyett a német lőn. 

Józsefnek egyik főczélja volt, hogy Magyarországot közvetlenül is 
bele vonja a monarchia terheinek viselésébe, melyekhez a magyar nemesség 
eddig csak közvetve ki- és beviteli vámok s az osztrák iparnak mestersé- 
gesen teremtett monopólium révén, ügy szólván észrevétlenül járult; bele 
vonja pedig a magyar földet, mint adóalapot, ép ellenkezőleg a magyar 
nemesi fölfogással, mely mindig azt vitatta, hogy nem a földön, mely az 
adómentes nemesé, hanem a jobbágy személyén, a ki adózásra köteles, 
íckszik a közteher. Népszámlálást és földfelmérést rendelt tehát el ; keresztül 
is vitte minden tiltakozás daczára, a hol kellett erőszakkal s gyorsan ugyan, 
de rosszul is, hogy megtudja, kire és mire lehet majd az adót, és mennyit, 
annak idején kivetni. 

Magyarországon ez idétt a közvéleményt a megyegyülések fejezték ki. 
Föl is szólaltak minden alkalommal, minden rendeletnél, a mely fölfogásuk 
szerint törvénybe ütközött, hol gyengébb, hol erősebb hangon. A közigaz- 
gatás újjászervezésekor azonban a rendes megyegyülések megszűntek. 
E hang is elnémult, de csak rövid időre, hogy azután annál szenvedélye- 
sebben szólaljon meg ismét. A háború, melyet II. József mint Oroszország- 
szövetségese (1788 február 9) Törökországgal kezdett, eleinte nem volt 
szerencsés. Szeptember és október havában a törökök Magyarországba is 
becsaptak és a Bánság déli részét, különösen Mehádia és Karansebes vidékét 
fel Verseczig irtózatos módon elpusztították. A következő évben (1789) 
jobbra fordult a hadiszerencse, de a hadseregnek újoncz és pénz kelleti, 
vagyis a pénztelen Magyarországon élelem, gabona fél piaczi áron. Már 
1788-ban összehívták a megyegyüléseket , a hol sok keserű kifakadás 
mellett sem mutatkozott határozott ellenszegülés a császár kívánsága ellen. 
Csak a kivitelnél merült fel nehézség, némi passiv ellenállás, melyet József 
hatalomkarral, törik-szakad módra igyekezett megtörni. Most azonban 
élesebb lett az ellenzék. Bátorságot merített a külbonyodalmakb()l. Belgium 
fellázadt a császár ellen újításai miatt. Francziaországban összeült a nemzet- 
gyűlés és készült a forradalom, Poroszország pedig fenyegető állást kezdett 



246 

elfoglalni Törökország mellett Ausztria ellen. Az 1789 októberre összehívott 
megyegyúlések mind országgyűlést sürgettek és panaszkodtak a törvény- 
telen rendeletek miatt. Pozsony, Nyitra, Nógrád, Pest, Békés, Csanád, 
Csongrád, Bihar, Szabolcs, Ung, Borsod, Abauj, Torna, Zemplén, Szepes, 
Heves és Fehér határozottan megtagadták az országgyűlésen kivúl való 
segélyt, sőt némelyek közúlök, első helyen Bihar, felhívták nádorispán nem- 
létében az országbírót, gróf Zichy Károlyt, hogy törvényadta jogánál fogva 
hívjon össze országgyűlést a Felség beleegyezése nélkül is, és a magyar 
kanczellária tanácsosai beismerték II. József előtt, hogy a megyéknek törvény 
és jog szerint igazuk van. Kanczellária és Helytartó-tanács is az országgyű- 
lésben látta az egyedüli eszközt a kibontakozásra. József végtére engedett. 
Az 1788-iki hadjárat, melyben személyesen részt vett, megtörte egészségét. 
Lelke is kifáradt már. Erezte, hogy űgy sincs többé jövője és hajlandóbb 
volt eltérni terveitől, melyeket már maga ki nem vihetett, s melyeket 
azokra, kiknek javára voltak szánva, de a kik azokról hallani sem akartak, 
többé rá nem erőszakolhatott. Rendeletet bocsátott tehát ki magyar és 
német nyelven (1789 deczember 18), melyben országgyűlést igért, ha a 
háborúnak vége lesz ; de e rendelet nem tette meg a kellő hatást. A megyék- 
ben pártkülönbség nélkül kitört a keserűség-. Országgyűlést, a törvényes 
állapotnak azonnal való visszaállítását követelték ; a törvényes állapotot sok 
helytt azonnal, önhatalmúlag vissza is állították, a kinevezett tisztviselőket 
letették, az összeírásokat megsemmisítették. Ekkor József, már a halál 
révén, teljesen engedett. Visszavonta minden intézkedését, kivévén azt, 
a melyet a vallási türelem érdekében, a jobbágyok viszonyaira és a plébániák 
rendezésére nézve mint egyházi főkegyúr tett. Kimondta, hogy 1 790 május 
1-én minden abba az állapotba tér- vissza, melyben Mária Terézia halálakor 
volt, és megígérte, hogy az 1791-iki év folyamán országgyűlést hív össze, 
magát megkoronáztatja és királyi hitlevelet ád (1790 január 28). Néhány 
nappal később a szent koronát is haza küldé, melyet akkor, midőn a magyar 
közigazgatás átalakításához fogott (1784 ápril 13), magyar tanácsosainak 
aggódó és ismételt fölszólalásai daczára, a törvény ellenére, az országból ki, 
Bécsbe vitetett a császári kincstárba, más országainak hasonló clenodiumai 
közé. A nemzet riadó lelkesedéssel fogadta vissza önállóságának e symbo- 
lumát, melyet külön hat lovas hintón gr. Keglevich József és gr. Nádasdy 
Mihály s néhány magyar testőr hoztak haza. Bandériumok, harangzúgás, 
ágyúdörgés, kivilágítás, eget verő „Éljen a magyar szabadság!" kiáltások 



Jemper Jlu^uftiUj Germaniűe^ JiunjariíZj '^DhcmMjj)aimiiti'ít^ 







eíÁ're.^^/'i^e^^i^ ^a^z-íií-^^^s^ z'.!^ ^:^/?íme<n.ís-r ^7^S^f^'^i^''^í^- í^^^^^^^^*^^ 
í-oí^ ■^s^-^r.ír^ ^ec^n- .^^^^ /'^^fS^ «^^?^3~^y^/62- .^>^-i^>^255Z^ -'^^níln^ 

í??'íSí&<#^E> fy^í^j^ íT'u^n^ííz^ a^/f ^'^^'ti^^'zy %/z'ii.éji'm^ ^•^xf^rríef^. . Qé::tc^mí^ i-ft, ,g'c 

^T!f^(S^J^ i^'Zí'iiBí'TUJ-J: í^^^^i^-^n^ í^ f^nr^í^í^^iz^ /^'e/t'ia,£a'-7^J'-ifr^t!^ Í^'&m^ 
■Xa^ ^ííJ^r.í'<XL !^! 'e í^£'^£^i'/7ia- í^^/a^a /^<s^íJ^J^ ^/é^aoj-ii: j:^/u>oí^í^''íiyít'y^ú^ 








II. József visszavonó rendelete. 




248 

kisérték, fogadták városról városra'^Spcseífyen, Győrön, Esztergomon át 
fel a budai várpalotába. Mire a korona ide ért (1790 február 21), József 
Bécsben már a ravatalon feküdt. Visszavonó rendelete nem csillapítá le 
azonnal a kedélyeket. Külföldi befolyás is szította az elégületlenséget. Az 
egész ország fel volt háborodva. A XVlll. század csendes magyarja most 
egyszerre kitört. A germanizáló, centralizáló törekvésekkel szemben feltá- 
madt nemcsak a magyar politika, hanem a magyar múlt, a magyar érzés is. 
Divatba jött ismét a magyar ruha, a közéletben a magyar szó, és mintha 
Károly és Mária Terézia uralkodása nem is lett volna, megharsantak 
ismét a tárogatók, felhangzott a Rákóczy-nóta, melyből az újabb kor később 
a híres indulót csinálta, és feltűnt ismét, némi XVIII. századbeli franczia 
cziczomával a kurucz szellem, mely, úgy látszott, hogy a szatmári békével 
sírba szállt. Hallani lehetett, hogy megszakadt az örökösödés fonala; hogy 
II. József törvénytelen uralkodása miatt az uralkodó ház elveszte jogát a 
magyar koronára és királyválasztó országgyűlést kell hirdetni a Rákos 
mezejére. Még a katonaság is politizálni kezdett és a török ellen táborozó 
magyar csapatoknál, a Nádasdy, Splényi, Károlyi, Pálffy (most 39., 51., 
52., 53.) gyalog- és több lovasezrednél, köztük a Greven (most 4-ik számú) 
huszároknál, kérvények készültek, melyek a magyar ezredek számára 
magyar tiszteket, magyar vezényletet követeltek. 

De József öcscsét és utódját, // Lipóí-ot mindez meg nem zavarta. 
is bátyjának szabadelvű eszméit vállá ; Toskánában ő is új elveket 
valósított. De tudta, hogy azt, a mi csak hosszas fejlődésnek gyümölcse, nem 
lehet erőszakolni, és teljesen anyjának álláspontjára helyezkedett. Nyíltan és 
őszintén elfogadta a magyar alkotmányt. Ismerve a magyar nemzetet, nem 
ijedt meg a túlzás némely kitöréseitől és azonnal országgyűlést hirdetett, 
még pedig Budára, mely János király ideje óta nem látta falai közt az 
ország rendéit. 

Az országgyűlés 1790 június lo-ikén nyilt meg a budai várban, az 
országházában nagy érdeklődés és lelkesedés mellett. Buda és Pest tele volt 
fegyveres nemességgel, bandériumokkal, melyek megyéik követeit kisérték 
fel, vagy a koi'ona elé mentek volt. Az ifjúság, nők, kiknek ekkor engedték 
meg először, kérvényükre, hogy a törvényhozás termeiben jelen lehessenek, 
tolongtak a gyűlésekre. A tanácskozás magyarul indult meg. A személynök 
— Ürményi József — az alsó, a prímás — Batthyány cardinális — a felső 
táblán magyarul beszéltek. S az egész alsó tábla, s a íorendeknek több 




N -is 



^ 






í 



■«, 



Ü 









■§^^ 



Hl 



3 

m 



"a 
a 

N 

o 



B 
O 
u 
O 



g2 



M. 



32 



250 

mint fele, köztük gr. Zichy Károly országbíró, Végh Péter tárnokmester, 
gr. Károlyi Antal testőrkapitány, több más zászlós úr, Keglevich és Nádasdy 
koronaőrök, egy Apponyi, Esterházyak, gr. Széchényi Ferencz, Batthyányak, 
Erdődyek, Csákyak, gróf Andrássy, báró Sennyei, Forgáchok, Szápáryak, 
Festetichek nyilvános ülésen megesküdtek, hogy csak oly törvényeket 
fognak hozni, melyek megfelelnek a szabad és független Magyarország- 
jogainak és méltóságának; s az országgyűlés tudta nélkül semmiféle hivatalt, 
méltóságot, ajándékot, jutalmat, vagy erre vonatkozó Ígéretet senkitől, 
semmi szín alatt el nem fogadnak. A viták élénkek, a kifakadások hevesek 
voltak. Elvégre is győzött a mérséklet, melyet nagyon támogatott II. Lipót 
bölcsesége, ki új engedményeket a koronázó hitlevélben ugyan nem tett, de a 
fennálló magyar alkotmányt teljesen, fenntartás nélkül elismerte. A koronázás 
— nov. 15-ikén Pozsonyban — megpecsételte a frigyet Magyarország és 

£'/J&'í'72. a^'^£^'í^ £/^£a.i«^/V-./t^/ ^^^>ri<raií':n^ ^^€^2<':^ :^ íZ^gi^^^z^'z-í?' 



'^í<^ 



^U^a^;'^ '^í:':>^££^:^2-a.tr ^y^í-^-zz^^n^Z^a- ^cyíi'^:*-^'^^ :^f'f*^^ ^i>^f^^^z^ 
■^í-Á^^ ^Za^i^-^^-z^ >^? C^^^í:^:^^ /^^/e^J^^i^-^y ,^^.2:^íífc^-í- .<st^ 



251 



s^^^aa.^'^ iM^^cX^., -f^2^^P^í^^^^ \^,.^Á^^i^ e,í^^^z^^tZ^„ 
é^ //^ //^/. JfC^atí-^^-^^'^ ^ ^/,,í,á^^í^^J1?-í^*vy^*;'í^• 



779/ / X. törvényczikk. 

X. Törvényczikk 
Magyarországnak és kapcsolt részeinek függetlenségéről. 

Az ország karainak és rendéinek alázatos előterjesztésére Ö Felsége 
kegyelmesen elismerni méltóztatott^ hogy ámbár a felséges ausztriai ház nöágá- 
nak Magyarországra és társországaira nézve az i-j23 : i. és 2. törvényczikkel 
megállapított öröklési joga ugyanazt a fejedelmet illeti, kit a fennálló öröklési 
sorrend szerint a Németországon és azon kivűl fekvő elválaszthatatlanul és 
oszthatatlanul birtoklandó többi örökös tartományokban és birtokokban : mind- 
azonáltal Magyarország társországaival együtt szabad ország, egész törvényes 
kormány-alkatára nézve (ideértve bármiféle kormányszékeit) független, vagyis 
semmi más országnak avagy ^léfnek nincs alávetve, hanem, saját önállással 
és alkotmánynyal bíró, s ennélfogva saját , törvényesen megkoronázott örökös 
királya, tehát Ó Felsége s utódai mint magyar királyok által, az iyi5 : 3. és 
iy4i : 8. és u. törvényczikkek rendeletének megfelelöleg , saját törvényei és 
szokásai szerint, nevt pedig tnás tartományok módjára kell kormányoztatnia 
és igazgattatnia. 

II. Lipót királynak az 1791. évi törvényczikkeket szentesítő aláírása: 




32* 



252 

királya közt. A törvények, melyeket ez országgyűlésen a nemzet és királya 
hozott, sok tekintetben korszakot alkottak. Lipót az 1791. évi X. törvény- 
czikkben elismerte, hogy Magyarország szabad és független ország, mely 
semmi más országnak nincs alávetve és csak koronás királya által szentesített 
törvényekkel kormányozható ; a nemzet pedig elfogadta és a maga törvényes 
módján szentesíté mindazt, mit Mária Terézia és még inkább II. József, 
formailag nem kifogástalanul, de az ország javára, a kor kívánalmai szerint, 
megalkottak. Törvénybe iktatták — nem heves, sőt szenvedélyes viták 
nélkül, melyekben a kormány a katholikus túlbuzgók ellen a szabadelvű 
álláspontot védelmezte — a protestánsok teljes vallás-szabadságát. Elismerték 
ideiglenesen, mint tényt, és megjavíták a Mária Terézia-féle urbáriumot és 
szentesítek, régibb törvényeket megújítva, a jobbágyoknak szabad költöz- 
ködési jogát. A nem egyesűit görögöknek — főleg szerbeknek • — ügye 
szintén törvényhozási megoldást nyert. A szerbek az 1790-iki év folyamában 
Temesvárott nemzeti congressust tartottak, és a temesi Bánságot maguknak 
külön területül követelték. II. Lipót jónak látta ügyeikre nézve egy külön 
illyr kanczelláriát áUítani fel (1791 február 21), mely mintegy folytatását 
képezte a Mária Terézia által eltörült Deputatio Illyricának. A magyar 
törvényhozás az 1791 : XXVII. törvényczikkel határozottan kimondotta a 
nem-egyesült görögöknek egyenjogúságát a birtokszerzés és hivatalviselésre 
nézve. II. Lipót kora halála után (1792 raárczius l)Ferencz király koronázó 
országgyűlése még ezen felül helyet adott püspökeiknek az országgyűlésen ; 
az illyr kanczelláriát azonban megszűntette. (1792 : X. t.-cz.) 

Voltak az országban sokan, mint az 1 790/9 l-iki országgyűlésen is 
kitűnt, kik még a Mária Terézia újításait is sokalták, és a szigorú törvényes- 
ség örve alatt legjobban szerették volna a régi állapotokat mindenben vissza- 
állítani, vagy legalább a további változásoknak útját szegni. A nagy többség 
azonban nem- tért el az iránytól, melyet az egész század fejlődése követett. 
Az ország reformokat kivánt, és az 1790/9 l-iki országgyűlés számos bizott- 
ságot küldött ki, melyek azokat minden irányban megindítsák. Sok, mi csak 
a legújabb időben valósult : büntető, kereskedelmi törvénykönyv, katonai, 
tudományos, szépművészeti akadémiák, gyárak, közlekedési eszközök voltak 
a többi közt a progi-ammon. A hazai nyelv müveléséről sem feledkeztek 
meg a honatyák, mely Bessenyey föllépése óta szépen haladt az irodalom 
minden ágában. Az 1791-iki törvény elrendelte, hogy a magyar nyelv 
az egyetemen, akadémiákon, gymnasiumokban taníttassék. Az 1792 : VII. 




II. Lipót koronázása Pozsonyban 1790. nov. 15-én. 



254 

törvényczikk mindenütt rendes tantárgygyá tette azt, a kapcsolt részeken 
kivúl. Az újabb irodalomnak úgy szólván megteremtője, a nyelvnek nagy 
reformátora, Kazinczy Ferencz már élt és működött, s a következő évtized 
a verselő és nem-verselő írók sokaságából két nagy költői tehetséget látott 
kiemelkedni , milyent Zrínyi óta nem mutatott föl a magyar irodalom : 
'-■a debreczeni Csokonai Vitéz Mihályt és a zalavármegyei nemest, katona- 
tisztet, gárdistát, a „Himfy szerelmei" költőjét, Kisfaludy Sándort. 

Volt az országban még egy kis párt, mely az 1 790/9 1-iki országgyűlés 
többségét messze elhagyva, teljes szívvel és lélekkel hódolt a XVIII. század 
kosmopolita, és már-már forradalmi eszméinek. Tagjai jobbára — ha nem 
is mindenben — helyeselték II. József eszméit, sőt azokon túl is mentek. 
A meglepő fejlődés és siker, melyet ez eszmék Francziaországban kivívtak, 
a könnyűség, melylyel a keresztény világnak legrégibb monarchiáját, 
legrégibb államszervezetét ez idétt fenekestül felforgatták , bátorságot és 
reményt öntött híveikbe, hogy az Magyarországon is szintúgy fog sikerülni. 
E párthoz tartozott a pesti születésű, még nem egészen 40 éves Martinovich 
Ignácz, kezdetben barát, majd világi pap, II. József korában lembergi 
tanár, azután II. Lipótnak udvari chemicusa és publicistája a szabadelvűbb, 
újabb eszmék érdekében az 1790-iki reactio némely ósdi irányai ellen. 
A császár halála után azonban nem találta többé azt az előmenetelt, 
melyre igényt vélt tarthatni. Elkeseredésében még inkább hajlandóvá 
lőn a forradalmi eszmékre, melyekhez érzelmei, meggyőződése amúgy is 
vonzották. Összeköttetésbe tudott lépni 1793 végén a franczia köztársa- 
sággal, mely ellen a magyar király és a magyar hadak már 1792 óta 
terhes háborút viseltek. Terve volt forradalmat idézni elő Magyarországon, 
s ennek előkészítésére, a franczia eszmék terjesztésére két titkos társu- 
latot alakított s azok elveit egy-egy kátéban terjeszté. A „reformátorok 
társasága" a korlátoltabb magyar nemesi felfogás számára volt szánva 
s egy aristokratiai szervezetű köztársaságot tervezett. A „Szabadság és 
egyenlőség társasága", melyhez Martinovich maga és legmeghittebb 
emberei tartoztak, már a tiszta franczia jacobinus köztársaság eszméinek 
valósítását tűzte ki czélúl, és akkor lépett volna fel, ha már a reformátorok, 
tudtukon kivűl, útját megegyengették. Bécsben, a hol Martinovich ekkor 
lakott, némileg hasonló irányú terveket kovácsoltak. Erre külföldről figyel- 
meztették a kormányt, mely a gyanúsokat, köztük Martinovichot is (1794 
június 23) elfogatta. Az ö vallomása nyomán elfogták gr. Sigray Jakabot, 




:3 



•a 

3 

K 



a 
o 

u 
O 



256 

egy tehetséges, de ingatag jellemű embert, kit a reformátor társaság igaz- 
gatójának szánt, és a másik társaság három direktorát : Hajnóczy József 
magyar kamarai titkárt, ki József korában Szerémmegyének kinevezett 
alispánja volt; Laczkovics János, quietált huszárkapitányt, ki 1790-ben a 
Greven huszárok kérvényét gr. Festetich György alezredessel az ország- 
gyűlésre vitte, és a fiatal Szentmarjai Ferenczet, b. Orczy László kamarai 
alelnök magántitkárát. Az elfogottak vallomásai újabb szálakat adtak a 
vizsgálat kezébe. Az év vége felé már negyvenhat ember ellen emelt a 
kir. ügyigazgató vádat a Kir. Tábla előtt felségsértés és pártütés miatt. 
A vádlotfak közt volt az akkori irodalomnak és közéletnek nem egy kiváló 
alakja, rriint Kazinczy Ferencz, Verseghy Ferencz ex-paulinus, költő, író, 
a „Marseillaise" magyar fordítója, Szentjóbi Szabó László fiatal költő, 
Bacsányi János költő és író, s több mások. A Hétszemélyes Tábla tizen- 
nyolczra halálos Ítéletet mondott. Martinovichot négy direktorával 1795 
május 20-án végezték ki Budán, a vár alatt, a mai vérmezőn. Követte őket 
június 3-ikán üz Pál fiatal pesti ügyvéd és Szolarcsik Sándor 20 éves 
juratus, kik forradalmi elveiket még a perben és az itélet után is vallották. 
A többi tizenegy kegyelmet nyert, és fogságra itélt társaikkal — összesen 
huszonheten — különféle várakban szenvedték ki hosszabb-rövidebb idő 
alatt büntetésüket. Kazinczy Ferencz majdnem hét évi raboskodás után 
180 l-ben szabadult meg és tért vissza szülőföldjére, hogy folytassa műkö- 
dését a magyar irodalom üjjáalkotására. 

E példák épen nem voltak alkalmasak a franczia eszméknek híveket 
szerezni az országban. A forradalom túlzásai amúgy is megdöbbentettek 
minden embert, ki csak némileg is ragaszkodott a fennálló társadalmi és 
államrendhez. A magyar nemzet híven támogatta királyát ama változatos 
és súlyos harczban, melyet a franczia köztársasággal, majd császársággal 
viselni kénytelen volt. Bonapartét olaszországi diadalútjában egy magyar 
tábornok ■ — Alvinczy — támadta meg legerősebben, s a nagy vezérnek 
egész lángeszére és szerencséjére volt szüksége, hogy a győzelem a franczia 
lobogóktól el ne pártoljon. Nem egészen tíz év alatt háromszor kelt föl 
a magyar nemesség — 1797, 1800, 1805-ben — se kor hadi lelkesedé- 
sének szép emléke a Ludovika hadi akadémiának megalapítása önkéntes 
adakozások útján, hogy, mint az 1808-iki törvény mondja, „a magyar itjak 
ne csak nyers erővel, hanem tudománynyal is harczol hassanak a hazáért, 
az ősi alkotmányért és a felséges uralkodó Házért!" Nagy érdeme volt 




József nádor. 



M. 33 



258 

mindebben József főherczeg nádorispánnak , ki II. Lipótnak fia, Ferencz 
királynak testvéröcscse , Mária Teréziának méltó unokája volt. Alig volt 
még húsz éves, mikor Pozsonyban (1796 november 1 2) nádorrá választották. 
Méltóságát tovább viselte ötven -évnél, s ez idő alatt nem volt a nemzet 
életében jelentékenyebb mozzanat, melyet a legmelegebb érdeklődéssel ne 
kisért, elő ne mozdított volna. Magyarnak érzé magát és magyar akart 
lenni külsőleg úgy, mint lelkileg volt. Magyar nyelvtanára a kufsteini és 
spielbergi rab, Martinovich társa, Verseghy volt ; de ha a magyar nyelvet 
nem bírta is már teljesen elsajátítani, egyet tudott: ismerte és megértette 
a magyart. S egész életének fő és folytonos s nem sikertelen törekvése volt, 
hogy a nemzet és a monarchia másik részének hatalmi tényezői szintén 
megértsék egymást. Erre pedig Mária Teréziának legválságosabb napjai óta 
nem volt annyira szükség, mint 1809-ben, mikor újra kitört a franczia 
háború. 

Ausztria, 1804 óta önálló császárság, és Magyarország, közel eső 
szövetséges nélkül, egyedül állottak szemben a nagy imperatorral , kit 
német, olasz, lengyel, orosz segédhadak támogattak. Nem telt bele egy 
hónap és Napóleon diadalmas seregével Bécsben állott s magyar kiáltván)^- 
ban felszólítá a magyar nemzetet: válaszsza külön ügyét királyáétól. „Csak 
az ausztriai császár, — irá , — nem a magyar király izent nekem háborút. " 
„Semmit sem kivánok én ti tőletek, egyedül csak azt akarom látni, hogy 
szabad és független nemzetté legyetek. Vágynak még ti nektek tulajdon 
nemzeti erkölcseitek, vagyon nemzeti nyelvetek és dicső eredeteteknek régi- 
ségével méltán dicsekedhettek. Szerezzétek most vissza lételeteket ; legyetek 
újra, a kik valaha voltatok. Gyülekezzetek össze Rákos mezejére őseitek 
szokása szerint ; tartsatok ott nemzeti gyűlést és adjátok tudtomra végzé- 
seiteket. " Napóleon e felhívása azonban,' melyet Bacsányi János, Martinovich 
egykori fogolytársa fordított magyaiTa, nyom nélkül hangzott cl. Ferencz 
királyi családjával magyar földön, Budán, Egerben, Komáromban, Tatában 
talált biztos helyet, s a magyar nemesség, a nádorispán vezérlete alatt, 
ismét fölkelt a fenyegetett trón védelmére. „Magyarok vagyunk! — monda 
a nádor — kik, mennél nagyobb l^cnnunk a bizalom, annál többet teszünk!" 
A fölkelő nemesség egy része ott küzdött Karakónál a Marczal vizénél 
(1809 június 10) és védte János főherczeg visszavonulását, ki Olaszországból 
jövet Pápa felé hátrált, és ott harczolt a győri csatában (június 1 4) szeren- 
csétlenül, de nem vitézség- nélkül. 




ja 

^< 
o 

J3 

j3 



33* 



260 

Másutt sem tudott a magyar és osztrák vitézség Napóleon katonai 
lángeszén diadalmaskodni. Aspernnél (május 21 — 22), melyre a magyar 
Gyulai (60-ik számú, sokáig Wasa nevet viselő) ezred intézte az első táma- 
dást, s mely helység házai közt az erdélyi Benyovszky (31. számú) ezred 
küzdött diadalmasan a franczia gárda tirailleurjeivel, a magyar gránátos, 
bakancsos és huszár vetélkedett ugyan Ferencz császár és király többi 
csapataival, és Napóleon minden támadása megtört Károly főherczeg 
seregén, de már hat hét múlva a wagrami nagy csatavesztés (július 5 — 6) 
megsemmisíté e taktikai győzedelem minden eredményét. 

A schönbrunni béke nagy áldozatokat rótt a monarchiára (1809 okt. 
14), s a magyar korona birtokából is elszakította Horvátország Száván túli 
részeit és Fiumét. 

A szerencsétlen békét, mint a hosszas háborúk következménye, az 
állam ])énzügyi bukása követte. A papírpénz értékét '/j részére kellett 
leszállítani (1811 febr. 20), s a pénzügyi bajok még akkor sem szúntek 
meg mindjárt teljesen, mikor hosszú, nehéz háború után végre Napóleon 
hatalma is megtört , Ferencz király szövetségeseivel Parisba bevonult. 
Magyar huszárok — a 4. számú hessenhomburgok, a kilenczvenes évek 
Greven huszárjai — a Rhónet és a Felső-Loiret (1814 márczius 20, 
ápril 7) átúsztak, és Simonyi József óbester, a nyers szabolcsi fi, miután 
P'ontainebleauban Napóleon császári trónjába ülve, pipája hamvát annak 
karfáján kiveregette, Mária Lujza szobájában huszáraival lovagiasan csákót 
emelt,, s e szavakkal: „magyarok voltak itt!" nem engedé, hogy a 
kastélyból bármit is elvigyenek. 

A háború után a monarchia visszakapta némi kivétellel mindazt, mit 1 8 
év alatt elvesztett, sőt még nagyobbodott is ; de a sebek, melyeket a háború 
ejtett, még sokáig sajogtak. A nemzeti fejlődés azonban e csapások alatt 
sem szünetelt, mint a török időkben, a zsitvatoroki béke után, lappangva 
erősödött, keresve alkalmat, módot, a mikor nyíltan is mutatkozzék. Már 
az 1807-iki országgyűlésen Sopronmegye lángielkú követe, Nagy Pál, az 
„őr Cato", ki „villámokat szórt" a „népek milliói állapotáról", a „misera 
contribuens plebs" érdekeiről beszélt, s bár akkor még hallania kellett ily 
közbekiáltásokat: „Ne stultiset!" „Ne bolondozzon az úr!" — az eszme, a 
gondolat, mely az ország szabadsága, jólléte alatt már nemcsak a nemesség- 
szabadságát és jóllétét értette, lassan bár, de mindinkább terjedt és erősödött. 
Még inkább terjedett és erősödött az a gondolat, melyet a nagy szónok 



261 



egész életén keresztül lelkesülten hirdetett hogy : „elvesztett alkotmányt 
vissza lehet szerezni, de nemzetiségével együtt elvesz a nemzet is". A mit 
a múlt századbeli magyar testőrök kezdettek, a mi kilenczvenben — úgy 
látszott — mint múló tüz, fellobbant, nem aludt ki, s mind általánosabbá 
lőn a meggyőződés, 
a vágy, hogy Ma- 
gyarországnak ismét 
oly magyarrá kell 
lennie, a milyen volt 
az Árpádoktól kezd- 
ve a szatmári békéio-. 
A nemzet egy új fejlő- 
dési stádiuma küszö- 
bén visszatekintett 
múltjára , melynek 
alakjait „az éji ho- 
mályból" a költők: 
Kisfaludy Károly, 
Sándor öcscse, 1809. 
évben katona, Kazin- 
czy után az újabb iro- 
dalom „második sta- 
tora", a magyar élet 
jeleneteivel színmű- 
veiben, az i^ú Vörös- 
marty Mihály pedig 
„Zalán futása "-ban 
a honfoglalás epo- 
szában lelki szemei 
elé varázsolták : míg 
egy fiatal huszárka- 
pitány, ki Napóleon és Murát ellen harczolt, a nagy tudománybarátnak, 
gróf Széchenyi Ferencznek, a harmadik nagy Széchenyinek fia, István, a 
negyedik, a legnagyobb Széchenyi, már a gyakorlati eszközökről gondol- 
kodott, melyekkel a honfiúi epedés tárgyát, a „jobb kort", „a régi dicső- 
séget" megvalósítani, sőt még dicsőbb jövőt is előkészíteni lehessen. 




Magyar gránátosok a franczia háborúban. 



262 

Ekkor nyílt ismét alkalom, hogy a nemzet saját maga vehesse kezébe 
sorsát. 1 8 1 2 óta, mikor a devalvatio ellen felszólaltak és a pénzügyi zavarok 
orvoslására minden segélyt megtagadtak, nem hívták többé össze az ország 
rendéit. A mi a háborús időkben hadi segélyre élelemben, katonában 
kellett : országgyűlés nélkül Ion kivetve, beszedve. Mikor azonban a béke 
helyreálltával 1821-ben újból országgyűlésen kivűl történt az újonczok 
kivetése, s 1822-től kezdve a hadi adó az eddigi váltó érték helyett pengő 
pénzben követeltetett : a megyék tiltakoztak, országgyűlést sürgettek s a 
királyi biztosokkal szemben, kik a királyi rendeletek érvényesítésére kikül- 
dettek, kivált Sopron, Zala, Vas, Komárom, Borsod, Gömör, Zemplén, 
Nógrád, Nyitra s mindenek fölött Barsmegye, a biztosok föllépése szerint 
hol erősebb, hol gyengébb, hol erőszakosabb, hol passivabb ellenállást 
fejtettek ki. E forrongás akkor támadt, mikor a szent szövetség hatalma 
tetőpontján állott és Spanyolországban, Olaszországban minden ellenzést 
elnyomott. Nem jó idők jártak tehát Európaszerte az alkotmányosságra ; de 
Ferencz király nem akart erőszakot a magyar törvény ellen és összehívta 
nyolczadik országgyűlését az „éltünket éS vérünket" évforduló napjára (1825 
szept. 11) Pozsonyba, mely új korszakot jelöl a magyar nemzet életében. 





Az új korszak. 

(Fulytatása a Habsburg-házbeli királyok korának.) 

A XVIII. század vége felé a magyar nemzet igen szomorú időket 
élt. A magyar faj számban is megfogyatkozott, s egy kis töredéke, 
a köznemesség , képezte a tulajdonképeni nemzetet ; a főurak nyelvben 
és szokásokban idegenek voltak már; a jobbágy tudatlan, elhanyagolt; 
a polgári osztály a városokban számos helyütt idegen ajkú, a törvénykezés 
latin ; ez a nyelv volt a tudományok közvetítője, a múvcltcbb férfikörök 
divatos társalgási nyelve. Az ország kereskedelmét az akkori vámrendszer 
tönkre tette, a mi pusztító visszahatást gyakorolt az i])arra és mezőgazda- 
ságra; hajdan virágzó borkereskedése csaknem semmivé lett; a mit az 
ország termesztett, azt maga el is fogyasztotta; ez a korúimén)^ a meg- 
gyérült népesség mellett a bővölködés csalódását idézte elő úgy, hogy 
utoljára még meg is volt elégedve a nemzet ezzel a Icsiilyedt helyzetével, 
s még ezt is latinul fejezte ki: „extra Hungáriám non est vita; si est vita, 
non est ita" ; pedig egy nemzetre az a legnagyobb csapás, ha hanyatlásába 
maga is belenyugszik. Maga a látszólagos jóllét is csak a kiváltságos 
osztályokra és felekezetekre vonatkozott. A jobbágyság viselte az ország 
minden terhét : ő adta a katonát, ő is tartotta ; ő fizette az adót, ő csinálta 



264 

az utakat, s azonkívül földesurának teljesített robot-munkát és termékeiből 
kilenczedet, papjának tizedet adott. 

A szabadság alatt csak a nemesi kiváltság értetett, s mikor a várme- 
gyék szót emeltek a szabadság ügyében, ugyanegy buzgalommal küzdöttek 
a kormány és a parasztság ellen, sőt a polgári elem ellen is. Az ország- 
gyűlésen a jobbágyságot senki sem képviselte, s az összes királyi városok 
polgárságának „egy" szavazat volt engedve ; sőt még az a szándék is 
kifejezésre jutott, hogy magát a városi polgárságot is ki kell rekeszteni 
minden hivatalból. 

József császár utolsó rendeletei, halála és II. Lipót trónralépte némi 
új fordulatot idéztek elő a magyar nemzeti életben. A nemzeti viselet, a 
magyar nyelv újra kedvessé lett; a költőknek egész sora támadt, kik az 
ősi ei-ényeket s a régi dicsőséget emlékezetbe hozták; de hallgatójuk még 
nem igen sok volt. Az 1790-iki koronázó országgyűlésen szentesítést nyert 
a nevezetes X. törvény czikk, mely Magyarországot saját alkotmánya szerint 
és nem az örökös tartományok módjára rendeli kormányoztatni. E korszak- 
ban már támadtak egyes nagy szellemek, a kik a magyar nemzet előtt a 
közmívelődés és reformok útját megvilágították ; de a társadalom még 
nem értette meg őket. A kitört franczia forradalom azonban az ujraébrcdési 
korszakot elodázta hosszú időre. 

A franczia forradalom egész Európát erőszakos mozgásba hozta, régi 
fogalmakat fölforgatott, új eszméket terjesztett : csak Magyarországra gya- 
korolta az ellenkező hatást: itt a haladást akasztotta meg. Támadt ugyan, 
mint fentebb elő volt adva, egy társulat, mely az egyenlőség, a népfenség 
elveit minden következményeivel együtt keresztúlvihetőnek hitte Magyar- 
országon, de az általuk megkezdett mozgalom eszméi nem hódítottak, sőt 
inkább egyes hevesfej ú tagjaik modora még a mérsékelt szabadelvű haladókat 
is visszariasztá. Az összeesküvésnek nevezett társadalmi mozgalmat a kor- 
mány pallossal fojtotta el s a halálra itélt magyar jakobinusok vére egyúttal 
a szabadelvűek és patrióták nemzeties és reformáló törekvéseit is letörülte 
c korszak lapjáról. Nem maradt azon más, mint a háborúk története. A 
napóleoni hadjáratokban többszörös emléke maradt fenn a magyarok vitéz- 
ségének, mely adatok azonban inkább a nagyszabású világtörténet keretébe 
tartoznak, mert a háborúk a szorosan vett Magyarország területét csak két 
Ízben érintették és rövid időre, az austerliczi és wagrami ütközetek ideje 
alatt. E korszakot a népnyelv „franczia-futás" névvel jelezi. Jellemző, hogy 



265 

a betörő ellenség emlékét mindig ezzel a szóval örökíti meg a népajk, 
így „ tatár-futás "-nak a IV. Béla alatti dúlást, mintha azok futottak volna. 
A tágabb értelemben vett Magyarország azonban, melyet a Szent István 
koronája alatti monarchiának nevezünk, a napóleoni hadjáratok alatt három 
tartományától fosztatott meg, melyeket Napóleon az anyaországtól elsza- 
kítva, az „lUyr királyság" czíme alatt alakított külön országba kebelezett. 

Hogy különben a magyar nemzet a franczia forradalom s később az 
egész napóleoni korszak eszméi iránt nem mutatott valami nagyobb fogé- 
konyságot, annak a külső okokon kivúl belső okai is voltak. A népfenség, 
az egyenlőség ellenkezett a nemesi fölfogással, ellentétben állott az öröklött 
kiváltságokkal. Az egész népet csak az érinté közvetetlenúl, hogy vala- 
hányszor új hadjárat indult : az adózás, a subsidium-adás terhe egyre 
növekedett; új meg új ezredeket kellett állítani a mezei munkától elvont 
férfiakból ; a papírpénz értéke pedig annál inkább csökkent, mennél maga- 
sabbra szaporodtak a födözendő terhek. 

A magyar nemzet hű maradt királyához törvényhozásban, közéletben 
és csatatéren ; pedig még akkor liiányzott ezen közszellemnek egyik legha- 
talmasabb élesztője, a szabadságszeretet. A jobbágy az alkotmányon kivúl 
állt; a szabadság rá nézve értelmetlen szó volt, s a fegyverfogásra nem 
a lelkesedés vitte. 

Az országgyűlés által megajánlott újonczilletéket a megyék és városok 
.számarány szerint kivetették, s aztán elindíták a huszár toborzókat tánczczal, 
zenével és borral szedni össze az önkényt felcsapókból a rájuk eső legény- 
számot. Az ilyen „verbunkok" a magyar népéletnek egyik typicus jelenségét 
képezték. Ha így ki nem telt, neki indultak az elöljárók vasvillával, 
kötéllel, összefogdosni a katonának való legényeket. 

A nem rendes fegyveres erő volt a nemesi felkelő sereg. Az örökösö- 
dési háborúban oly nevezetes tényezőként szerepelt insurrectio segélyéhez 
több Ízben folyamodott a franczia háború alatt a kormány; de azt csak az 
1809-iki hadjáratban látjuk tettlegesen beavatkozni a hadműveletekbe. 

A magyai-ok a napóleoni háborúk nehéz évei alatt folyvást hívei 
maradtak a királynak s annak testvérét, József nádort, őszintén szerették. 
S e szeretetnek mélyen járó gyökerei voltak ; mert József nádor ötven 
esztendős kormányzata alatt valóságos gondviselésszerű alakja volt a magyar 
történelemnek. Mint a király testvére s annak a nádori hatalomnál fogva 
Magyarországon személyesítője, folyvást ott állt a nemzet és a trón között, 

M. 34 



2GG 

oltalmazva a nemzetet a bécsi kormány túlkapásai ellen, s óva a trónt 
a nemzet kitörésétől. Ö magát egészen magyarnak vállá, viseletében is annak 
tűntette fel, s egy országgyűlési beszédében kimondá, hogy 3 benne is Árpád 
vére /oly. Háborúban a nemesi fölkelő sereget, békében az országgyűlés 
tanácskozásait vezette, s ha védte ott dicsőséggel a haza épségét, védte itt 
bölcseséggel a szólásszabadságot. 

S erre sokszor volt szükség. 

A mint a napóleoni hadjáratok bevégződtek, s a Lipcsénél, elfoglalt 
ágyúkból öntött keresztek kiosztattak (úgy nevezett „ágyú -keresztek", 
a milyenekkel a hadseregnek minden tagját földíszítették ; még a 30-as 
években számos veterán kapituláns mellén lehetett látni e kereszteket); 
a Bécsben összegyúlt európai kongresszus tagjai már elfeledték, a mi 
az emlckkeresztre volt irva ; „Európa libertati asserta" . 

Az irányadó politikusok az egész nagy világháborút egyenesen a 
szabadság eszméinek rótták föl, s ennélfogva azt hitték, hogy a bajt úgy 
fogják legjobban orvosolni, ha ezen eszméket elnémítják: megalakult az 
úgynevezett „szent szövetség". 

Magyarországnak az alkotmánya ugyan meghagyatott, annak a fen- 
tartását a király esküje biztosítá, hanem országgyűlés nem hivatott össze 
több mint tíz esztendeig. Csak a megyék gyakorolhatták „ellenmondási 
jogukat". Ezzel szemben megint a kormánynak nem volt más védő szere, 
mint a kiválóbb megyei szónokokat „ad audiendum verbum regium" felidéz- 
tetni; a mi annyi volt, mint a koronát a vitatkozó felek sorába leszállítani. 

A sajtót (mindössze tíz könyvnyomda volt az országban) censorok 
rendszabályozták ; a hírlapoknak csak a száraz eseményeket volt szabad 
megírni, de azokat is csak válogatva. (Hírlap is csak kettő-három volt.) 
A színtársulatok ügye is elejtetett ; általában semmi társulat nem volt 
megengedve. Az iskolákban csak azt volt szabad tanítani, a mit a censor 
megengedett. A színtársulatok csak a vidéken tengődtek. A költő neve 
egyértelmű volt a földönfutóéval; Csokonay Vitéz Mihály szegény sorsban 
élt és halt meg, s Kisfaludy Sándornak, a „Himfy szerelmei" s a „Regék" 
Írójának müveit csak a középosztály szavalta és énekelte. A legtöbb költői 
müvet, a censura miatt, szokás volt „leirni", s így terjesztették. Ez volt az 
irodalompártolás. 

Azonban, ha a szellemi hátramaradást még kevesen érezték is, az 
anyagi bajok minden rétegére kiterjedtek a népnek. 




34* 



268 

A papírpénz és a rézpénz szertelen elterjedése, később annak értékleszál- 
lítása (devalvatio) általános megrendülést okozott az anyagi viszonyokban. 

S hogy színültig teljék a keserűség pohara, még az elemek is ellene 
fordultak az országnak : oly Ínséges évek következtek egymásra, hogy a 
Kánaánnak nevezett országban nem volt a népnek betevő falatja ; erdei 
makkból őröltek lisztet. 

Valóban nagy életerővel kellett bírni a nemzetnek , hogy ekkora 
hanyatlásból újra fel tudjon emelkedni önerejével, s nagy bizalommal kellett 
viseltetniök a jövendő iránt azoknak a férfiaknak, a kik e század elején e 
nemzetnek európai tényezővé alakítását tették feladatukká. 

Az újjászületési korszak 1825-ben kezdődött, a midőn tizenhárom 
évi szünetelés után a magyar országgyűlés újra egybehívatott. Ez ország- 
gyűlésen tűnt fel legelőször a nagy reformer Széchenyi István, ki egy 
egész évi jövedelmet felajánlva, megveté alapját a magyar tudományos 
akadémiának. 

A jelen műnek nem feladata az alkotmányos küzdelmeket s az eszmék 
harczait leírni, melyek Magyarországon a legutóbbi ötven év alatt végig 
zajlottak. A kor sokkal közelebb esik hozzánk, mint hogy pártatlanul ítéletet 
mondhasson róla valaki , s ítélete által ellenmondó érzékenységeket ne 
költsön fel. Csupán az általános tényállásokat lehet és kell fölemlítenünk, 
melyek vita tárgyai nem lehetnek. Régi fogalmak elmultak, újak támadtak 
helyükbe, s a hogy kellett a régi kor vezérszellemeinek számolni amazokkal, 
úgy kell a mai kor intéző elméinek megfigyelni a mostaniakat. A gúny, a 
vád, melylyel egyik eszmekör a másikat eltemette, nem érthető többé. 

A kik végig élték ezt az újjáalakulási félszázadot, sok olyan nevet 
és elnevezést hallottak, melyek Magyarországon egy-egy kor eszmekörét 
személyesítik. így például Tolnában az egyik tábort „Kubínszkí"-nak, a 
másikat „ pecsovics "-nak hívták. Az első a szabadelvű tábor elnevezése volt, 
a másikkal a kormány és a conservativ párt híveit gúnyolták. Kubinszki 
voltaképen egy kortesvezér volt. Pecsovics ellenben egy dunántúli főúrnak 
a tiszttartója, a kinél a legelső pártértekezletre felgyűlt hívek szíves vendég- 
látásra találtak. Asztaláról lett históriai nevezetességgé, s e nevezetesség 
eltartott harmincz esztendeig. Komolyabb czím volt a conservativ és 
a liberális^ s a kettő között álló re/oniicr^ míg a liberálisok a vuinici- 
palis/dk és ceíitralisták zászlói körül csoportosultak. Ma már mind ezeket 
túlhaladta a kor. 




Gróf Széchenyi István. 



270 

Azok a fennkölt vezérszellcmek, a kik a magyar nemzetet halálos 
lethargiájából feléleszteni vállalkozáriak, mindnyájan belátták, hogy ez csak 
azon az úton érhet igazi sikert, mely a polgári jogoknak az egész népre 
való kiterjesztéséhez vezet. Felszabadítása a földnek, az embernek, és a 
szellemnek, ez vala jelszavuk. E czél felé haladtak 1825-töl 1848-ig a régi 
hagyományoktól nyűgözött nehéz, de kitartó lépésekkel. Méltán fonhat 
koszorúkat az utókor azon nagy szellemek nevei körúl, a kik e nehéz 
munkát előbbre vitték. Küzdeni az ellenkező elvű hatalom ellen, csupán 
eszményi eszközökkel, s egyúttal a saját nemzetének megrögzött előíté- 
letei ellen; újítani azzal az óvakodással, hogy a régi meglevő halomba ne 
dűljön; terjeszteni szabadelvűséget, felvilágosodást a censura uralma mellett; 
ébresztgetni a nemzeti öntudattal egyidejűleg az európai polgárosulás vágyát, 
javítani a talajt és az embereket; mívelni egy elhanyagolt nyelvet, melyet 
átburjánzottak a holt és élő nyelvek kifejezései, s e nyelvnek érvényt 
szerezni szószéken, törvénykezésben, iskolában, irodalomban, színpadon, 
s a mi legnehezebb, a társas életben; előkészíteni az eszmék, az elmélet 
világában utópiái álmoknak látszó intézményeket; áldozni vagyont és fárad- 
ságot, utat törni nemes lemondással a legháládatlanabb életpályákon, de a 
melyek mind egy nagy, egy magas czél felé vezetnek : ime, ilyen föladatok 
megoldására vállalkoztak e korszak vezér szellemei. 

Az 1825-ben kezdődött s 1827-ben végződött pozsonyi országgyűlés 
főallvotásai voltak a közmívelődési és a kor kívánalmaihoz mért hadképe- 
sítési intézmények. Törvény hozatott a magyar tudományos akadémia 
és a Ludovica katonai akadémia Pesten leendő felállítására; mind a kettő 
önkéntes adakozások útján, mely adakozások soraiban ott látjuk a magyar 
aristocratia legfényesebb neveit, elől a nádorral, József főherczeggel, 
azonkívül az egyes megyék gyűjtéseit a nemesség köréből ; épen ily 
adakozásokat sorolnak fel a törvényczikkelyek, melyek a magyar nemzeti 
múzeum javára történtek, azonkívül magánkönyvtárakat és ritkaságok, 
régiségek gyűjteményeit. 

Az 1830-iki országgyűlés kezdődött V. P'erdinánd trónörökösnek még 
atyja életében megkoronáztatásával és a magyar alkotmányra felesküvésével. 
A magyar rendes ezredek számára 28 ezer ujoncz lett megszavazva — 
minden jövőre való következtetés nélkül. 

Ugyanez évben az Európában először megjelenő ázsiai cholera pusztí- 
totta végig az országot, emberáldozatokban egy hadjárattal felérő gyászt 



272 

hagyva maga után. Azonban egy örvendetes új eseményt is jegyezzünk 
fel ez évről: az első gőzhajó megjelenését a Dunán, melynek „Argó" 
volt a neve. 

1835-iki bőjtmáshava 2-ikán I. Ferencz meghalálozván, a már meg- 
koronázott V. Ferdinánd a következő évre összehívta az országgyűlést, 
melynek törvényczikke megállapítja, hogy a törvények szövegében a magyar 
legyen a hiteles. Még ennél is fontosabb ténye volt ez országgyűlésnek 
a Mária Terézia-féle urbáriumnak szabadelvűbb fejlesztése, a jobbágyok 
szabad költözési rendjének újabb megállapítása s a jobbágytelki állomány 
újabb meghatározása vidékek szerint, s a jobbágyi kötelezettségek több- 
rendbeli enyhítése. Ugyanekkor rendezték a községek beligazgatását, meg- 
állapították a földesúri törvényhatóság hatáskörét, tanakodtak a köznép 
terheinek könnyítésén, a katonatartás megváltásán, s megadták a jogot a 
nemnemesnek, hogy saját személyében perelhessen a törvény előtt. Mintegy 
jóslatszerűen hangzik az ezen évben hozott törvényczikkelye a magyar 
országgyűlésnek, melyben előre kimondatik, hogy tizenhárom meghatá- 
rozott irányban az országot átszelő vasútakra, ha azokra vállalkozók akadnak, 
az ország engedélyt, kedvezéseket és oltalmat fog nyújtani ; meghatároztatik 
a kisajátítás módja s a vasúti vállalatok fölmentetnek az adózás alól. Még 
akkor egész Európában alig volt két országban valami próbavasút. Es ma 
ez az egész vasúthálózat, mely az 1836: XXV. törvényczikkben jóslatképen 
áll, létre van hozva s több mint tízezer kilométer hosszaságban lerakott 
síneken robog a gőzkocsi. 

De közvetlenebb eredményű volt az országgyűlés határozata a Buda 
és Pest között felállítandó lánczhíd építése iránt, melyen mindoiki fizetni 
tartozik ; az első adófizetés a nemesi vállakon ; kilátással egy meghatározott 
időre, melyben a lánczhíd a nemzet tulajdonába megy át a részvényesek 
kezéből, s akkor ismét mindenki ingyen járhat át rajta. S ez a mű — sokkal 
előbb mint a vasutak — testté Ion. 1842 aug. 24-én tette le alapkövét, 
mint V. Ferdinánd király helyettese, Károly főherczeg, az asperni diadal- 
mas vezér, s az oklevélen, melyet ekkor a kőbe foglaltak, a király. Károly 
főherczeg, a nádorispán és neje, gyermekei, s a primás után — megelűzve 
az ország zászlósait — mint voltaképi alapítójának, Széchenyi Istvánnak 
neve is ott állott. 

Még tovább haladt ez országgyűlés a nemzeti kultúra terén is: elha- 
tározva a Pesten felállílaiid<j nemzeti színházat, s a tébolyodüttak számára 




M. 



35 



274 

Váczon berendezendő országos intézetet. Végül elhatározta, hogy az ország- 
gyűlés költségeit kizárólag maga a nemesség viselje. 

Ez egész nevezetes országgyűlést a hazafiság, emberiesség és felvilá- 
gosodás szelleme vezérelte. 

Az 1840-iki törvényhozás újabb haladást tett a legelőrehaladottabb, 
legszabadabb elvű alapokon nyugvó büntető-törvénykönyvi javaslatnak 
kidolgozása által. Ugyanez nevezetessé lett az által, hogy a magyar 
nyelvet egyedül hivatalos érvényűvé emelte. Ettől fogva az ország- 
gyűlésen csak magyar beszédeket tartottak; a latin megszűnt hivatalos 
jelleggel bírni. 

Azonkívül több gyakorlati hasznú intézkedés is kezdetét vette ; így a 
Duna-szabályozás, a mezei rendőrség, a vizek és csatornák rendezése; de 
a mi az egész hitelvilágra nézve korszakot képezett, az a váltótörvénykönyv 
megalkotása volt, melyből aztán külön censurát kellett letenni az ügyvé- 
deknek, s így czímezte aztán magát csaknem a mai időkig „köz- és 
váltó-ügyvéd "-nek az újabb nemzedék. Ezzel összefüggött a „kereskedőkről" 
hozott törvény, a gyárak és közkereseti társaságokról s részvénytársaságok- 
ról szólókkal együtt, s végűi a csődtörvény. Mindezek a régi patriarchális 
birtokviszonyokat tetemes átalakulásra készítek elő. 

Ugyanezen országgyűlésnek egy czikke a zsidóknak is először oszt 
polgári jogokat és szabadságokat. 

A Pesten felépült nemzeti szinház építési költségeire (39.800 frt) és 
az első felszerelésre megszavazott az országgyűlés 50 ezer „és nem több" 
forintokat, s a megalapítására 400 ezer igaz értékű ezüst forintot, mely 
„sommá egyedül a nemesek által lészen fizetendő". 

Az 1 843/4-ki országgyűlés biztosítja a protestánsok teljes vallásszabad- 
ságát, kiterjeszti a nemesi javak birhatási jogát a nem-nemesekre is, s 
ezeket képesíti minden közhivatalban való alkalmaztatásra; szabályozza a 
közmunkák teherarányát. Megannyi határozott lépések a korszellem által 
irányzott reformalkotásban. 

Azonban nemcsak a vallási, szellemi és politikai téren sietett haladó 
léptekkel helyrehozni a multak késedelmét a magyar törvényhozás; a nemzet- 
gazdászati téren is nevezetes intézkedéseknek veté meg alapját. A vizek 
szabályozásáról és csatornázásokról hozott törvények, melyeknek főtárgya 
a Tisza és mellékfolyói valának, sőt még a futóhomok megkötéséről szóló 
— jelentéktelennek látsz(') — törvényczikk is egész nagy területeit az ország- 



275 

nak, melyek eddig használhatatlan mocsarak, sivatagok voltak, adták át a 
földmívelésnek. E korszak örök emlékei maradtak a Ferencz király nevet 
viselő Ferencz-csatorna, a Béga és Sárvíz csatornák, s a nagymérvű Tisza- 
szabályozás. Szintoly fontos intézkedés volt a tagosítás, mely a kisebb 
birtokosoknak sok határban szétszórt szántóföldeit egy tagban egyesítve s 
ahhoz arányban a kétséges jövedelmű meddő legelőket felosztva, új sikeres 
gazdálkodási módot hozott be az országba s a nagy alföldi városok pusztáit 
tanyákkal megnépesíté. Bátran mondhatjuk, hogy e korszak volt Magyar- 
ország másodszori visszafoglalásának kezdete. 

1847-ben adatott át a közforgalomnak a legelső gőzmozdonyos 
vasútvonal Budapesttől Szolnokig, István nádor jelenlétében, kit az ország 
ugyanazon évben emelt, dicsőült atyja, József nádor halála után, a nádori 
méltóságra. Két évvel később már a közönség is használatba vette az első 
dunai lánczhídat Buda és Pest között, mely „két" városnak akkori összes 
lakossága tett 120 ezer lélekszámot, míg ma megközelíti a félmilliót. 

Befejezte végre a megkezdett reformmúvet az 1847-ben összegyűlt 
országgyűlés 1848-ban, a midőn a februári franczia forradalom által siettetve, 
egyszerre szakított a múlt minden hagyományaival, s kimondva a jog- 
egyenlőséget, a népszabadság elvének alapján újjá alkotta az egész nemzetet, 
befogadva az alkotmány sánczaiba az egész népet, eltörülve az úrbéri szol- 
gálatot és dézsmafízetést, s a helyett a földesurakat pénzben kárpótolva; 
lerontva a nemesi kiváltságokat, kiterjesztve az adófizetést és katonaköte- 
lezettséget a volt nemesi osztályokra is ; szabadnak nyilvánítva a sajtót, 
s a régi rendi országgyűlés helyébe állítva a felelős parlamenti kormány- 
zatot, a népképviselet alapján. Ugyanezen országgyűlés kapcsolta vissza 
Erdélyt is Magyarországhoz, melynek mind addig külön kormányzata 
és saját alkotmánya volt, külön országgyűléssel, mely három politikai 
nemzet : „magyar, szász és székely" követeiből és királyi hivatalosaiból 
állott. Ez a fogalom is megszűnt. S ezzel meg lőn alkotva az egységes 
Magyarország. Az 1848 július 5-ére Budapestre összehívott országgyűlés 
már egészen az új alapon, a népképviselet alapján nyittatott meg István 
nádor által s a felelős magyar minisztérium vette kezébe az ország igaz- 
gatását. 

Csak e teljes átidomúlás teszi megfoghatóvá azt a bámulatos erő- 
kifejtést, a melylyel a magyar nemzet az ezen új alakulásra következett 
harczában a világot meglepte. 

35* 



276 

S azt az eredményt nem lehetett elveszíteni, hogy a nép felszabadult. 
S a bukás még jobban összeforrasztá a népet és az addigi politikai nemzetet, 
sőt a különböző fajokat és felekezeteket is, mint tették a diadalmas napok. 
A hazaszeretet, az alkotmányos szabadság utáni vágy, mely eddig csak 
félmillió nemes tulajdona volt, tizenhat milhó honpolgár szívébe költözött 
át s legyőzhetetlenné vált. 

Kitéphetetlen gyökeret vert a lelkekben az a kettős igazság, hogy 
a magyar nemzetnek, ha államalkotási és kulturális küldetését teljesíteni 
akarja, azon trón körül kell csoportosulnia őszintén, melynek mennyezete 
alól. Szent István király koronája ragyog szét a magyar állam minden 
népeire; viszont e trónnak legszilárdabb talpkövét, oszlopát az az igazi 
szeretet képezi, melyet egy szabadságát élvező s e szabadságot államalkotási 
és közmívelődési czéljaira bölcsen felhasználó nép önkényt hoz eléje. 






A magyar nyelv sajátságai. 



ogy a magyar nép semmiféle más élő néppel nem közeli 
rokon, azt úgy ethnologiai , mint nyelvészeti kutatások 
cgyiránt bizonyítják. A tiszta magyar tipiis nincs ugyan 
még máig sem kielégítőleg megállapítva, mert e tárgyban 
eddig legfölebb csak alapvető vizsgálódások történhettek ; de annyi már 
is bizonyos, hogy a magyarnak úgy koponya- és arczidomaiban, valamint 
testalkatában is vannak olyan sajátságok, melyek külön faji tulajdonokúi 
tekinthetők s melyek, mint ilyenek, sem közelben, sem távolban semmi 
más népnél föl nem találhatók. A nyelvet illetőleg az első ismert magyar 
nyelvtan ideje (1539) óta folyton vizsgálódás tárgya volt irodalmunkban 
a magyar nyelv eredete és rokonsága. Már annak is több száz eszten- 
dejénél, hogy a finn-ugor nyelvekkel való rokonság kérdése állandóan 
napirenden van. Bámulatos szorgalmat, kitartást és alaposságot tanúsí- 
tanak e téren főleg most élő és működő nagy tudósaink (Hunfalvy Pál, 
Budenz József). Az eredmény azonban még most sem látszik arányban 
állani a búvárlatokra fordított nagy és sokoldalú munkával ; mert nem- 
csak hogy a nemzet köztudalma nem bír belenyugodni a finn-ugor 
atyafiságba, hanem magában a tudományos akadémiában is mind több- 
több tért hódít egy másik irány, a törökséggel való rokonság tana. 




280 

melynek Vámbéry Ármin a legkiválóbb és legszellemesebb hii'detője. 
Hogy a már egész táborrá nőtt két nyelvész-párt közül melyik lesz valaha 
a győztes, az még mindig a jövő titka. A nagy érdekű vita eddigi folya- 
mából annyi már is eléggé kiderült, hogy a magyar nyelv, mint szintén az 
altáji nyelvek nagy családjához tartozó, úgy a finn-ugor, mint a török-tatár 
nyelvcsoporttal rokonsági viszonyban áll. Csak az még a kérdés, hogy 
eredetére nézve a finn-ugor nyelvcsoporthoz tartozik-e nyelvünk, a török- 
tatár rokonság pedig csak későbbi hatások eredménye; vagy megfordítva 
török-tatár eredetű, s a finn-ugor rokonságot az ide tartozó nyelvekkel való 
tartós érintkezés szülte. Egyébiránt még az is föltehető, hogy a további kuta- 
tások nyomán egy harmadik lehetőség fog kiderülni, t. i. az, hogy e nyelv 
a közös altáji alapból önállóan vált ki, mint harmadik ágazat, mely a később 
bekövetkezett föld- és néprajzi körülmények hatásai miatt nem hajthatott 
mellékágakat. E föltevésnek nem kevéssé kedvez a magyar nyelv fejlődésé- 
ben mutatkozó erős önállóság, melynek hatalma minden kölcsönvételt teljesen 
a nyelv szelleméhez tudott és tud idomítani még hangtani tekintetben is 
annyira, hogy nem ritkán csak a nyelvész minden oldalú elemezgetése s 
nagyon körültekintő egybevetése képes megállapítani, ha vájjon egy némely 
szavunk ős magyar származású-e, avagy csak assimilált kölcsönvétel. 

Csak az bizonyos tehát föltétlenül, hogy a magyar a ragozó 7iyeivek 
közé tartozik, s ott is azoknak az egyike, melyekben a szótörzs és a módo- 
sító szóelemek (képzők, ragok) a legvilágosabban megkülönböztethetők 
egymástól úgy alakra, mint jelentésre nézve. 

Egyedi természetét illetőleg a magyar nyelv egyike a legszebb zengésű, 
legtökéletesebb szerkezetű és legvilágosabb szabatossággal szóló nyelveknek. 
Sajátszerű szép hangzása nemcsak onnan van, hogy irodalmilag is negyven 
tisztán ízeit szóhangot használ, hanem onnan is, hogy e hangok mind meg- 
annyi szabályos akkorddá illeszkedve csoportosulnak szókká. Sarkalatos 
sajátság ugyanis e nyelvben, hogy magánhangzói magas ^ mély és közép 
fokozatúakra oszlanak (e^ ó\ <", //, //, || a^ d^ 0, ó, 7/, ??, || /, r, /, /j, s hogy az 
egyszerű magyar szókban, akárhány szótagszámig növeljék is azokat a 
képzők és ragok, csak egyazon fokozatú magánhangzók kerülhetnek együvé. 
E nagy és merev ellentétet a középfokozatú hangok egyenlítik ki annyiban, 
hogy ezek akár magas, akár mély hangokkal társulhatnak s ilyenkor az 
úgy nevezett vegyes hangú szóknak adnak létet, melyek azonban ragozás 
és képzés tekintetében ekkor is okvetetlenül vagy magas, vagy mély hang- 



281 

rendbeliek maradnak. Példák : nemzet^ erő, szüle magas hangúak ; magyar^ 
bátor ^ tudós mély hangúak; héj^ vér^ hit^ kin középhangúak ; vezér ^ híres 
(magas), néma^ virág (mély) vegyes hangú szók. 

A kimondás idejére nézve a magánhangzók részint rövidek, részint 
hosszúak, mit az irás verstani pontossággal ábrázol az által, hogy a rövid 
hangok betújegyei vagy jel nélküliek (e^ a^ o, z/j, vagy pedig pontokkal 
jelölvék (é^ ?', ó', ü)^ míg a hosszúkat kivétel nélkül egyes vagy páros ékezet 
különbözteti meg (é^ /, a, ó^ ú, ö, üj. Az időmérték szabatos megtartása 
nemcsak a jó hangzás, hanem a jelentés érdekében is nagyon fontos, a meny- 
nyiben igen sok szóalakunk van, melyek tökéletesen mást jelentenek röviden 
vagy hosszan ejtve, avagy írva. Legyen elég e tekintetben mutatóul csak 
néhány szót említenünk: e/, //; //éx, é//s; hal^ hál; kar^ kár; bajos ^ bájos; 
veres^ véres ^ verés; tör^ tör; ör'úl^ őrül; rútak^ rítták^ stb. 

Önként érthető , hogy az egymásnak megfelelő hosszú és rövid 
mao^ánhanarzók szándékos elcserélg-etése igen bő forrása a lefordíthatatlan 
szójátékoknak kivált a nép nyelvében. 

Valamint magánhangzókban, úgy mássalhangzókban is ritka gazdag- 
ságú a magyar nyelv, lévén neki 25 mássalhangzója, melyeket a mily tisztán 
és szabatosan ízei egyenként, épen oly nagy világossággal különböztet még- 
is egymástól annyira, hogy például az egy fajtájú kemény és lágy mással- 
hangzókat a leghanyagabb kiejtés sem tévesztheti össze ; pap és bab^ Tata 
és Dada^ i(öröi( és görög^ stb., kimondásakor egy pillanatig sincs kétségben 
a halló-érzék a szó valódi jelentését illetőleg. Ehhez járul az a széphangzati 
törvény, hogy e nyelv az egymás mellett nehezen ejthető mássalhangzók 
torlódásától általában idegenkedik, szó elején pedig egynél több kezdő 
mássalhangzót épen nem is túr, kivévén néhány kölcsönzött szót, bár az 
ilyenek kiejtésén is örömest könnyít egy-egy magánhangzó betoldásával 
úgy az irodalmi, valamint különösen a népnyelv. A széphangzat e követe- 
lésének hódolva öltöttek magyaros alakot az ilyen szók: garas (Groschen), 
Ferencz (Franz), iskola vagy oskola (schola), istráno (Strang), vagy a nép- 
nél: góró/ (Gráf), karajczár (Kreuzer), kovártéj (Quartier), stb. 

A keresztyénség fölvétele óta az állítólag ősi magyar (úgy nevezett 
hun-székely) írásjegyek helyére a latin ABC lépett, bár e mellett a régi 
nemzeti betűk még századokon át annyira divatosak voltak, hogy egyik 
régi nyelvészünk (Geleji Katona István) még 1645-ben megjelent nyelv- 
tanában is panaszosan említi, hogy a magyarnak „tulajdon saját régi bőtűi 

M. 36 



282 

vágynak", de azokat immár elhagyván, „idegen Deák botukvei" ír s ,,azon-is 
pedig felette kűlombőzőjűl és vétkesül" ; sót ilyen jegyekkel készült régi 
felírások még ma is láthatók Udvarhely vármegyében az enlakai unitárius 
templom mennyezetén irva^ az udvarhelyi reform, kollégiumban pedig egy 
fa buzogányon, meg Hái^omszékmegyében, Kovásznán, egy régi faház egyik 
gerendáján vésve^ nem is említve azon ma is ismert hun-székely ABC-ket, 
melyeknek két változatát a történeti nyelvészet atyja, Révai Miklós is 
följegyezte Elaboratior Grammatica stb. czímű nagy nyelvtanában. 

Hogy a latin ABC mily nagy nehézséggel volt a magyar nyelvhez 
idomítható, gondolhatni már csak abból is, hogy, mint mondottuk, a mi 
hangjaink száma negyven, vagyis majdnem kétszerte annyi, mint a latin 
betűk száma; továbbá, hogy a latinnal látszólag egyező hangjaink is többé- 
kevésbbé sajátszerűek, s végűi hogy több olyan hangunk van, melyek a 
latinban merőben hiányzanak. A magánhangzókat nem is említve, ilyenek 
például a következő mássalhangzók : dz^ sz^ cs^ ds^ ty^ ly^ ny^ gy és zx, melyek 
a kiejtésben épen olyan egyszerű hangok, mint az egyjegyűek (í5, X', w, stb.), 
s melyekben hol az első (dz), hol a második jegy (n}^) nem is betű, hanem 
csak jel, t. i. lágyító vagy keményítő jel a másik betű mellett, mely a 
voltaképi hangjelölő. — Bizony sokáig is tartott, míg a magyar helyesírás 
mai szabályai megszülettek ; de aztán meg is értük, hogy a kölcsönvett 
betűk ma már minden irodalmi hangunkat oly híven jelölik, mint ritka 
orthographiájában a művelt világnak. 

A miiveit és a népnyelv szóhangjai itt-ott különböznek egymástól 
annyiban, hogy az utóbbi az irodalomba föl nem vett hangárnyalatokat is 
használ (d, á, i), sőt néhol olyanfélét is hallat, a milyen az árja nyelvekben 
a diphthongus (sziép luó^jaó/eje'ós nszuó)\ de az ilyes nyelvjárási jelenségeket 
kivéve, egyebekben alig tér el az irodalmi nyelvtől, a mint hogy a magyar 
nyelvnek szokott értelemben vehető dialektusai voltaképen nincsenek is. 
A két nyelvalak eme nagy közelsége azonban csakis általánosságban értendő ; 
mert a nyelvtani nagyobb fejlettség és szabályszerűség, úgyszintén a kifejezés- 
beli nemesség s változatosság, valamint más művelt nyelvekben, itt is csak 
a finomult irodalmi nyelv természetes és szükséges sajátságaiul tekintendők. 

Szerkezetét tekintve a magyar nyelv teljesen az érett kifejlettség szín- 
vonalán áll, s így nemcsak mint magyar és magyar közötti szellemi kapocs, 
hanem mint a gondolat és érzés világának magasabb rendű tolmácsa is 
előkelő helyre jogosult a művelt nyelvek sorában. 



283 

Szófaja tíz van, tehát annyi, mint ]icldáúl a németnek, de azzal a különb- 
séggel, hogy az árja nyelvek elüljáróját (praepositio) itt a lu'vutó (postpo- 
sitio) pótolja, azaz, hogy bizonyos esetekben azt is pótolja, mert voltaképen 
önállóbb természetű, mint a praepositiók, melyek jelentés és viszonyító 
szerep tekintetében többnyire a mi viszonyragjainkhoz állnak közelebb. 

A szóknak grammatikai iiaiiek szerint való megkülönböztetése a magyar- 
ban teljességgel ismeretlen ; de ez, mint a magyar észjárástól tökéletesen 
idegen, a legcsekélyebb mértékben sem csonkítja e nyelv rendszerét, nem 
pedig annál kevésbbé, mivel egy részről a szóképzés, más i'észröl a szóragozás 
(viszonyítás) eszközeiben a dúsgazdagságig bovölködik s így minden hatalma 
megvan, hogy a fogalmaknak legfinomabb árnyalatait is a legszabatosabban 
kifejezhesse. Szóképzése részint hangrendi változás, részint úgy nevezett 
képzők, részint szóösszetétel segélyével történik. A hángrendi változás szó- 
alkotó ereje inkább csak a múltban érvényesítette hatását; ma megszűntnek 
látszik még a nép nyelvében is ; miért is az efféle szóalakok : lebegd libegi 
lobog; II retig-cf. rinmf. rángat || kövecs^ kavics \ ez, az || itt, ott, stb. inkább 

o |[ o 1 o ' o II / II ^ II ' ' 

csak hangtani tüneményekűl, vagy szótári tényékül tekintetnek. Annál 
állandóbb és termékenyebb életú a másik két mód, melyeknek nyelvfejlesztő 
és gazdagító hatalma egészen a kiszámíthatatlanságig terjed. A félszáznál 
többre menő kcpzök általában két nagyobb csoportra oszlanak, melyek 
egyike n/vszók^ másika pedig igék képzésére szolgál. E csoportok ismét 
két-két alcsoportra különülnek, melyek egy részről névszókból névszókat és 
igéket, más részről ellenben igékből igéket és névszókat képeznek. Valamint 
az eredeti tövek és törzsek : úgy a képzett szók is újabb meg újabb szóknak 
szolgálhatnak alapszavaiul. Például a következő szótörzsek : ház^ cl^ egy, 
ekként képezhetők tovább: házi, házas ^ házalj házaz, házias, háziasság, 
házasít, házast'ii, házasodik^ házasság, házassági, házasítás, házasúlás, 
házasodás, házalás, házasitási, házasúlási, házasodási, házalási, hazátlan, 
házatlanság, házalhat, házasíthat, házasodhatik, stb. || //, élés^ élési, éled, 
élet, életi, éltet, éltetés, éltetésig éldegél, él'ódik, élhet^ éltethet, élénk, élénkség, 
élénkségi, élettelen, élettelenség, élhetetlen, élhetetlenség; eleven elevenség, 
stb. I egy, egyes, egyesít, egyesül, egyesítés, egyesítési, egyesiUés^ egyesület, 
egyesületi, egyesség, egyességi, egyez, egyezmény, egyetlen, egyetlenség, egyedül, 
egyedüli, egyetem, egyetemig egyetemes, egyetemesen, stb. Íme csak a legközön- 
ségesebb származékszók is milyen sorokká nőnek a például vett alapszók 
mellett! Pedig még jóval messzebb mehetnénk az elsorolásban, kivált ha 

36* 



284 

azokat a határozószókat is szerepeltetnők , melyek úgy névszóknál , mint 
kivált igéknél nemcsak összetételi részekúl, hanem előképzőkúl is tekint- 
hetők, mint elei, kiél^ megélj stb. 

A szóösszetétel szintén igen dús szaporodási forrása a magyar szókincs- 
nek, noha e részben nyelvűnk jóval tartózkodóbb, mint pl. a német ; miért 
is az olyan fogalomcsoportot, melynek kifejezésére négy, öt, avagy még 
több szó összerakása kívántatnék, minden lehető esetben fölbontja, vagy 
esetleg körülírással fejezi ki, így adván meg a szép hangzat követelésének 
is a magáét. 

Egyik ritka szép módja a magyar szóösszetételnek, midőn az imént 
említett előképző megkettőzötten járul valamely ige elé, hogy annak jelen- 
tését ismétlődövé tegye. Ilyenek például ezek : 

,, Síkos a föld és alóla 

Ki-kicsuszavilik az űt. . . í' 

„Ott fejéről föveget is 

Le-lekapja valami. . . '.' 

„Csattog az út : mint tűzvirág 

Fel-felfakadnak a szikrák. . . '.' Arany ^. 

Az ilyen szószerkezetnél ily rövid alakban festőibb és plasztikusabb 
kifejezést képzelni is alig lehet. 

Megemlíteni való még, hogy, valamint minden nyelv, a magyar is 
gyarapítja szókincsét kölcsönvétel által is ; a kölcsönvett szók azonban csak 
annyiban vonhatók be a szóképzés rovatába, a mennyiben azok a magyar 
nyelv hangtörvényei szerint átidomúlnak, s így szintén magyar szókká 
válnak úgy alak, mint jelentés tekintetében. 

A szók mondatbeli viszonyításának főeszköze a szóragozás^ mely részint 
nt'v-^ részint igeragozás^ s amaz iiév-^ emez pedig igeragok segélyével tör- 
ténik. A ragok e szerint két külön kategóriába csoportosulnak ugyan, mind- 
azáltal vannak köztük olyanok is, melyeket csak esetleges fonctiójuk tesz 
ncv- vagy igeragokká. Ilyenek kivált a személyi vonatkozású ragok ; például : 
vér-ew, Xíér-em^i vér-fí/, kéx-ed^ vér-?', kér-/, stb. 

A ragok, valamint a képzők is, egykori önálló szók maradványai, 
melyek kopás utján állottak elő s hajdani teljes jelentésöket új szerepök miatt 
változtatták puszta fonctióvá. Némelyikök azonban mind máig megőrizte 
régi alakját és jelentését s így még mindig önálló szóul is szerepel. így 
szerel mint szó, a sor, rend synonymája; mint képző pedig sor-, rend- vagy 



285 

ízbeliséget jelent, mint egyízí"/', kétszer^ vagy hangrendi változással három- 
szo/-^ másszor, stb. ; /eor, mint szó, időt, időszakot jelent; mint rag pedig 
valamely időpont megjelölésére szolgál így: tavaszkor, két őrskor, olykor, 
stb. Sőt ez utóbbi annyira őrzi önálló természetét, hogy rag szerepében 
sem illeszkedik az alapszó hangrendjéhez. 

Mind a névragok, mind az igeragok száma oly nagy, mint a ragozó 
nyelvek közúl is csak kevésben. A névszókhoz csupán alanyeseti (nominati- 
vus) rag 14 járulhat, megjegyezvén, hogy maga a ragtalan névszó a tizen- 
ötödik alanyeset. Az alanyeseti ragok közúl hét egyes, hét pedig többes 
számbeli így: 

egyes : eső, esö-r, es'ó-m, esö-d, esö-je, es'ó-nk, eso-tök, es'ó-jok, 

többes : — esö-k, es'ó-im, eso-id, esö-i, esö-ink, es'ó-itek, es'ó-ik. 

Ezen alanyesetek mindegyikéhez ismét még 18 — 20-féle viszonyrag 
járulhat ekképen : 

esö-nek, eső-t, es'ó-ben, esö-n, es'ó-ncl, esö-be, esö-re, es'ó-höz, esö-ö'ól, 
es'ó-röl, es'ó-töl, es'ó-ig, esö-éri, es'ó-kéiU, es'ó-vel, es'ó-vc, es'ó-ül, es'ó-kor cső-sfíiL 

Megjegyzendő, hogy a -kor időrag természeténél fogva csak idő- 
jelentésre képes neveknél alkalmazható, hogy a -sh'il (stul) csoportosító 
rag csupán egyéb rag nélküli névszótörzsekhez függeszthető, s hogy az -d 
rag minden többi ragos alanyesetből isniét újabb alanyeseteket képezhet 
így esőm-é, es'ók-é, stb. 

Ezekből látható, hogy egy magyar névszó ötszáznál is több alakot 
ölthet a nélkül, hogy alapjelcntése csak legkevésbbé is változnék. 

Az igeragozás szintén ilyen gazdag alakokban. Ide vonatkozólag legyen 
elég csak pár föltúnőbb sajátságot említenünk. Minden átható, vagy áthatólag 
használt egyéb igének két activ ragozása van : alanyi és tárgyas, amaz 
egyszerűen azt jelentvén, hogy az alany cselekvöleg lép föl, például : lát-ok, 
lát-sz, lát; lát-unk, lát-tok, lát-nak; emez ellenben azt jelentvén, hogy az 
alany cselekvése valamely kijelölt tárgyra (obiectumra) irányúi, például : 
lát-om (a hegyet), lát-od, lát-ja; lát-jtik, lát-játok, lát-ják. A tárgyas ragozású 
ige első személye hasonlíthatatlan rövidséggel és szabatossággal tud rámu- 
tatni a második személyre, mint tárgyra ilyenképen : lát-l-ak, látt-a-lak, 
s ha az ilyen igealakot még ható képzővel is ellátjuk : akkor már egész 
csomó szóra van szüksége, teszem a német nyelvnek, hogy az ilyen egy 
szóba vont nagy mondatot lefordíthassa, pl. lát-hat-l-ak : ich kann dich 
sehen, lát-Jiatta-la-k : ich habé dich sehen können. 



286 

Az alanyi es tárgyas ragozás helyes használatát némely idegen világ- 
életében sem tudja eltanulni. Itt nem segít a puszta grammatika, csak az éles 
megfigyelés, meg a tudatos gyakorlat. Hányszor hallunk ilyet idegenektől : 

„Tudsz magyarul?" 

„Tudo/n", felel a kérdezett. 

„Láto^", dupláz rá a kérdező. 

Mind a kettő hiba: „tudo^" és „láto/n" volna a helyes; mert az első 
esetre alanyi (tudoA magyarul beszélni), a másodikra pedig tárgyas ragozású 
alak (látom, hogy tudsz) az igazi. Egy másik ritka szépsége a magyar igének, 
hogy az infinitivusát épen úgy el tudja látni személyragokkal, mint akármelyik 
teljes idejét, pl. látnom, kérned, jönnie; de ez aztán már teljességgel lefordít- 
hatatlan szépség, melyre más nyelveknek csak körúHró kifejezései vannak. 

A beszédbeli viszonyok s vonatkozások kifejezésére ilyen és ennyi 
eszközzel rendelkezvén a magyar nyelv, természetes, hogy mondatszerkezetei 
s általában mindennemű kifejezései oly tökéletes világosak és szabatosak, 
hogy sem prózában, sem költői előadásban homály vagy kétértelműség nem 
eshetik benne, csak ha az íi-ó nem mestere e finom eszköznek. Am hallgas- 
sátok meg a parlamenti szónokot és a költő művét vagy a falusi birót és a 
népdalt, álljatok szóba a legfelsőbb körök emberével, vagy az alföldi puszták 
pásztorával : mindegyik esetben épen úgy gyönyörködhettek az észjárás 
ritka eredetiségű logikájában, mint a kifejezések egyszerű világosságában, 
komoly méltóságában, festői színpompájában és szemléltető plasztikájában. 
Mert, noha ezer éves európai életünk sok mindent lehántott rólunk, a mit 
az ázsiai őshazából hoztunk: az észjárás és kifejezések keleties képei, hason- 
latai, szóval ős eredetisége állandóan megvan népünknek legalsó rétegeiben 
is, sőt igen sok régi keletű eredetiség már csak ott található föl igazán. 

A magyar szó nemcsak megnevezi, jelöli, hanem le is festi a fogalmat, 
az érzést. Ennek némi megvilágítására ide igtatjuk pl. a menést jelentő ige 
synonymáinak (már a mennyire itteni czélunkra összeszedhető) következő 
csoportját : megy, bemegy, kimegy, elmegy, lemegy, fölmegy, megmegy ; 
meneget, mendegél; jár, járkál, járul, járogat, bejár, eljár, följár, kijár, 
lejár, megjár; lép, lépeget, léptet, ellép, elléptet, kilép, föllép, belép, lelép, 
meglé]^ ; üget, koczog, lantol, lohol, inal, vágtat, rúgtat, robog, nyargal, 
száguld, fut, rohan, halad; sétál, sétikál; oson, elszelel, elsuttyan, elillan: 
ődöng, tipeg, csetlik-botlik, andalog, őgyeleg, lézeng, kullog, czammog, 
oldalog, baktat, bandukol, ballag, lődörög, barangol, bolyong, tébolyog. 



287 

tévelyeg, tévedez, ténfereg, kószál, csavarog, csatangol, kóborol, tekereg, 
sunnyog, lesuhad vagy lesuvad (a nap); vonul, nyomul; iramodik, lódul, 
ered, indul, gyalogol, kutyagol, stb. S tudni való, hogy ezeknek az igéknek 
a legtöbbje ismét többféle jelentésű, s még úgy is mindegyik diametraliter 
különbözik a /öz/Zí/ jelentő igéktől, melyek a beszélő helyéhez való köze- 
ledést festik, épen úgy, mint a föntebbiek az attól való távozást. 

Az idegenek gyakran fennakadnak nyelvünknek azon a sajátságán, 
hogy minálunk a személyek megnevezésében mindig a családnév (illetőleg 
a nemesi előnév) az első s a keresztnév az utolsó, vagyis, hogy mi azt 
mondjuk, hogy Sárvári Széchenyi István, nem pedig árja módra így : 
Stephanus Széchenyi de Sárvár. Ennek igen egyszerű oka van. A magyar 
ész a szemlélésnél mindig a külsőről indul meg és halad a belső, a lényeg 
felé; ezért a magyarban alaptörvény, hogy az epitheton (jelző) rendesen 
megelőzi a jelzett dolgot. Innen van, hogy a személyek elnevezéseinél is 
elébe teszi a családnevet, mint jelzőt, a keresztnévnek, mint jelzettnek. 

S ez a ritka érdekességű nyelv főleg a jelen század folyamán a művelt- 
ségnek már olyan fokára emelkedett, hogy sem gondolat, sem érzés, — sem 
tudomány, sem művészet nincs olyan, melyet magyarul kellőleg, sőt ékesen 
tolmácsolni ne lehetne. A nagy számú tudományos társaságok buzgó) tevé- 
kenysége, a hirlap- és szakirodalom ezer irányú működése, nagy költőinknek 
külföldön is méltányolt koszorús serege, a szószék, az iskola, szóval a szellemi 
élet minden tényezője lelkesen munkálkodik nemcsak a nemzeti irodalom 
gazdagításán, hanem a nyelv folytonos pallérozásán is, mely különben, hogy 
akár szókincse, akár műirálya hatalmával mii-e képes, fényesen bizonyítja 
már csak azzal a ténynyel is, hogy Shakesj^eare, Moliere, Aristophanes, 
stb. teljesen megvan magyarul, még pedig épen olyan hű, mint költői 
fordításban. 

Egyébiránt, mint maga a nemzet, úgy nyelve is sok viszontagságon 
ment keresztül. Különösen rossz időket ért a XVIIl. században, mikor a 
nemzeti öntudat halálnak is beillő ájúltságba esett, főleg a művelt osztá- 
lyokban. A főnemesség legnagyobb része idegen műveltség divatának hódolt; 
a köznemesség és az általában úgy nevezett honoratior osztály pedig a latin 
nyelvet tekintvén a műveltség legméltóbb tolmácsának, a latin nyelvet hasz- 
nálta gyakran még a társalgásban is. így az a nyelv, mely a XVI., de különö- 
sebben a XVII. században már igazán fényes irodalommal dicsekedhetett, 
most megint csupán a nép nyelvévé lett s az is maradt egészen a század utolsó 



288 

negyede tájáig, midőn a hanyatlás idejét egyszerre csak minden mulasztást 
pótolni törekvő ébredés váltotta föl s a költők, irók és tudósok serege által 
aránylag rövid idő alatt új és fényes életre juttatott magyar nyelv már a jelen 
század első felében diadalmasan vonult be az élet és közélet minden terére, 
sőt 1847 óta állandó otthonra talált magukban a királyi csarnokokban is. 

A magyar nép eredete, alkata, liösi indulata. 

Altalános bevett felfogás a magyar nemzetnél, hogy őseit a hunok- 
ban és avarokban keresi. Ezt a hitet igazolni épen olyan nehéz, mint 
megczáfolni ; de teljes lehetetlen azzal helyettesíteni , hogy a magyarok a 
finnekkel és csuvaszokkal egy eredetűek : bármilyen derék, életre való népek 
legyenek ezek, különösen a magas kultúrával biró, s szellemi tehetségben, 
vitézségben méltán rokonokúi fogadhatott finnek. Nincs magyar, néhány 
nyelv- és történettudós kivételével, a ki ne Attilát tekintené ősapjának. 

A magyarok eredete iránt is csak a nyelv után lehet nyomozódnunk. 
A magyar nyelvben mint ős szavak fordulnak elő olyan fogalmak meg- 
nevezései, a melyek Európa éjszakkeleti részében nem otthonosak : ők 
ismerték a „tengert", a „tevét", az „oroszlánt", a „szőlőt", a „bort", a 
„körtvélyt", a „baraczkot", „dinnyét", „almát", a melyeknek az elneve- 
zését mind a német, mind a szláv nyelv többnyire a latinból vette át. Tehát 
ott kellett járniok, a hol ez mind látható volt. Ellenben hiányzik á magyar 
nyelvből sok olyan, a mi éjszakon mindennapi látvány, így pl. a Gletscher, 
a Rennthier, stb. A szlávból van átvéve a medve, az ablak, asztal, szekrény, 
stb. A régebben idetelepült székelynél már az épületrészeknek vannak elne- 
vezései : eresz (pitvar), góczalja (cserép kandalló alja), hiú (padlás), lappancs 
(a padlás csapóajtaja), kapuzábé (kapufélfa), kert (kerítés), stb. Még maga a 
„hegy" is csak ráviteles elnevezés, rendesen „kő" helyettesíti vagy „bérez". 
Ellenben van elég változata a sík lapály elnevezésnek : fenyér, avar, sivatag, 
rét, nyir, azután a mocsár, láp, semlyék, ingovány, dágvány, moha, kopolya, 
pocséta sejtetik, hogy ezeket a Kaspi és a Fekete-tenger közötti ormótlan 
lapályon szerezték, a hol valószínűleg több fajrokon nemzettel tanyáztak 
együtt, nem ritkán testvérháborúkban irtva egymást, melyek közül ki 
elveszett a népvándorlás irtó járataiban, ki meg beleolvadt a magyarba. 

Arczisme szerint is nehéz a rokonságot keresni a magyar és a más fajok 
között; mert ámbár megállapítható, hogy az arcz tojásdad (inkább gömbö- 



289 

lyúre, mint szegletesre hajló) idoma, az arczél, a magas domború homlok, 
egyenes és nem erősen görbült, de nem is pisze orr, szabályos száj, szegletet 
nem képező fogsor, gömbölyű áll a kaukázusi mintába illenek ; s az is meg- 
állapítható, hogy a legtősgyökeresebb magyarság, mely az alföldet lakja, 
általánosságban súrú fekete haj, bajusz és szakáll, barnapiros arczszín, sugár 
fekete szemöldök, sastekintetú nyilt szemek, szabályos szájmetszés által 
inkább a perzsa és cserkesz típushoz közelít, mint az éjszak-európai népek- 
hez ; de viszont azt is számba kell venni , hogy a magyar nép közt általá- 
nosságban annyiféle eltérése van a haj, arcz és szem színének az őseredeti 
típustól, hogy a felületes szemlélő könnyen arra a téves gondolatra jöhet, 
miszerint a magyar nép több faj keveréke, a melyeket a századok túzpróbái 
cgygyé olvasztottak ; hanem ezt a föltevést megczáfolja a székely törzs, 
mely egy tömegben egy elhatárolt helyen évezreden át idegennel nem igen 
vegyült, nyelve sajátságait majdnem eredeti tisztaságukban megőrizte, és 
idegen nyelvet tanulni nem szeret, s mégis a hun eredetéhez ragaszkodó nép 
közt a szőke haj és kék szem épen olyan otthonos, mint a Csallóközben 
és Somog3^ban. Maga a leszármazását egész az első foglalási 102 törzsig 
felvivő családoknak ivadéka is látható bizonyítékot szolgáltat erre. Maguk 
a népdalok tele vannak ezzel : 

„Hej szőke legény, barna lyány, 
Csókolatlan maradtál. " 

„Hamis teste lelke 
Szőkének, barnának. " 

„Akármilyen kormos tőke, 
Szebb a barna, mint a szőke." 

„Mig a barnát szorongatom : 
Ezt a szőkét elszalasztom." 

„Korcsmárosné, gyújts világot! 
Hej, van-e kökényszemű lyányod?" 

„Kár volna még nekem — A fán megszáradni, 

Sárga bodor hajam — Szélnek elhordani. 
Kötök neked egy bokrétát : 
Sűrű könnyem gyöngyvirága. 
Sárga hajam kötő selyme." (Székely népdal.) 

„. . . Kedvesemnek 

Kék a szeme, nem fekete. 



Megfestessük feketére. " 



M. 37 



290 

A magyar fajnak, már letelepülésekor magával kellett hozni a szőke és 
gesztenye-barna hajzat és a kék szemek változatait. Ritkaság közte, csupán 
a germán és szláv fajoknál honos len -szőke, sáfrány -sárga és rőt hajzat, 
valamint a zöldbe játszó és tengerszín szem. 

Testalkatra a magyar faj középmagasságúnak mondható : az óriás szál 
férfi csak ritkaság, a törpe alacsony csak elcsenevészett ; endemicus gyarló- 
ságok, golyva, lúdtalp, lengyelüstök, bárgyúság (cretinismus) a magyar 
fajnál nem otthonosak. Csontalkotmánya, izmai az életerős fajok sorába 
iktatják. Sürgős mezei munka idején a magyar földmíves képes naponkint 
húsz órát dolgozni nehéz erőfeszítés mellett, s mint katona, kitűnő. Ujoncz- 
állításnál a magyar faj adja a legbeválóbb illetményt. 

A magyar faj életképességét szaporodása is elég kedvezően igazolja. 
A Rákóczy-hadjárat után a magyar nép lefogyott egy pár millió főre. 
Az 1787-iki összeíráskor Magyarország összes lakosságának száma 7 millió 
780 ezer lélekszámot tett ki, melynek egy harmada volt magyar: most 
száz év múlva maga a magyar faj meghaladja ezt a számot. Az említett 
II. József-korabeH összeírásnál följegyeztek 163 .000 nemest és 13.800 papot. 
A protestánsok száma ment másfél millióra: mai nap több mint kétszer annyi. 

A magyar faj harczi modora is tűntet fel különleges sajátságokat, a 
melyeket Leo császár körülményesen leírt. Legelső feltűnése alkalmával 
a történelemben már mint lovon harczoló nép lett ismeretes. E tulajdona 
mind máig megmaradt : a huszárság intézményét minden nemzetnél a magyar 
mintájára szervezték. A lőpor korszaka előtt a tegez és nyíl félelmes fegyver 
volt a kezeikben : dárdával és kopjával is harczoltak. De Rákóczy korában 
már lovon is, gyalog is karddal harczolt a magyar, a franczia háború alatt 
pedig a fokost is használta, a mire a curassier azt mondta, hogy „nem 
tudom, hogy mi az a görbe, de nagyon rossz". 

Testi erejét a magyarnak vitézségi adatokban örökíté meg a hagyo- 
mány, mely legendái alakokká emelte a kiváló hősöket; Csanád vezér, 
Szent László, Hunyadi Mátyás koronás fők magánharczaikban óriásokat 
küzdenek le. Bátor Opos is egy óriást öl meg a csatában, s úgy dúl az 
ellenségben, hogy a harcz végén az ökle a kard markolatához mcre\'úl. 
Kinizsi, a molnárlegényből lett fővezér, elébb a karjára öltött mahimkövet 
vágja, majd két karddal vágja az ellenséget. Toldi Miklós viselt dolgai hős 
költeménynyé dicsőülnek. A Macskássyak, Domokosok, Vas Bcssenyeiek 
testi ereje ütközetek sorsát dönti el. Budai polgári lexicona egész seregét 



291 

számlálja elő azon jeleseknek, kik a testi erő istenadományát hazájuk és 
fejedelmük oltalmában tüntetek magasra. 

Csanád vezér Szent István kori legenda - alak , kinek Szent György 
álmában megjelenik oroszlán alakjában s a pogány Achtum fejedelem elleni 
harczra buzdítja : Csanád személyes tusára kel a csata alatt Achtummal, 
s azt megöli ; hanem az elesett vezér fejét egy vezértái'sa, Gyula vágja le, 
s az viszi István királyhoz, jutalmát kérve. Ekkor előáll Csanád, s azt kérdi, 
hová lett a megölt Achtum nyelve. Az hiányzik a fejből. Ezt azután Csanád 
adja elő a tarsolyából. Mire István király az igazi hőst felmagasztalja, a 
hazugot száműzi. 

Szent László királyról a régi ének így szól : 

Tagodban ékes, termetedben díszes, 
VáLladtól fogva mindeneknél magasb, 
Csak szépséged császárságra méltó. 
Hogy szent korona téged mékán illet. 
Testedben tiszta, lelkedben fényes. 
Szívedben bátor, miként vad oroszlán ; 
Azért neveztek bátor Lászlónak, 
Mikoron méglen ifjudad volnál. 

Harczairól csodákat mond a regeének. A cserhalmi csatában öt kunt 
öl meg, s a kun vitézt, ki egy szép magyar szüzet rabolt, utoléri és 
levágja. Ez a legenda több helyütt meg van örökítve templomi freskókban, 
a hogy ezek közül a székelyföldi fülei templom freskóját e mü is bemutatta. 

A mogyoródi ütközet előtt hófehér menyétke szalad fel a kinyújtott 
dárdáján, győzelmét megjósolva. A pusztában epedő hadserege előtt a 
lándzsája hegyével, majd a „Zeg" lova patkójával dús forrást fakaszt fel. 
Ugyanaz a Zeg lova, midőn az ellenség üldözi, egy ugrással átviszi a 
Tordai hasadékon, a hol most is mutogatja az emlékező kegyelet a lova 
patkójának nyomát. Mikor a futó ellenséget üldözi s az már csak úgy 
tudja védeni magát, hogy aranypénzét elszórja : László, hogy a vitézei 
el ne maradjanak az aranyfelszedéssel, egy szavával mind kővé változtatja 
az elszórt pénzt. Máig is ott hever az útfélen a sok — nummulit. 

A Toldi-mondakör, melyet Arany János hármas hőskölteménye meg- 
dicsőített, egy meseszerű hős kalandjaiból van fűzve, ki mint bosszúálló 
támad elő kegyetlen kérkedő idegen viadorok leküzdésére ; a király 
oldalán „idegen királyokat kényszerít hódolatra Lajos előtt héttollú 

37* 



292 

botjával." (Ilosvay szerint.) Iszonyú fegyverei még e század elején is láthatók 
voltak a budai vár bécsi kapujában felfüggesztve : rengeteg buzogánya, 
vasoldala, paizsa, kopjája, s azok a kőgolyók, a melyeket parittyájával a 
Duna egyik partjáról a másikra áthajigált, valamint az az új ekevas, melyet 
a király felszólítására dárdájával keresztül ütött. 

E történelmi alakok mögé sorakoznak a népmonda hősei, a pokolba 
járók, mint Tar Lőrincz, Kádár István, Tárcsái Bende, Vitéz Oláh Gerő, 
Ördög Mátyás ; aztán alább szállva, a népdalok hősei, a szegény legények, 
kiknek rablókalandjait hősies színnel ruházta fel a nép képzelete. 

A testi erő és bátorság értéke a magyaroknál nem csupán harczban 
és hősi lovagjátékban volt megbecsülve, szerepet játszott az sok ideig a 
polgári életben is. Volt egy intézményük : a hivatalos bajvívás, mely egész 
Hunyadi Mátyásig divatozott, ki azt 1486-iki XVIII. törvényczikkelyével, 
mint a világon hallaflan szokást, eltörülte; annyiban mégis meghagyva, 
hogy a mely esetben minden más bizonyíték hiányzik, a király egyenesen 
elrendelheti a bajvívást. Már Szent István korában el volt az fogadva. Az 
apátságok, káptalanok, mint erkölcsi testületek, a kik személyesen nem 
harczolhatnak, tartottak maguknak hivatalos bajvívókat, kik peres esetekben 
a nevükben megvívjanak. 

Minden szabad ember harczolhatott magáért s peres ügye eldöntését 
bízhatta fegyverre. Azonban fogadhatott maga helyett mindegyik fél más 
bajvívót is, kivált ha nő volt a peres fél. A királynak is volt saját bajvívója 
(mint az angol királyoknál a Campio regis). E bajvívók szolgálatait tisztes- 
séggel és adományozással szokták jutalmazni. így Kun László 1274-ben 
Budafalvi Pétert, ki mint pugil, az ő parancsára tizenegyszer bajt vívott 
és győzött, rokonaival együtt nemessé tette. A bajvívásoknál nem volt 
szabad magát helyettesíttetni az apagyilkosnak és haramiának. 

A párbajt csak a király vagy országbíró Ítélhette oda a feleknek, s ha 
meg volt Ítélve, a vívók teljes fegyverzetben tartoztak megjelenni a biró 
előtt, s a fegyvereiket és lovaikat bemutatni, hogy amazok nincsenek-e 
megbűvölve, emezekben nincs-e valami erkölcs. Harczolhattak dárdával, 
két karddal, bottal, tőrrel, nyilakkal és bolgár bunkóval, de mindig lóháton. 
Főben járó bűnök peres eldöntésekor a biró a viadalt a vádlottra nézve 
meg is nehezíthette; ez meztelenül vagy csak egy ingben tartozott harczolni 
a vádló pánczélos bajnoka ellenében, a hogy azt IV. Béla idejében egy birói 
végzés elrendelé. E bajvívások a király jelenlétében mentek végbe, több- 




--— S:==i -Ijí. _ 



Pörosztó bajvívás. 



294 

nyire a budai vérmezőn vagy a király más székvárosában. Erdélyre nézve 
Tordán a vajda előtt. A bajvívóknak napestig kellett harczolni, míg az 
egyik elesett vagy lerakta a fegyvert. Annak az ügyfele elveszte a perét 
s fizetett a bírónak tiz márkát. Ha a felek a viadal közben ki akartak 
egyezni, az egyezséget ajánló fizetett egy vég flandriai posztót. 

E bajvívási rend még a polgári osztályra is átszállt, mint ős szokás. 
Még a XVII. században nagy városainkban, mint Kassán, a polgárok peres 
ügyeiket lóháton, kopjaszúrással és fustélylyal intézték el; sőt adataink 
szerint még a jelen század elején is voltak városaink, a hol a polgárok a 
kényesebb becsületkérdést a nyílt vásártéren, a nép és az elöljárók láttára 
döntötték el lovas párharczban. 

Mai nap sem veszett ki e szokás egészen. Az előkelő osztályok párbajozó 
szenvedélye folytatja a régi vitézkedési hajlamot, s köznépünknél ott, a hol 
a népszokásoki'ól lesz szó, helyenkint találkozni fogunk azokkal a jelene- 
tekkel, a melyeknek a czíme: „Ki a legény a csárdában?" 

Más neme a bajvívásnak volt a csatatéren egymással szemben felállított 
hadseregek kiváló vitézei között, a mely gyakran ütközetdöntő Isten- 
itéletnek vétetett. Ilyen volt a Béla herczeg és a pomerán óriás közötti 
párharcz. Egy ilyen párbaj kiváló esetéről így szólnak adataink : Érsek- 
újvárt ostromolták a magyar seregek ; a törökök bírták az erősséget. 
Ibrahim , palankai spahi vezér nagy fennyen bajvívásra hívta a magyar 
huszárok kapitányát, Bory Mihályt. A viadalra kijött egy csapat spahival 
Ibrahim s vele szembe ugyanannyi számban a magyar lovasság Boryval. 
A török vitéznek azonban olyan lova volt, mely a viadalra maga is be volt 
tanítva, hogy fogaival az ellenfelet harapja, patáival annak lovát paskolja. 
A mint Bory ezt a fortélyt észrevette, kifogást tett a párbaj ellen. E miatt 
a két bajvívó kísérete összekapott, egymásra rohantak, dulakodást kezdtek, 
a minek az lett a vége, hogy a magyarok által megtizedelt török csapat 
futvást menekült vissza a várba ; az Ibrahim bég vérengző paripája is a 
magyarok keze között maradt. Ezt a zsákmányul ejtett lovat Pálffy Miklós 
fővezér kapitányának, Draskovics Jánosnak ajándékozta. Később aztán, hogy 
ismét bajvívásra hívták a törökök a magyarokat, Pálffy parancsára Dras- 
kovics szállt szembe a török bajnokkal. De alig csaptak össze, midőn a 
dühös mén felágaskodva, fogainak iszonyú harapásaival lerántá nyergéből 
a törököt, s daczára annak, hogy Draskovics ököllel ütötte, zabláját 
i-ángatta, addig nem nyugodott, míg az ellenfélt agyon nem gázolta. 




Harczdöntő párbaj. 



296 



A magyar nép kedélye, véralkata. 

Véralkata a magyarnak valami sajátságos vegyülete a vérmes, 
flegmás és méla mérsékleteknek. Könnyen felindul, de könnyen kibékül. 
„Szokása az a magyarnak,' hogy a jussát nem hagyja; de ha szépen kérni 
tudják, az ingét is od'adja." Vérmességére vall könnyen felhevíthető 
fantáziája, mely gyakran a félvilággal szembeszállni készti, s a veszélyek 
iránt elvakítja. A mohácsi vész előtt az volt a jelszava, hogy „a pecsét- 
nyomó gyűrűinkkel is agyonverjük az egész török tábort". Ez a bizakodás, 
egyénenkint is él; a magyar legény, mikor bücsú alkalmával verekedni 
indul, nem visz magával botot, azt mondja: majd lesz az ellenségnek! 
Ez büszkeségének is az alapja ; elsőbbséget maga fölött semmi más nemzet- 
nek nem ád. Becsületérzésére büszke. Hajdan (és nem régen is) a magyar 
nemes a világ legbüszkébb emberének vallotta magát ; azonban még 
a parasztja is aristocrata volt, és ma is az nem csak más fajok, de egymás 
között is, és alig van egyebütt annyi fokozat a megszólításokban, mint 
a magyarnál: kend, kegyelmed, ifjú uram, nagy uram, nemzetes úr, tekin- 
tetes úr, nagyságos, méltóságos és nagyméltóságú, kegyelmes; tiszteletes, 
tisztelendő, nagytiszteletű, főtiszteletű és főtisztelendő úr ; s a ki ezek közül 
egyet elcserél, haragot von a fejére. 

Ellenben a flegmaticus hajlamról tanúskodik a magyar népjellemben 
az a kitartó ragaszkodás egy-egy nagy eszméhez, a melyet egyszer befo- 
gadott; mert ahhoz szilárd itélő tehetség kell, hogy egy nép tökéletesen 
szakítani tudjon a múlttal, s a jobbnak találtat befogadja, és azért állhata- 
tosan lelkesüljön és áldozzon, a hogy tette a magyar, midőn a keresztény 
hit, majd a reformatio, az alkotmányos szabadság és a nemzeti lét, s oly 
gyakran a koronás király mellett áldozott vért és vagyont. 

Az önkormányzásra, az állami szervezésre való képesség is a flegmát 
föltételezi ; úgy szintén az alkotmány és a törvény tisztelete, a közérdekeknek 
a magántetszés fölé helyezése, a parancsolni és engedelmeskedni tudás. 
Flegmás vérmérsékre mutat a tanulékonyság, az egyszerű vallásgyakorlatban 
tanúsított buzgóság és a hű családi élet. Épen ez tűnik ki a vallás-türelemből, 
a mihez még egy jó adag fatalizmus is járul. „Jobb az Isten minden papnál" 
régi közmondás. A magyar népjellemet nagyban és egész tömegében tanul- 
mányozhatjuk községi életében, a közügyekkel való komoly és okos foglal- 



297 

kozás közben. Mindenütt van egy „falu bölcse", a kinek tanácsára a köznép 
hallgat, és egy „falu szája", a ki a nép nevében beszél. Képviselők beszá- 
moló beszédeinél, választási programmbeszédeknél a néptömeg általában 
a megfigyelő nyugalmat tanúsítja. A magyar nép nem alázatoskodik, nem 
hunyászkodik, de mindenkinek megadja a tiszteletet, kivált a tanúit embe- 
reknek; papok, elöljárók, kedvelt urak szavára hallgat. 

A hogy nagy tömegében, úgy egyes alakjaiban is ilyen a magyar. 
Minden komolysága mellett sok humor van a kedélyében, ezt a magyar nép 
adomáiban majd bemutatjuk ; de komédiázni nem szeret, a bohóczság nem 
fér össze vele, az arcza nem való fintor képekre. 

Sajátszerű jellemvonás e mellett a magyar fajnál az élczelési, megtré- 
fálási hajlam, mely a középosztályokig felhatol. Egymást találó szúrásokkal 
csiklandozni, közhahota tárgyává tenni, kalandokat torzítva elmondani, 
gúnyneveket adni és visszaadni : minden társas összejövetelnek megszokott 
fűszere. S ezekért megharagudni a legrosszabb véralkatra mutatna. A meg- 
neheztelés, tiltakozás, komolyanvevés a társaságot megbontja, a haragvót 
elszigeteli. Ez élczelési hajlam legjobban ki van fejlődve a székelynél; 
azután Kecskemét és Kőrös vidékén ; de legkevésbbé van otthon üebre- 
czenben; ott mindent komolyan vesznek, a hogy ezt Kazinczy Ferencz 
„arkádiai" processusa bizonyítja.* 

Egész vidékek is szeretik egymást gúny tárgyává tenni. Egyik helyen 
„az ürgét röptiben meglőtték", másikon a „lajtorját az erdőn keresztben 
vitték", ismét másutt „a sz6\6t parázsban sütötték", majd megint a „zseb- 
órát ketyegő fenének nézték s agyonverték", y,piiskával furulyáltak'-'- , 
„a bikát a tornyon legeltették", „a pohánka vetést megúszták^ tengernek 
nézték". Ilyenekről egész versezetek vannak irva. 

A melancholicus színezetet pedig feltaláljuk legelőször is nagyban és 
alapjában a búskomorsággal rokon rajongásig emelkedő honszeretetnél. 
A magyar nehezen tud külföldön megtelepedni, bármilyen jó dolga legyen is ; 
s ha a viszonyok kényszerítették a kitelepedésre, a második-harmadik nem- 
zedékben már visszakívánkozik. Népdalai tele vannak e bánatos mélázással, 
s régi példabeszéd, hogy „sírva vígad a magyar" . Sír, ha a hazája eszébe jut. 
„Szememből könypatak csereg — Emlékedre, édes hazám !" Siratja a hűtlen 

' Kazinczy Csokonai sírkövére e feliratot ajánlotta a debreczenieknek : „Árkádiában éltem én 
is". S miután a földrajz Árkádiáról azt is írja, hogy az igen jó baromtenyésztű tartomány, ebből 
engesztelhetlen mcgncheztelés, sőt irodalmi pör („Arkádiai pör") támadt. 

M. 38 



298 

szeretőjét: „Sem eső nem esik, sem felhő nem látszik, mégis az én subám 
két oldalra ázik". „Az ég alatt, a föld szinén, nincsen olyan árva, mint én." 
„Sír az egyik szemem, a másik könyezik. Sírjon mind a kettő, mint a sebes 
eső." Siratja elmúló fiatalságát: „így múlik el ifjúságom, sírva nézem". 
Könyjeivcl sózza a sovány katonakenyeret: „Sírhat az az édes anya, kinek 
katona a fia : mindig van annak halottja, éjjel-nappal sirathatja" . Siratja az 
elmúlt dicső időket: „Nem hallik a magyar név, oda a boldogabb év". 
Megárasztja a Dunát könyjeivel : „Duna, Duna, vized mért keserű ? Árkod 
mért van tele? Mert Pozsonynál sok keserű könyű hullott hajdan bele". 
Ez a melancholicus színezet keresztül vonul az egész költészetén s meg- 
található nyilvános szónoklataiban, magasabb irodalmában, színműveiben; 
de azért távol marad a kétségbeeséstől is. Sőt vallásos bizalommal remény- 
kedik, mikor ilyeket hallat: „Jó az Isten, jót ád", „Megsegít még minket a 
magyarok istene", „Nem halt még meg az Isten", „Gazdag az Úristen", „Él 
még az Isten", „Lesz még nekünk jó napunk is", „Megvirad még valaha!" 

Mindig a vesztes félnek a barátja; soha sem a győztessel ujjong 
együtt, mindig az elbukottal gyászol. 

S a ki meg akar győződni a magyar faj mélázón komoly kedélyéről, 
figyelje meg a kálvinisták isteni tiszteleteit, mikor azok zsoltáraikat éneklik ; 
minden képzeletizgató külső szertartás nélkül az áhítat magából a kedélyből 
származik. Ugyanezt az áhítatot találjuk a katholikusok búcsújárásainál, 
különösen a keresztjáró napokban és a nagyhéten. 

Családélet. 

A családot a magyar nép is az állam alapzatának tekinti, s annak 
körében rendet és jó erkölcsöt tart fenn. A fiak, leányok a szülőket soha 
sem tegezik, még ha felnőttek is. Az ifjabb testvér az öregebbet „bátyám"- 
nak, ez pedig őt „ öcsém "-nek, a leány-testvéreket pedig „néném" és 
„húgom" szóval nevezi, mely megkülönböztetés egyedül a magyar nyelv- 
ben található fel, s ez az elnevezés oly jogokat hoz közszokásba, miszerint 
például még az országgyűlési képviselők is öregebb kollegájukat magázzák^ 
ez pedig őket tegezi. Fokozása a tiszteletnek az „uram", „asszonyom" 
melléklése a megszólításhoz: „atyámuram, bátyámuram" (úri rendnél 
„urambátyám"), „anyámasszony, nénémasszony" (előkelőknél : „asszony- 
néném"), s viszonozva „öcsémuram, húgomasszony" (nő a nőt ^ocsi'm- 



299 

asszony"-nak nevezi). „Fiamuram'^ csak a vöt illeti meg, „\eányomasszo/iy'' 
csak gúnyszó. A házastársak egymást „anyjukom"-nak, „apjukom"-nak 
nevezik. Az asszony legtöbbször megbecsüli a férjét, kit más előtt rendesen 
így említ : „ az én uram " , s kit többnyire ilyen megszólításokkal illet : 
„angyalom", „galambom", „kincsem", „kedvesem" ; fiataloknál: „cziczám", 
„gyémántom", „rózsám", „szerelmem", „lelkem", „szívem", „tubiskám", 
később aztán „öregem". S igen sokszor hívják egymást kölcsönösen „fiam"- 
nak, a mi a szokásokkal ismeretlen idegent zavarba is ejtheti. Ellenben 
azt is hallani, hogy a férj zsémbelő életpárját „ dorombom "-nak szólítja, 
hanem akkor aztán szalad is. A nő czíme : felesége a legmegtisztelőbb czím, 
mely nemcsak azt fejezi ki, hogy a férfi élettársa, hanem azt is, hogy azzal 
egyenlő jogú, mindenben fele-részes a családban. A nő a férje öcscsét 
^^kisebbik ura?n'-'--Ví?k. nevezi, bátyját ^^öregbik ■nrain'-'--VíA'i, s néhol férje 
öcscsének feleségét ^^menye7fi'-'--nQk, férje bátyjának feleségét ^^asszonyojn'-''- 
nak; általában a testvér feleségét ^^ángyo7n'-''-T\dk. 

A jó erkölcsre szigorúan ügyel a magyar. Hajdan törvényekkel is 
ellenőrizték; házasságtörőkre fejvétel, befalaztatás várt és sok regényes adat 
bizonyítja, hogy az végre is hajtatott. Szent Lászlónak egy törvénye épen 
felszabadítja a meggyalázott férjet, hogy házasságtörő nejét megölheti, 
helyette más nőt vehet s tettéről csak Istennek számol. A protestáns 
kanonok szerint fölbontható a házasság „engesztelhetetlen gyűlölség" alapján 
s a házastái'sak újra nősülhetnek. 

A nőt különben nagyrabecsűlik. Féltékenységgel nem kínozzák; rábízzák 
a gazdaságot, a háztartást, a konyhát, a gyermekek nevelését, a cselédek 
rakonczában tartását; ha valamit szereznek, abban a nő együttszerző társ. 
A nő ellenben, ha férjhez ment, soha sem viseli többé czímében a saját 
keresztnevét^ hanem ?í férjéét; ^^Kiss Petemé'-'- és soha sem „Kiss Mária". 
A régi rendi alkotmányban még a szavazatjog is ki volt a nőki-e terjesztve. 
A nemes özvegynő a tisztújításokon együtt szavazhatott a férfiald^al, s a 
leányok számára a törvény köteles részt biztosított az apai örökségből ; 
a székelyeknél épen fiúvá is lehetett a leányt nyilvánítani, ha a szülőknek 
fiuk nem volt, s az ilyen hajadont „fiúleány" -nak nevezték. A ki egy 
tisztességes nőnek a lábát megfogta a kezével, nagy büntetés érte, s a ki 
nőt rabolt, tizenkét tinója bánta. 

Ellenben a bukott hajadonnak nehéz penitencziát kellett kiállani, 
a minek ekklézsia-követés volt a neve, tollkoszorúval a fején a templom- 

38* 



300 

ajtóban • botrányos életű nőnek levágták a haját s kiseprűzték. Ma már 
szelídebben bánnak velük; de az elnézés annyira még sem megy, hogy ez 
a fajtája a nőknek saját világot (vagy félvilágot) képezzen ; azok a társa- 
dalmi életbe bele nem játszanak nyilvánosan, mint némely más országokban. 
A hajdani harczos világban a nők még a csatákban is részt vettek a férfiak 
oldalán, mint Eger diadalmas védelme alatt: a honnan „az egri nők" neve 
ma is megtisztelő czímzés. Mai nap a nők nyilvános hatáskörét a jótékonyság 
iránya határozza meg, összesítve a női buzgalmat hadjáratok idején a veres 
kereszt egylet magasztos feladataiban. 

A gyermekek nevelésére sokat ád a magyar; fiait, leányait iskoláz- 
tatja, jól táplálja, tisztesen ruházza ; a néptanítókat tiszteli, becsüli. Még a 
század első harmadában az a szokás állt fenn, hogy a tanítók számára 
sorban főztek minden háznál és a kész ebédet egy nagy szatyorban vitte a 
lakásukra két mendikás diák vállon átvetett rúdon ; a szegényebb házakból 
többen tettek össze : egyik főzte a gombóczot, másik a töltött káposztát, 
harmadik a szilvás derelyét, kiosztott rendelés szerint. Ma már ezt kész 
fizetés pótolja. 

A gyermekeket szokás cserébe is adni : magyar fiúkat német helyekre 
küldenek s onnan viszont németek jönnek a magyar házhoz. Mindkét 
helyen úgy tartják a cserefiút, mint a családhoz tartozót, s így támad 
gyakran benső szellemi rokonság kapcsa a német és magyar cseretestvérek 
közt, a melyet holtig megtartanak. Es a mellett minden kényszer nélkül 
sajátítja el mind a kettő a rá nézve szükséges idegen nyelvet. Ez a szokás 
most is mindenütt dívik. 

A családi összetartozás néha egész városra és megyére kiterjed, a mit 
latin szóval nexus-r^Aí neveznek. Egyes nagy kiterjedésű családok össze- 
tartozó ragaszkodását jelenti az, mely egymást előmozdítani törekszik, 
átfon egész vármegyéket, városokat, községeket, sőt még a pusztákra is 
kiterjed, s nem csupán a nemesi osztályok tulajdona. így például van olyan 
vidék, hol -d. juhászok törzsökös nemzetsége oly összetartó kasztot tud alkotni, 
hogy abba más vidéki juhászt még bojtárnak sem fogadnak be ; se az egész 
szövetségbe idegen be nem házasodhatik ; ez az egész juhászosztály bizonyos 
saját családi fenhatóság alatt áll, mely bíráskodik, büntet, jutalmaz, állást 
oszt, árvákról, betegekről gondoskodik, s a keresményt érdem szerint fel- 
osztja. A családi fegyelem tiszteletben tartása különben a magyar nép minden 
osztályának ősi erénye. 



301 

A családélettel szoros összeköttetésben van a vendégszeretet is, mely 
a niag3far népnek kiváló erénye. A magyar gazdának mindig nyitva 
a kapuja, hogy a vendég bejöhessen, s a kedves vendégnek kiszedik 
a szekeréből a kereket és eldugják, hogy tovább ott maradjon : sütnek, főznek 
a számára minden drágát és jót, agyonkinálják, s ha a sok evéstől „magyar 
betegséget" talált kapni, kikenik a hátából a csömört, tollas ágyba dugják, 
s ha tovább niegy, tarisznyáját, csutoráját is megtöltik még útravalóval. 
S nincs rá eset, hogy valaha magyar gazda fizetést fogadott volna el a 
hozzá beszálló idegentől. „Egyél, ne koplalj, mint otthon!" — „Tessék, 
egyék, nem lesz egyéb." — „Hadd legyen neki karácsonya!-' népszerű 
rendes mondások; s a magyar háziasszony, miután agyonkínált, traktált, 
engedelmet kér a csekély ebédért. 

A családi otthon képének fontos kiegészítő része a konyha. 

Nem is ol3^an kicsinylendő dolog az. 

A saját asztal egy takarékpénztár a városi emberre nézve is. Minden 
asszony alchymista : aranyat főzhet a tűzhelyen ; a jó gazdasszony kezébe 
van letéve a ház boldogulása; — az „otthon" és a „haza" egy eszme. 

A jól készült Ízletes étel egyik oka annak, hogy a magyar faj legtöbb 
hadképességet s legkitartóbb munkaerőt fejt ki. 

Mert legjobb házi orvos a feleség s legjobb gyógyszertár a tűzhely ; 
ezek előlegesen gyógyítják a bajt. 

Minden éghajlatnak, minden nemzetnek, sőt minden századnak meg- 
van a maga étkezési szabálya. így minden nemzetiségnek, sőt felekezetnek is. 
A kálvinista soha sem böjtöl; a pápista és görög „bőjtös"-t válogat ugyan, 
de abból is eleget juttat; komolyan böjtöl és sokat az orosz; nagyon kevéssel 
beéri az oláh ; koplal a zsidó (köznép). 

A magyar konyha valóságos művészet: s ezt nagy részben a „dél- 
német" szakácskönyv is inarticulálta. 

A Hunyadi Mátyás korabeli étkezés szokásainak érdekes leírását talál- 
juk Galeottinál. 

„A magyaroknál minden ételt lében adnak fel, húsnak, halnak és vad- 
pecsenyének megannyi mártása van, a mi erősen fűszerezve van fahéjjal, 
gyömbérrel, borssal és sáfránynyal. Egy közös tálból étkezik mindenki és 
villát nem használ, hanem az ujjai hegyével szedi ki a darabokat a tálból, 
s késével úgy metéli falatokra. Ilyen módon a kezét a sáfránynyal bemocs- 
kolja, s az öltözetét is elcsepegteti. De maga Mátyás király úgy tudott e 



302 

szokás mellett a tálból enni, hogy a kezeit soha be nem piszkolta, ámbár 
élénk részt vett az asztal feletti társalgásban." 

Egy századdal később már a meghívott vendégek mind magukkal 
hozták a kést, villát, kanalat a lakomához, a csizmaszár mellé dugva. 
Az urak ezüst tokban rejtve. 

Hogy milyen lehetett kétszáz évvel ez előtt a magyar konyha, arról 
egy akkoriban nyomtatott szakácskönyv nyújt izlelőt. Az előszava meg- 
jegyzi, hogy ez csak a becsületes közrendúeknek szól. 

A legtöbb ételnek a nevét sem ismeri mai nap senki. Leves, főzelék 
hiányzik : kezdődik az ebéd a marhahúson, balázslével, daruzsázsával, kár- 
bonátával, kukrejttel, polyékával, vendégiével, azután jön a berbécshús, 
bosporral (ez az egy ismeretes ma is) , kuskusával , mikólével ; azután a 
sállyás pecsenyék (szárnyasok) czifra lével, despotlével, hidralével, keresdi 
lével, koldus lével, leánysarjával; majd a sertéshúsok botlével, pikádával; 
azután a halak églével, guttalével, kozáklével, lutherlével, zsákvászonnal, 
czuppanlével ; utóbb tésztafélék, a bábafánk, bálmos, boros szerdék, borsajt, 
disilber, domika, édes ordas, főkötős fánk, jungáta, makaró (nem makaróni), 
paláta, pila, piroska; a böjti eledelek: a kínzóit kása, lőnye, magyari, 
miskulánczia saláta; mind olyan szavak, a melyeknek kilencz tizedrészét 
semmi szótárban fel nem találni többé. Ellenben az elkészítésük módja annál 
jobban fellázít minden képzeletet és gyomrot. 

Bors, kálmus, mák, gyömbér, sáfrány, szerecsendió, szegfűszeg, 
mandula, aszúszőlő, fahéj, torma, zöld fokhagyma és pour la bonne bouche: 
néhány csepp spiritus vitrioli rózsavízzel elegyítve; só semmi, de nádméz, 
czukor, annál bővebben. Zsálya, fodormenta, pujpunella, borágó, tárkony, 
turbolya azonfelül, sőt egy ételnél még múlhatatlan járulék az indigó is. 
Ezzel mai nap csakugyan nem élünk. 

A hires marczafánk (a mivel a sírásban telhetetlen gyereket engesztelik) 
készült megpirított mandulából draganttal keverve, keményítővel behintve, 
tojással megkeverve, krétába bemártva, skarláttal megfestve s aranyfüsttel 
beragasztva. Ez is „jó annak", a ki szereti. 

A későbbi századokban az izlés megváltozott. 

A múlt század végéi-ől egy költeményben így találjuk a leii-ását egy 
magyar vendégségnek (Szirmay Antal „Hungária in parabolis") : 

A lakodalmat tartó gazda 

Hivat hat falusi gazdasszonyokat , 



303 



Sütni főzni kik jól tudnak, olyanokat. 
Azoknak ketteje a kalácssütéshez 
Hozzá fogott, négye pedig a főzéshez. 
Sütöttek az elsők szép fehér czipókat, 
Fonott kalácsokat, lángost, vakarókat. 
Száma sem volt a sok káposztás rétesnek. 
És kapros túróval megtíiltött bélesnek. 
Tekenők tölték meg mákos kalácsokkal. 
Rántott csőrögékkel és lelkes fánkokkal. 
Tálakra levelén sültek halmoztattak. 
Asztalokon renddel mind alkalmaztattak. 
Udvar közepére egy nagy szín volt vonva, 
A melyet kerített magassan négy ponyva. 
Ezen volt főzéshez nagy tűz-pad építve, 
A sok felvágott fa rakásra készítve. 
A négy szakácsné itt kelt, járt, forgott, sürgíUt, 
A sok vagdaló kés, főzőkanál csörgött. 
Ki ludat, ki pulykát, ki kappant melleztett. 
Ki malaczot szúrván, abból vért eresztett. 
Két fülű fazékba káposzta rotyogott, 
Püffögött a kása, fele kipotyogott. 
Egyik a kappanhoz metélt tészta laskát. 
Más is azt sikár loft, hogy majd csinál táskát. 
Harmadik bosporba fokhagymát aprított. 
Negyedik espéknek szalonnát hasított, 
Mert paczalt, bárányhúst ezzel készítették, 
A tör()tt lébe is ugyan eztet tették. 
Gyenge báránykákat készítek tárkonynyal, 
Borjut uriassan, mint szokás, czitronynyal. 
A disznólábakbul főztek kocsonyákat. 
Tálaltak két lapos tálra tarhonyákat. 
Egyike egy sódart vagdaló késével 
Feldarabolt s főzte áztat kaszás lével. 
Boíjúfej tejfeles és zsemle koczkával 
Készült s a disznófő eczetes tormával. 
Ludas kása is volt, csirkék köszmétével. 
Egy pár hizlalt récze főtt fekete lével. 
Minden étel vala jól megsáfrányozva. 
Némely megzsályázva, vagy rozmaringozva. 
Hintettek azokba bőven borsot, gyömbért. 
Mivel a fűszerszám tisztítja meg a vért. 
Az ökí'>rnek fejér s vese pecsenyéje 



304 

Nyárson sült és roston annak vetreczéje. 
Disznó oldalasnak a zsírja lecsorgott, 
Malacz, melyet nyársra vontak, frissen forgott. 
Spékeltetett ürű húsa fokhagymával, 
Ludakat töltöttek mind kormos almával, 
Pulyka-kakasoknak lágy kenyér begyekbe 
Tétetett; vad nem volt: azért is helyekbe 
A többi sült állott borjú czimerekből 
Csináltak katonabélest veséjekből. 
Es így tovább ! 

A jelen századbeli magyar konyhát így találjuk leirva : 

„A konyha a legnagyobb helyiség a házban, nagy nyitott kéményű 
tiízhelylyel, melyen felül is ég tűz, alul is ég : felül főznek, alul kalácsot 
sütnek. A pattogó hasábok közül emelkedik ki a sok horgú vaskutya^ az 
tartja az egyik végét a nyársnak, a mire felhúzva forog a piruló kanpulyka, 
keresztül ütve a nyílforma lúdlelkével. A forgató gépet egy béres gyerek 
helyettesíti. A tüz körül rotyogó fazekak, félig letakarva mázos cserép- 
fedőkkel. 

„A lángtól félrevonva egy vas háromszög, lábakon, azon egy lapos 
cserépedény, az betakarva pléhfedövel ; alatta is, fölötte is parázs. Ebben 
bizonyosan a társa sül annak a rétesnek, a mit ott a nagy kihüzott asztalon 
most nyüjtanak vékonyra, olyanformán, hogy két leány kétfelúl egy ökölnyi 
gyúrt tésztát addig nyújtogat, míg az alátett abrosz szélét éri, hogy azt 
egy régi római Messalina, mint tunica vitreát vehetné magára. Azt pedig 
a magyar gazdasszonyok meghintik tojásos tejfellel, mandulával, mazsola- 
szőlővel, aztán összehengerítik, kigyó módra tepsibe tekerintik s lassú tűzön 
pirosra pirítják. 

„Más fehér nép e közben a tűzhely alatti kemencze agyag tévőjét rakja 
körül a kihúzott parázszsal, a forró kemenczében magasra kelt kalácsok 
sülnek ; más leánycseléd kétfogantyús félhold-forma bárddal apróz gömbölyű 
fatálon valami húsfélét, a mi rizskásával vegyest káposztalevélbe lesz befoj- 
togatva. Egy suhancz borsot tör nagy ágyúnyi vasmozsárban , egy fürge 
szobaleány meg rézsodrony virgácscsal seprüz egy czinmedenczében hófehér 
tojáshabot, a mi a felfujt kásához kell. Maga a főszakácsné pedig mindenütt 
sürög-forog, vezérli a concertet : megöntözi zsírral a piruló pulykát, mi az 
alája tett cseréptálba csorog vissza; meghinti a rétes tésztát elébb a szárazzal, 
aztán a folyadékkal ; belekóstol a forró ételekbe fa főzőkanállal, s megítéli. 



305 

mi kell még beléjük, s parancsol bors- és sótartóval, paprikás döbözzel, 
szerecsendióval, megigazíttatja a kemenczét, megvizsgálja a piruló kalácsokat, 
hogy oda ne égjen a fenekük: a kuglufF fenekét megkopogtatja; ellenőrzi a 
rétest, beleszurkál a lapátvégú villával a sistergő hurkafélébe, válogat a 
mindenféle czifra réz-, bádog-, fa-múszerek között; fánkmetsző, derelye- 
sarkantyú, czifra paczalvágó, molnái^-ostyasütő, kürtősfánk dorongja mind 
hivatást talál. De legnagyobb virtus, s ehhez gyakorlat kell, a levesbe való 
tésztát egy nagy öi^eg késsel olyan finomra metszeni, mint a czérnapászma. " 
Stb. stb. 

Erdélyben ismét más volt a konyhaművészet, az étkezés módja, a 
melyet Apor monographiája nyomán Erdély leírásánál fogunk ismertetni, 
a hol valóságos tudománynyá fejlődött a főzés és tálalás mestersége s a 
lakomák berendezése. 

Vannak nemzeti ételek és sütemények, melyek az egész országban 
híresek és keresettek, egyes vidékek készítési módja szerint. Ilyenek a 
debreczaii Jonatos^ debreczeni béles^ mézes kalács^ a kecskei/irli brlcs^ réfcs^ 
az erdrlyi levelén síilt^ a kolozsvári cz'ókös czipó^ a szegedi íarlionya^ a 
szentesi túrós lepciiy^ a uiiskolczi^ debreczeni^ komáromi /ehér kenyér^ a 
pozsonyi mákos kalács; -ei. pogácsák €■& pereczek vidékenkint változó nemei; 
azután a húsneműek, kalbászok, szalámik, füstölt húsok kitűnőségei, melyek 
után híres Debreczen^ Kolozsvár és Kassa : s melyek mind a fogyasztó 
közönség egészséges constitutiójáról tanúskodnak. 

A magyar köznép általában sok növényi tápszert fogyaszt, s ann^d 
lisztből készült süteménye egy népfajnak sincs, mint a mennyivel a magyar 
bővülküdik, a káposztát pedig egyenescii ^^Magyarország czímerciiek'-'- 
nevezi a népajk s az róla a hagyomány, hogy annak a magját Ká]) nevű 
barát hozta Ázsiából, ezért Káp hozta = káposzta. 

Ezt látszik megdicsőíteni a régi eredetű néjsvers : 

„Oh áldott káposzta! 

Paradicsom hozta ! 

Boklog, a ki kalbászszal foklozta." 

Ellenben a „kása nem étel". Noha ennek a híres Jiajdúkása^ a meg- 
énekelt yörí/Z/ö// kása ellent mond; a lakodalmas kása pedig a men3^egzői 
vendégségnek múlhatatlan kiegészítő része. Viszont a kitoló kása^ egy 
jelentőségű a /éorórral. 

M. 39 



306 



Vallás, őshit, babonák. 

A magyar nép lelki tulajdonairól szólva, első helyen kell említenünk 
a vallásos érzületet, mely a felvilágosodásra törekvő észleléssel és az ember- 
séges türelemmel párosul. 

Magyarországon hétféle vallásfelekezet él egymás mellett, néha több 
ugyanazon városban, faluban jó egyetértésben : római katholikus, keleti 
egyesült és orthodox, helvét és ágostai evangélikus, unitárius és mózeshitű, 
s mindenik felekezetnek van saját vagyona, a római katholikusnak nagy 
egyházi birtoka s azonkívül mindegyiknek önmegadóztatása. 

Ezek közül a Kálvin-hitvallású kizárólag magyar nép. A kálvinista 
vallás odáig terjedt Kelet népei közt, a meddig magyarul beszélnek. Ezért 
hívják népnyelven „magyar vallás"-nak. Ezeknek a tornyát kereszt helyett 
aranyozott csillagos gömb, vagy rézkakas díszíti. 

Azonban mind valamennyi hítfelekezet magyar követói egy ágazatot 
közösen vallanak : „a magyarok Istenéről" szólót. 

Magukkal hozták-e ezt a magyarok Istenét még Ázsiából ? 

A hogy a magyar nép átlátta, hogy ha nemzet akar maradni, európaivá 
kell lennie, úgy a magyarok Istene is átlátta, hogy nemzetét csak úgy tart- 
hatja meg, ha a keresztények Jehovájává átidomúl. 

Mi volt a magyarok ősvallása? arról kő, írás nem beszél. Törvényeink 
csak a kiirtásáról szólnak. Megtiltják a kövek, források mellett való áldozást, 
a véráldozatot, a hegedősöknek, a népénekeseknek haszontalan fccsegéseit, 
régi írást, zeneszerszámot, áldozat-üstöt összetöretnek, elégettetnek, még 
a nyomát is elpusztítják az ősi mythosnak. 

Csak a későbbi krónikák, a szájhagyomány, a nép emlékében mcg- 
örökült rege, s a keresztény világnézetbe beletaláló babonák adnak némi 
vezérsugárt a képzeletnek, hogy a multak képét visszavarázsolja. 

Az „Isten" maga ős szó ; Isten ostorának nevezik Attilát, Isten nyilának a 
villámot; azt mondják „édes Isten", „boldoglsten" , „élő Isten", „örök Isten", 
„teremtő Isten"; a rendes köszöntésváltás: „adjon Isten", „fogadj Isten". 

Minő alakban imádták az Istent? Talán a négy „éltető elem": Föld 
Víz, Levegő és Tűz képében ? Voltak-e bálványaik ? Annyi bizonyos, hogy 
a bálvány szó és származékai, valamint a bálvány szóval alkotott közmon- 
dások és szólások is pogánykori eszmék rejtegetői. Ilyenek : báhuínykrp 



307 

(fakép), bálványimádó, bálványozó, gerenda-bálvány (oszlop), kapii-bálvány^ 
maloin-bálvány (kapufélfa), bálványoz (rajongással szeret, tisztel), Bálványos- 
vár ; úgy áll, mint egy bálvány. A bálványok vagy emberkéz művei voltak, 
vagy képzelt, megszemélyesített dolgok, vagy végre olyan titokzatos tárgyak, 
melyeket a négy „elem" hozott létre. így alkotta s alkotja Erdélyben még 
most is a Föld-isten a félig ember, félig hal-formájú köveket ; a Víz-isten 
az „özönfá"-t, mely a fejszecsapástól szikrát hány; a Levegő-isten a 
„menkő"-t [(meteor); ilyen kőből készült az a pallos, melylyel a székely 
fejedelmek a „ nap-vágás "-t* szokták megtenni], s a Túz-isten a kétfejű 
emberalakot, milyet a kovásznál iszapvulkán (Pokolsara) dobott ki , stb. 

Régi krónikákban olvassuk, hogy, mikor a magyarok a keresztény- 
séget már fölvették, a magyarországi olasz hittérítők imájába a világimádás 
e képei még mind bele voltak foglalva ilyeténképen : 

„Légy magasztalva te nagy Isten a mi testvérünkkel, a Nappal. Oh 
mily szép, oh mily ragyogó : ő a te jelképed, Uram ! Légy áldva a mi 
asszonynénénkkel, a Holddal és a mi húgainkkal, a csillagokkal együtt, a kik 
olyan szépek és fényesek ! Légy áldva a mi süvünkkel, a Széllel együtt, 
a ki a felhőket és a derült időt hozza! Légy áldva a mi ángyikánkkal, 
a Vizzel együtt, a ki oly hasznos, jóizű és tiszta ! Légy áldva a mi uram- 
bátyánkkal, a Tűzzel együtt! Oh mi szép, oh mi vidám, oh mi erős és 
hatalmas ő! Légy áldva, oh uram, a mi asszonyanyánkkal, a Földdel együtt, 
a ki minket táplál és megtart!" 

Az őshit áldozattevő személyeit rhabonbánnak (fejedelmi méltóság volt), 
táltosnak, horkásnak, gyulának nevezték; ezekhez járult a pörosztó, a 
billogos, meg a garabonczos. 

A mit Szent László törvénye eltilt, a tűzáldozás, mint népszokás a 
szentivánéji tűzünnepben mai nap is él a Dunán túl néhol a nép közt. 
Régi mivoltában így egészíti azt ki a képzelet plastikai ereje : 

„A nyári nag)^ csillaghullás estéje volt az ó-túz oltó, a másnap az új-tűz 
gyújtó ünnep. Erre a napra minden asszony elvitte hazulról magával a tűz- 

* Napvdgás, Ez is őú szukás, iin-ly a király-konniázásnál mai napig is fennmaradt. A_ meg- 
koronázott király, Szent István palástjával a vállán, pallosával a kezében, fehér paripán fellovagol 
a koronázási dombra, s ott a világ négy része felé a pallossal négy vágást intéz, annak a jeléül, 
hogy az országot bárniely világrészből jövő ellenségtől meg fogja védeni. I. Lip6t koronázásakor 
a budai török vezér gúnyt űzött ebből a szertartásból, bekötötte a fejét s hívatta a borbélyát, hogy 
gyógyítsa meg azt a mély sebet, a mit a magyar király ütött rajta. Bezzeg nem találta ezt a vágást 
olyan nevetni "valónak az utódja, Abdurrahman, a ki a visszavívott Buda sánczai között lelte halálát. 

39* 



308 

helyen megmaradt parazsat fazékban, a férfiak száraz rőzsekötegeket , a 
leányok kilenczféle füvet és virágot ; otthon nem szabad egy szikra tűznek 
sem maradni. 

A túzhalomhoz érve, az asszonyok mind kiürítik a fazekaikban vitt 
parazsat s azt a gyula illatos füvekből készült pemetével mind eloltogatja. 

Akkor előhoznak egy nagy fakereket, melynek a küllői kilenczféle 
fából készültek. Ennek az agyán egy kőrisfa rudat tolnak keresztül, s azt 
két szúz legény addig dörzsöli a kerék agyán át, míg az meggyúlad tőle s 
így támad az új tüz. A Túz-isten kilobban, a ki éltet, világít, ápol, melegít, 
s mikor haragba jön, elpusztít, megemészt. 

Ekkor a leányok elkezdik énekelni a túzdalt : 

„Tűzet megrakoljuk, négyszögre rakoljuk, 
Egyik szögén ülnek szép öreg emberek, 
Másik szögén ülnek szép öreg asszonyok, 
Harmadikon ülnek szép ifjú legények, 
Negyediken ülnek szép hajadon lányok." 

Azután következik a túzugráló nóta : 

„Meggyúlandó Barta háza, 
Jaj, ne hagyjuk szegényeket, 
Oltsuk, oltsuk!" 

Minden leány annak a nevét mondja, a kihez a szíve hajlik s aztán 
átszöki a lobogó tűzet, társnői kilenczféle illatos füvet dobálnak a tűzbe s 
éneklik hozzá a virágok dalát : 

„Búzavirág mondja : ne vetekedj vélem, 
Mert bizony én vélem széles e világ él ; 
Szőlő virág mondja; ne vetekedj vélem, 
Mert bizony én vélem áldozatot tesznek; 
Az ibolya mondja: ne vetekedj vélem. 
Mert bizony én vélem lányok dicsekesznek." 

Mikor a tűzrakás parázszsá lohadt el, következik a tűz felett való fel- 
avatása az újszülött gyermeknek, pogány szokás szerint. A billogos két 
kezébe veszi a síró porontyot s a tűz fölé tartva, elmondja fölötte az áldást, 
és védelmet a hétféle ördögök ellen; s utoljára az áldozattevő késének a 
megtüzesített hegyével félhold alakú karczolást tesz a kisded állán. Ott nem 
fog annak szakálla nőni; erről ismernek egymásra az ősvallás hívei. 

Akkor aztán a tűzosztó kanállal a gyula minden asszonynak merít 
az új tűzből. 




Szentivánéji tűzünnep : Tűzugrás. 



310 

A megmaradt parázson végűi a pásztorok keresztül terelik a csordáikat, 
ez megóvja azokat a dögvésztől, s a mi még élve maradt parázs, azt a 
gyermeksereg mezítláb tapossa el. 

A szertartás végeztével a legények gyújtanak örömtüzeket, éneklik az 
„ipsilángi rózsa" dalát s a hegyoldalon tüzes kerekeket futtatnak alá, kiki 
a maga szeretője nevét hangoztatva a maga tüzéhez." 

így tartá fenn ezt a népszokás még ma is sok vidéken, kivált a 
Bácskában és a Dunán túl néhol, a szent-ivánéji túzünnepben. 

Régi hagyományokból, krónikások leírásaiból, székely népmondákból 
állítottuk össze az őshitúeknek következő temetési szertartásait : 

„Egy kiváló levente halálakor a „sirató" asszonyok megmosdatják az 
elesett hős daliát a szent patakban, felöltöztetik a legfényesebb fegyverzetébe 
s lefektetik a ravatalra, betakarva egész vég selyemmel. Az asszonyok 
gyászból fehérítetlen vászon köntöst vesznek föl, fejükre a pillangós főkötő 
helyett fekete kendőt kötnek. 

Aztán előlépnek a hegedősök s koboz és hegedű szó mellett énekelnek 
a hős viselt dolgairól, túlvilági életéről, míg a megölt hős ősz apja a puszta 
földön ül a ravatal fejénél. 

Ez alatt a szent patak forrásánál roppant vermet ásnak : annak egyik 
oldalfalához nagy szál tiszafát állítanak fel, annak a hegyében lobog a megölt 
hős kétágú zászlója az arany nappal. Majd a verem három oldalára huszon- 
négy tölgyfa rudat állítanak föl, hegyes kopjavéggel. A nyugoti oldala 
meneteles marad, hogy le lehessen bele szállni. 

Ez az első nap a virrasztó. E napon senki nem eszik, sem bort nem 
iszik, csak sört isznak, s majdan minden évfordulón megülik e napot, egy 
kijelölt „torló" -nál. 

A második nap a halottkövető. A mint az első Jiajnalkaczagás támad, 
megharsan a horkások kürtfúvása; a „bú leányok" éneke rázendűl : 
„hajnal van, szép piros hajnal, aranyos hajnal!" Az áldozat-dobon hetet 
zubbantanak. 

Ekkor a halott hős apja görbe késével levágja a fejéről lelóggó bal- 
hajfonadékát, a legdrágábbat, a mit az őshit szerint adhat, s azt a halott 
kezébe teszi. 

Ez alatt a kádárok előhozzák a „tokos" lovat, az elhunyt hős kedvencz 
jjarijjáját, fekete selyemmel letakarva, felnyergelve, felkantározva. A holt 
vitézt felemelik társai a nyeregbe, hozzá kötözik a terhelőhöz lábainál fogva, 




Gyermek-avatás az ősmagyaroknál, 



312 

kezét a nyeregbe tűzött zászlós kopjához erősítik s azután megindul a menet 
a búcsúztató járásra. 

Minden kapu előtt megáll a gyászmenet s a lovat vezető horkás bekiált 
a kapun, meghívja a hős barátjait a követésre. 

Előtte viszik a zászlóit, fegyvereit, ivó tülkét, étkező szereit, vadász- 
ebét és kedvencz sólyommadarát; huszonnégy paripáját. 

így vonul a gyászmenet a szent forrásnál ásott sírig. Ott várnak rá 
hajadon leányok, szétszórt hajfürteiken illatos füvekből font koszorúk. 

A sírhoz érve szétosztják az elhunyt czimboráinak emlékül a vele 
hozott kincseit, öltönyeit, kinek mijét odaigérte világi életében. 

Ekkor előtör a leány-seregből a megliolt arája : azt mondja : neki is 
adósa a halott. Saját önmagával. Azt igértc az övé lesz mind ezen, mind 
a más világon. Itt van nála a bahtája. * 

Mind a két apa ráadja az áldását, s felsegítik a menyasszonyt a holt 
vőlegény mellé a paripa hátára. 

Ekkor a két horkás levezeti a paripát a rajta ülő holt hőssel és meny- 
asszonyával a sírverembe, s a mént hozzáköti a nagy tiszafához: oda rakják 
mellé a holt hős fegyvereit, áldozó poharát, arany csákányát, a cserép- 
vedret tele mindenféle pénzzel, a menyasszonynak kösöntyűit, nagy fülön- 
függőit, gyöngyös pártáját. 

A táltosok ez alatt odakötözik a liuszonnégy paripát a kopj ás 
rudakhoz. 

Ekkor a leán3^ok odarohannak a sírhoz, íejeikről letépett koszorúikat, 
diófaágakat szórva a holt vőlegényre s élő menyasszonyra. 

Majd a tárogató recsegő rivallatára előlép száz harczos íjeisz, s egy 
dobütésre mind egyszerre kilövi a nyilát a sírlni, hogy holt vitéz és meny- 
asszonya, harczi paripája mind egyszerre nyilaktól átszegezve menjen át a 
nap mezejére. Az Istennek tetszik az, ha a megdicsőültek sebekkel tetézve 
érkeznek eléje. De egyúttal arra is való a nyillövés a sírba, hogy az 
eltemetett halott haza ne járjon; ha föl akarna kelni, a nyilakba bele 
akadjon a köntöse. 

E nyillövés után a táltosok leszúrják a liuszonnégy paripát s azoknak 
a vére egyszerre omlik a sír-verembe, a mit a ierfiak elkezdenek hanttal 
betemetni. 

' BalitáiKik iicvt'/'.ltk a székelyeknél azt a kis ezüst bálványkát, a melyet a vőlegény küldött 
a mátkájának, mikor eljegyezte. 




A holt vitéz és menyasszonya. 



M. 40 



314 

Most azután a férfiakon van a sírás sora. De nem könynyel sírnak, 
hanem vérrel. A holt hős apja a görbe késével elébb a két vállán, azután 
a mellén, végre az arczán és homlokán hasít sebeket s úgy sír vért hét 
seben keresztül. Valamennyi férfi követi példáját. 

Ez alatt a kürtök, tárogatók, sípok repedésig rivallnak, felülmúlva 
az asszonyok sikoltozásától. 

A lovon ülő hős és menyasszonya lassankint eltűnik a rögök alatt; 
végre csak egy nagy kerek domb áll ott, a minek az ormán a felmeredő 
tiszafa hegyére tűzött zászlót lengeti a szél. 

E közben a táltosok a megáldozott lovakat szétdarabolják s megannyi 
máglyarakáson megsütiJv, a szíveiket illatos tűzön égetik meg az Isten tisz- 
teletére, a lófejeket pedig odatűzik a kopjás rudakra ; azok tudatják majd 
a késő korral, hogy ott egy hős vezér porladozik. 

Ez alatt leáldozik a nap, csak a mágiyatüzek égnek. Kezdődik a halotti 
tor. A sült lóhús csak tor lakomája. Előkerülnek az igriczek (muzsikások), 
csimpolya, timbora, tilinkó hangzik ; a férfiak áldomást isznak, az asszonyok 
lakoma közben a csontokkal hajigálják egymást; majd tánczra kelnek, a mint 
feljön a hetevény csillag és annak a táncznak is halott-táncz a neve. 

Fiatal legények oda feküsznek a nagy sírhalomra szerte. Azután jönnek 
a leányok, mintha csatában elesett halottaikat keresnék. A ki magáéra 
talál, költi, de az nem ébred; akkor felemeli, az mereven marad, a leány 
így lejt vele körben. A tánczos ifjú keze lába kővé meredt, feje hátra 
szegve, úgy engedi magát forgattatni s dűl, a merre ejtik, a zene szól 
hozzá kísértetes zsongással. Végét szakítja a táncznak a bajnoki torna. 
E nélkül a gyásztor soha sem végződik. Elébb csak birkóznak, aztán 
öklöződnek; majd kézbe kerúl a csákány, buzogány, leghívebb czimborák 
csupa kérkedésből halálos tusára hívogatják egymást, ez a régi szokás. 
A kik a küzdés közben életöket vesztik, azokat szépen oda fektetik körbe 
a nagy sírhalomra, s még egy réteg földet borítanak föléje. Most aztán 
együtt vannak az eltemetett hős vezérrel hű czimborái, menyasszonya, 
kopója, sólyma, kedvencz paripája, szépen vonulhat fel — a nap mezejére 
az ős Isten elé." 

Mindez csalv a hajdankor meséiben él már; a halott-tánczot még a 
XVI. századból é])en ekként írja le az „Ungarischcr und dacischcr Simjili- 
cissimus" ; a halotti torok lakomái azonban még most is divatoznak, melyek- 
nek pazarlásai ellen a nép vezetői annyit prédikáltak. 




Legényköltögetés ősrégi halotti toron. 



40* 



316 



Az Attila-Csaba mondakör. Álmos. 

Az Attila-hun-rokonság hite annyira véreben van a magyar népnek, 
hogy ezt még a népdalok is hirdetik, például : 

„A nagyhírű Attilának 
A nagy Bendegúz fiának 
Csak nevének hallattára 
Kibújt a gótból a pára." 

(Mai nap nem betű szerint így.) 

Egy másik népdal pedig így hangzik : 

„Atilla vót az én apám, 
Azétt szeretöm a hazám; 
Ha most élne szegén apám, 
Neki adnám ingom, gatyám." 

A kifejezés durvaságánál még jobban rávall régi eredetére e dalnak 
a sajátszerű szakadozott dallam. Attilának és nem Etelének nevezi a népajk 
mindenütt, még a székelyeknél is a hun királyt, még pedig Atillának ejtve 
ki : átilladohnány^ átíilagyerek (a kivel nem bírnak otthon). 

Egy óriási alak, kinek még az életkora is egy századon túl megy, 
eredete felszáll Nimródig, a kinek Isten maga küldi le a kardját csodamódon, 
hogy ostora legyen vele a világnak ; e karddal világcsatákat vív, népeket 
irt, országokat dönt meg, minden lépése egy csatatér ; királyokat vazalljaivá 
tesz, nagy nemzeteket adófizetőivé ; mesés kincseket halmoz össze s azok 
közepett ő maga egyszerű, ragyogástalan marad. 

Csak alakja és termete, az egykorú írók szerint isteni tűzzel teljes 
szemei hirdetik a királyt. Világ sorsát forgató tetteit császári történetírók 
örökítik meg, s a hősi-egék remeke, a Nibelungen-dal szövi össze a nagy 
világnemzetek történetével. 

A legelső vér, a melylyel Attila a Hadisten kardját felszenteli, saját 
testvéréé Budáé, ki inkább hazát akar alapítani a Duna-Tisza mentén, mint 
dicsőséget keresni vérontó harczokban, felépíti Buda várát s magáról nevezi 
el; ezért öli meg Attila. 

És a nagy világhódító minden hadjárat után visszatér újra a Duna- 
Tisza közé, itt van fából épült fővárosa. A kőfalaknak ellensége, azokat 
ledönti, Byzancz falait már megtörte, a császárt megalázta. A byzanczi 



317 

eunuch Chrisaphius orgyilokkal akar boszút állni, Attila saját követét, 
Edekont vesztegetve meg. Az színleg rááll, de Attilának megizeni az 
ármányt. A görög császár engesztelésül követséget küld a hun királyhoz 
a Tisza partjára. A nagyszerű fogadtatásról Priscus Rhetor ekképen írt : 

Az érkező követeket legelőször előkelő hunok feleségei fogadták, szűzies 
öleléssel üdvözölve őket. E szokást nem a török fajtól tanulták, mely 
asszonyait az idegen szeme elől rejti, s a férfinál alábbvaló lénynek tartja. 

Maga a király felesége, Kerka (vagy Réka), asszonyaitól környezve, 
üdvözlé a követeket ; a hun nők arany- és gyöngyhímzéssel voltak elfoglalva, 
a pompaszerető hunoknál a daliák nemcsak magukat, de még paripáil^at 
is boglárokkal, hímzéssel boríták. Csak maga a király volt egyszerű, rajta 
nem ragyogott semmi. Ruhája dísz nélküli, boglártalan, fegyverzetén semmi 
arany, trónja egyszerű fa karosszék. A követeket hidegen fogadja, de az 
orgyilkos ármányt egy szóval sem veti szemükre. A tőle átszököttekre azt 
mondja, hogy saját szolgáival csak szegyei, de nem fél harczolni. 

Estére meghítta a követeket lakomára. 

Fehérbe öltözött nők sorai álltak rendben a lakoma tereméig, kik 
fehér fátyolaikból mennyezetet emeltek a nemzeti dalokat éneklő szüzek 
kara felett. 

Palotája előtt a király kedvenczének, Onegisiusnak neje üdvözlé őt 
hölgyeivel együtt, nemzeti szokás szerint hússal és borral kínálva meg (egy 
ezüst asztalon), mit a király, fennülve lován, megízlelt és megköszönt. 

A roppant díszteremben, mely ragyog az aranytól, drágakövektől s 
művészi faragványú oszlopokon nyugszik, fehér abroszszal terített asztalok 
görnyednek az arany és ezüst edényektől és serlegektől; minden vendég 
poharat köszönt elébb a királyra s azzal helyet foglalnak az asztalok mellett. 
Csak Attila maga eszik fatányérről és iszik fakupából, a sok ételfogásból 
nem ízlel meg mást, mint sült húst. 

A lakoma közepén poharat töltet a király s azt jobbján ülő vendégére, 
Berik fejedelemre köszönti, és azután sorba száll minden kedvesebb ven- 
dégére ; a férfiak serlegeiket összekoczintva viszonozzák az áldomásokat, 
miként ma is szokták a magyarok. 

A vendégség végén két ifjú szittya énekes jött Attila asztala mellé 
s énekelt, hős költeményeket diadalnapokról, vitéz ősökről, új hazáról. 
Láng gyúlt ki az ifjak arczán, a vének öröm és bú könyeit hullatták. — 
Es mai nap is sírva vígad a magyar. 



318 

Ezek után idegen szemfényvesztők jöttek a magas urakat mulattatni, 
bohócz nem telt ki a hun fajból. 

A kaczaj közepett csak Attila arcza maradt nyugodt és szigorú hideg, 
csak akkor látszott felengedni, mikor legkisebbik fia odament hozzá. Azt 
megölelé atyai gyöngédséggel, mosolyogva; a jósok azt mondák, hogy ez 
fogja az ő birodalmát fentartani. 

Másnap elbocsátá Attila a császár követeit, sok ajándékokkal terhelte 
meg őket ; egy nehéz szót nem mondott nekik. Vendégei voltak s a vendég 
személye szent a magyar előtt ma is. 

Csak azután, hogy elment a követség, küldte utánuk nyomban a maga 
követeit a súlyos válaszszal a görög császárhoz, szemére vetve, hogy mél- 
tatlanná tette magát apja dicső nevére, a mikor orgyilokhoz nyúlt s lábaihoz 
dobatta az Edekonnak adott búndíjt. 

Majd a nyugatnak fordul, Lutetiáig hatol, a hol magához méltó óriásra 
talál: három hadvezér állja útját, a római Aétius, a góth Thorizmond és 
Theodorik. Itt csata előtt táltosaival jövendőt mondat, s azok azt jósolják, 
hogy az ellenséges vezér el fog esni ; de azért még sem lesz övé a győzelem . 
A csata előtt beszédet tart a seregeihez, s beszél nekik az „ütközet gyö- 
nyöreiről" , a melyben ő maga fogja elhajítani az első gerelyt. A naphosszant 
tartó ütközetben Theodorik elesik ; a csatatéren százhatvanezer halott marad, 
de a győzelem sem az egyik, sem a másik fél részére nem hajol. 

E csatában a két rengeteg táborban úgy szétbomlott a hadirend, 
hogy egyik fél sem tudta, győzött-e, vagy vesztett? Attila az ütközet 
előtti estén nyergekből rakatott máglyát, azon szándékozott magát megéget- 
tetni, mielőtt ellenségei hatalmába kerülne. Innen visszafordult s megtért 
országába. 

Már ekkor életkora a száz év felé járt. S ekkor lobbant lángra iránta 
a római császárleány, Honoria végzetes szerelme, a kiről megjósolák az 
augurok, hogy az ő szerelme miatt fog a római birodalom alapjaiban 
megrendülni. A császárleány jegygyűrűjét küldé a Tisza partján tanyázó 
Attilának, könyörögve, hogy szabadítsa őt ki börtönéből. 

Attila megindul a hívásra s elárasztja seregeivel Itáliát. Aquileját három 
hónapig ostromolja, s azonkívül tizenkét várost dönt halomba e rettenetes 
nászúton. 

Aquileja sokáig védte magát, s Attila már fel akart hagyni az ostro- 
mával, a midőn egy gólya, mely fiait a szájában vitte, a várost elhagyva, 




Attila lakomája. 



320 

tudata vele, hogy a város végvcszcdelméhez közelít. Ez a látvány buzdítá 
a döntő ostromra, mely teljes diadalával végződött. 

A milánói császári palotában egy remek képet talál, melyen az ő ősapái 
borúinak a római császár lábaihoz. Haragra lobban, de a művész remekén 
nem azzal áll boszút, hogy megsemmisítse azt, hanem egy másik képet 
festet melléje, a melyen római császárok töltik az aranyat adóul a hun király 
lábaihoz. Nem túri a hízelgést: — egy római poéta, Marulus, verseiben 
Istenné emeli Attilát, ezért máglyára itéli a költőt verseivel együtt, de végre 
az embernek mégis megkegyelmez, csak verseit dobatja túzre. (Ezt rosszul 
tette: Marulus versei milyen becses adatot szolgáltatnának mai nap az 
Attila korszakához !) 

Es mikor végre már ott áll Róma kapuja előtt, fegyver, kőfal nem áll 
neki többé ellent, akkor kijön eléje Rómából egy csoport tisztes ősz ember, 
élén a pápával, Leóval : kegyelmet kérni az örök városnak. 

A monda szerint éjjeli látások állíták meg, a hadnemtő valkyr állta 
útját, háromszor kiáltva reá: vissza, Attila! — A legenda szerint Péter 
és Pál apostolok jelentek meg előtte, s Isten parancsával riaszták vissza, 
a hogy ezt a jelenetet a Szent-Péter templomában művészi ecset és véső 
megörökíté. 

Szép a legenda is, a népmonda is, de legszebb az a hagyomány, 
hogy az az Isten ostora, a ^^kiiick a Iába nyomán nem n'ótt f'ú'-'-^ a kinek 
intésére folyammá áradt a vér, mint a catalauni mezőn, megállt az ősz 
férfi könyei előtt, s midőn a népek anyja, a föld koronája, Róma, lábainál 
feküdt, nem lépett rá, visszatért. Ezt nem tette sem Brennus, sem Alarik. 

Miként élete, úgy halála is rendkívüli volt Attilának. Több mint száz 
éves korában, menyasszonya, a frank királyleány Ildikó mellett, nászágyán 
vérömlésben halt meg. Halála éjén a görög császár vele álmodott, Attila 
kézíját látta ketté tömi. 

A hun király holttestét hármas koporsóba tették, arany, ezüst és vas 
közé, s eltemették a Tisza medrébe. Ez is ős szokás volt, a vizek fenekére 
temetkezni. Senki sem tudja, hol van a sírja. 

Halála után három fia a hun nemzet rojipant birodalma felett össze- 
veszett, s a szövetséges góth, gepida, sarmata néjiekkcl egymásra rontott. 
Az ádáz ütközet a hun nemzet kiirtásával végződött. Csupán a legkisebbik 
fia Attilánalc, Csaba, menekült meg egy összeolvadt néptöredékkel a meg- 
semmisítő ütközetből. 




Csaba útja. 



M. 41 



322 

Ehhez van kapcsolva a magyar-székely népmondák egyik legszebbike. 

Mikor Csaba a hun nemzet pusztulását látta, egy búvös nyilat lőtt ki 
tegzébül, bűbájos anyját, a tündérnőt híván segélyül, s a hová az a nyil 
hegyével leesett, ott megtalálta azt a csodatevő növényt, a melynek a ned- 
vétől a seb begyógyul, a csatában elesett újra felkél (a népajk ma is Csaba-íre 
néven hívja e növényt: „Poterium sangvisorba"). E csoda szerrel újra fclkol- 
tögeté elhullott harczosait s azokat csatarendbe állítva, a rohanó ellenségre 
vitte. A gepidák e halott tábor láttára megrémültek, s Csaba vezér maradék- 
népét békén hagyták tova vonulni. Csaba azután a maga lóra ültetett halott- 
seregével egész Erdély keleti határáig kisérte fedezve a maradék hun népet, 
ott elhelyezte azt a mai Székelyföldön, a halott vitézeket azonban haza 
vezette ős hazájukba, Attila hónába. Ámde megígérte a Székelyföldön 
hagyott rokonoknak, hogy valahányszor nagy veszedelem fogja őket fenye- 
getni, ő és hun vitézei mindannyiszor fölkelnek a sírból s visszajönnek őket 
megszabadítani. Innen támadt a „Csaba-várás" legendája. Es sokszor volt 
a kicsiny székely nemzet nagy veszedelemben, mindig nagy Isten csodái 
szabadították meg (saját önfeláldozó vitézsége mellett) s a népmonda szerint 
mindannyiszor visszatértek az őshazából Csaba és hun harczosai az égen 
keresztül nagy robajjal, ellenségeiket szétverni. Az a fén3^es út ott az égen 
végig, a tejút, az ő vitézeik patkónyomaiból támadt. Annak a neve ma is 
^^hadak útja'-'- a székely nép ajkán. 

igy fűződik az Attila -Csaba mondakör a székely hagyományokon 
keresztül a magyar közhit elfogadott tényeihez a legszorosabban. 

A második népraj, mely a magyar nemzettel rokon, az avar, „khagán"- 
jai alatt hosszabb ideig lakta ez országot s nevezetes ősemlékekben örökíté 
meg ittlétét. Ezek az avar győrök és a sírmezők, a melyeket az illető 
helyek leírásánál részletesebben fogunk ismertetni. Nagy Károly a frank 
és germán hadak egyesűit erejével törte meg ez erősségek lánczolatát 
s elpusztítá az egész avar nemzetet. * 

A magyarok bejövetelének eszméje csak folytatása látszik lenni az 
Attila-Csaba mondakörnek. 

A turul — (sas alakot öltött hadnemtő) — volt Attila zászlóin a 
jelkép. Ugyanezt hordozták zászlóikon a magyarok is egész Gejza fejedelem 
idejéig. A turul vezette harczaiban Attilát. A turul kei-este fel Emőst, az 

' Tőrtéiictiri'iink szerint a göcsejiek avar-maradék. 840 korul még saját fejedelmük is volt, 
csakliogy alárendelt állásban. 



323 

őshazában sátorozó Ügek fejedelem nejét, s álmában megjósolá születendő 
fia nagy küldetését, hogy túzfolyó lesz a szülötte, mely messze országokra 
fog elhatolni. Ezért lett a született fiú neve Álmos. 

Álmos az új hazát, mint Attilától rá hagyott örökséget, indul el vissza- 
foglalni egész nemzetestül. A turul mutatja az utat odáig. Mikor a Kárpá- 
tokhoz érve, a nép késedelmeskedik, a turul légi tábora, a sasok és keselyúk 
serege rohan a magyarokra s unszolja a sietésre. Álmos, megmutatván 
népének az új hazát, mint Mózes az Ígéret földének határán, eltűnik a 
történelemből és hagyományból. Fiát, Árpádot a vezérek, paizsra emelve, 
fejedelemmé teszik; neki húséget esküsznek, megvágott karjaikból vért 
bocsátva a közös áldozatserlegbe. Szert kötnek kölcsönösen a fejedelemmel ; 
a nemzet felfogadja, hogy fejedelmeit mindig Árpád ivadékaiból fogja 
választani, de fentartja a jogait vele szemben, hogy az elfoglalandó hazát 
igazságosan oszsza fel a 108 nemzetség között, hogy a fejedelem előtt 
szabad tanácskozása legyen a vezérek maradékainak, s ezzel megveti az 
első alkotmány alapját. A Csaba-ivadék, a nemzetté felnőtt székely nép, 
találkozóra megy elébe, s Zandirhám fejedelme alatt szövetséget köt Árpád 
rokon nemzetével. E szövetség öt pontját kőpaizsokra vésik. 

Árpád győz a csatákban; de, mielőtt karddal vívná ki a hódítást, elébb 
meghódolásra szólítja fel az ország egy részének. fejedelmét, Szvatoplukot ; 
fehér lovat küld neki ajándékba s kivan tőle viszont földet, füvet és vizet. 
Ez a régi scytha népeknél az önkényt meghódolás jelképezése. Miután a 
jelképeket megkapta, egész biztossággal foglalja el az országot, a hogy ezt 
egy régi énekben leírva olvashatjuk : „Emlékezzünk régiekről, Scythiából 
kijöttekről". 

Idáig úgy össze van egymással forrva a hagyományos monda és a 
történelem, hogy azt vagy egészben cl kell fogadni, a hogy a közhit tartja, 
vagy egészben el kell vetni. Érdekes följegyzéseket találunk Írásban és 
képben az ősvallás és a keresztény hit szent alakjainak összevegyüléséről 
Stiltingnél és a bécsi képes krónikában. A krónikairó szerint Gejza, a 
pogányhitú fejedelem, álmot lát, melyben a boldogságos s'zűzanya, mint 
legszebb nő, csodafénytöl környezve jelen meg előtte, kisérve hároj/i ?nás 
nőtől. Az istenanya magát megismertetve, a fejedelemnek hirúl adja, hogy 
fia fog születni s az a magyarok királya leend. A bécsi képes krónika e 
legenda fejlődése nyomán már Vajk születését ábrázolja miniatűr festmény- 
ben, kit anyja, Sarolta, az ágyban fekve tart kezein, előtte István vértanú, 

41* 



324 

ki a koronát nyújtja a gyermek felé ; míg Sarolta feje mögött áll Szúz 
Máina, három tündéralak kíséretében. Ezek az ősmythos végzetnói (Párkák), 
kik minden születésnél jelen vannak s a végzetet intézik. 

A történeti részt már fentebb vázoltuk. A pogány mondák közé soroz- 
hatjuk még a Lehel és Botond vezérekről szóló hagyományokat. Az előbbi 
a Lech folyó melletti vesztett csata után halálra Ítéltetve, még egyszer 
kedves kürtjébe fú s ugyanazzal a győztes ellenfélt, Konrád vezért, agyon 
sújtja ezt kiáltva: „Mégis te fogsz engem szolgálni a más-világon!" Botond 
pedig bárdjának egy csapásával akkora rést üt az ostromolt Byzancz 
rézkapuján, hogy azon egy gyermek átbújhatott. Lehel vezér szépen kifara- 
gott elefántcsont kürtjét, mint drága ereklyét, ma is őrzik és mutogatják 
Jászberény városában. 

A magyar nép babonái. 

Tündérek, Sárkányok. Vasorrú bába. Lidércz. Óriások, Manók. Táltos, Garabonczás. 

Varázslók. Boszorkányok, 

Kétségtelen, hogy a magyarok pogánykori történetét saját írástudóik 
följegyezték ; hogy írásjegyeik voltak, a melyeket rovásbotokra faragtak, ezt 
több adat bizonyítja ; így Erdélyben, Oláh Miklós és Vrancsics tudósítása 
szerint, még a XVL században is ily rovásjegyekkel értesítették egymást 
a székelyek ; de, hogy ezeknek még a maradványait is csaknem teljesen 
elpusztították keresztény térítőink, azt eléggé érthetővé teszi az a fel-fel- 
lobbanó harcz, a melyet az őshit követői majd egyik, majd másik részében 
az országnak meg- megindítottak, s melyek különösen Erdélyben Szent 
István után még két száz év múlva is veszélyeztették a kereszténységet. 
A pogány hegedősök, Írástudók hőskölteményeikkel és betűikkel együtt 
(a régészetnek nagy veszteségére) elpusztultak. 

Az ősvallás emlékeit csak a népszokásokban és babonákban lehet még 
puhatolnunk. 

Ezekből nagy becsű tárházat találunk Ipolyi Anio/d „Magyar mytho- 
logia" czímű művében. 

Általánosságban megjegyzendő, hogy a magyar fajnál a babona nem 
izmosodik vakhitté, hanem inkább a kedélyes játék természetét ölti fel. 

Bocskay István fejedelem minden nevezetes hadi tényéhez, még a 
házasságához is, a péntek napot választotta. 




A vízi tündér és a királyfi. 



326 

Az Istenségen és az égieken kivúl a magyar semmiféle magasabb 
lényeknek nem igen adja oda a hitét. 

A tündérvilágot kereső hit leginkább otthon volt az erdélyi magyarok 
közt ; Erdély és tündcrJum liajdanta egyértelmű volt ; a Septcm castra^ 
Siebenbürgen elnevezés megtalálta alapját a tündéralkotta hét várban : az 
aranyi, dévai, kecskeköi, firtosi, tartódi, toi'jai és bálványosiban ; itt volt a 
„köd előttem, köd utánam" járó tündérek arany kertje, a hol aranyhajú 
Ilonáját keresi Argyrus királyfi. 

A tündérasszony régi neve ^^bába'-'- ; innen a szivárvány neve ^^bába- 
biikra^'- ;= „tündérnő szalagja". Innen támad a ^^dcli-báb'-'- neve is, a melynek 
eredete a népmese szerint a nap és a tenger kölcsönös szerelme, a melyet 
az apa, a puszta akadályoz. E forró szerelem szülötte lesz a naphoz emelkedő 
tengert mímelő tünemény : a magyar déli-báb, más európai nyelven „fata 
morgana". 

Magyarországon a Csallóköz (régi nevén arauykert) állt ilyen tündér- 
járási hírben. Tündérkisasszonyok itt fésülték aranyhajukat s elhullaták a 
szálaikat a folyóba. Most is vannak, a kik ott aranymosásból élnek. A vízi 
tündérekhez sokféle rege fűződik, a mi a földi emberek és a vízlakók közötti 
szerelem körül forog ; némelyik egészen naiv, s magán viseli népies erede- 
tének jellegét, mint a Perecz folyóból a városba bejáró zöld emberke meséje. 
Nevük egy régi emlék szerint : „vízi hüvelvények'-'-. Egy ilyen tengeri 
kisasszon3a-ól szóló monda különös költői becscsel bir. A királyfinak kell őt 
megváltani eredeti rút szörnyalakjából. A végzetnőtől kilencz arany vesszőt 
kap; a hányszor egygyel ráüt a vízi tündérre, az mindig kiugrik egy-egy 
bőréből. A nyolczadiknál a leány könyörög, esdekel, hogy ne üsse többet. 
De a királyfi nem hajt rá s a kilenczedik vesszővel is rásújt. Ekkor aztán 
tündéri szépsége egész bubájában támad eléje, s szabadítójának feleségévé 
lesz. Ha így nem tett volna a királyfi, őt magát is békává varázsolta volna. 

Ezeknek ellentéte a ^^vasorrú bába'-'-^ a gonoszság és rémség megteste- 
sülése, palotája halálfejekből épült, a hozzá tévedő ifjakat szolgálatba fogadja, 
az esztendő csak három nap nála. De olyan munkákat bíz a szolgájára, a 
melyeket az nem tud végrehajtani : érczparipákat megfejni, a melyek orraik- 
b()l tüzet fújnak. Az érczparipák a vasorrú bába saját leányai. A hős a jó 
tündér segélyével végre diadalmaskodik rajta, s elnyeri a fogva tartott táltost. 

Nyomozóink az Oi-uiuzd és Ahrivián nyugot-ázsiai hitregéjének emlék- 
maradványát véHk ezekben feltalálni. Krónikáink messze ősidökre vissza- 



327 

viszik a tündérekkel való közösségét a magyar fajnak. A budai krónika 
szerint Hunyor és Magyar, Nimród fiai, házasodtak össze a pusztában Dúl 
fejedelem tündér eredetű leányaival. Ezekre czélozhat a nádor-codexben 
olvasható mondat: ,.óh zemeerewmtelen halaal, nam te mind ez napeeg 
oriaasokat es nagg erews witeczeket megggewzteel" . 

Nevezetes hatalmasság a népmesékben a sárkány, a ki áldozatul szűz 
leányokat követel a néptől ; rendesen hét feje van ; de a mellett emberi 
kezei, a melyekkel mázsányi vasbuzogányt hajigál, míg végre a királyfi 
bűvös fegyverével mind a hét fejét levágja, s megszabadítja tőle a sanyar- 
gatott népet. Ilyen hires sárkány volt az ecscdi láp réme, melyet a 
Báthoryak őse, Opos ölt meg ; ezért kapta czímerébe a három sarkán)^ 
fogat. Még híresebb a csökmei sárkány; de ez utóbbi már csak népies 
szatíra, melyről sikerűit régi gűnykölteményt bírunk ; Zsigmond királ)^ 
állított is föl egy nemzeti rendet sárkány -rend czíme alatt, s hajdan 
valakinek a régi nemességét azzal szokták kií'ejezni, hogy „sárkányt ölt 
a nagyapja". 

Valami alsóbbrangú rém a lidcrcz (Csallóközben ^^iglicz'-'-\ a ki beszélő 
csirke alakjában jelenik meg s pénzt liord a házhoz; azonban a lápokban 
tánczoló bolygótüzet is lidércznek nevezik. A vámpirokrol való mese egészen 
hiányzik a magyar népmondákból : ezt majd más nemzetiségek babonái 
között fogjuk feltalálni. (Ámbár a „tűndelevény" szó ezt a mesealakot 
látszik megjelölni.) 

Óriásokat is emleget a néprege a tündérek közt, a kik testi erejük 
szertelenségével rénn'tenek : ezek a Fanyöv'ó^ Vasgyúró és Kömorzsolő^ 
kiknek hivatásuk, hogy a regebeli tündérpártolta hős ákal legyőzessenek ; 
de az óriásokénál nagyobb hatalma van a iiiáknyi makk embernek^ a ki 
ismét a nemezist képviseli. Szegény földmíves párnak három fiúgyermekét 
elrabolja a sárkány, a kik a szintén elrabolt húgukat mentek keresni. Az 
anya favágás közben levágja a lába hüvelykujját s ebből támad a hüvelyk 
ember^ a ki csodadolgokat végez, az apjának szántani segít, az ökör fülébe 
ülve s onnan kongatva a liosszú ostorral, majd elindul a sárkányt fölkeresni, 
tiz mázsás buzogányt visz magával, a kik látják, mind azt kérdik: „hová 
viszed te buzogány azt a csepp emberkét?" Végre feltalálja a sárkányt, 
buzogányával beleveri az ólomszérúbe, s testvéreit mind kiszabadítja. 

Ilyenforma alak a „P/r//?/í" is, a mi a latin „Spiritus"-ból látszik 
eredni, ámde a finnek népregéi közt is otthonos e név (Lencquist szerint 



32Ö 

^^Piritys'-'-\ a ki minden jót hoz a házlioz. Nálunk is, a kinek minden válla- 
latban kiváló szerencséje mutatkozik, azt szokta róla mondani a népajk : 
„de már ennek piritusa van". 

Ide sorolható még a Gaál népmese-gyűjtemén3^ében feljegyzett három 
törpéről szóló monda, a kik apjukról egy láthatatlanná tevő köpenyt, egy 
száz mérföldet lépő sarut s egy repülésre ösztönző ostort örölíöltek s azon 
nem tudtak megosztozni, s a kiket aztán a mondahős mindhárom öröksé- 
güktől megfoszt ravaszul. 

A magyar népregék alakjai közé tartozik még a oriffaiadár. mely az 
aranyat és a drágaköveket őrzi; de a sárkányölő hősnek hálábúl, a mért 
tojásait a sárkány ellen megvédte, szolgalatjába áll, s azt a sárkányvölgy 
mélységéből, hátára véve, kiszabadítja. 

De legeredetibb alakja a magyar népmondának a táltos. Eredetileg a 
pogány "áldozó papokat nevezték e szóval; a népajk ebből valami csodaerejű 
paripát csinált (de emberre is alkalmazza, ámbár ezt már csak útféli érte- 
lemben). A táltos ló szeméten teng, alakja görhes; de a csodahős mégis 
ráismer s az egész istálló ló közül őt választja ki magának. A rósz gebével 
parázs-tüzet etet s akkor a táltos egyszerre átalakul aranysörényú ménné; 
néha öt lába van, máskor meg csak három; majd az állkapczája hiányzik, 
majd meg három feje van; lovagját a légben hordja, ha küzd, oiTából 
tüzet fúj elleneire, érti a szót s embermódra beszél, jósol és tanácsot ád. 
Hogy a lóra termett, lovon élő, lovon harczoló magyar népnél maga ez 
az emberi faj legnemesebb barátja, a mén a mythoszi régiókba emelkedik, 
azt a hősmondák legjobban igazolják. Szent László „Zeg" lováról. Bátor 
Opos „fakó" -járói. Mátyás király „holdas" lova egész hős népmesének 
képezi foalakját, s vitéz Oláh Ger'ó beszélő paripája még hazafiúi érzel- 
méről is fényes tanúságot tesz. mondja az urának: „ne üldözz te én rajtam 
szarvast, hanem üldözz törököt!" 

A tündéri és emberi világot összekötő fogalom a garabonczás; nép- 
szerű egy alak, ki rongyos, végig hasadt köpönyegben, tollakkal körűi 
tüzködött süveggel jár; a köpönyegének neve is „felleghajtó", a benne 
levő jégeső-, zivatar-hordó. 

Az ős pogányvilágban a garationczok lehettek a magyar nép Írástudó 
varázsló papjai , a kereszténység megerősödtével csavargó bohóczokká 
(ti-u/íiiorcs.1 joculatores) aljasultak le, a kik faluról falura jártak énekelni. 
A néphit jókevő és boszúálló indulattal ruházza fel őket. A rongyos vézna 




A garabonczás deák és az árva gyermek. 



W. 42 



330 

alak, a hol alamizsnát kap, azt c szavakkal köszöni meg: „adtál, adol is; 
volt is, van is, lesz is", s ott megsegíti a mezei gazdát; de, a hol meg- 
tagadják tőle a kenyeret, tejet, vagy tojást, azt mondva, hogy „nincs", 
ott azt feleli: „no hát ne is legyen", s egy óra múlva jégeső, szélvész 
pusztítja el a határt. 

De a magasabb tudományát a táskájában hordott kis könyve rejti. 
Annak a segélyével ki tudja olvasni a sárkányt a mocsárból, felkantározza, 
ráül s elviszi más országba. 

Magával viszi a megszabadított juhászt is, de olyan közel repül a 
naphoz , hogy szinte elolvadnak bele ; ekkor egy darab sárkányhúst ád 
a juhász szájába, a mi tudvalevő, hogy mindig jéghideg marad. Majd 
meg az útfélen kéredzkedik föl a szénás szekérre, s a míg ott elnyomja az 
álom, a paraszt a táskájában Ivutat, megleli a csodás könyvet, s a hol belc- 
nyit, ezt a szót olvassa : „fölmegyünk", s arra egyszerre hat ökör, szénás- 
szekér mind megy föl az égbe; a nap tüze már-már égetni kezdi a szénát, 
akkor a garabonczás fölébred, a gazdára rivall, az ijedtében más lapra fordít, 
a hol ez áll : „lemegyünk" , úgy jut le a szekér megint a földre. „Szerencséd, 
— mondja a garabonczás, — hogy más lapra fordítottál, mert ha becsapod 
a könyvet, egyszerre leestünk volna az égből." 

Eredeti mese az is a garabonczásról, a melyet gyermekkoromban hallot- 
tam. Szegény árvagyereket talál vándorlásban, ki egy darab fekete kenyeret 
eszik, kér belőle, az megosztja vele, akkor köszönet fejében ád neki egy 
abroszt, a melynek csak azt kell mondani: „terülj meg abrosz!" s rögtön 
rajta terem a kész ebéd. Az árva fiúnak kapzsi mostohája elcseréli az abroszt 
másikkal, s annak hiába mondja a fiú, hogy „terülj meg". Ismét találkozik 
a garabonczással, elpanaszolja neki a veszteséget. Akkor ez ád neki egy 
kecskét, a melynek ha azt mondják: „rázkódj meg kecske!", csupa aran3'at 
hullat. Ezt is hazaviszi, de a rossz mostoha az aranyadó kecskét is kicseréli 
más kecskével, a melyik a bíztatásra akármit hullat, csak aranyat nem. 
Harmadszor is találkozik a garabonczással, elpanaszolja, hogy se abrosz, se 
kecske nem teljesíti a kívánságot; akkor aztán ad neki a garabonczás egy 
bunkós botot, a melynek az a virtusa, hogy, ha azt mondják neki : „üti bankó, 
üti!" csupa bankópénzt ver. Ezt is elcseréh a gonosz mostoha más furkós 
bottal; hanem aztán mikor ő mondja a botnak: „üti bankó, üti!" az nem 
hogy bankóhamisításra vállalkoznék, hanem elkezdi a mostoha hátát püfölni, 
s addig döngeti, míg elő nem adja az igazi abroszt és kecskét az árva fiúnak. 



331 

Legrégibb maradványául az ős magyar pogányvallásnak a varázslókat 
emlegetik a régi latin krónikák s varázslással vádolják az őshit követőit, 
kik a mágusokat, madárjósokat és pythonissákat maguk körül gyűjték s a 
daemonokat idézték. Varázslat, búbáj, íralás, kuruzsolás mind egy fogalom 
alá kerül, föld feletti és föld alatti daemonok kényszerítése ráolvasással, 
erős mondásokkal, megbűvölt rovásos vesszővel, hogy adják elő a rejtett 
kincseket ; azután szerelmi italok készítése , nyavalyások meggyógyítása 
és testi bajok előidézése. S a kik mindezekben tudósok, azok a boszor- 
kányok^ az ördögök ])a]3női. 

A pogányhit isteneit még az emlékezetéből is ki lehetett irtani a nép- 
nek, de az ördögeiről való hit, az fenmaradt. 

Magyarországon a hirhedett szegedi boszorkánypörökben találjuk meg 
az akkori babonás kor fantáziájának egész borzadalmasságát valóságos rend- 
szerbe foglalva ; hogy esküdtek fel az ördögnek, hogy tánczoltak vele a 
boszorkánygyúlésen a Szent-Gellért-hegyen, a szőlőtőkét megfürták s azon 
keresztül az egész évi termést megitták; a kapitányukat bajraktárnak hittak 
(török szó : zászlótartót jelent), át tudtak változni macskává, magában 
gördülő szekérkerékké, repültek a légben, seprűn, hordón, vagy férfiakon, 
a kik a kantárt fejükbe hagyták vetni ; a kulcslyukon kiosontak , egy 
rostában százan is elfértek. És a mellett minden rosszat, a mi embert ér 
a világon, ők idéztek elő. Lucza napján a templomajtóban összejöttek, ha 
valaki a Lucza székén ülve rájuk lesett, megismerhette őket arról, hogy 
minden boszorkánynak hátra felé állt az ábrázatja; akkor elhatározták, 
hogy mi rosszat tegyenek ; a gonosz munkát felosztották maguk között, 
a kapitányuk fülébe eldugták -Si felhők kulcsát^ az esőt és harmatot eladták 
a törököknek bolháért; máskor meg a Tiszából adták el a halakat kínzó 
legyekért, vihart, forgó szelet hoztak helyette, az újszülött gyermekeket 
elcserélték, élő ember szivét ellopták, a halottakat megették. Ezért 
megkínoztattak , vízpróbának adattak át ; a ki elmerült s odafúlt : az 
nem volt boszorkány, fölmentetett ; a ki fenmaradt a víz színén : azt 
megégették. 

Mai napság a tősgyökeres magyar nép már nem hisz a boszorká- 
nyokban s az idézettekhez hasonló képtelenségekben. Babona azonban meg- 
maradt fenn azért elég. S ezeknek a magyar nép között dívó fajait pálya- 
díjjal koszorúzott érdekes munkában gyújté össze Varga János. E munkának 
dicséretes czélja felvilágosítani a népet a babonás hit káros hatásáról, mely 

42* 



o 



332 

leginkább cszlcihctő a járványos betegségek okainak ferde találgatásában 
s veszedelmes knruzsolásában. Kincseket keresni varázsjelek által leginkább 
szoktak ott, a hol régi várromok vannak, s e romok némelyikéhez sírjából 
feljáró úrasszony kísértetes története fűződik. És még most is fcl-fclvetődik 
egy-egy csodatevőnek a híre, a kihez a vakon hívők búcsút járnak, tanácsot 
kérnek, gyógyulást várnak tőle, s jól megfizetnek érte. Alommagyarázók, 
kártyavetők mindig találnak hívő közönségre, s állatok, madarak szavában, 
fák, füvek, virágok tulajdonságaiban keresi a köznép bajainak titkát s 
azoknak orvosságát. 





A magyar nép humora. 

Oemmi népleírás nem rajzolja oly jól egy nép 
életét, jellemét, eszejárását, mint a hogy az maga 
képes önmagát rajzolni adomáiban. Minden adoma 
egy tanúlmányvázlat, mely egyént, osztályt, korsza- 
cot, s abban uralkodó eszmejárást jellemez, s ezekből 
alkothatja meg a korfestő az egész képet. Egyik 
nemzet adomái a másik nyelvére lefordíthatok, de 
nem travestálhatók, minthogy a benne élő alakok, 
azoknak az észjárása s egész környezete kiváló sajátjai mindegyik nemzetnek. 
A humort, a tréfát a hajdankorban a királyok és főurak által tartott tidvari 
bolondok képviselték, a kik közül nevezetesebbekűl emlegeti a hagyomány 
Mátyás királyét, Apafii Mihályét (Bírót), Stíbor vajdáét (Beczkót). 

Legrégibb adomáink a Mátyás királyról szólók. Galeotti is sokat 
feljegyzett róla, még többet tartogat a néphagyomány, a melyek mind az 
eredetiség jellegét s a megfelelő kornak a zamatját viselik magukon. 

A Mátyás-király-adomák közúl néhányat bemutatunk, melyek kétségbe- 
vonhatatlanul a XVI. századbeli néphumor alakításai. Ilyen a czinkotai 
itcze. A czinkotai plébános fölfedez az eklézsia levéltárában egy régi okiratot, 
mely szerint Jeruzsálemi András ez állomást apátsággá emeli. Folyamodást 
intéz a királyhoz, hogy ennek az alapján nevezze őt ki apátúrrá. Mátyás 



334 

tréfás kedvében volt s azt irta a folyamodás hátára, hogy meglesz a kíván- 
ság, hanem előbb feleljen meg a pap erre a három kérdésre: „l. Hol kel fel 
a nap? 2. Mennyit ér a király? 3. Mit gondol a király?" Három nap múlva 
jöjjön fel Buda váx^ába, s feleljen meg a király kérdéseire. De a jámbor pap 
hiába törte rajta a fejét, nem akadt a kérdések nyitjára. Megtudta töpi-en- 
gése okát a kántor, s azt monda, hogy majd felmegy ő a király elé a' pap 
reverendájában s megfelel helyette a három kérdésre. A pap i'áadta az 
egyházi köntösét s felbocsátá maga helyett a király elé. „No hát hol kél fel 
a nap?" kéi'dezé a király. „Felségednek Budán, nekem meg Czinkotán." 
Ez jól volt találva. De bezzeg a második kérdés: „Mennyit ér a király?" 
„Hát ha az én uram Jézus Krisztust eladták harmincz ezüst pénzen : akkor 
az én uram királyom megér huszonkilencz ezüst pénzt. " Ez ellen sem lehetett 
kifogás. Ámde a harmadik kérdés : „Mit gondol a király". „Hát biz ő felsége 
azt gondolja most, hogy a czinkotai pappal beszél, pedig csak legalázatosabb 
szolgája, a czinkotai kántor áll előtte." A királynak megtetszett az ember, 
s őt akarta kinevezni apátnak. De a kántor megköszönte szépen ezt a nagy 
tisztességet, s azt kivánta helyette, hogy rendelje el a kiráty, hogy Czinkotán 
legyen nagyobb az itcze. „Legyen hát két akkora, mint eddig volt", hagyá 
helybe a kiráty, s volt rá gondja, hogy a kántor rovását ki is fizettesse 
a csapszékben. Es azóta máig is két akkora az itcze Czinkotán, mint másutt; 
igaz ugyan, hogy kétszer annyit is kell fizetni érte, mint másutt. 

Ennek párja lehet a ^^ Három kérdés'-'-. A király három zászlós úrral 
sétálgatott a visegrádi völgyben. Meglátnak egy öreg földmívest, ki épen 
négy ökörrel szántja a kemény rögöt. A király megszólítja a szántóvetőt : 
„Hát, öreg, messzi-e még a messzi?'' „Biz uram király, már csak az ökröm 
szarváig'^. ,,Y{éLt hkny ■& harminczkettö ?'-' „^hony mkr csúí tizenkettő. "■'■ „De 
azért csak meg tudnál xné^ fejni három vén bakkecskét?'' „Meg biz én, 
ha megkapnám." A királyt kisérő urak mindegyikének volt valami kérni 
valója a királynál : ki hivatalt, ki donatiót keresett. Mátyás azt monda 
nekik: „Megkapjátok, a mit kértetek, ha ennek a mostani párb -szednek az 
értelmét megfejtitek" . Az uraknak soha sem volt kenyerük a rejtvényfejtés. 
Fölkeresték, a királytól elválva, a szántó öreget s felszólíták, hogy adja elő 
a szavai magyarázatát. Ez azt mondta, hogy szívesen megteszi, de nem 
ingyen. Fizettek aranynyal. Azt is előre akarta a markában látni. „Hát az 
első mondásom azt jelenti : hogy a míg fiatal voltam, egészen az ég aljáig 
volt a szemeimnek a „messzi", most pedig már csak az ökröm szarváig 



335 

látok;- az a ..messzi''. — „Hát a második: a harminczkcttó mégis tizen- 
kettő?" Ezért is előre meg kellett fizetni az uraknak. „Ugy van az, hogy 
harminczkettő volt valaha -Sl fogam; de most már csak tizenkettő." Ezt 
bizony maguktól is kitalálhatták volna. No, de a legnehezebb rejtvény : 
„hogy lehet megfejni három vén bakkecskét?-'- De már ezért könyökig 
kellett az uraknak nyúlni az erszén3áikbc. „Hát így ni, uraim, — monda 
a ]Kjr, — a hogy most kegyelmeteket ■megfejtem.'' S tarsolyába dugta 
a pénzt. 

A Mátyás- adomakör többnyire azon eszme körűi forog, hogy a 
király az Ínségre jutott szegény embereket a dicsekedő gazdagok rovására 
fölsegíti. 

Erre vonatkoz(') adoma a budai kutyavásár. 

Egy juhásznak a török martalóczok elhajtották az egész nyáját ; nem 
maradt egyebe a liat komondoránál. Fogta magát, felballagott Budára, hogy 
a kutyáit odaadja a királynak ; őrizzék a várat, maga meg beáll a fekete 
seregbe s majd úgy veszi vissza a juhait a töröktől. Budára érve, leült a 
várkapuba a hat komondorával. A kirátynak elmondták a palotásai a szegény 
juhász történetét, s arra ő rögtön leküldé a főurait, hogy vegyék meg a 
szegény ember komondorait jó pénzen. A sok fényes hatalmas úr egymásra 
árverezte a komondorokat s a kárvallott emlier fülpénzelve tért haza a 
falujába s új nyájat tudott venni. Megtudta ezt a kapzsi szomszédja s gon- 
dolva, liogy lia ilyen jó keleté van Budán a kutyának, majd felterel ő egy 
egész kutyanyájat, s még gazdagabb lesz, mint eddig volt, az egész 
környékből mind összevásárolta, a mi csak kuvasz, komondor, szelindek 
kapható volt s vitte fel Buda várába. De biz oda be sem eresztették, hanem 
kutyaseregcstúl együtt elkergették haza s azóta maradt fenn ez a sokat 
emlegetett közmondás: „Csak egyszer volt Budán kutyavásár". 

A magyar népadomák gyűjteményei között legrégibbnek tartható 
a .,.iViiág Bencze nevetséges történeti'-'- czímű, mely a múlt században 
jelent meg. 

Ennél sokkal becsesebb, mert merőben eredeti, Szirmay Antal .^.^Hun- 
garia in parabolis'-'- czímű munkája, a melyben az is jellemzetes, hogy az 
elbeszélő szöveg latinul van írva, csak az idézetek vannak magyar nyelven. 

írott gyűjtemény azonban hamarább volt, melyet 1665-ben kezdtek 
szerkeszteni „ Csittvári Krónika'-'- czím alatt, mely nevezetes gyííjteménye volt 
mind azon érdekes apróbb adatoknak, a melyeket a nagy história elfeledett 



330 

följegyezni : nagyobbára ol3'anolíJ^^ffl^^^.ei-zetcs rendek, az udvaronczok, 
főnemesek kigúnyolását tartalmazták; azok között emlékezetes epigrammák, 
gúny versek és politikai pasqu illók. Ezért ez nagyon üldözött munka volt, 
mely soha nyomdafestéket nem látott, csak Írásban sokszorosították, s a 
melynek egyes kötetei ma is találhatók a magyar családok levéltáraiban; 
azonban mindenkinek volt tudomása róla, s ha valami nagy bohóságnak 
híi'e futott, azt szokták rá mondani: „ez is a Csittvári Ki-ónikába való". 

A legutóbbi évtizedekben azonban már terjedelmes gyújtemények 
jelentek meg: Vas Gereóen, Hegedűs Kandid^ Garam, Hajnik Károly és 
yókaí Mór szerkesztése alatt, a melyekben ezerféle mozaikdarabból össze- 
állítva találjuk fel a magyar népéletet. 

Némely adomakör egész korszakot rajzol és színez ki, a melyek közúl 
a legközelebb múltból származtakat rövid néhány sorban bemutatjuk, 
miután azoknak képviselői már jobbadán letűntek s vissza nem is térnek ; 
mások még megvannak, de egészen új fogalmak szerint átidomúlva, mint 
például a hajdani kortes vezér, meg a mostani. 

Ilyenek: a táblabíró; patvarista és jurátus; insurgens; köznemes urak, 
régi jobbágyok, legátusok, vándor színészek, peregrinusok, tógátus diákok, 
kortyondi pajtások, aztán a kántor, pap, huszár, obsitos, vadász és a 
szegény czigány. 

A táblabíró. E név foglalja össze a hajdani nemesi világ igazság- 
szols:áltatásának és közioazo:atásának elemeit. 

Táblabíróvá a megyei közgyúlés nevezett ki kitűnő férfiakat. A tábla- 
bíró tanácskozott, utasítást adott a követeknek, szónokolt a megyegyűlésen, 
szavazott a törvényszéken, exniissíókban járt, utat csínált, vizet szabályozott, 
újonczot állított, tömlöczöket vizsgált, rabokat vallatott, rablókat üldözött, 
úri széken ült, határt járt, protestált, confírmált, collaudált, vidimált, húst 
limitált s mind ezekért nem kapott semmi fizetést. Voltak derék buzgó 
táblabírák, kik az ingyen hivatalnak időt, vagyont, tehetséget áldoztak; de 
a legnagyobb rész a kommoditást és „maradiságot" még inkább szerette. 

A múltban sok érdeme volt a táblabírónak Magyarországon : köz- 
veszedelem, áradások, mostoha cvjárás, ragály idején ő volt a közvetlen 
gondviselés a nép fölött ; ő küzdött a nemzeti lételért ; bölcsességgel, kevés 
pénzzel, sok becsülettel igazgatta a közügyeket, osztotta az igazságot, védte 
az ősi erkölcsöt, ápolta a vallást, a tudományosságot; egész osztály volt ez, 
nul\ből t'gyedül telt ki — sok ideig — az író és az olvasó közönség. Ma 




mar nyugszik babérain a régi táblabíró 
világ s csak a fennmaradt adomák tarto- 
gatják emlékezetének tréfás adalékait. Egy adoma 
így jellemzi a táblabíró világot : Mikor az ország- 
gyűlés az első budapesti lánczhídat törvénybe 
igtatta, egy táblabíró e szavakkal mondott ellent : 
„Minek már az erre a rövid időre?''; t. i. a szónok már 
idős volt s a maga korát értette a rövid idő alatt. Ugyan- 
akkor egyik zászlós úr kinyílatkoztatá, hogy ő, a mint az 
a lánczhíd felépül, azontúl csónakon fogja magát Pestről 
Budára átvitetni, de rá nem lép arra a hídra, a hol még a nemes embernek 
is hídvámot kell fizetnie. 

Ide sorolhatjuk az egyes kiváló nagy emberek adomáit, minők Széchenyi 
Istvánt'^ Deák Ferenczé^ azután a hírhedett tréfás alakokét, mint a Székely 
kapitány^ a yózsa Gyuri kalandjairól elméseiteket, a melyek mind feltalál- 
hatók gyűjteményeinkben, azok között természetesen sok ráfogott is van, 
a hogy ezt Deák Ferencz maga legjobban jellemzé e mondásával: „Ügy 
vagyok a Deák Ferencz adomákkal, mint a Deák Ferencz utczával. Enyim 
az egész utcza; de egy ház sem az enyim belőle, aztán meg a Deák Ferencz 
keserű vízzel, a melyet se nem csinálok, se nem iszom." 

M. 43 



338 

Patvarista és jurátus. Még a negyvenes években nevezetes tipikus 
alakjai a magyar közéletnek. 

A patvarista joggyakornok valahol a vidéken, előkelő ügyvédnél vagy 
alispánnál, a hol pöriratokat másol, körmöl. (Non- est bonus patvarista^ 
qui non est bonus vakarista, az utóbbi szó azt jelenti, hogy a hibát az 
Írásból „kivakaró".) E mellett az ő hivatala volt a pinczére felügyelni, 
pulykát, libát fölszeletelni, a dohányt megvágni, házi bálokban a tánczot 
rendezni, a principálist az úri székekre kisérni és a mellett a censurára 
készülni. 

A jurátus már dignitas volt : egész czímen „juratus tabulae regiae 
nótárius". (A királyi tábla felesküdt jegyzője.) Ez már kardot viselt, kucs- 
mában, atillában, feszes nadrágban, rojtos topánkában járt. Ennek már 
Budapesten kellett lakni, vagy a diaeta idején Pozsonyban, királyi táblai 
ülnöknél, királyi személynöknél, vagy tabuiaris físcalisnál praktizálni. Joga 
volt a kúria zárt üléseibe bemenni hallgatónak. Szabadalma volt admoneálni, 
inhibeálni, evocálni, citálni, s a bizonyítványa olyan jogerővel birt, mint 
a szolgabiróé és esküdtjéé együtt. 

Egy év alatt tartozott letenni a censurát s a diplomájában kapott 
vagy praeclarumot.^ vagy laudabilét., vagy sufficienst. S azért fizetett egy 
aranyat. „Visszakapta az aranyat", ez annyit jelentett, hogy rejiciálták. 
A „sufficiens" silány kalkulus volt. Szerencsy királyi személynök azzal 
vigasztalta az utóbbival censurázott fiatal ügyvédet, hogy „ne búsulj 
öcsém, én is sufficienst kaptam". 

Az országgyűlésen ezek képezték a karzatot, azon kivúl a közvéle- 
ményt. Amott hangos tetszés és nemtetszés nyilvánításokkal : emitt nyilvános 
debattokkal és macskazenékkel. Régebben az országgyűlési tudósításokat is 
ük Írták s pótolták a szabad sajtót. Ezeket a tudósításokat küldték meg 
az illetékes megyéknek. 

Híres macskazenéjük volt az, melyet Pozsonyban a főlovászmesternek 
adtak; de a mit az eltagadott, hogy ő nem hallott belőle semmit, midőn 
másnap az országgyűlésen a királyi személynök a Rendeket felhívta, hogy 
a megsértett zászlós úrnak elégtételt szolgáltassanak. Egy másik nagy 
macskazenéjükért Budapesten a personalis nagy inquisitiót tartott, de a 
kérdezett jurátusok arra a kérdésre, hogy ki volt a demonstratio rendezője, 
kópéságból mind összebeszélten egy kiváló egyházi fejedelem nevét emlí- 
tették úgy, hogy a vizsgálatot abba kellett hagyni. 



339 

Viselt dolgaikról számtalan adoma kering, s egykor nagyon ismeretes 
volt az a dal, mely mind a két osztályt egybefoglalta: 

Jaj de szép szó ez a szó : jurista ! 
Jaj de sok lyány szivét elszorítja! 
De még szebb szó ez a szó : jurátus ! 
Erre rá illik a tus : a bor-tus ! 

A fényes képnek azonban árnyoldala is volt. E czím viselői közúl 
némelyek a korhelység és garázdálkodás mintáiul is szolgáltak, s meg- 
történt, hogy a pesti bérkocsisok (gorombaságukról híresek), ha egymás 
között veszekedtek, azzal szidták egymást, hogy „du Jurát!" Néhány meg 
is vénült ez állásban a sok rejiciálás miatt, míg végre diplomához jutott, 
s ezekről maradt fenn az a találós kérdés: „mi lesz a vén jurátusból?" — 
,, Fiatal prókátor" . 

Kortesek. A most már közönségesen használt „kortes" szó 1821-ben 
jött divatba, midőn a nemes választók Nógrádban az akkori alispánt sok 
választási furfanggal megbuktatták. Épen akkor tájt kaptak hírre a spanyol- 
országi kortesek. Az aulikusok csúfolták a köznemességet kortes-nek. Innen 
terjedt el nálunk országszerte mind a fogalom, mind a név. 

A hajdani nemesi követválasztás , tisztújítás előmunkálata és egész 
lefolyása nagyban különbözött a mostani képviselőválasztásoktól. Akkor 
csak a nemesség volt a választó s a jog nem volt censushoz kötve. Censusról 
nem is lehetett szó, miután a nemes ember adót nem fizetett, annálfogva 
a választók seregébe mindenféle minőségű alakok belevegyülhettek. 

Egy ilyen ünneplés ténykedésre sereglett fel X megyének nemessége 
egy járásból a székváros felé. A nagy hírű kortesvezér megállítá az egész 
csapatot a városon kivúl az akasztófa előtt s ott egy üres hordó fenekére 
felállva, e szavakat intézte hozzájuk : 

„Tekintetes karok és rendek ! lm e szent helyen, melynek árnyékában 
a tekintetes karok és rendek nem egy ősének csontjai nyugszanak, el kell 
mondanom azon egynehány szót, mely szívemet nyomja. Tudva van a 
tekintetes karok és rendek előtt, milyen nagy és nemes jogok gyakorlatára 
sereglettünk mi össze, de tudva van az is, hogy e szent jogok csak addig 
lehetnek tisztelve, a míg tisztátalan kezek nem nyúlnak hozzájuk. Nem 
azért, mintha én a tekintetes karok és rendek morális characterében 
kételkedném; de mégis, minthogy mindennapi dolog, hogy az ember ott 
is megesik, a hol nem akarja, felszólítom a tekintetes karokat és rendeket 

43* 



340 

együtt és különvéve, hogy, ha van közöttük olyan egyéniség, a ki ellenáll- 
hatatlan kívánságot érez magában a más lovát avagy ökrét eltulajdonítani : 
még van idő, térjen magába, váljon ki közülünk s ne fertőztesse meg e szent 
nemzeti ünnepet." S erre a felhívásra csakugyan kivált a többiek közúl két 
X vidéki legény: ők ketten visszafordultak és szépen hazamentek. 

Ivás nélkül természetesen a régi választások sem estek meg, s nem 
egy jó birtokú család vesztette vagyonát a családfő ambitiója miatt, ki 
viceispán vagy követ akart lenni. Némely kortes mind a két versenyző fél 
borát is megitta; az ilyent nevezték „két kulacsos"-nak. 

De ellenben az is megesett, hogy egy nemesi község a vesztegetésre 
küldött pénzen egy tenyész bikát vett, s azt ruházta fel a vesztegető nevével 
s szavazott ellene a tísztújításnál. A politikai küzdelem néha a tanyák 
felgyújtásáig is fajúit. Hanem ez régen volt. 

A pünkösdi király. Piros pünkösd napján összegyűlnek a falu házánál 
a helység vénei, mint illik, az isteni tisztelet végeztével, s rendet tartanak 
a végbe viendő pünkösdi királyválasztásra. 

Odakünn azalatt lóháton ülő ifjú legények pattognak ostoraikkal s űzik 
a tréfát egymással. Mikor aztán az előljáró urak odabenn mind kiírták a 
sok tintát abból a nagy kalamárisból, előljön a kisbíró uram ő kegyelme, 
egy nagy piros selyemzászló a kezében, egy nagy vőfélybokréta a süvege 
mellett, a kinek jeladására a tornáczba telepedett barna zenészbanda rárántja 
a legszebb nótát, a melytől valamennyi paripa tánczol és ugrándoz. A legé- 
nyek fejükre nyomják a süveget, még jobban szorítják a kengyelt ; ma van 
piros pünkösd, ma válik el: „ki a legény a faluban ?" 

„Indulót húzz!" parancsolják a czigánynak; a klai-inétos neki tartja 
szerszámát kisbíró uram fülének, hogy meggyőzze jó szándékáról, mitől 
annak majd a füledobja reped ; a zeneszóra a népség kitódul a mező felé, ki 
gyalog, ki szekérháton, ott elállják a síkságot, tizen-húszan egy szekéren, az 
íQú sarjadék felkapaszkodott a fákra, onnan nézi, mint karzatról, a közelgő 
mulatságot, s kiabál le az alant állókra: „Ott jönnek már, ott jönnek már !" 

Jönnek bizony! Elől jön kisbíró uram. Fölvitte Isten a dolgát; most 
lovon ül. Utána egy banda czígány, mind egy hosszú szekén-e rakva : a 
primás áll a szekérben, úgy húzza ; a trombitást szidja a kocsis, hogy ne 
trombitáljon a fülébe; saroglyában ül a brúgós piros nadrágjában, s szabódik 
a mészáros legényeknek, hogy neki ne ereszszék azt a tulkot, melyet a 
szekér után vezetnek. 



341 

Mert a mulatsághoz harapni is kell valamit : ökröt fognak sütni. Ott 
a másik szekéren a nagy rettentő bogrács, meg a sok jó czipó, a hordó bor 
is ott van, még pedig tíz akós, s zöld mázos korsókkal két szép hajadon 
leányzó ül rajta, a kik majd osztogatják. 

Következnek aztán szép rendben a lovas legények, négyével egy 
sorban. A rendet az érdemes elöljáróság zárja be, a tiszttartó csézájának 
adva első helyet, melyen ott ül a tisztelendő úr is. 

A mezőre érve, kisbiró uram kilovagol a piros zászlóval a határ- 
halomhoz, s letúzi azt oda ; ekkor a lovas legényeket mind sorba állítják. 
Biró uram megfeddi őket előre, hogy le ne essenek a lórul, meg hogy 
egymást le ne taszigálják, és hogy azután becsületére váljanak a helységnek, 
el ne kapja előlük a pünkösdi királyságot valami idegen. 

Ekkor azután jelt ád a kovácsmesternek, a ki katonaviselt ember 
levén, ért az ágyúzáshoz. Három mozsár van ám leásva a földbe, beverve 
faczövekkel a szájuk. A kovácsmester hosszú nádszál végibe égő taplót 
szorít, azzal hasra fekve oda csúszik a szélső mozsárhoz s messziről elpuk- 
kantja a nagy hangú vasat. Az asszonyi nép a füleit dugja és sikoltoz ; 
a gyerekhad szalad a kilőtt fojtás után, ha meg tudná találni. 

Szól a második lövés is, azután meg a harmadik ; arra elkezd vala- 
mennyi lovas vágtatni a kitúzött czél felé. Egy darab ideig semmit sem látni 
belőlük a támadt nagy portól ; hanem egy kis szellő elveri a port róluk, s 
elétúnik a versenyzők csapatja. Összevissza vannak már zavarodva; ki elébb, 
ki hátrább; egyiket félrevitte a lova, azon jót kaczagnak; másiké megállt a 
pálya közepén s összevissza forog; de nyargal a többi, öten-hatan kiváltak 
már a többi közül; a paripák lába alig látszik a földet megérinteni; mintha 
repülnének, mintha a lobogó mente a lovasnak szárnya volna, mely a leve- 
gőben hajtja. A versenypálya felén végre két lovas nyomul legelőbbre : egy 
szürke, egy ráró. A szürke nyeri el ; a ráró nyeri el ! mondják itten-ottan ; 
a ki nem hisz, fogadjon egy pint borba. Még egy ugrás, még egy szorítás, 
kettő közúl egyik a czélhoz ért hamarább, mint a másik ; az pedig a szürke 
volt. Csak egy lófejjel ért hamarább a piros zászlóhoz. 

A lovasok újra visszatérnek, megint sorba állnak ; harmadik lövésre 
újra kezdődik a verseny. A rárós lovas csak úgy mosolyog magában, s egy 
pár ölnyire is elébb hagyja futni versenytársa lovát. Akkor aztán sarkan- 
tyúba kapja ő is rárót s hátrahagyva valamennyit, oda vágtat a szürke 
oldalához. Egyenlően futnak, mindkettő jó ló és jó lovas. Egyik sem enged 



342 

a másiknak. Az egész népség kiabál utánuk : „ne hagyd magad szürke, 
ne hagyd magad ráró; szorítsd Jancsi, szorítsd Miska!" Ezúttal a ráró ért 
egy fejjel hamarább a czélhoz. A biró már akár Ítéljen. 

Lassan, lassan, biró uram; még egy futás az élet. Ez koronázza be. 
Az lesz- a pünkösdi király, a ki most nyer. 

Harmadszor csak a két lovas fut, ki a két első futásban nyertes 
maradt, a többiek félre állnak. A i^áró lovasa még ekkorig egyszer sem üté 
meg paripáját, karikás ostora most is oda van akasztva a nyakába ; ezúttal 
hát levág egy kis hajlós fűzfavesszőt, s a mint megindulnak, kettőt rávág 
vele a lovára. Mint a dühös vihar nyargal a paripa e két ütéstől bőszülten 
előre, a jó szürke messze elmarad mögötte, a diadalmas legény a legnagyobb 
rohanás között visszafelé fordítja orczáját elhagyott társára, mintha azt kér- 
dené tőle: „hol maradtál, szolgám?" Az egész nép tapsol. 

Ekkor a ráró diadalmas lovagjának virágokból és hosszú szomorúfűz 
ágakból font koszorút tesznek fel a kalapjára s mint a pünkösd királya, 
ő kezdi meg a tánczot az esteli mulatságban. Egy évig azután őt nevezik 
pünkösdi királynak. Nem kell pedig hinni, hogy ez csak valami üres czím. 
Járnak e mellé hatalmas kiváltságok. A pünkösdi király egy évig minden 
lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos ; lovát, marháját tartoznak 
társai őrizni, s ha netán valami apró vétséget követ el, azért testi bünte- 
téssel nem illetik. Ilyen nagy úr a pünkösdi király egy álló évig. Akkor 
azután vége van a pünkösdi királyságnak, ha csak újra megint nem a ráró 
lesz a győztes a versenyfutásban. 

Insurgens. Ez volt neve az első napóleoni hadjáratokban résztvett 
nemesi felkelőnek. Megvolt annál is a régi vitézség; egyes dandárokban 
verekedett is emberül, ezredenkint harczolt a wagrami, asperni ütköze- 
tekben; ámde a leggyarlóbb volt a fegyverzete. A többek között a főhadi 
kommandó a lovas insurgenseknek szuronyokat osztatott ki. 

Mikor a győri vesztett ütközet után a szétrobbantott csapatok Buda 
felé igyekeztek, Alvinczy tábornok fel akarta őket tartóztatni. Ekkor egy 
öreg nemes odalép eléje s azt kérdi tőle : ^^Kcnd az az Alvinczy .^" Azzal 
előhúzza a köpönyeg alól a puskáját, a melylyel csatába küldték : nem volt 
annak se ravasza, se sárkánya. „Nem sütné meg kend ezt a puskát?" 
Es még mai nap is, ha valal\;inek gorombaságot akarunk mondani, de 
hogy az még se legyen kimondva, csak azt kérdjük tőle : „ Atv/c/ az az 
Alvinczy ?'■'■ 



343 

Huszár. Milyen büszke a maga rangjára a magyar huszár, azt maga 
hadd mondja el. A szálláscsináló káplár összeperel a biróval, a ki azt hiszi 
magáról, hogy 6 a falujában az első ember. „Hallja kend! Első a világon 
az Ur Isten ! Azután jön a király. Azután jön a huszár, azután következik 
a huszárnak a lova, azután a huszár lovának a patkója. Azután jön a 
semmi. Azután jön egy pár rongyos, sáros csizma. Csak azután jön kend, 
biró, abban a csizmában." 

Harczmodorát jellemzi az, mikor a rekrutát tanítja a káplár a hat- 
vágásra. „Hát a védekezés hogy megy?" szeretné az tudni. „Az nem a te 
dolgod! förmed rá az oktató, te csak vágj; parírozzon az ellenség!" 

Önbizalmát kifejezve találjuk abban a felfohászkodásában, melyet a 
rohamra indulás pillanatában küldött fel a magas mennyekbe: „No most 
uram Isten, se nekem ne segíts, se az ellenségnek. Te csak nézd, hogy mit 
csinál a huszár." (S hogy ez nem üres szó-fia beszéd, an^a a sok példa közül 
csak az Ulm melletti hőstényt hozzuk fel, a hol a francziáktól minden 
oldalról körülfogott fővezért, János főherczeget, egy svadrony huszár vágta 
ki az egész ellenséges hadtömeg közül. Az egész svadronyból csak hat 
ember maradt élve ; de a vezért mégis kiszabadíták.) 

A verbunkosok, a hogy a toborzókat nevezték hajdan, a magyar 
népéletnek egyik tipikus jelenségét képezték. Tiz-tizenkét nyalkán öltözött 
huszár tarsolyosan, lódingosan, tollforgós csákóval kiállt a népes vásárpiacz 
közepére kört formálva, mindegyiknek a kezében boros palaczk, s elkezdte 
tánczolni czigányok zenéje mellett azt a délczeg, férfiaknak való lejtőst, 
melyet a vigalmakban „ verbunkos "-nak neveztek, s a látványra oda csődülő 
legénység közül kiszemelve a katonának termettet, oda csalogatta a táncz- 
körbe, s aztán biztatással, dicsekedéssel addio- hiteoette, mísr az belekóstolt 
a borába, parolát adott, s egyszer csak azon vette észre magát, hogy az ö 
süvege, meg a huszár csákója helyet cserélt, s akkor aztán már fel volt 
avatva katonának; de a nóta szerint rendesen úgy járt, hogy „hej, mindjárt 
rászedtek : huszárnak álltam be s bakancsosnak tettek ! " A híres zeneszerző 
Biharinak volt egy toborzó nótája, melyet „harmincz emberes nótának" 
neveztek azért, hogy egy ilyen katonaállítás alkalmával erre a nótára egy 
délután beállt a verbunkba a Debreczen városára kivetett hannincz ujoncz- 
számot betöltő legénység. — Ha így ki nem telt, neki indultak az elöljárók 
vasvillával, kötéllel összefogdosni a katonának való legényeket, a hogy a 
népdal megörökíté : „Már mi nálunk verbuválnak — - Kötéllel, — Elfogják 



344 

a szegény legényt — Erővel. — A gazdagnak öt-hat fiát — Nem bántják: 
— A szegénynek, ha egy van is, — Elrántják". Az ilyen erűvel katonának 
vitt legényekből lettek aztán, ha megszöktek, a „szegény legények", a 
pusztázó zsiványok, a kik az egész társadalommal szembeszállva, a kaland- 
hősök regényes hírével avatták be magukat a népéletbe, s hosszú időn át 
valóságos különlegességet képeztek a magyar tipikus alakok között. Később 
a toborzás „felpénz" osztogatása mellett eszközöltetett; a felcsapok húsz, 
harmincz forintot kaptak, s ezért kötelezték magukat tíz esztendeig szolgálni. 
Obsitos. Eredeti alak az obsitos is, az ő hallatlan nagy füllcntéscivel, 
mikor hazakerül. Hogyan utazott a világ végéig, a honnan a lábait a sem- 
mibe lóggatta le ; az ellenség hadvezérét egy paraszthajszálon múlt, hogy 
el nem fogta. Király ő felségénél is látogatást tesz, s beszél a királynéval, 
mikor az épen a konyhában ezüst sodrófával nyújtja az arany tésztát. 
Költőink közül Garay János „Obsitos" -ában és Petőfi „János vitéz" -ében 
találjuk megörökítve e népszerű alakot, melyet színmüiróink is gyakran 
szerepeltetnek. 

Ezenkívül egyes néptájak is bírnak saját adomaköri'el, mint a palóczok, 
székelyek ; s ide soi^olhatók a czigányok is, mely népfaj észjárása annyira 
bele van olvadva a magyar nép humorába, hogy tréfáival és furcsaságaival 
annak mintegy savát-borsát képezi. A mindig szegény, de mindig jókedvű 
magyar czigánynak tréfás ínsége, czifra rongyossága, günynyal vegyes 
alázata, kifogyhatatlan furfangjai, ötletes ravaszsága belejátszik a magyar 
népéletbe. „Nem szereti czigány a szántást", „Nem úgy verik a czigányt", 
„Dicséri, mint czigány a lovát", régi közmondások. Mikor eladta a czigány 
a lovát, figyelmeztette rá a vevőt, hogy annak ugyan semmi hibája nincs ; 
csakhogy épen „csillagot nem vizsgál, vasat nem rág és fára nem mász". 
Aztán, mikor már haza akarta vinni a lovat a vevő, akkor vette észre, 
hogy a ló vak (azért nem vizsgál csillagot), a zablát nem engedi a szájába 
tenni (vasat nem rág), s mikor hídra ér, nem akar rajta keresztül menni 
(fára nem mász). 

Nevezetes tanúságot tesznek még a magyar néphumorról a közmon- 
dások, melyek virágos arabeskjcikben hasonlítanak a keleti népek, törökök, 
perzsák közmondásaihoz, a hogy ezeket a népdalok rovata alatt majd bemu- 
tatjuk, de gúnyos kifejezéseik azoktól különbözőkké teszik. A biráló ész, 
a szabadelvű szellem ezeket már az európai nyugoti népekéivel rokonosítja. 



345 

Ugyané humor nyilatkozatait leljük fel a népszokásokban és népmesék- 
ben. Ezek közül egy, melyet még nagyon kis gyermekkoromban hallottam 
elmeséltetni , megragadja a figyelmet naiv fantáziája által, mely minden 
ízében nemzeti s a mellett valódi társ-alakja a német Eulenspiegelnek, 
csakhogy minden ötletében ős eredetiséget mutat fel. Ez a Csalóka P^ter 
meséje, ki százféle furfanggal csalja a hiszékeny embereket. Eladja a süvegét 
drága pénzen borkedvelő legényeknek; mert annak az a varázsereje, hogy ha 
az asztalhoz csapják, azzal ki van fizetve a hozatott bor. Mikor a rászedetést 
észreveszik, s rajta mennek, elébb kidűlni akaró jegenyefa emelésére biztatja 
őket; majd kicsalja alóluk az egyik lovat; aztán lecsalja a lábukról a fél- 
csizmát, fázó lábait a holdvilágnál melengetve ; akkor megkötözik, zsákba 
dugják, hogy a vízbe vessék, de még a zsákba kötve is rászedi az oda 
vetődő mészárost: azzal a kiabálással, hogy „nem leszek Liptóban viczispán!" 
elhiteti vele, hogy elsővel akarják erre a méltóságra elvinni. A mészáros 
helyet cserél vele; azt dobják a vízbe. Csalóka Péter odább áll a tulkokkal. 
Üldözői megint utolérik : akkor a tulkokat a víz partjára állítva, rábíztatja 
őket, hogy ugorjanak a vízbe, mely az ökrök alakját visszatükrözi : ő is 
onnan hozta ezeket itt. Azok odavesznek. Csalóka Péter sok pénzt kap az 
ökrökért, mikor azt számlálja, lakodalmas menet jön. Ott elhiteti a nász- 
néppel, hogy ő ezt a pénzt egy kútból merítette, megmondja, hogy hol 
az a kút. Arra mind elszalad a násznép, a menyasszony magában marad. 
Csalóka Péter rábeszéli, hogy legyen az ő felesége : átadja neki a pénzét, 
s a házához utasítja. Maga pedig felveszi a menyasszony elcserélt ruháit s ott 
marad a vőlegényt bevárni. A nászéjen azonban, melynek helye a szénás 
padlás, maga helyett egy nagy kecskebakot lop oda a vőlegény mellé, a 
melylyel a vőlegény nagyon meg van akadva. Egyre kérdezgeti a padláson 
háló anyjátul : „Anyámasszony, volt kendnek két szarva, mikor kend meny- 
asszony volt?" — „Volt apádnak, lesz neked is: alugyál szépen!" Csalóka 
Péter ez alatt elbújik egy méhkasban. A lakodalmas nép mézes bort akar 
inni s mézet megy lopni. Épen azt a kast emelik el, a melyben Péter rejtő- 
zik. Csalóka Péter úgy összeveszíti őket, hogy utoljára eldöngetik egymást: 
ő pedig haza oson a menyasszonyhoz, s aztán éli világát kedve szerint. 

A kor haladtával egész adoma-körök válnak elavulttá. Elmúlt a diák- 
életből az a humor, a melyet a zárdai bennlakás kijátszása, a legatióba 
járás patriarchális kedélyessége fejtett ki, nincsenek már karakán fiúk, 
maguk a collegiumi műszavak is feledékenységbe mentek ; oda a debreczeni 

M. 44 



346 



makhinistaság ; maga a kis bot és nagy bot, a melyekhez annyi adoma van 
kötve, már csak a múzeum régiségtárában látható, ámbár még most is 
akad „szittya", a ki azt kinyújtott karral fel tudja emelni s a feje körűi 
megforgatni. Hajdan a tűzoltók úttörő jelvénye volt. Mendikáns sincs már, 
a cynicus humor csemetéje. A jurátusok osztálya nem szaporítja többé a 
fiatalságnak rövid ideig tartott kiváltságos fény- és árnyképeit; nincs ver- 
bunkos, a ki czifra ötleteivel toborzza a piaczon a legénységet. Elmúlt 
a nemesség kiváltságos hatalma, a régi restaurationalis furfangok (de van 
helyettök más) ; a Döbrögiek válfaja nem hallatja parancsoló szavát, nem 
diktálja az olvasatlan huszonötöt a parasztra, a Józsa Gyuri-féle különcz 
alakok nem találnak maguk számára való világot, s a vadregényes szegény- 
legénységnek, s vele együtt a betyáradomáknak véget vetett a csendőrség 
intézménye, de a magyar népliumor azért megmaradt s talál magának új 
tárgyakat az új korszakban. 





A magyar népköltészet. 



A magyar népdaloknak már egész iro- 
dalma van. A régibb nyomtatott és irott 
gyűjteményeket a negyvenes években össze- 
szedte, a Kisfaludy - társaság megbízásából, 
Erdélyi yános három vaskos kötetben, melyek 
közül az első tizenhárom könyvi'e felosztva 
tartalmaz: szerelmi dalokat, lakodalmi verse- 
zeteket, bordalokat, haramia- és pusztai dalo- 
kat, gúnydalokat, istenes nótákat és bús ver- 
seket; szent énekeket, karácsonyi rigmusokat; 
történeti nemzeti dalokat; katonai, hadi dalo- 
kat, románczokat és népballadákat, játék- és 
gyermekdalokat , végre csángó dalokat ; a 
második és harmadik kötet ugyanezen gcnrcket 
k-ibővítve, hozzájok teszi a székely né]:)dalokat. 
Ezeket azonban sokkal gazdagabb gyűjtemény- 
ben bocsátotta közre Kriza yános „ Vad 
rózsák'-'- czímű munkájában. Később ismét foly- 
tatta a népdalok összegyűjtését a Kisfaludy- 

44* 



348 

társaság, Gyulai Pál es Arany László szerkesztése mellett, a kik a fentebbi- 
fajokat újabb aratással gazdagítva, új fajokkal is szaporíták, minők a kará- 
csonyi mysteriumok és vízkereszti játékok, a tánczszók és dajkarímek ; ez 
utóbbi gyűjtemény is három erős kötetre terjed. Mindezen gyűjteményeket 
nagy becsű értekezésekkel magyarázzák a tudós szerzők, kik a kétezerét 
meghaladó népköltési adatokból nemcsak a mostani magyar népéletet, 
szokásokat, kedélyt, észjárást híven visszatükröztető képet alkotnak meg, 
de még a történelmi múltra is visszavetődő derengést támasztanak belőlük. 
Mindezen gyűjtemények kétségtelenül közvetlen és elmondhatni, hogy 
jótékony hatást gyakoroltak a magyar nemzeti költészetnek Petőfi, Arany 
és Tompa óta követett egészséges időmúlására. 

Valamint adomáiban, úgy népdalaiban is saját magát tükrözi vissza 
a magyar népélet, elannyira, hogy a népdalgyűjteményekben még a korsza- 
kokat is meg lehet jelezni, a melyekben a különböző dalok keletkeztek. 
A régi szerelmi dalokban hűség, gyöngédség, napos szenvedély, szivárványos 
költői képzelet uralkodik, sőt a század elején még ábrándos érzelgősség is 
vegyül ezek közé ; az újabb negyven év óta keltek már kevésbbé szigorú 
erkölcsűek s inkább megérzik rajtok a könnyű vérűség. 

Hajdan a hű szerető kedveséhez így szólt : 

Éjjel nappal, reggel estve, 
Szívembe te vagy lefestve, 
Arany színnel ... 

Ugyanezt a hizelgést énekli a legkedveltebb dallamú régi nóták 

egyike : 

(„Mariskám, Mariskám!") 
Reggel, délben és a késő estve, 
Szívembe egyedül csak te vagy lefestve. 
Áldjon meg a mindeneknek alkotója, 
Ámbár te vagy dúlt szívemnek elrablója. 

Ismét más dal szerint így szól a szerelmes kedveséhez : 

Rózsa vagy, rózsa vagy, Aranynál, ezüstnél 

Még annál is szebb vagy ; j Nekem kedvesebb vagy ! 

Minő költői pazarlás van e következő négy sorban : 

Nem anyától lettél, \ Piros pünkösd napján, 

Rózsafán termettél, \ Hajnalban születtél. 



349 

Minő előkelő kifejezés van e dalban : 

Olyan a szemed járása, Olyan a szád mosolygása, 

Mint a csillag ragyogása, J Mint a hajnal hasadása. 

Milyen igaz és szép, pedig mily egyszerű érzelem e versben : 

A szerelmet pénzen \ De egy édes csókon 

Nem lehet megvenni, \ Ki lehet alkudni. 

Mily valódi erő van e dalban : 

Búzát kötöttem keresztbe. Valahány szem van ezerbe, 

Nem tudom, hány van ezerbe? \ Annyiszor jussak eszedbe. 

Milyen szűzies gyöngédség e meghívásban : 

Az alföldön halász legény vagyok én, 
Tisza partján kis gunyhóban lakom én. 
Barna kis lány, jöjj be hozzám pihenni, 
Édes anyám majd gondodat viseli. 

Néha az epedésen túl nem is hatol az érzés, mint ama legismertebb 
és legszebb népdalban : 

Cserebogár, sárga cserebogár. 

Nem kérdem én tőled, mikor lesz nyár ? 

Azt sem kérdem, sokáig élek-e? 

Csak azt mondd meg, rózsámé leszek- e ? 

Ha elválik a kedvesétől, szerelmét nem tudja elfelejteni : 

Kidűlt a fa mandulástól, 
El kell válnom a rózsámtól ; 
Úgy elszakadtam szegénytől. 
Mint őszszel fa levelétől 
Megválik. 

Az elbujdosó magával viszi kedvese kezkenöjét s így énekel : 

Csókolom a kezkenőm ; 
Gondolom, a szeretőm. 

Még hűtlen kedvese iránt is gyöngéd. Szemrehányásában is ott van 
a szeretet melegsége : 

A te szemed olyan kerek. Lám az enyém olyan igaz, 

A hányra néz, annyit szeret ; \ Száz közül is téged választ. 



350 

Még az elhagyó kedveshez is hű marad : 

Találsz te még szebbet, jobbat nálamnál ; 
De nekem csak olyan kell, mint te voltál. 

Majd megint szánja a hútelent : 

Hervadj rózsa, hervadj, í Míg az enyim voltál, 

Mert az enyim nem vagy ; \ Piros rózsa voltál. 

Es marasztalja: 

Látod rózsám a szalóczi nagy hegyet? 
Ha az elfogy,, akkor leszek a tied. 
Azt a hegyet a kötőmben elhordom. 
Csak ne hagyj el, édes kedves galambom. 

Es soha sem átkozza : 

Nem átkozlak, nem szokásom, \ Felhat a magas egekre. 

De sok sűrű sóhajtásom \ Hej, te felelsz mind meg ezekre! 

Ez utóbbinak a dallama is egyike a népzene legismeretesebb reme- 
keinek. 

Számos a népdal, mely keserű gúnynyal üldözi a leányt, ki a pártáját 
elvesztette, a menyecskét, ki az urát nem szereti; ellenben felmagasztalja az 
állhatatos hűséget, a gazdagság csábjaira nem hajtó s a szegény kedveshez 
hűen tartó igaz szerelmet. 

K pusztai dalokban megtaláljuk a magyar népéletet külső szokásaiban, 
ezek közül egyik legjellemzőbb a gulyás dala (sokat énekelt dallamra), mely- 
nek néhány szakaszát közöljük. 

Nem bánom, hogy parasztnak születtem, | Magamban is helyén van a lélek, 

Csak azért, hogy gulyássá lehettem. \ Sem zsiványtól, sem vadtól nem félek, 

Nem cserélnék cserényt palotával, | Ha szegény is, de magamé vagyok. 
Sem életet köszvényes nagy úrral. Szolgálatba szabadságért állok. 

Kis királyság az én állapotom ; Ha látom a fergeteg elejét. 

Igazgató törvény bunkós botom. Begyűröm a süvegem tetejét. 

Országom az egész baromjárás. Csak úgy nézem az időt alóla, 

Nagy potentát egy révbeli gulyás. | Még a jég is visszapattog róla. 

Hat bojtárnak vagyok fejedelme, j Ha tarisznyám vetem a vállamra, 
így tisztelnek : gazduram ő kelme. Velem jár-kel, mint az éléskamra. 

Gulya keríti be cserényemet. Bogrács, veder, szolgafa, vaskanál, 

Hat komondor estrázsál engemet. í Mindenem van, mi is kell több annál. 



351 

Délben, ha kész bográcsos ebédem, | Ebéd után, ha rám jön az álom, 

Körülüli velem a cselédem, | Gyepen vetett ágyamat találom. 

Úgy jól lakom fordított kásával, ; Jobban nyugszom bokrok árnyékában. 

Mint a goróf húsz-harmincz táljával. i Mint beteg úr lúdtollas ágyában. 

Ellentétet képeznek e napsütötte pusztai képpel a rablók, pusztázó 
betyárok életéről szóló dalok, borongós pusztai kép, szélsüvöltéssel vegyült 
panaszhang, farkasüvöltés, bús sejtelem, hoUó-károgás, bilincszörgés össze- 
vegyülve : 

Hideg szél fúj éjszak felől, 

A lelkem is fázik belől. 

Holló károg utam elé. 
Varjú követ mindenfelé, 
Kezemben a csákány pereg. 
De szememből könny csepereg. 

Nap nappal, hold éjjel nekem már nem jő fel. 
El vagyok temetve örök sötétséggel. 

Némelykor fellobban a szilaj kérkedés, fitymálása az egész világnak, daczolás 
a hatalmasokkal, mámorral hevített legénykedés, de a végén megint csak 
a melancholikus elmerensfés az elkerülhetetlen balsors fölött : közé fűzve a 
tüskébúl kötött bokrétának egy-egy pusztai vadvirág, egy betyárhoz illő 
könnyelmű szerető, száz forintos selyemkendőt viselő csapiárosleány, a ki 
utoljára is vesztőhelyre viszi az elárult szeretőt. De van olyan dal is, mely 
a betyáréletet valódi genrekép alakjában a maga Ínséges volta szerint 
rajzolja, mint a „Buga Jakab éneke" : 

Mit búsulsz kenyeres? midőn semmid sincsen. 

Erre így felel a kérdezett : 

Ki van az oldalam, rongyos a dolmányom, 

Hátam lapiczkáját veri a kalpagom. 

Lábáról lovamnak lehullott a patkó, 

A ki még rajta van, az is csak kotyogó. 

A köpönyegemben sok kárt tett az eső. 

Van még egy tarsolyom, de az is csak végső, 

A farkasbőrömnek lekopott a szőre. 

De szennyes az ingem, nincs ki fehérítse. 

A későbbi népdaloknál ebben is sülyedést találunk; a hajdani lovagias 
hetvenkedés helyét sok helyt a babona foglalta el; a futóbetyár énekel az 



352 

üldöző pandurhadiiagyról, hogy annak „ördöngös sipka van a fején, aczél- 
tűkör a zsebébe', azzal lát el hét mérföldre. Bagoly szem van hóna alatt. 
Sötét éjszakán is láthat. Gyíkvért kever a borába. Azért nem fél ő magába, 
Kigyózsír bajuszpedrője. Kakas-zsírral kardja kenve." A míg ez ide nem 
jött, addig úr volt a betyár a Maros és Tisza között. — Ez a faja a nép- 
költészetnek hőseivel együtt kialvóban van már, s nem kár érte. 

K gúnydalokbaii találjuk jellemezve a népnél otthonos gyarlóságokat, az 
iszákosságot, korhelységet, a czifra szegénységet, kopott uraságot, az asszo- 
nyok fényűzését, a leányait férjhez adni törekvő anya furfangjait, a nyíri 
dámák feszességét, az elöljárók huzavonáit, nagy adalékban a katonaéletet : 
„Verje meg az Isten a mészáros bárdját! Minek vagdalta el a kis borjú 
lábát } Mostan a kis borjú nem tud lábán járni : Szegény katonának hátán 
kell hordani"; meg aztán, a hol a katona „csillagot néz vacsorára!" Az 
újabbkori, különösen az ötvenes és hatvanas években támadt katonadalok 
csak keserű búskomorságot hangoztatnak, többnyire Olaszország a kelet- 
kezési helyük. 

Egyik így szól : 

Nagy-Abonyban csak két torony látszik, 
De Majlandban harminczkettő látszik. 
Inkább nézném az abonyi kettőt. 
Mint Majlandban azt a harminczkettőt. 

A gúnydalok közt sajátszerű genret képeznek a koríesuőták , a 
melyeket a képviselőválasztások forró és borral öntözött időszaka szokott 
kivirágoztatni ; vannak közöttük talpraesett ötletes rigmusok ; a legtöbb 
azonban csak az alkalmi pasquillok színvonalán marad; a nótáik rendesen 
ismeretes népdallaraok szoktak lenni. Rokon elem ezekkel a bordal génre, 
melyben szintén nincs szűke a népköltészetnek, és a lakodalmas rigmusok, 
de a melyeknek már nincs dallamuk. A bordalok közül egyet kiszemeltünk, 
mely eddigelé egy gyűjteményben sem található, ámbár e század 30-as 
éveiben a legelterjedettebb volt, s azért is nevezetes, hogy a legsajátszerűbb 
metricus összeállítással bír, mely az egész bordalnak dobverésszerű pergést 
kölcsönöz. 

A két első bús andante sor után 

Múlik, mint az árnyék, ez az élet, — | — | — |""| — 

Észre sem veszszük, hogy semmivé lett. — | — | — |""| — 

(Idáig gyászdalnak is beválnék) következik az allegro : 



_ 1^ l_l 



yj KJ \j 



35á 

Hej bizony — esztelen — a ki busnl — mikor ^ ^ ^ | -^v \-^^^\-w^ 
(örömök közt ^ w - _ 

Mulathat és vigadhat. ^ - | -^ - | v. - | >^ 

Észre sem — is veszi — elsuhan — élete -w>^ ^-^.^^-^^^-^.^ 
Elenyészik, ^ ^ — 

Mint az őszi lenge köd, _ >^ | _ ^ | _ ^ | _ 

Megszaporodik ez az életfonál -|^www^^| — | — 

A kotyogó kebelű kancsónál. -|vvv>j^v| — | — 

Jöjjetek ide szaporán ti azért, -l^^^w^^l — | — 

Kikbe szívetek az örömhi'iz ért, _|wvwwo|--|-- 
Fogj nosza kulacsokat. 
Tölts tele finakokat, 
A fekete bajokat 

Öntözd le! ~ I ~ I ~ 

Ennyi pyrrhichiust összetalálni a magyar nyelvben valódi virtuositas 
volt. A dallam is ehhez van alkalmazva. 

Ismeretesek, különösen az islvolákban a diákoknál, a hazafias és Jiarczias 
népdalok, ezek között a „Már Belgrád a mi várunk", amazok közt a híres 
Rákóczy-nóta : „Hej Rákóczy, Bercsényi." — „Magyar szív, váltig hív." — 
„Isten áldja meg a magyart ! Tartson neve, míg a föld tart. Paradicsom- 
hazájában, Éljen, mint hal a Dunában." — „Bölcs vénekkel a tanácsban, 
Tűz ifjakkal a csatában. Bővelkedjék szép szüzekkel. Deli karcsú menyecs- 
kékkel." — „|ó bort ide hát és nem mást. Köszöntsük el az áldomást, 
Isten tartsa királyunkat. Országunkat, mindnyájunkat." Van e gcnreben egy 
sajátszerű dallamú „marsch" is, mely I. Napóleonról szól : ^^Már siess 
Jiazádha vissza vert seregem.'-'- A leghíresebb induló a i?í//'í/í:sj)^rí'7 nevezett, 
azonban volt ugyan versre téve egypárszor, de éneklésre nem válik be. 

A nemzeties népdalokhoz sorolhatók még Tinódi Sebestyén diák énekes 
versei, a melyek közül többeket kardalokban szoktak énekelni, mint pl. ezt : 

A régi gonosz időket éneklem, \ Jó Török Jánosról én emlékezem, 

Kinek hire neve kedves énnekem, / Atyja halálán kesereg én lelkem. 

A népdalok szerzői többnyire ismeretlenek. Vers és dallam úgy látszik, 
hogy egyszerre születik. Aratók a mezőn, leányok a fonóban felkapják s 
aztán száll az faluról falura, mezőről mezőre, míg az egész hazában elterjed 
s felhat még az úri termekig is, vagy a színpadon nyer polgárjogot. Néha 
ismét megfordítva, magasröptű költői művek nyernek kiváló zeneköltők 
által népszerű dallamot, s így terjednek el a nép között, mely azokat saját- 
ít. 45 



354 

jává teszi. Az ilyen nepdali honosságot nyert költemények között elsó 
helyen említhetjük Vörösviarfy Mihály Szózatát: „Hazádnak rendületlenül 
légy híve, oh magyar"; Kölcsey hymnuszát : „Isten áldd meg a magyart 
jó kedvvel,, bőséggel" ; Petőfi dalai közül : „Kis furulyám szomorú fűz ága" , — 
„Ereszkedik le a felhő", — „A szerelem sötét verem", s különösen e két 
strófás dalt : 

„Juhász legény, szegény juhász legény, í — „Ha ez a pénz volna csak foglaló, 

Tele pénzzel ez a kövér erszény, \ S még száz ennyi lenne borravaló, 

■Megveszem a szegénységet tőled; ( S id' adnák a világot rá'dásnak; 

De rá'dásul add a szeretődet." j Szeretőmet még sem adnám másnak." 

Arany Jánostól : 

Leesett a Rigó lovam patkója, ? Volt i;ekem egy darnszőru paripám. 

Jeges az út, majd kicsúszik alóla, í Eladatta a szegedi kapitány ! 

Fölveretem orosházi kovácsnál, — í Ott se' voltam az áklomás-ivásnál. 

Ej no ! hiszen több is veszett Mohácsnál. \ Ej no ! hiszen több is veszett Mohácsnál. 

Tompa Mihálytól : 

Télen, nyáron pusztán az én lakásom. 

A század elején különösen népszerűek voltak Csokonai dalai : „Földiekkel 
játszó égi tünemény! Istenségnek látszó csalfa vak remény." — ■ „Este jött 
a parancsolat, Violaszín pecsét alatt" , s a negyvenes években országszerte 
énekelték Vörösmarty „Fóthi dalát" : 

A legelső magyar ember a király ; 
Érte minden honfi karja készen áll. 
Lelje népe boldogságán örömét. 
Hír, szerencse koszorúzza szent fejét. 

Nevezetes azonban, hogy a legfényesebb harczi korszakoknak a nemzeti 
hadsereget lelkesítő dalai, a melyek mellett csaták után megpihentek, tánczra 
kerekedtek, mily ártatlan tartalommal bírtak, így az 1809-diki nemesi 
insurrectio dala ez volt : 

Sárga csizmás Miska sárban jár, \ Ne várd Panni Miskát, mert nagy a sár: 
Panni patakon túl reá vár. í Sárga csizma sárban járni kár. 

Az 1848/9-iki hadjáratban pedig több csatadal s azok közt egy magyar 
szövegű marseillaise mellett, a harczi kedvre gyulasztó énekekkel leginkább 
ez a dal járt együtt a táborral : 

Ég a kunyhi'), ropog a nád : í Míg a barnát szorongatom, 

Szorítsd hozzád azt a barnát ! i Azt a szőkét elszalasztom. 



355 



Az a dal, hogy 



Lajos bácsi azt izente, 
Elfogyott a regementje, 



mint elbúsult hangulata is mutatja, már a hadjárat vége felé keletkezett, 
s nem sokára már csak azt énekelték, hogy 

Megvirad még valaha ; 
Nem lesz mindig éjszaka. 




Jeges az út ... . 

Ezt a nótát húzta Boka Károly Paskievicsnek, mikor Debreczenben 
mulatott. 

Es mikor már minden elmúlt, a népdal tartotta fenn a magyarban 
a lelket. 

A magyar ncpballadák és néprománczok a tulajdonképeni népdaltól 
abban is különböznek, hogy ezeknek ritkán van énekelni való dallamuk. 
Ezek között a legrégiebbek egyike a „Szilágyi és Hajmási", két fogoly 
nemes ifjú és a török szultán leány balladája, melyet 

45* 



356 



Ezerötszázban és hetven fölött irnak egyben 
Egy ifjú szörzé vala ültében, Szöndörő várában 
Egy poétának ő verseiből, szomorú szivében. 

Az crdr'/yi iirphailadák között kiválóbbak Molnár Anna, Kőmíves 
Kelemenné, Honikkli Zsuzsanna, Barcsay, Kádár Kata. Ezek közül a 
^^Llolnár Aiiná'-'--x6\ szólót, mely legtöbb változatban ismeretes, több ilyen- 
ből összeállítva, bemutatjuk. 



„Gyere velem Molnár Anna ; 
Vagyon nekem hat kővárom, 
Hetediket most csinálom!" 
„Nem mehetek Sajgó INklrton ; 
Kicsi fiam sir bölcsőbe, 
Jámbor nram az erdőbe!" 
Mégis addig csalogatá, 
A meddig elcsábíthatá. 
Mennek, mennek, messze helyen, 
Zöld erdőnek közepében. 
„Ülj le ide Molnár Anna, 
Burús fának árnyékába. 
Hadd feküdjem az öledbe, 
S nézz egy kicsit a fejembe." 

Elaluvék vitéz uram, 
S Molnár Anna feltekintő, 
Burús fának tetejébe, 
S meglátá a hat szép leányt. 
Hat szép leányt .... felakasztva. 
Meggondolá ő magában. 
Hetediknek őtet teszi ! 
Megdobban a gyenge szíve 
S niegcsordúl a meleg könnye 
Vitéz urnák orczájára. 
Vitéz uram felébrede; 
„Mér' sírsz, mér' sírsz Molnár 
Fcitekintél burús iára, 
Burús fának tetejébe?" 
„Nem tekintek vitéz uram : 
Itt elmene három árva, 
S eszembe jut kicsiny ílam, 



Molnár Anna. 

(Népballada.) 

í Kicsiny fiam, jámbor uram." 
„Indulj elől. Molnár Anna, 
\ Burús fának tetejébe." 
\ „Nem megyek én vitéz uram ; 
í Nem szoktam én mászni fákon, 
Mutass példát, menj előre. 
Megtanulom majdég tőled." 

Sajgó Márton fölindula. 
Éles kardja visszahulla. 
„Add föl, add föl Molnár Anna!" 
„Mindjárt, mindjárt jó katona." 
Felkapja fényes pallosát. 
Lecsapja a Sajgó nyakát. 
Felöltözött gúnyájába : 
Talpig veres ángliába; 
Felszökött a paripára 
S elindula hazájába 
Jámbor ura kapujába. 

„ Aluszol- e jámbor gazda!" 
„Nem aluszom jó katona." 
„Adsz-e szállást éjszakára ?" 
„Nem adhatok jó katona. 
Elhagyott a feleségem, 
Síró gyermek tűzhelyemen." 
„Attól ugyan adhatsz szállást, 
Anna '. ; Hallottam én gyermeksírást. " 

„No, ha úgy van, gyere be hát, 
Eltöltünk itt egy éjszakát." 
„Flallod-e te jámbor gazda. 
Van-e jó bor a faluba ? 
Ha van j(') bor a faluba, 




„Add föl, add föl Molnár Anna!" 
„Mindjárt, mindjárt jó katona." 



358 

Hozz egy kupát vacsorára." í Leültek a vacsorához, 
„Ej ! a jó bor messze vagyon, S szól a vendég a gazdához : 

S a gyermekem kire hagyom?" | „Hallod-e te jámbor gazda, 
„Míg az apja oda jára, Egyet kérdek, felelj rea : 

Én viselek gondot rája." l Feleséged, ha még élne 
S hogy elmenjen alig várja. S élve hozzád hazajönne, 

S míg a gazda borért jára Megvernéd-e, vagy megszidnád ? 

Kigombolá a dolmányát, Vagy holtig szemére hánynád?" 

Megszoptatá síró fiát. > »Meg se szidnám, meg se verném. 

Megszoptatta, megcsókolta, í Még éltibe föl se vetném." 

S a tűzhelyen elaltatta. | „Én vagyok a feleséged, 
Hogy az apja megérkezik, ' Kivel elmondtad a hitet." 

Sírást nem hall, csodálkozik, i Leüle a nyoszolyára 
A gyermek tán azért hallgat, Megcsókolá kicsi fiát, 

Hogy a háznál idegen van. l Kicsi fiát, jámbor urát. 

A betyár balladák között legtöbb drámai erőt találunk a Fehér László 
törtenetében, kinek a szűz leány húga, a bátyjáért feláldozza magát, s meg- 
csalatva, bát37ja megöletojét megátkozza: 

„Hadnagy uram, hadnagy uram, 5 „Mosdó vized vérré víUjon. 

Átkozott légy hadnagy uram. í Lovad lába megbotoljon, 

Tűz előtted kigyúladjon, > Földre téged agyonnyomjon. 

Víz utánad felfakadjon. \ Páros késed kiforduljon, 

A kenyered kővé váljon, \ Az is a szívednek álljon!" 

A naiv románczok közül legismeretesebb az „Egyszer egy királyfi mit 
gondol magában?" (Ennek valami nagyon egyszerű dallama is található.) 
És a „Megkérette anyámat czifra szabó legény". 

Az elsőben egy királyfi kocsis ruhában próbára teszi a gazdag biró 
lányát és a szegény kosárfonó leányát : a koszorú a szegény leányé lesz, 
a megszégyenülés a gazdagé. A másodiknál valódi művészi érzék mutat- 
kozik a compositióban. A leány szegény kapáslegényhez megy nőül, az 
anyja czifra szabólegényhez ; minden strófa elmondja, hogy milyen jó dolga 
van az anyának, milyen szegénységben van a leánya, ezzel a folyton vissza- 
térő refrainncl : „Öröme anyámnak czifra szabólegény. Siralom én nekem 
szegény kapás legény". 

A végső versszak azután így szól : 

„Bottal költi anyámat czifra szabólegény : 
Engem galambcsókjával szegény kapás legény ; 
Örömöm én nekem szegény kapás legény : 
Siralom anyámnak czifra szabólegény." 



359 

Midüu a magyar népköltészet gyűjteményeit végig olvassulc, (melyele 
pedig még mindig nagyon hézagosak,) annak a felismerésére jutunk, hogy 
a népköltészetet a valódi irodalmi színvonaltól semmi sem választja el ; mert 
míg az előbbinek általános színezete a valódi költészet zománczát viseli 
magán, addig kiválóbb költőink maguk is a népköltészettől tanulták el 
az abban uralkodó sajátszerű rhytlimicus jó hangzást, az assonancet, az elő- 
rímeket; a természetből elvont képek alkalmazását, a kevés szóval sokat 
kifejező tömöttséget, a hirtelen fordulatokat az eszmejárásban ; űgy hogy 
el lehet mondani, hogy nálunk a Hclicon tanúit a mezőtől; s nagy nevű 
költőink mellett áll egy mindegyiknél nagyobb költő : a nép : névtelen és 
méo-is halhatatlan ! 



ö 



A magyar közmondások. 

A nép elmeműveihez tartoznak még a közmondások is. Ezekben a nép 
életbölcsesége, olykor legmagasabb életelvei, elmélkedéseinek eredményei 
foglaltatnak. Legvalódiabbak azok , melyeknek szabályos formájok van. 
llyekben rakta le tei'mékeit a kedély ly el párosult értelem. Két vagy több 
megfelelő mondat vagy szólás bizonyos rhythmussal , hangzatossággal 
kifejezve : ennyi az egész. A mi nem formás, abban nincs része a kedély- 
nek vagy szépérzéknek ; csak úgy vétetett át , vagy csak az értelem 
egyoldalú műve. 

Jellemzők bennök a nép erkölcsi s egyéb nézetei. Tanúsítják, hogy 
fogta fel a nép például a maga emberi helyzetét. Nézzük csak gyűjtemé- 
nyeinket az einbei- szó alatt: „Ember emberrel jó" (nem lehet nélküle). — 
„Kis ember nagy bottal jár" (nagyot üthet). ■ — „Nagy ember nagyot 
botlik." — „Kis ember sem szalmaszál." — „Nem tudja az ember, mitől 
hízik." — „Nincsen ember hiba nélkül." — „Nem tudja az ember, mire 
virad." — „Embert szaván, ökröt szarván fogják meg." • — „Megmondott 
szóbul ért a magyar ember" (szerény, meggyőzhető okos szóval). — 
„Ember teszen fogadást, eb a ki megállja" (gúnyos). — „Olcsó az ember, 
a hol sok van" (a hol sok a versenytárs). — „Ember a fogával ás magának 
vermet." — „Sűrűn vetik az emberséges ember magvát, de vékonyan kél 
ki." — „Holtig csak elél az ember!" — „Ember a gáton." — „Ember 
a lenben, de nem a kenderben." — „Terem az ember, mint a háti bőr." — 
„Ember volt, megholt." — „Szegény ember szándékát boldog Isten birja." — 



360 

„Szegényt az ág is húzza." — „Szegénynek szerencséje is szegény." — 
„Szegénységet, köhögést nem lehet titkohii." — „Szegény az ördög, mert 
nincs lelke", — stb. 

Mindezekből egy felől önérzet s a szegénységben való megnyugvás, 
más felől komoly önismeret s önbírálat tetszik ki és igazi humor. 

Ha pedig például a madár vezérszót tekintjük, látszik, mily sokat 
foglalkozik a nép az élő természet e legkedvesebb állatával, mily sokra 
használja fel hasonlatul. 

A nép elmemúveinek e fajához közel állnak az úgy nevezett találós 
mesék vagy rejtvények is. llyeket is sokat vesznek egymástól a népek ; 
vett a magyar is. De azt mind sajátjának tarthatjuk, a melynek rhythmusos 
formája van; mert azt mind megszerette, kebelében melengette, olvaszt- 
gatta, ízléséhez idomította s finomult alakjában adja tovább és gyönyör- 
ködik benne firól fira. 

Hol valamely természeti tárgyat, hol valami elvont tulajdonságot 
adnak föl más dolog képében, vagy szójátékkal jelezve kitalálás végett. 
Néha egész allegória a föladvány : több tulajdonság lánczolata a termé- 
szetből vett képekben. 

Gyönyörű képekben irja le találtatólag a természetnek egy-egy jele- 
netét: „Nap volt édes anyám, hold volt édes apám, kerek föld szült engem, 
szél tánczra tanított, nehéz kő megrontott, csont — hús meglágyított, még- 
is nyomorított, mikor megszalasztott" (búzából kenyér). — „Csont kürttel 
kürtülnek, arany deszkák repedeznek, földi férgek pezsdülnek" (hajnal hasa- 
dása). — „Kerek erdőt járattam, marok vesszőt vágattam, megjegyeztem, 
ott Jiagytam (leány-eljegyzés). — „A kerek ég alatt kerek egy istenhi 
(„istom"), kerek istenfának szép tizenkét ága, szép tizenkét ágnak ötvenkét 
virága, ötvenkét virágon három arany alma" (év, hónapok, három fő-ünnep). 
■ — «Egy fa felnő ága nélkül, madár rászáll szárnya nélkül, mind megeszi 
szája nélkül" (gyertya meggyújtása s elégése). — „Arany tőkén arany tál, 
arany tálban arany máj, abból eszik arany pál" (méz, méh). — „Erdőn 
lettem, megölettem, halva éneklővé lettem" (hegedű). 

Valódi költészet, melyet nem méltánylunk eléggé. A poézis igaz forrá- 
sából merítve: a természetben való gyönyörködésből, játszi kedv vagy mély 
elméjű merengés képzelményeiből. A nép alkotó elméje . . . 

Ide tartozók, de kevésbbé komolyak s egyszerüljbck az ilyenek: „Úton 
útfélen üstöt borogatnak" (vakondok-túrás). — „Sem ajtaja, sem abhika, 



361 

mégis négyen laknak benne" (dió). — „Elól megyén fényeske, hátul 
megyén fehérke, fel van a farka kötve" (til, czérna). — „Piros, de nem 
rózsa; kerek, de nem alma; rétes, de nem béles; ettem belőle, jaj, de nem 
édes" (veres hagyma). — „Száz madár megindul, egy köztük megsántul, 
mind a száz megáll" (fonal, szövés). 

Igen rövidek, egy pár vonással elmésen rajzolók az efielék: „Nádnál 
vékonyabb, toronynál magasabb" (eső). — „Folt hátán folt, soha tú benne 
nem volt" (káposzta). — „E világot átéri, mégis egy tyúk átlépi" (kerék- 
vágás). — i;Egy garas ára nem fér a házba" (gyertyavilág). — „Hátán 
háza, kebelében kenyere" (csigabiga). 

Kötekedő kérdések elmésen távolról véve, a szók többféle jelentésének 
vagy hangzatának elcsavarásával: „Mi megyén át a vízen árnyék nélkül?" 
(Hang). — „Melyik a legrosszabb vallás?" (Kárvallás). — „Melyik fa nem 
ég a tűzön?" (Tréfa). — „Miért néz a varjú a konczba?" (Mert nem 
mehet bele). — „Ki látott kenderből tornyot?" (A ki a kenderben állott). — 
„Miért hunyja be szemét a kakas, mikor kukorikol?" (Mert könyv nélkül is 
tudja). — De ezekben kevesebb eredetiség található és alig valami l'iöltőiség. 

Rendkívüli elmésség, találékonyság, ügyes szóferdítések és szójátékok 
találhatók azokban a pajkos, nem erkölcstelen, csak testiesen játszi, találós 
mondásokban, melyek nemi viszonyokra vonatkoznak. Ezekben a nép 
szeszélye, gúnyos ere kimeríthetetlen. Sajátságos, hogy ilyekben mindig a 
kérdés hangzása vagy tartalma pajkos, testies ; a felelet soha sem. Jele, 
hogy a testies dolgokon sokat jár az esze, képzelete ; de azt nem akarja 
mutatni, sőt azzal csal, hogy azt színli, hogy nem ő, hanem a megkérdett 
gondolt olyas valamire. 

Kimeríthetetlen kedv, szeszély, ingei^kcdő ijesztgetés és bohóskodás 
van a tréias mesékben, ehhez még játsziság, évődés a gyermekmesékben, 
mindig ahhoz való változatos beszéddel, s nem ritkán ütemes mondókákban, 
versekben. A nyelvnek oly egyszerűségét, ősi és gyermeteg tárgyszerűségét, 
őserejét, a kedély furcsa játékaihoz oly alkalmas voltát találjuk ezekben, 
milyet újabb nyelvekben ritkán. Némely mesén refrainképcn keresztül 
hangzik egy némely mondóka vagy szólás-forma, érzelmes, hangúlatos 
szárnyas ige: „jótét helyett jót várj". Másokban vers-sorok: „Tányér 
tal]jam, lompos farkam, szép lyány mátkám, nyiss ajtót". Vagy: „Fújjad, 
híjjad én gyilkosom, én is voltam király lyánya, de most vagyok jávor- 
fácska, jávorfából furulyácska" stb. E mellett az egész elbeszélés módja 

M. 40 



3G2 



ősi egyszerűségű, gyermekies, kapcsolatlan szabad mozgású mondatokban 
folyik, naiv megjegyzésekkel, merész hasonlításokká]. Érdekes az a humor, 
melylyel a mesélést az elbeszélők kisérik. Nagyon érzik s vallják, hogy 
nem igazat, csak ábrándos képzelet alkotta dolgokat mondanak. „Ügy 
láttam, mint most", mondják néha csalfán. A történetnek mindig jól kell 
végződnie, azaz házasságon, lakodalmon, a melyen „csznck-isznak". A mese 
hősei „még most is élnek, ha meg nem haltak", vagy: „ha ide gyünnek. 
Iiónap a ketek vendégei lesznek". A mese kezdetén tréfásan figyelmeztetik 
a hallgatót arra, hogy itt nem történt dolgokról lesz szó, hogy a képzelődés 
országába vezettetik. A megnyitás sokszor ígv megy: „Hol volt, hol nem 
volt, az operencziás tengeren is túl volt, kidűlt-bedűlt kemenczének egy 
csepp oldala se volt, a hun jó vót, ott rossz vót, a hun rossz vót, ott jó 
vót ..." 

Népmesék különben ma már nálunk is gyéren születnek, s a mennyi- 
ben keletkeznek, inkább a példázatok józanabb fajtáját szaporítják. 





A magyar palotás zene és a népdalok- 

magyar zenének is megvan a maga történelem Kfj,/f t 
előtti mesés kora, melyet a régi krónikások igen gaz- 
dag virágzásúnak képzelnek. Jelenleg nem a ködös 
múlt találgatása levén czélunk : e szemlénket a későbbi, 
már adatokat nyújtó időkön kezdjük néhány fennma- 
radt irói név és műemlék ismertetésével. Van okunk 
hinni, hogy Mátyás király alatt a tudományok mellett 
a zeneművészet is az akkori időkbei i legfelső fokára 
emelkedett. Mert a nagy király semmiben sem szerette 
a középszerűt ; de adatok is ezt látszanak igazolni. 
Galeotti tudós udvari könyvtárnok szerint rendes sze- 
replők voltak az udvarban a dalnokok, kik a századok 
óta dívó szokáshoz képest, a hősök tetteit koboz- 
kisérettel énekelték. E szokás a múlt idők folytatása, 
kétségkívül fejlettebb alakban, mit abból lehet követ- 
keztetnünk, hogy a király nagyhírű zenészeket, jeles zenekart, énekeseket, 
sőt Fessler szerint énekesnőket is tartott. E zene- és énekkar kitűnőségéről 
eléggé tanúskodik Péter vulturani püspök egy IV. Sixtus pápához irott 
levelében, azt állítván, hogy jelesebbet nem hallott. Ivaimes Tinctoris 

46* 



364 

a világirodalomban legelső zeneelméleti nyomtatott múvét („Terminorum 
musicae diffínitorium") tanítványának, Beatrix szűznek, Magyarország 
leányának, tehát Mátyás jegyesének ajánlotta. Mivel az encyklopedisták 
e közérdekű nagy férfiú életének több évéről nem tudnak számot adni; 
s mivel nevezett műve, melynek napjainkban csak egy pár példánya van 
meg, hely és évszám nélkül jelent meg : kéi^dhetjük, vájjon a mester nem 
követte-e tanítványát Magyarországra? S vájjon az érdekes mű nem épen 
Mátyás bőkezűségének köszöni-e létrejöttét ? De bármint legyen is a dolog, 
az bizonyos, hogy egy pár évtizeddel később Tinctoris nyomdokait követi 
a körmöczi születésű Monctarius István bécsi gimnáziumi tanár egy Kraktj- 
ban 1513-ban megjelent s Thui^zó Györgynek ajánlott munkájával. 

Ily előzmények után van okunk hinni, hogy a XVI. század zenei élete 
még nagyobb mérvű lesz vala, ha e század romboló eseményei a művésze- 
teket egészen háttérbe nem szorítják. A fennmaradt műemlékek közül, 
melyek egy pár unicumnak mondható példányban vannak, a tudományos 
akadémia megbízásából Mátrai Gábor — volt múzeumi könyvtárnols: — 
áUított össze egy kötetet (1859), a Hoffgreff-féle gyűjteményt és Tinódi 
Sebestyén énekeit. Ez énekgyűjteményben van Bajnai Gáspártól, Balizi 
Andrástól, Csükei Istvántól, Dési Andrástól, Farkas Andrástól, Kákoiiyi 
Pétertől, Székely Balázstól. Sztár ai Mihálytól, Tarjai Mihálytól és egy 
névtelentől, összesen 19 dal. Ezeken kivúl egy töredék Farkas Andrástól, 
s egy tréfás dal Ormprust Kristóftól. Feltűnő, hogy a nevezettek költői 
érzelme a végpusztulással fenyegető viharos események árjában nem hazafi 
fájdalomban vagy buzdító dalokban nyilvánult, hanem — a legutolsó kivé- 
telével — egyhangúlag bibliai történeteket énekeltek. De tudnunk kell, 
hogy ez áramlat a pi'otestantismusé , mely a róm. kath. egyházzal verse- 
nyezvén, ennek legendáit akarta a maga szellemében helyettesíteni. 

Az énekek külalakja szakaszos, mint a népdaloké. Rhythmusaikban 
nem a mai choriambusok lüktetnek, hanem a spondaeusok és dactylusok 
vegyűlékei, melyek egyébiránt mai népdalainkban is érvényesek. Szolgáljon 
mutatványul az alábbi két vázlat : 

Farkas András. Batizi. 

\ ^ Kj \j ^ \ |w^ww| — — 1 I — \j \j I — — |ww\.jw| — — I 

)w'-^vjv_'lwvjui^| — — I — I |v_i^_iv^w| — |wwww| — — I ] 

[wwww| — — |i-'www| — — I l^i-'W',;! — — |wuww| — — i 

\ \J ^ \J \J \ — — |^ww<--'[ — — I — 1 I — ww [ — — [ — \j \j 1 — — [ — I 

|WW'-^W| IWL^'.^V^-I — I 

J^^WW! [»_JV^WOl — — 1 — \ 



305 

Ezek különféle képletein kivűl vannak még teljesen egyenlő méretűek, 
melyek az úgy nevezett caiifits p/aiiiís-iYcű^, vagy egyenletes éneknek felelnek 
meg. Van egy tisztán páratlan ütenynemű is, mely a népdalokban párosokkal 
szokott elegyülni. E rhythmusok tárgyuknál fogva egyházi hangúlatot 
fejeznek ki. 

Míg a fent nevezettek nemzeti lantjukon kizárólag protestáns legen- 
dákkal foglalkoztak : addig Tinódi minden felekezetiség nélkül egyedül 
a magyar nemzetiségnek élt; énekeiben korának jó és rossz napjait, nyert és 
vesztett csatáit, örömét és fájdalmát zengette, szóval lantját végpcrczéig a 
magyar nemzet szolgálatára szentelte. Eletét történelmi nyomozások alapján 
megírta Toldy P'crencz, s újabban Szilády Áron („Régi magyar költők 
tára"). Egy köznemes család ivadéka a XVI. század első feléből. Iskoláit 
Székes-Fejérvárott végezte. Kardot, lantot és írótollat kezelve, az események 
árjával ma itt, holnap amott volt, s pártfogói a csatákról, hősi tetteki^ől és 
gyásznapokról híven éneklő dalnokot mindenütt vendégszeretettel fogadták. 
Halála valószínűleg 1555 — 59 közé esik. Verses krónikája személyes fel- 
ügyelete alatt Kolozsvárt 1554-ben jelent meg Ferdinánd királynak ajánlva. 
Tinódi e könyvét Cronica-Víúí nevezi, s oly híven adja az eseményeket, 
hogy napjainkban némely dologban megbízható történelmi forrásúi szolgál. 
Dallamait illetőleg semmiben sem különbözik elődeitől. Mint azok s átalában 
minden akkori dal hangnemileg is az egyháziakat követi. 

Miután e lantos költők alakilag a népdal körét nem lépik át, ország- 
szerte népszerűekké váltak, hatásuk nagy volt a népdalra, melynek fejlett- 
ségéről alább bővebben szólunk. Tinódi utolsója ugyan a vándor dalnokok- 
nak, de a lantos költészet vele nem szállott sírba; sőt inkább versköltőink 
a lantot hagyományosan örökölték egymástól a legújabb időkig. Szerzett 
dallamaikról nem adhatunk számot, de kétségkívül átmentek azok a nép 
ajkára s ma is megvannak a közéletben, ha nem is eredeti minőségökben, 
de újabbaknak adván anyagot. 

A palotás zene. 

A XVI. századból maradt fenn még néhány emléke a mű- és táncz- 
zenének egy pár zeneköltő és virtuóz nevével, kik a magyar névnek becsü- 
letére váltak. E zeneművels: mindenike nagy érdekű, a mennyiben a magyar 
hangszeres zene legrégibb alakjai és sajátságai bennök teljesen megtalálhatók, 



s 



366 

sőt a tánczzenét illetőleg egy olyan rhythmikai szerkezet is megvan bennök, 
mely napjainkban egészen ki balt s melynek létjogát most már sokan tagadják 
is : ez a bárom méretes üteny-nem. Ezek szerzői s a tánczzenét illetőleg 
átirói az úgy nevezett lantvirtuózok, kiknek Magyarország — miután e 
bangszert a nagy természettudós Galilei atyja tanúsága szerint 11. Endre 
királv keleti badjárata alkalmával épen a magyarok bozták divatba Európá- 
ban, — nem lehetett szúkében. E lantvirtuózok napjaink zongora-virtu(')zait 
helyettesítették. Európa minden államának voltak ilyen művészei, kik a zenei 
tudomány általános jellemével a nemzetit is egyesítették, de egyszersmind 
múvészctök által világpolgárokká lettek. így találjuk ezt ezen idők lantos 
zenegyújtcményeiben, melyek az utókor számára Bakfort Bálint és Bakfort 
János magyar művészek emlékét fenntartották. 

Bakfort Bálint eredetét és nevét illetőleg még nincsen minden föl- 
derítve. Tulajdonkép Graevius (Greffus) Bacfort Bálintnak irják, s születésére 
nézve erdélyi szásznak mondják. Ellenkezni látszik ezzel az, hogy Antver- 
piában 1569-ik évben megjelent művei czímlapján magát Pannotiins-iYák 
Írja, sőt a latinos Bacfarcus helyett a könyv ajánlata végén ez áll: Valentinus 
Bakfark^ Pannonius. Ugyanitt még több zavart okoz egy lengyel nemes 
epigrammájának a szerzőt dicsőítő eme két sora : 

.,IIle lupi natiis Trancini e sangvine cujus 
Ornatum gemmis hic Diadema vides. '■ 

Bái^mint legyen, legalább annyi bizonyos, hogy anyai ágon szász 
eredetű. Először Erdélyben tűntette ki magát , minek következtében 
Zápolya Zsigmond magyar nemessé tette. Innen átjött Magyarországba 
s lett belőle Pannonius. Magyarországról a hatvanas évek folytán való- 
színűleg Zsigmond lengyel király meghívásából Krakóba távozott. Ott, 
mint udvari virtuóz, különös keg)^ben részesülvén, összes művei királyi 
költségen s a királynak ajánlva jelentek meg. A következő évtized folytán 
Krakóból európai körútx-a kelt; meglátogatta Német- és Francziaországot ; 
s végűi mellőzvén Miksa császár meghívását, Olaszországba ment s ott 
Paduában, a lantvirtuózok főhelyén, telepedett le, hol 1576. augusztusában 
halt meg. Bakfort Bálint művészi nagyságáról számos fennmaradt művein 
kívül eléggé tanúskodik paduai kortársainak a művész síremlékére vésett 
közvéleménye, mely szerint a lantot egészen szokatlan új niódon kezelvén, 
mint egy második Orfeus közbámulat tárgya volt, vagyis a sírírat szavaival: 
„Valentinus Gi-aevius, alias Bacfort, e Transilvania Saxonum Germaniae 



307 

colonia oriundo, quem fídibus novo pláne ct inusitato artificio cancntem 
audiens aetas nostra, ut altenim Orpheiim admirata obstiipuit." Műveit 
Parisban is kiadta Le Roy 1564-ben a szerző arczképevel, mely megtisz- 
teltetésben többi pályatársait nem részesítette. 

Bakfort Jánosról csak annyit tudunk, liogy „Fantasia loannis Bacfart 
Hungari" czím alatt van egy műve a münclieni kir. könyvtárban Besard 
„Thesaurus Harmonicus"-ában, mely gyűjtemény 1603-ban jelent meg. 
E szerint János kortársa s valószinűleg testvére, vagy épen fia volt Bálint- 
nak. Említett fantáziája még megfejtésre vár; de Bálint művei közül az 
akadémiai füzetekben már megjelent kettő : „D'amour me plains" és 
„Fantasia trium vocum." 

Alábbi melléklet a „Fantasia trium vocunr' kezdete. Három szólama 
fuga-stílban versenyez egymással, mi egymaga is tanúskodik a szerző mély 
zeneismeretéről s liangszere virtuóz kezeléséről. 



J. J J J 



J_ J .^ J J 



1 j ^ 

_Í_JÍ <L- 




Ezeken kivűl 1572 — 77-ből jobin Bernhárd strassburgi kiadványában 
van még két névtelen lantvirtuóz átiratában két tánczzene : egyik lassú 
(„Passamezzo Ongaro"), a másilc lassú és friss („Passamezzo" és „Saltarclk) 
Ongaro"). Mindkettő hű képe az akkori magvar palotás tánczzenének^ sőt, 
mint már említettük, a saltarelki-nak nevezett friss három méretes üten\'- 
nemével a magyar zenének és táncznak egy egészen kihalt ágát mutatja. 
Mind a lassú, mind a íViss jól kimért s tarkán képlctcző rhythmusai inkább 



308 

feszesek, mint dallamosak. A három méretes friss szerkezete ugyanez, any- 
nyival inkább, mert egy-egy méret kihagyása által egészen a lassúból van 
átidomítva. Folytonosan képletező futamai gyorsak ugyan, de tánczlépései 
csak valamivel lehettek élénkebbek a lassú mozgásánál. Egyes szakaszai 
nem az al- vagy fel-uralgó, al- vagy fel-harmad lépcső hangnemét választják, 
lianem minden szertartás nélkül épen a szomszéd lépcsőkre mennek át, 
például kemény .5'-ből kemény Asz-hs.. A négy ütemből álló szakaszok 
vagy, jobban mondva, zenei körök száma 12, miből azt lehetne követ- 
keztetni , hogy maga a táncz is oly kiczirkalmazott részletekből állott, 
melyek épen 1 2 zenei kört kivántak. E tarka képletei daczára is feszes 
és szegletes harmóniától — mondhatnók — bizonyos vadságot kölcsönzött 
zene hallására mintha látnók a régi paloták méltóságos alakjait komoly 
tánczba keveredni, mely nem igen állhatott egyébből, mint bizonyos távol- 
ságra vagy körben jól kimért ide-oda sétáló lépésekből, a testnek hősies 
délczeg tartásából s a zenei körök zárütenyei folytán a sarkolí vagy sar- 
kantyúk ismételt összeveréséből. E zenét ismervén, biztosan állíthatjuk, 
hogy hozzá a népdalnak, illetőleg néptáncznak — leszámítva netalán a 
zárütenyek sajátságait — semmi köze nem volt, s a nép arra, valamint 
később, úgy akkor sem tudott tánczolni. E passamezzók ősei azoknak a 
palotásoknak, melyeket a jelen század elején verbunkosoknak is neveztek, 
melyekre ekkor csak a fő- és középrendek szoktak tánczolni, s a melyek 
táncza végre virtuóz láb-tornászattá fajúit. 

Már a XVIII. század folytán sokkal hajlékonyabbnak, dallamosabbnak, 
sőt nemzetiebbnek találjuk a palotás zenét. Ezen kivúl alakilag is sokat 
változott, a mennyiben t. i. az olasz passamezzo szokásos nyolcz s még 
több szakaszocskái helyett csak egy lassúból (hallgató nótából), egy tobor- 
zóból, meg egy frissből állott, megjegyezvén, hogy a lassút a toborzóval 
egy gazdagon képletező rövid vagy hosszú kádenczia szabad ábrándszerü 
iiitamai kötötték össze, melyet késöhh j^jí;^// rá/i aÁ- vagy czifrdnak is neveztek. 
E század folytán a czigány már csaknem egyedül állott ugyan az előadói 
téren ; de, valamint a zenebandák képzése, úgy a zeneköltés is nagy számú 
fő- és középnemes műkedvelők befolyásától függött, kik vagy a maguk 
költségén taníttattak jeles prímásokat és bandákat, vagy személyesen is 
kitűnők voltak mind az előadásban, mind a ]3a]otás zene költésében. Így 
jiitoüak az előadás terén magasabb tökélyre bizonyos czigány csalátlok, 
melyek tagjai na])jainkig egymástc)] öröklik hangszerüket. Ilyen zenész- 



369 

családok őse Barna Miliály, 1737 táján gróf Csáky Imre biboniok udvari 
prímása, kinek életnagyságú arczképe alá maga a bibornok irattá e nagy 
kitüntetést: „Magyar Orfeus". így Czinka Panna czigány leányt is, kinek 
művészi híre napjainkig fennmaradt, Lányi János, gömörmegyei földbirtokos 
képeztette. Czinka Panna férjhez menvén, nem kevesebb mint két banda- 
személyzettel ajándékozta meg a nemzetet. Késő vénségben halt meg (1772 
Gomörben), végrendeletileg maga mellé temettetvén Amati hegedűjét, 
melyet Csáky bibornoktól kapott volt ajándékban. Van rá adatunk, hogy 
a czigányképzésnek az a neme, melyet némely vidéki vad bandával szem- 
ben napjainkban szoktak gyakorolni, már a XVI 11. században sem volt űj 
dolog. Ugyanis minden műkedvelő magyar embernek épen úgy megvolt 
a maga nótája, mint ma. Közlakomák, mulatságok alkalmával a nótát 
a prímás az illető fűiéhez hajolva szokta játszani. Ilyenkor kezdődött a 
leczke, t. i. az igazi dallamot most már a hallgató addig dalolta a primás 
fülébe, míg a nóta néha szegényebb , de néha gazdagabb lett egy ujabb 
változattal. Innen végre nemcsak az következett, hogy a czigány minden- 
kinek tudta a nótáját, hanem kétségtelenül az is, hogy a palotás zene 
nemzetiebbé, dallamosabbá és hangzatosabbá lett; mert mind a szakértőkre, 
mind egyszersmind a vezéi'kedő műkedvelőkre igen nagy hatása volt a 
népdalnak. 

Ily zenei élet folytán a palotás zene a XIX. század első felében érte 
el legteljesebb kifejlését, müveit zenész-társulatok és magyarajkű zeneköltük 
közreműködésével. Egy társulat élén állott Fáy István gróf — alapos 
képzettségű műkedvelő és zongoravirtuóz — kinek ősi kastélyában (Abaúj- 
megye Fáy helységében) számos műkedvelő szokott koronként összejönni. 
Részint zenekari, részint vonósnégyes előadásokat tartottak, most klasszikus 
— Haydn, Mozart-féle, • — majd újabb szerkezetű magyar palotás zene- 
müvekből. Az akkori krckiika e társulat tagjai közül is többeket ismertet, 
mint alább következik : „Ezen muzsikatársaságban — így szól a krónikás — 
méltán első helyet foglal el maga az igazgató gróf (Fáy István), ki forte- 
piánón, mint vezérmuzsikai műszeren ifjú esztendeit s a váltakozást felülhaladó 
tehetségénél fogva, bámulásra méltó remek módon játszik. Liszt Jánost, 
tekintetes Szathmár vármegyének chirurgusát , a muzsikálásban kitűnő 
ritka tehetségénél fogva ezen vidék magyar Orfeusának lehet nevezni. 
Jeles hegedűs volt, s különösen a nemzeti nótáknak tökéletes kijátszásában 
tűnt ki. Becses hazafiúi indulattól vezéreltetve, minden tálentomát a magyar 

M. 47 



370 

nóta nemesítésere fordítá. Tekintetes Jászói Bérezik Imre úr, több tek. vár- 
megyék táblabirája, ki a generalbasszusnak törvényeit is jól értvén, jeles 
szerző. Tekintetes Selyebi Tiszta Károly táblabíró úr, ki az operális dara- 
bokban olykor előforduló olasz szabású kellemetes hangú éneklésre nézve 
érdemel említést. Tek. Leeb Ferdinánd úr, kassai lakos, első solo principális 
violinista, a ki muzsikai lángelméjére nézve akármely országos híres violi- 
nistával vetélkedésbe jöhet, s minden új hangmú-darabokat prima fronté 
játszik," sat. sat. 

íme a tekintetes táblabiró-zenekar és méltóságos igazgatója, kik a 
nemzeti zene fejlesztésében nem kis érdemeket szereztek. Az ötvenes évek 
végén Fáy gróf a lapokban is ismertette régibb művészeinket, de ezen kivúl 
néhány igen érdekes füzetet adott ki (zongorára 4 kézre) Lavotta, Csermák, 
s több korábbi szerző műveiből. Hasonló czélja volt a veszprémi kiadó- 
társaságnak , melynek megbízásából Ruzicska Ignácz szokta zongorára 
alkalmazni jelesebb kortársai műveit. Fáy grófon kivűl a többi Fáyak is 
kitűnő zeneköltőknek bizonyultak, s az Orczy családnak is több jeles tagja 
foglalkozott zeneköltéssel ; sőt a versköltők is megkisérlették egy-egy palotás 
szerzését. Például Kisfaludy Sándoilól kettőt ismerünk: egyet 1822-ből s 
egyet 1823-ból. Verseghy pedig és Horváth Ádám már elébb sok szép 
dallamot hagytak nemzeti örökségül. 

De nem tarthatván tüzetes szemlét azok nagy száma felett, kik vag}^ 
múzsájokkal vettek részt a zenei életben, vagy mint pártfogók segítették 
a működőket, záradékul négy kimagaslóbb egyénre fordítjuk az olvasó 
figyelmét, kiknek művei kiadásában a kiadók versenyeztek. Fentebb már 
említettük Lavottát és Csermákot; a másik kettő: Bihari és Rózsavölgyi. 

Lavotta János szül. 1 764 július 5-én Puszta-Födémesen (Pozsonymegy e), 
meghalt 1826 aug. lo-én, némelyek szerint Tályán, mások szerint Mádon. 
Tősgyökeres magyar nemes család ivadéka. Iskolai évei részint Pozsonyban, 
részint Nagy-Szombatban folytak le. Zenei tehetsége már ekkor zavarólag 
hatott más teendőire, s e miatt főleg mostoha anyja olyan jelenetekre adott 
alkalmat, hogy a heves ifjú egyszer a Ferdinánd herczeg-féle gyalogezred 
bakái közé is felcsapott, s ily minőségben két hetet töltött Pozsonyban. 
Atyja közbenjárására az egyenruhát letévén , Bécsbe vándorolt, s néhány 
hónapig megfeszített erővel élt zenei szenvedélyének, mely a költésben és 
hegedűjátékban központosult. Bécs fényes szalonjainak szívesen látott s 
megbámult vendége volt. 1786-ban a pesti egyetemen iratkozott be jog- 



371 



hallgatónak. Ez időtájban niint hangversenyzőnek szerencséje volt József 
császár fejedelmi megelégedését is kiérdemelni. Nem sokára félretevén 
Verbőczit, kizárólag művészeti pályára lépett, s 1792-ben a Protasevicz 
igazgatása alatti színtársulatnak most Budán, majd Pesten múködo kar- 







vt-^^y 



I /í^o/^i - 



Lavotta János. 

mestere volt ugyan, de ennél sokkal többre becsülte a művészi korlátlan 
.szabad életet. így lett az övé széles Magyarország. Bármerre ment, tárt 
karokkal fogadták a hangszei-én nemzeti fájdalmat s nemzeti örömet tolmá- 
csoló második Tinódit; sokáig sehol sem tartózkodott, s így ment odább 
mindaddig, míg vonója lassanként veszteni kezdé régi hatalmát, .... ment, 
míg a Hegyalján sírkövébe ütközött. 

47* 



372 

Csermák Antalról sokkal kevesebbet tudunk. Cseh vagy morva nem- 
zetiségűnek s a regényesség kedvelői valamely főúr szerelemgyermekének 
mondják. Csermák a múlt század utolsó évtizedében kezdett magyar zenével 
foglalkozni, s fennmaradt művei jeles tehetségről, művésziebb alakításról 
tanúskodnak, mint a minő kortársainál észlelhető. Hegediijét szintoly kitűnően 
kezelte, mint Lavotta. is karmesterkedett Jászon; de kedélye elborulván, 
fokonként csendes őrültségbe sűlyedt. A nejét elhagyta; mint Lavotta, 
helységről helységre zarándokolt, s tisztább perczeiben hegedűjével boldo- 
gította hallgatóit. Végre teljesen elzüllött állapotban semmisült meg Vesz- 
prémben 1823-ban. 

Sokkal ragyogóbb pályát futott meg Bihari János, kinek nemcsak a 
közép- és főnemesség volt határtalan bámulója, de a kit Bécsben ünneplés 
alkalmak idején fejedelmek is örömest meghallgattak. Czigány zenész szü- 
lőktől született 1769-ben, Nagy-Abonyban (Pozsonymegyében). Tizenöt 
éves korában társai már primási rangra emelték. Budapestre Bakos Ferencz 
czimbalmossal jött, ki később a művészettel felhagyván, gránátos -útczai 
3 emeletes házában vendéglőt nyitott. Bihari hatalmas hegedűjátékáról 
fogalmat adhat az a jelenet, midőn egy 1815. június l-én tartott táncz- 
mulatság alkalmával, melyet Katharina Paulowna herczegnő (József nádor 
első nejének testvére) tiszteletére rendeztek a Margitszigeten, oly elragadó 
hévvel játszott, hogy a tánczolók bámulatukban megfeledkeztek a tánczról. 
Egy művészi kirándulás alkalmával Gyöngyös és Hatvan közt végzetes 
csapás érte: a szekere feldűlt, s bal karcsontjai megrepedtek. Az innen 
eredő bajt semmi orvoslás nem tudta többé teljesen elenyésztetni. E miatt, 
ha nem lépett is le véglegesen a nyilvánosság teréről, de lassanként alább 
szállva, végnyomorra jutott, minek egyébiránt főbb oka az egykor dúsan 
fizetett művész pazar életmódja volt. Megható jelenet művészete vég- 
perczeiben, midőn a „Zrinyi"-ben több főúr előtt játszván, kik virágzó 
korában jól ismerték, azok megbénult balkarját egészen beborították nagy- 
értékű bankjegyekkel. Az öröm-könyűket hullató zenész azt hivé, hogy 
megint visszatér régi ereje ; de ez a lángnak csak utolsó lobbanása volt. 
Meghalt 1827 ápril 26-án. Bihari naturalista volt, mint általában a czigá- 
nyok napjainkban is. Ezért költői szép palotásait mások szokták kidolgozni. 

A negyedik kimagasló alak Rózsavölgyi Márk. A palotás zene lassúja 
az ő korában már két szakaszból állott, vagyis a menuet és német táncz 
mintájára egy szakaszból s egy trióból. Rózsavölgyi stílja dallamos és 



373 



képletezésében ragyogó, alakilag pedig a két szakaszhoz még négyet tett, 
miáltal a palotás táncz hasonlított a franczia négyeshez. így jött létre az 
első körtáncz zenéje kétségkívül franczia mintára, mint egylcor a legelső 
palotás az olasz passainczzőkat utánozva. Rózsavölgyi Balassa-Gyarmaton 
született 1787-ben. Nemzetiségre nézve izraelita; eredeti nevén Rosenthal. 




Bihari János. 

Nem fölösleges tudnunk, hogy ez időkben nemcsak a czigány volt a magyar 
zene egyedüli kezelője, hanem osztakozott a zsidókkal, a mennyiben több 
vidéken vegyes, sőt tisztán zsidó bandák is működtek. Igazolják a Cso- 
konai sorai : 

„lm a iopondri zsidók békerühiek, 
Es muzsikáj okkal helyekre leülnek." 

(Dorottya 1. könyv.) 



374 

s viszont : 

„Megpendül egyszerre Izsák száraz fája, 

Zengő szerszámokkal kiséri bandája." 

(Ugyanott II. könyv.) 
vagy alább : 

„Rá rándítja Izsák pengő muzsikáját, 
S a Palatínusnak elkezdi nótáját." 

Ez időkben ugyanis a zsidóknak bires bandája volt Toponár mezővárosban 
(Somogymegyében). De Rózsavölgyi nem mint zenész jött l8o6-ban Buda- 
pestre, lianem mint kereskedelmi ügyvivő. Itt aztán, mint igen sokan, 
egyedül zenei szenvedélyének hódolt. A nevét 1824-ben magyarosította 
meg, midőn a veszprémi zeneegylet díjazott tagjául választotta. Kifogástalan 
képzettségéről számos müvei tanúskodnak. S hogy kitűnő hegedű-virtuóz 
volt, a bécsi lapok is bizonyítják, midőn 1835 táján az udvari színházban 
két Ízben fellépett. Álljon itt még egy végzetes esemény, mely egy időre 
esik halálával: a palotás zene halála. Rózsavölgyi 66 éves korában 1848 
január 23-án halt meg. Az ez évben támadt háborús idő ásta meg a palotás 
zene sírját, midőn Wenckheim üéla báró a csárdást a palotákba bevezetvén, 
a magyar táncz demokrata színt öltött. Mindemellett a palotás lényeges 
része marad a magyar zenének, a mennyiben műzenére sokkal alkalmasabb 
a rakonczátlan népiesnél. 

Érdekes, sőt szükséges volna tudnunk, vájjon a XVI. század folytán 
a német, olasz és franczia zenének minő hatása volt a palotásra? Erről 
biztos tudomást szerezhetünk az akkori különféle nemzetiségű s különféle 
nemzeti táncz-zenékkel foglalkozó lantvirtuózok tanulmányozása által. 

A versköltők és virtuózok hangszerén, a lanton kivúl a palotás és 
népzene előadására ugyanazon hangszerek szolgáltak, melyek napjainkban. 
A hegedűről Tinódi is megemlékezik. Egyik faja, az úgy nevezett lengyel- 
hegedű, valószínűleg épen a mai, melyet Lengyelországból hoztak át azon 
az úton, melyen ekkor más külföldi czikkek is be szoktak jutni. A régibb 
hegedű alakját és szerkezetét pontosan leírja egy I'reyburgban 1683-ban 
megjelent „UngarischerWahrheits-Geige" czímú politikai gúnyirat. (Bartalus: 
„Ujabb adalékok." Akadémiai füzetek. 1882.) A latin nyelven fistulátorok- 
nak nevezett síposok, kik a hadi és polgári életben egyaránt szerepeltek, 
éjicn azok, kiket a katonai életben hangutánzólag tárogatóknak neveztek. 
A tárogató-sípok kisebb és nagyobb fajtájúak voltak épen, mint napjaink 



375 

klárinetjei, melyekben a tárogató tökéletesűlt. Megvitatandó, vaijon a 
cziterának a magyar zenében minő szerepe volt ? s mikor adott helyet 
a czimbalomnak ? Miután az akkori latin- s későbbi szótár-írók a hang- 
szerek elnevezésében épen nem megbízhatók, nem valószinútlen , hogy a 
XVI. században emlegetett czitera az olasz származású czimbalmot akarja 
mondani. Például 11. Lajos 1525-ből fennmaradt naplójában „Citharam 
tangere" inkább a czimbalom-verésre, mint czithera-pengetésére vonatkozik. 
Utóbbit illetőleg a latin életben a pengető hangszerek játszását általában 
„Canere"-vel szokták kifejezni, mint ezt fentebb Bakfort sírirata is igazolja. 

A népdalok. 

A népdalok általában, tehát a magyar népdalok is ugyanazon tényezők 
közreműködésével keletkeznek, s nemzetiségileg ama tényezők szerint külön- 
böznek egymástól. E tényezők : a nyelv, éghajlat, véralkat, politikai és 
társas életi viszonyok. 

A nyelv valamennyi alkotó elem közt legfontosabb, sőt épen nélkülöz- 
hetetlen ; mert kiszabja a dallam határait ; a szavak mértéke ad gördülékeny- 
séget; a verssorok és szakaszok teszik az egészet érthetővé és élvezetessé. 
Általában a nyelv fontosságát illetőleg kiemelhetjük, hogy minden népzene 
annyira kezdetleges, vagy jól kifejlett, a mennyire magának a talajnak, 
illetőleg nyelvnek minősége engedi. Nyelvünkben keresendő az a sajátság, 
mely a magyar choriambust ( - v. ^ _ ), népdalaink lényeges metrikai 
elemét feltűnően megkülönbözteti az árja eredetű népekétől. Nem valószí- 
nűtlen, hogy e sajátság egyfelől a thesisre eső rendes súlyponttól, másfelől 
a mondat végső szótagjának sajátságos megnyújtásától származik, mint 
a palóczoknál, de főleg a székelyeknél észlelhető. Péld. „Eczcző ho vót, 
ho nem nem vót." Ellenben az árja csoportoknál, jelesen a németeknél a 
súlypont rendesen a második szótagé, s az en végzetű szavak oly rövid 
orrhangúak, melyek magyar choriambussá erőszakkal sem alakúihatnának. 
Innen ei-ed a magyar verselésnek egy másik sajátsága, t. i. a choriambusi 
kiejtés megkívánja, hogy a verssorok rövid mondatokra oszoljanak, (melyek- 
ből egy-egy zenei üteny képződik,) de a végszótagok egy mondatból a 
másikba át ne vitessenek; mert ez a choriambus sajátságával ellenkeznék, 
s a végső szótag a következő üteny sulypontos részére esvén, rhythmus- 
érzékünkre kellemetlenül fogna hatni. A magyar verselés a népiestől veszi 



376 

eredetét. Már a XVI. században ezt követték Tinódi és kortársai, noha 
mértékileg gyarló verseket irtak, de a mondat szabályait híven megtar- 
tották. Napjaink jóra való népdalai is megfelelnek e követelményeknek, 
legfölebb avatatlan költők esvén kifogás alá, vagy olyan szövegek, mel3^eket 
utólagosan alkalmaztak bizonyos kedvelt dallamhoz. A magyar choriam- 
busokból önként következik a magyar népdalok páros ütenyneme. Találunk 
ugyan kivételkép páratlanokat is, mint idegen vegyüléket, de csakis a párosak 
közé rhythmikai arányokban beosztva; önálló páratlanokat ellenben soha sem. 

Mind e sajátságok a nyelvtől veszik eredetöket; s hogy a mértéki, 
rhythmikai, sőt melodikai képződésre is minő hatású a nyelv, bizonyítják 
a rokon nyelvek, melyek löbbé-kevésbbé rokon dallamokat hoznak létre. 

A véralkat, különféle tájak, politikai élet, vallás és társas viszonyok 
hatását könnyű ugyan kimutatni, de az újabb dalok keletkezési helyét, 
miután a népdalok is gőzerővel vitetnek az ország minden zugába, csaknem 
lehetetlen. Mert, a mit az Alföld zeng, ugyanazt halljuk a Kárpát;okon, 
a székely havasok közt, a Balaton és Fertő vidékein, szóval a szélrózsa 
minden irányában , legfölebb kisebb-nagyobb módosítással , mi az illető 
dallamnak most javára, majd kárára válik. 

x^ltalában a magyar zene és népdalok hangulata meggyökerezett köz- 
vélemény szerint elégiái búsongás, mély fájdalom, mely természeténél fogva 
lágy hangnemet választ bővített másod lépcsőkkel. Nemcsak idegen ajkúak- 
nak túnt fel zenénk e sajátsága, de egy pár magyar közmondás is örökíti : 
„ Sírva vígad a magyar" , „ Szomorú a magyar nóta háromszáz esztendő 
óta." Ezt illetőleg már sokkal régibb idők óta is lehetett ugyan szomorú, 
de igen csalódnék, a ki mindezeket betű szerinti értelemben venné. Mert 
a nemzet épen nem szűkölködik derűit hangulatokban. Sőt, ha leverő 
fájdalma túlságig ragadja, épen oly túlzó, tomboló örömében, minek okát 
történelmünk bőven megfejti. 

A fentebbi okb()l nem lehet ugyan újdon dalaink felett löldrajzi szemlét 
tartani s megjelölni a termékenyebb vidékeket, e vidékek egyházi, társas- 
életi hatását; de a régibbeket illetőleg részint az anyag minőségéből Ítélve, 
részint a történelemben lapozgatva, egy s más tekintetben biztosabb véle- 
ményt mondhatunk. 

Lássuk elébb az idegen elemek hatását. 

Állíthatjuk, hogy a magyar néji Pannoniába jöttel-cor is szintoly dalos 
N'ült, mint ma. Történelmi adataink vannak, melyek szerint — egyebeket 



377 



nem említve — a törvényeket is énekelték. A népdalok s az ebből alakúit 
nép- vagy tánczzene az idegen ajkú szomszéd népekre is megtette hatását. 
Midőn a magyarok 1151-ben a csehek és lengyelek társaságában Izaszlaw 
nagy fejedelem mellett mint szövetségesek harczoltak s győzelmi pompával 
Kievbe vonultak, a városiak ünnepi lakomákat adván, boldog volt az a 
ház, hol a magyar zene megszólalt.* Mikép virágzottak népdalaink ez 
időkön innen is, csaknem négyszáz év múltán (1544), hú képét láthatjuk 
Sylvester (később bécsi egyetemi tanár) bibliája újszigeti kiadásának epilog- 
jában: „II énekekben, kiváltkepen az virágénekekben, mellekben czudalhatta 
minden nép a magyar népnek elméjének éles voltát az lelisben, mely nem 
egyéb, hanem magyar poézis. Mikor illen felsighes dollogban illen alávaló 
példával ilek, az ganeyban arant keresek, nem azon vagyok, hogy az 
hívságot diczérem. Nem diczérem az miről az illen inekek vadnak, diczerem 
az beszídnek nemesen való verzísit." Mikor ez epilóg Üj-Szigeten világot 
látott, akkor már kétségkívül véglegesen megtörtént Magyarország népei 
közt a nyelvi és zenei elvegyülés, mit a magyar nyelv számtalan szavában 
s zenei rhythmusában észlelhetünk. E szerint népdalaink choriambusai mellé 
sorakoztak, mint fentebb láttuk, a páratlan ütenynemek, s ezeken kivúl oly 
párosak, melyek méretei a choriambustól eltérőleg, egymáshoz egyenlők. 
A páratlanokat, mint maga a rhythmus (J~] J J) igazolja, népünk a 
lengyelektől kölcsönözte, a párosak közé vegyítette s ily minőségben nap- 
jainkig megtartotta. Az ily dalok nem hogy zavarólag hatnának, de igen 
érdekes változatosság szülői. Például csak egyet idézek a székelyek közül : 



Fa - lu vé - gén 

Egy kis lé - ján 

A-lud - jál el, 



van egy kis há - zi - kó, 

ren-get - ge - ti va - la ; 

Is-ten - nek bá - rá-nya, 



Ab-ba né-zék, 
S a szá - já - val 
Sze-re - tet - bői 



S ren - gö böl-csőt Iá - ték. 
Fuj - do- gál - ja va-la: 
Jöt - tél e vi - lág-ra. 



Szintén lengyel eredetűek az összevont (syncopált) rhythmusok 
(j\ J ,h) ellenben a páros és egyenlő méretűek, pl. 

líTTJUninJI 

azonosak a tót és román rhythmusokkal. Hogy azonban e rhythmusokat 
a melodikával mikép párosítja a tót, a román s a magyar : mindenik dalai- 
ban azonnal felismerhető. A különbség okát, miután mindenik ugyanazon 
rhythmussal él, nem a rhythmusban, hanem inkáb1> nemzetiségi véralkatuk- 

' Gesch. V. Halit.scli und Wend. 4S1. 1. Kngel. 

M. 48 



378 

ban, politikai helyzetökbeii s társas életökben kell keresni. A tót népdalban 
szelíd humor, szelíd fájdalom nyilvánul; mind a kettő mérsékelt. A románban 
több a borongós egyhangúság, siralomszerűség; bővített másodlépcsőitől, 
melyeket ritkán szintén felhasznál, bizonyos vadságot kölcsönöz s meg- 
elégszik a tonika és domináns dudaszerű örökös zsongásával. A magyar 
mindezeknek teljes ellentéte. Örömében, fájdalmában ritkán marad közép- 
úton; szenvedélye alig fékezhető, s innen folyólag még a nyolczad hangkörén 
is szeret túlcsapongani, al- és feluralgó s minden párvonalos, sőt más 
zenében szokatlan harmóniával is párosulván. A magyar népdalok fentebbi 
rhythmikai vegyűléke sokkal előnyösebb volt a magyar népre nézve, mintha 
kizárólag csakis choriam husival rendelkezik. A csereviszony Magyarország- 
népei közt, mesterséggel szított nemzetiségi kérdések s keserűségek mellett 
is folytonosnak mondható. Keletkeznek magyar népdalok szláv és román 
elemmel vegyesen; s viszont román, de főleg szláv ajkúak hallatják a magyar 
choriambusokat. 

Vessünk most egy pillantást az egyházak hatására. 

Régibb időkben a nép egyedüli tanítói az egyházak lévén s csakis 
egyházi szellemben tanítván, természetes, hogy az így eltanult egyházi 
énekek a népdalok fejlésére is irányadólag hatottak, még pedig külön 
irányban a róm. katholikus s viszont külön a protestáns egyház. Kétféle 
sajátságos melodika fejlődött. A róm. kath. egyház népe virágosabb dal- 
lamokkal élt, mire az egyházi hangszeres zene is lehetett hatással, de a 
melynek mintái Kájoni és Esterházy Pál herczeg némely énekei záradé- 
kában is láthatók. Például: 



Eíi 



^E^^ 



A protestánsok Goudimél költői szép dallamait utánozták, napjainkig 
puritán egyszerűségökben maradván; de ilyenek voltak Geleji Katona István 
korában is, ki az orgonát s általában az egyházi hangszeres zenét nem 
tűrte. A két egyház hatása annyira felismerhető, hogy a régi melódiákat 
illetőleg nagy valószinűséggel ki lehet mutatni azok egyházi eredetét. 
Például a „Hajh, Rákóczy, Bercsényi "-féle nóta Calvin híveitől származik; 
ellenben a Kádár Istvánról szóló históriás ének, melynek keletkezése 1 66o-ra 
tehető s viszont Rákóczy imádsága, melyet a fejedelem végleges eltávozása 
alkalmával a székely nép énekelt, tisztán népies hangulatuk mellett is a 
róm. kath. egyház jellegét viselik. Van azonban a két egyháznak egy közös 



379 



jellemvonása az egyházi hangnemekben. E hangnemek közösek mindkét 
felekezet népdalaival azok végzáradékaiban, melyeket napjaink zenészei tel- 
jesen avatatlanul szoktak kezelni. E hatások koronként egészen megszűntek; 
s az első lépés érdeme a felekezeti kántoroké, kik ünnepi alkalmakra, főleg 
temetési búcsúztatókra készített énekeikben ösztönszerűleg inkább a nép, 
mint az egyház szellemében működtek. Ez legfőkép a rhythmusban kezdett 
nyilvánulni. Például, megbízható forrás szerint „^ 711 ennyei szent városnak'-'- 
kezdetű Nagy Boldog Asszony-napi éneket a zalaegerszegi nép éz előtt 
80 évvel már így énekelte: 



A mennye-i szent városnak Gyöngy kapu - i ma megnyílnak, Jé-zus é-des any-já-uak Áldott szűz Má-ri-á-nak. 

Ettől más oldalon a helvét hitvallásúak sem maradtak el. Goudimél 
következő dallamából, melyet a XVI. zsoltárra írt 



m 



^-j-^^ 



stb. 



Tarts meg en - ge - met, oh én is - te - nem. 



népdalt csinálták, mely aztán a czigányok vonóján ilyen csárdássá alakúit 



í= 



Í3E 



^ 



^ 



^E 



Népdalaink alkatilag nem különböznek egymástól ; szakaszosak két 
igen rövid dallamkörből, melyek a zenei kör elmélete szerint egynek is 
mondhatók. Ezek közt — nem említve a dallamok szokottabb menete 
mindenikét — sajátságosak azok, melyeknek első félköre a másodikban — 
mint egy fugafeladvány — a felső ötöd hangkörében ismétlődik. Jellegre 
nézve azonban többféle osztályba sorozandók. Péld. történelmi, hazafi és 
katona-, szerelmes és lakodalmi, tréfás-, gúny-, bor- és betyárdalok. 

Erdélyi János gyűjteményében (1846 — 1848) következő arányban 
szerepelnek: szerelmi dalok 712, történelmiek 28, hazafi és katonadalok 63, 
bordalok 93, gúny- és tréfásdalok 94, betyárdalok 50. 

Ezek szerint az oroszlánrész a szerelemé ugyan, de költői értékre nézve 
aHg lehet egyik csoportot a másik fölé tenni. A katonadalokból egyaránt 
kijut a fővezérnek, tisztnek és közvitéznek. Egy vén őrnagy haláláról a 
múzsa katonás humorral vesz tudomást : 



Elérted már az öreg kort; 
Verd le bokáidról a port; 



Készen vár már téged is a sír. 
Tehát innen : aló, masir ! 
48* 



380 

Máskor a kedvelt kapitánytól kérdi : 

Mikor masírozunk, kapitány uram ? \ Csütörtökön ebéd után, 

„Holnap, holnap, holnapután, \ Kedves katonáim." 

A régi közkatonát pedig, ki Taliánországról sokat tudott mesélni, 
jól jellemzik az alábbi sorok : 

Istenadta katonája, { Sem országa, sem hazája, 

Ki ne hajolna hozzája! \ Mégis i)iros az orczája. 

Igen természetes, hogy a jó bor hazájában kitűnők a bordalok is. 
Az alábbi közlemény, melynek híven jellemző dallamát az illető a hangok 
legfelső regiójában szilajon kiáltja, sikerült képét adja egy népies orgiának : 

Ha megfogom az ördögöt, \ Minél jobban viczkándozik, 

Egy zacskóba zárom, \ Annál jobban rázom. 

A gúnydalok telvék naiv pajkossággal és csipős humorral. Az alábbi 
négy sor egy helységről énekel páros és páratlan dallamokkal, melyek 
a hangulatnak leghűbb kifejezői : 

Térdig ér a baksi kender; ; Feleségét más öleli. 

Mind bolond a baksi ember ; | Maga az ablakon lesi. Igaz a ! — 

Nagy szerepet játszanak mindennemű népdalban a helynevek, hegyek, 
folyók, faluk, városok, virágok, gyümölcsök, szóval a népélet minden 
tartozékai ; s még egy közös vonásuk van, a képes beszéd, melyben első 
pillantásra alig látunk egyebet, mint a rimelés oda nem tartozó eszközét. 
Például az előbbi versben a baksi kender. De igazában van e laza részek 
közt mindig valami eszmei összefüggés, összetartozás; így az iménti példa 
azt akarja mondani, hogy a baksi ember csak olyan hitvány, mint a 
kendere. Ennél sokkal nehezebb megérteni az alábbi képeket : 

Elment, elment a sóvári alma ; i Kérdi tőle piros édes-alma : 
Utána ment a borízű alma ; j Hogy merre ment a sóvári alma ? 

E csipős gúnyvers folytatásából kiderül, hogy a sóvári alma a hűtlen 
szerető ; a borizű alma egy küldöncz , kit a piros édesalma, azaz a vén 
leány (a nép nyelvén : nagy leány) a hűtlen felkutatására indított. 

Egyébiránt az alma, főleg a szerelmes dalokban, nem kis szerepet 

játszik. íme egy rövid szóváltás, midőn a szemérmetes szemlesütő első 

szerelmét egy kis kaczérság váltja fel : 

Eresz alatt fészkel a fecske: i Piczi piros alma, borízű: 

Mi van a kötődben menyecske ? \ Kóstolja kend, jaj be jó ízű. 



382 

Általában a népdalok mindenike visszavihetö valamely régi forrásra, 
honnan eredetét vette ; s nem volna érdektelen a rokondallamok családfáját 
ekkép fclállítni. Sok visszaélést fognánk találni a különféle tartalmú szöve- 
geknek és idegen dallamoknak önkényes összepárosításánál , mely eljárás 
azonban már Dávid király óta a műköltőknél is szokássá vált, de ritkán 
üt ki szerencsésen ; mert ha a szöveg hangulata megegyezik is a felvett 
idegen dallammal, de egészen ellenkezhetik a szavalattal. 

Minden közkedveltségú melódia legalább is egy századig él, sőt a népies 
balladák vagy nemzeti nagy eseményekre vonatkozók folyton élnek s szám- 
talan újabbaknak adnak életet. Csak egy pár példát hozok fel. „Jöszte velem, 
jöszte, vitéz, a csatára. ..." E régi dalt s nagy valószínűséggel dallamát is 
Gyöngyösi irta a XVII. században. A múlt században némi dallami módo- 
sítással „Budát, ó Hunnia, a török elrontja" kezdetű históriás énekkel 
párosult, mely Buda vára jó és rossz napjait adván elő, a török végleges 
kiűzetésével végzi. E szöveg sem a néptől származik, de a nép között elter- 
jedt volt, s töredékeit e sorok írója 1872-ben Mező-Kövesden a néptől 
még hallotta. A folyvást fejlő irodalom ez éneket Gyöngyösivel együtt 
leszorította ugyan a térről, de dallama a székelyek közt más szöveggel 
lépett újabb szövetségre s lett belőle egy házasulandó töprengése, e kez- 
dettel : „Meg es házasodnám, nem tudom, mit tegyek". Végre lényegesebb 
dallami s rhythmusi módosulással lett belőle „Kalapom szememre vágom", 
mely minőségben Szigligeti „Szökött katoná"-jában színpadra is került. 
Kádár István fenn említett históriás éneke hasonlóan a jelen század kezdetén 
még élt; de a hős halálát tárgj^azó szöveg egészen más tartalmú verssel 
cseréltetett fel. 

Ezek szerint az eredeti szöveg kiment forgalomból, csak a szerte 
barangoló országos koldusok közt maradván meg, kik a harminczas évek 
folytán nagy vásárok alkalmával siralmasan ordítozták a pápolczi csata 
kezdetére vonatkozó eme sorokat : 

Felemelé Kádár szemeit az égre, 
Mondván: Uram Jézus, jöjj el segítségre. 

A székelyek, ha nem is általánosan, de némely helységben ma is 
énekelik ódon zamatú egyházi hangnemű balladáikat, melyek az előbbinél 
sokkal régibb időkből maradtak fenn. A hagyomány szerint II. Rákóczy 
Eerencz jegyesének Sáros-Patal^ra érkeztekor egy dal keletkezett, mely 
napjainkban is a legszebbek közé sorozható, s így hangzik : 



383 



Repülj, fecském, ablakára, 
Kérjed, nyissa meg számodra ; 
Mondd : ezüstös lapot veszek, 
Rá aranynyal írom neved. 



Képed gyémánt-lapra festem, 
Rubintkö-ládába rejtem, 
S azon leszek, hogy nevednek 
Nagy üTinepet szenteljenek. 



A Rákóczy-féle mozgalom leveretésc után keletkeztek azok a bi'isongó 
nóták, melyek összegéből fejlődött századunk elején a Rákóczy nevétől 
elválhatatlan nemzeti induló, mely csakis a magyar névvel együtt fog örökre 
elhangzani. E bús nótáknak épen kihalóban van egy változata, mely, — mint 
román rokonságából is lehet igazolni, — Erdélyben keletkezett. Legutoljára 
a negyvenes évek folytán egy nagy miiértő és pártoló főúr, Bethlen Fercncz 
gróf, szokta múvészien fegyelmezett czigány zenekarával Játszatni. Miután 
ez érdekes változatra ma már senki sem emlékszik, az alábbi mellékletben 
legalább a dallamát megóvjuk a végenyészettől. 

Lassan' a ^ 



í-^^üi^^^^^ 



^Söi-^ 



Mérsékelve 



m^m 




~^m^^^ 



Hogy a nép s a középosztályúak is kegyelettel ragaszkodnak régi 
dalaikhoz, sőt hogy c dallamok hallása az illetőket mindannyiszor föllelkesíti, 
e körülmény ki nem kerülhette a czigány prímások figyelmét. Ezért a köz- 
érzűlet kizsákmányolására e század elején a poharuk mellett búsongó haza- 
fiaknak nemcsak a fentebbieket, de még a vak Béla király nótáját is el tudták 
játszani. Azonban legyen elég ennyi a történelmi dalok szívós életéről. 

A népdalköltőket két nagy csoportra oszthatjuk : egyik a köznemességé, 
másik a népé. 

Magyarország poéta-ország levén, a középrendűek közt épen olyan sok 
a dallam-, mint a versköltő. A középrendek dalai részint szövegök tartalma, 
részint dallamaik hangterjedelme és csiszoltsága által különböznek a tisztán 
népiestől. S ez természetes következménye a magasabb társas körnek, 
szélesebb műveltségnek és zenei életnek. E csoportból emelkedett ki a 
negyvenes évek folytán Egressy Béni, a nagy drámai színésznek — Gábor- 
nak — méltó testvéröcscsc. Egressy Béni született Sajó-Kazinczon (Borsod- 



384 

megyében) 1813-ban. Iskoláit Miskolczon és Sáros-Patakon végezte. A nem- 
zeti színház tagja lett 1837-ben, meghalt Budapesten 1851 július 19-én. 
Kitűnő költői tehetségével egyszersmind alapos zenei műveltség párosult. 
Mindjárt kezdetben a „ Szózat "-ra szerzett pályanyertes nemzeti dala — ha 
egyebet nem ír is — biztosította jó emlékét, mely ma is meg-megújúl 
minden nemzeti ünnep alkalmával. Egressy azonban sokat írt. Eredetiségük- 
ben zamatos szép dalai egymást érték, s több mint három évtizeden át 
voltak napirenden Budapest s a vidék hangversenytermeiben. Dalai szoros 
értelemben nem műdalok, hanem művészi népdalok s átmeneti korszakot 
képeznek a műköltészetre. 

A nép divatos költői viszketegből soha sem vetemedik nótacsinálásra. 
A ki tehát ösztönszerűleg verset és nótát hevenyész, annak műhelyéből 
a természet legközvetetlenebb valódi költészete jő közforgalomba. Egy 
Arany, Petőfi maga szokta kisimítni eredeti fogalmazványait ; a nép fia, 
ha Írni tudna, sem irna fogalmazványt, hanem hevenyészete szájról szájra 
menvén, a közforgalomban addig javítódik, csiszolódik, míg végre eléri 
netovábbját. 

Minden községnek megvannak a maga mesemondói, kik egyszersmind 
verselnek és dalolnak is. Fájdalom, mint a magasabb körökben, úgy a nép 
közt is ők a legszegényebbek, ha szabad úgy mondanom, az isteni adomány 
szegényei. A hetvenes évek elején e sorok írója két nyáron gyűjtött nép- 
dalokat Heves, Borsod, Zemplén, Gömör megyékben, meg a székelyek közt. 
Több helyen meglepte, hogy a nép egyszerű leányai egy albumfélébe össze- 
írják a dalokat ; másutt viszont, hogy ha valamely tolla alá mondandó vers 
nem jutott eszökbe, mást hevenyésztek. , 

A népdalok számát statisztikailag pontosan kimutatni nem lehet. 
E sorok írója fentebb emhtctt gyűjtésének eredménye 800 olyan dallam 
volt, melyek sajtó útján még nem adattak ki. De egyszersmind csaknem 
ennyit hallott részint a már kiadottak, részint éretlenek közül, melyek 
tudomásul vételre nem voltak érdemesek. Miután azonban e gyűjtés csak 
a fent nevezett helyekre szorítkozik, föltehető, hogy ama szám egész 
Magyarországon, a régibb kiadványokkal együtt legalább hárommal sok- 
szorozható. 

Ez összegből napjainkig többféle kisebb, nagyobb gyűjtemény jelent 
meg énekszóra zongorakísérettel. Kezdeményezőnek e téren is a Kísfaludy- 
társaságot mondhatjuk. Ugyanis az Erdélyi gyűjteménye .számára beküldött 



385 

zenei anyag, illetőleg dallamok feldolgozásával Fogarasi Jánost, s a magyar 
zenészek részéről Travnyik Jánost bizta meg. A két megbízotton kivűl, mint 
kiadó, Erdélyi fános is szerepel, de, fájdalom, a vállalat két füzet, azaz 1 2 
dal kiadása után abban maradt. A Kisfaludy-társaság után, mint magán 
vállalkozó, Emich Gusztáv lépett föl, közrebocsátván egy terjedelmes, száz 




Egressy Béni. 

dalt tartalmazó kötetet, mely dalokat amaz idők kedvelt népénekese, Füredi, 
a színpadon már meghonosított volt. Az ötvenes évek elején (1852) Mátray 
Gábor egyetemes népdal-gyűjteménye kezdett világot látni. Egyik fő czélja 
volt a dallamon s zongorakiséreten kivűl a versek német fordítása. E vállalat 
a harmadik füzettel (melyből a német fordítás már elmaradt) s összesen 
93 dal közlése után megsziínt. Ezek után a hatvanas évek elején Bartalustól 

M. 49 



386 



jelent meg a Rózsavölgyi czégnél lOl népdal egy kötetben. Tartalma részint 
újabb dalok, részint a Füredi-félék újabb feldolgozása. Megemlítendő Bognár 
Ignácz két füzete is 50 — 50 daltartalommal, melyek a Füredi-féle gyiijtemény 
folytatásai. A hetvenes és nyolczvanas évek folytán (1873 — 81) Bartalus a 
Kisfaludy-társaság megbízásából és segélyével három kötetet adott ki 300 
dallammal, s az ezekre daloltatni szokott versek nagy számával. E gyűjte- 
mény dallamai még addig nem voltak kiadva. Megemlítendők végűi a 
győri gyűjtemény kötetei, melyek napjainkban is folynak s számra nézve 
a fentebbieket már eddig is jóval meghaladják. 

Föntebb már láttuk, hogy a népdalok mint táncz-zene, a negyvenes 
évek folytán meghonosúltak a palotákban is. A meghonosúlás föltétlen 
volt. A nép ugyanis a maga táncz-zenéjét a csárdáról, melynek agyag falai 
közt széles jókedvében mulatni szokott, csárdásnúz nevezi, s ezt a tánczot 
zenéjével együtt magukévá fogadták a paloták lakói is. 





A magyar népviselet. 

ozázadokon keresztül egyetlen út volt, 
melyen a magyar nép Nyugot-Európával érint- 
kezett ; de ez az út — a hadjáratok útja — 
nem volt alkalmas arra, hogy az európai ipar 
termékeit megismertesse vagy épen megsze- 
rettesse vele. Maga eszére, erejére, ízlésére levén 
utalva, öltözete legjellemzetesebb darabjainak 
anyagját házi ipar, asszonyainak rokkái és 
szövőszékei szolgáltatták ; alakját, mely deré- 
kon aluli bő redőivel keleti hagyományokra vall, 
az asszonyok művészete egyéni izlés vagy helyi 
szokás szerint szabta meo;. A vászonból kitellett 
majdnem minden. De bőven kellett telnie. 
Éghajlatunk szélsőségei ismeretesek. A forró 
nyár s ezzel együtt népünk fő foglalkozása, 
a földmívelés, sőt, kivált régebben, a pásztor- 
élet és e két életmóddal együtt járó lovaglás 
hűvös, szellős, fehér, bőredőzetű, könnyű ruhát 
követelt. Ezt is kiadta a vászon bőven. 

49* 



388 

Foglalkozásának színhelyei : az erdők, mezők, folyók viszont azt köve- 
telték, hogy a ruhanemű a lábak szabad mozgását ne akadályozza; ezért 
a ruha alsó része lehetőleg rövid legyen. De e „rövidnek" más jelentősége 
is van. A láb az egész testnek mutató vége ; ép lábak ép testre vallanak ; 
azért nem tartják szükségesnek takargatni. 

Ez magyarázza meg, hogy a magyar népviselet színben fehérre hajlik; 
szabásban a bő-redőzést kedveli, mely az alakot rejti is, emeli is ; díszítcsben 
a házi ipar művészetének ád elsőséget (hímzés, tűzés, szávonya [szálvonás], 
suprikálás, csipkézés, nyomott és gömbölyű hajtások, rcdőzés, rojtozás, 
bodorka, buja-vászon). 

Fehér ^ b'ó-red'óji'i^ rövid: e három szóban foglalható össze a magyar 
népi vagy paraszf-vlsú&t. Ez utóbbi szóban semmi kisebbítést nem lát 
a magyar ember, mikor maga alkalmazza magára, sőt némi önérzettel 
nevezi magát s viseletét paraszínsk. Ez a szó csak erkölcsre vonatkoztatva 
jelent durvaságot, míg öltözködésben azonos az egyszerű cziczomátlansággal. 
így alkalmazza e szót Arany is Toldi fegyverzetének leírásánál : 
Dolmányán a szabó „parasztot" nem hagyott. 

Az eddig mondottak a legáltalánosabban viselt ruha-darabokra vonat- 
koznak. A különösebbekkel, — téli és felső ruhák, — önként érthetőleg sem 
a házi ipar nem bírt, sem a fentebb elszámlált tulajdonságokat nem lehetne 
összeegyeztetni. De ezek is oly anyagokból kerültek, melyeknek kikészítése, 
ha nem is háznál, de mintegy szemünk előtt megy véghez, s az ezeket 
készítő mesteremberek a magyar lakta vidékeken mind magyarok (csizmadia, 
csapó, szűrszabó), sőt mesterségük előnevéűl használják is a megkülönböz- 
tető „magyar" nevet. (Magyar szabó, magyar varga, magyar szűcs.) 

De az a fentebb meghatározott három jellemző tulajdonság hol talál- 
ható már ma együtt ? Sehol ; legfölebb egy-két félreeső zugában a magyar- 
ságnak. Épen a magyarság magva, a nagy alföldi városok magyarsága 
változott meg s alakította át viseletét színeiben és anyagjában a nyugoti 
minták után, a sötétet a világosnak, a posztót, selymet a szűcs-árúnak és 
vászonnak, a testhez állót a bőnek, a derekas ruhát az ingvállnak elébe 
helyezvén. De széjjelszórva kisebb-nagyobb vidékeken még mindig megvan 
a ruhának rövid és b'ó eredetisége ; a /cln-'r egész tisztaságában csak egy 
helyen uralkodván, egyebütt csak az ingvállban nyer kifejezést. A hol 
azonban ezt sem viselik, ott lehet még szó magyaros szabásról^ de nem 
magyar népviseletről. 



389 

A magyar népviselet jellemzőbb fő darabjai : 

I. Nőknél: Ingváll; fehér gyolcs vagy patyolat, néhol halvány- 
sárgára is mártva, vagy gyengén kikékítve ; néhol, mint Körmend felé, 
karmazsin piros vagy világos kék. A nyaknál sűrű egyenletes redőkbe 
szalag közé szegve, mely redők mellen és derékon arányosan tágulva 
folynak alá; csipke gallérral vagy a nélkül, a nyakon lO — 12 sor kaláris, 
aczél gyöngy vagy ezüst lánczocska a fiatalnál. x\z ingújj bő, néhol egy 
csík hímzéssel, rendesen csipkével végződik, melyet könyökön felül vagy 
csuklónál szalaggal bokorkötésre kötnek meg. 

Az ingvállra szalagokkal kivarrt, néha gyöngyökkel, vagy arany-ezüst 
csipkével borított, vagy ugyanilyen fonállal kihímzett, ezüst csatokkal kap- 
csolt, mélyen kivágott, testhez álló viellényke {^xm'ítXAí, pruszka) jön; a nyakra 
kis könnyű selyem kendő, melyet a mellen átvéve, bokros kötéssel erősítenek 
a mellényhez. Néhol azonban kendőre kendő borúi hármasával, négyesével is. 

Az ingvállat szoknya -öv szorítja derékhoz a csípő fölött, honnét 
bő redőkben foly le a rövidke szoknya (viganó, rokolya), melynek anyaga 
a vidékek ízlése s vagyonossága szerint egyszínű meggy-, égszín, tenger- 
zöld selyem, atlasz, bársony, mint a Jászságban, vagy élénk virágú karton 
és szőrkelmék, mint Mátyus földén. A ránczok mesteri kézzel vannak össze- 
rakva, hogy a virágok egymásra essenek. Az ünnepi öltözet a hétköznapitól 
színben és szabásban mindenütt különbözik. Vasmegyében ünnepen fehér, 
egyébkor nagyvirágú tarka kelmék, Mátyus földén ünnepen színes selyem, 
hétköznapon saját szövésű vászonneműek járják. 

A kötény elmaradhatatlan kiegészítő része a női viseletnek. Színe 
ízléssel választva a szoknya színéhez; a Hajdúságban „ezer-ránczos" ; Makó 
vidékén bő redős, fekete; különböző színű vagy virágos ritkaság, a fehér 
tisztességtelen; ellenben Mátyus-földén a viselő tisztához elengedhetetlen 
a csipkés szegélyű bő fehér kötő. Vasban, Baranyában a fehér viganóhoz 
színes egyszínű, tarkához fekete és kék selyem járul. 

Lábbeli. Semmi esetre sem a kényszerűség, inkább egy kis hiúság, vagy 
valami ősi hagyomány hozza azt magával, hogy a fiatal nő, mikor láttatni 
akar, mezítláb járjon, s házias öltözködésének — hogy úgy mondjuk — 
nemleges kiegészítő része legyen a tisztán tartott épalkotású láb. Bizonyos, 
hogy nagy vidékek női fiatalsága még máig is tetszik magának ekként, 
s az a szokása, mely állítólag valamikor divatozott, mely szerint a piros 
csizmát a templom küszöbén bemenetkor felhúzta, kijövetkor ismét levetette, 



390 

nem szegénységre vagy fösvénységre, hanem arra mutat, hogy a fedetlen 
lábakat nemcsak tisztességtelennek nem, de magára nézve tetszősnek, sőt 
társadalmi kötelezettségnek tartotta. Erre mutat az is, hogy — kivált 
a leányfélét — csikorgó hidegben épen úgy láthatni mezítláb, mint a 
májusi pázsiton. Ügy szép a lyány, ha „firiss". Ma már lassanként kihal 
a piros csizma, s helyét drága bőr-, atlasz- és bársony-fűzős, húzós, czifrán 
kivarrógépezett topánkák, Esztergom táján piros-, vagy aranynyal-ezüsttel 
hímzett papucsok és harisnyák foglalják el. 

A kéz és alsó kar munkában s általában hétköznap mindig fedetlen, 
de annál gondosabban fedett ünnepen és templomban. Városokon általános 
a keztyű a hosszú derekú ujjas ruhához. Falukon a keztyűt a karra gonddal 
és tisztesen borított színes vagy fehér kendő pótolja, mely alatt a keresztbe 
tett két kar mozdulatlan nyugszik az övön. Nagyobb városokban a vagyono- 
sabb osztály idősbjeinél általános a karkeztyű (muff) ; de hogy a Mátyus-földi 
nők népviseletének hogyan lett ez téli-nyári elmaradhatatlan kiegészítőjévé, 
azt nehéz volna kimagyarázni. 

A haj leányoknál középen két felé választva, hátúi tövön csomóba 
kötve, s egy vagy két ágban bokrára kötött széles szalaggal ékítve foly le 
a derékra; városi és nagyobb helyeken két ágba fonják, sőt a főváros 
környékén kontyba is tűzik. Egy nagy vidéken gyöngygyei hímzett párta 
övezi a homlokot, s a pártáról színes szalagok árnyékolják a halántékot 
és homlokot is. Függőt a magyar nép leánya ritka helyt visel. Gyűrűvel 
a városi nők újjá rakva; falukon is szabad azt viselni, de nem aranyból; az 
ezüst épen megvetés tárgya: cselédlánynak való. 

A nők fej kötője a különböző vidékek szerint sokféle. Tornyos csipke 
fejkötő, régi magyar bodros ; aranycsipkés konty ; féltenyérnyi szalagcsokor 
csekély gyöngy-díszítéssel ; kúp-alakú fekete konty; recze-, fátyol-, szőlőlevél- 
konty; czipó-konty; dióhéj-konty ; perecz-konty , mely a széleibe fűzött 
szalag segélyével a hátúi csomóba tekert hajat összetartja. Nagy-Sarló 
környékén vörös szövettel, arany csipkékkel bevont magas süveg-szerű 
fejdísz^ mi az asszonyoknak harczias tekintetet ád; a Jászságban a pánt; 
arany-ezüst csipke, melyet a fiatal nő csak első gyermeke születéséig visel, 
azontúl ifjabb lánytestvére vagy nő-rokona használatára teszik el, s helyette 
a nő drága mívű imádságos könyvet kap. 

Hátha nincs lánytestvér, sem nőrokon; csak maga van az egyetlen 
lány, az aranyos meny, a drága kincs, a két öreg pár és a fiatal férj 



391 



szemefénye, kiről azt szokás mondani: „Istennek, embernek egyaránt 
kellendő!" Az öregek, a meddig látják, kiserik szemükkel, mikor a szent- 
egyházba indul. Az ilyenen esik meg, hogy az arany csipke továbbra is 
ott felejtkezik a fekete hajon, holott az imádságos könyv, s még inkább 
a távolba elsugárzó szemek váltig hirdetik, hogy van már kiért napjában 
kétszer imádkozni, hogy ölben kell már az arany csipkét hordani, nem 
a fejen. Félvállra vetett mentéje, mint egy csapkodásra kész galamb-szárny, 
feleselni látszik a világgal. Ne csudálják őtet, meil ő már csak magának 
szép, meg azoknak, a kiknek karjáról az ő kis rózsája mosolyog felé. 




Menyasszonyi láda. 

A fej-ékekre fehér, átlátszó, aranynyal áttört fátyol (födél, bú-födél), 
az idősebbeknél patyolat vagy színes kendő borúi. A fátyol, melynek ritka 
szövetén átragyog az ékítés, két oldalt lefolyik a derékon, melyhez színes 
öv szorítja gyengén; két vége az övön alul arany-rojtban vagy csipkében 
végződik, melynek neve a Mátyus-földön fidél. Az idősebbek nagy barna 
kendővel borítják le fejőket, (hűsses, hátravető, árnyéktartó). 

De egy egész széles, mély, kékre festett menyasszonyi láda minden 
titkait kellene annak ismernie, a ki a mi szép fehér-népünk minden ékes- 
ségét el akarná sorolni. Egy egész tulipántos ládáét, a mely, hogy mekkora 
lehet, abból is gondolható, hogy az az eladónak egész örökségét magában 



392 

foglalja, mert az ő örökscge az ő kelengyéje. Százszor sorba nézegeti, 
százszor fel is próbálja titokban valamennyit, a czipellőtől az ingvállig, csak 
egy van, a mihez nem mer nyúlni, a mi elveszi a szeme világát : a főkötő. 
Hogy merné ezt föltenni, míg a „hitet" el nem mondta! Örül is neki, de 
fázik is tőle, mikor az öregek incselkedve eléje tartják. „Ne mutogassák 
kigyelmetek; úgyis tudom, hogy rám szakad a ház, ha én azt felteszem 
holnap éjfélkor." „Rád hát!" bíztatja az öreg, „anyádra is rászakadt, annyit 
járta a menyasszony-tánczot." Bizony nagy kő nehezül arra a kis szívre, 
mikor ezt feltűzik. De bezzeg kényes ám harmadnapra, mikor már főkötősen 
megy fel az Isten házába. 

A téli felső-ruhákban nagy a változatosság. A nagy alföldi városokban 
prémes felöltőkké változott a régi vidra-, róka-, nyusztprémes palást. Tiszán 
túl sötétbarna kis kerek bunda, a felső Tiszánál fehér guba járja. Másutt 
ismét nagy nehéz beszövött, vagy selyem- és kázsméi^-kendőket öltenek elől 
keresztbe véve, s hátúi dei^ékon megkötve. A piros szattyán -virágokkal díszí- 
tett báránybőr ködmen, mely hajdan általános volt, ma már egyes vidékekre, 
s maholnap egyes falvakra és takarékosabb családokra szorul. Helylyel-közzel 
testhez álló, katonás szabású aczélgombos kék posztó dolmányka dívik szép 
egyszerűségben, míg a Jászságban sokat érő prémezett kék mente borúi 
a kerek vállakra, aczél vagy ezüst csiga-gombokkal, arany-ezüst sújtassál 
és mentekütővel; egészen hasonló ahhoz, a milyet a nádor-huszárok (jász- 
kún fiúk) viseltek. De még a legdélczegebb huszár mente-vetése is micsoda 
ahhoz képest, a mint azt a jászladányi menyecske hordja ! 

II. Férfi-viselet. Ez szintén /é/^/r, bő-redős., rövid. 

Ennek is egyik legjellemzőbb darabja az ing. Díszítésében, redőiben 
azonos a női ingvállal; rendszerint fehér gyolcs vagy patyolat, néha gyengén 
kékítve; galléron, mellen, kézelőn fehér, néha színes hímzéssel; paraszton 
hagyva ritkán. Ujja vagy kézelős., vagy lobogós. A kézelőst a csuklónál 
gombbal vagy szalaggal foglalják össze, s ennek változatai nem igen vannak; 
Icgfölebb, hogy a kézelőre fodrozott csipkét vagy különféle hímzéseket 
varrnak. Ez utóbbiak között érdekes a palóczok családi hiiuzése., az ix^j 
nevezett kigyó., melyet a kézelőre szoktak hímezni. Minden egyes családnak 
megvan a maga mintája, melyet nem változtat soha, melylyel a magáét az 
összetévesztés ellen óvja, s melyet egymás között épen úgy ismernek, mint 
a nagy családok egymás czímereit. Büszkék is rá, s nem egyszer hallani 
ilyen csipős észrevételt a kérkedőre : „Beszél ám a kék koczka-kigyó". 



393 

A lobogós újj, mely tűre-szedett apró sűrű ránczczal van a vállon jóval alul 
érő vállfolthoz varrva, háromféle : az egyszerű bornyúszájas^ mely közép 
bőségű, végén egyszerűen beszegve, csuklóig ér, s éltesebbek és tisztesebbek 
is viselik ; — a rövid újjú^ mely teljes bőségű és egész kerek, azaz asztalra 
leterítve, kört képez s még akkor sem simán fekszi meg az asztalt; pásztorok 
viselik, s leeresztett karjuk az ingújj-pártával olyan, mint egy fuchsia-virág ; — 
végi-e a hosszú újjii., melynek ujjai az elébbihez hasonló bőségben, de térdig, 
s térden alul érő hosszúságban nyúlnak le. Bő redői között néha kényelmesen 
rejtődzik a minden eshetőségekre készen tartott fütykös vagy kurta csákány, 
mely csak akkor villan ki, midőn a lobogós ingújj egy kéz emelintésre a 
vállig szalad föl. Sokszor ezzel a legény nem is a csákányát akarja mutatni, 
hanem az ingújj bőségét, melynek míg felső széle a vállon gyüremlik meg, 
alsó széle tovább is a térdet veri. Ezek a dísz-mgóí. Munkában mértéklete- 
sebb a magyar. Fent Hevesben, s lent Somogyban lehetett látni ingeket 
gallér nélkül s majdnem derék nélkül; az egész ingnek jóformán csak a két 
rövid újjá és vállfoltja volt, és a fűző, a mivel a nyakon összekötötték, 
hogy az egész törzset rézbőrűvé sütötte a nap. 

Az ingre testhez álló rövid ujjatlan mellcny („derékra való" „kis 
mándli") borúi, melynek szabása biztosan mutatja azt is, melyik faluból való 
a viselője, a szerint, a mint elől egy, két vagy négy sor apró érczgombokkal, 
vagy olykor a nyaka körűi is gombsorral van díszítve ; ennek értéke és 
szépsége fokozatosan emelkedik, ha elején keskeny csipkézett vörös posztó 
szegély és kacskaringós zsinórzat díszeleg, vagy ha hátán részint a tulajdonos 
nevének belehímzésével, részint a közép- vagy az oldalvarrásokra alkalma- 
zott tulipános virágokkal van ékítve. 

A mellényt panyókán vetett prémes zsinóros dolmány födi, rendesen 
fekete vagy sötétkék posztóból, s a hány zseb a dolmányon és mellényen, 
annyi színes, vagy szépen kivarrt fehér kendő kihagyott sarkai; könnyű 
mailalék vagy édes ajándék, mindkét esetben diadalmi jel kedves kezekből. 

A kihajtott inggallért könnyű fátyol- vagy selyemkendő tartja össze. 
Viselnek s kivált régebben viseltek itt-ott 8 — lo rőf hosszú nyakravalókat 
is, melyek használat folytán fekete köteleknek látszottak. Valamint hogy volt 
egészen nyakravalótlan férfiviselet is, főként a jászoknál, melyet a kun példa- 
beszéd meg is örökített. (Ezt tegye meg a jász ember — nyakravaló nélkül!) 

Az ing alsó részét körűi ránczos (ezer ránczos) gyolcs-gaíya övedzi 
derékhoz, onnét bő redőkben aláfolyva térdig, vagy kevéssel térden alul, 

M. 50 



394 

s csipkében, rojtokban vagy egyszerű szegélyben végződve. E ruhadarab 
olykor minden mértéket felülmúl szoknyabőségű száraival, s az albánokéra 
emlékeztető redőivel. A fiatal legény, ha lovon ül, bő gatyája mintegy kerek 
köpönyeg két szárnya borítja be lovát , s a szélben versenyt lebeg az 
ingújjal. A derékon néha keskeny fényes bőr, vagy színes selyem kendő, 
vagy karikás ostor tekerődzik öv gyanánt. Ezen övbe vagy az ezer-ránczú 
korczba van tűzve a selyemvirágokkal kivarrt nagy kerek-tányérú dohány- 
zsacskó, melynek számos sallangjain az aczél, a kovát-taplót rejtő szenes 
(erszény), a rézlapátocska, a parázsfogó, és egyéb népies joujou-k és bijou-k 
csilingelnek, a mint ezt az alföldi csikóst feltűntető képünk mutatja. 

Mennyire nemzeti jellegű ruhadarab ez, tanúsága az 1861 -ki divat, 
mikor az úri fiatalság is kezdette viselni, de csakhamar letett róla, s vissza- 
adta a népnek a hosszú vékony furkósbottal együtt ; mint átengedte néhány 
évi erős és tüntető használat után a kigyós zsinórzattal gazdagon kihányt, 
derékhoz szíjjal övedzett, csizmaszárba húzott, kuruczos, szűk magyar- 
nadrágot is, melynek mind anyaga, mind színe azonos a dolmányéval. Ez a 
felsőbb osztályoktól öröklött darab a legnagyobb elterjedésben kiegészítőjévé 
lett a városias magyar dísz-öltözetnek, melyet a magyarországi s kivált a 
főváros-környéki németség is annyira megszeretett, hogy annak viselésében 
versenyez a magyarsággal. 

Hogy a női viseletnél felvett sorrendet megtartsuk, meg kell említenünk 
a férfi népviselet darabjai között a kötényt is. No, nem díszelegni vele, hanem 
ruhakimélőnek munka közben nagy darab földeken elmaradhatatlan a fehér, 
s néhol a kék köt'ö. 

A lábbeli. Nagy munka közben nyáron s kivált mezőn lehet látni a 
magyar embert mezítláb is, de nyilvános helyen ez ritkaság, s miként 
vélekedik népünk e tekintetben a tisztességről, érdekesen megvilágosítja 
egy kis adoma. Bemegy a paphoz az egyházfi pőrén és mezítláb, a hogy 
a szérűről jött s ott két vidéki elöljárót talál. „Hát keetek!" — támad rá 
a vidéki, — „mezítláb szoktak megjelenni ilyen szent helyen?" „Nem tudja 
keed", — vágott vissza a mezitlábos, — „hogy Mózesnek is úgy parancsolta 
az úr : Old le a te saruidat és úgy jöjj ide, mert szent a hely, a holott állasz?" 
De azért a mezítlábaskodás mindenütt kivétel. Népünk ízlése — ellenkező- 
leg, mint a nőnél — megköveteli, hogy a férfi eltakarja lábait. Régebben 
e czélra a csizmával vegyest szolgált a bocskor, a mi lábszárra ügyesen 
tekert szíjjaival nem is volt visszatetsző, ha megszokta a szem. A bocskort 



395 

kiszorította a kordován csizma, melynek díszét a hegyes orr, a csikorgósság, 
és a patkó emelte. Ez utóbbira különösen kényes volt a legény, s panasz- 
kodott is a dalban, hogy csizmájára nem talál rózsás patkót. A patkolást 

Kilencz kovács nem birta elvállalni, 
Mert nem tudott rózsás patkót csinálni. 

Most már a rózsás patkónak is vége, s helyette ránczos torkú, magas 
sarkú, sarkantyús, zergebőr „rámás" csizmák csikorgóznak. A szárnak 
szívalakúlag metszett karimáján behajtott vékony bőrszegély, vagy nyal- 
kábbaknál fekete zsinór fut körűi, ennek elöl összeérő végeit pedig a 
szegélylyel egy anyagú rózsa rejti el. E rózsa helyén olykor selyemmel 
kivarrva a magyar czímer, vagy valami virág, vagy a tulajdonos mono- 
gram mj a látható. 

A főt általában kerek nemez vagy posztó kalap fedi ma már, darutollal, 
strucztollal, vagy virágbokrétával. A kopácsi széles karimájú, valamint a 
somogyi „sajttetejű" „vargánya" kalapok saját hazájokban is kimentek a 
divatból , ellenben a „túri süveg" tartja magát. Télen fekete bárány és 
asztrakán kucsma járja. Sokfelé sokfélét felpróbáltak már, de van egy, a mi 
soha sem megy a magyar ember fejébe : az ernyős sipka. Talán a czilinderrel 
is hamarább meg tudna barátkozni, mint ezzel. Virágot, árvalányhajat sűrűn 
visel kalapján a fiatalság, de csak nyáron. Télen a vőfélyek kiváltsága, hogy 
a vőlegénynyel együtt „boti virág" -ot viseljenek, de csak az első hirdetéstől 
kezdve a lakodalom végéig. Nyári vasárnapon csak annak nincs a kalapja 
mellett bokréta, a kinek még vagy már nincs szeretője. 

A hajviselet időről időre változáson megy át. A harminczas években 
sok helyen még középen kétfelé választott s a halántéknál hátra fésűit 
hosszú hajat eresztettek, s a halántékra folyó fürtöket csimbókba fonták ; 
néhol félre simítva hordták, elől hosszabbra hagyva, mint hátúi ; másutt 
lesimúlt a haj egész a szemöldökig; a negyvenes, ötvenes években a körhaj 
lett majdnem általánossá. A varkocs sem volt ismeretlen; katonaviselt öreg- 
embereken ma is láthatni. Csak egyetlen egy alak volt, a mivel a magyar 
megbarátkozni sohasem tudott : az elől katonásan rövidre nyírt hajviselettel. 
Egy ekként nyírekező parasztlegény azonos a szökött katonával, a mi ismét 
egy jelentőségű a „szegény legénynyel". „Az erdőben nyírettek bujkálnak", 
szokta mondani titokzatosan a magyar ember, a ki a rosszat nem szereti 
nevén nevezni, tisztességből. A fiatalság általában nagy gonddal ápolja 
haját, míg az örege tüntetőleg hanyagolja. 

50* 




Jász menyecske. 




Alföldi csikós. 



398 

De minek rajzolni tovább azt, a mit Arany János így ir le: 

Tarkóig ér le sima körhaj ok. — 

Bársony szegélyű kupeczes kalap 

Szorítja össze a bársony hajat, 

Míg termetökre kissé nőtető 

Az a magasdad gömbölyű tető. 

Fekete mellény, min bolyongva vékony 

Zsinór szaladgál, duzzad a derékon; 

A nyakra hímzett inggallér hajol, 

Hó patyolatja illik oda jól ; 

Térdnél alább ér a bő ingnek újjá. 

Bősége puffad a szélben, ha fújja ; 

Vállránczait finomra tűzdelek, 

S nem meztelen, mint egykor, a derék, 

Honnan redőit művészileg ontja 

Le szárközépig a lábravaló, 

Melyet redőzni lyány-testvéri gondja, 

S fiatal ángyé, fél hétre való. 

Most szálljunk magasabbra, s közeledjünk, de egész tisztelettel, a 
magyar demokráczia czímeréhez. 

A suba a magyar szűcsmesterség remeke. Hat — tizenkét darab magyar 
(hosszú fürtű) juh- vagy báránybőrből alkotott öltözet-darab. Míg egyéb 
öltözet-darabok színe, hosszúsága, bősége a viselő korához képest változik : 
addig a suba ebben is, mint minden egyéb tekintetben, az állandóság- 
kifejezője, mert legényen úgy, mint öreg emberen egyformán hosszúnak, 
bőnek s fehérnek kell lennie, ha szép akar lenni. Csak úgy szép a suba, ha 
bokáig ér; ha kerek^ azaz földre terítve kevés híjján egész kört képez 
(a népdal is azt mondja : kerek az én subám alja, de drága), és ha fehér 
ki\'űl is, belül is. Kivűl fehér; csak válla, dereka, eleje van selyemvirágokkal 
kivarrva és színes bőr ábrázolatokkal (irhás suba) ékítve ; motívumok, 
minőkkel Arany az Etele sátrát díszíti fel : 

Vérpiros a zöldje, arany a virága, 
Sziszegő sárkánynyá fonódik az ága, 
Zíild madarak közte hallgatva megülnek. 

Ujja nincs. Gallérja egyenesen álló tenyérnyi fekete prém, valamint 
vállgallrrja is, — a mit külön néven subagallérnak neveznek, s a melyre 
egy egész báránybőr farkastul és körmöstűi minden szabdalás nélkül fel- 
megy, — tartozik fekete lenni. De ez is aztán az összes engedmény, a mit 



399 



a suba a fekete színnek tesz, mert egyebütt meg nem tűri magában. Sok 
helyen még cselédnek sem fogadják meg az olyan embert, a kinek a subájá- 
ban macska (fekete fürtök) van, mert az ilyen embernek sok tarka macskája 



vaii^ azaz hamis, furfangos, nem megbizható. 



Egy szép suba nagyon munkás darab; ára 25 — 40 forint; sőt vannak 
100 — 150 frtos subák is ; egy egész kis vagyon; de az ilyenen két-három 
hónapig dolgozik a szűcs. Tetszetős redőkben folyik le a vállról, s viselve 
vagy épen kiterítve a hermelin palástokra emlékeztet, melyeket fejedelmi 
czímerekben látni. 

Állandó hű társa a magyar embernek, s rangban, becsületben mindjárt 
a háza után következik. Télen meleget tart, nyáron (kifordítva) hűvöset; 
melege mérsékelhető, mint egy jó kályháé. Hétköznap viselő, vasárnap 
ünneplő; öregnek tisztesség, legénynek kényesség; úton ülés, otthon ágy; 
éjjel párna és paplan, nappal kanapé; a mezőn még asztal is, mikor a juhász 
kiterített subájáról falatozza a hideg pörkölt-húst, és szélhárító, mikor főzés 
közben botra támasztva felfogja a szelet. Nem, mint a többi ruhadarabok, 
csak a test egyes részeit, hanem a fő kivételével az egész testet fedi; még 
a paripának is jut belőle bőven, mikor lovaglás közben az állat egész hátulsó 
részét betakarja. Mikor nyakába veszi az ember, mintha azt mondaná: az 
én subám az én váram.. Igen ; vára.^ mely békét jelent, ha nyitva az eleje. 
Jó kedvet, barátságot, szeretkezést, nagylelkűséget, feláldozást, készséget 
egész az inge odaadásáig, mindent jelent egy nyitott elejű suba. De, mikor 
össze van fogva erősen, vásári alkuban, városi tanácsban, képviselőválasz- 
táskor : ez azt jelenti : dejszen engem ki nem forgatsz a — subámból. Mert 
az összefogott suba annyi, mint meggyőződés. Az ö subája a vár^ melynek 
zárt kapuja meg nem nyilik sem szép szóra, sem ostromra. 

Minden változhatik a világon és Magyarországon, de a suba nem. 
A legjellemzetesebb öltözetdarabokat átalakíthatja az ipar, számkivetheti az 
ízlés, széttépheti a szegénység, lehúzhatja az ellenség: a subán egyiknek 
sincs semmi hatalma. A suba megmarad, míg magyar ember lesz. 

A subának, mint minden egyébnek is, a mi a maga nemében elérte 
a tökéletesség netovábbját, válfajai nincsenek, legfeljebb a kihalni készülő 
csöves bunda a Hajdúságban; továbbá a. juhász suba.^ melyet a juhász tört 
bőrből házilag készít, s kifordítva, vagy kímélésből alját felaggatva hord. 

Utolsó változata, mikor vénségére elveszti „suba" dísznevét s gúnya 
számban kezd járni, míg végre ebből is kikopván, vaczok lesz belőle. 



400 

Még annyit enged meg a stiba^ '"^ogy néhol a tiszai megyékben, és a 
Dunántúl bi/iidájiak nevezzék, mely utóbbi vidéken úgy a férfi bimdák^ 
mint általában országszerte a rövidecske asszony-subák^ kivúl a sötét-sárga 
színt és kerek fekete gallért, s a fekete prém belsőt nemcsak eltűrik, de meg 
is követelik. 

Az elsőség az elnevezésnél mindenesetre a subát illeti nemcsak általános 
elterjedéseért, hanem azért is, mert míg a bundákrcjl alig egy-két példabeszéd 
emlékezik meg : addig a suba a dalok szái-nyain járja be az országot, s még 
Petőfi gyönyörű románczában is 

„Legény a lyányt subájába takarja". 

A legszebb subákat Kecskeméten és Félegyházán készítik, s ugyancsak 
e két város nagy vidékén viselik oly nagy fényűzéssel, hogy majd minden 
háznál van belőle két-három darab. A sárga-bundák és asszony-subák főhelye 
ellenben Jászberény, hol feketével gyönyörűen selymezik. 

Kérdésbe szokták tenni : hogyan melegebb a suba : kifordítva vagy 
befordítva? Felelet: „Kifordítva, mert a birge is úgy hordja". 

Az idegen sem hagyja szó nélkül a subát, természetesen mint szokat- 
lanságot. Nem rég egy tudós francziát igen meglepett, midőn a debreczeni 
nagy-templomban a Goudimel dallamait hallotta zengeni egypár száz öreg 
ember ajakáról, kik állatbőrökbe valának öltözködve. 

Lehet, hogy ez az állatbőr nem is a siíba volt, hanem a felső tiszai 
guba. Ez a raczka-gyapjúból szőtt, néhol fehér vagy szürke, de legszokottabb 
színében fekete kaczagány, vérpiros posztó díszítésével inkább emlékeztet a 
hunokra, midőn ördögi „huj-huj" kiáltással ütközetbe rohantak, mint 
a Goudimel dallamaira. 

Általánosan viselt felső ruhája még népünknek a szűr., mely azonban 
a többi hazai népfajokkal is közös. An3^agja durva juhgyapjuból szőtt ú. n. 
szűrposztó. Fajtái : a derékig érő szi'irdolmány minden díszítés nélkül ; gyer- 
mekeken s esős időben asszonyokon is látható a déli megyékben ; csuklyás 
srJ'ir ; sziirgallrr ; sz'ítrköpönyeg; kanász-sz'úr. kri öreg szűr térden alul érő, 
zsákszabással, semmi díszítéssel, éltesebb embereknek; — zckesznr alig 
térdig érő, s a mennyire a kelme engedi, derekhez liajló szabással; ezt 
javabeli férfiak panyókán hordva dísz-felsőnek is használják oly helyeken is, 
a hol a suba is dívik. Ennek magyarázatát a viselők tisztességtudásában kell 
keresnünk. A suba a nyugalom és ünnepély köntöse; ebben el lehet menni 
templomba, násznagyságba, leánykérőbe, tanácsba stb., de feljebbvalója elé 



401 

nem megy az ember subában, mert azt úri szobába bevinni nem illik, bigben, 
mellényben pedig szintén nem mehet ; még rabnak gondolnák, vagy cseléd- 
nek. Ezért a szűr az ő dísz-zekéje. Es a Duna-sárközségi ember szálas 
egyenes alakja, midőn a kordován csizmába húzott fekete nadrághoz, aczél- 
gombos fekete mellényhez, panyókán veti a tiszta hófehér szűrt, s fejébe 
teszi kis kerek kalapját, nem is utolsó jelenség. 

Még egy része az általános népviseletnek a — borotválkozás. „Bajusz 
kell a magyarnak", mondja a népvers; de, a ki ezt idézi, erősen megnyomja 
az első szót, mintha azt akarná utána tenni: „nem is ám szakái". Valóban 
az egész-szakái a magyar embernél urazás, vagy cinismus, vagy demagógia, 
— s néha épen vagyoni, vagy belső megrendűltség jele. A barkótól azonban 
nem idegenkedik; a körszakált pedig, mely az arcz tisztességét emeli, s 
melyet Kossuth-szakálnak nevez, épen szereti is. 

Az itt leirt viseletet vagy elsorolt öltözékdarabokat változatlan alakban 
s együttesen csak ritka helyen lehet együtt s teljes harmóniában látni. 
A feldunai megyékben, a főváros körűi, meg a nagy alföldi városokban 
egész a keleti határokig a népviselet ú. n. városig félúri viseletté 
változott. A subával erősen küzd a sötét vagy szürke kerek köpönyeg ; 
a szűrrel a bunda, bekecs és kék dolmány ; a bő lobogós lábravalóval a 
kordován csizmába húzott szűk magyar nadrág úgy , hogy csak szabásuk 
s viselési módjuk mutatja bennük a magyart. A kis kerek posztó kalap 
érintetlenül maradt, valamint a mellény is, melynek sűrű czin vagy ezüst 
gombjain áldomásiváskor szépen csendül végig a kiürített pohár. 

A női viselet még nagyobb változásokon ment keresztül az említett 
helyeken. A termet épségét, a derék karcsúságát, a vállak teljességét és 
a mozgás könnyedségét kiemelő ingvállat kontár-kezekkel tákolt derekas 
ruhák fedik el. 

Ne feledjük még ki az esernyői sem, némely vidékeken elmaradhatatlan 
útitársát férfinak és nőnek, főként ha városba megy, de a melyet csak eső 
ellen használ; „árnyéktartónak" soha. Mindig középen fogva hordozza, vagy 
azért, hogy urazni ne láttassék, vagy azért, hogy erősebb dolgokhoz szokott 
kezei a vékony fogantyút nem bírják jól megmarkolni. 

Csak a pásztoremberekben van állandóság ; a gulyás és csikós öreg 
szűrében, karikás ostorával, szőrén járt lovával ma is az, a ki volt. A juhász 
is kerek csúcsos kalapjával, kifordított vagy felaggatott subájával, fehér 
komondoraival s köztük az ügyes pulival, hosszú vaskampós botjával, 

M. 51 



402 

tilinkójával, gúnyás szamarával, vándor cserényével es utolérhetetlen fur- 
fangjaival ma is a régi még. Es a kanász az ő veszprémi szűrével, fényes 
baltájával, vai'gánya-kalapjával, daczos, vad, kemény tekintetével, ez is mind 
ugyanaz, a ki hajdan volt. 

Csakhogy egy kis különböztetést illó tenni. E két utóbbi pásztorfajt 
a Duna vize minden tekintetben kicseréli. Dunáninnen, az alföldön a juhász a 
legnyalkább, legnegédesebb, kihívóbb, furfangosabb, élelmesebb, szívósabb; 
a kanász a leggyarlóbb, együgyúbb, ártatlanabb, alázatosabb. Dunántúl 
ez megfordítva van. 



A magyar népviseletnek van néhány olyan változata, mely eredeti- 
ségét tisztán megőrizte , s megérdemli a külön ismertetést ; ilyenek a 
székelységi, a kalotaszegi, borsodi-, hevesi-palócz, jász, váczvidéki, mátyus- 
földi, vas-zalai, ormánsági, Duna-sárközségi stb. viseletek. Mindegyikről 
lesz szó a maga helyén; ezúttal csak a két utóbbit mutatjuk be. Egyik 
fehér, másik tarka^ s noha ellentéteseknek látszanak, sok jel mutatja, hogy 
a két faj, mint nyelvben, alakban, hajlamban, kedvtelésben, úgy viseletben 
is rokon. 

A Dráva mentén Csurgótól és Berzenczétől le majdnem Eszékig, onnét 
a Duna jobb, s egy ponton a balpartján is, fel Szegszárdig, mintegy kétszáz 
faluban lakik a magyar népnek az a külön faja, melyet főként a nők 
jellemzetes ingválláról fehér magyarságnak mondhatnánk, s melynek leg- 
eredetibb kifejezését az ormánsági népviseletben szemlélhetni. Hozzájok 
számítandó Szlavóniának négy ősmagyar községe is. Az ormánsági nép- 
viselet — a nőit értve, — sokban hasonlít a kalotaszegihez, de annál 
egyszerűbb. 

A kétszáz falunak mindenik házában ott a szövőszék. Minden gazdaság- 
ban az asszony rendelkezése alatt Y4 — ^A hold kenderföld. Ennek termése 
bodzahajtásra megfonva (virágzik a bodza , nyikorog a rokka) , Szent- 
György napra megszőve. Szent-Györgykor kiteszik a szövőszéket, s a mely 
háznál még ezután is csattog a vetélő, az a szomszédság nyelvére jut. 
(De már tavasz lesz, mert Sári ángyiéknál megszólaltak a békák ; t. i. még 
most is jár a vetélő.) Az asszony, mikor leszáll végre a szövőszékről, el 
van csigázva. A lyányféle csak tanulni ül néha rá. Ez a nép rendkívül kiméli 
a fiatalságot és semmi olyan munkát nem enged meg neki, a mi lejlődésé- 
ben akadályozná. Ezért öltözhetnek fehérbe, állandóan tisztába, tisztára 



403 

mosottba, a zsellérember „cselédje" épen úgy, néha még szebben, mint 
a telkes gazdáé. Attól függ, ki milyen dolgos. 

Pedig ennek a fehérnek van egy nagy ellensége, kivált Somogyban, 
Szigetvár környékén : a füst. Kémény a talpgerendákra épült házakon 
nincs, mely miatt a konyhafüst átjárja az egész házat, s főként a bent 
foglalkozók ruháit. E miatt az ő fehér]\Aí kétféle: egyik a tiszta (ünneplő- 
kimenő), másik a ^füstös'-'- (házi-pongyola, belső munkához), melyen egy- 
általában nem szabad szennyest érteni. Füstösben járhat az ember, de 
szennyesben nem. 

Mennél közelebb jut az ember Szigetvárhoz a Dráva folyásával, annál 
inkább fehéredik a viselet, de csak a Dráva mentén, mert a folyamtól két 
mérföldnyire már kezdődik a virágzás, s pirosban játszanak a mezők. 

A férfiak félvállra vetett szűrén még virít a piros posztó, de már 
keskenyedik. A haj még helylyel-közzel középen kétfelé választva s egész 
hosszúságban meghagyva árnyékolja be a vállat és hátat ; csak a halántékon 
lefolyó fürtök lógnak művészien kötött csimbókban , mely pogány viselet 
ellen Somogyvármegye e század első évtizedeiben irtó háborút indított, 
noha előkelő férfiak is, mint Horváth Ádám a költő, viselték a csimbókot. 
A nők fehér ingvállat viselnek és magasan, jóval a csípő fölött övedző 
szoknyát (bikla) házi vászonból; előttök barna virágos kötény, fejőkön fekete 
selyemmel borított kúp-alakú kontyocska. Van e viseletben valami, a mi a 
párisi szeptemberi napok ó-görög-utánzó divatjára emlékeztet. (így volt 
ezelőtt harmincz-negyven évvel, ma már itt is tért foglalt a szegényítő 
fényűzés.) 

Szigetvárt elhagyva, belép az ember az Ormánságba, s Baranyának 
Drávára dűlő erdőségei között találja Szigetvártól Siklósig az Ormánság 
negyven-ötven faluját, a hol a nép fehérben jár. 

A férfiak öltözete a már ismert magyaros fehérneműk, de nem azzal 
a pazarsággal a bőségben, nem is azzal a kurtasággal, mint egyebütt jelezve 
volt. Minden egyszerű. Felső ruhájuk fehér öreg szűr, egyenes zsáksza- 
bással, szerény díszítéssel. Nem is félvállra vetve hordják kényesen, mint 
a somogyiak; a balta helyett is a kézben legfeljebb hosszú vékony sima 
furkósbot, nem harczi czélokra, hanem tisztességből. A somogyiak sisak- 
számba menő nehéz kalapja helyett könnyű posztó-kalap, mely mellől, ha 
legény viseli, ritkán marad el a bokréta. Végre nyakukban az elmaradhatatlan 
tarisznya élelmi szereknek, mert az értékesebb dolgokat a szűrújj szokta 

51* 



404 

rejteni. Mondani sem kell, hogy a legénység, szép szálas legénység, az 
atyák egyszerűségétől eltérőleg itt is kitesz magáért, versenyezve az ország 
minden legényeivel, s legfeljebb csak abban különbözve tőlük, hogy semmiféle 
ártó eszközt nem hordoz sem szívben, sem kézben. Mulatni is pázsitra jár 
és nem korcsmába. 

Azonban a sokszor említett „/t'/z/r" kiválólag a női öltözködésben lett 
egyeduralkodóvá. Az ingváll, — egészen más szabású, mint egyéb vidéke- 
ken, — piros szalag közé művészileg redőzve fogja át a nyakat, honnét 
mértani arányokban tágulva folynak le redőzetei a csípőig, hol a könnyű 
habszerű patyolatot (fehér csipke tiláng, melynek fehér virágjait, valamint 
minden egyéb kelmében levő virágot is „mestörkének" hívják) a szoknya-öv 
szorítja derékhoz. A szoknyáé, melyet ők „kebeé"-nek (kebel) neveznek, 
s mely szintén patyolatból varrva gazdag redőkben ád a tartásnak tetsző 
alakot, s mely a fiatalságnál rövidecske, de nem szembeszökőleg kurta. 

Fehér ingváll^ melynek hajtásokba szedett gyöngy és csipke díszú 
tenyérnyi széles szalagban végződő rövid ujját a könyök felett szalaggal 
kötik meg; „fehér kebeé'-'- ; ünnepen virágos selyem-, hétköznap közönséges 
kis piros kötényke; piros csizma régebben, ma már fekete topán; a nyakon 
néhány sor kláris: ennyiből áll az ormánsági leány görög szobrokról másolt 
viselete. 

A férjhezmenetel e viseleten alig változtat valamit; legfeljebb hogy a 
hajnak, mely eddig szalagok között egy fonatban folyt le a derékra, egy 
részét levágják, a megmaradt részt feltűzik, s rá szőlőlevél-kontyot (szőlőlevél 
alakú, gyöngygyei díszített szalag-csokor) illesztenek, melyre fehér bő fátyol 
borúi. Ez a fátyol sok helyen négyszögű kéregpapirra tűzve — „hátravető" 
néven — árnyékolja a főt, mint az olasz népnél. Ilyennel védi arczát nyári 
munkában is. 

De mennyi apró fokozatos változáson megy keresztül ez az öltözet, 
míg a fiatal menyecskéből „szüle" lesz! 

A „kebeé" sima vagy virágos, de mindig fehér virágú patyolatját, 
vagy néha igen kényes és illusion-szerű buja-vásznat, harmincz év felé 
finom tiszta gyolcs váltja fel; de csak a kelme változott, szín és redőzet 
ugyanaz maradt ; később a gyolcs halvány havannah színt nyer, egy pár 
ujjnyival hosszabbodik, redőzete vasaló alatt lesímúl; negyven-ötven év felé 
a gyolcsot finom lenvászon, ezt ismét ötvenen túl kendervászon, de mindig 
kifogástalan fehérségű követi. 




Njomafott a na. klr. nllsmnyomdába: 



C-7{}íqpiat i. Qő'^^c/fi^lsi 



Ormánsági népviselet Baranyában, 



405 

A piros kötény ugyanilyen fokozatossággal veszti színét; elébb barnás, 
sötétes virágzatú, később egyszínű barna és sötétkék kartonkelmék válto- 
gatják, selyem soha. A szőlőlevél is veszti és változtatja színét egyszerűbbre, 
barnára, végre feketére. 

A főre boruló fátyol is, mely a fiatal asszonynak egész arczát takarva 
láttatja, hat — nyolcz év múlva nagy fehér patyolatkendőnek engedi át 
helyét, mely a nő homlokát s állát félig elfödi; ez a kendő meg is marad 
haláláig, azzal a különbséggel, hogy mikor élemedik az asszony, patyolat- 
jával nemcsak homlokát takarja el egészen, hanem száját is, hogy csak orra 
és két szeme látszik a patyolat közúl. Ez történhetik egészségi tekintetekből, 
s történik is bizonynyal, mert nemcsak az idősebbek, hanem az ifjabbak is 
szokták tüdejüket portól, légtől ekként óvni munka-, vagy útközben. Mond- 
ják, török szokás hagyománya. De e vidéken nem sok dolga volt a töröknek, 
még kevesebb az asszonyainak, a kik a divatot e divattalan nép között 
meghonosíthatták volna. Inkább a katharusokra (patarénusokra) lehetne 
visszavinni e szokást, s még inkább a bibliára az egész fehér öltözködéssel 
s azokkal a virágokkal együtt, melyeket a nők kezükben templomba 
visznek, s melyek az Apocalypsis gyolcs ruháira és pálma-ágaira emlé- 
keztetnek, így az egész viselet, kivéve az egy piros köténykét, fehér és 
fehér is marad. Megjegyzésre méltó még, hogy a templomi ruhát soha 
semmi más alkalomra (játszó, vásár, lakodalom) nem használják. 

Még gyászuk is fehér, s az inneplőtől csak abban különbözik, hogy 
a patyolat helyett házi fehérítetlen vásznat (a bibliai „zsák-ruha") öltenek; 
azaz „füstöst", de tisztán hordva. 

Ezt a gyászt nemcsak a szó szerénti esetekben viselik. Gyászt hord, 
a kinek férje vagy fia katonaságnál van, vagy börtönben ül. Gyászt hord 
gyermekségétől fogva mindvégig, a ki valamely szembetűnő testi fogyat- 
kozásban szenved. Az ilyen, a templomon kivúl, semmi nyilvános helyre 
nem megy, a többiek játékába nem elegyedik, s midőn a harmincz évet 
hajadon fővel meghaladva, a férjhezmcnctclről letett, elmegy a paphoz, 
hogy „adjon neki fejkötőt" és engedje meg, hogy a templomban az asszo- 
nyok sorába ülhessen. 

A sok fehér között azonban az orczának pirosnak, a hajnak feketének, 
a szemöldöknek is feketének, még pedig „isztorhéjjosnak" (ív-alakú) illik 
lenni, máskülönben jó, ha otthon nem marad a lyány len-hajával és búza- 
virág-szemével. Ez nem is gyakori, de annál közönségesebb a bogár-szem és 



406 

fekete haj mellett a tejfehér gyenge-piros orcza. Ez utóbbit, ha a természet 
nem adja önként, kizsarolják tőle egy kis pireétóval (pirosító). EmHtettük, 
hogy a magyar ember tisztességerzete nem szereti a rosszat nevén nevezni ; 
az ő szótárában nincs haramia, csak szegény legény ; nincs szökött katona, 
csak „nyírett"; nincs „ördög", csak „rosszak". De az ormánsági nép minden 
mást felyülhalad ezen tisztességtudásban. Az ő nyelvén nincs „festék" , csak 
„píreétó"; a nő n^m. festi magát, zsÚí pireéti^ a mi egészen más. Hisz az 
nem is szégyen az ő nézete szerint, mert a fehér -népnek kötelessége 
kifogástalan tisztán járni ; de, ha egész héten sütteti magát a nappal, hogyan 
hozza harmóniába orczáját az ünneplő ruhájával.'' Ei're való a píreétó, nem 
csábaságból, hanem ízlésből. És ha valaki ezt elhanyagolja, van neki mit 
hallani: „A czéda! annyira se bir menni, hogy egy kicsit kikészítse viagát^ 
ha ember elé megy!" De, a mi e tekintetben az Ormánságban illő, ugyanaz 
egyebütt s főként az egész nagy alföldön tisztességtelen. 

Említésre méltó darab még az a két méter hosszú és egy méter széles 
piros csíkos szegélyzetű, házi szövésű „abrosz", (Vasmegyében Jcöczöle"-^, 
mely az ormánsági nőnek majdnem annyi, mint az alföldi embernek a suba, 
vagy utazóknak a plaid. Ez való esőben, hidegben, por ellen, szúnyog ellen; 
ez kisdede ágya, pólyája a mezőn; ebbe takarja a kézi terhet s ezzel fedi 
be vékás szapuját (nagy kerek kétfülú kosár), melyet fején emel és visz 
nagy messzeségre fáradság nélkül, hegyen föl, völgyön le olyan biztosság- 
gal, hogy soha meg nem billen a fején, holott soha kézzel nem fogja. Soha 
el nem botlik vele, mert a kin ez megtörténik, örök csú^'a marad. Talicskát 
kezébe, általvetőt, kettős „garabót" vállára, batyut-butyrot hátára ormán- 
sági asszony s általában az egész drávai faj, melyhez tartozik, semmi körül- 
mények közt nem venne. Ez cselédnek való, és ő nem áll cselédnek. Vékás 
szapu! ez az ö glóriája; ez biztosítja egyenes járását és testállását, de e 
miatt vastagodnak meg nyakizmai is idő-előtt. 



Pécstől le a Drávára déli irányban nyil-egyenességgel szalad le a pécs- 
szlavoniai országút. Ezen országútnak túrony-hai'kányi részlete a viselet- 
választó vonal. Ezen útnál megállapodik' az ormánsági nő és azt mondja: 
Mi fehérben járunk^ azok ott tarkában; nü kcbeét hordunk^ azok ott szoknyát. 
Tarkában ! Valóban itt kezdődik a tarka világ; a selymes, a bársonyos, 
a posztós, a budás, a bekecses fényűzés ; tart és terjed magát feledve, a 
Duna jobb partján Eszéktől fel Mohácsig. Mohácson felül Szegszárdig és 



407 

Kalocsáig a Duna-Sárköz nagy községeiben újra felelevenúl a fehér ingváll, 
— igazi mestermű, — melyet a mellen csokorral összetűzött selyemkendő 
és a derékhoz színes szoknya-öv szorít. Ös-telepúlők, kikről a múlt század 
végén Páter Ubaldus ezt az ismertetést küldötte egy bajor ptlspöknek : 
„Homines hunno-tataricae originis, apprime naturam hungaricam expri- 
munt. Mares pellibus, foeminae cannabinis, diversis jabolicis coloribus 
imbutis incedunt". (Hun-tatár faj, igazi kifejezői a magyar természetnek. 
A férfiak állatbörökben , a nők különféle ördöno-ös színekkel tarkázott 
vászonban járnak.) 

Igaza volt a viseletre nézve. A piros szattyán-virágokkal kihányt 
ködmön férfinak és nőnek egyaránt rendes téli öltözete volt; a díszöltözet 
férfinál szép szabású, panyökán hordott tiszta fehér zeke-szűr; a többi rész 
fekete posztó, fekete csizmával s kerek posztó kalappal. Még jellemzetesebb 
a régi, de még ma is általánosan dívó bő s fél szárig sem érő lábravaló a 
legénységnél. Hasonló rövidségű bokorugrós színes szoknyát visel a női 
fiatalság. A leányok fejét gyöngyös párta koszorúzza, melyről homlokra 
és halántékra kék és piros szalagok lengenek. Férjhez menetel után a párta 
helyét a fő előrészére fél dinnyehéj alakban boruló reczés fejkötő foglalja el, 
s most már a színes szalagok is, ellenkezőleg mint a lánykodás idejében, 
e fejkötő hátsó részéről lengenek a nyakra ; a fejre bő széles íatyol borúi 
(fedél), melyet az új menyecskék színes üvegfejű öreg gombostűkkel korona 
alakra tűzkődnek oda, hol korábban a párta díszlett. 

A karcsú lábak fölött élethalálharczot vív a jövevény bársony-topán 
a bennszülött piros csizmával. De piros csizmának és bársony topánkának 
magas sarka vagyon, s a magas sarokban ügy-esen elrejtve egy kis „pengő" 
(lánysarkantyú). A sok apró szerszám kedvesen csilingel, mikor a decsi 
vagy Csanádi pázsiton koszorúban járva százával lejt a lány. 

íme egy pár vidék népviselete. De, mint tánczunk törvényeit, vagy 
népdalaink rhythmusait, úgy a magyar népviselet változatait is kimerítő 
rendszerbe fogni csaknem lehetetlen. 



Ismertetésünk czélja nem az volt, hogy a magyar népdivatról szóljunk, 
mely változó, hanem a népviseletről^ mely állandó motívumok alapján 
fejlődik. Kerestük a népviseletet nem a népes alföldi városokban, melyek- 
nek lakossága vagyonosodás, mívelődés, más fajokkal és osztályokkal való 
folytonos érintkezés folytán öntudatlanul is változtatja viseletét, hanem 



408 



kerestük a falukban, az egykori jobbágyságnál^ s kerestük azt, — hogy 
analógiával éljünk, — a Linné rendszere szerint; a virágban, a fiatalságban, 
s annak is virágdíszében, ünnepi öltözködésében. 

Minő változatosság a színekben, a kelmékben, a díszítésben, a selyem 
szirmokba öltözködő jász rózsától a fehér patyolatos ormáni liliomig; — 
vagy a csallóközi legény ezüst-lánczos mentéjétől, a székely fiatalság vitéz- 
kötéses dolmányáig: — és minő egyformaság a szabásban és viselési mód- 
ban ! Mint egy nagy hadsereg különböző ezredei különböző hajtókáikkal 
s gombjaikkal, de egyforma fegyverzetben s egységre valló egyenruhában. 
Vagy mint egy nagy szőnyeg-kert, melynek változatossága az egyformák 
csoportosításából áll, s melyben a szegény csalán is szép a maga helyén. 

Nekünk legalább szép. 





M. 52 




Gulya. 



Mezőgazdaság' és állattenyésztés. 




földnek kevés vidékén találunk oly változatos talajt, mint 
Magyarországon, a mihez még az is járúi, hogy az égalji 
viszonyok is lényegesen különböznek egymástól az ország 
egyes részeiben. Magyarországnak az a területe, mely mező- 
gazdasági használat alatt áll, következően oszlik föl : szántó- 
föld 20,116.205 katasztrális hold, legelő 6,423.155 katasztrális hold, rét 
5,200.101 katasztrális hold, kert 605.968 katasztrális hold, nádas 138.557 
kataszti^alis hold, összesen 32,483.986 katasztrális hold. 

A mezőgazdasággal foglalkozók faj, nyelv, vagyon, szokások, sőt 
munkára valóság tekintetében is különbözők s egyik helyen sűrűn, másikon 
igen ritkán laknak oly annyira, hogy ezeken az utóbbi vidékeken a népesség 
valóban gyérnek mondható. Az ország egyik részében a közlekedés könnyű 
és gyorsan juthat a gazda terményeivel oda, hol azok fogyasztót találnak; 
másunnan pedig talán csakis a tenyésztett vagy fölnevelt állatot lehet vásárra 
vinni, hogy eladásából tenyésztőjének munkája jutalmat nyerjen. Mindezek- 
nek természetszerű folyománya az a nagy változatosság, melyet Magyar- 
ország különböző vidékeinek és népeinek gazdaságában tapasztalunk. 

Mielőtt azonban Magyarország mezőgazdaságának mai változatos képét 

ismcrtetnök, vessünk egy pillantást az ország mezőgazdaságának múltjára. 

Hogy milyen lehetett a magyar mezőgazdaság a régebbi időben, 

arról, mivel ez irányú búvárlatok csak újabban történnek, inkább csak 

52* 



412 

következtetés útján lehet fogalmat alkotnunk. A biztosabb följegyzések a 
tizenötödik század végéről és a tizenhatodik századról valók. Ebben a korban 
panaszkodtak a földmívelők, hogy mily nagy nehézségekkel jár a gazdál- 
kodás; senki sem biztos arról, vájjon le fogja-e arathatni, a mit vetett? 
Háborúk, de belviszályok is pusztítottak az országban, pusztították annak 
lakosságát, melynek tetemes részét rabságba hajtotta a török. Az 1514-ik 
évi pórlázadás még zavarosabbá tette a helyzetet úgy, hogy évtizedek 
kellettek az ez által ejtett sebeknek csak némileg való behegesztésére is. 

A szomorú állapotokat az országban először az 1546., azután az 1550. 
és az 1556. évi országgyűléseken alkotott törvényekkel próbálták javítani; 
de a siker alig volt számbavehetőnek mondható, mert az úr nem gazdálko- 
dott, s így nem érezte ezen foglalkozás akkori sanyarúságait ; a gazdálkodó 
jobbágy pedig teljesen földesura önkényére volt bízva. Ez alatt kényére 
portyázott a török mindenfelé; itt egy ménest hajtott el, ott egy gulyát; 
menekült előle, a ki tudott; és így mind szomorúabbak lettek hazánkban a 
közállapotok ; csak helylyel-közzel maradtak szigetekként egyes háborítatlan 
területek, melyekből később a javulás kiindulását vehette. 

Csak Buda várának visszavételével hulltak le a nemzetről a bilincsek. 
A megmaradt birtokos fölkereste a helyet, a hol régi otthona állt és annak 
romjaiból kezdett alakítani új otthont, munkálkodván, hogy a mohácsi vész 
előtti Magyarország a romok, a pusztulás tengeréből újra fölépüljön. Kevés 
volt ekkor az ember, cSekél3^ek voltak a szükségletek; azért keveset szán- 
tott a gazda; csekély terméséből megadta a dézsmát a földesúrnak, a többit 
maga fogyasztotta el ; eladásra alig került termény, és a tizenhetedik század 
kezdetéig az eladó terménynek is törvény által megszabott ára volt ; öt 
köblöt kellett adni egy forintért. A mit szántott, azt sok helyen két, 
ismét másutt három nyomásba vetette a gazda, sőt voltak olyan határok, 
a melyeken, mint Debreczen vidékén, kényszer-forgót alkalmaztak; például 
volt olyan határ, melyben a gazdának a birtokolt szántóföld egy ötödét 
minden évben be kellett vetnie. 

Először 1611-ben a Királyhágón túl, de csakhamar azon innen is 
változott az üzletvitel; nemcsak az eke meg a kasza volt a legkiválóbb 
gazdasági eszköz, hanem a tengeri meghonosításával, (mely Erdélybe a fent 
említett évben a törökök útján, a Muraközbe pedig Olaszországból hozatván 
be, 1612-ben kezdett termesztetni), a kapa is szerepet nyert. A tengeri 
Magyarországon hamar kedveltté lett, és azóta csak egy gazdasági növény, 



413 

a burgonya jött hazánkba, mely a mezőgazdaság menetére a mai napig 
oly fontossá vált, mint a tengeri. 

A tizenhetedik század kezdetén a kenyérterményeken kivűl a jász-kun 
vidékeken a kölest, a fonálnak való növények közül a felvidéken a lent, 
az ország délibb részén a kendert, a hüvelyesek közül különösen a paszulyt 
kezdték inkább termeszteni. A fűszer-növények közül a sáfrányt mívelték, 
mely űri asztalok számára keresett volt annyira, hogy például a trencséni 
árúnak fontjáért 24 forintot (akkor roppant árt) fizettek, holott a Bécs 
környékén termelt sáfrányért alig adtak 14 lorintot. 

A tizennyolczadik században több oly esemény történt, mely az ország 
mezőgazdaságára nagy hatást gyakorolt; ilyen volt az urbárium rendezése. 
Fontos növénytermelési eseményeknek mondhatjuk, hogy a század végén 
Németországból visszatérő tanúlókkal ismét egy kapás növény jött be, mely 
az éjszaki részen, de az ország homokos vidékén is nagyon fontossá vált 
az üzletvitelre ; ez a növény a burgonya volt. Fontos továbbá, hogy ezen 
század végén Tessedik Sámuel meghonosította a luczernát. 

Jól, rosszul megszántott a magyar gazda annyi földet, a mennyinek 
termésével háza szükségletét kielégíthette ; jobb mívelést, a vetések ápolását 
nem ismerte, nem az okszerű munka után várta, hanem mint az ég ado- 
mányát remélte a jó termés áldását. így folyt apáról fiúra átörökített módon 
a növénytei^melés, mely czéljáúl a házi szükséglet fedezésén kivűl legföljebb 
még a helyi szükségek kielégítését tekintette. 

A növénytermelés módjától nagyon különbözött az állattenyésztés 
vagy helyesebben az állatok tartása, mi a magyar gazdát már kissé jobban 
érdekelte. 

Lovon jöttek a magyarok erre a földre ; lovon szoktak békében és 
harczban járni, így természetes, hogy a ló szaporítása foglalkoztatta őket 
első sorban. Szaporították azt a kicsiny, nem nemes, nem is elég szép, de 
szilárd, fáradhatatlan és bátor keleti lovat, melyet az országnak némely 
helyein még ma is föltalálunk; erre nyergeltek, ha zsákmányolni mentek 
idegen földekre; ezen menekültek, ha a csata szerencséje elfordult tőlük; 
ezen mentek le Byzancz alá annak kapuját a magyar buzogánynyal meg- 
döngetni. Valóban végtelen szívósnak és győzősnek kellett lennie azon 
lóállománynak, melyen őseink a honfoglalás nagy útját és küzdelmeit 
megtették s különösen ezután Zsolt és Taks fejedelmek alatt 907-től 970-ig, 
tehát 63 év alatt 32 nagy hadjáratot viseltek, melyek alatt Konstanti- 



414 

nápolytól az Oczeánig, Dél-Olaszországtól az Éjszaki tengerig majdnem 
minden országot bekalandoztak. 

A szarvasmarhát valószínűleg szintén beköltözésükkor hozták a magya- 
rok magukkal Oroszországból, és a pörge szarvú raczka-juh, mely Dél- 
Oroszországnak most is lakója, az országba költözéskor valószínűleg már 
szintén kiséröje volt a magyar népnek. 

Allatot tartani, pásztorkodni és — harczolni, ezt szerette a magyar; 
mezei munkával keresni meg; mindennapi kenyerét kevésbbé volt ínyére, és 
azért vonzódott inkább az ország sík részére, hol a pásztorkodás könnyebb 
volt, hol fürge lovát, termetes fehér marháját könnyebben tenyészthette. 

De más okból is inkább állatban kellett a magyarnak vagyonát tar- 
tania; mert, ha végig hangzott az országon a vészkiáltás: ^^jön a tatár l'^, 
a fegyvert biró férfi lóra ült, hogy a hazát védelmezze, az öregek, nők és 
gyermekek pedig erdők, hegyek közé menekültek az állatokkal. Mikor 
vége volt a dúló förgetegnek, a nádasból, erdőből, a hegyek közül ismét 
előjöttek azok, a kik a vészből menekültek, újból előhajtották állatjaikat 
és ismét megkezdették az otthonnak újjá alakítását. 

A magyar lovakat a középkorban külföldre nem vették ; a vértes, 
nehéz lovas mást, nehezebbet keresett ; de időközönként már ekkor is 
hajtottak külföldre szarvasmarhákat. így Csehországba, Ausztriába és ezen 
keresztül Németországba, sőt Buccarin át Olaszországba is mentek marha- 
szállítmányok , s daczára annak , hogy Varró fölemlíti a scythák fehér 
marháit , hogy említés tétetik , miszerint a góthok és longobárdok fehér 
marhát hoztak felső Olaszországba, valószínűbb, hogy a Buccarin át való 
szállítmányokkal jutott a fehér, nagy szarvú primogen marha Róma kör- 
nyékére, a Campagnába. A rendes marhakívítel azonban csak a mohácsi 
vész után vette kezdetét, s pár évtizeddel később már mintegy 80.000 darab 
ment ki évenként Magyarországból. Később Bécs szerződésileg biztosította 
magának a magyar marhát, melynek szállítását egy ideig Bánfly Lukács, 
később Pozsony városa teljesítette. 

A török világ után lassan épült ki Magyarország a bajokból. A gyér 
népesség csekély szükséglete könnyen fedezhető volt és a növénytermelés 
főleg a kenyértermények előállításával foglalkozott, de csak oly mennyiség- 
ben, hogy a helyi szükség fedeztessék, a többi föld parlagon hevert és 
járta a barom, s így az állattenyésztésnek kellett a mezőgazdaságban a 
főtényczőnek lenni. 



415 

Így tarott ez a tizen nyolczadik század közepéig, a mikor egy másik 
nevezetes dolog történt: t. i. a merino juh behozatala. A tizennyolczadik 
század második feléig a juhászat a hegyes vidékekre, meg a nagy síkság 
egyes területeire szorítkozott; az ország többi részeiben csak szórványosan 
űzetett; de mindenütt csak a kevert gyapjas, a síkságon pedig ezek közül 
a festőileg szép, pörge szarvú magyar juhot járatták, mely ma már kihaló 
félben van; ezt fejték, ennek gyapjáb(3l készült a szűr, a báránygyapjúból 




Magyar paraszt ló. 

az úri posztó és a kalap, a bőrből a suba és a ködmön, mint a nép leg- 
fontosabb ruházata. 

Szelepcsényi esztergomi érsek kísérleteket tett 1 666-ban a magyar 
juhok átalakítására, de kísérletei nem vezettek czélhoz, sőt nyomokat 
sem hagytak. Mária Terézia királynőnk uralkodása alatt az ő rendeletére 
tétettek az első sikeres lépések a juhászainak más irányban való fejleszté- 
sére; a paduai juhok behozatala és a merinóknak Markopailba való helyezése 
új korszaknak voltak megalapítói. József császár, ki a behozott spanyol 
juhok sikeres tenyésztéséről meggyőződött, a gyapjú -ipar fejlesztésére és 



416 

ez által a juhászat emelésére is hatni kivánt. Először a kelmék behozatalát 
nehezítő rendszabályokat léptetett életbe. 1784-ben kitiltotta a külföldi 
posztókelméket és egyidejűleg merino törzsjuhászatokat állított, a milyen 
a budaörsi volt, hogy azon gazdák, kik a spanyol juhot óhajtják tenyészteni, 
tudjanak honnan kiváló állatokat szerezni. 

Később a lótenyésztés terén is rendkivúl fontos lépés történt az első 
magyar állami ménes-intézetnek 1775-ben megalapításával Mezőhegyesen. 
József császár alatt létesült 1789-ben még egy második ménes-intézet is 
Bábolnán, mely eleintén Mezőhegyes fiókja volt. Ugyancsak ő alapította 
1787-ben az állatorvos-iskolát Budapesten, mely később a magyar mező- 
gazdaságra szintén fontos hatásúvá lett. 

Magyarországon a mezőgazdasági üzlet tényezőiből csak az anyag 
volt meg a múlt század végén; de kevés volt a munka és — mondhatni — 
hiányzott a szakértelem is; olyan tapasztaltsággal pedig, mely ezt helyette- 
síthette volna, szintén nem bírt a gazdálkodó nép. Belátta ezt hazánknak 
egy nagy fia, „ki csak azért örült a nagy birtok nagy hasznának, hogy a 
sokból sokat adhasson a hazának", s ki saját költségén alapított I7g7-ben 
egy tudományos alapokon nyugvó gazdasági szakiskolát — az els'ót Európá- 
ban^ melyben a mezőgazdaság szakszerűleg taníttatott. E hálás emlékezetre 
méltó férfiúnak, gróf P'estetics Györgynek keszthelyi Georgikonjából indult 
ki hazánk mezőgazdasági haladása. 

A század vége véres alkonyatot hozott Európára; az új századra is 
véresen hasadt a hajnal; így azon munkásság — a mezőgazdasági haladás 
előmozdítása , — melynek a béke az éltetője , szünetelni volt kénytelen. 

A tizenkilenczedik század második tizedében azonban épen a keszthelyi 
Georgikonban kiképzett nemzedék már sikeres küzdelmet kezdett a verseny- 
téren, s e küzdelem először is a juhászatnál vívott ki eredményeket úgy 
annyira, hogy a gyapjúkivitel ekkor 9,500.000 kilóra ment; a század 
harmadik tizedében a kivitel 13,000.000 kilóra emelkedett, és elmondható, 
hogy ekkor Magyarországnak ez volt egyedüli nagy értéket képviselő 
kiviteli czikke. 

Magyarország, mint láttuk, a múlt századokban területéhez mérten 
keveset termelt, és egy félszázaddal ezelőtt a termelés aránya még mindig 
a régi fokon állt. Nem termelt pedig az ország azért, mert terményeit nem 
volt képes piaczra vinni, mi miatt igen külterjes volt a mezőgazdasági 
üzletvitel. Ezt látva Széchenyi István gróf, segíteni akart a bajon ; ő vetette 



417 



meg a lótenyésztési társulat létesítésével az országos gazdasági egyesület 
alapját, mely egyesület a mezőgazdasági előmenetelnek oly fontos tényezője; 
ő nyitotta meg az első fontosabb közlekedési utakat, minek a következ- 
ménye bámulatos vala. Fokozódott a növénytermelés, új állattenyésztési ágak 
karoltattak föl, szóval a magyar mezőgazdaság más képet kezdett nyerni. 

Ezen átalakulásnak egyik leghatalmasabb előmozdítója József nádorunk 
volt, kinek emléke minden magyar gazda szívében meg van örökítve. 




Magyar juh. 

Magyarországon a jelen század negyedik tizedéig a sertéstenyésztés 
csak a helyi fogyasztást elégítette ki. Honi sertéseket igen kis számban és 
csakis Budapestre meg néhány fölvidéki városba szállítottak; de a városi 
fogyasztás akkor szintén igen csekély vala, mert a munkások a sertéshúst 
nem fogyasztották, sőt a mesterlegény kikötötte munkába állásakor, hogy 
hetenként legföljebb kétszer tálaljanak neki ilyen húst. Sertésekkel azonban 
az országból és ezen keresztül azon időben már meglehetős élénkséggel 
kereskedtek; de ezen kereskedésnek, mely egy részt Győr, más részt 
Sopron felé vette útját, csupán szerbiai szállítmányok szolgáltatták az anya- 

M. 53 



418 

sát. A szerb kondor-sertések és az ezekkel való kereskedés keltette föl 
József nádorunk figyelmét; vásárlót küldött Szerbiába, ki azonban Milos 
herczegtöl ajándékba hozott a nádornak tenyészteni való anyagot; ezzel 
alapította meg a nádor a kisjenői nyájat, mely a magyar sertéstenyésztésnek 
szülője, azon ágnak, melynek tenyésző anyaga, — a hizlalandó állatokat 
nem számítva, ■ — ma 75 millió forint értéket képvisel. 

Elérkezett 1848. Ezen évnek az ország mezőgazdaságára is korszakot 
alkotó hatása volt. Megszűnt az úrbér, az ősiség eltörlése kimondatott; a 
parasztgazda a maga földbirtokának önálló urává lett. 

1855 után a telekkönyvi rendelet következtében tagosítottak , a 
legelőket elkülönítették, részben feltörték, a mi az egész országban meg- 
változtatta a mezőgazdaság vitelét. A kisbirtokosság átalánosan, de sok 
nagyobb birtokos is feltörte a neki jutott közlegelő részt, a mi az ország 
állattenyésztésére hosszú évekre kiható, először is az állatok számát csök- 
kentő hatást gyakorolt. 

Az ötvenes évek, de kivált 1861 magas gabona-árai a gabonater- 
mesztést illetőleg csábító erővel bírtak; az állattenyésztést épen úgy a telkes 
gazda, mint a nagyobb birtokos elhanyagolta; „(í?feö:", ez volt a jelszó, ezt 
törekedett mindenki mentől többet termelni, de az, hogy az ennek termelése 
által a talajból elvontak visszapótoltassanak, csak a képzett gazdáknál volt 
szokásban. Kifejlődött tehát egy neme a rabló gazdaságnak, melynek útja 
egyenesen a szegénység felé vezetett. 

A vezérférfiak látván, hogy az elméletileg is képzett gazdák ezt a 
helytelen utat nem követik : a jobb útra térés eszközét a szakértelem ter- 
jesztésében ismerték föl, és iparkodtak oly tanintézetek létesítésén, hol az, 
a ki mezőgazdasági pályára óhajt lépni, kellő ismeretekre tehessen szert. 
Keszthelyen, Debreczenben, Kolozs-Monostoron és Kassán egymás után 
nyíltak meg a gazdasági intézetek, továbbá több helyen földmíves- és 
vinczelléi--iskolák alapíttattak. A szakirodalmi munkásság is nagyobb len- 
dületet vőn. 

És milyen most a mezőgazdaság képe az országban ? Talán meg- 
szűntek az ország különböző vidékein fönnállott gazdasági eltérések ? Nem ; 
máig is megvannak, sőt ezen túl is meglesznek. A földrajzi és éghajlati 
helyzet, a talaj minősége s magok a gazdálkodással foglalkozó emberek oly 
különbözők itt, hogy a magyar mezőgazdaságban a változatosság mindig 
meg fog maradni. 



419 

De mégis mit látunk ma, ha az országon végig tekintünk? Látjuk-c 
még a végtelen gyepes pusztákat, a határtalan legelőket, ezeket az ekétől 
soha föl nem hasogatott területeket ? Igenis, látunk még itt-ott efféléket is ; 
de, ha az ország nyugoti felében, az úgy nevezett Dunántúlon nézünk szét, 
azt is látni fogjuk, hogy ott részletenként már ol)fan a földmívelés, mely 
az európai haladottabb országokéval is sikerrel versenyezhet. A kisbirtokos 
sok helyen kertileg míveli földjét; minden talpalattnyi be van vetve, ültetve; 
egy fűszál sem vész kárba, és a gazda minden hulladékkal pótolni iparkodik 
azt, a mit a termelés által a talajtól elvont. 

Oly módon kezelt nagy birtokok, mint az ország ezen részében, 
máshol alig láthatók; mint ilyeket idézhetjük például: a kapuvári bérelt 
uradalmat, a vasmegyei gyári gazdaságokat ; ilyen mindenek fölött Albrecht 
főherczeg magyar-óvári uradalma, hol az ország legnagyobb tehenészete áll 
fenn (1835/iarab fejős tehénnel, az egész tenyészet létszáma pedig 3399 
darab). Ez az uradalom valósággal mintaképe a legczélszerűbben rendezett 
s utánzásra mindenben érdemes gazdaságoknak. Szintén ezen sorozatba 
tartoznak a bábolnai és kisbéri magyar királyi ménesbirtokok gazdaságai, 
melyek a magyarországi állami méneseknek méltó keretjei. 

Bábolnán az állami ménes anyaga részben tiszta vérű arabs és arabs 
jellegű, de nagyobb részben félvérekből áll; ezekkel törtek utat azon merev 
anyagba, mely a nép kezében volt és melynek javítása oly fontos érdeket 
képezett. Kisbéren a ménesben, melyet 1853-ban alapítottak, angol telivér 
és angol eredetű félvér lovak neveltetnek. Kisbéren nemcsak a kontinensen 
levő telivéreknek a disze van összegyűjtve, nemcsak a legjobb jellegű és 
termetű félvérek láthatók, hanem oly okszerű szép kezelés is honos, hogy 
abban minden szakértő gyönyörűséget, minden okulni kivánó pedig mintát 
találhat. Ebből érthető, miért zarándokolnak oda oly messze vidékekről, 
miért emlékeznek azok, a kik ott jártak, oly elragadtatással a látottakról. 
Bábolnán a ménes létszáma 592 darab, melyek közt 155 anyakancza van. 
Kisbéren a létszám 553 darab, melyek közt angol telivér anyakancza 
26 van, félvér anyakancza 127 darab; ugyancsak ott látható nyolcz, leg- 
kitűnőbb angol telivér törzsmén. 

Nemcsak a fent elősorolt helyeken, de átalában a nagyobb birtokosok- 
nál, vagy az ezek birtokait kezelőknél is megvan a kellő képzettség, mely 
az üzletvitelben érvényesül. A birtokok telkesítve vannak, a kultur-mérnök, 
mezőgazdasági haladásunknak ez újabb fontos tényezője, a hol tere van, 

53* 



420 

megkezdette üdvös munkásságát. Ezen birtokokon a határok, sőt az egyes 
táblák mesgyéi is fákkal ültetvék be s ez ültetvényeknél a gyümölcsfák is 
mind inkább tért nyernek. Az ország ezen részében már a szövetkezési 
szellem is tcijed ; a kisbirtokosok gépek vásárlására, sőt helylyel- közzel 
már jobb apaállatok tartására is szövetkezni kezdenek. A lótenyésztés 
anyaga is tömegesebb már, az igára alkalmas nehezebb lovak tartása 
terjed ; de az általános tenyésztés is ma már inkább az angol- félvér lóval 
foglalkozik. 

A túlságos gabonatermelés miatt a szarvasmarhatenyésztés, a hetvenes 
években pedig az ausztráliai gyapjú versenye folytán a juhászat is az egész 
országban hanyatlott. Csökkent a szarvasmarha száma, de hanyatlott az 
anyag minősége is, különösen ott, a hol hazai fajtánkat tenyésztették, és 
hiányzott más, az intensivebb üzletvitelbe illó jelleg azon vidékeken, a hol 
a hazai, fajta tenyésztése már nem bizonyult eléggé hasznot hozónak és niás 
irányban a termelő marha meghonosítása lett kívánatossá. 

A kormány számot vetvén az ország egyes vidékeinek körülményeivel, 
határozott tenyésztési tervet készített, és először is tenyésztő kerületekre 
osztotta az országot. A tenyésztő kerületek számára szolgáló törzs-tenyészetek 
(pepineriák) fölállítását segélyezte, a községeknek a tenyésztő kerületbe való 
apa-állatokat adott, még pedig oly bőkezűen, hogy az utóbbi évben ily 
módon 1 008 tenyészállat jutott a gazdaközönség használatába , illetőleg 
birtokába. Ezen eljárás rendkívül gyümölcsöző volt, mit azon körülmény 
bizonyít legjobban, hogy az ország szarvasmarha-állománya ezen támogatás 
folytán az utóbbi években 334.396 darabbal szaporodott. A tenyésztő 
kerületekbe való osztás alkalmával az ország nyugoti része és az éjszak- 
nyugoti határ mente, valamint ez előtt a jobb közép-hegység számára a 
piros-tarka nagy homlokú marha jelöltetett ki, s a nyugoti országrészben 
ez gyorsan terjed; törzsnyájak naponta létesülnek, az istállózás napról-napra 
tért hódít, s általában a régi magyar gazdaság az intensiv üzletvitelnek 
enged helyet. 

A juhászat képe is változott ezen a vidéken. A kis, fürge, mindig 
éhes, és mégis nehezen hizlalható electorál jellegű merino gyérült; először 
a tömeges negretti, újabban a franczia jellegű nehéz merino birka foglalt 
tért a tenyésztésben, és már erősen terjed, különösen a közép birtokosoknál. 
A nyugoti országrészben helyenként már az angol hús-juhok előtt is meg- 
nyíltak a hodályok kapui, és úgy a Cottswoldok, valamint a nagyobb testű 



421 



Dowii-juhok is alkalmaztatnak haszonra való egyedek előállítását czélzó 
keresztezésekre. Ezen tevékenység mutatja, hogy a mezei gazda ezen a 
vidéken más ösvényre tért; belterjesség képezi czélját; a termelés által 
a talajból elvettek visszapótlását tekinti föladatának. 



Ha valaki vaspályán jön nyugotról hazánkba és a Morván áthalad, 
a Dunától éjszak-keleti irányban hegylánczolatot lát, mely innen megszakítás 
nélkül húzódik ismét a Dunáig, s útjában egészen a déli vidékekig köröskörül 
öleli az országot. Ezen hegység a Kárpátok hegysége; ennek a vidéke 
éjszakon a második terület, melyet gazdaságilag szintén külön kell szemügyre 
vennünk. 

Nem szabad azt állítanunk, hogy általánosan a mezőgazdaság itt az 
őstermelésnek legfontosabb ága; ennek többen és különösen az erdészek 
méltán ellent mondhatnának; s az erdészet itt valóban igen fontos, és sajnála- 
tos, sőt mondhatni káros, hogy a birtokosság épen a határszéli megyékben 
nem az erdészetet tartja fontosabbnak és első helyen nem azt karolja föl 
egész erélylyel. 

A Közép-Kárpátok gazdagabb völgyeiben a gabonatermesztés még 
fölényben van és a gazdák erre ott még nagyobb gondot fordítanak ; az 
árpa és a lóhere még nem vívta ki magának azt a szerepet, a melyet ki kell 
vívnia, s e mellett az istállók sem oly anyaggal vannak népesítve, mely ott 
legtöbb haszonnal lenne tenyészthető. 

Ilyen általában az állapot az ország hegyes vidékén ; ettől azonban 
lényeges eltéréseket is találunk, a melyek nagy vidékekre terjeszkednek ki. 
Pozsonyban, Nyitra és Bars megyék felső részén, a regényes Vágvölgyben 
a haladásnak fentebb említett kívánalmai mind megvannak; az egyensúly 
elvét a gazda szem előtt tartja; már inkább termeszt takarmányt és törekszik, 
hogy intensiv eljárással kis területen mentől többet arasson. A kisbirtokos 
háza, kertje rendezett; csűrje mutatja, hogy szorgalma nem volt meddő; 
csak istállójában nem olyanok még az állatok — ■ a ló kivételével, — hogy 
a termelt takarmányt kellően pénzzé tennék. 

A havasi természetű hegyes vidékkel már nem így vagyunk. Túrócz, 
Zólyom, Liptó megyékben azelőtt, mikor még vaspálya nem volt, meg 
kellett termeszteni a kenyérnek való gabonát, mert az oda szállítás nehéz és 
drága volt; ezért a gazda egész erejével azon iparkodott, hogy annyi 
gabonaneműje legyen, a mennyi háza szükségletét fedezi; annyi burgonyája, 



422 

a mennyi háza népének táplálására megkívántatik, és, ha annyi nem volt, 
akkor koplalt. így a hegyek lábán levő kevés szántóföldet kenyérnövényekkel, 
burgonyával vetette be, míg a kissé lankásabb helyeken a tehenének vagy 
lovának kaszált annyit, a mennyivel kitelelhetett; de háza népével s házi 
állatjaival együtt bőséget soha sem ismerve élte le a gazda az életet. 
A vagyonosabb ember juhot vett és vesz, azt nyaraltatja, feji, és őszszel, 
ha meghízott, eladja; ha nem eladásra való, levágja. Tavaszszal még mindig 
találkozhatunk a Királyhágón túl vásárolt fejesre való juhfalkákkal, melyeket 
nagy kalapú bacsók hajtanak föl onnét éjszakra gyakran a vaspálya mellett 
lábon (mert így olcsóbb). Ezek tejéből készül a „tátrai" és a liptói túró, 
meg a sokak által kedvelt zöld kérgú klenóczi sajt. A völgyben lent faházban 
lakik a gazda. Az udvar végét a csűr foglalja el, a házak s a csűrök oly közel 
állanak egymáshoz, hogy tűzvész esetén az egész falu menthetetlenül veszve 
van. A mezőn részint kalászos vetemények : rozs, árpa, zab, részint burgonya 
foglalja el a tért; lóherét, bükkönyt, vagy más takarmány-félét ritkán lehet 
látni ; itt-ott egy kis darabka lenvetés örvendezteti meg a szemet. A barmon 
nagyon meglátszik a takarmánytermelés hiánya, de ez a kiélt szántóföldeken 
még inkább szembeötlő. A hegyi legelőkön vagy havasokon gazdálkodás 
nincs ; ott a legelőket tisztítani, trágyázni, hogy kaszáló legyen és hogy 
rossz időben legyen mivel pótolni a legelőt, nem szokás ; havasi lak, istálló, 
melyben a hideg éjszakát tölthessék az állatok, jórészt még hiányzanak; 
ezért csak rideg jószág és juhok járnak fent a bérczekben ; a havasi 
gazdálkodás első kísérletei eddig csak a keleti Kárpátokban találhatók. 

Az erdő volt ezen vidék gazdagsága; de az erdőt elpusztította a 
birtokos ; az erdő pusztulása pedig ma már a mezőgazdaságra is kihat ; 
egyes járásokban, mint például a csaszaiban Trencsénben, ez igenis szembe- 
tűnő kezd lenni és szerencse volna, ha ezt az egész járást, valamint Zemplén 
felső részét is, hol a talaj oly szegény, a fenyőnek engednék át és a mező- 
gazda másutt keresne munkájára háladatosabb területet. 

Liptó és Sáros felső része közt terül a Szepesség, mely már más képet 
mutat. A falvakban a házak kőből épültek, elég tágasak ; a csűrök nagyok 
és ritkán üresek; kert minden háznál van, s a szepesi gazda, habár küzde- 
lemmel, de megszerzi családjának a kerti terményeket. A szántóföldek 
jól míveltek; a gabona-neműek a burgonyával váltakoznak, s ezek közé 
mindenütt oda ékelődik a lóhere ; tér van adva a bükkönynek és a répának 
is. A len már fontosabb, mit kiterjedt mívelése eléggé elárul. 



423 

A szepességi gazdák lovai jobbak; marhájuk, habár távolról sem 
kifogástalan, mert egy jellegű falkát a megyének egyetlen községében sem 
lehet találni, de jobban tápláltak és ápoltak, mint a szomszédos megyékben. 
Az egyöntetű jelleg létesítése tekintetében csak Sáros áll előbb ; ott a törekvő 
birtokosság újabban jó példát ád ezen irányban a telkes gazdának. 



A keleti határt szintén olyan bércz-keret szegélyezi, mint az éjszakit ; 
ez öleli körűi a régi Erdélyt, vagyis az ország azon területét, melyet a 
Királyhágón túli résznek nevezünk. A keret mindenütt sziklás ; a hegyek 
magasak; vannak hólepte csúcsok, melyek alatt gazdag havasok terűinek, 
míg az alsóbb fekvésű oldalokat részben bükk, részben tűlevelű erdők 
lepik el. Ez országrésznek a belsejében is vannak magasabb hegylánczok, 
melyeken kiváló havasi legelők terűinek ; de van olyan is — például a 
Gyalu fölött levő hegyláncz, — melynek havasi legelői már csak másod- 
rendűeknek mondhatók. A határhegység és az utóbb említett hegylánczok 
kivételével ezen országrész többi területe hullámos és csak helylyel-közzel 
találkoznak benne szélesebb völgyek, melyeket lapályoknak, másutt térségnek 
mondanak, de a valóságos sík itt hiányzik. A talaj a hegységek völgyeiben 
— talán a gyalui hegység völgyeinek kivételével — a mezőgazdasági üzlet- 
vitelre jó. 

A keleti határszéli vidék lakói közül első helyen a derék székelyek 
említendők. A székely nemcsak a völgyben, hanem fent a havason is 
gazdálkodik, azon szánt, vet, de fent a havason a földmívelése kezdetleges. 
Ha a magot egyszeri szántásba elvetette és a vetést egy levágott fenyővel 
beboronálta : elvégezte a mívelést s várja az aratást, mely többnyii-e csak 
az elvetett mag kétszeresét adja vissza a gazdának. 

Tulajdonképeni okszerű havasi gazdaság eddig nem volt ; a havasok a 
leírt módon használtattak, vagy, ha nem törettek föl, akkor tinók nyaraltak 
rajtuk, vagy pedig csikók, esetleg juhok járták; jó és biztos éjjeli szállások 
fent a havason szintén nem voltak ; azért a farkas éjjel, a medve pedig 
nappal vitte el dézsmáját a nyájból, noha a legeltető pásztor puskával állt 
ői^t. Az itt tenyésztett juh vagy az, melyet mezőségi raczkának nevezhetünk 
legjobban, vagy pedig a czigája, mely, mivel épen oly jó fejős, mint az 
előbbi, húst is oly jóizűt ad, s mely nem kevert szálú nemezes, hanem 
valóságos gyapjút termel; nagyobb figyelmet is megérdemelne. A sertésnek 
csak másodrendű szerep jut, s valamint évekkel ezelőtt a Királyhágón 



424 

innen, úgy Erdélyben a határszélen ma is csak a házi szükséglet számára 
tenyésztik. A szarvasmarha-tenyésztésre már nagyobb gondot fordítanak ; 
a határszéleken lakó székely maga is tenyészt s nevel is. A tinót lent 
a dombos vidékeken vásárolja, és ha kész ökörré nevelte, Szászrégenbe, 
Maros -Vásárhelyre, Udvarhelyre, vagy Keresztúrra hajtja eladásra, hogy 
aztán „messze vidékre vitessék el onnét". 

Az országnak tenyésztő kerületekre osztásakor a keleti határhegyek 
vidékére eleinte szintén a borz-deres fajta terjesztése terveztetett; de épen 
abban az időben Románia felé a kérődzőkre állandó határzár rendeltetvén el, 
hogy ez annál könnyebben fenntartathassék , hogy a csempészet az által, 
mert ide át a román darvas, valamint a fehér és pirók podóliaitól eltérő 
színes fajta tenyésztetik, inkább megakadályoztassék : oda egy olyan, még- 
pedig a pinzgaui piros-tarka fajta jelöltetett ki, mely fajtából arra a vidékre 
rövid pár év alatt több tenyésztő telep számára hozatott tenyésző anyag, 
és remélhető, hogy, ha a lakosság takarmányt is termeszt, ha a havasait 
mívelni kezdi, azaz kellőleg tisztogatja, környéküket befásítja, a jobb részeket 
trágyázza, akkor a javított havason ez a fajta tenyésztése épen úgy sikerülni 
fog, mint Krassó-Szörény megye rokon természetű területén. 

A kis székely ló, melynek már a régi időkben is hírneve volt, átala- 
kulóban van. Csíkban még ezzel jár a gazda; de másutt már a nagyobb és 
értékesebb állami apa-lovak hatása előtérbe lép. A javítás határozottan a 
fogarasi m. kir. ménesintézetből került apalovaknak köszönhető, ezek sehol 
jobb helyre nem juthatnának, mint a minő a székely föld s egyátalában 
a keleti hegyvidék. 

Az állami ménes 1873-ban helyeztetett el Fogarason, hová az alapanyag 
részint Lippizáról hozatott, részint lippizai eredetű ; de a lippizaiaknak arabs 
vérrel való keresztezéséből származó lovak is helyeztettek ide Mezőhegyesről, 
melyekből most egyöntetű, conform törzs alakításán működnek. Fogarason 
a ménes 415 darabból áll, melyek közt 106 darab an)''akancza van. A foga- 
rasi lovak talán valamivel kisebbek, zömökebbek a lippizaiaknál ; kötésük 
jobb, és szilárdság tekintetében amazoknak nem sokat engednek. Ujabban 
ezen lovak képességeit a közönség mind jobban méltányolja, mit legjobban 
azon árak bizonyítanak, melyeket még „fogarasi szürkekért'-'- is az árveré- 
seken fizetnek. S e becsűltetést ezek a lovak meg is érdemlik. Volt az 
1885. évi lókiállításon Budapesten egy, a „Pluto" családjából való kancza, 
mely elég súlyos lovas alatt hét nap alatt jött föl Fogarasról Budapestre, 



425 

és láttunk Segesváron egy huszárszázadot, mely nagy részt fogarasi apa- 
állatoktól származó lovakkal volt ellátva, és elmondhatjuk, hogy ennél 
jobbat még alig láttunk. 

A szorgalmas és kis gazdaságában fáradhatatlan székely szomszéd- 
jában lakik a csángó-székely, ki a többi székelytől viseletére, foglalkozására 
nézve egyiránt különbözik, mert inkább pásztorkodó s mert úgy látszik, 
hogy kertészkedni sem a férfía, sem a nője nem igen szeret. A hét falusi 










,v/ '^ 






H'/!*-- 






'w%i//^ 



Czigája juh. 

csángó főleg juhász és nyájával, mely a havason nyaralt, egészen a Dobrud- 
sáig eljár telelni; de bármeddig megy is nyájával, az arról nyírt gyapjú 
a brassói posztós vagy gyapjúmosó kezébe kerül. 

A határ mentén haladva, Besztercze-Naszódban a szász községekről és 
azok szorgalmas lakóiról nemcsak érdemes megemlékeznünk, hanem mun- 
kásságukat meg is kell dicsérnünk. A székely község házai kicsik, de tiszták 
és rendben tartottak; a kisebb csűr mutatja, hogy ott a gazdaság, az egyesek 
földbirtoka kicsiny és fokozott munkával kell a gazdának a családja fenntar- 
tására szükségeseket megkeresnie ; azért a székely, ha örökén a munkát 

M. 54 



426 

elvégezte, megy munkáért a havasaiföldre, vagy jár messzire borvízzel, 
deszkával kereskedni. A szász birtoka ellenben nagyobb, és ez mindenén 
meglátszik. A szász gazda téglából vagy kőből épült, cseréppel födött nagy 
házban lakik , istállói tágasak , csűrje nagy és szintén kemény anyagból 
készült. A lakóház nem két, hanem több ablakkal néz az utczára, de rendesen 
csak két ablakán tekint ki egy-egy gyermek. A gazdasági munkát maga 
vezeti a gazda, s ha kell, maga is dolgozik; a szekeres munkát ő, a gya- 
logot fogadott cseléd végzi mellette. A földet elég jól míveli, és a vetése 
dicséretesen tiszta, oly annyira, hogy a szász gazdákkal e tekintetben a 
Királyhágón túliak közül csak kevés más gazda mérkőzhetik. Sertése és 
juha olyan, a minő általában tenyésztetik ; a marhatenyésztése, melyet elha- 
nyagolt, újabban haladni kezd. A bivalynak itt már tenyésző területe van, 
sőt mondhatni, hogy az egész országban olyan bivalyokat, mint a déli 
határszélen, például Fogarason, alig találunk. A szász gazdák lovai töme- 
gesebbek és nagyobbak, mint akár a székely, akár pedig a román kezén 
levő ló ; de szívósság tekintetében a székely lovával a versenyt ki nem 
állják. A szász községekben a nehezebb angol félvér is talál kellő alanyt. 

Brassómegyében újabban a takarmány-termesztés örvendetes lendületet 
vett ; a lóhere napról-napra tért hódít és ez ott az állattenyésztésen is észre- 
vehető. Az okszerű kezelés terjedésének okvetetlenül hatalmas tényezői a 
gazdák fogékonyságán kivűl a földmíves iskolák, melyek Földváron, Besz- 
terczén és Medgyesen hirdetik az igét s egyúttal az ige megtestesítésén is 
buzgón fáradoznak, és ebben a törvényhatóságok fejei, a szász egyetem és 
a kormány által is támogattatnak. 

Fogarasban és Szász-Sebesen a mezei kertészet, különösen a hagyma- 
termesztés nyert tért és fontosságot ; továbbá igen fontosnak Ígérkezik, 
különösen az Olt völgyében, a dohány, mely valószínűleg mint szivarka- 
dohány is nagy kedveltségét fog kivívni. 

A déli határ mente regényes ; az utazót, valamint a vadászt gyönyör- 
ködtetheti ; de a mezőgazda, a ki jól mívelt földet, szép gabonát, sok jó 
takarmányt és jól értékesítő állatot keres, a Negoj vidékéről haladjon tovább 
és oda csak évek múltával térjen vissza, a mikor a javuló havasi gazdálkodás 
nyomán, mely már kis mértékben kísérlet gyanánt kezdődik, talán lent a 
völgyekben a többi mívelési ágak javulása is bekövetkezik. 



427 

Sajátszerű területe a Királyhágón túli résznek, a hol ha nem is hegy 
hegy után, hanem „domb domb után kél" a — Mezőség, ezen mintegy 
400.000 katasztrális holdat tevő kő és fanélkűli dombos vidék. Vegyi alkotó 
részeit, különösen televényességét tekintve a mezőségi föld a leggazdagabbak 
egyike az országban, de fizikai tulajdonságai olyanok, hogy jó termést csak 
igen kedvező időjárás mellett ad. Az, ki Galicziában Horodenka tájékán járt 
és a Mezőséget ismeri, ezen vidék és az utóbbi közt alig tud különbséget 
tenni. Itt is, ott is fekete vályog-talajból képződött halmokat lát, melyeknek 
fehér kemény alapjuk van ; csakhogy ott ezen kemény alap föszsziklákból áll, 
holott itt főleg a nyugati hosszanti átmérő vonalán konyhasón nyugosznak, 
míg mozgásnak nem indulnak ezek a csuszamlásnak kitett mezőségi dombok. 

A faluk nem kicsinyek; de útczáik olyanok, hogy száraz időben kere- 
ket veszélyeztetnek, nedves időben pedig alig járhatók a tapadó sár miatt. 
A házak elég nagyok ; tengeri-kas és csűr a legtöbb udvaron látható ; a ház 
környékét azonban a kertészet csak szórványosan teszi kiessé. Mennyire 
különböznek tehát e tekintetben a mezőségi falvak a székely községektől ! 
Itt virágokat még ablakokban is ritkán láthatunk. 

Búza, rozs és tengeri a mezőségi gazdálkodás alapja; zabot gyakrabban 
láthatunk, azonban árpát csak kisebb területen termesztenek, sőt szórvá- 
nyosan repczét is találunk. A föld mívelése a kisbirtokosnál nem kiváló és 
bizonyos csínnal való teljesítése is hiányzik; de a jó mívelést a birtokok tago- 
sítatlan volta is hátráltatja; nagyobb lendület csak a tagosítás után várható. 

A Mezőség képe nem kies ; kopár dombok lánczolata, melynek egyik 
vagy másik része föl van törve, az oldalok csuszamlásokkal vannak tele. 
A föl nem tört részek legelők vagy völgyfenéki kaszálók. Fa, erdő, vagy 
általában ültetvények aUg vannak; effélék csak néhány haladottabb birtokos 
tagján láthatók; a tüzelő anyagot a nagyobb birtokos messziről szállíttatja, a 
telkes gazda marhája alól veszi ; az idegent, ki este érkezik valamelyik faluba, 
az ilyenkor leverődő füst rögtön meggyőzi arról, hogy itt a termelt trágya 
nem a szántóföldnek jut, hanem a kemencze és a konyha emészti meg. 

A Királyhágón túli dombos vidékek kincsét a fel nem tört oldalokon 
az úgy nevezett „szénafüvet" termő helyek képezik. Ezeket kaszálja a gazda, 
ezeken járnak állatjai és ott nevelkedik Európa egyik legjobb igás ökre. 

A marhatenyésztés igen fontos ezen a vidéken ; újabban a gazda 
fokozott szorgalommal lát utána, hogy a korábbi mulasztásokat helyreüsse. 
S e fáradozásban a kormány is támogatja a gazdákat, s mivel az eddigi 

54* 



428 

bajokat főleg az apa-állatok hiánya okozta, tehát fölállította Tordán a bika- 
telepet, a melyből évente másfél száz bika jut ezen vidék községeibe, és így, 
mivel a telep számára a legjobb helyeken vásároltatik az anyag, a legjobb 
vérú állatokhoz is hozzá férhet a kis-gazda, melyek neki kedvező föltételek 
mellett adatnak. 

A marhatenyésztés, különösen a magyar- erdélyi fajta ápolása tehát 
igen fontos gazdasági ág ezen a vidéken ; mert határozottan itt nevelődik 
hazánkban a legértékesebb és legkeresettebb igás ökör, s ezen tenyésztés 
fejlesztése mellett a fölnevelés olcsóbbá tétele, továbbá a nevelendő anyag- 
javítása itt a gazdák legkiválóbb föladata. 

De, hogy az üzletvitel és azzal együtt a tenyésztés fejlődjék, példákra 
van szükség; csakis ezek után indul a kis-gazda, és reményleni lehet, hogy 
idővel a Kolozson levő állami birtok, úgy szintén az azon folytatott gazdál- 
kodás és az ott tenyésztett gulya il3^en utánozandó példává fog fejlődni. 

Az idegen, ki először fordul meg a Mezőségen, elcsodálkozik, hogy 
a talaj mívelése, daczára az e vidékről kerülő jó ökröknek s az erre fordított 
nagy erőnek, mennyire ki nem elégítő. Hat, nyolcz igás marha is jár itt 
egy eke előtt és a munka mélysége mégsem elégséges ; azonban közelebbről 
nézve azt látja az ember, hogy ezek a szántó állatok nem mind ökrök, 
hanem nagy részt tinók, és a sekély szántás inkább csak e tinók betaní- 
tására szolgál, s nem a talaj jó és mély megmívelése a munka főbb czélja. 

A többi állattenyésztési ágak sincsenek ezen a vidéken elhanyagolva. 
A szarvasmarhát a nagyobb birtokosnál követi a ló. Valamint elmondhattuk, 
hogy itt nő a legjobb igás ökör, úgy az is elmondható, hogy az itt fejlődött 
lovak szívósság tekintetében mindenkit kielégíthetnek; csak az a sajnos, 
hogy nincs több, mint a mennyi van. A régi erdélyi ló fajtát sem itt, sem 
innét nyugat felé már nem találjuk meg; a kosorrú, gyakran kissé magas 
lábú, spanyol jellegű anyag, melyet sokan dicsérnek, mások ócsárolnak, de 
melynek tartósságát mindenki kénytelen volt elismerni, nincs meg többé; 
helyét a nagybirtokosnál az angol félvér foglalta el, mely ha nem fejlődik 
is igen zömökké, de szilárdság tekintetében olyan, mint sehol egyebütt. 
A lótenyésztés terén a legnagyobb haladás Szolnok-Dobokamegyében látható, 
s valamint Háromszékben a sepsi-szt.-györgyi, úgy itt a deési méntelep 
kétségkívül nagyon elő fogja azt mozdítani. 

A juhászat itt inkább a kis-gazda kezében van; a nagyobb nyájak 
rendesen a határvidékről hajtatnak, de ezek itt csak telelők, helyesebben 



429 

vándorló falkák szoktak lenni. A juhászat anyagát főleg a raczkajuhok 
képezik, czigáják csak azon román vagy csángó juhos gazdák falkáiban 
találhatók, kik a Mezőségi'c pusztán legelőt bérelni járnak. 

A sertéstenyésztés újabban szép haladást tett ezen a vidéken; vannak 
ig-en becsült nyájak, például a gróf Teleki-féle Kendi-Lónán, melyek az 
ország középponti piaczán. Kőbányán, a zsírnak való kondor sertések között 
már eddig is nevezetes helyet foglaltak el. 

E futólagosan elmondott mozzanatok mind a szakértelem terjedésének 
és így a kolozsmonostori gazdasági intézet működésének bizonyítékai ; de 
bizonyítékai annak is, hogy a Királyhágón túl megvannak a haladhatás 
tényezői, melyek, mihelyt a szétszórt birtokrészek csoportosítva lesznek, 
vagyis a tagosítás megtörténik, bizonyára nagy sikeiTcl fognak érvényesülni. 

S hogy ez csakugyan be is következik, erről biztosítékot nyújt a 
gazdaközönség jó akarata, a vezérférfiak ernyedetlen munkássága és a derék 
erdélyi gazdasági egyesület hatása, mely a mezőgazdaság fölvirágoztatásán 
oly lankadatlanul fáradozik. 



Térjünk azonban vissza a Királyhágón innen való részbe nyugotnak. 
Kolozs volt a Mezőség szélén az a hely, melyet utoljára említettünk. Indul- 
junk vissza innen; üljünk fel például Kolozs-Karán a vaspályára, mely 
Apahidáról Kolozsvár felé fordul; az utóbbi helyen csak pár perczig időzünk, 
különben betekintenénk a kolozsvári külvárosi gazdák udvarába, kiknél 
munkaszeretet és igyekezet honol s kik oly bőven látják el Kolozsvár piaczát 
kerti terményekkel és tejjel ; de a vonat indul és visz bennünket Nádason 
át Bánffy-Hunyadra, hol szintén iparkodó nép lakik, melynek a hely magas 
fekvése miatt gazdaságában ugyancsak küzdenie kell. Innét lefelé halad a 
vonat, mindenütt a Körös mellett és ha a fejsze, meg a kecske nyomai 
az erdőkön nem lennének annyira láthatók, azt kellene mondanunk, hogy 
kies vidéken halad keresztül. 

Egyszerre egy szűk nyíláson kiérve, előttünk terűi egy széles völgy ; 
szemben a Réz hegység látszik és előttünk Rév fekszik, mészéről híres, 
melyet innen a sík vidékre messzire elhordanak. A talaj itt meglehetős 
hideg agyag, mely televényben nem gazdag, nem áteresztő, így a mezei 
gazdaság rajta nem könnyű és a juhászat itt a métely-kór miatt, mond- 
hatni, lehetetlen. A legelő elég gazdag, a fehér here mindenütt megvan 
és ezért a szarvasmarha- és sertéstenyésztés sikeresebb levén, inkább e felé 



430 

fordul a gazda. A vidék azonban szép; jobbról, balról csinos dombsorok 
vannak, a háttérben magas hegység látszik és a völgyet magát mindenütt 
erdők lepik, melyek ligeteket képezvén, a vonalok egyhangúságát kellemesen 
szakítják meg és szép fejlődésük bizonyítja, hogy az altalajnak okvetetlenül 
kedvezőnek kell lennie a tölgy növekvésére. 

A ligetek közt falvakat érünk, melyeket románok laknak és azt hisz- 
szük, a hegyvidék lakója ezeket bizonyára irigy szemmel nézi. Igaz, hogy 
az itt élő románok már jobban gazdálkodnak, mint azok, kik Rézbánya, 
vagy Belényes vidékén laknak; de azért talajmívelésök nem kielégítő; 
a növények mívelése kezdetleges, a takarmány készítése pedig még nem 
elég gondos. Főtermény a tengeri; ez a nép megélhetésének alapja, ez a 
kenyérnövénye, melynek lisztjéből oly kenyeret készít itt a gazdasszony, 
hogy több nemzedéken át való fogyasztás és ilyen módon való megszokás 
szükséges, hogy egy ilyen készítmény káros hatást ne gyakoroljon. Fontos 
termelési növény itt még a paszuly, mely, ha belőle egy fajtát és egy 
minőséget termesztenének a gazdák, vagy helyesebben egy-egy egész falu 
gazdái, fontos kiviteli czikké fejlődhetnék. A mit az ide való gazda igen jól 
végez, az a marha ápolása és annak használata, melynél teljes okszerűséggel 
jár el; igás állatjait ő növelendő tőkéjének tekintvén. 

Áthaladunk vonatunkon a Körös hídján ; jobbra szőlők által lepett 
dombsor emelkedik, balra terűi a „nagy síkság", melynek Nagy -Várad 
a végpontja; előttünk fekszik tehát „az alföld végtelen rónája". 

Mit lehet mondani az absolut síkról, „ezen darab semmiről", mint 
a felföldi ember nevezni szokta? A hegy, a változatos alakulással bíró 
különböző vonalok által megszakított vidék emlékezetünkben okvetetlenül 
lemásolódik ; a róna nem, mert a láthatárnál végződő egyenes vonal adja 
meg jellegét. A nagy sík meglátása csupán hangúlatot szülhet az emberben, 
kellemest vagy kellemetlent ; ha az érzés nem kellemetlen, a szemlélő gaz- 
dának rögtön az jut eszébe: „ezt a talajt szeretném ekémmel fölhasogatni, 
így nyitni meg a jóllét forrását". 

Ha a szemlélőnek e vidék látásakor az is eszébe jut, hogy jó ló hátán 
agár után, vagy ott, a hol még megvan, a puszta zöld gyepén mily jó 
lelket üdítő iramot lehetne tenni ; ha e mellett még arra is gondol, hogy 
mint közlekedési eszközre télen sok esetben csakugyan a lóra, még pedig 
annak a hátára van az ember utalva, mert a szakszerű biztos út készítésének 
országa ide csak helyenként érkezett el; a közlekedhetést biztosító kőbur- 



431 

kolattól az utak még messze vannak, s így néha olyanok, hogy csak a 
„dagasztani tudó" ló haladhat rajtuk, kőoszlopok nem jelzik a távolságot 
és gyakran csak nyomok vezérelnek, melyeken a lovakat hajtónak ösztöne 
a tájékoztató; ha a jó utak hiánya, az egyenes vidék és annak egyforma- 
sága nem ijesztik azt, a ki idejön; ha a többi bajok, melyek néha alkal- 
matlankodnak, nem riasztják vissza : akkor ott tanyát üthet a jövevény, 
mert az Alföld csakhamar szelhetett otthonává leend. 

A szántóvető mindig sík, televényes, mély talajt óhajt, mindig ilyet 
keres; talán ilyet kért sok ideig istenétől a magyar nép is annak idején, 
mikor hegyes vidéken időzött, s midőn kívánsága teljesült és megkapta az 
Alföldet: megszerette a síkot, melyhez ma már oly sok drága emlék fűzi. 

Itt fekszik előttünk a barnás-fekete, néhány homok-sziget által meg- 
szakított föld-tenger, melyet nem a szél, hanem ekéink barázdolnak, azon 
tenger, melyben Magyarország gazdasági ereje rejlik. 

Az Alföld, az itt hajdan terűit lösz-tenger feneke, a Kárpátok nyúl- 
ványainál kezdődik és az Al-Dunánál emelkedő hegylánczolatnál ér véget ; 
ezen terület — az egész nagy medenczét értve — körülbelül 1700 
D mérföld, vagyis tizenhét millió holdra tehető. Hálás terület, ha míveljük 
és türelmesek vagyunk. Néha bőségével érezteti, hogy rajta a népesség- 
nem elegendő; ámbár olykor, különösen az állattenyésztőnél, a szűkség is 
beköszönt. 

Ha idegen ember boldog időben látja az Alföldet, bizonyára azt fogja 
mondani, hogy „itt könnyű dolog úrrá lenni"; hullámzó kalász-tenger 
mindenfelé, a kukoricza valóságos erdőség, a luczerna kötésig ér és a 
dohány-levelek karhosszaságúak ; de van a dolognak más oldala is. 

Már jeleztük az utak gyarló voltát; napokig kell menni, míg útnak 
való kavics található ; az építkezéshez hiányzik a homok ; de vannak ezeknél 
még lényegesebb bajok. Kutat próbálunk ásni ; két-három helyen megvan 
a földmunka, de nincs víz ; a negyedik helyen van tiszta szép víz, de íze 
miatt ihatatlan; végre talál a kereső vizet, ha nem is tiszta, de jó ízű „szőke 
vizet" , melyet a kristálytiszta hegyi forráshoz szokott ember gyanús szemmel 
nézne, de melynek az alföldi örül, mert homályos volta rendesen jósága 
mellett tanúskodik. Ritka tehát az üdítő jó víz a nagy síkon ; erre pedig 
különösen nyáron, a mikor a hőmérő még 38.5 C.-ra is fölemelkedik, nagy 
szükség van és az idegen gazdasági munkást ezen a vidéken az üdítő víz 
hiánya igen is sújtja. 



432 

A hőmérséklet egyik szélsőségét, a nyári hevet, említettük ; a másik, 
télen a nagy hideg. Továbbá minden évszakban a hőmérsék roppant inga- 
dozása, mely itt úgy az embernek, valamint az állatnak az időjárás szeszélyei 
iránt való edzettségét föltételezi. S mint a hőmérséklettel, úgy vagyunk 
a csapadékkal is. Az, hogy ennek nagy része a téli hónapokra, esetlég- 
júniusra esik, épen nem szolgál javára a mezőgazdaságnak. Az a bizonyos 
csöndes májusi országos eső, melyet a kabai biró az adoma szerint nagyobb 
értékűnek mondott a bécsi kincsestárnál, gyakran jámbor óhajtás marad, 
míg ellenkezője, a kétségbeejtő szárazság, sokkal többször uralkodik. 

Jő tehát az alföldre a szárazság, a meleg, a tikkasztó szél; tavasz 
nélkül beköszönt a nyár, melynek heve mindent ellankaszt, szomjassá lesz 
a fekete televényes talaj, ezer szája nyílik, ölnyi mélységben összerepedez; 
ott, hol zöldelni kellene a pázsitnak, elszárad és vöröslik. A gazda reggel 
a fölkelő, este a lenyugvó napot nézi, vizsgálván, nem vonúl-e borulás reá ; 
de az ég egyformán mosolygó kék marad és hónapokig tartó egyforma 
szépsége majdnem kétségbe ejt, a föld mindig szomjasabb és a szép, ragyogó 
ég nem akarja a szegény föld roppant szomját oltani. Végre közeleg a várva 
várt pillanat; dél-keletről csipkézett szélű ködszerű fátyol emelkedik, mely 
mind sűrűbbé válik; először fehéres, azután ólomszerú színt nyer, felhő- 
tömbök támadnak, melyek mindinkább emelkednek, csönd áll be a pusztá- 
ban; a hortobágyi csikós-gazda tei^eli kifelé a Borsósból a ménest a gunyhó 
melletti akolba; a többi pásztorok is vagy a karámhoz terelik a nyájat és 
a gunyhóban húzzák meg magukat, vagy szűrt akasztanak a nyakukba; 
lehajtják a kalap peremét és így várják be a nyáj mellett az esőt. A fellegek 
a zenitet meghaladják s ekkor keresztül czikázik rajtok a villám ; a szél 
gyors iramlással söpri végig a port a síkon, utána pedig hull a zápor az 
Alföldre s örömmel ázik a pásztor, mert lesz mező, örömmel a gazda, 
mert munkájára megjött az áldás. 

A minő kitartó az ég az Alföldön derűit állapotában, hogy hetekig 
mindig egyforma kék boltozattal mosolyog: épen úgy az eső is állhatatos 
szokott itt lenni, ha egyszer neki ered. 

Esős időben elenyésznek a föld repedései, a laposok vízzel telnek 
meg, az országúton nem annyira talpán, mint gyakran csaknem az agyán 
jár a kerék ; már nem a habok leánya, a bűbájos délibáb mutatja a vándor- 
nak a vizet: valóságos tavak, „belvizek" támadnak, és a föld árja is sok 
helyen fölfakad. 




o 

u 
O 

X 



M. 



55 



434 

Ha aztán ilyenkor akár olvadás, akár pedig hegyi záporok a nagy 
róna csöndes folyóit megárasztották, hogy medrök megtelt, sőt a megféke- 
zésökre készített védtöltéseket is mossák, „nyomják a gátat" : ez szivárogni 
kezd, nem bir ellentállani, szakad. Ha így a Tisza, vagy a Körös, Maros, 
Temes áttörik a folyásukat szabályozó gátakat s elsodorják korlátjukat : 
akkor vizük messze elterjed és az Alföld tengerré válik sok helyen. Ilyenkor 
ihatik a szomjas talaj bőségesen; de az ár elborítja a gazda fáradságos mun- 
kájának gyümölcseit, melyek az iszapos hullámok alatt vesznek. Az alföldi 
gazda az ilyet bizonyos, a közönynyel határos nyugodtsággal nézi, azt 
mondván: „ezek a tövisek, majd nyílik még a siker rózsája is nekem". És 
nyíhk is ; egy jó év termése sokat helyre hoz, kettő behegeszti a sebeket, 
erőt ád új munkára, megedzi a gazda szívósságát és ezen szívósságtól függ, 
hogy ezen a földön lételeért való küzdelmében győztes is maradjon. 

Ilyen tehát hazánk nagy síksága, melyen a magyarság zöme lakik; 
tájszépség szempontjából sok változatosság nincs benne. Egyforma az Alföld 
csaknem mindenütt, és azért, ha egyszer bárhol jól megnézte az utas : akkor 
látta minden részét és megszerezte ezen reánk nézve oly fontos területről 
az átalános képet. 

E rövid vázlat mutatja, hogy az Alföldön az utak hiánya, egyátalán 
az év nagy részében a közlekedhetés nehézségei, a szélsőséges égalji viszo- 
nyok, a munkás kéz hiánya, a takarmánytermesztés nehézségei, a legelők 
bizonytalansága, stb. , a belterjesség fejlesztését a jó talaj daczára igen 
megnehezítik és az csak ott sikerűi, hol a kezelő nagy szakértelemmel, 
kellő tőkével rendelkezik és vas akarattal tud megküzdeni az eléje gördülő 
nehézségekkel. 

Az üzletvitel olyan határokban, melyekben tanyagazdaság nincs, úgy 
a kisbirtokosnál, valamint a tőkével nem rendelkező nagyobb birtokosnál, 
vagy a, mondhatni, lotteriát játszó bérlőnél határozottan extensiv. A telkes 
gazdák az imént említett helyeken szórványosan még hármas nyomásban 
gazdálkodnak; őszi, tavaszi ugar még sok helyen dívik és itt az állat- 
tenyésztés rendesen jobb lábon áll; másutt, a hol tanyás gazdaság nincs, az 
ugart a tengeri foglalja el és a búza — rendesen nem kellő munkával — • 
a csutkaföldbe vettetik és ezért termése sem minőség-, sem mennyiségben 
nem felel meg a talaj termőképességének. De meddig fog e termőképesség 
megmaradni ? A gazda ezen óriás tagosítatlan határokban többnyire már 
nem hármas nyomásban gazdálkodik, ugart nem tart, ezért megcsökkent 



435 

barom-állománya, mely tarlószabadúlásig a közös legelőn tengődik, a tarlón 
ritkán gyarapszik és így gyengén megy telelőre. De talán télen heverik 
ki az állatok a nyarat ? Vajmi ritkán ; ezek a gazdák takarmányt alig 
termesztenek, természetes kaszálójuk nincs és így lábas jószáguk töreken 
meg tengeriszáron élődik, abrak csak a lónak jut és azért szokott a szarvas- 
marha a tél utolján nem jó erőben lenni. 

Az idegen gazda azt kérdezheti, hogy tehát miként is trágyáznak 
pl. Torontál- és Temesmegyében ? Megtrágyázzák a határnak a falu vagy 
város alatti részét ; de a többit ? — „ trágyázza a madár, mely a barázda 
ormán megpihen" ; pedig a trágya szükségessége már ott is érezhetővé 
lett. De ilyen határokban a mívelés is sokba kerül ; vagy a faluból kell 
a gazdának naponta mérföldekre menni, míg egy-egy darab földjén dolgoz- 
hatik, vagy takarmánynyal, állattal és eszközzel kell kiköltöznie, míg a 
munkát végzi. Ezen bajokon csak a tagosítás segíthet és épen ezért oly igen 
kívánatos annak átalános keresztülvitele. 



. Az Alföldön azok a szerencsés határok, melyeknek már majdnem min- 
den tagosított részén tanyák vannak, és ilyenekké lesznek azok is, melyekben 
a tagosítás keresztülvitele folytán tanyák építhetők, de épülni is fognak. 

A tanyák a nagy síkon okvetetlenül szépítik a vidéket és e mellett 
véghetetlen hasznosak. A munka-időben legalább itt él s dolgozik a tulaj- 
donos gazda ; folyton örökében van ; állatjait, mert szemei előtt vannak, 
jobban ápolhatja, vetéseit inkább gondozhatja, mert gyermekei is pusztítják 
a gyomot; termeszt takarmányt, szarvasmarhája a nyár nagyobb részében 
jászlon lehet és így lesz mivel javítani a talajt. De a tanyás gazda már 
kertészkedik is; nevel fákat, melyekkel tanyáját körűi ültetvén, az ilyen 
„fás tanyák" szép bokrétákként szakítják meg a sík egyformaságát. 

A tanyán a gazdának cselédje, a tanyás telel; az gondozza, éteti a 
kint maradt rideg- jószágot és az ökröket, ő végezi télen a tanyán előforduló 
munkát; a gazda csak kijár a tanyára, hogy a tanyásra felügyeljen, az 
állatokat lássa és — kissé szabaduljon a városi bajtól. Tavaszszal a gazda is 
kimegy tanyázni, és mihelyt a föld az ekét beveszi, szántatni kezd, maga 
pedig fölgyűri jobb karján a borjú-szájú ingújjat, nyakába akasztja a vető 
kendőt és szórja a talajba a magot, a jó isten áldását kérvén le reája. 
Ezután őszig, míg a csutkaföld meg nincs szántva, kint marad, csak vasár- 
nap jár be, hogy lássa a helység- vagy a városházán, mi újság? s hogy a 

55* 



43G 

boltból „holmi egyetmással" magát ellássa. A jó tanyás-gazdának a felesege 
sem marad bent; nem engedi, hogy az ura „száraz eleségen" éljen; kimegy, 
neveli a sok baromfit, süt, főz a háza népe, a napszámos vagy az arató 
számára, takarékoskodik, hogy legyen mivel megtölteni télire a kamrát. 
A tanyán való épületek egyszei^űek: egy lakóház a gazda számára, ebben 
szoba, konyha és kamra, melyben a gabonának is helyet kell lelni, egy 
szoba a tanyás számára, istálló egy színnel, sertés-ól és egy kis szérűs 
kert, melybe terményeit — mert főleg ezek képezik a tanyás -gazdának 
is létalapját — összehordatja. 

A kisbirtokos a nagy síkon, akár tagosított a határ, akár nem, ma 
még kiválóbban gabonatermesztő és az állattenyésztés csak kivételesebb 
helyeken képez azzal egy sorban álló, vagy, a mi még ritkább, előtérbe 
helyezett gazdasági ágazatot. Ezen birtokosoknál búza és tengeri a fődolog, 
és azért a vetés, a tengeri megmívelése, az aratás és végre a tengeri 
letörése a legfontosabb gazdasági időszakok. 

Leginkább fölhalmozódik a munka aratáskor, és ezt jobb termés esetén 
az alföldiek, noha kiválóan munkaképesek s noha az aratás ideje alatt 
tizenhat óráig tart náluk a napi munka, még sem győzik és kisegítő mun- 
kásokra van szükségük, kiket a felföld szolgáltat. Jó esztendőben az arató 
férfi egy marokrakóval az aratás alatt egész családja számára megkeresi az 
azon évi kenyérnek valót; ezért fordít a munkás erre oly nagy figyelmet, 
ezért fontos az aratás oly annyira a birtokosra. De serényen is dolgozik 
az alföldi arató; ha holdvilág van, egész éjszaka „cseng az ért életben a 
kasza", és gyorsan keletkeznek a keresztek hosszú sorai, emelkednek sok 
helyen a vontatók, és mire a zab fel van kötve, már az ősziek meg vannak 
részelve s kezdetét veszi a hordás. 

Az alföldi gazda nem csűrbe hord, mert csűrje nincs, hanem asztagba 
és az asztag milyenségéről többnyire a gazda is megítélhető. Jól rakni a 
szekeret, a béres, jól rakni az asztagot, a gazda büszkesége ; sokat rakhatni 
az asztagba: ez a kívánsága, ez fáradságos munkájának a jutalma. S ha ott 
állanak az asztagok, melyek a kisgazdánál rövidebbek és alacsonyabbak, 
akkor iparkodik az abban levő szemet kivenni ; fölnyesi a talaj fölszínét, 
meglocsolja, behinti törekkel és jól megjáratván a lovakkal, így készíti el 
a szérűt. 

Majd kezdődik a nyomtatás, és valamint a ló pihent, míg a gazda 
takart, úgy most a gazda fekszik az asztag tövéhez az árnyékba, míg a fiú 



437 



a lovakkal az ágyást tapostatja és míg nem kell forgatni, s azután a szalmát 
kazalba, a töreket, később polyvát garmadába rakni. 

A nagyobb gazda már nem nyomtat, hanem csépel; 5000-nél több 
gőzcséplő- és közel ennyi lóerejű- és szintén szép számú kézi cséplo-gép 
végzi nálunk ezt a munkát, melylyel azért siet a gazda, hogy egy részt 
terményével mielőbb piaczra jusson, de más részt azért is, hogy a rossz 
idő beállta előtt a szem magtárban, a szalma kazalban legyen; siet azért is, 
hogy tengeritöréskor, mely munka igen sok kezet foglalkoztat, a csépléshez 
napszámosra lehetőleg már szüksége ne legyen. 




Szántó 

Mind e munkák könnyen, kevés gonddal, csekély veszteséggel végez- 
tetnek tagosított határokban ; de roppant nehézségeket okoznak ott, a hol 
mérföldekre kell a gabonát hordani, a hol a tengeri haza szállítása miatt 
elkésik a gazda az őszi vetéssel, és ha sárossá lett az út, lerontván igás 
állatjait, tavaszi alá földjeit többé jól meg nem mívelheti. 

A tőkével bíró nagybirtokos, de még a kisebb tanyabirtokos üzlet- 
vitele is már nem ilyen extensiv; mindkettőnél az egyensúly fenntartásán 
fáradoznak és a termelés által a talajból elvontak utánpótlását már az utóbbi 
is elodázhatatlan feladatnak tekinti. 

A kereskedelmi növények közül az egész nagy síkon kettő bir általá- 
nosabb fontossággal : a kender és a dohány. A házi szükség fedezésére a kis 



438 

gazdák kendert az országban mindenütt termesztenek, de kereskedésre, 
különösen kivitelre, csak Bács-Bodrogmegye és e mellett még Torontál- 
megye termelése érdemel említést. A bácskai kender hosszúsága miatt 
becses, főleg a kötelesek előtt ; más készítményekre is jó, de ezeknél a juta 
nagy versenyt okozván hazai kenderünknek, ezt véghetetlenül nyomja, a 
minek a nagyban való termelésre lényegesen csökkentő hatása van. 

Fontosabb növény az iméntinél a dohány, melynek termelési területe 
az országban 85 és 94 ezer közt váltakozik; 1887-ban például 93.179 
katasztrális hold volt az országban dohánynyal beültetve. E terület egy 
részét a nagyobb birtokosok és bérlők míveltetik, másik részén a kisgazdák 
mívelik a dohányt. A nagyobb birtokos kertészszel felében mívelteti dohá- 
nyát; a kertészt lakással, élelemmel a gazda látja el, a minek költségei a 
termésnek a kincstár által való beváltásáig előlegként szerepelnek. A kertész 
családjának nagyságához és munka-birásához mérten háromtól öt holdig 
való terület megmívelésére vállalkozik. Jó évben a felében termeltető gazda 
haszna kielégítő ; csapásos évek azonban , habár a kertészt is érintik , a 
birtokost sújtják leginkább. A kisgazda kisebb területen termeli a dohányt 
és az eresz alatt szárítja. A dohány ritkán a főtermény nála. Helyenkint jó 
terményt visz a beváltáshoz, és a „kerti levelek", melyeket főleg kisgazdák 
és kertbirtokosok szállítanak, becsesek szoktak lenni. A dohány különösen 
a kisgazdákra birna főfontossággal. Sok helyről igen jó terményt szállít- 
hatnának, ha a kellő termelési és kezelési avatottságot megszereznék, és 
a kívánalmaknak megfelelően rendeznék be magukat, ük vehetnék főleg 
a kezükbe ezen termelési ágat, ha a csábító visszaéléseknek ellent tudnának 
állani. Az egész alföldön a legkiválóbb termelési kerületek : a debreczeni, 
csabai és a szegedi, melynek mintatelepe fontos hivatással bir. 

Az alföldön a nagybirtokok sok helyen mintaszerűen vannak kezelve, 
és tekintettel az alföld szélsőséges egáljára, ezekben a viszonyok által meg- 
engedett legnagyobb belterjesség alkalmaztatik. Hogy mennyire szabad 
és lehet ezen az úton menni, arra sok szép utánozandó példa van. Ilyen 
a gyönyörű mágócsi uradalom, mely gróf Károlyi Alajos tulajdona; ilyen 
Kígyós, gróf Wenckheim Frigyes nagy uradalma; ilyen József főherczeg 
kisjenői uradalma; az ötvenesi uradalom, Mezőhegyes, sat. 

Minthogy Mezőhegyes az Alföld kellő közepén fekszik, s nevét oly 
sokszor említik, talán nem lesz érdektelen, ha pár vonással vázoljuk az 
alföldi okszerű gazdálkodás ezen egyik mintaképét. A mezöhegyesi m. kir. 



440 

álladalmi ménes-uradalom terjedelme 27.920 kat. hold. 'l'alaja fekete tele- 
vényes vályog, melynek egynemű, a „sárga földig" terjedő rétege változó 
mélységű, de a három ásónyomot mindenütt meghaladja; szikje nincs. 

Ezen uradalomnak középpontja maga Mezőhegyes, és van négy gazda- 
sági kerülete ; ezek közül egyben öt, háromban négy gazdaság rendeztetett, 
melyeknek a kerületi tiszt alatt külön kezelőjük van. Az egész birtokot 
széles szegély-ültetvény környezi ; belsejében úgy a fő-, valamint a mellék- 
utak is fákkal vannak végig ültetve, a melyekből a nyolcz fővonal gyönyörű 
régi ültetvényeivel szépen kiválik. Kellemesen szakítják meg azonkivűl a 
sík egyformaságát a mesterségesen ültetett sűrű erdőcskék, melyeknek 
száma mintegy 20, s melyek nemcsak változatossá teszik a vidéket, hanem 
egyúttal a síkon dúló viharok pusztító hatását is lényegesen enyhítik. Az 
egyes gazdaság-okat, valamint az iparüzleteket is telefon köti össze a közép- 
ponttal, s így az igazgatónak módjában van 18 helyre adni ki irodájából 
a szükséo-es intézkedéseket. 

Mezőhegyesnek magának, azaz a középpontnak, mind a mellett, hogy 
pusztának neveztetik, saját vasúti állomása, nagy szállodája, távirdája, postája 
van, s vasárnaponként tartott hetivásárai az egész vidéken híresek. A talaj- 
mívelés Mezőhegyesen példás ; a mélyítést két gőz-eke végezi ; a szántás 
ökörerővel, a kaszálás ló- és embererővel végeztetik. Azon lakosok száma, 
a kik a m. kir. ménesbirtokon a mezőgazdaságnál foglalkoznak, nagy; 
3378 lélek van az összes majorokban, s azon kivúl még az államménes- 
ben a szolgálatot teljesítő katonák. A mívelés felöleli a gabonaneműeket, 
körülbelül 11.500 katasztrális holdon, takarmánynemúeket 4.800 holdon, 
természetes és mesterséges legelők vannak 6.200 holdon, a többi erdők 
1.585 holdon, a fennmaradó területet a major, terek, utak, kertek, stb. 
foglalják el. A mívelt területnek 18%-kát trágyázzák évenkint, még pedig- 
részint a birtokon termelt, részint pedig az aradi szeszgyárakból szerzett 
trágyával. 

Ujabban a kapás növények között a czukorrépa nyert nagy szerepkört, 
mely 1.800 holdon szeszgyártás czéljából tcrmesztetik. Van Mezőhegyes 
területén hét gazdasági szeszgyár, melyeknek terményei a középpontban 
levő finomítóban tétetnek piaczra vihetőkké. A szeszgyár hulladékai szarvas- 
marha- és juhhizlalásra fordíttatnak, a hízott állatok aztán részint Buda- 
pesten , részint Pozsonyban adatnak el , a hízott juhok pedig esetleg 
Francziaországba vitetnek ki. 



441 



De nemcsak a gőz-eke, hanem más minden hasznosnak bizonyult 
eszköz és gép is okszerű alkahnazást nyer Mezőhegyesen. Van ott 400 eke, 
174 borona, 119 henger, 60 aratógép, 16 saraboló, 56 cultivator, 20 gőz- 
cséplőgép, 20 elevátor, mozgatható vaspálya, 8 villamvilágításra szolgáló 
készülék, stb. Ne higyje az olvasó, hogy a villamvilágításra szolgáló készü- 
lékek talán a majorok vagy egyes helyiségek kivilágítására szolgálnak; 
távolról sem ; ezek a folytonos cséplést teszik lehetővé, és ez által azt is, 
hogy a munkáserő a nagy melegben lényegesen kiméltetik. 







K 



É'-'K-' 



Kis-Nonius. 

A mezőoazdasáoi üzletnek ez intensiv vitele azonban csak másod sorban 
fontos; mert főczélja ellátni a méneseket takarmánynyal, gondozni a termé- 
szetes és létesíteni a mesterséges legelőket, hogy az ott lévő ménesek ez 
irányú szükségletei fedezve legyenek. Maga a ménes katonai kezelés alatt 
van s a ménesnél foglalkozó katonák száma 668 ember. Mezőhegyesen van 
3 főménes, ú. m. a Gidrán-{€ít törzs, a mely kiegyenUttetett s úgy jellegre, 
valamint képességre nézve meglehetős azonosak az egyedei, s ezeket nevez- 
hetjük a mezőhegyesi keleti jellegű nehezebb tenyészetnek. A második a 
Nonins-{é\Q. ménes, mely kétfelé osztatott és pedig a Nagy-Noniusok, 

M. 56 



442 

s a Kis-Noniusok ménesére, és ez a két szép pejtörzs bír az Alföld jobb 
alluvialis talaján oly nagy fontossággal. A harmadik főménes a félvél" angol 
ménes, melyet, mert valamennyi mezőhegyesi ménesben angol félvér van, 
talán helyesebben ép úgy, mint a Gidrán és Nonius törzset az alapjukat 
megvető apák után, Fiírioso-Nordstar ménesnek nevezhetünk. A ménesek- 
ben levő lovak száma 1856; ezek közt anya-kancza 402 darab; a fölnevelt 
mének a méntelepekbe osztatnak be, a fölnevelt kanczák pedig részben 
az anya-kanczák számának kiegészítésére használtatnak, míg 40 — 50 darab 
évente eladatik, hogy ezek a vidéki tenyésztésnek váljanak lehetőleg hasznára. 

A lótenyésztés mellett Mezőhegyesen a többi állattenyésztési ágakat 
sem hanyagolják el. Vannak gulyák, melyek létszáma 910 darab s ezek 
közt 290 törzs-tehén jár. Tejnyerés czéljából a középpontban szép kuhlandi 
tehenészet tartatik 106 tehénnel, míg az egész létszám 199 darab. A juhá- 
szat utóbb igen emelkedett. Jelenleg 14.995 darab az összes létszáma az 
erőteljes tömeges tiszai fésűs gyapjas juhoknak, melyek ürüi külföldi kivitelre 
oly keresettek voltak. Igen nagy hírre vergődött Mezőhegyesnek a sertés- 
tenyésztése ; a tenyésztésre való és a növendékállatok száma 4000, a sertések 
összes száma pedig az egész ménes-birtokon a 6300-at meghaladja, és 
elmondható, hogy a juhászat kivételével a többi tenyész-ágak az egész 
országnak pepineriáit képezik, s méltán dicsérik azokat, kik ezen állat- 
tenyésztési ágakat Mezőhegyesen oly magas fokra fejlesztették. 

De miként is állunk különben az állattenyésztéssel a nagy síkságon? 

A magyarság kezében a ló okszerű vérkeverés által némileg módosult ; 
a nem nemes keleti ló, melyet az előtt tartott, a mai kor követeléseinek 
megfelelőbbé tétetett, s ez az átmeneti ló-faj van leginkább elterjedve az 
országban. Ez az a még mindig keleti jellegű jó nyerges ló, mely hadi 
szolgálatra páratlan s melylyel Európa hadseregeit jó részt elláthatnók. 
A magyarság birtokában levő keleti származású nem nemes lovak egy része 
arab s azután angol félvér ménekkel párosíttatván, eredményezte a jelenleg 
terjedő értékesebb fajtát. 

Az alvidéken, de Szatmármegye egyik részében is, az elmúlt században 
német földmívesek települtek le, kik lovaikat többnyire magukkal hozták, s 
habár lovaikat egy századon át nem egy vérben tenyésztették, a régi jelleg- 
bizonyos fokig mostanáig megmaradt. A németség lovai termetesebbek, de 
nem olyan szívósak, mint a keleti eredetű és most is ilyen jellegű magyar 
lovak; de a javításra vidékükön elhelyezett, általuk használt apalovak és a 



443 



jó fölnevelés folytán szép, de jó lovakat is állítanak a vásárra. Ezek adják 
országos lótenyésztésünkben azon anyagot, melyből a mezőhegyesi Nonius 
és nehezebb angol félvér ménekkel igen becses nagyobb hintós lovakat 



lehet tömesresen nevelni, 
o 




Hortobágyi csikós. 

A nagy síkság déli és délkeleti részein lakó szerb és román földmíves 
nép kezében szintén keleti származású, a magyar lóhoz hasonló, de rosszabb 
tartás és nagyon korai használás folytán elsatnyult ló van ; ott csak egyes 
községekben vannak kivételkép lovak, melyek katonai czélokra, még pedig 
hátas szolgálatra alkalmasak. A leirt minőségű fajták azonban nem vidé- 

56* 



444 

kénként elkülönítve, hanem vegyesen találhatók. Ugyanazon vidék, sőt 
gyakran ugyanazon község különböző nemzetiségű lakói egészen különböző 
lovakat nevelnek és a lóról többnyire megtudható, hogy gazdája milyen 
nemzetiséghez tartozik. 

Az alföldön az eke véget vetett a gyepes pusztáknak , a melyeken 
az előtt ménesek jártak, és a Hortobágy, melyen például még jelenleg is 
nyolcz-kilencz ezer ló legel, hol a régi csikós, ki pányvával fogja ki a 
ménesből a lovat, még föllelhető, kivételt képez. Nem a ménesek azok, 
melyekben az alföldi lóanyag neveltetik, hanem a kis gazdák istállóiban 
van az állomány zöme, ez szaporodik és javul folytonosan, és javulása a 
takarmány termesztés fokozásával okvetetlenül lényegesen haladni fog. 

A szarvasraarhatenyésztés a síkságon, a mi a fajták változatosságát 
illeti, az alföld vidékével azonos. A szárazföldi égalj, az extensiv üzletvitel, 
a jobb takarmány hiánya készteti az alföldön a telkes gazdákat, a legelők 
minősége a nagyobb birtokost, hogy a szép magyar marhát, hazánknak 
ezen kincsét, tenyészszék s azt a szükségelt irányban fejleszszék. Ez a fajta 
kopár tarlókat, csutkaföldet jár, értékesíti a gyér mezejú sziket, lelegeli az 
avart és azután iszik reá a nádas mellett. Télen akolban vagy karámban 
telel, és csakis az eső ellen készítenek neki védő színt; tud jól koplalni, mi 
sok alföldi gazdára nézve megbecsülendő sajátság, és mégis kifejlődik, lesz 
belőle olyan nagy, izmos jármos ökör, a minő ritka helyen nő, mert oly 
gyorsan más marha nem mozog, és olyan ökröket, melyek nehéz munka 
mellett tiz, sőt tizenkét esztendeig is szolgáltak volna járomban, más európai 
fajtából alig lehet fölmutatni. 

Egy vélt szakember Bécsben egyszer azt állította, hogy a fehér magyar 
marhának hüsa nem ízletes, kemény. Épen Bécs az ellenkezőről győzhet 
meg bárkit, mert oly jó ízü finom húst, mint ott, kevés európai városban 
fogyasztanak, és az ott vágott összes mai'háknak igen tetemes részét hízott 
fehér magyar ökrök szolgáltatják. A fiatal magyar hízott ökör húsa, mint 
az 1885-ik budapesti állatkiállítás megdönthetetlenül bebizonyította, bármely 
fajtáéval versenyezhet, sőt azok, a kik a nagyon kövér húst nem szeretik, 
ennek fogják az elsőséget adni. 

A marhatenyésztés az Alföldön lendületet vett, a gulyák szaporodtak; 
de a kis-gazda is kezd marhájára több gondot fordítani, s az ügyért lelkesedő 
szakember örömmel látja, hogy ott az aczélos termetű, csillogó szemű s 
hatalmas czínierü, festői szép fajta a magyar mezőgazdaság nagy nyereségére 



445 



újra szaporodik, és ha a kormány a szarvasmarha- tenyésztést kellő támoga- 
tásban részesíti, ha a nagyobb tenyésztőket apa-állatok vásárlása által buzdítja 
és a községeket ilyenekkel ellátja: a fölvirágzás bekövetkezik. 

A legnagyobb gulyabirtokos gróf Fesztetics Tassziló, ki 870 törzs- 
tehenet tart. Hires gulyák vannak Páczinban, Sarkadon, Esztáron, Zsom- 
bolyán, Kis-Jenőn, sat. 

Ott, a hol cxtensiv az üzletvitel, sok az esetleges legelő ; ily helyeken 
legeltetni kell a tarlót, ugart, jó időjárás alkalmával a vetéseket, s ezeket 




Magyar bika' 

együttesen csakis a juh tudja megfelelően értékesíteni. Tudjuk, hogy az 
Alföld gazdaságvitele következtében ilyen legelőkkel bővelkedik és azért a 
juhászat ott nem nélkülözhető üzletág, sőt a kopár vagy gyér mezejű szikes 
területek csakis juhászat által jövedelmezhetnek. Ezért tehát ragaszkodik az 
alfölcU gazda a juhászathoz, s ezt a viszonyok soha sem fogják teljesen 
nélkülözhetővé tenni. 

Az egész Alföldön, úgy szólván, csak két fajta juh található, és pedig 
a déli részen a kisbirtokos kezében a raczka, mely leginkább fejés czéljából 
tartatik, a többi részein pedig egy merino-mestize fésúsgyapjas juh van 



446 

elterjedve, mely az ottani viszonyok közt fejlődvén, azoknak legjobban 
meg is felel. A kisbirtokos a juhot fejés és gyapjúnyerés czéljából tartja, 
közös nyájat alakít, és a juhtulajdonosok a nyájba hajtott állatok számához 
mérten részesülnek fejő napokban, a mikor az összes tej az övék. Ezen 
tejből készítnek zsendiczét, gomolyát s azután túrót; készítnek juh-vajat, 
a melyet főzésre használnak. Ritkább eset, hogy a fejős juhot, mint a Horto- 
bágyon, együttesen fejik s csak a jövedelemben osztozkodnak az állatok 
birtokosai. Az ilyen nyáj télen, nyáron kint van, hol jól, hol rosszul él s a 
juhász, ki mesterségének megkezdése után állandóan csak akkor jut födél 
alá, ha földi pályafutását befejezte, mellettük áll jó és rossz időben, hogy 
kedveltjeiről még a tilosban is gondoskodjék, s hogy egyúttal a juhos 
gazdának, kinek állatjait őrzi, számot tudjon adni. A nagyobb birtokos, 
csakis a fésűsgyapjas mestize-birkát tenyészti s az ezen fajtájú juhokból az 
Alföld alluvialis földjén kitűnő juhászatok vannak ; az ezekből került gyapjú 
erőteljes volta, szép fénye és simulékonysága miatt eléggé becsült. Ujabban 
több helyen nagyobb testalak nyerése szempontjából, hogy külföldi kivitelre 
nehezebb ürük legyenek tenyészthetők, a nehéz franczia merinókat hasz- 
nálják kisebb mértékű vérkeverésre. 

Van az Alföldnek még egy állattenyésztési ágazata, a mely ott leg- 
alább is olyan fontosságú, mint az eddig elmondottak : a sertés-tenyésztés. 
A sertés rövid idő alatt fejlődik; jóízű, könnyen emészthető és a mi szintén 
fontos, sokáig eltartható húsa van ; Ízletes szalonnát, hazai sertésünk pedig 
ebben különösen kitűnő zsirt szolgáltat. Boldog emlékű József nádor hoza- 
tott az országba olyan fajtát, a mely viszonyainknak és szükségleteinknek 
teljesen megfelel. Jár ugart, tarlót; szorgalmasan megkeres mindent, a mi 
megehető; telel erdőn, addig míg a fagy be nem áll; mocsaras területeken 
jól táplálkozik s hízóra fogatván, kitűnően termel; hizott állapotában külföldi 
vevők is keresik és szívesen veszik. Olyan nagyobb birtokosok tehát, kiknek 
ilyen legelőik vannak, s azon kis gazdák, kik távol eső legelőkre hajtják 
sertéseiket, haszonnal csak a kondor sertést tenyészthetik. 

Az alföldi gazda kétféle czélból tenyészti sertéseit : vagy háza szükség- 
letét kívánja vele fedezni, jDcdig ez meglehetős nagy, mert rendesen minden 
családtagra, ha felnőtt, egy hízott disznó, ha gyermek, egy hízott malacz 
számíttatik ; vagy pedig eladásra tenyészt és sertéseit egy éves korukban 
sovány állapotban a nagy alföldi vásárokon — - Békés-Gyulán, Nagy-Váradon, 
Debreczenben stb. — hizlalóknak árusítja el. Hogy az utóbb említett 



447 



ayájscrtések az Alföldre mennyire fontosak, az az egy adat bizonyítja leg- 
viláoosabban, hooy onnét az említett vásárokra az elmúlt évben 220 ezer 
darabnál több vitetett. Az alföldi sertés vagy nyájban, vagy csürhében legel. 
A nyájsertést lehetőleg egyidejűleg törekszik a gazda elletni, a leellett mala- 
czokat igen jól tartja, hogy jobb fejlődésük által magasabb árt biztosítson 
magának. Elválasztás után a malacz legelőre kerül s azon is marad addig, 
míg hizóba nem megy. A falkát fürge lábú kanász őrzi egy-két íiú segít- 







^^'V^>c^'>'' '^^ 



Kondor sertések. 



ségével; télen a hó alatt kerestet állatjaival, tavaszszal a még szántatlan 
földeket s az ugart járják, hol, ha kevés a mező, a jobb gazda zsákból 
pótolja a hiányzót. A boldog idő aratás után kezdődik ; a letört kalászt, 
a kihullt szemet szapoi^án keresik össze az állatok és hamar jóllakván, 
valamely laposra hajtja a kanász, hogy ott a nedves hűvös talajban deleljen 
a nyáj. Késő őszig jól van a nyáj; de ha kedvező az ősz, s a szántó, 
négyesben, mélyre bocsájtván az ekét, húzza a véghetetlen barázdákat : szo- 
morúan nézi a kanász a jó időt, mert ekkor fogy az ő állatjainak legelője. 



448 

De a jó idő rendesen nem soká tart ; megerednek az őszi esők, rom- 
lanak az utak, a szántás a mély talajban nehézzé válik és az eső szüntével 
jő a dér, melyet fagyok követnek. A hideg, kedvezőtlen idő miatt a legelők 
romlanak, a lábas-jószág egyik falkája a másik után beszorul az istálóba. 
A gulya-akolban fölállítják az étető rácsokat, a borjúk és növendék marhák 
fiatalabbjai jászol mellé köttetnek. Az istálózott állatok számára aprítják a 
takarmányt, a gyök- és gaamós növényeket; füllesztenek. Szóval megkez- 
dődik a teleltetés nem könnyű és sok gondot okozó munkája. Kint ködök 
ereszkednek a nagy síkságra, szép zúzjegeczek rakódnak le, beborítják az 
avart, bevonják a fák gallyait; végre leesik a hó s fehér leplével elborítja 
a rónaságot. 

Ilyen az Alföld, ilyen a magyar mezőgazdaság változatos képe. Küzd 
itt a mezőgazda sok mindenféle bajokkal, de meg tud velük birkózni. 
Láttuk, hogy van ezen országban helyenként nagy haladás , de azt sem 
titkoltuk el, hogy ennek szomszédjában mily elmaradottság található. 
A haladott vidékek örömet okoznak a szakértőnek, mert látja, hogy ezek 
középpontok, melyekről az okszerűség, noha sok előtte az akadály, a többi 
gazdaságokra is majd átterjed lassanként. Sok akadály van e terjedés útjá- 
ban, de él a tudat, hogy a terjedő szakértelem és a munkakedv segélyével, 
s a nagyobbodó szükségletektől is ösztökélve, ezen az úton a magyar- 
országi mezőgazdák haladni fognak. 

Bortermelés. 

Kiválóan kedvező éghajlata Magyarországot a világ nagyobb bor- 
termelő országainak egyikévé s az e tekintetben első Francziaország után 
a harmadik helyre teszi. Szőlőterülete 427.000 hold s évi átlagos termelése 
közel 5 millió hektoliter. 

Az ország közepén, a déli, sőt éjszakkeleti részeken is majdnem minden 
jobb fekvésű s a tenger színe fölött a 250 métert meg nem haladó hegyek 
szőlőtővel vannak beültetve; sőt a nagy alföldön is tetemes szőlőültetvények 
vannak hol kisebb homokbuczkákon, hol pedig egészen sík területeken. 
Az előbbiek hegyi szőlők, felséges, tüzes, zamatos boraikkal; az utóbbiak 
a kerti szőlők, íchér vagy világospiros-színű, könnyű asztali bortermésükkel. 

A magyar borok királya azonban úgy a magyar bortermelők, mint 
a külföldi legelőkelőbb borfogyasztók egyhangú ítélete szerint a tokaji, 



449 

melynek párját úgy gazdag villó-savtartalma s ennek következtében gyó- 
gyító hatása, mint édessége, rendkívüli zamata tekintetében sem lehetne 
másutt feltalálni; bár eléggé ismeretes, hogy a francziákon kivűl egyéb 
külföldiek is igyekeztek az e bort adó „furmint" magyar szőlőfajt művelés 
alá venni, s így a tokajihoz hasonló aszút előállítani ; valamint az is köz- 
tudomású tény, hogy igen sok helyen iparkodnak ezen aszúbort utánozni, 
de sikertelenül. Mielőtt azonban a főbb magyar bortermő-vidékeket röviden 




Tokaj. 

ismertetnők, hadd bocsássunk előre a magyar bortermelés eredetére vonat- 
kozó néhány nevezetesebb adatot. 

A magyarországi borászat történetének kezdete a rómaiak korában 
keresendő. A rómaiak a szőlőmívelést Szerémmegyében, majd a Balaton 
mellékén, azután pedig a tokaji Hegyalján honosították meg. 

Annyi tény, hogy Aurelius Victor pannóniai másodhelytartó nak fulian 
császárhoz intézett jelentése szerint az első szőlőt Szerémmegyében az 
egykori „Mons almus" nevű hegyen Probus Valerius császár ültettette 
282. évben Kr. u. Innét terjedt aztán a szőlőmívelés a szomszédos Bara- 

M. 57 



450 

nyába és a Balaton -mellékre; más részt Ménes, Arad vidékére, meg a 
Zemplénmegyében fekvő tokaji Hegyaljára. 

A magyarok bejövetelükkor már sok helyen találtak szőlőmívelést. 
A tokaji Hegyalján élő hagyományok szerint, midőn Árpád a Bodrog 
mentén seregével végig vonult, útjokat egy helyen magas hegy zárta el. 
A hegyen túl levő vidék kikémlelésére Árpád a hegytetőre Onud, Tarczal 
és Retel nevű vezéreit küldte föl, kik közül Tarczal ért fel először s ez 
jelenté Árpádnak, hogy a hegyen túl nincs ellenség, hanem annak túlsó 
oldala s a szomszédos hegyek is mind szőlővel vannak beültetve. A hagyo- 
mány szerint a jól végzett kémszemle jutalmául s eme felette kedvező hírért 
a megmászott hegyet és vidéket Tarczal kapta meg s a hegy és az alatta 
fekvő városka innét nyerte mai Tarczal nevét. Ugyancsak e hagyomány 
szerint a mai Szerencset és annak szőlőkoszorúzta vidékét (Tarczal, Mád, 
Tállya és Legyes-Bénye környékét) már Árpád mondta volna szerencsés 
helynek kitűnő boraiért. 

A XI. század elején, miután István buzgólkodása folytán a keresztény 
vallás a nép között is terjedt, Olaszországból hittérítő papok vándoroltak be 
hozzánk, kik népünk közt megtelepedvén, szőlőmíveléssel is foglalkoztak, 
meghonosítván itt a jobb olasz szőlőfajokat és a mívelés jobb és czélra- 
vezetőbb módjait. A tatárjárás a XIII. század közepén szőleinket is elpusz- 
tította, a szőlőmíveseket pedig kiölte úgy, hogy a már virágzásnak indult 
magyar szőlőmívelés ismét hanyatlásnak indult s a nektárt szolgáltató 
tokaj- hegyaljai szőlők egészen elparlagosodtak. IV. Béla király, midőn az 
ország helyreállításán fáradozott, kiterjeszté figyelmét a bortermelés fölújítá- 
sára is. Főleg a tokaji Hegyaljára és a mai Ermellékre olasz gyarmatosokat 
hozatott be, kik igen ügyes és szorgalmas szőlőmíveseknek bizonyultak. 
Ezen olasz családok egy részt Zemplénmegyében Sárospatakon, Olasziban 
és Olasz-Liszkán ; más részt az Érmelléken Biharmegyében és Nagy- Várad 
vidékén telepedtek meg s a szőlőmívelésre kedvező dombokat és hegy- 
oldalukat az Olaszországból hozott szőlőfajokkal mind beültették, mint ezt 
Szirmaynál olvashatjuk. Hogy ezen olaszok a volt velenczei királyságból 
telepíttettek ide, ezt bizonyítja Béla királynak 1252-ben bizonyos „Cyprian 
de Sarus" nevű grófhoz intézett irata, melyben a florenczi származású 
grófnak meghagyja, hogy Olaszi és Patak községekben jelölje ki azon 
határokat, melyek közé az olasz gyarmatosok telepíttessenek. Hogy a 
tokaji Hegyalján a második bortermelési korszakot az olaszok kezdték meg, 



451 

kitűnik III. András királynak egy ide vágó okiratából is, a melyben ezen 
olasz gyarmatosok „királyi vinczellérek"-nek (vinitores regii) neveztetnek. 
De bizonyítják ezt azon szőlőfajok nevei is, melyek ezen első magyar 
bortermő vidéken el vannak terjedve s melyeknek olasz származása két- 
ségbe vonhatatlan. így pl. a furmint (vagy zempléni kiejtéssel „formint") 
a „Formiani"-ból, a rumonya a „Romagna"-ból, a bakator a „bacca 
doros"-ból származhatott. 

A Balaton-melléki borászat alapja szintén a római korszakba nyúlik 
vissza, miről a kiásott érmek, szőlőfürtökkel díszített koporsók és mérföld- 
mutatók eléggé tanúskodnak. Virágzó bortermelése volt e vidéknek az 
Árpád-kori királyok alatt, midőn az azon vidéken volt hét Káli község 
(közúlök három, ú. m. Köveskáll, Szent-BékáU és Mindszent-Káli, máig is 
megvan) minden adótól fölmentetett ugyan, de a királyi asztalra ők voltak 
kötelesek bort szolgáltatni. 

Az Eger-Visonta vidéki borászat eredete már kevésbbé ismeretes, de 
1271-ből V. István királyról tudjuk, hogy a hevesmegyei bordézsmát az 
egri püspökségnek adományozta, s hogy ezen adomány nem csekély volt, 
kitűnik onnét, hogy már Nagy Lajos király alatt az egri püspöknek 10.000 
darab aranyat jövedelmezett. 1350 körűi fordul elő a régibb iratokban a 
budai, kőszegi és soproni borok fölemlítése. Hogy a síkföldi borok sem 
megvetendő minőségűek voltak, ezt mutatja Nagy Lajos királynak azon 
intézkedése, melynél fogva a szabadszállási borokat kitűnőknek találván, 
azokat saját asztalára rendelte. 

A Hunyadiak alatt a magyar borászat egyik legfényesebb korát élte. 
Mátyás király a szőlőmívelést nem kis mértékben emelte s az udvarában 
összegyűjtött külföldiek a magyar bor kitűnőségének mind megannyi hírvivői 
lettek. Igen nagy figyelmet fordított a borászat ügyére Mária 'J'erézia is. 
A nagy királyné Burgundból hozatott nemes szőlőfajokat, s 1770-ben az 
aszúbort a dézsma alól teljesen fölmentette. 

A tokaji bort legtöbben egyáltalában édesnek vélik, holott az édes 
aszú csak nagyon kis részét teszi azon termésátlagnak, mely a tokaji 
Hegyalján terem. Ugytüiis a 7.200 katasztrális holdnyi területű Hegyalján 
termelni szokott 157.000 hektohternyi bortermésből jó években az aszú 
alig tesz többet 350 — 400 hektoliternél; rosszabb időjárású években 
pedig aszú egyáltalában nincs is. A tokaji Hegyalján, a kevés aszút nem 
tekintve, leginkább erős és zamatos szamorodni és „közönséges" bor 

57* 



452 

szokott készíttetni. Itt-ott némely előkelőbb és nagyobb birtokosnál az 
aszúból előzőleg szörpsűrűségű „essentiát" is készítenek, de csakis igen 
kis mennyiségben. 

A tokaji Hegyalja Zemplénmegye déli részében az éjszaki szélesség 
48° 7' és 48° 25' foka között fekszik s egyik déli nyúlványát képezi azon 
trachytból alakúit vulkáni hegyláncznak , mely Eperjestől Tokajig nyúlik 
s a Tiszánál Tokaj mellett éri el déli végfokát. Területe 5 D mérföld ugyan, 
de ennek csak '/g-része van szőlőtőkével beültetve. 

E bortermő vidéknek a lakossága maga jelölte ki azon községeket, 
melyeket kitűnő bortermelésük folytán vidékébe fölvenni érdemesnek talált, 
a mire pedig sokan pályáztak, minthogy az e bortermő vidékbe befogadott 
községek már a régibb időkben is, föleg pedig e század elején különböző 
s az aszú bortermeléshez kötött szabadalmakban részesíttettek. Fölvétettek 
pedig egy országgyűlési küldöttség által a borvidékbe : Tokaj, Tarczal, 
Mád, Tolcsva, Tállya, Sáros-Patak és Sátoralj a -Uj hely városok; továbbá 
Szántó, Golop, Ráska, Zombor, Bodrog-Keresztúr, Kisfalud, Szeghi-Longh, 
Ei'dő-Bénye, Olasz-Liszka, Vámos-Újfalu, Erdő-Horváthi, Zsadány, Bodrog- 
Olaszi, Ardó, Károlyfalva és Kis-Toronya községek. 

Hogy e községek közül melyik termeszti a legjobb bort, még ma sincs 
eldöntve, s mihelyt tokaji, mádi, tállyai és tolcsvai bortermelő kerül össze 
s e kérdés vettetik föl, azonnal heves vita támad közöttük az elsőség miatt. 
Bármint vélekedjenek és versengjenek is egymással e tekintetben az egyes 
községi termelők, a vita nem könnyen dönthető el még szakértők által sem, 
mert megvan a tokaji aszúnak a maga viszonylagos legnagyobb édessége, 
a mádinak és tállyainak finom zamatja és kedves utóíze, a tolcsvainak kelle- 
mes lágysága, szóval mindeniknek megvan a maga különleges és nagy becsű 
tulajdonsága s ép ezért az elsőségért való versenygés továbbra is meddő 
fog maradni. 

Magok a hegyek, melyek a becses bort szolgáltatják, többnyire mere- 
dekek s a rajtuk levő szőlőkben a nyári záporok sok kárt tesznek a talaj 
lehordása által. A talaj részben trachyt-törmelék, alul részben tömött nyirok 
és lősz, felül több helyen tisztán trachyt-kőpor , miért is a tenyészet itt 
sohasem buja és a termés is ritkán nevezhető bőnek. A hegyek egyes dűlői 
is úgy a fekvés, valamint a talaj minősége szerint is igen sokféle elneve- 
zéssel és osztályozással bírnak. így pl. Tokaj határában az első fekvésű dűlő 
a Szarvasszőlőt is magában foglaló Mézes -Mái ^ mely Tarczal városától 



453 

Tokajig terjed; másodfekvésú a Tapasztó^ a Kis-Mézesmál^ a Ki/nhegy^ 
a Gyöpös^ stb., és van aztán akárhány harmadrendű fekvésű dűlő is; az 
efféle beosztás a fölemlített községek határának mindegyikében föltalálható. 
A szölőfajok közt első helyen áll a fítrmiiit^ mely a hosszas mívelés 
folytán számos fajtával s azon jó tulajdonsággal bír, hogy erős vastag héjánál 
fogva az aszásra, töppedésre igen hajlandó. A furminton kivűl igen el van 
terjedve a feliéi- szólő meg a hárslcvelii^ és egves birtokosoknál a sárga 




Tokaji szüret. 

miiskatály ; ez utóbbi adja a legfölségesebb muskatály-aszút, mely minden 
borok királyának tartatik. 

Rendes sorok a szőlőkben nem mindenütt találhatók; a tőkék alacsony 
fejre s azon rövid csapokra metszetnek. Minthogy a furmint keveset terem, 
minden 3 — 5 év alatt újra döntetik, hogy így gazdagabb gyökérzetre 
tehessen szert és más részt jobban is teremjen. 

Hogy a szőlőszemek megtöppedjenek s aszú nyeressék, erre okvetet- 
lenül szükséges, hogy már július végén a bogyók átlátszók kezdjenek lenni 
és szeptemberre megérjenek. Ekkor pár napi esőre van szükség, hogy a 
furmintbogyók fölrepedhessenek, mire a víz egy része kifolyván, a repedés 



454 

beheged s a bogyók elkezdenek napos idő mellett ránczosodni és mindinkább 
sötétebb színt nyernek, mire október végére vagy november elejére a fürt 
felső részén a bogyók már teljesen összetöpörödvén, a szüret kezdetét veheti. 
Miután tapasztalak, hogy szép időben annál több bogyó töpped össze, 
mennél későbben tartatik a szüret: ez okból a szüretet szép időjárás mellett 
néha november végéig is elhalasztják, s többször megesett már, hogy 
a szüretelők fazékban parázstűz mellett melengették kezeiket, más részt a 
fürtökről kis seprőkkel söpörték le a havat s úgy szedték össze a termést 
szüretelő edényeikbe. A szüret mindig vendégfogadókká változtatja a hegyen 
levő borházakat, melyekben a tokaji bor tüze és a házi gazda vendégszeretete 
ugyancsak versenyeznek egymással. A szüret végeztével a szüretelő nép 
fölékesített szüreti-fa elővitele és dal mellett vonul be a községbe a szőlő- 
tulajdonos házához, hol aztán jó vacsora és bor mellett élvezi a munkás nép 
egész évi fáradságának jutalmát. 

Midőn a hegyen a szüret bevégződött, a borházban csak akkor kez- 
dődik a legfontosabb munka, a fürtök földolgozása. Ha kedvező évjárat volt 
s a fürtök meglehetős bőven tartalmaznak töppedt bogyókat : ez esetben 
szüreteléskor külön kis edényekbe gyűjtik össze a levágott fürtökről a 
töppedt szemeket. Az így összegyűjtött aszúszemeket kisebb magas kádakba 
töltik, melyek alul kifúratnak s csappal láttatnak el, hogy így az aszúból 
a saját nyomása alatt kiszivárgó lé a kád alá helyezett kisebb edénybe 
folyhassék le. Ez a folyadék a tokaji essentia^ mely czukorban annyira 
gazdag, hogy egész szörp-sűrűséggel bírván, csak több év lefolyása alatt 
képes élvezhető borrá erjedni s ekkor aztán úgy édességben, mint zamatban 
oly tökéletes, hogy, mint az italok legnemesbike, az ízlelőt teljesen meg- 
hódítja s az üdülő beteget egészen meggyógyítja. Ezenkivűl az essefitia 
villósav-tartalomban is oly gazdag, hogy gyógyító hatása miatt, a már tett 
tapasztalatok nyomán, a külföld legjelesebb orvosai is a legnagyobb eUsme- 
réssel ajánlják. 

A tulajdonképeni édes aszúbort a kádban maradt aszú és a nem töppedt 
közönséges szőlő mustjának összekeverése útján készítik, és pedig lehet 
készíteni vékonyabb és vastagabb aszút a szerint, a mint egy-egy hordó 
közönséges musthoz kevesebb, vagy több töppedt aszút kevernek. Az aszú- 
szemek mértéke a tokaji Hegyalján a „puttón", mely mintegy 13 Uter 
tartalmú. A mustot és kész bort gönczi hordókban mérik, metyek átlag 
116 — 135 liter tartalmúak. Ha már most egy gönczi hordóhoz egy puttón 



455 



péppé széttaposott aszúszőlő adatik, akkor az aszúbor kevésbbé édes, tehát 
vékonyabb; ellenben ha 4 — 5 puttón aszúpépet adnak egy gönczi hordó 
musthoz, akkor az aszú sötétebb színű, vastagabb és édesebb. A tokaji borok 
ezen jelzése tehát: l, 2, 3, 4, 5 puttonos aszú, az egy gönczi hordó 
musthoz vett aszúpép puttonszámát jelöli. A külön szedett töppedt szemet 
tehát a gyűjtőkád tartalmához mérik ki s egy másik kisebb kádban apró 
részletekben teljesen péppé tapossák. Az összetaposott pépre most a kiszá- 




Mustszűrés Tarczalon. 

mított mennyiségű mustot reá öntik s a keveréket melegebb időben 12, 
hidegebben 48 óráig együtt hagyják, s napközben többször fölkavarják. 
Végre a színmustot átszűrik és sűrűbb törkölyös zsákokban kitapossák. 
Az átszűrt és áttaposott lé összekevertetvén, gönczi hordókba szűretik és 
meglehetős hideg, sziklába vágott, keskeny bejáratú pinczékbe kerül, hol 
pár év alatt kifejlődik. 

Olyan években, midőn nem fejlődött annyi töppedt szem, hogy azokat 
külön szedni és földolgozni érdemes lenne, nem készítenek aszút, hanem csak 
szamorodnit^ mely szláv eredetű szó természetest, magától termőt vagy 
nem mesterkéltet jelent. Ilyenkor a részben aszús fürtöket zsákba töltik 



456 

és kádban kinyomják; a kinyomott lé mindjárt a gönczi hordóba kerül, 
a zsákból kikerült törköly pedig kádba fordíttatván , lábbal erősen meg- 
tapostatik ; erre a must ismét visszatöltetvén , az első erjedésig a lével 
együtt hagyatik s időközben többször felkavartatik. Végűi a lé zsákokon át 
tapostatván, hordóba kerül, a törkölyt pedig erős gerendákból készült ú. n. 
„ bál ványsaj tokon" kisajtolják. A szamorodni nem édes, de mindemellett 
elég sima és kiválóan erős, zamatos bor, mely Oroszországban és különösen 
az orosz lengyelországi részekben nagy kedveltségnek örvend. Az oly közön- 
séges szőlőből, melyhez aszúpép nem kerül s melyről a töppedt szemeket 
szüreteléskor leszedték, készül a közönséges bor, mely mindamellett elég- 
erős s a vizezést épen nem tűri. 

Az ország második bortermő vidéke úgy a termés mennyiségére, mint 
minőségére nézve is a Balaton melléke^ mely az ország legnagyobb s kies 
vidékekkel környezett tavát koszorúként övezi körűi. A Balaton éjszaki 
oldalán a mészkő- és dolomit-hegygerinczek körűi több kiégett és csoiika 
kúpalakú bazalt-vulkán vonja magára figyelmünket ; ezek lejtői adják a leg- 
tüzesebb és legzamatosabb bort. így pl. Badacsony, Szent-György, Soml3^ó 
olyan tüzes borokat adnak, melyek 14 — ló''/^ szesztartalmukkal méltán 
kelhetnek versenyre a nehezebb spanyol és portugalli borokkal is. A sonityói 
bor ezenkívül sajátságos s utánozhatatlanúl kellemes és nagyra becsült bazalt- 
ízzel is bír, mely az ú. n. „Stcin-Wcin" -oknál finomságra sokkal maga- 
sabban áll. Ezen bor különben már arról is híres, hogy nem a fejet, hanem 
a lábakat ingatja meg, de csak rövid időre s minden káros következmény 
nélkül. Az említett hegyeiben kivűl igen jeles bort adnak még Csobáncz, 
Szigliget, meg a köveskálh, szentbékálli, mindszentkálli, kis-eörsi, ábrahámi, 
fülöpi és hajagosi hegyek is. A talaj itt a kúpidomú bazalt hegyek oldalain 
meszes agyag, egyéb hegyeken márga. A főbb szőlőfajok a furmint, a sárfehér 
és a fehér szőlő, melyhez még Somlyón a juhfarkú járul. A mívelés itt 
is alacsony fej rövid vagy hosszabb csapokkal, tehát a tokaji míveléstől 
nem igen eltérő. A szüret október második felébe esik, főleg a jelesebb 
hegyeken. A szüretelők a szőlőt kétfülű cseberbe gyűjtik, s ott egy 
csomaszoló fával félig-meddig összetörik. Ha a cseber megtelt, két ember 
viszi a borházba, hol zsákban áttiportatván, a must a hordóba, a törköly 
a sajtóba kerül. 

Az ország keleti részén a Királyhágón innen és részben túl fekszik 
Magyarország harmadik, jeles fehér -bortermő vidéke, az Ermellék^ mely 




Dolomit-sziklába vájt pincze Budafokon. 



az erdélyi havasok nyugati nyúlványain terűi el. Talaja Iiomokos agyag 
s némely helyen köves. Szőlőfajai a híres piros bakator, meg az erdei. 
E kettő adja a híres érmellékit, mely kellemes savanytartalmával, csekély 
és igen kellemes fanyar utóízével, sajátságos faji zamatjával úgy az ország- 

M. 58 



458 

ban, mint a külföldön is igen sok fogyasztót és kedvelőt hódított magának. 
A szőlőtő mívele'se részben itt is, valamint a Királyhágón túl és Arad 
vidékén az úgy nevezett karikás módon történik , mely mellett a tőke 
sokat terem s rothadásnak, besárosodásnak nincsen kitéve. A szüretelésnél 
szintén használják a csebret, s a bort részben taposva, részben azonban, 
főleg nagyobb birtokosoknál, szölomalmok segélyével nyerik a szőlőből. 
A Királyhágón túl, tekintettel az itteni magasabb fekvésre, hűvösebb és 
légköri csapadékokban gazdagabb égaljra a szőlőtő majdnem kivétel nélkül 
karikára műveltetik. Legjobb borai a Küküllö és Maros mentén teremnek. 
Főbüszkesége és különlegessége azonban a Gyula-Fehérvár mellett termő 
rózsamáli, a zamatos és a johannisbergivel versenyző csombordi, a tófalvi 
rizling, a „Chablis" kedvességével biró czelnai és igeni Sauvignon- és 
Semillon-bor, végúl a médoci borokkal tökéletesen egy rangban álló gyéresi 
és gomba si Cabernet-Merlot-féle vörösbor. 

E négy fő fehér-bortermelő vidéken kivűl fölemlítendő még a Fertő 
melUke^ meg Neszmély é% Esztergom vidéke. Az előbbin ugyancsak a furmint, 
továbbá a rakszőlő és muskatály míveltetik leginkább, s kellemes savanykás- 
ízű asztali bort szolgáltat, melynek Sopron a fő kereskedelmi gyűjtőhelye. 
Ezenkivűl Ruszt jobb években vékonyabb aszúbort is termel, bár az utóbbi 
években ennek fentartására kevés figyelmet látszik fordítani. Neszmély és 
Esztergom vidékén az alacsony tőkefej -m ívelés mellett leginkább a finom 
illatú és középerősségű bort szolgáltató sárjehér és vörös dinka^ továbbá 
a mézes feliér és liosszúnyclil szőlőfajok vannak elterjedve. 

Vörös bortermő-vidék is igen számos van a magyar királyságban, s azt 
lehet mondani, hogy általánosságban a vörös bort mindenütt a Skutariból 
származó fekete kadarka szőlőből szűrik, mely a legtöbb bortermő-vidéken 
alacsony fejre, Ménes-Arad vidékén ellenben karikára míveltetik. Itt-ott 
tettek nagyobb bortermelők kísérletet a burgundi, médoci és oporto szőlő- 
fajok mívelésével is és főleg az erdélyi részekben, igen jó sikerrel. 

A vörös bort adó vidékek között első helyen áll Ménes és Arad vidéke, 
hol némely években a kiválóan agyagos talajban a kadarka annyira túlérik, 
hogy vörös aszúbor is készíthető belőle. Egyébként is a ménesi vörösbor, 
még ha nem édes is, mindig első vörös bora Magyarországnak úgy alkotó- 
részeinek kellemes harmóniája, mint szép sötét színe és kellemes zamatja miatt. 

Az egri és visontai bortermő-vidék szintén köves agyagos talajon a 
kadarka^ valamint a piircsin szőlőfajokból nyeri tüzes és nagy tannin- 



459 

tartalma daczára is sima vörös borát, mely jó években sötétvörös színe és 
tüzessége miatt neveztetik bikavérnek. Jó években Egerben, Visontán és 
Gyöngyösön szűrnek vékonyabb vörös aszút is. A visontai bor az egrinél 
egyáltalában könnyebb, s ezért főleg a németek igen kedvelik. 

A villányi és szegszár di vörös borok nagyrészben kadarkából és csóka- 
sz'ól'óböl készülnek, melyekhez Villányban még az oporto járul. A talaj itt is 
agyagos, sőt nem ritkán vastartalomban gazdag vörös agyag; a mívelésmód 
alacsony tőkefej. A szüretkor leszedett és összecsomoszolt szőlőt nagy és 
igen magas, 200 — 300 akós kádakban erjesztik úgy, hogy a nagy, törkölyös 
musttömeg átmelegedvén, erjedését is kénytelen megszűntetni s így az újbor 
egész tavaszig is édesen marad. A villányi bor egyáltalán mindig fanyarabb 
szokott lenni a szegszárdinál. A legerősebb és legédesebb vörös bor a horvát- 
szlavón királyságban fekvő Szerémmegyében, Karlóczán és vidcké7i terem, 
hol a kadarka rövid mívelés mellett aszúszemeket is ad; miért is a karlóczai 
vörös aszú és ürmös igen híres és meglehetősen drága. 

A fölsorolt kiválóan fehér és kiválóan vörös bort termelő vidékeken 
kivűl igen sok vidék van még, a hol úgy a fehér, mint a vörös bor terme- 
lésével is foglalkoznak. Ilyen pl. Pécs vidéke, hol a csomorika szőlőből 
nyert, sajátságos zamatú fehér bor csak oly nevezetes, mint az ugyanott 
termelt vörös bor; a bi/dai bortermő -vidék, mely főleg könnyű s elég 
tannin-tartalmú vörös borai miatt érdemel említést, s a melyek közül a 
sashegyi már is az egész kontinensen ismeretes. Jeles és erős fehér borok 
teremnek Moór vidékén Fehérmegyében, Pencz vidékén Nógrádmegyében, 
Versecz és Fehértemplom vidékén Krassómegyében. Igen kelleiues és könnyű 
fehér asztali bort termel Ma gy arád Aradmegyében, Szerednye és Ungvár 
Ungmegyében. De föl sorolhatni-e mind azokat a vidékeket, hol Magyar- 
országban jó bor terem } Hiszen, ha meggondoljuk, hogy a magyar biroda- 
lomban a hivatalosan megállapított 41 bortermő-vidék mindegyike hány 
bortermesztő községet foglal magában : könnyen beláthatjuk, hogy csak 
a jobb bortermő-helységek puszta fölemlítése is több ívet foglalna el. 

A magyar borkereskedés középpontja Budapest; de az itt összegyűjtött 
borok főraktára tulaj donképen a fővárostól csak kilencz kilométernyire fekvő 
Budafok, mely község dolomit szikláiba puszta csákányozással óriás hosszú 
és tágas pinczéket vágnak. E pinczék közül akárhány van, mely 400 — 800 
méternyi hosszú s 3 — 6 oly kényelmes bejárattal bír, hogy a terhes szekerek 
minden nehézség nélkül járnak rajtuk ki s be rakományaikkal. így a bor- 

58* 



460 

szállítmányokat egyenesen a pinczékből hordhatják ott a község területen 
levő négy vasúti s három hajóállomásra. Valóságos magyar Bercyje ez 
Budapestnek és Magyarországnak. 

Ezen fő borkereskedési hetyen kivűl minden nagyobb bortermő-vidék- 
nek van egy-egy főpiacza. Így pl. az ország nyugati részében van Sopron; 
délen Versecz, Pécs, Arad; éjszakkeleten Kassa. Az utóbbi város a főgyűjtő- 
helye a tokaj-hegyaljai boroknak. 

A mi a csemegeszőlő termelését illeti, egy-két vidék már e tekintetben 
is elismerésre méltó ipart fejtett ki. Így pl. a fővároson felül s a Duna bal 
partján fekvő Nagy-Maros vidéke évenkint több százezer kilogramm asztali 
szőlőt szállít Németországba, főleg pedig Berlin, Boroszló és Stettin váro- 
sokba; ezenkívül Kecskemétről, Pécsről, Miskolczról, Beregszászból, Aradról 
és Sátoralja-Uj helyből szintén több száz métermázsa szőlőt visznek ki mint 
gyümölcsöt. Habár e tekintetben a fajok eddigelé nem igen választattak 
meg s leginkább a „mézes fehér" s „oporto" vitetik ki, mindazonáltal több 
Ihelyen már a Chasselas, a finomabb muskatály és az igen korai Madelaine- 
féle fajok termelését is megkezdték, minek következtében kellő erély és 
kitartás mellett csakhamar el fog jönni az az idő, midőn a magyar szőlő- 
birtokos finom asztali szőlőfajokkal elég korán lesz képes úgy a belföldi, 
mint a külföldi piaczokon megjelenni és ott megillető helyét elfoglalni. 

A jelesebb csemegeszőlőfajok terjesztését úgy, mint a helyesebb bor- 
termelést és okszerű pinczekezelést nagy mértékben vannak hivatva terjesz- 
teni az állam által fenntartott borászati iskolák, melyek legrégebbike a budai 
Gellért-hegyen már 28 év óta működik; a többi 5 ihmemű iskola pedig 
Tarczalon (Tokaj mellett). Ménesen (Arad mellett). Diószegen (az Ermellé- 
ken), Nagy-Enyeden (az erdélyi országrész közepén) és végűi Pozsonyban 
terjeszti az okszerű szőlőmívelés és borkészítés elveit. 

Kertészet. 

A „mezei gazdaság költészete", a mint báró Prónay Gábor e tárgyról 
szóló akadémiai értekezésében a kertészetet nevezi, honunkban is a lakások 
állandósításával vette kezdetét, melyek közelében itt is azonnal kertek kelet- 
keztek. A rómaiak művelődés-terjesztő hatása ez irányban is érvényesült 
s Septimius Scverus említtetik olyannak, mint a ki pannóniai proconsul 
korában a kei-tészetnek nagyobb lendületet adott. A kertészet körébe bele- 



461 

tartozott az oly növények mivelése is, melyeket gyógyerejök telt becsesekké. 
Ilyenül Plinius Pannoniára nézve a saliunca-t (nárdis füvet, Narde) említi 
különös dicsérettel. Természetes, hogy a kertészettel a gyümölcsfatermelés 
szintén lépést tartott s az Antoninusok óta felső Pannoniában 26, az alsóban 
25 tekintélyesebb város épült, hol a kiirtott erdők és lecsapolt mocsarak 
helyén gyümölcstermeléssel is foglalkoztak. S ha Galienus császár a IV. szá- 
zadban nem talált szebl) és míveltebl) tartományrészt, melyet nejéről nevezzen 




Az alcsuthi díszkertből : A tó partja. 

el: föltehetjük, hogy „Pannónia Valéria" kertmívelés tekintetében is előkelő 
helyen állott. 

A népek vándorlása természetesen pusztasággá taposta a kerteket is, 
a gazdaság e fejlettebb ágának azonban nem törülte el minden nyomait. 
Hazánk azon részében, mely az avarok levei-etésc után a frank birodalomhoz 
csatoltatott. Nagy Károly híres capitularéjának („de villis") szintén oltalma 
alá tartozott, s legalább a királyi biztosok székhelyei, melyeken a gazdaság 
intézője és a többi gazdasági tiszt lakott (Wenzel szerint Nyerges-Újfalu és 
Zircz) s a hozzájok kapcsolt majorsági épületeldíel „curtes"-nek, udvaroknak 



462 

neveztettek, épen e capitulare rendelkezése folytán üzemükhöz számították 
a szőlők és kertek mívelését is. Nem nehéz kimutatni, hogy bevándorló 
őseink az országnak ezt a részét sokkal fejlettebb gazdasági míveltség 
állapotában találták, mint egyéb részeit. 

A mint a honfoglaló magyarok lassankint állandó lakhelyekhez szoktak 
s a kellemes otthon életszükségletükké vált, természetes, hogy ennek tényezői 
közül a kert sem hiányozhatott. Útmutatóik ez irányban leginkább a szerze- 
tesek voltak. A benedekrendieknek szerzetszabályzatuk a kézi munkát külö- 
nös kötelességökké tette s ezt a rendelkezést a premontreiek és cisterciták, 
valamint a johanniták is követték. Szent-Benedek említett szabályzata szerint 
a monostornak úgy kellett épülni, hogy a mi a szerzet számára szükséges, 
ezek közt névszerint a kert is, mind egy helyütt, tehát annak falai közt 
együtt legyen, „ut non sit necessitas vagandi foras". Ennél fogva minden 
itt keletkezett kolostornak, nemcsak túl a Dunán — a hol a szentmártoni 
apátság kertjét, a „hortus Pannoniensis"-t külön is említve találjuk, — 
hanem a Tisza mentén, a hegyvidékeken s az Alföldön is házi kertje volt 
s a voltaképi kertészkedésnek hazánkban első ápolói és terjesztői gyanánt 
méltán ismerik el a szerzetrendeket. 

Kertekről azonban egyebütt, így a király várainál, s magánosok, sőt 
kisbirtokosok lakhelyeinél is találunk emhtést az Árpád-házi első királyok 
korából. IV. Béla egy 1256-ban kelt adománylevelével a Hontmegyében 
fekvő Zud (mai Szúd) községet a zólyomi királyi kerteket gondozó nyolcz 
felügyelőnek — custodes horti nostri de Zólyom — ajándékozza. Egyébiránt 
a „pomarium" meg a „hortus" számtalan magánbirtokviszonyokra vonat- 
kozó okmányban előfordul. 

Különben dr. Wenzel Gusztáv „Magyarország mezőgazdaságának tör- 
ténete" czímú művében már az Árpád-házi királyok idejére nézve is különb- 
séget tesz a házi, a gyümölcsös kertek s a díszkertek között, kimutatván, 
hogy hazánkban a kerteknek mind e három neme mívelésben részesült. 
A díszkertekről az okmányokban még ez időből kevés van. De a konyha- 
kertekről már biztos tudósításaink is akadnak. Nagyobb terjedelmű kertek- 
nek példáit a komlókertekben — horti cumulorum — találjuk; kisebbek 
pedig még parasztházaknál is találkoztak s azokban párhagymát, vörös- 
hagymát és fokhagymát, mákot, paprikát, méhlegelőnek való és gyógyerővel 
biró más hasznos növényeket, továbbá hüvelyes veteményeket, zöldséget, 
lent, kendert s egyebeket termesztettek. 



463 

A gyümölcsös — frutectum, pomarium, hortus fructifer — már ez 
időben is nagy szerepet játszott s gyümölcsfákat a szőlőkben is termesz- 
tettek. A gyümölcsfák közül első helyen említendő a diófa, mely mint a 
magyarok „nemzeti fája", nagy elterjedésnek örvendett s a kerteken és 
udvarokon kivűl egész erdőszámra is — silva niicum — termesztetett. 
Az alma-, körte-, cseresznye-, meggy-, szilva-, berkenye-, a „frutex salicis", 
gesztenye-, somfa, a „fructiis berocum" vagy „borocum" (talán baraczk), 




Az alcsuthi díszkertből : Lugasok és virágágyak. 

a szederfák stb. már ez időbeli okmányokban szerepelnek s hogy a jeles 
gyümölcsöt méltányolni tudták s a gyümölcstermelés már a XIIÍ. században 
bizonyos virágzásban állt, mutatják a „pomarium valde bonum'-, „arbores 
fructiferae optimae" s hasonló kifejezések s hogy a gyümölcs már korábban 
is oly szerepet játszott, hogy kereskedés tárgya lehetett, arról az 1198-ról 
fönmaradt „esztergomi vámtarifa" tanúskodik, melyben a többi kereske- 
delmi czikkek között a gyümölcs is fölemlíttetik. 

Hazánk a XIV. század óta az európai országok közt a legterméke- 
nyebbek s mezőgazdaságilag legnevezetesebbek egyikének hírébe jutott. 



464 

Egyes, eddig inkább csak kertekben termelt növények, mint a len, kender, 
káposztaneműek stb. kiszorultak a mezőre; a házi kertészet voltaképi 
tárgyai főleg a hüvelyes vetemények (legumen), répák, retkek, a sáfrány; 
továbbá orvosi czélokra szolgáló növények, s a már a csemegezöldséghez 
tartozó fajok maradtak. 

A renaissance a díszkertek iránti hajlamot is általánosabbá tette s 
közvetetlenűl terjedvén át Olaszországból hazánkba, a Jvirályaink és főuraink 
székvárainál támadt díszkertek is kiválóan olasz ízlésűek lettek. Szorosabb 
értelemben vett díszkertészetre tehát az Anjouk idejében találunk először. 

Első helyen említendő a visegrádi királyi vár díszkertje, melyet Róbert 
Károly valódi királyi fénynyel rendezett be. Az itt ápolt virágokból készítteté 
Erzsébet királyné azt a világhírű illatos vizet, mety még napjainkban is 
„aqua regináé Hungáriáé" , ,,1'eau de la reine deHongrie" név alatt ismeretes. 
Nagy híre volt e kertnek még Zsigmond korában is; Mátyás azonban még 
nagyobb hírre emelte, midőn nemcsak nagyszerűen szépítteté, hanem külön- 
féle építmények által csodás művek és természeti jelenetek színhelyévé is 
tévé. Oláh Miklós érsek, ki a Salamon tornya irányában elvonuló e kertet 
mint szemtanú irja le, nem győz elég elragadtatással szólni annak virágairól, 
szőlőiről, gyümölcsfáiról, hársainak lombos árnyékáról és illatáról, növény- 
házairól, függő kertéiről, az ezekhez vezető 7 — 10 rőf széles és 40 lépésnyi 
magas márvány lépcsőről, vörösmárványból faragott s a múzsák szobraival 
díszített kútjairól (fons Musarum), melyekből rendcsen kristály forrásvíz, 
ünnepi alkalmakkor azonban fölváltva vörös és fejér bor íiikadt s melyek 
fölött Cupido szobra állt, stb. 

A visegrádi kerteknél alig voltak kevésbbé nagyszerűek és pompásak a 
budai királyi várpalotához tartozó kertek, melyeket szintén Mátyás alajjított. 
Bonfinius leírása szerint a vár körüli fák egész labyrinthust képeztek. Pazar 
fénynyel kiállított kalitkák álltak kőztök, s azokban ritka bel- és külföldi 
madarak tanyáztak. E madárházak oly nagy terjedelmű vassodrony-szöve- 
dékek voltak, hogy alattuk egész bokrok, gyümölcsfák, sőt egész ligetek 
is elfértek. E kert a mai Krisztina-város helyén feküdt s híres volt szép 
sétaútjairól, gyönyörű fasorairól, szökőkútjairól, halastavairól, mesterséges 
barlangjairól s ama kor ízlésének megfelelő kerti építményeiről. Mátyás 
királynak azonfelül a pesti részen is volt egy másik díszkertje, melyben 
nyugvó idejét szokta volt tölteni. E kert a ferencziek telke mögötti részt 
foglalta el s a Hatvani-utczától déli irányban terűit a Reáltanoda-útczáig, 



465 

mely csak a főváros egyesítésekor nyerte e nevet s egész addig, minden 
valószinúség szerint iVIátyás e helyen terülő kertje emlékére, Zöldkert-utcza 
nevet viselt. A kert helyén talált szobortöredékek, föliratos táblák és emlék- 
kövek maradványai ma is megtalálhatók a ferencziek épületének a falában. 

A visegrádi és budai díszkerteken kivíil a király egyéb várai és mulató- 
helyei körűi is nevezetes kertek voltak, melyek között leginkább kivált a 
tatai és a diósgyőri. . 

A főpapok és főurak a királyok példáját követve, nemcsak rendes 
székhelyeiken tartottak díszkerteket, hanem mikor Budára, a király szék- 
es udvarhelyére kezdtek telepedni, ott is fényes lakokat tartottak, hol 
hasonló fényű kertek díszelegtek. 

A gyümölcstermesztés e korszakban valóságos iparággá fejlődött. Nagy 
számú gyümölcsösök boríták az ország minden részeit. Nemcsak a nagy 
uraknak, de a közép- és kisbirtokosoknak, sőt a jobbágyságnak is voltak 
gyümölcsösei és pedig nem csupán házi kertekben, hanem a falun kivűl 
a külső telkeken is. Különösen a Csalló-köz gyümölcstermelése állt kiváló 
hírben, s a Duna e legnagyobb szigetét „arany kertnek", „gyümölcsös 
paradicsomnak" keresztelte a régi példaszó ; míg egy régi krónikás az 
egész országról szólva mindenféle legjobb fajtájú gyümölcsök mérhetetlen 
sokaságáról — frugum et omnis generis optimorum fructuum infinita copia- 
ról — beszél. Alma. körte, szilva, cseresznye, meggy, kajszi és őszi 
baraczkok mellett erdőszerű nagy csoportokban álltak dió- és gesztenyefák, 
melyekhez a gyümölcstermő bokrok számos neme járult. Ranzan Péter 
Mátyás koráról szólva, Erdély gyümölcstermelését említi különös dicsérettel, 
kiemelvén a legkitűnőbb fajták között a damascéna szilvákat, s az almák, 
cseresznyék és körték rendkívüli nagyságát. 

Hogy a kertészkedés s vele a díszkertészet a XVI. századtól kezdve 
még az után is sok ideig virágzásban állott, arról az egyes várakra, főúri 
kastélyokra vonatkozó följegyzésekben száinos bizonyítékot találunk. Thurzó 
György nádor bicskei kertjeinek, a Pálffy gi-ófok vöröskővári díszkertjeinek 
és orangériájának országos híre volt. Pozsony, Sopron, Selmecz stb. városok 
kertjei szintén gondosan és nagy szakértelemmel ápolt kertek gyanánt 
említtetnek. Verancsics Antal, majd meg Lippay György esztergomi érsek- 
primások pozsonyi kertjének híre pedig napjainkig is fönmaradt abban az 
irodalmi és nyelvészeti tekintetben is fölötte érdekes három kötetre menő 
munkában, melyet „Jezsuiták rendjén" való P. Lippay János irt, s melynek 

M. 59 



466 

a virágok ápolásáról szóló első kötete Nagy -Szombatban , a vetemén3^es 
kertről szóló második kötete Bécsben 1664-ben, a gyümölcsfa-termesztést 
tárgyaló harmadik kötete szintén Bécsben 1667-ben látott napvilágot s 
az első ily tárgyú munkának tartatik, mely magyar nyelven jelent meg. 
De ebben az érdemes szerző már keservesen panaszkodik az ország s benne 
a kertek ama siralmas pusztulásáról, melyet a török hódítás hazánk két- 
harmadrészében okozott. 

A töröktől megkímélt vidékeken a gyümölcstermelés is megmaradt 
még egy ideig azon a magaslatán, melyre a XV. században fölemelkedett. 
A dunántúli egyes megyékben oly kitűnő gyümölcs termett, mely jóságra 
fölülmúlta az ausztriait, miért is nagy kereslete volt az osztrák városok 
piaczain. Nyitra és Bars megyék prunellái (Brunner Zwetscken), s különösen 
Német-Próna híres aszalt szilvája pedig már távolibb piaczokra is megtalál- 
ták az utat. A XVII. században, mint már Lippay is panaszolja, a szomszéd 
országokénál még a XVI-ikban fejlettebb gyümölcsészetünk is sokat vesztett 
korábbi jelentőségéből, a XVIII. század óta azonban a népesebb vidékeken, 
pl. Sopron vidékén, a bányavárosok körűi s az egész Tiszaháton újabb 
lendületet vett. B. Prónay Gábor fölemlíti, hogy „a jelenleg külföldieknek 
ismert nemes, jeles fajok közül nem egy épen hazánkból vette eredetét; 
miután sok gyümölcsfajaink a szentföldről visszatérő vitéz-zarándokok által 
hazánkba hozatván, először itt honosúltak meg s innen terjedtek el egész 
Európában". Czukor János hírneves pomologusunk, ki egész életét annak 
szentelte, hogy az ősmagyar gyümölcsöket összeszedje, már e század elején, 
mikor még vajmi kevesen foglalkoztak nálunk e szakmával irodalmilag, úgy 
találta, hogy van 76 alma, 6 1 körte, 2 1 szilva és 1 2 cseresznye őshazái fajtánk. 

Az ú. n. csendes évek korszaka után, mely alatt a pangás és hanyatlás 
a kertmívelés terén is sajnálattal volt tapasztalható, különösen József nádor 
volt az, kinek áldásos munkássága és példája ezen a téren is elevenítőleg 
hatott. A Margitszigeten s különösen az alcsúthi puszta halmokon telepített 
kertjei már e század közepén fölkeltették a kedvet a kertészet minden 
ágának meghonosítása iránt. A főurak egymásután állították föl kastélyaik 
körűi a díszkerteket, a melyekben a franczia barokk-ízlés csak kivételesen 
s csak részleg talált alkalmazást, míg a természet-utánzó angol modor, mint 
a magyar műizlésnek inkább megfelelő, majdnem mindenütt érvényesült. 

Kezdtek egyes vidékek úgy a felföldön, mint a Duna és Tisza közti 
honioksíkon (íriási gyümölcsösöket telepíteni ; Buda|)cst főváros több teret 



467 



ültetett be díszfákkal, cserjékkel es virágokkal ; e példát k()vettek a vidéki 
nagyobb városok is. Egyes jobb és alkalmas talajú helyeken a konyha- 
kertészet egyes különleges terményeit igyekeztek nagyban előállítani. 

Ujabban főuraink vei^senyezve állítottak fel díszkerteket, más részt 
igyekeztek a régieket jó karban fentartani és felújítani. A művelt közé[)- 
osztály és földbirtokosság is csakhamar utánozta a nemes és hasznos ked\'- 
telést s igyekezett háza környékét díszkert által tenni vonzóbbá. 




Baraczk-vásár Kecskeméten. 



Majd időközben a fővárosban főleg az Andrássy-úton s a főváros kör- 
nyékén, különösen a városliget táján s a Svábhegyen terjedni kezdő nyaralók 
körületén talált a díszkertészet számos ápolót ; s igyekeztek a természet 
kedvenczeit , a dísznövényeket , a műipar magasabb ízlést mutató dísz- 
tárgyaival is összeköttetésbe hozni s emelni. 

Nagyobb díszkertjeink tetemes számmal vannak már az ország minden 
részében ; egyes kertészetek, mint pl. József főherczegnek gyönyörű részle- 
tekben gazdag s kiválóan gondozott alcsúthi parkja, szép nagy pálmaházával. 
Fehérmegyében , továbbá gróf Zichy Ferencznek ritka keleti és délszaki 

59* 



468 

növényeket tenyésztő vedrodi kertje, Pozsonymegyében, úgy szintén a fóthi, 
tatai, újszászi, somlóvásárhelyi, líeszthelyi kertek egészen európai színvonalon 
állanak s némelyeknek pálmaliázai európai hírnévnek örvendenek. 

; De nemcsak a főurak és az értelmes középosztály bír érzékkel a dísz- 
kertészet iránt ; maga a városi polgári osztály is, mely többnyire iparűző és 
kereskedő, nagy szeretettel viseltetik a virágok iránt, melyek ritkán hiány- 
zanak a városok lakosainak ablakaiból. A városi polgárok úgy a cserepes, 
mint a levágott virágoknak szorgalmas vásárlói s egyáltalában a virágok 
jó értékesítésének tulajdonítható azon örvendetes jelenség, hogy az utolsó 
évtizedben úgy a vidéki nagyobb városokban, mint különösen a fővárosban 
a virágkertészek, rózsatenvésztők s a virágkereskedések igen fölszaporodtak. 

Végűi a magyar nép, a földmíves osztály, bár a díszfák és cserjék 
iránt nem viseltetik nagy vonzalommal s a díszla és díszcserje helyén szive- 
sebben látna egy-egy szép terebélyes gyümölcsfát, mindazonáltal a virágokat 
nagy becsben tartja s kiváló kedvvel ápolja. Nincs oly földmíves, kinek házi 
kis kertjében virágágy ne volna, s a hajadon hiányosnak tartaná vasárnapi 
öltözékét, ha az Isten házába menve keblét rózsával vagy egyéb bokrétával 
föl nem ékesítené. 

A mi a magyar gyümölcskertészetet illeti, e tekintetben főleg a Duna 
és Tisza köze, a felső megyék. Vasmegye s az erdélyi részek azok, melyek- 
nek oly nagy gyümölcstermelésük van , hogy termésük nagy részét jó 
években külföldre is szállítják. Míg éjszaki Magyarország, Vasmegye és 
a Királyhágón túli részek íőleg a nemes és finom fajú alma és körte által 
váltak híresekké, addig az éjszak-nyugoti és déli részeken főleg a beszterczei 
szilva és a Duna-Tisza közti homokos területen, főleg Kecskeméten és Nagy- 
Kőrösön termő magyar kajszi vagy sárga-baraczk, meg a híres körösi meggy 
termeltetik oly óriás mennyiségben, hogy baraczkérés idején a najDonkint 
éjjel 3 órakor kezdődő kecskeméti baraczkvásár, melyről az osztrák-magyar 
államvaspálya külön vonatokon szállítja a gyümölcsöt Bécs, Berlin és Szent- 
Pétervár felé, páratlan az egész Európában, s az évenkint kivitetni szokott 
kajszi, sárga-baraczk és meggy sok ezer métermázsára rúg. 

Az erdélyi részek almái és körtéi finomságra nézve versen3^eznek a 
legnemesebb angol és franczia fajokkal s a mellett, hogy nagyra is fejlőd- 
nek, zamatosságuk és húsuk finomsága bárkit is kielégíthet. Főleg a hatul 
és pojnyik azon két ősrégi erdélyi almafaj, melyre a Királyhágón túli 
gyümölcstermelők méltán büszkék lehetnek. 




s 

"E. 
I 

<u 

c 
c 

■3 



;o 

S 

:3 



c 
p 
Q 



470 

Az ország felső, liidegebb égaljú részeben, továbbá a liorvát-szlavon 
területen fekvő Szerémmegyében, majdnem erdőszámra találni a szilvafát es 
pedig a beszterczei hosszú szilvát, mely sok helyen muskatály-féle illatot is 
nyer s mely óriási termést ád úgy, hogy a termés egy része szilvaszesznek 
szokott feldolgoztatni, egy részéből íz főzetik és nagy része megaszaltatik. 
Van ezenkivűl Nyitramegyében egy igen finom aszalványt szolgáltató szilva- 
faja, a gajdeli szilva, mely a franczia ageni szilvával is kiállhatja a versenyt. 

Kitűnő eredeti magyar faj végűi a felső megyékben szintén nagy 
mennyiségben termesztett ú. n. nyakas szilva, mely úgy csemegének, 
mint piaczi elárúsításra és gazdasági czélokra is kiváló figyelmet érdemel. 
A magyar szilva-aszalvány az egész Európában ismeretes; sőt újabb időben 
Éjszak -Amerikába is nagy mennyiségben szállítják. 

A cseresznye és meggy főleg a Balaton mellékén díszlik; a badacsonyi 
óriási cseresznye a világ legnagyobb és legzamatosabb cseresznyéje s a 
baltavári ökörszem is mérkőzik a külföld legszebb és legnagyobb cseresznye- 
fajaival. A Dráva-melléki, zempléni és pozsonyi dió, a somogyi és baranyai 
gesztenye nemcsak szépségük, de kiválóan ízletességük miatt már is kere- 
settek s főleg a dió újabban már kivitelnek is örvend. 

Az országban úgy a sárga-, mint a görög-dinnyét nagy vidékeken 
termesztik. Hevesmegye és az Alföld telcvényes homokja czukorban igen 
dús és zamatos sárga- és görögdinnyéket nevel, melyek közül a sárgadinnye 
utóbbi évek óta jelentékeny kiviteli czikké is vált. Főleg Németország az, 
mely a magyar cantaloupokat, de kivált a csak Ázsiában édesebb turkesz- 
tánokat kedveli. A magyarországi görög-dinnyét a külföld nem ismeri s így 
az inkább csak itthon talál fogyasztókra ; pedig a rekkenő nyári melegben 
egy jó Fogarasy- vagy Marsovszky-féle görög-dinnye finom czitromsavas 
édessége által minden hűsítőnél és fagylaltnál kellemesebb és egészségesebb. 
Ügy a sárga-, mint a görög-dinnye főpiaczai Budapest, Debreczen, Szeged, 
Nagy-Várad, hol a dinnyék a gyümölcspiaczokon gúla-alakban halmoztat- 
nak fel; Budapesten a Dunaparton július- és augusztusban a dinnye-piacz 
igen érdekes látványt nyújt, mely a külföldiek előtt sem lehet érdektelen, 
a mennyiben ily sajátszerű piacz seholsem található. A görög-dinnye magyar 
nemzeti gyümölcs. Termelését már a külföldön is megkisérlették, de csak 
melegágyakban s épen nem kielégítő sikerrel. 

A konyhakertészetet háromféle irányban űzik hazánkban, és pedig 
a főváros és a vidéki nagyobb városok közelében konyhakertészek foglal- 



471 

Ivoznak vele, kiknek száma csak Budapest mellett meghaladja a hatszázat 
s a kik a piaczon keresett zöldségfélék minden nemét termesztik. Vannak 
továbbá egyesek, kik spárga, csiperke-gomba, torma és karfiol termelésével 
foglalkoznak kiválóan, s ismét vannak egész községek, sőt vidékek is, 
melyeknek lakosai csakis egy-egy kiváló zöldségfélét termelnek és pedig 
óriási területeken úgy, hogy mellettük egyesek versenyre nem is kelhetnek, 
így pl. a pápaiak, győriek zellerje és petrezselyme, az uszódiak, pozsony- 
megyeiek káposztája, a szegediek és fajsziak paprikája, a debreczeniek 
tormája, az ó-budaiak paradicsomalmája, a nagykőrösiek ugorkája, és a 
tiszolcziak mákja az egész ország területén ismeretes; sőt a magyar r()zsa- 
paprika külföldre is napról-napra nagyobb kivitelnek örvend. 

A mi a konyhakertészet általános elterjedését illeti, el lehet mondani, 
hogy kisebb városokban és községekben kevés oly ház van, mely mellett 
egy, vagy legalább is egy negyed hold kertben annyi zöldséget ne termesz- 
tenének, mennyi a háztartásra szükséges; sőt a vidéken igen sok ügyes házi 
asszony nagy részben a fölösleges zöldségféléből fedezi háztartási kiadásait. 

Hogy a népnél már inkább terjedni kezd a kertészkedés iránti érzék, 
arra részben a városi kertek adnak példát; de nagy hatással vannak erre 
a gazdasági tanintézetek, földmíves iskolák, vinczellérképzőintézetek és a 
tordai telep kertjei, honnét ezer meg ezer gyümölcscsemete kerül a nép- és 
újabban a községi faiskolákba. Haladás most is észlelhető és ez szembe- 
tűnőbb, a mióta számosabb szakiskola, továbbá lapok és folyóiratok s a 
helyi viszonyok tanulmányán alapuló munkák is terjesztik az e szakmába 
vágó ismereteket, és ezért hazánkban a kertészet jövője elé a legjobb 
reménynyel nézlietünk. 

Az erdők és erdészet. 

A magyar birodalom erdősegei a törpefenyő kárpáti övétől lenyúlnak 
az Adria-melléki Ijabér- és gesztenyeberkekig, s e nagy területen, mindazon 
fák és cserjék tenyésznek, melyek közép Európa fölszínén általában honosak. 
A talaj természete, égalji minősége vagy gazdasági érdeke által az erdő- 
mívelés útján való hasznosításra utalt terület, Magyar- és Horvát-Szlavon- 
országokat egybevéve 15,957.587 katasztrális holdra terjed, mi az ország- 
összes területének kerekszámban 2 8°/3-a. Ezen erdőkből Magyarország 
területén van 13,294.492 hold, vagy az ország ös.szes területének 2']°l^-a., 



472 

míg Horvát-Szlavonország területén 2,663.095 hold van, mely ez ország 
összes területének már sokkal jelentékenyebb részét, 36%-át teszi. 

Az uralkodó fanemek tenyészet! területének kiterjedése a következő : 

A tölgyfák által elfoglalt összes terület az országban összesen 4,468.52 1 
holdra terjed, melyből 723.714 hold Horvát-Szlavonországra esik. 

A bükkfa által és az ezzel erdészeti szempontból rendesen együvé 
foglalt összes más lombos fanemek által borított terület az egész magyar 
birodalom összes erdőség-einek felénél többre: 8,443.184 holdra megy, 
s ebből 6,651.690 hold Magyarországban, 1,791.494 hold pedig Horvát- 
Szlavonországban fekszik. Az ezen fanem alá foglalt többi fanemek közül 
igen jelentékeny Magyarországon az alföld sovány homoktalaján megjelenő 
nyárfa és ákácz, melyeknek mívelése ott egyre terjed s élő bizonyságául 
szolgál annak, hogy mily alaptalanul vádolják sokan a magyar embert azzal, 
hogy a fát és az erdőt nem szereti. Hogy mennyire az ellenkezője áll ennek, 
arról meggyőződhetik az, ki az alföldön utazva, a körötte elterülő tájképre 
figyelmet fordít, mert csakhamar észre kell vennie, hogy egy nagy, angol- 
féle parkban jár, melynek búza- és rozsvetései, rétjei, vízerei, az egyes 
tanyákat vagy házakat mindenütt . környező facsoportjai és ligeterdei a 
legszebb . természeti képek felséges látványát nyújtják. 

A bükkfa és az ezzel egy jelentőségű lombos fanemek Magyarországon 
aránylag igen nagy területet foglalnak el, s e tekintetben a mi a mai fakeres- 
kedelmi és értékesítési állapotokat illeti, Magyarország Ausztriával szemben 
némileg hátra van ; mert míg Magyarország erdeiben a ma kevésbbé érté- 
kesíthető bükkfa a túlnyomó, addig Ausztriában e helyett a már sokkal 
nagyobb becsű fenyőfák foglalnak el nagyobb területet. Nálunk, még az 
ország éjszaki határszélén is megszakad a fenyőfa tenyészetének összefüggő 
lánczolata s a zempléni hegyek túlnyomó bükkfa erdőségei a Latorcza 
völgyén át könnyen megtalálható utat nyitnak a Gácsországban uralkodó 
fenyőfának. 

A fenyőerdők összesen 3,045.882 holdi'a terjednek. Ez erdőkből 
Magyarországon van 2,897.995 hold, míg Horvát-Szlavonországban csak 
147.887 hold. 

P\")nn éjszakon , hol a meredekre hágó völgyek csörgő patakjainak 
mentén az íves röppcnéseivel kaczérkodó vízi-rigó a vezetőnk, ha eljutunk 
a görbe orrú Krivánra, szc|) derült najiokon messze belátható a Kárpátok 
déli lejtőjén és alján elterülő fenyőerdők zöldes színű tengere, a melyeknek 




c 



ja 
ím 






M. 



60 



474 

« 

szépsége és értéke egyaránt méltó versenyre 'kéri béganienti és szlavóniai 
híres tölgyerdőkkel. 

Az erdészetileg mívelt egyes fanemek tenyészet! területének nagysága, 
az ország egyes vidékeinek termőhelyi és éghajlati különbségeiben találván 
okát, rendkivúl nagy eltéréseket mutat. Birtokos és erdész egyaránt szive- 
sebben kivannak azt, hogy a nagy terjedelmű bükkösökből kevesebb legyen 
s azok helyét az aránylag kis területet elfoglaló jegenyefenyő , vagy a 
területe szerint most alig számot tevő vörös-fenyő váltaná fel. 

Az összes erdők főállabait alkotó fanemek területi kiterjedése követ- 
kező : a tölgyerd'ób'ól 9 1 3.3 26 hold csertölgy, míg a többi kocsányos és 
kocsánytalan tölgy; a bükk és más lombos/ a erdőből a bükk 5,831.015, 
a gyertyán 1,457-7535 a nyír 380.929, a nyár és fűz 379.344, a kőris, 
szil és juhar együtt véve 242.256, az éger 75.663, az ákácz 62.269 és 
a hárs 13.955 holdra terjednek; -a. fenyőerdőböl a lúczfenyő 2,203.788 
holdat, a jegenyefenyő 528.117 holdat, az erdei fenyő (hozzá számítva a 
még alig pár ezer holdat tevő fekete fenyőt is) 304.726 holdat s végűi 
a legbecsesebb építőfát adó veresfenyő 9.251 holdat foglalnak el. A többi, 
itt meg nem nevezett fanemek, minők például a gesztenye- és cseresnyefák 
is, a fölsoroltak közt szórványosan és csak oly alárendelt mértékben tenyész- 
nek, hogy terület szerinti külön kimutatásra nem méltathatok. 

Hogy mily nagy munkásságra nyit tért Magyarország erdő birtoka, 
mennyi embernek ad kenyeret az erdő és mily erős, sokszor veszélylyel 
járó fáradságot kell kifejteni a faanyagok forgalomba hozatala körűi, arról 
csak annak van fogalma, a ki tavaszszal a tutajozás ideje alatt hazánk főbb 
folyói mellett, vagy azok mellékvizein megfordult. A ki látta az ott sürgő- 
forgó életet, látta, hogy az egymás után gyorsan haladó tutajok bátor 
kormányosai, a székelyek és tótok, a rusznyákok és Máramarosban sokszor 
még a zsidók is, mily bámulatosan ügyesek, s a veszélyes kanyarulatok 
kiálló szikláit .és az első tavaszi vizek által képzett zátonyokat mily éber 
figyelemmel, küzdelmes erőfeszítéssel, de biztos kézzel kerülik ki, s a zöld 
rétek ölében ezüst szalagot képező vizeken mily sebesen haladnak tova! Ily 
vidék kebelén van a trónörökös Ö Fensége vadászkastélya is Máramarosban 
az Erdész völgy torkolatában. 

A magyar állam területén levő összes erdők tenyészeti, valamint földrajzi 
és fakereskedelmi szempontból öt főcsoportra oszthatók, és pedig az éjszaki, 
a keleti, az alföldi, a nyugoti és a déli vidéken levő erdők csoportjaira. 




Rudolf trónörökös Ő cs. és kir. Fensége vadászkastélya az Erdészvölgyben Máramarosban. 

60* 



476 

Az első csoporthoz tartozó erdők az ország éjszaki határvonalától dél 
felé a Duna folyamának pozsony — váczi irányában s a nagy magyar alföld 
éjszaki határa felé, nyugatról pedig a keleti Kárpátok határáig terjednek. 
Ezen erdők általában magas és közép -hegységi erdők, csak kis részben 
ereszkednek le a völgyek síkjára s Pozsony, Nyitra, Bars, továbbá Trencsén, 
Árva, Liptó, Szepes, Turócz, Zólyom, Hont, Nógrád, Heves, Borsod, 
Gömör, Abaúj -Torna és Sáros megyék területeit borítják. 

Az ország ezen részében vannak a legszebb fenyvesek, melyek a magas 
hegyvidék sziklás bérczeit borítják. Hol a tengeri már meg nem érik, a 
szántóvető már csak zabot és árpát termeszt s hol még tavasz végén is 
gyakran elfagy a burgonya szára : ott díszlik a fenyőerdő, mely a legszála- 
sabb fát adja. A sűrűn álló fatörzsek egymást érő koronái, a lúczfenyő 
leveleinek vidámabb és a jegenyefenyőének sötétebb zöld színével válta- 
kozva, komor sötétes árnyékot borítnak az erdő aljára, melynek lehullt 
tűlevelekkel vastagon borított talaján oly kényelmesen járhatni, mint a 
legpompásabb puha szőnyegen ; gyantaillattal teHtve a levegő, mély csend 
honol körös-körűi, mert a lombos erdők énekesei a fenyvest kerülik s csak 
a fekete harkály rosszat sejtető kopácsolása zavarja itt-ott a csendet. 

Minél jobb karban van a fenyves, annál kevesebb változatosságot nyújt, 
és minél tovább hatolunk a hegységek hátulsó részébe, annál nagyobb 
területeket borít az egyenlő korú fa, de egyszersmind annál terjedelmesebb is 
az erdész munkássága, ki az erdőhasználat minden ily helyén egyszersmind 
a műveltség első apostola, törvén az utakat, szabályozván a vizeket s a 
korábban ott vándorolt pásztorokat számolni tudó munkás népcsoporttá 
emelvén. A patakok mentén lépten-nyomon sarkantyúkra, partvédő falakra, 
gátakra és fát fogó gerebekre akadunk s gyakran számos kilométer távol- 
ságra csak sziklákba vágott úton haladhatunk. Néhol megesik az is, hogy 
az agg fenyves kellő közepén jelentékeny terjedelmű fiatalos közé is jutunk. 
Itt aztán a földön korhadó fehér fatörzsek csakhamar eszünkbe juttatják, 
hogy felettük a vihar szomorú keze gazdálkodott, halomra döntvén az 
erdő kincsét. 

A fővölgyek felsőbb részeibe folytatván utunkat , mely rendcsen a 
fa-szállításra szolgáló víz közelében vezet, eljutunk a mindinkább keskenyedő 
völgynek azon természetalkotta szorúlatához , mely mögött rendesen egy 
terjedeliwes tó képét mutató vízfogx) terűi cl előttünk, melynek zöld vizében 
bájosan tükröződik vissza a kék égboltozat szürke felhőivel, s a tó szélén álló 




sotct lcn\\cs képe. A faanyagok 
eszállítására szolgáló ilyen víztartók 
eddigelé általában fából épültek ; az 
ily építkezések azonban költséges 
iniinka mellett óriás mennyiségű 
faanyagot nyeltek el s e mellett a 
dús csapadékkal bíró hegyi vidéken, és mert a gáttest farésze nem mindig 
egyenlően van vízzel fedve, gyakran ismétlődő javításokat tettek szüksé- 
gessé, miért is most, midőn idők során a fa értéke is tetemesen emelkedett, 
már kőgátakkal pótoltatnak. 

A második csoportJioz tartoznak a keleti erdők, melyek az ország 
keleti határvonalától kezdve nyugoti irányban, az ország közepe felé a nagy 
magyar Alföld keleti határáig terjednek. Ezen erdők közül a magas hegységi 
erdőkhöz sorozandók az éjszaki, keleti és déli határlánczolat s a ISihar hegy- 
ség főtömege ; míg a Vihorlát, Gutin, Hargita és Erdély belföldi hegységei, 
valamint a Szilágyság és a magyar Alföldre ereszkedő emelkedés a közép- és 
előhegység jellegével bír; a síkságon erdők itt is csak kis részben fordulnak 
elő. E csoport erdőségei a következő megyékben vannak : Zemplén, Ung, 
Bereg, Ugocsa, Máramaros, Szatmár, Szilágy, Szolnok-Doboka, Besztercze- 
Naszód, Csík, Háromszék, Brassó, Udvarhely, Maros-Torda, Torda-Aranyos, 
Kolozs, Alsó-Fehér, Kis-Küküllő, Nagy-KüküUő, Fogaras, Szeben, Hunyad, 
Arad, Bihar, Krassó-Szörény és Temes. 

Az állam összes erdőségeinek fele részénél több esik a keleti vidékre, 
s azért itt találkozhatni leggyakrabban az erdőgazdaság legváltozatosabb 



478 

jelenségeivel is. E vidéken van legtöbb fenyvese is az országnak, melyek, 
kivéve Erdély néhány aránylag kisebb kiterjedésű fenyőerdőit, általában jól 
jövedelmező birtokok. Nem hiányoznak ugyan ezek között sem az olyan 
elszomorító jelenségek, mint a milyeket a Vág, Garam és Hernád völgyén 
láthatni, t. i. a lepusztított fenyvesek helyére lépett kopár vagy elkopároso- 
dásra hajlandó hosszú, magas és széles hegyoldalok; mire nézve elég, ha 
például csak az Aranyos mentén levő Topánfalva- vidéki erdőterületeket, 
vagy Máramaros közbirtokossági fenyveseit említjük. 

Itt van az országban a legtöbb elpusztított tölgyerdő, melyet birtokosa 
csaknem borravalóval egyenlő árért adott el, vagy a gondatlan legeltetéssel 
tett tönkre úgy, hogy ma már csak keresve lehet egy vagy más vidéken 
egy-egy szép tölgyerdőre akadni. 

E vidéken lévén az ország legtöbb erdeje, igen természetes, hogy itt 
van a legtöbb bükkerdő is, melyek hasznosítása ma az erdészek legnehezebb 
feladata. Pedig mily szépek e vidéknek még sok helyt érintetlenül álló 
bükkösei, 30 — 40 méter hosszú s méter vastagságú törzseikkel, melyek 
teste sima henger s fája oly egészséges', hogy rönkökre vágva, keresve sem 
lehet foltot találni rajta. Ma azonban, midőn legtöbbször mint olcsó tűzifa 
sem talál keletre, még csak szépségével gyönyörködtet s legfőbb haszna, 
hogy sűrű árnyékával és lombhullásával talajának termőerejét védi és gaz- 
dagítja. Míg ellenben ott, hol letárolása kifizeti magát, a legérdekesebb 
erdőgazdasági kezelések egyikének képezi tárgyát. 

A harmadik csoporiot a nagy Alföld ei^dőségei képezik, melyek a 
Duna és Tisza folyamok közötti nagy síkságon, Vácz és Tokaj városoktól 
lefelé az országnak déli határáig s a Tisza balpartján levő síkságokon a 
területtel arányban nem álló kis mértékben találhatók. Ennek területéhez 
tartoznak a következő vármegyék erdei : Szabolcs, Hajdú, Jász-Nagy-Kun- 
Szolnok, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun, Csongrád, Csanád, Békés, Bács-Bodrog és 
Torontál megyék. 

Ezen csoportnál nagyobb összefüggő erdőségek általában hiányoznak 
s tömegesebb erdőtestet csak Pestmegye éjszaki részében és Bácsmegyében 
a kincstár által birt terület, valamint Szabadka, Debreczen, Hajdú-Böször- 
mény és Kecskemét városok erdeinek egy kis része, s a Duna és Tisza 
jjartján vagy szigetein levő néhány lágy lombfaerdő képez. 

A most erdőtlen alföld egyik kiváló nevezetessége, hogy még alig 
30 — 40 évvel ezelőtt itt voltak az ország legszebb és akkor legjobban is 



479 

jövedelmező erdei, a tiszamenti tölgyesek. Hasonlók valának ezek a ma 
világhírű szlavóniai tölgy erdőkhöz. Ez erdőkből ma már csak hírmondókat 
lehet találni a Tisza kanyargásaínak egyik vagy másik zugában , görbe, 
ágas-bogas és csúcsban száradó fákkal. 

Tavaszszal és nyár elején rendcsen elöntötte ez erdőket az árvíz s a 
még meglévőknek ma is ez a sorsuk úgy a Tisza mentén, mint a Duna 
melletti bácskai és a bégamenti tölgyeseknek is; ez ár dúsan táplálja a talajt 
termékenyítő iszapjával s vidoran tenyésző életet biztosít a fának és erdőnek. 

A magyarországi és szlavóniai tölgyerdőknek van egy oly jelensége, 
melynek megemlítését itt nem mellőzhetjük, mert megható szépségével, 
vagy esetleg borzalmával bámulatra kelt. Ez az árvíz által elöntött tölgyes 
képe. Ki a Kárpátok alatt élt, vagy a Székelyföld regényes tájain nőtt fel 
s a fenyőkoszorúzott bérczekhez van szokva, avagy az erdőt csak hegy- 
oldalon tudja képzelni, az bizonyára alig hajlandó elhinni, hogy hazánkban 
számos milliókat érő oly tölgyerdők vannak, melyeknek 20 — 30 méter 
magas fái tavaszszal rendesen 3 — 4 méter magasságig vízben állanak, hogy 
ezek között ilyenkor a rendes járás-kelés csónakon történik s hogy az ára- 
datban néha még gőzhajó füttyét is hallhatni. A földet, a meddig a szem 
ellát, köröskörűi víz borítja s az abból itt-ott kiemelkedő nádak tetejét 
lengni látva, maga elé képzelheti az ember a Humboldt által oly szépen 
leirt délamerikai Llanó-k és Pampá-k képét. A vízből kiálló törzsrészekre 
és magasabb bokrokra csoportosan tekerődznek a kígyók ; amott a bús 
lemondással guggoló róka úszik egy ringó szálfán ; szárcsák, réczék s más 
vízimadarak repdesnek csónakod mellett, fejed fölött pedig fehér és fekete 
gólyák, meg a halász- és kigyász-sasok kóvályognak ; az üde zöld színnel 
pompázó erdő fáin vidám rigók fütyörésznek s a messzire terjedő víz sima 
tükrében virágzó tölgyek és szép lombú nyárfák tükröződnek vissza. 

A mily szép és megkapó e kép vidám tavaszi napon, épen oly rémüle- 
tes akkor, midőn a sima hullámokat a vihar ereje hánykódó i-engésbe hozza; 
vagy ha szélvész rázza a fákat s letördelődző ágaik messze elhalló recse- 
géssel zuhannak le az áradatba. Sajkáddal ilyenkor az erdő közt haladva nem 
tudod, hogy a vízből kiálló tuskókat, vagy utadban álló fákat kerűljed-e, 
avagy a törésre hajló fák és ágak közeléből menekülj, még pedig mindezt 
csónakod lehető leglassúbb tartásával , nehogy a gyors haladás erejével 
valamikép a víz színe alatt levő fatörzsbe vagy tuskóba ütközzél, hogy 
aztán csónakod léket kapva, menekvésed lehetetlenné váljék. Az elárasztott 



480 

erdő egyszerre szép es borzalmas s már nem egy erdőtiszt életét kívánta 
áldozatul. 

Az alföldi laza homok terjedése a gondosabban mívelt szántóföldeket 
veszélyeztetvén, ennek meggátlására régebben nyárfa dugványokkal teljesí- 
tették a homok bccrdősítését ; az újabb korban azonban az e vidék talajához 
illő s növekvési és használati tekintetben egyaránt kitűnően megfelelő 
akáczfát tenyésztik. 

A hol az ákáczültetések nem sikerűitek, ott a kanadai nyárt dugvá- 
nyozták s ez is szép szálas erdőket képez; de találhatni némely helyeken 
már jól sikerűit tölgyerdősítést s nem egy helytt láthatni a bálványfát is 
hosszú szárnyas leveleivel és magjával, s míg ezt egyik mívelője jó kemény 
fájáért dicséri, addig a másik kevésbbé alkalmasnak tartja. 

Az alföldi erdős vidéknek még két nevezetességét kell röviden bemu- 
tatnunk; ezek egyike a nyírségi erdő, másika az európai nevezetességű 
deliblati homokpuszta. 

A Nyírség erdei, melyek a magyar síkföld éjszak-keleti szögletében, 
nevezetesen Szabolcs és Szatmár iBegyék összeszögellő határain vannak, 
egykori futóhomokon állanak; ezeknél változatosabbat alig lehet képzelni. 
Még a legjobb karban tartottak is ligetszerű jellegűek. A jobb, üdébb terü- 
leteket tölgyesek foglalják el, még pedig általában a kocsányos tölgy, mely 
hosszú, szálas törzsekkel büszkélkedhetik, a vizenyős laposakat a nyír tartja 
elfoglalva, melyről, ha a talajvíz emelkedik, többnyire elpusztul, de annak 
elapadásával ismét ura a helynek. Az átmenetet a két talajminőség között 
e két fanem szépen növekvő vegyülete képezi, míg aztán a nyíres egyre 
szaporodik s végre lassanként tért veszítve, a sásasnak, kakásnak, azután 
nádasnak és végre a sík víznek engedi át az uralmat. A Nyírség erdeinek 
nagy része eltűnt s helyöket szántóföld foglalta el; a mi azonban meg- 
maradt, fényesen bizonyítja, hogy e talajon mily szép szálerdők nevelhetők. 

Az alföld legérdekesebb pontja erdészeti tekintetben a kincstár birto- 
kához tartozó deliblati homokpuszta, melynek kerekszámban 50 ezer holdra 
terjedő területén e század elejétől kezdve folytat háborút az erdész a szél 
által ide-oda hordott sívó-homokkal. Az apró homokszemekből álló talajban 
ma völgyet ás a szél ott, hol tegnaj) hegy volt, a fáradságos munkával 
ültetett csemetéket talajukkal együtt úgy szétfújja, hogy az elébb beültetett 
területnek még helyét sem lehet biztosan megjelölni, s eltemeti a megnőtt 
fát, vagy gyökereit fordítja koronája helyére. E harcz azonban nem volt 




M. 



61 



482 

eredménytelen, mert, ha a puszta nagyobb részét még nem borítja is erdő, 
de az a növénytenyészetnek már meg van hódítva. Erdősége lo.ooo hold 
és 20.000 holdon borítja gyeptakaró a homokot, míg a veszélyes mozgásra 
képes, vagy még terméketlen puszta rész kerekszámban 20.000 holdra 
terjed. 

A kopár, gyepes és erdős területek érdekes változatokkal következnek 
egymás után, s az erdők inkább nyáras, ákáczos és borókás ligeteket 
képeznek. Az erdősítés munkája első sorban lehetőleg inkább a fúvásnak 
kitett buczkákra terjed ki, s itt az újabban czélszerűnek bizonyult eljárás 
szerint a nyárfa, boróka és más fák gályáival pasztánként takarják be a 
homokot, hogy a szél ellen védve legyen; mely takaró védelme alatt aztán 
helyén marad a homok s benne így megélnek az ákáczcsemeték. Az erdei 
fenyővel is történtek erdősítések, de nem vezettek a várt sikerre; míg 
ellenben a fekete-fenyőt kedvező eredménynyel mívelték s belőle Grebenacz 
közelében szép erdőcske található. 

E vidékhez számíthatók még a Duna, Tisza, Maros és a Temes 
szigetei fűz-, nyár- és égerfáikkal, vagy pedig, mint a Temes, hasznot nem 
adó mocsaras területeikkel. 

E szigetek egyáltalában több gondot érdemelnének, mint a mennyiben 
most részesülnek s rajtok kevés jóakarattal és mérsékelt költséggel szép 
tölgyfák lennének nevelhetők, a minthogy semmi kétségünk abban, hogy 
hajdan nagyobb részben gyönyörű tölgyerdők uralkodtak a mostani mocsarak 
vagy nyárasok és füzesek helyén, a mit az e sorok irója által fűzfa- és 
galagonya bokrok közt ugyancsak a sárengrádi Nyulak-halma nevű szigeten 
talált és mélyebben fekvő gyökerekből jött tölgycsemeték is igazoltak. 

A negyedik csoportot a nyugati erdők alkotják, melyek az országnak 
a Duna és Dráva folyók között lévő részén vannak s melyeknek a nevezett 
két vízhez közelebb eső része síkságon és előhegyeken áll, míg az ország 
nyugoti határa felé eső része az Alpesekből kiágazó középhegységeket borítja, 
az egészből pedig csak igen kis rész jut a magas hegységre. E csoport 
erdőségei Mosony, Győr, Komárom, Esztergom, Fejér, Tolna, Somogj^ 
Baranya, Veszprém, Zala, Vas és Sopron megyék területén vannak. 

Az erdők itt már szakgatottabbak s a mezőgazdaságilag megmívelt 
földek között aránylagosabban vannak megoszolva; az eke c vidéken már 
sokat foglalt el az erdőtől, de azért aránylag most is itt van az országban 
legtöbb olyan erdő, melynek talaja más nemű niívclésrc állandóan alkalmas 



483 

lehet. E vidéken van az erdei fenyő leginkább elterjedve, mert itt 170.000 
holdnyi területet foglal el, jól díszlik és szép fává nő fel. 

A Bakony lejtőit leginkább bükkösök borítják. Somogy a legszebb 
tölgyeseket és jól sikerűit erdőültetéseket mutathatja fel ; a Vértesek tölgye- 
seit a túlságos szarvas-állomány, a többit pedig a marhalegeltetés rongálta ; 
a pilisi hegyekben a legrendezettebb , de a Mecsek -hegyi és Balaton- 
mellékivel együtt legnehezebb is az erdőgazdaság, mert ezen hegyek mész- 
kövének forró és elszegényedésre hajlandó talaján a tölgyeseket jó karban 
tartani fáradságos feladat. 

Nevezetes része e vidéknek az úgy nevezett „Hanság", mely a Fertő 
tavától keletre annak mellékéhez tartozik s a Kis-Rába és Répcze össze- 
folyásának szögletében terűi el, az ingoványos talajon itt élő csemeték és 
fák békében fejlődhetnek, mert a tőzeges, lápos szinten, melynek aljában 
víz emelkedik és száll, embernek és marhának járni egyaránt veszélyes. 
Az ember az erdő segélyével hódítja e helyet mívelés alá. 

A hansági erdő csendes és változatos ; majd szépen záródott karcsú 
éger-erdő, majd görbe fűzek, bokros rekettyék között kell haladni, a 
magasabb helyeken tölgyek, kőris és szil jelennek meg; amott tovább 
sötéten fénylő víztükör, itt sásas vizenyős gázló, majd ismét veszélyes mély 
vizű nádas. Csónakon kell itt is járni az erdőben és pedig jól vigyázva, 
mert a láp vizének ide-oda kanyargó szűk csatornái közt könnyű és veszélyes 
a tévedés. A sok szárnyas vad mellett a járhatóbb zsombékos, vagy 
szilárdabb helyeken az őzbak hangja, meg a szarvas agancsainak csörtetése 
sem hiányzik. A kapuvári vadászatok híresek. 

Az erdőt itt csak akkor lehet vágni és pedig csakis magas tuskókat 
hagyva, mikor a víz befagy. Ha lágyul az idő, beszakad a jég s a favágó 
és szállító veszedelem nélkül nem mehet az erdőbe. Várni kell a fagyra, 
melynek annál erősebbnek kell lennie, mennél vastagabb hó borítja a jeget. 
Ha megjött a tavasz, az ültetés csak ott lehetséges, honnét idejében leapad 
a víz ; itt aztán méter magasságú éger- és tölgycsemetéket ültetnek, míg más 
helytt csónakokról szurkálják le a fűzkarókat. A mondák és mesék egész 
sora fűződik a Hansághoz, mely kétségkívül erdészeti és vadászati tekintet- 
ben is egyik legérdekesebb és megismerésre igen méltó vidéke hazánknak. 

Az ötödik csoportot a délvidék erdőségei képezik, melyek Horvát- 
Szlavonország és Fiume kikötő-város területén vannak. Ez erdők délnyugati 
része a magas hegységeket fedi; a közép- és előhegyekre valamivel keve- 

61* 



484 

sebb erdőség jut, míg ellenben a Dráva- és Száva-menti síkságokon egy 
harmad részénél több foglal helyet. 

A síkság erdőségeit a Dráva és Száva rendesen minden évben elönti, 
míg ellenben a hegységi erdők úgy szólva teljes vízhiányban szenvednek. 
E vidék európai hírű nevezetessége a szlavóniai tölgyerdőkön kivűl a Karszt- 
hegység, magas kúpokkal s mélyedésekkel és üregekkel bővelkedő törede- 
zett mészszikláival, melyek főleg az Adria felé hajló részen, kivéve az újabb 
korban főleg Jablonáczon és Zenggen nagy költséggel létesített mintegy 
12.000 holdnyi erdősítést, szívet és lelket szomorító kopár kőtengert 
mutatnak. 

A kopár kőtenger helyét, a hol most csak nagy költséggel és fárad- 
sággal lehet új erdőt létesíteni, hajdan a legszebb fenyvesek, sőt a tengerhez 
közelebb eső déh részeken tölgyesek borították ; de ezek elhasználását már 
a sokat építkező rómaiak megkezdették s azután a velenczeiek folytatták, 
legvégül pedig befejezte az ott lakó nép azzal, hogy a levágott erdők 
terűletét nem tartotta legeltetési tilalom alatt, hanem marhacsordáit bebo- 
csátotta a fiatal vágásokba s így nagy mértékű legeltetéssel tönkre tette 
nemcsak az erdőt, de saját kenyérforrását is; mely pusztítást a mai nemzedék 
is folytatván, a hol lehet, még azzal is tetézi, hogy a visszamaradt tuskókat 
és gyökereket kiásva, hajóterhekkel szállítja az erdők ez utolsó, de kiváló 
tüzelő anyagúi szolgáló morzsáit Arbe szigetére, vagy más osztrák-magyar 
és olasz kikötőkbe. A még meglévő és szálaló üzemben kezelt karsztvidéki 
fenyvesekről fogalmat nyújt mellékelt képünk. 

A birtokviszonyok rendezése általában az 1848-ban megszűnt hűbéri 
rendszer után kezdődött, de még máig sincs teljesen befejezve; 1884-ben 
még 598 olyan község volt, melyekben a volt földesúr és jobbágyai közt 
fennálló erdőhasználati viszony az erdőre vonatkozó tulajdonjog megállapí- 
tásával szabályozva nem volt. 

A magyar erdőbirtokok biztosabb fenntartását illetőleg szerencsés 
körülménynek lehet jelezni azt, hogy az ország összes erdőségeinek állomá- 
nyából 8,910.172 kat. hold, vagyis 67°/o oly birtokosok tulajdonában van, 
kiket a törvény csak a birtok haszonélvezetére jogosít, vagyis az erdő 
fenntartását biztosító i-endszeres kezelésre kötelez ; mely kötelezettség meg- 
tartása aztán olyképen biztosíttatott, hogy mindezen birtokosok a kezökre 
bízott erdőkben csak a földmívelési miniszter által jóváhagyott üzemterv 
szerint gazdálkodhatnak, 



485 



Az erdőbirtoknak birtokczímek szerinti megoszlása következő : leg- 
többet bírnak a községek és törvényhatóságok, melyek kezén az ország 
erdőállományának összesen 23.43°/o-a van, vagyis 3,114.904 kat. hold; 
azután jön maga az államkincstár l^.28°la-k&\, vagyis 2,031.270 kat. 




Karsztvidéki fenyves. 

holddal, a közbirtokossági erdők 1 l.s()°l^-ka]., vagyis 1,576.574 kat. holddal, 
melyből különben jelentékeny rész a volt úrbéresek közös birtokát képezi, 
a hitbizományi tulajdonosok erdei 6.77 7o-kíil) vagyis 899.722 kat. holddal, 
az egyházi testűletek és az egyházi személyeknek, mint olyanoknak erdei 
6.37 7o-kal, vagyis 846.575 kat. holddal, a közalapítványi erdők i-o8 7o-kal, 
vagyis 143.493 kat. holddal és a magánalapítványi erdők 0'027o-kal, vagyis 



486 

3.406 kat. holddal. Ezeken kivűl az erdőterületnek kerekszámban 33%-^^, 
vagyis 4,384.320 kat. hold oly magán erdőbirtokosok kezén van, kik 
erdejükkel az általános törvényes korlátokon belül szabad tetszésök szerint 
gazdálkodhatnak; ha azonban ez erdők oly talajon állanak, mely szántásra, 
kertészetre, rétnek vagy szőlőnek állandóan nem alkalmas, akkor a levágatás 
után legkésőbb hat év alatt tartoznak azt újra erdősíteni, vagyis mindazon 
nmnkákat teljesíteni, melyek annak ismét beerdősülését biztosítják. 

Minthogy az erdők kétharmad részben oly birtokosok kezében vannak, 
kik csak a fatermés használatára jogosítvák, hajlandó volna az ember azt 
hinni, hogy az ország erdőségei általában kedvező állapotban vannak. A dolog 
azonban, fájdalom, nem így van, mert a magyar birtokos osztályra az úrbéri 
viszonyok megszűnése után 1850-től válságos idők következtek, melyek 
nj'^omása alatt a kínálkozó alkalmak szerint törekedtek erdeikből minél több 
pénzt kapni s azokat, nem gondolva jövőjükkel, vágatás után mennél jobban 
lelegeltetni. Az erdőgazdaság egész 1880-ig oly viszonyokkal küzdött, 
melyek az okszerű használat kifejtésére általában nem valának kedvezők, s 
épen az ezt megelőző 30 éves időszakra esnek azok a nagyobb mértékű és 
a jövő érdekeit is sértő használatok, melyek a magyar birodalom erdőségeit 
négy ötödrészben annyira kizsákmányolták, hogy azok most kevés kivétellel 
még a gazdaság kellő folytatásához szükséges í'aanyag-tőkével sem birnak. 

A földadó -teher, melyet az erdőknek viselniök kell, általán véve 
kedvezőtlennek nem mondható. A pár évvel ezelőtt befejezett kataszteri 
munkálatok szerint az összes erdők tiszta jövedelmét 9,712.000 forinttal 
állapították meg, melyből a magyarországi erdőkre 7,637.000 forint, a 
Horvát-Szlavonországban levőkre pedig 2,075.000 forint esik. E jövede- 
lemből a birtokosok 25.5 °/„ állami adót fizetnek. 

A szállítási és közlekedési állapotok az éjszaki vidéken levő erdőknél 
általában kedvezők s a tutajozásra és úsztatásra úgy itt, mint a keleti vidék 
erdőségeinél, gazdag vízi erő áll rendelkezésre. Az Alföld homokján száraz 
időben, fekete agj^agos földjén pedig esős időben egyaránt nehéz a köz- 
lekedés; a nyugoti erdők közlekedési viszonyai általában jók, míg a déli 
vidéknek a Dráva és a Száva könnyíti azt, mit más felől a Karszt gyorsan 
váltakozó hegykúpjai nehezítenek, vagy a szlavóniai mély sár és elkopott 
czölöpös utak drágítanak. 

A kézi munkaerő megszerezhetése eléggé könnyű, noha a rendes 
napszám, mely 60 krtól 1 frt 50 krig váltakozik, a faanyagok alacsony 



487 

árához képest drága. A fuvarosok napi bérc 2 — 5 forint közt váltakozik 
s csak kivételes helyi körülmények közt olcsóbb vagy drágább. 

A szakszerű erdőmívelés szükségességének átérzése csak lassan vált 
átalánosabbá. Az erdők a 6o-as évek előtti belföldi faszükségiethez viszo- 
nyítva aránylag bőven voltak s ehhez járult még az, hogy Magyarországon 
egészen az országos csapás emlékével bíró 1863. évi rendkívüli nagy száraz- 
ságig azt hitték, hogy kiapadhatatlanúl sok az erdő. Nevelte e hitet az, 
hogy az erdőkből a birtokosnak — kivéve ott, hol a vas- és fémbányászat 
vagy valamely egyszerű kis üveggyár nem volt, avagy a hol a Vág, Tisza 
és Maros hullámai nem mosták az erdő határát — alig vagy épen nem volt 
semmi egyéb haszna, mint a legeltetés vagy a tölgyesekből a makkoltatás 
által és a gubacstermés után nyert némi kis jövedelem, s ezért legtöbbször 
kellő gondozásra sem méltatta erdejét. 

E körülményeknek, a levágott erdők folytonos legeltetésének s az 
erdőt össze-vissza járó rendetlen szálaló használatnak tulajdonítható az is, 
hogy a most vágható vagy közelben azzá váló erdeink zárlata sok helyt 
oly gyenge, hogy alig üti meg a fele mértéket, vagy a zsindelykészítők és 
bognárok fejszéje által össze-vissza ritkázott állabok fái kevésbbé egész- 
ségesek, s így az ezekben történő vágások kevés épület- és műszerfát 
szolgáltatnak. És mindez annál feltűnőbb, mert hazánknak 80 év óta van 
crdőakademiája, a honnan tanult erdészek kerültek ki. De ennek is könnyen 
megtaláljuk a magyarázatát, mihelyt arra gondolunk, hogy c tanult erdészek 
száma aránylag igen kevés volt, s hogy azok általában a kincstári bányászat 
czcljaira szolgáló erdőknél alkalmaztattak, ott intéző hatáskörrel nem bírtak 
s főfeladatuk az vala, hogy a fát vágassák, szállítsák és szénné égessék; 
s minthogy az akkor épen használat alatt álló, tehát aránylag legértékesebb 
erdőknek is a kevés bánya-épületfáii kivűl legfőbb hivatása a kohók számára 
szükséges szén szolgáltatása volt : az crdészetileg akkor legmíveltcbb vidé- 
keken is örömmel fogadták, talán még maguk az erdészek is , hogy a 
kevésbbé jó szenet adó lúcz- és jegenycfenyő-crdők helyét a bükk foglalja 
el. Ez állapotok emlékei a mostani bcsztcrczebányai és kolozsvári királyi 
erdőigazgatóságok kerületében sajnálattal láthatók, s ezekhez hasonlóan 
tűrték bizonyára más birtokosok is, hogy fenyveseik területét a jobb tűzifát 
adó bükkfa kisebbre szorítsa. 

A k()zlckedési viszonyok és egyszersmind a nemzetközi kereskedelem 
erősebb kil'ejlődése után az erdők értéke is mindinkább növekedett. A fa 



488 

értéke jóval magasabbra emelkedvén, az okszerű mívelés és használat ezzel 
karöltve terjed s az erdő biztosabb és állandóbb jövedelmezősége mind- 
inkább megnyeri a birtokosokat erdejök megbecsülésére. Mindebben pedig 
az i88o-ban életbe lépett új erdőtörvény hathatósan segédkezik. E törvény 
intézkedése következtében a földmívelési minisztérium által eddig 7 millió 
holdnyi erdőre állapíttatott meg vagy hagyatott jóvá a gazdasági terv, míg 
900.000 holdnyi erdőnél részint azok megromlott állapota, részint a gazda- 
sági tervnek a birtokos által való el nem készítése miatt a használat teljesen 
betiltatott. A magán erdőbirtokosok pedig szintén törvényes úton szoríttat- 
nak arra, hogy elhasznált crdeiket felújítsák. Az oly kopár területeknek 
beerdősítésére pedig, melyek erdősítése közérdekből szükséges, a kormány 
az országos erdei-alap költségén évenkint több millió csemetét ingyen oszt 
ki a birtokosok közt, s már 1886-tól kezdve ily erdősítésekre állami jutal- 
mak is tűzetnek ki. 

Az erdők minőségének megítélhetésénél első rendű kérdés azon gazda- 
sági rendszer ismerete, melynek követelményei szerint azok kezelendők. 
A jelen állapot hazánkban e tekintetben megnyugtató annyiból, hogy a 
szálerdb-\\z<im Magyarországon 9,237.313 holdra, tehát kerekszámban az 
összes erdők 70°/o-ára alkalmaztatik, melyből 1,411.549 k. hold tölgyerdő, 
4,940.557 k. hold bükk és más lombos fa, s 2,885.207 k. hold fenyőfo. 
A középerdö-üztm., mely nálunk különösen olyan kisebb erdőbirtokosoknalv 
ajánlható, kiknek a tűzifa mellett vastagabb méretű épületfára is szükségök 
van, csak 28.591 holdra terjed, míg a sarjerdő-xyi^víx 4,028.588 k. holdra, 
melyből 1,433-156 k. hold tölgy és pedig nagyobbára tölgykéregtermelésre 
berendezve, míg a többi 2,595.432 k. hold nagyobb részt a községek és 
kisebb magánbirtokosok kezén levő bükk- és ezzel együvé számított más 
lombos fancmű sarj erdő. 

Horvát-Szlavonországban a szálcrdő-üzcmbcn kezelt tölgyerdők területe 
613.123 k. hold, a bükk és más lombos Amemeké 1,417.645 k. hold és a 
fenyveseké 147.887 k. hold, míg a tölgy sarjerdőc csak 94.393 k. hold s 
a bükk és más lombos fancműé 390.047 k. hold. Igen valószínű azonban, 
hogy a most meglévő és dongatermelésre szolgáló őstölgyesek kihasználása 
után a tölgysarj erdő-üzem ez országban is nagy hódítást fog tenni. 

Az üzemmódokkal kapcsolatosan jeleznünk kell hazánk erdőségeinek évi 
fatermését is, melyet szükségletű nkliöz és lakosságunk számához arányítva, 
csakhamar kitűnik, hogy, habár Horvátország jóval bővebben van is ellátva 



489 

fával, Magyarországnak nincs egyetlen holdnyi felesleges erdeje sem. Az 
összes termés ugyanis Magyarországon 23.625.000 köbméter, melyből 
tölgy 4,582.000 köbméter, vagyis holdankint 1.51 m^ átlagos faterméssel, 
és fenyő 6,981.000 köbméter, holdankint 2.41 m3 átlagos faterméssel, míg 
a többi a bükk és ezzel számított más lombos fanemű fákra esik, holdankénti 
1.60 m3 átlagos terméssel; Horvát-Szlavonországban az évi tölgyfa-termés 
1,424.000 m3, melyből holdanként 2.01 m^ esik, a fenyőféléké, melyek 
általában a Karszt hegységen vannak, 288.000 m^ vagyis holdanként 
l.gs ni3, míg a többi 2,977.000 köbméter a lombos fákra esik, holdanként 
1 .65 m3 terméssel. Ezen adatok szerint esik Magyarországon egy-egy lélekre 
0.Q6 hold erdő 1.71 köbméter faterméssel és Horvát-Szlavonországban 1.41 
k. hold 2.48 köbméter faterméssel. Oly szerény számok, melyek igen élénken 
szólanak az erdők kímélése és ápolása mellett! 

A forda a szálerdőnél rendesen 80 — 120 év között áll; s e határon 
felül csak a dongatermelésre szánt, vagy az éjszaki részen néhol igen kis 
növésű tölgyeseknél s a szálaló üzemben kezelt karszt-vidéki fenyveseknél 
van 120 — 160 éves forda alkalmazva; a sarjerdőnél lo — 60 év közt 
váltakozik az. 

A főhasználatot képező szálfatermésből országos átlagot véve a többé- 
kevésbbé kedvező értékesítési viszonyok szerint az épület- és múszerfa a 
tölgyeknél 25 — 4o7o, a fenyőknél 70—8570 <?s a bükknél 3 — l57o- 

Az áterdőlés, mely az értékesebb állabok nevelésének hatalmas eszköze, 
az ez úton nyerhető faanyagoknak nyoniottabb ára és az ezzel arányban 
nem álló magasabb napszám miatt csak ritkább viszonyok közt foganato- 
sítható. 

Az állam összes erdőségeinek tenyészeti határait illetőleg megemlí- 
tendő, hogy az erdőterület 577o-a, vagyis 9,143.952 hold 600 méter 
magasságon felüli hegységeken, 287o vagy 4,470.689 hold 200 — 600 m. 
magasságig terjedő középhegységeken, és 157o vagy 2,342.667 hold a 
síksági és 200 m. magasságig emelkedő vidéken tenyészik. 

Az erdőtermények kereskedelmi forgalmáról azt jegyezhetjük fel, hogy 
az országos statisztikai hivatal adatai szerint az 1885. évben a behozatal 
értéke 4.2 millió forint, a kivitelé pedig 28.8 millió frt értéket képviselt, 
s hogy a behozatalnál csupán az Ausztriából behozott fürészelt fenyőárúk 
értéke meghaladja a 2.7 milliót, melynek ellenében ez árúból a kivitel 
2., millió frt, s hogy a kivitelnél általában a szlavóniai tölgyerdők javára 

M. 62 



490 



eső donga kivitele 13.6 millióra megy, míg a Magyarország javára eső 
tölgy és lúcz cserzőanyag kivitelének értéke 5.2 millió forint. 

Az összes hazai vasutakon 1884-ben szállított teheráru forgalomnak 
18.5 7o-a erdei terményekből állott. 



Az összes erdészeti ügyek kormányzását és a kincstári erdők kezelé- 
sének vezetését a foldmívelési minisztérium végzi; Horvát-Szlavonországban 
azonban a közigazgatási állami felügyeletet a honi országos kormány gyako- 
rolja, és ott az államkincstári erdőkön kivúl csupán a volt határőrvidéken 
levő községeknek kiadott 704.000 holdnyi erdőterületre tartotta fenn az 
1873. évi XXX. törvényczikk az erdőfenntartási szempontból való főellen- 
örzést az államerdők főigazgatóságának, vagyis a foldmívelési